wopcast

Mohos Zsófia (2025.02.16)

· PT1H51M21S

Összefoglaló

Mohos Zsófia fotográfus a wopcast 67. adásának vendége. Dokumentarista fotóival a mára eltűnőben lévő hagyományos kultúrákat és népcsoportokat örökíti meg, hogy értékeik fennmaradjanak a jövő számára. Gyógytornász diplomája megszerzése után, mintegy 10 éve kezdett fotózni…

Röviden

Műsor
wopcast
Megjelenés
2025. 02. 16.
Hossz
1 óra 51 perc
Szereplők, említett nevek
Mohos Zsófia
Témák
dokumentarista fotózás, hagyományos kultúrák
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

[Zene] sziasztok sok szeretettel üdvözlök mindenkit a wobcast 67 adásában melynek vendége mos zsófia fotográfus a hagyományos kultúrák és népcsoportok krónikása zsófia dokumentalista fotográfia eszközeinek segítségével rengeteget tesz azért hogy ezek a jelenleg eltűnőben lévő szokások és tradicionális világok megörökítésre és átmentésre kerüljenek és hogy az ebben rejlő értékeket a jövő generációi is ismerhessék élvez tessék a pillanatok megőrzésének igénye gyermekkora óta szerves része volt zof életének a fotográfia által kikövezett útra bő 10 évvel ezelőtt gyógytornász diplomájának megszerzésével egy időben lépett rá ez a döntése sorsfordítónak bizonyult elente esküvőkkel és családi fotózásokkal foglalkozott fokozatosan talált rá a dokumentarista szemléletmódra a hagyományos kultúrák fényképezését személyes érintettsége okán is a palócokkal kezdte érdeklődése és tevékenysége azonban a már több népcsoportra is kiterjedt munkája nem csak fontos rendkívül népszerű is görbeország névre hallgató instagram profilját több mint 42000-en követik a palócokról készült sorozatából pedig lélekjelenlét címmel könyv is megjelent 2022-ben kőrösi csomasándor díjjal 2023-ban pedig a highlights of hungary közönség díjával jutalmazták ugyanebben az évben illetve 2024-ben is a hemző károly díj finalistájává választották rendkívül értékesnek és izgalmasnak találom amit csinál ennek megfelelően jó alapos ki is kérdeztem beszélgetünk meghatározó gyermekkori élményeiről a fotózáshoz vezető útról a paló népcsoportról és szokásaikról a dokumentálás gyakorlatáról és fontosságáról illetve arról is hogyan változott meg élete a sok-sok ehhez kapcsolódó élmény hatására jó szórakozást kívánok hozzá kezdés előtt szokás szerint felhívnám a figyelmet arra hogy a wobcastet támogatni is lehet ha tetszik a műsor és megteheted patreonon és egyszeri utalással is hozzá tudsz járulni a készítéséhez minden támogatást hálás köszönök na de vágjunk is bele hallgassátok szeretettel a zsúfival készült beszélgetést zsóenzott a wobkezben szia kornél köszönöm a meghívást te hiszel az álmok erejében igen volt egy időszak egyébként nemrég amikor egyáltalán nem álmodtam de mostanában pont újra elkezdtem álmodni és nagyon érdekes így fejtegetni de nem csak az éjszakai álmodás én én nappal is szeretek álmodozni ó hát igen az a legjobb állapot ezt csak azért kérdezem mert az elmúlt évek számomra a legemlékezetesebb álma hát elég borzasztó volt az emberiség haláláról szólt tehát nem a sajátomról hanem az emberi faj végéről ami azért is félel es mert rávilágít egy meglehetősen kellemetlen igazságra vagyis arra hogy az ember csak egy epizódszereplő itt a hatalmas univerzumban tehát bármennyire is nyomasztóan hangzik az emberiség egy parányi bolygó szemvillanásnyi ideig létező jelensége csupán na most akármennyire furcsa is de ezzel tulajdonképpen arra szeretnék kiukadni hogy miért is olyan fontos az amit te csinálsz és hogy érthető legyen ezt most egy kicsit hosszabban fogom megindokolni úgyhogy dőlj hátra nyugodtan szólok ha végeztem tehát a dolog ott kezdődik én szereté egy kicsit ilyen