wopcast

Varga Balázs (2025.08.24)

· PT1H52M49S

Összefoglaló

Varga Balázs fotográfus, a magyar streetfotó kiemelkedő alakja a wopcast 76. adásának vendége. Balázs szociológiát tanult, egyetemi évei alatt, egy házibulin fedezte fel a fotózást, amely később szenvedéllyé vált. Mielőtt a streetfotó népszerűvé vált volna Magyarországon…

Röviden

Műsor
wopcast
Megjelenés
2025. 08. 24.
Hossz
1 óra 53 perc
Témák
streetfotó, fotográfia, szociológia
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Egy műsor az életről a fotósok szemén keresztül.

A 76. adás vendége Varga Balázs fotográfus.

A hazai Street Fotó, pontosabban a street fotózásból táplálkozó fotóművészet egyik legkiemelkedőbb alakja.

Balázs szinte véletlenül csökkent bele a fotó világába, de akkor nagyon.

Az egyetemen szociológiát tanult, egy házi buliban fedezte fel a fotózás örömét, és ez később egy amerikai kiküldetés során már igazi szenvedélyévé vált.

Itthon megállás nélkül fotózott az utcán, s barátaival már azelőtt megalapította az első magyar street fotós kollektívát, amely most Norman néven fut, hogy a műfaj egyáltalán népszerűvé vált volna Magyarországon.

Soha nem tanult intézményi keretek között.

A kitartó fotózás és inspirálódás azonban érett, tudatos művészt varázsolt belőle.

A gyakorlatban spontán, a válogatás és anyagépítés során azonban rendkívül átgondolt, megtervezett munkamódszert követ, az eredmény pedig magáért beszél.

Egyedi, meglepő és sajátos kézigyet viselő sorozatok kerülnek ki a keze alól, amelyek külföldön is egyre inkább felkeltik a szakma figyelmét.

A mai adásban elsőként az idegenvezetésről és a zenéről beszélgetünk.

Mindkettő fontos szerepet játszik Balázs életében.

Ezután megnézzük, milyen úton talált rá a fotográfiára, és hogyan szippantotta be őt teljesen a fotós életforma.

Az adás második részében pedig az anyagait vizsgáljuk meg részletesen.

Érdemes tehát előre megnézni Balázs honlapját.

Ott több a műsorban említett projektje is megtalálható.

Jó szórakozást kívánok a beszélgetéshez.

Mint azt a legtöbben már tudjátok, a WBCet támogatni is lehet.

Patreonon és egyszeri utalással is hozzá tudsz járulni a műsor készítéséhez.

Akár havi egy kávéárával is be lehet szállni.

Nekem ezek mind sokat segítenek.

Hallgassátok szeretettel a Balázssal készült beszélgetést. [Zene] >> Balázs Isten hozott a podcastben. >> Nagyon szépen köszönöm a meghívást. >> Boldog szülinapot kívánok.

Milyen érzés öregedni? >> A mentális öregedés az az nekem abszolút bejön.

Tehát azt érzem, hogy évről évre egyre, hogy is mondjam, talán tudatosabb meg magabiztosabb vagyok, ami tök jó érzés.

Tehát, hogy egyre egyre kevésbé érzem ezt a bizonytalanságot, ami mondjuk, hogyha visszagondolok a gyerekkoromra, akkor teljesen általános volt.

Szóval én mindenkinek ajánlom az öregedést. >> Ez egy jó cucc.

Bár az utóbbi időben azért ez felvetett nálam egy csomó olyan kérdést is, amire korábban nem számítottam.

Tehát az engem például meglepett, hogy milyen érzés öregedni.

És az a feeling, hogy tulajdonképpen az élmény, tehát az élet megtapasztalásának az élménye semmiben nem változik, csak amikor belenézel a tükörbe, akkor egy kicsit idősebb figura néz rád, az hihetetlenül furcsa.

Tehát én azt hittem korábban, hogy aki megöregszik, az valahogy lélekben is hozzáöregedik ehhez a feelinghez. teljesen egyetértek, és lehet is látni ezeket az embereket, akik akik már egy ilyen öreg testben vannak, de a viselkedésük és az attitűdjük az teljesen gyermeki.

Szóval, hogy egyszerűen nem is fogom fel, hogy hogy már bácsinak szólítanak. >> Igen.

