Ablak Japánra

Kaiszeki: mikro Japán a tányéron – tíz nap, hat fogás, nulla kifogás #41– ELSŐ rész

· PT1H7M22S

Összefoglaló

A podcast a magyar Csák Marcell szakácstanonc útját mutatja be Japánban, a tradicionális kaiszeki gasztronómia világában. Az interjúból kiderül, hogyan vált a vegyészmérnöki pálya helyett a japán konyhaművészet elkötelezettjévé, milyen kihívásokkal szembesült a kulturális és…

Röviden

Műsor
Ablak Japánra
Megjelenés
2025. 06. 14.
Hossz
1 óra 7 perc
Szereplők, említett nevek
Csák Marcell, Yanagisawa Gyöngyi
Témák
kaiszeki, japán gasztronómia, japán konyhaművészet
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Tarts velem és fedezd fel új távlatokat.

Ez itt az Ablak Japánra podcast.

Mindenféle témák, melyeknek van relációjuk Japánban és Japánhoz is.

Érintenek és érdekelhetnek téged is.

Én Janegi Szava Gyöngyi vagyok, és már hosszú ideje élek Japánban, és mint japonológus, próbálok válaszokat keresni a kérdésekre, és a beszélgetéseimmel inspirálni szeretnélek. a mainstreamből kizökkenteni, hogy még több perspektívából nyiss ablakot a világra, és ezáltal saját magadra is.

Fontos elmondanom, ahhoz, hogy a podcast épülhessen és szépülhessen, örömmel fogadom a hozzászólásaidat, a véleményedet és a támogatásodat.

Ha van rá lehetőséged és szívesen segíten, akár egyszeri hozzájárulással is támogathatod a munkámat.

Ennek módját megtalálod a podcast honlapján és az epizód leírásokban is.

Nagy szeretettel köszöntelek, kedves hallgatóm.

Feltetted-e már magadnak még akár többször is a kérdést, hogy vajon mi készített valakit arra, hogy feladja a biztos jövőt egyetemen és helyette egy teljesen más kultúrában a világ másik felén kezdjen új életet. egy konyhában, ahol az alázat, a pontosság és a csendes fegyelem mindennapos elvárás.

A mai vendégem története egyszerre szokatlan és mélyen emberi.

Egy kisvárosból indult, eredetileg vegyészmérnöknek készült, ma pedig már Japánban sajátítja el a tradicionális gasztronómia művészetét. nem csupán főz, hanem újra értelmezi az ételkészítés fogalmát is.

De vajon mi húzódik meg egy ilyen radikális pályamódosítás mögött?

Mi az a belső hajtóerő, ami túlmutat a recepteken, és képes a kultúrák között hidat építeni?

Az interjú két epizódja nemcsak egy egyéni utazásról szól, hanem arról is, mit jelent igazán tanulni. megtanulni egy új nyelvet, ezen keresztül szakmai tudásra szertenni, és nem utolsó sorban egy új viszonyulást a gasztronómiához, a munkához, a másik emberhez és persze saját magunkhoz.

Mik azok az értékek, amelyekért érdemes újra kezdeni?

Mit tanulhatunk mi magyarok a japán kunyha precizitásából, a csapatmunka etikájából, vagy éppen a tisztelet kultúrájából?

És vajon mennyire kell mindehhez a nyelvtudás, ha nem csak szavakat akarunk megérteni, hanem az embereket is?

Mennyire lehet valóban otthon lenni egy olyan közegben, ahol minden szabály más, és mégis ahol idővel befogadnak, ha tiszta szívvel közelítünk?

Tarts velünk, kedves hallgatóm, ez úton is.

Nem csupán csak főzési fortékban lesz részed, bár hallhatsz jó pár hasznos tanácsot is, és talán ébrednek benned újabb kérdések is majd.

Ajánlom szeretettel az elkövetkező két beszélgetést minden kedves hallgatómnak, és ne feledd, a beszélgetés folytatását a második résszel július 15-étől ér majd el.

Aki az ablakot kinyitja, mint mindig, Janagi szava Gyöngyi, és aki ma ezen az ablakon benéz, Csák Marcel Szakács, aki részt vett, és a Szigetországban el is végezte a japán gasztronómiai és étkezési kultúra humán erőforrásfejlesztési programot.

