wopcast

Lénárt Gábor és Láng Péter / Tripodcast (2024.11.10)

· PT2H34M22S

Összefoglaló

A Wobcast 63. adásában Láng Péter és Lénárt Gábor fotográfusok, a Tripodcast műsorvezetői a vendégek. A beszélgetés során szó esik az alkalmazott fotográfia és a fotóművészet közötti különbségekről, az improvizációról, inspiráló példákról és az életcélokról. A vendégek…

Röviden

Műsor
wopcast
Megjelenés
2024. 11. 10.
Hossz
2 óra 34 perc
Szereplők, említett nevek
Lénárt Gábor, Láng Péter
Témák
fotográfia, fotóművészet, improvizáció
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

[Zene] sziasztok ez itt a wobcast egy műsor az életről a fotósok szemén keresztül a 63 adás vendége láng péter és lénárd gábor fotográfusok a tripodcast műsorvezetői külön-külön és párban is rendkívül szimpatikus fiatalemberek az alkalmazott fotográfia kiválóságai akik rengeteg energiával alázattal és állandó fejlődni akarással űzik hivatásukat hozzáállásuk példával szolgálhat mindazok számára akik életvitelszerűen szeretnék művelni a fotográfiát a tripodcast műsorvezetőiként ráadásul közösséget is építenek és adásról adásra nyíltan őszintén osztják meg saját tapasztalataikat gondolataikat és tanácsaikat a fotó iránt érdeklődők számára a mai adás egy kötetlen baráti beszélgetés melljel több célom is volt először is szerettem volna külön-külön bemutatni őket megismertet élettörténetüket másodsorban kíváncsi voltam arra hogyan építették fel magukat a fotó világában és milyen örömök illetve kihívások szegélyezték számukra ezt a könnyűnek korán sem nevezhető utat harmad részt mint fellow podcasterek célom volt elmélyülni a tartalomgyártás sejtelmeiben és elmerülni egy picit a tripodcast univerzumban ezek a célok mint hallani fogjátok mint teljesültek ezeknél azonban sokkal többről volt szó beszélgetünk a fotóművészet és az alkalmazott fotó közötti szakadékról az improvizáció személyiségfejlesztő aspektusairól inspiráló példákról életcélokról és egy sor olyan témáról amiről a fotózás szerelmesei egy kávézás alatt beszélgetni szoktak jó szórakozást kívánok hozzá kezdés előtt szokás szerint felhívnám a figyelmet arra hogy a wobcastet támogatni is lehet ha tetszik a műsor és megteheted patreonon és egyszeri utalással is hozzá tudsz járulni a készítéséhez minden támogatást hálásan köszönök na de vágjunk is bele hallgassátok szeretettel a péterrel gáborral folytatott beszélgetést na gábor és péter üdvözöllek titeket a műsorban helló szia több okból is nagyon örülök hogy össze tudtuk hozni ezt a beszélgetést az egyik hogy tök értékesnek tartom a a kitartó munkátokat amellyel nem csak hogy egy minőségi tartalmat nyújtó podcastet készítetek hanem aktívan építetek is egy közösséget a másik hogy legalábbis az én tapasztalataim szerint van egy viszonylag nagy szakadék az alkalmazott fotósok világaben ti otthon vagytok és a fotóriporteri fotóművész világ között amelynek okai azért nem mindig érthetőek és az ilyen beszélgetések reményeim szerint picit közelebb hozzák egymáshoz ezt a két területet úgyhogy tényleg szuper hogy itt vagytok és egyébként tök érdekes hogy mielőtt elkezdtük volna a műsort pont erről kezdtünk el egyből beszélgetni hogy vajon miért van ilyen szakadék alkalmazott fotó és fotóművészeti terület között igazából el is kezdhetjük így hogy nektek erről mi a véleményetek sose érthettem ezt a különbséget igazából vagy ezt a szakadékot ahogy te fogalmaztál de érzed érzem én is én is érzem és nem tudok vele igazából mit kezdeni mondjuk én a világra extra kíváncsi ember vagyok tehát én már azt nem értem amikor valaki amire nem kíváncsi úgyhogy nekem eleve ezzel van egy olyan megnem értés problémám hogy hogy valami teljesen alap nonszens