Mondjuk te nagyon fiatalosan is nézel ki, mer >> ha megborotvákozom, akkor főleg >> elkérik még a szemeidet. >> Nem, azt képzeld el, hogy azt nem szokták soha.

De ha megkérdezik, hogy hány éves vagyok, általában azt szoktam mondani, hogy na tippeljetek.

És hát néha nagyon meglepő tippek vannak, tehát hon reméljük, hogy majd amikor 70 leszek, akkor is majd vagy 40 valamit fognak mondani. >> Meg hát szerintem az tök szerencsés, hogyha valaki meg tudja őrizni ezt a gyermeki mi voltál.

Tehát a >> nagyon is >> sokszor hozom föl példának azokat a fotósokat, akik egész életükben a szenvedélyüknek éltek, és ezeknek szinte kivétel nélkül olyan gyermeki csillogással tud a szeme ragyogni.

Ugye Joerovicot hozom föl mindig példaként. >> Abszolút. >> Na de máris elmentünk ilyen irányokba, amit nem terveztem.

Azt gondoltam, hogy azzal indítok, hogy pont pár napja futottunk össze a bazilika előtt, talán egy hete. >> Így igaz. >> És éppen egy biciklis idegenvezetést tartott el.

Hát igazából ez a ez a belvárosi túra, ez jellemzően az szokott lenni, hogy két-három társaság, amik mondjuk ilyen 1 2 3 öt fősek, tehát random emberek.

Hogy akkor kiket vittem, azt azt most nem fogom tudni megmondani, mert elég sok túrát viszek.

Szóval >> na mennyit? >> Hát mondjuk azt mondom, hogy ilyen átlagban talán heti hármat a b a biciklisből, de van, de más más túrákat is csinálok, amik ilyen alkalmiak.

Rendkívül érdekes emberekkel találkozom mindig, de amiből elég sok volt mostanában, azok az amerikaiak, a belgák, németek is szoktak lenni elvétve, osztrákok, külföldieket viszek.

Volt már magyar vendég is, de nem jellemző. >> Ez egy tök nagy döntés volt a részedről, hogy hivatásos idegenvezetővé válsz.

Mikor döntöttél így? >> 2024 januárjában történt. >> Ez egy tök friss dolog.

Ez egy nagyon-nagyon friss dolog.

Hát nekem ez így így az egész felnőtt koromon átívelt ez a dolog, hogy találni egy olyan hivatást, egy olyan munkát most a fotózás mellett már tehát a a fotózásra arra nem nem tekintek olyan szempontból munkaként, hogy hogy nem szeretném feláldozni a pénzszerzés oltárán a fotográfiát magamnak.

Természetesen, hogyha valaki felkérne, hogy a saját stílusomban csináljak neki valamit, akkor azt azt nagyon szívesen vállalnám, függően attól, hogy milyen projectről van szó.

De hogy alapvetően én szerettem volna ezt így elválasztani egymástól, hogy a pénzszerzés és a és a fotográfia, és hát így eléggé küzdöttem főként magammal, hogy mi legyen az akkor, amiből a megélhetésemet megteremtem.

És a és a barátnőm a a Szandi ötlete volt, hogy szerinte hozzám passzolna az idegenvezetés mert én is azért egész jól beszélek angolul, jó morált tudok teremteni, általában jó kedvű vagyok, érdekel a történelem.

Én ugye szociológiát végeztem, ott ott azért elég sok főleg társadalomtörténetet tanultam, és szeretem a külföldieket.

Na, >> tehát, hogy valahogy minden összeállt, és akkor megcsináltam a februárban, elkezdtem a márciusban az idegenvezetői képzést, és akkor ez idén februárban volt a vizsga, és azóta, amióta beütött a nyár, azóta hát van olyan is, hogy heti hat napot dolgozom, és nem fáradok el.

Tehát, hogy hogy inkább sokszor van olyan túra, hogy feltöltődve jövök ki belőle, mert annyira érdeklődőek az emberek, és annyira pozitívak a visszajelzések hál istennek, hogy én én nagyon úgy érzem, hogy hogy megtaláltam azt, amit szerettem volna. >> Hát ez egy csodálatos helyzet, úgy is mondtam, nem, hogy teli találat, mert ugye ez egy általános dilemma, hogy aki megtalálja a fotót, mint a hivatását és szenvedélyét, az elég hamar rájön, hogy ebből megélni elég nehezen lehet.