perspektívába helyezni a dolgokat hogy a világegyetem amelyben élünk az 13,7 milliárd éves otthonunk a föld bő 4,5 milliárd éve született és az első életformák ezek egyébként ilyen mikroorganizmusok voltak 3,7 milliárd éven bukkantak fel máig nem tudjuk hogy pontosan hogyan és a ma élő emberek akiket homo sapiens néven ismerünk vagyis te meg én mindössze 200000 éve fejlődtünk ki a földön most ezeket az adatokat nehéz hovat tenni tehát túl nagy számok de tudod szokták azt mondani hogyha a föld életkorát egy órának tekintjük akkor az emberi lények az utolsó másodpercben jelentek meg na most ennek a 200000 évnek nagyjából a 95%-át töltöttük vadászógyűjtögető életmódban kis közösségekben körülbelül 10000 éve kezdődött el egy szép lassú folyamat amit mezőgazdasági forradalomnak hívunk amelynek köszönhetően képesek voltunk egyrészt tartósan letelepedni tehát növényeket termesztettünk állatok tönyésztettünk valamint nagyobb közösségekben élni falvakat és kisebb városokat létrehozni na most egészen az elmúlt néhány évszázadig azonban az ember élete tulajdonképpen változatlan mederben folyt lassú tempóban és teljes mértékben meghatározta szűkebb és tágabb közössége a családja a rokonai a faluja satöbbi gondolom most már sejted hogy mire akarok kijukadni ehhez az életmódhoz szokott hozzá a szervezetünk és az agyunk is erre vagyunk úgymond huzalozva az ipari forradalom óta el elt évszázadokban tehát az elmúlt pár száz évben a fejlődés hihetetlenül felgyorsult az emberek száma exponenciálisan nőtt tehát például 1900-ban még csak bő 1,5 milliárdan voltunk a bolygón most már azonban a 8 milliárdot is átléptük és ezzel párhuzamosan az életmódunk is gyökeresen átalakult nagyvárosokba költöztünk a kis közösségek sokszor felaprózódtak az általuk betöltött szerepet gyakran felváltotta az állam és a gazdaság és a világháló nyújtotta azonnali kapcsolódási lehetőségek és a közösségi média a jelenléte ellenére egyre magányosabbak vagyunk sőt mivel az anyunk még mindig nem tudta lekövetni ezeket az evolúciós értelemben hihetetlenü gyors változásokat a vadászó gyűjtögető életmóddal járó gyakori de konkrét és tárgyhoz kötött félelem helyébe rengeteg tárgytalan szorongás zaklatottság és stressz lépett egyre világosabban érezzük hogy azzal hogy a modern korban felhagytunk az eddig megszokott életmóddal valamit el is vesztettünk valamit ami fogódzót segédkezett és irányt mutathat a kaotikus és bizonytal a jelenben nem véletlen hogy az eltűnőben lévő hagyományos életformák mint amelyenekkel te is foglalkozol újult erővel kerültek figyelmünk középpontjába és csak remélni tudjuk hogy a te és hozzád hasonló emberek közös erővel képesek lesznek átmenteni a hagyományos értékeket a jövő generációja számára az idő kerekét ugyan vissza nem forgathatjuk és nem is feltétlenül kellene de bizony tehetünk és nem is keveset azért hogy változó életformánkba beépítsünk olyan dolgokat és olyan tudást amelyek évezedeken keresztül segít tudtak bennünket akármennyi ideig is lesz része az emberiség a világ történetének azért nekünk csak fontos marad az hogy ebben az időben legalább jól érezzük magunkat és nagyon úgy tűnik hogy ez most részben legalábbis mindenképp nektek is lesz köszönhető na remélem hogy ezzel a kicsit hosszúra sikerült bevezetővel át tudtam adni hogy miért is tartom annyira fontosnak amit csinálsz a beszélgetést természetesen nem tervezem ennyire elvontátenni tehát épp ellenkezőleg a személyes történetedről és a kalandjaidról foglak kérdezni ugyanis és ezekből a figyelmes hallgató szerintem könnyedén rá fog érezni a tevékenységed jelentőségére és arra is hogy melyek azok az értékek amelyeket már csak