wopcast

Zoltai András (2023.12.10)

· PT1H15M12S

Összefoglaló

Zoltai András fotóművész a wopcast podcast 47. adásának vendége. A kortárs dokumentarista fotó kiemelkedő alakja elmélyült, kutatásokra épülő projektjeiről, díjairól (Pécsi József ösztöndíj, sajtófotó díj) és nemzetközi sikereiről (Magnum, Noor workshopok, Leica Oskar Barnack…

Röviden

Műsor
wopcast
Megjelenés
2023. 12. 10.
Hossz
1 óra 15 perc
Témák
fotóművész, dokumentarista fotó, kortárs fotó
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

[Zene] sziasztok ez itt a wobcast egy műsor az életről a fotósok szemén keresztül a 47 adás vendége zoltai andrás a kortárs dokumentalista fotó egyik kiemelkedő tehetsége elmélyült komoly kutatómunkával is megtámogatott hosszútávú projektjeivel fiatalora ellenére már most patinás díjak megjelenések és ösztöndíjak sorát zsebelte be a futures photography kiválasztott tentje kétszer nyerte már el a pécsi józsef ösztöndíjat meghívták a magnum és a nur fotóügynökségek workshopjaira nyert sajtófotódíjat jelölték a leik oscar barnak díjára és projektjei olyan magazinokban jelentek már meg európa szerte mint a lemond az elpis vagy a republica nemrég első önálló kiállítását is megnyithatta az east ofeden galériában budapesten ahol a blue memoir című projektjét mutatta be a közönségnek andris trég óta ismerem és bizonyos értelemben hasonló utat is jártunk be hiszen mindketten nagyon más területről belső megérzéseinket követve érkeztünk a fotó világába büszkeséggel vegyes csodálattal figyeltem azt a tudatosságot amivel karrierét építette és azt a megalkuvást nem ismerő profizmust ahogy a projektjeit dédelgette az előkészületektől kezdve a megvalósításon át az utógondozásig a mai műsorban mindezekről sőt jóval többről is szó lesz először indiába látogatunk ahol egyik legfontosabb projektjét a you can flood me i'll be here kész ette innen térünk vissza magyarországra ahol a már említett blue memoáron dolgozott aztán andis részletesen mesél a projektek mögött meghúzódó filozófiáról munkamódszeréről a nehézségekről és a lehetőségek kihasználásáról beszélgettünk a kiállítása koncepciójáról a karrierépítésről és a jövőbeli tervekről is sok-sok fontos témát érintettünk mely remélem titeket is annyira inspirál majd mint engem mint mindig most is javaslom nézzétek meg andris munkáit a podcast meghallgatása előtt vagy közben így lesz teljes az élmény mielőtt belevágnánk szokás szerint felhíem a figyelmet arra hogy a wobcast készítéséhez te is hozzájárulhatsz ennek legegyszerűbb módja a patreon a leírásban található linken keresztül pár kattintással beállíthatsz havonta érkező támogatást pár 100á fttól kezdve egészen a csillagos égig ha tetszik a műsor és megteheted örömmel veszem a hozzájárulásodat na de vágjunk is bele hallgassátok szeretettel az andrissal készült beszélgetést [Zene] andris isten hozott a podcastben szia először is boldog születésnapot kívánok ugye mondtad a műsor előtt hogy 33 éves lettél milyen érzés hát egészen más minden igen ez a krisztusi kor ahogy fogalmaztál ezt az adást hétfő reggel vesszük fel álmosságnak azonban nyomát sem látom rajtad ugyanis mint megtudtam te minden hétfőn reggel 6:00-kor már a rudas gyógyfürdőben elmélkedsz honnan jön ez a szokás ez egy régi ügy ugy a szentesről származom ahol nagyon sok a terermál kút és elég sokat jártam fürdőbe olyannyira hogy terermál vízben tanultam meg úszni is és innen jött ez a meleg víz iránti szeretet pestre amikor felkerültem oltatlanul is elkezdtem járni fürdőkbe a rudasba most már nem is tudom öt-h éve szerintem fixen járok és ez egy ilyen szeansnzom szerintem ez egy ilyen méltó kezdése a hétnek