És akkor dönthet, hogy vagy bevállal olyan fotós munkákat is, amik szépen lassan megölik a lelkét, vagy esetleg kioltják a fotózás iránti szenvedélyét, vagy talál magának egy másik munkát, amit meg nem feltétlenül élvez, és mellette kevés ideje marad a fotózásra.

De tulajdonképpen, hogy ez az ideális, amit te megtaláltál, hogy két dolgot is szenvedéllyel és hivatásszerűen tudsz űzni, és azzal, amivel pénzt keresel, az nem veszi el annyi idődet, hogy mellette ne jusson időd a fotózásra.

Tehát azt azért jól gondolom, hogy persze az idegenvezetés is egy el, tehát sok elfoglaltsággal jár, de hogy azért akár minden nap is ki tudnál menni fotózni, hogyha akarnád. >> Nekem maga maga az érzet, hogy ez az idegenvezetés ilyen szezonális és projektszerű.

Ez ez az, ami talán a legjobban bejön benne, hogy nincs az az érzésem, hogy muszáj valahol ott lennem, hanem hogy igen, ma dolgozom, holnap nem, holnap után megint, aztán megint.

Szóval, hogy lehet, hogy mondjuk ugyanannyit dolgozom, mint az, aki 40 órában dolgozik valahol, de mégsincs így pszichológiailag ez az érzetem.

És ez ez nekem nagyon sokat számít. >> Nálam pont ugyanez a helyzet, tehát én is szabadúszóként rengeteg mindent csinálok. idegenvezető konkrétan nem vagyok, de fotótúrákat vezetek, és az sok szempontból hasonló, meg ugye angol tanítás meg fordítás, tehát egy csomó minden van az életemben, ami nem egy ilyen 40 órás kötöttebb típusú munka, tehát bizonytalansággal jár ugyan, >> de ad egyfajta szabadságot is.

És én egyébként azt is gondolom, hogy még a fotózásnak is jót tesz, hogyha sokszor kiszakít téged ebből az egész folyamatból valami egészen más.

És az, hogy te idegen embereknek lelkesítően, inspirálóan előadsz a saját városodról, vagy a saját környezetedről, az olyan boostot tud neked adni, amiután talán a fotózáshoz is nagyobb kedved van, meg ugye egyáltalán kiegyensúlyozottabb, vagy ez elég jól hangzik.

Igen, én most azt kell, hogy mondjam, hogy így így nekem talán ez az eddigi legjobb évem, ha mondhatok ilyet.

Úgyhogyó >> tényleg nagyon jól érzem magam ebben a a helyzetben.

És egyébként még egy dolgot megemlítenék ezzel a az idegenvezetéssel kapcsolatban, hogy hogy szerintem arra is szükségem van, hogy büszke lehessek a városomra és Magyarországra.

Azt hallom a külföldiektől, hogy milyen szép, tiszta ez a város.

Hát nagyon sokszor Párizshoz hasonlítják, ami azért elég megtisztelő. >> Ráadásul Párizs koszosabb, meg rendetlenebb. >> Abszolút. >> De féling már tényleg hasonló.

Hát akkor Szandit ezúton is pusziljuk, ugyanis nagyon jó ötletet adott.

Szerinted mitől jó amúgy egy idegenvezető?

Tehát, hogy miért szeretnek téged a kliensek? >> Szerintem az a legfontosabb, hogy ők jól érezzék magukat.

Tehát hogyha attól érzik jól magukat, hogy én csak egy félmondatot mondok valamiről, akkor azt csinálom.

Hogyha azt akarják, hogy minden apró részlet ki legyen fejtve, akkor azt csinálom.

Hogyha azt akarják, hogy gyors legyen, akkor úgy.

Hogyha azt akarják, hogy hosszan, lassan történjenek a dolgok, akkor akkor az.

És akkor ebben megtalálni egy ilyen egyensúlyt, hogy hogy ne legyen unalmas se, de ne legyen felületes se, de ne legyen túl mély se.

És amiben szerintem jó vagyok, hogy nagyon tudok figyelni az emberekre, és látom, hogy mi az, ami ami működik, és és mi az, ami ami nem annyira, és akkor azt erőltetem inkább, ami működik.