tisztességből és jó érzésből is át kellene mentenünk az utánunk jövők és egyébként saját magunk számára is benne vagy kezdhetünk igen a veszőparipámmal a gyerekkorral indítanánk budapesten születté el a rendszerváltás után nem sokkal 1991-ben mit kell tudni a szüleidről nagyon jó hogy így pont tényleg ezt az ősembert ől indítottad a a témát mert az anyukám régész aki őskorral foglalkozik apukám villamosmérnök de tiszteletbeli régésznek szerintem ki lehetne nevezni mert tényleg a családunkban ez ilyen alapgondolat hogy az értékeket gyűjteni kell őrizni kell és be kell mutatni valahogy én ugye ebbe nőttem bele hogy kiállítás rendezés ásatásra mentünk és bennem is tényleg egész kicsi koromtól ez ilyen nagyon erősen megvolt ez a gyűjtés fontos á meg a megörökítés akár mondjuk azzal hogy leírtam mindig hogy mi történt velem napot vezettél kiskorodban igen fú rengeteg nagy tizenvalahány kötet naapom van így a azt a minden és akkor azok még megvannak tehát hogy vissza tudod olvasni igen hát a igen a legintenzívebb az nyilván tini koromban volt a szerelmi életemről azt már nem olyan izgalmas visszaolvasni vagy hát vicces de még nem égettem el őket még megvannak szerintem ne is tedd meg egy pillatra menjünk vissza anyukádhoz aki az őskorral foglalkozott ti akkor jártatok ásatások ra és anyukátok azért mesélt nektek arról hogy hogy éltek a az ősemberek igen ugye ő a nagyjából 7000 évvel ezelőtti emberekkel foglalkozik tehát akkor már letelepedtek falvakban éltek de például óriási házakat építettek ahol együtt laktak a a több generáció és az állatok is illetve hát ugye nagyon szoros egymásra utaltságban éltek még ezek a közösségek akár itt budapest területén mondjuk hogyha jött az árvíz mert még nem volt szabályozva a duna akkor el kellett hagyni a a falut és máshol letelepedni és hát engem is nyilván nagyon lenyűgözött gyerekként is a a képzeletem által hogy hogyan élhettek ezek az emberek meg aztán ugye nagyon sok hasonlóságot láttam a nagymamám falujában kisecseten nógrádban hogy oké hogy átá több 1zer év de hogy még mindig vannak kis szeletek abból ahogy mondjuk nem tudom akkor már feltalálták a szövőszéket és még a mai napig is használják a szövőszéket az emberek igen ez ezek nagyon érdekes dolgog szerintem én még annak idején hiába szerettem a történelmet az őskor annyira azért nem fogott meg aztán később újraolvastam a töri könyvet és egészen megdöbbentett amiket olvastam plusz és ezt nem terveztem hogy felhozom de megint elolvastam a hararinak a sazpiens című könyvét amit mindenkinek nagyon melegen ajánlok és ott is elég sok szó esik az őskorról engem ami most legújabban meglepett az az hogy amikor a homo sapiens úgyban már megjelent a földön akkor még párhuzamosan egymás mellett élt több homo típusú ember tehát voltak neanderwögyiek meg rudolfenis meg jenisova tehát ilyen típusú emberek ezt már el se tudom képzelni hogy a bolygón sétálok és olyan emberek jönnek velem szembe akik nem is az én úgymond nememhez tartoznak szóval ezek szerintem nagyon érdekes dolgok és az hogy ebbe apukád is belefoly tehát hogy neki is a hagyományőrzés az fontos volt az például számára az a gyökerek miatt volt fontos tehát mondjuk az ő szülei miatt hát igen ők meg tanítók voltak úgyhogy nyilván innen van egy egy ilyen érdeklődés de apukám az a tipikus mindent megszerelő poistor tehát hogy ez a a mérnök agy azért kellett a a családba itt a női álmadozást keretbe foglalni üüm tudom hogy két párhuzamos univerzumban léteztél mert nyáron elég sokszor voltál kisecseten a nógrád megyében a nagyszüleidnél de most egy pillanatra még ne utazzunk vidékre budapesten a 16 kerületben nőttél fel egy kertvárosban