hogy kicsit felfrissülj átgondold a dolgaidat mit kell csinálnod már mondtad hogy reggel 6:00-kor amikor nyit a rudas már akkor tele van teljesen a a hely hát vannak régi motorosok igen most már most már lehet hogy én is annak számítok de vannak olyanok akik 40 éve odajárnak minden egyes nap reggel hatra és az egy komolyabb csapat hát igen azt azt el tudom képzelni e ezt a szokást egyébként valóban nehéz levetkőzni valamelyes tudok is hozzákapcsolódni mert nekünk családi barátaink vannak földesen földes az ott van hajdú szoboszlótól nem messze és tele van az egész környék szintén termálvízzel és mindig amikor mi is ott vagyunk akkor napi egyszer vagy akár kétszer is kimegyünk a fürdőbe és ez egy ilyen program hogy ott áztatjuk magunkat és annyira sokat ad meg a beszélgetések is olyan érdekesek tudnak lenni egy fürdőben amikor mindenki csak úgy lazul nem csinál semmit ha eszébe jütt valami akkor mondja hogy totál nem meglepő számomra hogy te budapesten is érezted az igényt hogy folytasd ezt a dolgot mizentesen egy külön szót is használunk erre ez az úgynevezett brüggölés amikor áztatod magad a vízben az a brűgggölés és az én azt azért szeretem még ezt a műfajt mert igazából eldöntheted hogy mennyire kapcsolódsz a fürdőzőkkel vagy mennyire ha becsukod a szemed és belehajtod a fejedet a vízbe akkor meg egyedül vagy tehát hogy megvan ennek a lehetősége hogy ott lehet beszélgetni bármilyen generá óval gyakorlatilag de egyébként meg a saját utadat is járhatod szóval én szeretem szeretek brügölni ez a brügölés ez nagyon tetszik kicsit furcsa hasonlat de szerintem ez olyan mint a cigizés hogy cigizés közben is mondjuk egy bár előtt egyszerre legitim magadban lenni mint a fürdőben de ugyanolyan legitim megszólítani csak úgy a semmiből a másokat mert hát hiszen közösen cigiztek ugyanúgy közösen fürdőztök tehát nem kell azon gondolkozni hogy jaj megszólíthatom-e vagy jaj ugye nem fognak hozzám szólni mind a kettő ő tökéletesen valid valid én sosem cigiztem nekem a cigizés akkor a fürdőzés tartsd meg jó szokásodat na de a vízzel kapcsolatos vonzalmad és érdeklődésed nem csak a termálvzekre korlátozódik nemrég ért véget első önálló kiállításod az east of eden galériában itt budapesten amelyen a blue memoar anyagodat mutattad be a közönségnek és ebben a víz illetve sokszor annak hiánya játsza a főszerepet az egyik legkforrottabb anyagodról van szó amelyben felvonultatod leglátványosabb erőssége idet köztük az alapos felkészülést a körültekintő és precíz alkotási folyamatot illetve azt a hihetetlen tudatosságot és szorgalmat amellyel az anyagaid utó életét menedzseled ez egy magyarországon készült fotósorozat amelyet azonban nem lehet teljes mértékben megérteni anélkül ha előtte nem utaznánk el nagyon messzire ugyanis a blue memoir gyökerei egészen északkelet indiáig nyúlnak vissza méghozzá a brchmaputra folyó közepén található magadsuli szigetére ahol már háromszor is jártál ezzel kezdjük tehát a sztorit és első kérdésem hogy mégis mit kerestél ezen a az innen nézve abszolút istenháta mögötti helyen nagyon jó kérdés első utam egy közeli indiai államba vezetett megalajába egyébként tehát nem feltétlen ehhez a folyóhoz indultam ez egy önismereti út volt tehát nem fotóprojektként kezeltem azonban egy itthoni barátom mesélt erről a szigetről és titkor remélve hogy ott valami majd várni fog én beraktam a versenykamer kamerámat és és nem tudom 20ú tekercs filmet egy hónapig utaztam ott ös-evissza kóboroltam különböző államokban ott a környéken de úgy döntöttem a végén hogy mégis csak elmegyek erre a szigetre és hát ott meg megtörtént a csoda mert hogy igazából olyan dolgot láttam meg