wopcast

Fabricius Anna (2024.09.08)

· PT2H6M40S

Összefoglaló

Fabricius Anna fotó- és videóművész a wopcast podcast 60. adásának vendége. Tanulmányait a MOME-n végezte, ahol ma már oktatóként is tevékenykedik. Művészetében fotóval, videóval, szövegekkel és interjúkkal dolgozik, kiemelten vizsgálja a társadalom működését, a csoportok…

Röviden

Műsor
wopcast
Megjelenés
2024. 09. 08.
Hossz
2 óra 7 perc
Szereplők, említett nevek
Fabricius Anna
Témák
fotó, videó, oktatás, társadalom
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

[Zene] [Taps] [Zene] sziasztok ez itt a wobcast egy műsor az életről a fotósok szemén keresztül a 60 adás vendége fabriícius anna fotó és videóművész anna fiatalkora óta tudatosan készült a művészi pályára tanulmányait a momén végezte ahol később doktori fokozatot szerzett ma pedig már az iskola egyik oktatójaként is tevékenykedik művészetében a fotográfia a videó valamint szövegek interjúk és egyéb megközelítési módok segítségével nagy műgonddal térkép fel és járja körbe témáit ezek között a társadalom működésének vizsgálata kiemelt szerepet kapott anna a pályafutása során a csoport és közösségek kapcsolatát a munka és az egyénvzonyát is alaposan körbejárta művészeti tevékenységét számtalan díjjal ismerték már el képei belföldi és külföldi kiállításokon szerepeltek a tuby galleryvel együttműködésben nemzetközi vásárókra jutottak el magyar szabványcímű munkája pedig ma már a ludwig múzeum állandó gyűjteményének részét képezi a kassákű művészeti díj segítségével megvalósított legújabb projektjéből nemrég nyílt kiállítás a kassák múzeumban itt a munka hol az otthon címmel amelyet október 27-éig tekinthetnek még meg a látogatók ebben a magyarországon dolgozó vendégmunkások életét dolgozta föl akik hazájuktól és családjuktól távol egy idegen kultúrában próbálják megteremteni a boldog jövő feltételeit a beszélgetésünket ezzel kezdjük megismerjük az anyag készülésének körülményeit és részletesen elmerülünk a vendégmunkások életéhez kapcsolódó globális kérdésekben is a kiálljítás bemutatása után megnézzük mik voltak nagy hatássalanna művészetére és gondolkodásmódjára amelyen keresztül több projektjébe is bepillantást nyerünk beszélgettünk továbbá a fotográfiai karrier felépítéséről a residency programokról a művészi megközelítési módokról és az inspirációkról is hallgassátok szeretettel nagyon jó szórakozást kívánok hozzá az indulás előtt szokás szerint felhívnám a figyelmet arra hogy a wobcastet hivatalos támogatók nélkül önerőből csinálom így tök sokat jelent nekem ha ti is hozzájárultok a műsor készítéséhez ezt patreonon tudjátok megtenni ahol egy-két kattintással akár havi egy kávéárával is be tudtok szállni a támogatói körbe de persze van lehetőség egyszeri utalásra is a linkeket megtaláljátok a leírásban hálásan köszönöm mindenkinek aki a figyelme mellett ezzel is tudja segíteni a munkámat na de vágjunk is bele hallgassátok szeretettel az annával készült beszélgetést anna isten hozott a podcastben szia örülök hogy elhívtál az év talán legmelegebb napján beszélgetünk hát most reggel 10 van és máris 34 fok az az igazság hogy még 40 fok is lehet te hogy bírod ezt a hőséget hát az a helyzet hogy nálunk van egy tök nagy kert úgyhogy én azért szerintem ott úgy elég jól jár a levegő nincs benned ilyenkor a szorongás tudod mi gyűjtjük az esővizet és akkor van egy nagy ciszterne és akkor néha abba így bele szoktunk mer merítkezni na ez tök jó úgyhogy úgyhogy ily ilyenek vannak de de hát ez tényleg nagyon nehéz és főleg szerintem aki aki bent városban él az szerintem sokkal jobban érzi azt a azt az ilyen feszítő feszítő hőséget tehát azt a tehetetlenséget