így a fiatal éveidből mit emelnél ki milyen dolgok voltak rád nagy hatással igazából hó a 16 kerület akkor még olyan volt mint egy falu tehát a mi utcánkban is volt nyuszis néninek hívtuk akinek nyuszijai voltak otthon egyébként a mai napig is több házban van lehet hallani a kakas kukorékolást úgyhogy hiába budapest azért mégis nem az a nagyvárosi nyüzsgés én soha nem is éltem egyébként budapesten sokkal beljebb gimnáziumbaan is gödöllőre jártam úgyhogy nekem így az egyetem volt az első ilyen sokk emlékszem hogy térképet rajzoltam hogy a blahaluza térről hogyan jutok el a szemmelvvej egyetemre a vasutcában mert hogy egyébként gyógytornász diplomát szereztem de hogy igen én annyira nem ismertem a várost hogy szinte akik vidékről jöttek pestre egyetemre ők jobban tudták már hogy mi hol van engem meg ez annyira nem is foglalkoztatott egyébként én egy kicsit ilyen magamba forduló gyerek lehettem talán azért is mert nincs testvérem tehát nekem meg kellett tanulnom egyedül elfoglalni magamat nyilván voltak barátaim meg összejártunk de hogy hogy én nagyon sokat olvastam írtam valahogy így a kis képzeletvilágomban voltam és és hát sok mindenről álmodoztam a azt említetted hogy írtál naplókat milyen egyéb dolgokat rogattál hát több regényötletem volt már gyerekként is bár regényt azóta sem írtam de de talán egy novellás kötet vagy ilyesmi hamarosan így megvalósul ó de jó de de valahogy ez a történeteket kitalálni meg így elképzelni de hogyha láttam valami pillanatot ez így a mai napig is megvan hogy valami nagyon szép vagy vagy úgy csillan meg vagy olyan érdekes emberrel vagy arccal találkozom akkor valahogy röktön elképzeltem hozzá valami történetet aminek lehet hogy semmi köze a valósághoz de de mégis nagyon sok izgalmas dolgot lehet így megélni egyébként ha ennyire szerettél írni meg ezeket az élményeket lejegyezni akkor hogyhogy nem maradtál meg teljesen az írásnál tehát miért kezdett el a fotózás érdekelni nem volt igazából tudatos ez az írás dolog a fotózás meg valahogy úgy 13-4 évesen nyertem egy ilyen kis analóg fényképezőgépet volt rajta egy exponáló gomb min nyertél milyen bes vol már nem emlékszem igazából valami újságban ilyen visszaküldős sztori volt de aranyos és hát csodálatos fényképeket készítettem minden második képbe belelógott az ujjam tehát így viszont vittem magammal voltam például egy erdélyi cserediák programon és akkor ott emlékszem hogy rassóban meg így a hargit a tetején hogy hogy már akkor is így fontos volt hogy így ami ami nekem jó élmény volt azt így megörökítsem és kisecseten is fényképeztem ezzel a a fényképezőgéppel és aztán anyukámnak meg volt egy ilyen digitális gépe akkor így kamaszként eltöltöttem egy nyarat azzal hogy magamat fotóztam mint minden tinilány aztán úgy a kertet meg a virágokat és akkor így egy kezdett így kitágulni így a az univerzum és igazából összekapcsolódott az írás a fotózás így kezdettől fogva mégha nem is gondoltam hogy valaha én odaírhatom a nevem mellé azt hogy fotográfus de hogy mindig amikor megosztottam egy képet mert az nekem így viszont az elejétől fontos volt hogy az interneten ezt így megmutassam másoknak mindig írtam is mellé nem nekem az nem megy nagyon nehéz hogyha egy sorba kell címet adni igen az valahogy mindig olyan cheízire sikerül mert nehéz átadni egy képnek a mondanivalóját sokszor egy szóban vagy mondatban a a na most akkor tehát nyáron mindig jött egy tér és időutazás a budapesttől 53 km-re található nógrád megyei kisecsetre mentél a nagyszülőkhöz a romantikusan elnevezett település egy zsákfalu ha jól tudom egy tavaly januári adat szerint 207 főlakja akkoriban egyébként többen voltak igen azzal…