olyan dolgot tapasztaltam ami igazán kívánatos volt számomra és és érdekesnek találtam mert hogy ez a bizonyos barátom azt mesélte erről a szigetről ő volt ott ny-10 éve kábé hogy olyan lehet ez a sziget mint a tiszának a az árterülete 500 éve és ez engem nagyon megfogott mert hogy tiszai vagyok szentesen születtem tiszaaparti nyaralónk volt hogy ott rohangáltam a homokban és hogy így kíváncsi voltam hogy na jó e ezt meg kell néznem ugye hajóval kell menni erre a szigetre két órás komput és emlékszem mikor először így megérkeztem akkor tényleg egy ilyen varázslatos világ volt alig voltak kocsik csak mindenki biciklizett tehát tényleg olyan volt mint egy ilyen időutazás említetted hogy ott találtál meg először egy olyan témát indiában ami igazán megfogott ez azt jelenti hogy az egész út alatt itt fordult elő először hogy azt érezted hogy neked itt valami fotó szempontból is dolgod van projekt szinten igen merthogy elég tudatosan próbáltam keresni bizonyos dolgokat hehát voltam én előtte nagyon érdekes helyeken permakultúrafarmon meg voltam megalajában ahol ugye matriarchális a társadalom tehát hogy teljesen ellentétes mint itt és hogy a megalaja a világ legcsapadékosabb területe 10000 ml az éves csapadék hozam ami azt jelenti hogy folyamatosan esik az eső és ott olyan kis erdők é völgyek vannak ahol az emberek ilyen hidakat építenek egy bizonyos fikusz fából ezek az úgynevezett root bridgeek és én ezt akartam megnézni mertogy ez az egyetlen olyan dolog amiről én tudok ami ember és természet közötti kollaboráció és több 100áz évre visszanyúlik tehát egy ilyen híd akár több 100á évig is épülhet mert ugye elkezdi egy generáció összefűzni ennek a fának a gyökereit és ahogy növekszik a fa úgy képez majd hidakat egyébként érdemes megnézni erről egy képet mert egészen elképesztő tehát egy én ilyet még nem láttam ez egyébként a cassi törzsnek a lakóhelye és h ahogy sétálgatsz a ebben a völgyben ott egészen elképesztő ilyen kreálmányok vannak amit ember csinál de mégis a természettel együtt dolgozva viszont ez annyira egzotikus és ez annyira ha már fotó fókusszal beszélünk erről a témáról hogy mint utazó én ebben én ezt inkább csak megélni akartam és nem feltétlen egy anyagot csinálni belőle mert ahhoz ott kéne len nem de ehhez ehhez tényleg idő kell és innen visszamentem még dargeringba és utána döntöttem úgy hogy egy 20 órás vonatúttal mégis csak megnézem ezt a szigetet na ez viszont nagyon bevonzott fotóügyileg hogy hogy van ez a folyó ami így folyamatosan alakítja a partokat és az emberek azok mégis ott próbálkoznak így megélni alkalmazkodni tehát hihetetlen alkalmazkodási képesség az hogy elviszi a házukat egy árvíz de nem érdekli őket hanem így megfogják a bambuszt és arrébb rakják az hogy ez egy önismereti út volt aminek a vége tehát az utolsó állomása volt ez a majuli ez ez mit jelentett tulajdonképpen hogy te totál egyedül utaztál és az utazás alatt igazából csak felfedeztél meg mentél az orrod után és arra voltál kíváncsi hogy itt most ebből mi lesz hátn nagyrészt egyedül utazok főleg az ilyen jellegű utakon és ez úgy néz ki hogy vannak sarokpontok amit meg akarok nézni de egyébként sodródás tehát hogy nincs ez így napra pontosan megtervezve nincsen ilyen pontos itiner szer em volna megnézni darg linget mert ott volt egy permakultúrafarm ami nagyon érdekelt az hogy permakultúrafarm az pontosan mit jelent egy srác revitalizált egy teljes hegyoldalt ami előtte egy szemét domb volt mert ugye ott a út széléről oda öntötték be a szemetet és ők elkezdte kitakarítani és egy más szemlélettel egy permakultúra szemlélettel elkezdte újraéleszteni a teret akkor kis házikókat