Szerintem megfogtad a a lényegét ennek a dolognak, mert én is mielőtt elkezdtem fotótúrát szervezni, azt hittem, hogy ez többségében arról szól, hogy mindent konkrétan és nagyon pontosan megszervezni és gondoskodni arról, hogy a a terv az az menetrendszerűen simulékonyan és folyékonyan működjön. >> Igen.

És hogy mindent átadj. és hogy mindent átadjak, satöbbi.

Ehhez képest elég hamar rá kellett jönnöm, hogy a az ilyen túravezetés vagy idegenvezetés túlnyomó része az pszichológiából áll, és arról az érzékenységről szól, amivel te rá tudsz döbbenni arra, hogy azok az emberek, akik veled vannak, azok milyen típusú emberek, mire és mikor vágynak, és állandóan változtatnod kell a saját taktikádon ennek megfelelően.

Tehát ahogy mondod, ha érzed rajtuk, hogy kívánják a részleteket, akkor jobban belemész.

Ha azt érzed, hogy a hatékonyabb túrára vágynak, akkor azt.

És érdekes néha, bár ez nem tudom, hogy az idegenvezetésnél mennyiszer merül föl, de a túravezetésnél gyakran, hogy nagyon kell figyelni a csoporton belüli dinamikára és arra, hogy ki az, aki erősebb személyiség, ki az aki képes bomlasztani, vagy ki az, aki képes a többieket mondjuk egy pozitívabb feelingbe rángatni.

Tehát, hogy nagyon-nagyon összetett a dolog.

Szerintem is azok tudnak benne igazán jók lenni, akik érzékenyen tudnak odafigyelni hát úgymond az ügyfelekre. >> Összefoglaltad szerintem nagyon jól a lényeget.

A morál ugye amit az elején említettem, hogy hogy jó morált teremteni.

Tehát vannak olyan szituációk, amikor történik valami olyan, ami valakinek rossz, és akkor ez átke elkezd átterjedni másokra.

És hogyha ezt meg tudja akadályozni az ember és átfordítani valami jóba, az az nagyon fontos.

Volt egyszer egy olyan túrám is, ahol én elkezdtem mondani, hogy Széchenyiél satöbbi, satöbbi, és azt láttam, hogy nem annyira érdekli őket a történelmi részletesség, és végül is az lett a túrából, hogy így beszélgettünk, ez mondjuk két fő volt, tehát ez ez ilyenkor előfordul az ilyesmi, de hogy igazából nagyon sokszor ők meséltek magukról és az életükről, és amikor vége volt a túrának, akkor azt mondták, hogy ez volt életük egyik legjobb túrája.

Nekem meg az egyik első volt egyébként.

És nagyon érdekes élmény volt az, hogy hogy végül is én így hallgattam nagyrészt. >> Rengetegszer kerülök abba a helyzetbe, hogy rögtön az elején már azért látszik, hogy ki az, aki problémásabb a többinél.

És a a problémák látszólag arról szólnak, hogy a feltételek mintha nem lennének elég jók az adott illetőnek.

Tehát vagy meleg van, vagy hideg van, vagy sokan vannak, vagy túl gyors, vagy túl lassú.

És elég hamar rá kell arra jönni, hogy itt nem ez az igazi probléma, hanem az, hogy belül van valami valami gáz.

Az esetek többségében, ha ilyenkor extra figyelmet fordítasz az illetőre, illetve csillapítod azt a fajta szorongását, hogy nem tudja, hogy megbízhat-e benned, hogy minden jól alakul, satöbbi, akkor hálás lesz érte, megnyugszik, és általában a legnagyobb szövetségeseidé válnak az egész túrára azok az emberek, akik az elején problémásnak tűntek.

Tehát, hogy nagyon nem mindegy, hogy hogyan kezeled őket, mert elmehet ez mind a két irányba.

Vagy nagyon jó, vagy nagyon rossz irány. >> Kire kezted és megbéjegzed, akkor akkor a végén akkor az a legrosszabb.

És aztán hogyha meghallgatod őket, akkor azért meg extra hálásak.

Tehát hogy ez is azt jelzi szerintem, hogy hogy nagyon sok embernek van igénye arra, hogy meghallgassák őket és meghallják őket.

