wopcast

Ritter Doron (2025.04.20)

· PT1H33M49S

Összefoglaló

Ritter Doron fotóművész, operatőr a wopcast podcast 70. adásának vendége. A portréfotózás hazai kiválóságaként Ritter már gyermekkorában a fotográfia világába került, majd gimnáziumi tanulmányai után a szakmát hivatásszerűen is elkezdte. Bár kezdetben napilapnál dolgozott…

Röviden

Műsor
wopcast
Megjelenés
2025. 04. 20.
Hossz
1 óra 34 perc
Szereplők, említett nevek
Ritter Doron
Témák
fotóművészet, portréfotózás, operatőr
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Egy műsor az életről a fotósok szemén keresztül.

A 70. adás vendége, Ritter Drom fotográfus operatőr.

A portteri fotózás egyik hazai kiválósága.

Drom már gyermekkorábban belecsöppent a fotográfia világába.

A szakmát a gimnázium után tanulta ki, majd egy napilapnál helyezkedett el.

A fotóriporteri életvitel azonban távolabbá tőle, igazi szerelme a kezetektől fogva a portrifotózás volt.

Karrierét mindeközben az alkalmazott fotóban, reklámszakmában és az operatőri munkában építette fel. ösztönös tehetségével, kemény munkájával és profi hozzáállásával, az évek során nevet, őszinte és közvetlen stílusával pedig népszerűséget vívott ki a szakma körében.

Érdeklődési köre folyamatosan tolódott el az őszintébb alkotás irányába, ezért is indította el először a lakásában, később a stúdiójában a belsőséges portréfotózásról szóló Light and Cafe projektet.

Ez motiválta továbbá személyes fotós sétáit Budapest utcáin, melyekben most készült el első önálló szerzői könyve, az én Budapestem My Budapest fotóalbum is.

Rengeteg kreatív munkán dolgozik egyszerre, mindemellett pedig egyre több időt szakít a fiatalabb generáció oktatására és mentorálására is.

A mai adásban beszélgetünk a testi, lelki szellemi harmónia fontosságáról, az életközepi válságról, az identitás és a közösség erejéről. elmeséli nekünk, miről szól a Light and Cafe és részletesen kiellemezzük a máj Budapest könyvet, illetve a könyvkiadási folyamat lépcsőit az elejétől a végéig.

Szóba kerülnek meghatározó fiatalkori élményei és jövőbeli tervei is.

Dorona rájellemző, üdítő őszinteséggel és közvetlenséggel beszél életéről, ami nekem is hazai pálya, így egy könnyed, élvezetes interjú lett belőle, amelyhez meleg szívvel kívánok most jó szórakozást.

Mielőtt belevágnánk, szokás szerint felhívnám a figyelmet arra, hogy a WPcastet támogatni is lehet.

Patreonon és egyszeri utalással is hozzá tudsz járulni a műsor készítéséhez.

Hálásan köszönöm mindazoknak, akik megtisztelő figyelmük mellett így is tudnak támogatni.

Na de vágjunk is bele, hallgassátok szeretettel a Doronnal készült beszélgetést.

A nemrég volt az új könyved az én Budapestem bemutatója összekötve az 50. születésnapoddal, és ez egy igen nagyszabású event volt, amelyre rengetegen eljöttek. köztük Szarka Klára fotótörténész és Szigeti Tamás fotóriporter is.

És azért említem rögtön ezt a két nevet, mert Klára, aki nem mellesleg a könyve csodálatos előszavát is írta, és Tamás meghatározó szerepet játszottak az életedben tanárként, mentorként és példaképként is.

És tulajdonképpen fiatal tacskókorod óta jól ismernek.

És ahogy így néztünk téged ott a tömegben kivirulva, boldogan, magabiztosan, de szerényen, azt mesélték nekem, hogy elképesztő, hogy milyen hosszú utat jártál be.

És nekem úgy tűnt, hogy büszkén állapították meg, hogy mintha most értél volna igazán Révbe, tehát most értél be igazán fejben, lélekben és testben egyaránt.

Ó, köszönöm szépen a felvezetést.

Először is kezdjük el, hogy te voltál a könyv kurátora, amit azért ne felejtsünk-e megemlíteni, amiről majd később még beszélünk.