épült ahov amit most már ki lehet bérelni és akkor ebből azt hiszem egyébként pont egy egy-két hete jel meg egy national geographicos dokumentumfilm róluk ahol voltam és én ott fotóztam segítettem nekik elvittek a daring legnagyobb szeméttelepére ami szerintem egyébként megdöbbentő tehát hogy konkrétan ég a szemét folyamatosan mert mindig meg kell gyújtaniuk mert már nem tudják hova rakni utó egyébként úgy hívták a a srácot őneki az volt a az a célja most is a mai napig hogy szeméttelenítse darginget és erre kitalált ilyen tök érdekes dolgokat hogy csináltatott ilyen keramikusokkal egy ilyen agyagkomposztálót és megpróbálja megtanítani az embereknek hogy igenis lehet újrahasznosítani a hulladékodat a szürke vizedet a tehát hogy egy ilyen nagyon gondolkodó előrehaladó ember volt nekem nagyon inspiráló volt meg meg hát ott nem tudom gyúrtam a csapatit a helyi nénivel és akkor hát ezek a klasszikus ilyen utazási fogások így megvoltak hogy létre tudom hozni ezt a milliőt amiben így szépen jól tudok így folyni ezekkel a az emberekkel mindig valaki megtalál az elvisz az befogad az nem tudom szóval ezek így megvannak egyébként megalajában tehát előtte találkoztam egy sráccal az erdőben aki mauliról származik és ott élnek a szülei nicknek hívják és november 8-án érkezik hozzám életében először hagyja el indiát és látogat meg merthogy az utána lévő két alkalommal nick volt az az ember aki segített nekem fordított befogadott a családja úgyhogy egyszer találkoztam előtte vele megalaján és jó barátságot kötöttünk ezért is érdekes hogy ugyan megalajában nem készítettem fotót de valójában az az út a gyökérhidak között az végül is megalapozza a a következő két utazásomnak az egész infrastruktúráját mert a én a szüleinél laktam mert ők úgymond gyerekükként szerettek és és befogadtak na hát akkor egyáltalán nem volt felesleges ilyen kitérőket tenni mert nagyon szépen összefüggnek ezek a dolgok pont a darchiningi sztorinál jutott az eszembe hogy ez kicsit olyan az a csávó mint szágado ugye az egyik legkéesebb kortárs fotós a mai világban aki brazíliában elsivatagosodott területeket népesített be újra őserdővel és ő is nagyon sokat tesz azért hogy az embereket kicsit átnevelje úgymond a tudatosabb vagy fenntartható fejlődés irányába de hogy az egy baromi szép és kerek történet ahogy te erről az indiai sztoriról mesélsz mert mindaz a sok tapasztalat amit szereztél előtte az egy kicsit magadulin csúcsosodik ki és akkor most egy picit mesélj arról hogy ez a maguli konkrétan hogy néz ki tehát mint említettük ez a brakmaaputra folyó ami egy óriási folyó egyébként tehát írtad hogy a szélessége az átlagszélessége az 5,eg valahány kilóm felfoghatatlan méretei vannak de hogy érzékeltessem ezt úgy is hívják hogy brady driverer az az ilyen fonott folyó vagy nem is tudom ezt magyarra hogy kell lefordítani de a lényege az hogy ez egy szabadon hagyott árterület tehát ez egy klasszikus értelemen vett árterület folyó amit nem szabályoztak ami azt jelenti hogy ez folyamatosan pulzál ugye a v minden folyónak van egy természetes pulzálása ezt hívják árvíznek itt itthon a bramaputránál az a helyzet hogy az a víz ez elönti a területeket a környezőti területeket nincsen gát és emiatt nagyon sok a hordalék felvételés letétel ami miatt folyamatosan egy ilyen fonott jellege lesz össze-vissza folyik ilyen kis homokpadok keletkeznek és emiatt viszont így baromi széles és hozzátenném hogy ezt használják több 1zer éve a folyónak ezt a képességét hogy a különböző hordalékot ugye rárakja az előző évi földre és azt megtermékenyíti tehát hogy ez egy pozitív tulajdonság miközben tudom hogy sokaknak az jut eszébe…