kis marhaságot találok amire amiben én el tudok veszni hogy hú de érdekes és pont ezt találtam meg a fotózásban hogy annyira jó hogy mindent le lehet fényképezni és a legtöbb dolgot le le akár még az érzésekig elmenve le lehet fényképezni az én határom vagy az én szakadékom az az hogy nem vagyok fotóművész és ezt és ezt felismerni vagy ezt elfogadni ez nem volt igazából hogy ne éész dolog mert nekem ez egy oké akkor nem vagyok fotóműz akkor akkor én csinálok mást de mégis tök rossz hogy van egy ilyen nagy távolság és amit én észrevettemígy kimondva őszintén hogy valahogy a fotóművész világban egy kicsit lenézik az alkalmazott fotót és ennek biztos hogy tök sok oka van de hogy az egyik az az hogy valahogy azt nem tekintik akkora munkának vagy azt egy olyan típusú dolognak ami akkora értéket képviselhet és emiatt lemaradnak egy csomó olyan emberről aki tök értékes tök izgalmas csak egyszer már berakják őket egy skatulyába ti ezt a fajta lenéz ennek a világnak a részéről éreztétek valaha én kevésbé éreztem de nyilván tapasztaljuk olyan szempontból hogy hát így most több gondolatom is van ezzel kapcsolatban egyébként az egyik az hogy én nagyon sűrűn nézek külföldi fotósokat meg inspirálódok meg ilyesmi és szembe jön például egy brutálisan jó dior kampány egy nagy sztárral nem tudom nagyon tetszik rákeresek a fotósra beírom go a nevét két oldalt hoz ki az egyik a saját portfóliója weboldala a másik pedig az ügynökségének a weboldala ahol ő őt reprezentálják az ügynökségén fent vannak a munkái ami ez az alkalmazotti munka és nagyon durva hogy felmész a saját personal weboldalára ahol nem találod meg a alkalmazotti munkáit csak a művészeti nagyobb projektjeit ahol mondjuk idegeneket fotóz az utcán de úgy hogy közben meg a diornak lövi a legnagyobb kampányt és fent sincs az oldalán semmi a nagyon nagy vog címlapok meg minden közül mert hogy ő neekki az nem ilyen szinten differenciálják és nyilván nagyon sok olyan fotós van aki egyébként képes arra hogy eladja a művészetét galériáknak meg ilyesmi és ott talán nem is annyira fér bele hogyha reprezentálni akarod magad művészeti fotósként hogy közben nem tudom xy multinak te el mész alkalmazottnak és fotózod nekik azt amit ők parancsolnak mert mert annak a világnak az az értékes hogy te teljesen 100%-osan azt csinálod ami a te agyadban van amit te akarsz és nem fér bele az hogy nem tudom másnak a kívánalmai szerin te pont úgy fogsz fotózni ahogy a briefben le van írva ez a filmben amúgy nem pont ellentétesen van tehát amik akármikor egy egy szárnyas felvás vagy bármilyen nagy legendárius filmre gondolok ott a a rendező vagy az operatőr vagy lehet hogy csak tunk van így kez nem azt a stúdióknak el kell adni a forgatókönyvet meg mindent ott iszonyat nagy izé az indi filmek azok meg teljesen más ami pénz david linről láttam most egy youtube videót ahol így leosztja a stábot hogy állj hagyjatok békén éppen rende mert ő már akkor a név de ott is a nem az ő pénzéből forog a videó hanem a stúdió pénzéből na de azt kérdezem hogy a filmvilágban nincs jobban kezelve az hogy a rendező az egy művész is egyszerre nagyon durván bele van szó hát nagyon sokszor konkrétan a final cut joga az a stúdióé és nagyon kevés kiemelt rendező van nolen tarantino satöbbi ahol a final cut joga véglegesen tényleg a a rendező és mostanában tényleg scorzz-től látjuk az ilyen 3árom éés fél órás filmeket ott azért van mert a scorzz már nagy név de hogyha a scorzz-él kisebb név vagy akkor bizony két órára levágatják azt a nyersanyagot hogy a moziba be is menjenek az emberek mert amúgy a három órás filmtől megijednek és nem mennek be filmben is az van hogy aki művészfilmeket rendez azok általában