Hát egyrészről igen, röviden válaszolva, nyilván ők azért gondolják, érzik azt, hogy most érkeztem meg, mert ez a műfaj, amit csináltam, ez nyilván közelebb áll hozzájuk.

De épp mondtam a Klárának, volt egy ilyen személyes kávézásom vele utána talán egy hónappal később, hogy nagyon érdekes, hogy most most újra sokkal jobban érdekel a a fotóiport, mint amikor annak idején ugye ifjoromban kezdtem ugye a magyar hílapnál, mint tanuló.

Valamiért azt érzem, hogy a mai világban egyébként a a fotoriport az, ami valószínűleg megmenti majd a fotográfiát.

Tudom is, hogy miért mondod, de azért érdekelne ezt fejtsd ki egy kicsit bővebben.

Azt gondolom, hogy a rengeteg olyan terület van a fotózáson belül, ami gyakorlatilag vagy haldoklik, vagy már megszűnt.

Ugye az alkalmazott fotográfiára azt gondolom, amit én sokáig csináltam, ugye elég nagy cégeknek csináltam a kampányait, hogy a mesterség és intelligencia, a pénztelenség, mondhatjuk ezt is, mert hogy a mesterség és intelligencia nagyon furán azokban az országban tör előre, ahol ugye kevés a pénz, mert hogy ahol van gazdaság és normális piac, ott presztízs kérdésként ugye még a hagyományos módszerre csinálják a dolgokat, ahol nincs, ott keressik azokat a módszereket, ami nagyon gyorsan ki tudja váltani egyébként ezt a dolgot.

Tehát a mesterség és intelligencia az egy nagyon jó eszköz erre.

Magam is próbáltam, magam is használom, tehát látom, hogy mikre képes.

Ugye előre menekülve én elkezdtem kitanulni valamennyire ugye a a képek generálását, hogy lássam, hogy mégis a technológia mit tud.

Azt kell, hogy mondjam, hogy tényleg a reklámfotózás területében ki tud váltani rengeteg mindent.

Ügyfélnek még nem csináltam vele se, illetve nem igaz, mert klippekben egyébként már használtuk a mesterséges intelligenciát, tehát valójában használtuk is.

Sőt még reklámfotób is használtam.

Úgy használtam reklámfotózásba tavaly egyébként, hogy a háttereket generáltuk ki mesterséges intelligenciával, és az előtér az valóságos volt.

De azt gondolom, hogy egyrémkebb az látszik, ahogy a technika fejlődik, hogy ez ki fog váltani egy csomó mindent, például ezt az ezt a területet.

És ehhez kapcsolódva viszont a fotóriort, hát ez egyelőre nem kiváltható, tehát ami valóságos, ami megtörténik, amihez ott kell lenni, ami emberek közötti valós interakció, azt nem.

Bár én hallottam olyat egyébként Egyesült Államokban létezik olyan ügynökség, ami hírek alapján generál illusztrációt.

Azért itt is lesznek még izgalmas dolgok, de ezért összesskében azt gondolom, hogy a a valóság valóság.

Meg valahol azt érzem egyébként az elmúlt időben, főként mióta a könyv, ez a könyv kijött, hogy az embereknek azért van vágya a az igazi dolgokra.

Tehát minél több ilyen fékt tartalom keletkezik a különböző felületeken, annál jobban azt gondolom lesz egy visszaáramlás, hogy végülis a valós tartalom valamilyen szinten érték.

Én is azt érzem, hogy a mesterséges intelligenciban már mindent majdnem hogy tökéletesen meg tud nekünk adni.

És most döbbenünk rá emberként, hogy nekünk nem az kell, hogy valami tökéletes vagy nagyon jó legyen, hanem azt kell, hogy valami emberi legyen és valódi és tudjunk hozzákapcsolódni és egy ilyen személytelen intelligenciához egyelőre nem tudunk olyan mértékben kapcsolódni, mint ahogy egymáshoz.

Ez mondjuk valószínűleg időkérdés, amikor mesterségi intelligencia le tudja majd generálni azt, amit mi valójában gondolunk vagy érzünk.