Kedves Marcel, nagyon nagy szeretettel köszöntelek a műsorban.

Örülök, hogy tudtál időt szakítani erre a felvételre.

Köszönöm szépen, Gyöngyi, a meghívást.

Marcel, fiatal korod ellenére neked már bőven van tapasztalatod a magyar vendéglátásban is, hiszen két étteremben is dolgoztál már.

Viszont eredetileg nem a vendéglátás által pályaválasztás fókuszában.

Tapolcán végezted a gimnáziumot, ahol angolul is és németül is megtanultál.

Az érettségi után pedig vegyészmérnöki tanulmányaidat kezdted meg, amit azonban félbe hagytál, és most jelenleg japán konyhaművészetet tanulsz.

Honnan jött neked az életedbe a főzés?

Gyerekkorodban talán te már egy ilyen kis konyhatündér voltál.

Amikor eljött a hétvége és a szabadidőnk úgy engedte, mindig mondtam a szüleimnek, hogy hívjunk valakiket, hogy jöjjenek hozzánk vendégek.

És valójában a konyha az csak egy helyszín volt, egy szükséges eszköz ahhoz, hogy vendégül lássunk embereket.

És én a velük való kapcsolatot, a társaságot és az örömszerzést tartottam motivációnak.

Hát a boldogságom forrása, hogy is mondjam így konyhai alapképesítést, ha szabad így mondani, akkor olyan értelemben nem szereztél, hanem ez az átlag konyhai tanulás, amit mondjuk egy gyerek elsajátít, ugye az édesanyjától.

Abban az időszakban még ez így volt.

Később aztán szereztem erről végzettséget.

Megvan a bizonyítványom arról, hogy szakács vagyok.

Ekkor már ez azzal a céllal jött létre, hogy ezzel lehet külföldön is dolgozni.

Nekem kezdettől fogva az volt a célom ekkor már hogy Japánba jussak el ezzel a szaktudással.

Akkor azért annyira még ne szaladjunk előre, de az, hogy te akkor Japánba szeretnél menni, meg egyáltalán ez a japán érdeklődés, ez úgy akkor hány éves korod környékén lendült fel? 25 éves koromban.

Mindig is érdekelt a táborkeleti kultúra, és irigyeltem azokat, akik elmennek a világ másik felére, és új életet kezdenek, és ott új embereket ismernek meg.

Ismétlem itt szintén az volt a lényeg, hogy minél többféle emberrel találkozhassak.

Emellett persze értek be hatások a japán kultúra részéről is, mint például filmek által leginkább.

Ugye az, hogy távolkeleti kultúra azért az egy tág valami.

Kínától kezdve Dél-Korea, Délkelet-Ázsia is beletartozik, tehát hogy ez a miért pont Japán, tehát akkor téged a japán filmek vonzottak.

Illetve mindig is volt egy olyan érzésem, és ezt aztán azóta mástól is hallottam, hogy Japán Ázsiának a Svájca vagy az égszerdoboza.

Korábban említetted, amikor beszélgettünk, hogy te akkor egy egy éves erre a Working Holiday vízumra is gondoltál, elkezdtél ugye nyelvet tanulni.

Mik mik voltak azok a lépések, amiket megtettél?

Hát elkezdtem tanulni a nyelvet egyrészt.

És jelentkeztem egy nyelvvizsgára nagyjából másfél évvel azután, hogy megkezdtem a tanulmányaimat.

És ezen a nyelvvizsgán találkoztam egy vizsgázóval, aki aki már voltként Japánban ezzel a Working Holiday vízummal, és gondoltam, hogy megkérdezem tőle, hogy hogyan van ennek a menete, és ő adott nekem egy elérhetőséget egy a Károli Gáspár református egyetemen tanító japán származású japán nyelv tanárhoz, Vakai Sej Szensről van szó, aki aki egy munkaközvetítő céghez irányított el, akik Tokióban működnek.

Ezt is akkor podcast leírásba azért majd betesszük, hogy akit érdekel, akkor meg tudja nézni.

Kedves hallgató közül tehát akkor elkezdtél japánul tanulni, megkerested az egyetemen japán szakon Vakai tanár urat, ezt a céget.