szerintem hogyha az embernek van egy kertje vagy ahol nem tudom tudod a madarakat itatni tudod az esővizet gyűjteni tudsz nem tudom palántákat akkor is nem érzed annyira jól magad de azért egy picit jobban érzed magad absz én most jöttem vissza vidékről és ott egy ilyen három- négy fokkal alapból hűvösebb volt a dunán túlon főleg igen a és amikor pestre vissza ti pesten laktok vagy pont hogy a pest külvárosában sojmáron sajmáron aha aha van egy sorozatod vagy volt egy sorozatod nemrég a 12 gesztus amiben a jövőbe vetett hit kérdését vizsgáltad meg te optimista vagy pesszimista vagy hát figyelj alapvetően optimista vagyok ez nagyon érdekes mert szerintem em ezt valahogy az apukámtól rököltem ő bíró hát most már elment nyugdíjba de bíró volt és ő mondta mindig hogy általában nem szokott panaszkodni és akkor mondták neki a kollégák hogy hát lacikám én vele nem szeretek beszélgetni mert te nem panaszkodsz ez ez mennyire magyar megnézés igen hát ez elég magyar szóval hogy alapvetően én se szoktam panaszkodni inkább szerintem analitikus tehát szerintem az analitikus az így valahogy a kettő kettő között van szóval szerintem az egy más pozíció mint az optimizmus mert az optimista ugye az az egy ilyen kikönnyített állapot a pesszimista azzal az meg a folyamatosan tehát szerintem az se egy valóságos dolog hogy hogy hogy minden szar tehát hogy ilyen nincsen tehát hogy azért ez na tehát szerintem az hogy í analizálni vagy megfigyelni az szerintem így vagy kérdéseket feltenni azt hiszem hogy az az inkább így az én attitűdömhez vagy a karakteremhez így sokkal jobban passzol ez inkább egy ilyen meditatív álláspont ugye főleg ebben a keleti filozófiában van az a tény hogy a világ nem rossz vagy jó hanem olyan amilyen és aztán hogy ezt az ember milyennek érzékeli jónak vagy rossznak az a belső szűrési mechanizmusától függ szóval ez a realista pozíció ez amúgy tök hasznos csak hogy egyre inkább látszódik hogy az emberek többsége azért már tudja hogy a klímaváltozás az mit fog okozni és elég volt már a borzalmak bemutatásából mert már egyszerűen elérte az ingerküszöbünket az a dolog hogy nem tudunk többet látni belőle úy most egyre inkább a reményre és az optimista felhangokra szeretnék helyezni a hangsúlyt hogy egyáltalán elhigyük hogy ebből még valahogy ki lehet jönni tehát nagyon fontos hogy az emberekben legyen valami remény a jövővel kapcsolatban hát igen vagy szerintem ebbe az is érdekes hogy milyen alternatív megoldásokat kínálnak az emberek túlélési stratégia az szerintem egy nagyon fontos kérdés az elbújás a a tevés a az előrenekülés azt hiszem hogy ez tehát hogy ez ilyen nagyon sok fajta van és szerintem nagyon sokat lehet tanulni ezekből a stratégiákból te melyikbe sorolnád be magad tehát oda sorolnám be magamat aki kíváncsi a másiknak a stratégiájára és aztán sok stratégiából úgy levonsz valamit és akkor lesz egy lesz egy saját stratégiád de hogy hogy alapvetően mint a munkáimban is engem a másoknak a az élete vagy a motivációi érdekelnek hogy mit miért tesznek vagy mi tehát az okokozati viszony tehát hogy valahogy én soha nem a a végeredményt kritizálom vagy vagy nem tudom mondok róla ítéletet hanem gyakorlatilag az út ahova eljutnak az emberek hogy hogy az az micsoda tehát hogy mik azok a lépések vagy kérdések vagy nem tudom kételyek meg meg motivációk amik ezekre a lépésekre késztetik az embereket szóval igazából engem ez érdekelm hát igen ilyen egy klasszikus megfigyelő fotográfus na mindenesetre a hallgatók remélhetőleg már kellemesebb körülmények között hallgatják majd ezt a beszélgetést hiszen szeptember 8-án kerül majd adásba azaz bő másfél hónappal a kassák