Szerintem ez tényleg időkérdés.

Csak de egyébként a portréfotózásban is azt gondolom, és azért jó, amit mondott, hogy én a tökéletességnek és a a szépség kultusznak nem vagyok híve egyébként.

És azt látom, nagyon érdekes feláramlása indult el azoknak a portréfotóknak, amit csinálok.

Valahogy ez bizonyos réteg, tehát hogy már meg tudom határozni, hogy ki az a réteg társadalmilag, aki egyébként ebben izgalmat lát, így elkezdte szeretni azt, hogy hogy valami történik, ami nem fék, tehát ami nem tökéletes, ami nem filterezett, ami nem teljesen szimmetrikus.

Tehát ez egy jó dolog szerintem.

Azért az első kérdésemre visszautalok, mert ott szerintem te leragadtál a szakmai részénél, a Klára meg a Tamás viszont nekem legalábbis úgy tűnt, hogy egyértelműen arra gondol, hogy mint ember, mint személyiség beértél abszolút, ugye nem mindig voltál ennyire egyben.

Te is azt érzed, hogy most így elérkezve ez a gyönyörű fordulóponthoz, hogy tényleg most úgy minden kerek?

Igen, azt gondolom, hát egyrészt hosszú utat kellett bejárni nyilván, tehát azért alkotóként is kell egy érettség, akármilyen művészeti ágban dolgozol, legyen az festőművészet vagy filmművészet vagy fotográfia.

Tehát kell egy élettapasztalat érettség ahhoz, hogy hogy a technikai tudás és az emberi érettség az összetalálkozzon.

Tehát, hogy valakinél ez elebionál, valakinél később, valakinél soha.

Én örülök, hogyha vala eljön, vagy eljött.

Én alapvetően egy későérő típus voltam.

Ez kétségtelen sok mind sok mindenben, tehát akár üzletileg, akár alkotóilag.

Most valóban azt azt gondolom, hogy így nagyjából így minden összemutat egyre.

Sőt, hallottam ilyen véleményt is, és nem mondom meg, hogy kitől, mert ismered, de az illető szerint a testedzés és a sport rendszeres művelése nagy szerepet játszhatott a személyiségfejlődésben.

Szerintem ez nélkülözhetetlen.

Tényleg azt gondolom erről, hogy ebből a szempontból a görög grégi mintát szeretem követni, hogy a test és lélek az együtt tud jól jól mozogni.

Nagyon egyszerű a dolog egyébként.

A 90-es évek közepén, amikor elkezdtem dolgozni, én egy nagyon helyes, nagyon vékony, nagyon kisfiő alkató fiú voltam.

És akkor azért mi a vadkapitalizmusban szocializálódtunk.

Szerintem mai napig egy kicsit az ország ebben a világban van, tehát valahogy keveréke vagyunk ennek a ennek a Balkánnak is, akármennyire is nem akarjuk, de ez akkor is mentalitásilag mindenképp így van.

És egyszerűen azt vettem észre, hogy a magam kis vékony művészi alkatával nem vesznek komolyan.

Tehát csomószor ugye vállalkozóként, mert ugye szabadúszóként kezdtem, akkor is nem voltam kifizetve, legyintettek rám, de cuki, kis fotós hülye, majd valamikor lesz valami.

Mindig is sportoltam, hozzáteszem, nem akkor kezdtem, 14 éves korom óta sportolok.

Tehát mik, mert nem testedzettél gondolom valam?

Nem, én küzdősportoltam is sokat egyébként.

Ikidoztam pár évig, kravmagáztam közel 10 évig egyébként san mindenfélét csináltam.

És mellette nyilván ugye mindig vágyam volt, ugye hát mi a 90-es éve években szocializáltunk, amikor nagy akció hősök ugye megjelentek a világban, a Stallone, a Rambo, Schwarzeneg, mindenki és hát ez ilyen nagy idol volt, hogy úristen, hát tesztoszteron szagul legyen a levegő.

Akkor mi is elkezdtünk konditerembe járni. hozzáteszem, akkor azért még a konditermek nem olyanok voltak, mint ma.

Tehát ilyen kézzel készült gépek voltak, rozsda volt a tenyerünk a végén, szóval az az egy külön külön történet.