Említett entitások

Témák

  • dokumentarista fotózás
  • hagyományos kultúrák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Mohos Zsófia (2025.02.16)”

Miről szól ez az epizód: „Mohos Zsófia (2025.02.16)”?

Mohos Zsófia fotográfus a wopcast 67. adásának vendége. Dokumentarista fotóival a mára eltűnőben lévő hagyományos kultúrákat és népcsoportokat örökíti meg, hogy értékeik fennmaradjanak a jövő számára. Gyógytornász diplomája megszerzése után, mintegy 10 éve kezdett fotózni… Az epizód a wopcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 02. 16..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Mohos Zsófia (2025.02.16)”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Mohos Zsófia.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Mohos Zsófia (2025.02.16)”?

Fő témái: dokumentarista fotózás, hagyományos kultúrák.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Mohos Zsófia (2025.02.16)”?

Megjelenés: 2025. 02. 16.. Hossz: 1 óra 51 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/wopcast/067-mohos-zsofia-2025-02-16-16573951

Több epizód a wopcast-ből

  • Szaladják "Taikyo" István // I. Képek olvasása és elemzése

    A wopcast 95. adásának vendége Szaladják „Taikyo” István Balázs Béla-díjas operatőr és fotográfus, akivel a fényképek olvasásáról és elemzéséről beszélgettek. A műsor során a rész…

  • Rédei Ferenc (2026.09.06)

    A Wobcast 94. adásának vendége Rédei Ferenc fotóriporter, aki több mint 50 éves pályafutásáról, mentorálásról és életművéről mesél. A beszélgetés során szó esik korai éveiről, ami…

  • Bali // Harmincz Rita - A Sárga Ruhás Lány (2026.08.16)

    Ebben a podcast epizódban Harmincz Rita, a Sárga Ruhás Lány, Bali magyar ismerője kalauzolja el a hallgatókat az indonéz szigetre. Az adás középpontjában Bali földrajza, történelm…

  • Koleszár Adél (2026.07.26)

    Koleszár Adél fotográfus a wopcast 92. adásának vendége. Tiszaújvárosban nőtt fel, a MOME fotó mesterszakán végzett. Hat évet töltött Mexikóban, ahol emberi erőszakkal, konfliktus…

  • Molnár Zoltán (2026.07.05)

    Molnár Zoltán fotográfus a Wobcast 91. adásának vendége. Budapesten született 1973-ban, a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola, majd a Magyar Iparművészeti Egyetem fotó szakán…

  • Bódis Krisztián (2026.06.14)

    Bódis Krisztián fotográfus, a Budapest Images alapítója a wopcast podcast 90. adásának vendége. Építőmérnöki diplomája után a fotózás mellett döntött, autodidakta módon sajátított…

  • Cseke Csilla (2026.05.24)

    Cseke Csilla fotóművész, fotóriporter, képszerkesztő és a Magyar Nemzeti Táncegyüttes marketing- és kommunikációs vezetője a Wobcast 89. adásának vendége. Pályafutása tinédzserkén…

  • Gombai Gellért (2026.05.03)

    Gombai Gellért fotográfus a wopcast vendége, aki különleges látásmódjáról és eddigi életútjáról mesél. A teológiától a szállítmányozáson át a fotográfiáig számos területen kipróbá…

  • Az illatok birodalma // Zólyomi Zsolt, parfümőr (2026.04.19)

    Zólyomi Zsolt parfümőrrel, Magyarország egyetlen hivatásos illatszakértőjével az illatok titokzatos világát fedezzük fel. Az illatok hatását tárgyalják a párválasztástól az üzleti…

  • Szami (2026.03.22)

    Szami fotográfus, a RAW reklámügynökség art directora a Wobcast vendége. Győrben született, filozófiát tanult, majd a fotográfia felé fordult. Reklámfotóban szerzett tapasztalatok…

Hasonló epizódok más magyar podcastokból