Említett entitások

Témák

  • fotóművész
  • dokumentarista fotó
  • kortárs fotó

Személyek

  • Zoltai András

Szervezetek, cégek

  • Magnum
  • Noor

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Zoltai András (2023.12.10)”

Miről szól ez az epizód: „Zoltai András (2023.12.10)”?

Zoltai András fotóművész a wopcast podcast 47. adásának vendége. A kortárs dokumentarista fotó kiemelkedő alakja elmélyült, kutatásokra épülő projektjeiről, díjairól (Pécsi József ösztöndíj, sajtófotó díj) és nemzetközi sikereiről (Magnum, Noor workshopok, Leica Oskar Barnack… Az epizód a wopcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2023. 12. 10..

Milyen témákat érint ez az epizód: „Zoltai András (2023.12.10)”?

Fő témái: fotóművész, dokumentarista fotó, kortárs fotó.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Zoltai András (2023.12.10)”?

Megjelenés: 2023. 12. 10.. Hossz: 1 óra 15 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/wopcast/047-zoltai-andras-2023-12-10-14105602

Több epizód a wopcast-ből

  • Szaladják "Taikyo" István // I. Képek olvasása és elemzése

    A wopcast 95. adásának vendége Szaladják „Taikyo” István Balázs Béla-díjas operatőr és fotográfus, akivel a fényképek olvasásáról és elemzéséről beszélgettek. A műsor során a rész…

  • Rédei Ferenc (2026.09.06)

    A Wobcast 94. adásának vendége Rédei Ferenc fotóriporter, aki több mint 50 éves pályafutásáról, mentorálásról és életművéről mesél. A beszélgetés során szó esik korai éveiről, ami…

  • Bali // Harmincz Rita - A Sárga Ruhás Lány (2026.08.16)

    Ebben a podcast epizódban Harmincz Rita, a Sárga Ruhás Lány, Bali magyar ismerője kalauzolja el a hallgatókat az indonéz szigetre. Az adás középpontjában Bali földrajza, történelm…

  • Koleszár Adél (2026.07.26)

    Koleszár Adél fotográfus a wopcast 92. adásának vendége. Tiszaújvárosban nőtt fel, a MOME fotó mesterszakán végzett. Hat évet töltött Mexikóban, ahol emberi erőszakkal, konfliktus…

  • Molnár Zoltán (2026.07.05)

    Molnár Zoltán fotográfus a Wobcast 91. adásának vendége. Budapesten született 1973-ban, a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola, majd a Magyar Iparművészeti Egyetem fotó szakán…

  • Bódis Krisztián (2026.06.14)

    Bódis Krisztián fotográfus, a Budapest Images alapítója a wopcast podcast 90. adásának vendége. Építőmérnöki diplomája után a fotózás mellett döntött, autodidakta módon sajátított…

  • Cseke Csilla (2026.05.24)

    Cseke Csilla fotóművész, fotóriporter, képszerkesztő és a Magyar Nemzeti Táncegyüttes marketing- és kommunikációs vezetője a Wobcast 89. adásának vendége. Pályafutása tinédzserkén…

  • Gombai Gellért (2026.05.03)

    Gombai Gellért fotográfus a wopcast vendége, aki különleges látásmódjáról és eddigi életútjáról mesél. A teológiától a szállítmányozáson át a fotográfiáig számos területen kipróbá…

  • Az illatok birodalma // Zólyomi Zsolt, parfümőr (2026.04.19)

    Zólyomi Zsolt parfümőrrel, Magyarország egyetlen hivatásos illatszakértőjével az illatok titokzatos világát fedezzük fel. Az illatok hatását tárgyalják a párválasztástól az üzleti…

  • Szami (2026.03.22)

    Szami fotográfus, a RAW reklámügynökség art directora a Wobcast vendége. Győrben született, filozófiát tanult, majd a fotográfia felé fordult. Reklámfotóban szerzett tapasztalatok…

Hasonló epizódok más magyar podcastokból