múzeumban látható kiállításod az itt a munka hol az otthon finál előtt október 27-én zár be úgyhogy azt javaslom kezdjünk ezzel ugye miért pont a kassák múzeumban látható ez az anyag ez egy fontos dolog igen idén volt harmadik alkalommal hogy a kassák díjat meg lehetett pályázni tehát én tavaly másodikként nyertem meg a kasságdíjat kasság kortársművészeti díjat 2022-ben a buharovék nyerték meg és miv ez egy vándordíj szóval tőlük vehettem át a a díjat és én idén adtam tovább koltai dorotja szonjának tehát hogy van egy ilyen ceremónia amikor így átú e íg van ez így van igen igen erre a kortársművészeti dílyra olyan pályamunkákat várnak amik a kassáki örökség vagy a hagyomány vagy a munkamódszerre reflektál és engem leginkább a a kassáknak az életművében az az időszak izgatott amikor tehát elebe ugye a kassák nagyon sokat foglalkozott a munkával a munkásokkal szerintem borzasztó progresszív volt hogy a munkások kezébe fényképezőgépet adott és onnan nagyon-nagyon sok társadalmi kérdést meg állapotot meg mindent a ma mai nap tehát ez egy nagyon jó reflexió volt illetve az ami nekem egy ilyen kiindulópont volt hogy így a 20-as30-as években a munkás kultúra illetve a munkásosztályt mennyire segítette hogy tudatossá váljanak mint abból hogy a saját pozíciójukkal szemben mint különböző ilyen társadalomkritikákat fogalmaztak meg ugye a kassák múzeumban volt ez a vizizri című kiállítás ami pont ezeket a kis táborokat vagy ezeket az ilyen nyári menekülési útvonalakat mutatta meg hogy nyáron kivonult a munkásosztály különböző irodalmi és nem tudom felolvasóestek voltak tehát hogy gyakorlatilag a az volt számomra nagyon izgalmas hogy a hogy a munkásosztálynak a szabadidejét milyen értékesen töltik el tehát a saját maguk nem tudom szellemi fejlődésére akkor a testi fejlesztésre is nagyon sok hangsúlyt fektettek tehát hogy egy egész s éges reálisan gondolkodó személyekké váljanak na és és akkor itt jön ez a az a kérdés amire én végül is egy választ próbáltam keresni tehát hogy hogy a 20-as30-as években ez a szabadidő hogy ez mennyire fontos volt mint szabadidő és 2018-ban amikor taipayben voltam residency ez egy három hónapos residency volt ott készült a 630-tól 630-ig című videómunkám ami egy textilfestő üzemben forgott három fülöszigeti vendégmunkással interjúztam az életükről kérdezgettem a munkamenetről különböző szabályokról a a munkahelyen belül a vágyaikról a gyerekkorukról hogy hogy mire vágytak mit szerettek volna csinálni és ahhoz képest hova hova jutottak el tehát a motivációk és az életút amit már így korábban is említettem és nagyon érdekes több ponton rendült meg mondhatnám így szóval az interjú kapcsán tehát az egyik ugye ugye ez 2018 én akkor akkor voltam terhes tehát én úgy voltam kint ázsiában és akkor ez engem nagyon megérintett amikor azt mondta hogy majd két és fél év múlva fogja a gyerekét látni mertogy nem tudom évente két hét szabadságuk van de annyiba kerül a hazautazás tehát hogy hogy nem nem arra fogja elkölteni a pénzét amit a ugye a család miatt keres hogy ő oda-vissza utazgasson tehát ő vállalja azt a rizikót hogy ő három évig nem látja a gyerekeit meg a családját és akkor ez engem így nagyon nagyon megérintett pont ugyanilyen élményem volt nemrég japánban hogy találkoztam egy tök fiatal lánnyal 22 éves volt és őneki a munkája az volt hogy ilyen társalkodón nő volt ilyen japán bárokban tehát hogy ő pénzért leült dumálni a japán üzletemberekkel viszont otthon már volt egy gyereke aki nemrég született és azért jött el japánba úgy hogy most a nagymamája gondozza fülöpsziget mert semmi esélye nem volt arra hogy egyedül felnevelje mert persze a férjétől elváltak