Nagyon is ez szomorú szerintem a mai világban, hogy nagyon azt érzem, hogy nem figyelünk egymásra sokszor, és hogyha ez megtörténik, akkor ez egy nagyon nagy felüdülést jelenthet annak, akit nem nagyon hallgatnak meg. >> Tehát elég könnyű lenne most elevickélni tágabb témákra is, mint a politika, mert ott is tulajdonképpen egymás meghallgatása és az egymás valódi megértése…

Említett entitások

Témák

Személyek

  • Varga Balázs

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Varga Balázs (2025.08.24)”

Miről szól ez az epizód: „Varga Balázs (2025.08.24)”?

Varga Balázs fotográfus, a magyar streetfotó kiemelkedő alakja a wopcast 76. adásának vendége. Balázs szociológiát tanult, egyetemi évei alatt, egy házibulin fedezte fel a fotózást, amely később szenvedéllyé vált. Mielőtt a streetfotó népszerűvé vált volna Magyarországon… Az epizód a wopcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 08. 24..

Milyen témákat érint ez az epizód: „Varga Balázs (2025.08.24)”?

Fő témái: streetfotó, fotográfia, szociológia.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Varga Balázs (2025.08.24)”?

Megjelenés: 2025. 08. 24.. Hossz: 1 óra 53 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/wopcast/076-varga-balazs-2025-08-24-17646848

Több epizód a wopcast-ből

  • Szaladják "Taikyo" István // I. Képek olvasása és elemzése

    A wopcast 95. adásának vendége Szaladják „Taikyo” István Balázs Béla-díjas operatőr és fotográfus, akivel a fényképek olvasásáról és elemzéséről beszélgettek. A műsor során a rész…

  • Rédei Ferenc (2026.09.06)

    A Wobcast 94. adásának vendége Rédei Ferenc fotóriporter, aki több mint 50 éves pályafutásáról, mentorálásról és életművéről mesél. A beszélgetés során szó esik korai éveiről, ami…

  • Bali // Harmincz Rita - A Sárga Ruhás Lány (2026.08.16)

    Ebben a podcast epizódban Harmincz Rita, a Sárga Ruhás Lány, Bali magyar ismerője kalauzolja el a hallgatókat az indonéz szigetre. Az adás középpontjában Bali földrajza, történelm…

  • Koleszár Adél (2026.07.26)

    Koleszár Adél fotográfus a wopcast 92. adásának vendége. Tiszaújvárosban nőtt fel, a MOME fotó mesterszakán végzett. Hat évet töltött Mexikóban, ahol emberi erőszakkal, konfliktus…

  • Molnár Zoltán (2026.07.05)

    Molnár Zoltán fotográfus a Wobcast 91. adásának vendége. Budapesten született 1973-ban, a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola, majd a Magyar Iparművészeti Egyetem fotó szakán…

  • Bódis Krisztián (2026.06.14)

    Bódis Krisztián fotográfus, a Budapest Images alapítója a wopcast podcast 90. adásának vendége. Építőmérnöki diplomája után a fotózás mellett döntött, autodidakta módon sajátított…

  • Cseke Csilla (2026.05.24)

    Cseke Csilla fotóművész, fotóriporter, képszerkesztő és a Magyar Nemzeti Táncegyüttes marketing- és kommunikációs vezetője a Wobcast 89. adásának vendége. Pályafutása tinédzserkén…

  • Gombai Gellért (2026.05.03)

    Gombai Gellért fotográfus a wopcast vendége, aki különleges látásmódjáról és eddigi életútjáról mesél. A teológiától a szállítmányozáson át a fotográfiáig számos területen kipróbá…

  • Az illatok birodalma // Zólyomi Zsolt, parfümőr (2026.04.19)

    Zólyomi Zsolt parfümőrrel, Magyarország egyetlen hivatásos illatszakértőjével az illatok titokzatos világát fedezzük fel. Az illatok hatását tárgyalják a párválasztástól az üzleti…

  • Szami (2026.03.22)

    Szami fotográfus, a RAW reklámügynökség art directora a Wobcast vendége. Győrben született, filozófiát tanult, majd a fotográfia felé fordult. Reklámfotóban szerzett tapasztalatok…

Hasonló epizódok más magyar podcastokból