lenézik ezeket a hollywoodi blockbustterketuk vagy pedig azért csinál egy hollywoodi blockbustert hogy utána 10 saját művészfilmet abból a pénzből még utána megcsinálhasson ez egyébként a fotósoknál is eléggé sűrűn előfordul legalábbis külföldön ahol olyan büzsével tudnak egy-egy kampánynál dolgozni hogy megcsinálsz egy kampányt és utána három hónapig csak saját projektezel mondjuk ez itthon sajnos elérhetetlen a másik dolog amit még szerettem volna ezzel kapcsolatban vagy így gondolatom felmerült hogy volt egy szülinapi adásunk régebben ami arról szólt hogy bemutatkoztunk egyenként peti én meg a benedek is és abban mesélt róla hát az egy ilyen három-négy éves adás hogy ő mennyire nem azt fotózza a munkajelleggel amit valójában szeretne hogy kicsit ki van égve nem olyanok a megrendelések amit ő ténylegesen szeretne fotózni de a megrendeléseket azt ki kell elégíteni ott a az ügyfél elvárja hogy úgy dolgozza hogy a briefben elő van írva lehet hogy pont úgy kell fotóznod most mi nekünk volt egy ilyen projekt hogy három másik fotós már megcsinálta külföldön az anyagot nekünk csak le kellett utánozni olyan emberek voltunk akik csak technikailag kellett ott lennünk és akkor megcsináltuk tehát nem volt kreativitás a világításban de még a durva az instruálásban sem tehát egy nagyon kötött instruálási kézikönyv volt amit követni kellett és a legrosszabb ebben most ez ami friss élmény hogy nem értettünk vele egyet tehát nem értettük azt hogy ezt miért így csinálták ez így nem jó ezt tudnánk jobban ha mi csináltuk volna először és minket másolnának de tehát itt a művész ezt le kell nyelni ez nekünk nem nyilván ez ez meg ez egy ez egy gusztus dolga tehát nekünk nem tetszett az a megvalósítás és persze lehet simán hogy az első fotós aki ezt megkapta akit utána mindenki másolt az egész egyszer csak nem harcolt meg az ügyféllel hogy ezt lehet jobban mert nagyon sokszor tapasztaljuk azt hogyha egy ügyfelet edukálsz egy ügyfelnek elmondod hogy figyelj értjük hogy miért szeretnéd mondd el a célodat a képpel és lehet hogy mi ügyesebben megtudjuk vagy egy jobb ötletünk van rá vagy bármit úgy hozzá tudunk tenni most nagyon sok felé elágazunk ami nem probléma egyébként csak egy másodpercel vissza akarok csatolni a a szakadékhoz a szakadékról akartam mondani kérdezted hogy látom-e látom de egyébként nem tapasztalom de szerintem ez egy ez egy belső kérdés ism olyan értelemben tapasztalom sokszor hogy nagy tehát lehet hogy ne nehezen értek szót fotóművészekkel nehezen értek szót sokszor riporterekkel mert nagyon sokszor mad rendezvényen fotózom de a cég saját fotósa vagyok és a fotó odamegyek a sajtósokhoz és mit keres ez itt ilyen feelingem van ilyen értelemben megvan a szakadék de ugyanakkor meg én nem élem meg szakadékként mert hát akkor veled nem tudtam beszélgetni de nem nem helyezem bele azt hogy azért nem mert fotóművész vagy vagy azért nem mert te fotóriportal te így ilyen ember vagy de én még sose tát élőben még sose kezeltem ezt hogy azért nem tudtunk beszélgetni mert nem ugyanazt csináljuk hát igen csak mégis azért az rossz látni hogy vannak ilyen klikkesedések sajnos szerintetek ezt lehet egymás felé közelíteni tehát ugye azt tudom hogy érdeklődtök amúgy a fotóművészet iránt mert gábortól mindig hallom hogy olyan nevekkel dobálózik a podcastben ami tényleg szóval látszik hogy utána nézel meg utána jáársz meg ezt szereted de hogy hogy ti elindultatok néha ebbe az irányba tehát hogy eljártatok kiállításokra meg próbáltatok vegyülni volt ilyen volt volt igen meg azért nyilván mi is nem tudom megnéztük a magnum oktató anyagokat ami azért eléggé ilyen művészeti meg ilyesmi még egy gondolat ezzel kapcsolatban hogy én azt érzem