tehát úgy volt ott japánban tök egyedül egy teljesen más kultúrában hogy két naponta skype-on látta hogy a kis csecsemő az hogy fejlődik otthon tehát hogy és ez persze mind úgy adta elő hogy éreztem hogy ez a fajta keménység vagy ezek az életutak azért nem ritkák ezekben az országokban de azért látszott hogy ettől szenved persze igen tehát ez az amire én valahogy így szerettem volna így válasz okat adni vagy legalábbis kérdéseket feltenni ezzel kapcsolatban de az ami most visszakanyarodok hogy hogy ez a szabadidő tehát hogy ott a fülöpszigeti vendégmunkás az egyik srác azt mondta hogy nem nagyon örül a tajwani policinak ami ugye arról szól hogy öt nap munka két nap szünet merthogy ő nem tud mit csinálni a szabadidejével tehát hogy ő nem fogja elkölteni a pénzét nem fog elmenni be szórakozni tehát hogy gyakorlatilag neki az egy igazi kínszenvedés hogy két napig neki nem kell semmit csinálni mert hogyha ő hét napot dolgozhatna akkor lehet hogy nem három évet lenne ott hanem csak kettőt szóval hogy annyi idő alatt megkeresí hogy és igazából szerintem nagyon sok ország pont ezt használja ki hogy ezek az emberek tök távol vannak az otthonaiktól és azért érkeznek hogy dolgozzanak tehát a közösségi együttlét az ki van zárva akkor különböző nem tudom a a család a nevelés az sincsen szóval hogy gyakorlat tehát hogy van a munka és akkor ez iszonyúan ki van aknázva nagyon sok esetben ez volt ez a két pont amire én is szerettem volna rákérdezni na úgyhogy a pályázatom az ha egy mondatban kellene megfogalmazni hogy mi volt az tehát nekem az a transznacionális családi kultúra érdekel tehát hogy transznacionás család az azt jelenti hogy egy vagy mindkét felnőtt tagja hosszabb időre távol van a családjától tehát a gyerekeket azokat leginkább a nagyszülők nevelik fel mint ezt említetted tehát azért ez ázsiában ez nem egy ritka jelenség nyilván más ha nem tudom a szomszédfaluba vagy a városba megy dolgozni és tényleg más az amikor egy teljesen más kultúrába kell túlélnie érdekes hogy bizonyos országokban és ilyen például kína egy egy hatalmas ország ott a belső területekről származó emberek gyakran ugyanezt csinálják és akkor több 1000 kmtert utaznak a saját országukon belül hogy dolgozzanak y a nagyszülők nevelik a gyermekeket és sokszor már országon belül is akkora kulturális különbségek vannak hogy kínán belül élik meg tök ugyanezt volt ennek a kiállításnak egy ilyen kis leírása röviden felolvasom és aztán kíváncsi vagyok hogy ez még mit tenér hozzá tehát ugye transzncionális tehát a több országra szakadt családok szociális kapcsolatain keresztül világítasz rá a globális kapitalizmus működésében rejlő alapvető feszültségekre többek között a társadalmi újratermelés biztosítását szolgáló láthatatlan munka nélkülözhetetlen mégis alulértékelt szerepére és ugye mindezt hogy csináltad tehát az elmúlt évben a mezőgazdaságban vagy a feldolgozóiparban alkalmazott távolkeleti munkavállalókkal dolgoztál együtt hogy bemutasd hogyan élik meg személyesen a beilleszkedés az elfogadás a hiányérzet a családszeretet és a felelősségvállalás érzését ez úgy nagyjából egy korrekt összefoglaló volt hát korrekt összefoglaló hiszen ugye a csatlós judit kurátor írta meg tehát azért a azért a juditth ő ő nagyon pontosan fogalmaz nagyon nagy rálátása van egy csomó kérdésre és nagyon régóta dolgozunk együtt tehát én én azért szeretek a judittel együtt dolgozni mert ő ő azért már mondjuk 15 éve is írt az anyagaimról cikket tehát hogy hogy azért ő így látja azt hogy így honnan hová vagy mik azok a mik azok a pontok amik így engem érdekelnek úgyhogy ez egy elég pontos megfogalmazás így részleteibe azt hiszem hogy…