De hogy része lett a sport nagyon hamar az én életemnek.

És ugye két dolgot vettem észre.

Az egyik, hogy hogy az a stressz, ami keletkezik egyébként a szabadúszó létben, meg abban, hogy neked mindig ott kell lenned valamilyen szinten toppon, és mindig meg kell tudnodani a dolgot, abba a sport nagyon nagy segítség, de személyiségileg is nagy segítség, merthogy nyilván a túlélés, a felülkerekedés, tehát hogy van egy ilyen, van egy ilyen túlélő génem egyébként.

Nyilván mélyebben belemegyünk, ez valószínűleg családi hozott dolog is lehet.

Igen, ez összetett kérdés lehet nálad is.

És a kitartás mellett ugye még ezt a fajta rendszerességet és a küzdeni tudást is behozza a sport.

És hát nyilván történelmeg és családilag is azt láttam, hogy hogy a túlélés, mint olyan, az gyakorlatilag egy központi része a családom életének.

Mi arról már beszélgettünk, hogy a a Schwáreneggerről kijött egy ilyen háromrészes dokumentum film és láttad, és az az zseniális.

Igen, nagyon nagyon inspiráló.

És én nagyon nagyon bírtam ezt a figurát, mert szerintem féletesen jókat mond benne egyébként.

Ugye a kép, amit magadról el kell képzelni, ugye a blueprint, ahogy ő hívja ezt a ezt a dolgot, szóval az ez az ez az ez működik.

Én nem csináltam ezt ennyire tudatosan, tehát én nem akartam nyilván versenyző lenni, meg meg nyilván nem is használtam seha olyan szereket, amiket ugye ezek a bodybuilderek meg nem is a bodybuilding érdekelt igazából, hanem egyszerűen az, hogy hogy edzek és és hogy és a rendszeres mozgás, a rendszeres mozgás meg, hogy legyen legyen egyfajta kiállása az embernek.

Mondjuk azt a fajta tudatosságot, amit a Schwarzeneger ebbe belevitt, azt elég nehéz leutánozni.

Tehát, hogy ő egy kis osztrák faluból mindenféle angol nyelvtudás nélkül.

Egyrészt többszörösen a világ legjobb testépítője.

Aztán az egyik leghíresebb amerikai színész.

Mind Kfória kormányzója, tehát hogy azér és mellette még fölépített egy milliomos ingatlanbizniszt is, amihez általában hozzányúlt, azt meg tudta csinálni nagyon tudatosan.

Én ennyire sajnos nem voltam tudatos.

Ez egyébként a saját karrieremben is jól látszik.

Tehát nekem a legnagyobb legnagyobb hiányom egyébként az a nagyon erős fókuszálás volt, és ezért is voltam későérrő típus, mertogy mertogy én egy érzelmi alapon működő figura vagyok voltam, és mindig a mindig az érzelmek meg az impressziók után mentem nem ennyire a előre megtervezett nagyon tudatos dolgok után.

Hát tehát ilyen kicsit bohém jelleggel, ami amúgy szimpatikus is, de ez azt is jelenti, hogy a fotó mellett téged egy csomó minden más is úgy érdekelgetett, és ezért nem koncentráltál annyira a fotóra, vagy csak egyszerűen a karrierépítésre nem szántál annyi energiát?

A karrierépítés nem érdekelt annyira.

Egyszerűen én úgy voltam ven, hogy örültem, hogy csinálható, amit lehet, de nem voltak egy ilyen kockás papírra leírt ilyen ilyen bullet pointokből összeállított lépések, hogy akkor honnan hova kell eljutni, és kit felhívni, és hova kell elmenni.

Tehát ez ez nekem nagyon későn nagyon-nagyon későn kezdett el tudatossá válni ez a dolog.

Ma egyébként hova jársz kondizni?

Mert amikor említetted, hogy a 90-es években még mások voltak a kondi helyek.

Nekem egyből eszembe jutottak azok a helyek, ahol még én jártam annak idején személy edzővel, és azok klasszikusan olyanok voltak, mint a Schwarzenegger filmben, ezek a régi jelenetek, ahol még mindenki együtt edzett, ahol nem volt probléma egymás helyét állandóan felváltva használni.