hogy azért is lehet ez a hogy az értékét magasabbnak ítélik a művészi fotónak mint a commercial fotónak mert ha mondjuk lősz egy kampányt az mondjuk egy évig érvényes maximum és lehet hogy az utólag egy nagyon nagy fotóstól egy nagyon nagy legendás kampány ami az összes reklám bookban később benne lesz mint jó példa de attól még az egy szezonális reklám volt ami ideig óráig tart és semelyik kiállításnak a falán nem lesz kint a következő 500 évben még hogyha egy művészi fotót nézel egy alex web fotót akár az időtlen és bármikor meg tudod úgy nézni hogy váó ez a fotó ekkor készült és akkor az így belehelyezi az embert abba a világba amit ott a az alex web kitalált vagy amit ott így megvalósított a fotójával és egy nagy nagy méretű print az egy örök érték lehet relikvia igen míg egy reklámfotónak addig van értéke amíg hasznodhoz az adott megrendelőnek kell sőt ennél még rosszabb a fotóiportereknek a melója mert ők is igazából a hosszútávú anyagaikkal amiket maguknak készítenek tudnak kitűnni de az amit csinálnak napközben és ettől sokan szenvednek is hogy gyakorlatilag öt percig van hírértéke kiment melózott és arra azon kapja magát hogy másnap már senkinek fogalma sincs hogy mi történt látom nagyon mosolyogsz peti hogy ez nagyon megtetszett most hogy a igazából a az időkeréken máshol helyezkedünk el az egyikünk a naptár a másik a az óra a harmadik a stopper nagyjából körülbelül tehát hogy hogy hogy ez is mekkora különbség ez tök tök jó felismerés a másikban amit mondtál gábor hogy a a reklám vizuális kultúra változik gyorsan változik még al ha abban megnézed hogy az elmúlt 10 évben a még a céges portrékultúra vagy céges portré vizualitás esküvői fotóvizualitás változik de a fotóművészeti vizualitás az köz örök tehát nincsen hogy kiment ez a fajta fotózás a divatból mert 60-50 évvel ezelőtti fotósokat másolnak a kezdő művészek azért hogy rálépjenek a saját útjukra meg én azt látom hogy ugye az ikonikus fotográfiák időtállók ugyan de a fotóművészet is tud fejlődni abban a tekintetben hogy azok akik a saját hangjukat követve tudnak maradandót alkotni azok már a korábbi ikonikus fotósok munkája alapján inspirálódnak tehát ők már úgy tudnak újat mutat mutatni hogy már mindaz ami már megtörtént azt ismerik és ehhez képest mutatnak valami újat tehát van ebben is egy ilyen fejlődés de valóban ez az időtlenség sokkal jobban jellemzi mint az ilyen adhok divat szerint készített munkákat igen és azért nem felejtsük el hogy a commercialbenan is sokszor visszatekintenek ugye a múltra és vesznek inspirációt a korábbi anyagokból tehát ez minden egymásra épül természetesen csak azt mondtam hogy szerintem is az történik hogy például ha megnézel egy mario tesstinót valószínű hogy az ő random vog anyaga az nem biztos hogy annyira időtálló mert az mondjuk arra az adott divatanyagra arra a szezonra készült viszont vagy megcsinálja azt a mario testino hogy miután meglőtték az anyagot megcsinálja magának is ugyanazokkal sminkesekkel stylistal és modellel a personal anyagát amit utána a saját nagy albumába belerak vagy pedig visszahívja fél év múlva ugyanazt a modellt és lőnek valami teljesen egyedit és akkor nyilván ott gyakorlatilag finanszírozta a commercial munkája azt hogy ő művészkedjen és akkor egyik a vogba kerül be ami egy szezonális dolog a másik meg a mario testino albumba ami meg örök na sokat beszélünk alkalmazott munkákról és arra gondoltam hogy így a podcast elején tartsunk egy rövid bemutatkozót tehát hogy mondjátok el hogy kik vagytok miből éltek milyen munkákat csináltok miket fotóztok péter tiad a szó…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Lénárt Gábor és Láng Péter / Tripodcast (2024.11.10)”