Említett entitások

Témák

Személyek

Szervezetek, cégek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Fabricius Anna (2024.09.08)”

Miről szól ez az epizód: „Fabricius Anna (2024.09.08)”?

Fabricius Anna fotó- és videóművész a wopcast podcast 60. adásának vendége. Tanulmányait a MOME-n végezte, ahol ma már oktatóként is tevékenykedik. Művészetében fotóval, videóval, szövegekkel és interjúkkal dolgozik, kiemelten vizsgálja a társadalom működését, a csoportok… Az epizód a wopcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2024. 09. 08..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Fabricius Anna (2024.09.08)”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Fabricius Anna.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Fabricius Anna (2024.09.08)”?

Fő témái: fotó, videó, oktatás, társadalom.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Fabricius Anna (2024.09.08)”?

Megjelenés: 2024. 09. 08.. Hossz: 2 óra 7 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/wopcast/060-fabricius-anna-2024-09-08-15701057

Több epizód a wopcast-ből

  • Szaladják "Taikyo" István // I. Képek olvasása és elemzése

    A wopcast 95. adásának vendége Szaladják „Taikyo” István Balázs Béla-díjas operatőr és fotográfus, akivel a fényképek olvasásáról és elemzéséről beszélgettek. A műsor során a rész…

  • Rédei Ferenc (2026.09.06)

    A Wobcast 94. adásának vendége Rédei Ferenc fotóriporter, aki több mint 50 éves pályafutásáról, mentorálásról és életművéről mesél. A beszélgetés során szó esik korai éveiről, ami…

  • Bali // Harmincz Rita - A Sárga Ruhás Lány (2026.08.16)

    Ebben a podcast epizódban Harmincz Rita, a Sárga Ruhás Lány, Bali magyar ismerője kalauzolja el a hallgatókat az indonéz szigetre. Az adás középpontjában Bali földrajza, történelm…

  • Koleszár Adél (2026.07.26)

    Koleszár Adél fotográfus a wopcast 92. adásának vendége. Tiszaújvárosban nőtt fel, a MOME fotó mesterszakán végzett. Hat évet töltött Mexikóban, ahol emberi erőszakkal, konfliktus…

  • Molnár Zoltán (2026.07.05)

    Molnár Zoltán fotográfus a Wobcast 91. adásának vendége. Budapesten született 1973-ban, a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola, majd a Magyar Iparművészeti Egyetem fotó szakán…

  • Bódis Krisztián (2026.06.14)

    Bódis Krisztián fotográfus, a Budapest Images alapítója a wopcast podcast 90. adásának vendége. Építőmérnöki diplomája után a fotózás mellett döntött, autodidakta módon sajátított…

  • Cseke Csilla (2026.05.24)

    Cseke Csilla fotóművész, fotóriporter, képszerkesztő és a Magyar Nemzeti Táncegyüttes marketing- és kommunikációs vezetője a Wobcast 89. adásának vendége. Pályafutása tinédzserkén…

  • Gombai Gellért (2026.05.03)

    Gombai Gellért fotográfus a wopcast vendége, aki különleges látásmódjáról és eddigi életútjáról mesél. A teológiától a szállítmányozáson át a fotográfiáig számos területen kipróbá…

  • Az illatok birodalma // Zólyomi Zsolt, parfümőr (2026.04.19)

    Zólyomi Zsolt parfümőrrel, Magyarország egyetlen hivatásos illatszakértőjével az illatok titokzatos világát fedezzük fel. Az illatok hatását tárgyalják a párválasztástól az üzleti…

  • Szami (2026.03.22)

    Szami fotográfus, a RAW reklámügynökség art directora a Wobcast vendége. Győrben született, filozófiát tanult, majd a fotográfia felé fordult. Reklámfotóban szerzett tapasztalatok…

Hasonló epizódok más magyar podcastokból