És ő az edző mesélte, hogy ő ő már rég elmehetett volna az ilyen, hogy mondjam, ilyen elitebb kondihelyekre, amik manapság léteznek.

Csak, hogy valahogy ott ő nem érezte otthonosan magát, mert ott kevésbé szólt már szerint a dolog erről a nyers edzésről, és…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Ritter Doron (2025.04.20)”

Miről szól ez az epizód: „Ritter Doron (2025.04.20)”?

Ritter Doron fotóművész, operatőr a wopcast podcast 70. adásának vendége. A portréfotózás hazai kiválóságaként Ritter már gyermekkorában a fotográfia világába került, majd gimnáziumi tanulmányai után a szakmát hivatásszerűen is elkezdte. Bár kezdetben napilapnál dolgozott… Az epizód a wopcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 04. 20..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Ritter Doron (2025.04.20)”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Ritter Doron.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Ritter Doron (2025.04.20)”?

Fő témái: fotóművészet, portréfotózás, operatőr.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Ritter Doron (2025.04.20)”?

Megjelenés: 2025. 04. 20.. Hossz: 1 óra 34 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/wopcast/070-ritter-doron-2025-04-20-16882224

Több epizód a wopcast-ből

  • Szaladják "Taikyo" István // I. Képek olvasása és elemzése

    A wopcast 95. adásának vendége Szaladják „Taikyo” István Balázs Béla-díjas operatőr és fotográfus, akivel a fényképek olvasásáról és elemzéséről beszélgettek. A műsor során a rész…

  • Rédei Ferenc (2026.09.06)

    A Wobcast 94. adásának vendége Rédei Ferenc fotóriporter, aki több mint 50 éves pályafutásáról, mentorálásról és életművéről mesél. A beszélgetés során szó esik korai éveiről, ami…

  • Bali // Harmincz Rita - A Sárga Ruhás Lány (2026.08.16)

    Ebben a podcast epizódban Harmincz Rita, a Sárga Ruhás Lány, Bali magyar ismerője kalauzolja el a hallgatókat az indonéz szigetre. Az adás középpontjában Bali földrajza, történelm…

  • Koleszár Adél (2026.07.26)

    Koleszár Adél fotográfus a wopcast 92. adásának vendége. Tiszaújvárosban nőtt fel, a MOME fotó mesterszakán végzett. Hat évet töltött Mexikóban, ahol emberi erőszakkal, konfliktus…

  • Molnár Zoltán (2026.07.05)

    Molnár Zoltán fotográfus a Wobcast 91. adásának vendége. Budapesten született 1973-ban, a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola, majd a Magyar Iparművészeti Egyetem fotó szakán…

  • Bódis Krisztián (2026.06.14)

    Bódis Krisztián fotográfus, a Budapest Images alapítója a wopcast podcast 90. adásának vendége. Építőmérnöki diplomája után a fotózás mellett döntött, autodidakta módon sajátított…

  • Cseke Csilla (2026.05.24)

    Cseke Csilla fotóművész, fotóriporter, képszerkesztő és a Magyar Nemzeti Táncegyüttes marketing- és kommunikációs vezetője a Wobcast 89. adásának vendége. Pályafutása tinédzserkén…

  • Gombai Gellért (2026.05.03)

    Gombai Gellért fotográfus a wopcast vendége, aki különleges látásmódjáról és eddigi életútjáról mesél. A teológiától a szállítmányozáson át a fotográfiáig számos területen kipróbá…

  • Az illatok birodalma // Zólyomi Zsolt, parfümőr (2026.04.19)

    Zólyomi Zsolt parfümőrrel, Magyarország egyetlen hivatásos illatszakértőjével az illatok titokzatos világát fedezzük fel. Az illatok hatását tárgyalják a párválasztástól az üzleti…

  • Szami (2026.03.22)

    Szami fotográfus, a RAW reklámügynökség art directora a Wobcast vendége. Győrben született, filozófiát tanult, majd a fotográfia felé fordult. Reklámfotóban szerzett tapasztalatok…

Hasonló epizódok más magyar podcastokból