Miről szól ez az epizód: „Lénárt Gábor és Láng Péter / Tripodcast (2024.11.10)”?

A Wobcast 63. adásában Láng Péter és Lénárt Gábor fotográfusok, a Tripodcast műsorvezetői a vendégek. A beszélgetés során szó esik az alkalmazott fotográfia és a fotóművészet közötti különbségekről, az improvizációról, inspiráló példákról és az életcélokról. A vendégek… Az epizód a wopcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2024. 11. 10..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Lénárt Gábor és Láng Péter / Tripodcast (2024.11.10)”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Lénárt Gábor, Láng Péter.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Lénárt Gábor és Láng Péter / Tripodcast (2024.11.10)”?

Fő témái: fotográfia, fotóművészet, improvizáció.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Lénárt Gábor és Láng Péter / Tripodcast (2024.11.10)”?

Megjelenés: 2024. 11. 10.. Hossz: 2 óra 34 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/wopcast/063-lenart-gabor-es-lang-peter-tripodcast-2024-11-10-16009774

Több epizód a wopcast-ből

  • Szaladják "Taikyo" István // I. Képek olvasása és elemzése

    A wopcast 95. adásának vendége Szaladják „Taikyo” István Balázs Béla-díjas operatőr és fotográfus, akivel a fényképek olvasásáról és elemzéséről beszélgettek. A műsor során a rész…

  • Rédei Ferenc (2026.09.06)

    A Wobcast 94. adásának vendége Rédei Ferenc fotóriporter, aki több mint 50 éves pályafutásáról, mentorálásról és életművéről mesél. A beszélgetés során szó esik korai éveiről, ami…

  • Bali // Harmincz Rita - A Sárga Ruhás Lány (2026.08.16)

    Ebben a podcast epizódban Harmincz Rita, a Sárga Ruhás Lány, Bali magyar ismerője kalauzolja el a hallgatókat az indonéz szigetre. Az adás középpontjában Bali földrajza, történelm…

  • Koleszár Adél (2026.07.26)

    Koleszár Adél fotográfus a wopcast 92. adásának vendége. Tiszaújvárosban nőtt fel, a MOME fotó mesterszakán végzett. Hat évet töltött Mexikóban, ahol emberi erőszakkal, konfliktus…

  • Molnár Zoltán (2026.07.05)

    Molnár Zoltán fotográfus a Wobcast 91. adásának vendége. Budapesten született 1973-ban, a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola, majd a Magyar Iparművészeti Egyetem fotó szakán…

  • Bódis Krisztián (2026.06.14)

    Bódis Krisztián fotográfus, a Budapest Images alapítója a wopcast podcast 90. adásának vendége. Építőmérnöki diplomája után a fotózás mellett döntött, autodidakta módon sajátított…

  • Cseke Csilla (2026.05.24)

    Cseke Csilla fotóművész, fotóriporter, képszerkesztő és a Magyar Nemzeti Táncegyüttes marketing- és kommunikációs vezetője a Wobcast 89. adásának vendége. Pályafutása tinédzserkén…

  • Gombai Gellért (2026.05.03)

    Gombai Gellért fotográfus a wopcast vendége, aki különleges látásmódjáról és eddigi életútjáról mesél. A teológiától a szállítmányozáson át a fotográfiáig számos területen kipróbá…

  • Az illatok birodalma // Zólyomi Zsolt, parfümőr (2026.04.19)

    Zólyomi Zsolt parfümőrrel, Magyarország egyetlen hivatásos illatszakértőjével az illatok titokzatos világát fedezzük fel. Az illatok hatását tárgyalják a párválasztástól az üzleti…

  • Szami (2026.03.22)

    Szami fotográfus, a RAW reklámügynökség art directora a Wobcast vendége. Győrben született, filozófiát tanult, majd a fotográfia felé fordult. Reklámfotóban szerzett tapasztalatok…

Hasonló epizódok más magyar podcastokból