Japánról honnan szereztél még információkat a helyi, akik már voltak azokból az elbeszélésekből, vagy ezért más egyéb professzionálisabb oldalakról is?

Nem a tanárom által, aki a japán nyelvet tanította, őt úgy hívják, hogy Morita Tomok Szensej, és ő ővel heti rendszerességgel találkoztunk egy csoportos japán nyelv foglalkozás keretei belül, és ő ő látott el minket kultúráról szóló információkkal.

Én aztán elkezdtem járni a könyves boltokat és mindent, amit lehetett japán kultúráról beszerezni, azt én meg is vettem ezeket a könyveket és elolvastam őket.

A Facebookon van hál istennek jó sok csoport, ahol lehet találkozni japán kultúraelemekkel, beszámolókkal, komolyabb írók által publikált cikkekkel is.

Úgyhogy mindenféle, ahol ahol lehetett, én szívtam magamban ezt a tudást és érdekelt, és egyre jobban elvarázsolt.

Azért itt most én megkérdezném, mert nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy így visszatekintve akkor a kezdetekre van-e esetleg olyan pont, amit másképp csináltál volna, illetve te mit ajánlasz azoknak, akik mostanság indulnak neki ennek a japán imádatnak, vagy a japán iránti érdeklődésnek?

Mik azok a fokozatok, vagy mik azok a lépcsők, amiket érdemes mindenféleképpen végigjárni?

Hát én azt gondolom, hogy a saját magam ú módján, útján nem változtatnék, mert ez nekem így ideális volt.

Azt tudom tanácsolni mindenkinek, hogy hogy a nyelvvel kezdjék el az egészet, mert az egy eléggé nagy vízválasztó, hogy azt képes-ek-e megtanulni.

Az alapoktól elkezdve vannak erre, hál istennek nagyon jó nyelvkönyvek.

Az egyik magyar nyelvről japánra tanítók is.

Te milyen könyvből tanultál egyébként?

Én a deekirő egy és annak van második kötete is nyelvtanilag is, meg az írást is jól tárgyalja.

Önállóan is azért el lehet jutni, vagy már rögtön csoportos és és tanári felügyelettel?

Hát Tomokó Szensj javaslatára megvettem a könyvet.

Akkor még épp nem volt foglalkozás, mert akkor volt a koronavírus járvány is.

És amint lehetett, akkor megkezdődtek a tantermi órák.

Arra én már úgy mentem, hogy megtanultam a hiraganát ö rá egy hétre, a következő órára már a katakanát is, és akkor úgy kezdtünk neki a közös munkának, aztán persze folyamatosan a kancsikat azt még a mai napig is.

Tehát akkor a legfontosabb, ahogy mondod is, a nyelv, a nyelvnek a tudása.

És hát neked ez a ez az irány, ez ugye 2023 januártól, merthogy akkor indul nálad úgymond akkor a japán időszámítás, mert hogy akkor érkeztél meg ténylegesen Japánba, ahol előtte tehát te még nem voltál, akkor az volt az első utad.

Azért én megkérdezném, hogy a repülőn meg úgy egyáltalán milyen gondolataid voltak itt a félelmek meg a kíváncsiság?

Ez úgy körülbelül milyen milyen arányban oszlott meg?

Hát vegyesen vegyesen oszlottak meg.

Amíg a megérkezett a repülő, én nagyon izgatott és pozitív értelemben voltam várakozással telve.

És amikor aztán belecsöppentem a tokiói éjszakába, mondhatjuk így, mert már este 10 volt, mire kikerültem a repülőtérről, akkor már egy kicsit elkezdtem kétségbe esni, de aztán sikerült hál istennek eltalálnom a a szálláshelyemre, ott ahol egyész teljesen egyedül, tehát te megérkeztél, és senki nem várt, nem teljesen egyedül kellett ott neked magadat navigálni.

Ez csak ugye azért is, merthogy nem saját gondolatra indultál neki, hanem te ugye egy program keretében utaztál ki Tokióba, vagy akkor még nem?

Ez ez még az első az Working Holidayes időszak volt.

És akkor te ott mit csináltál, és mennyi ideig?

Én egy évig dolgoztam egy nyugati Parti Isikava prefektúra Jokánban. tradicionális japán fogadó szálloda, és ott töltöttem el a working holidayes évemet tulajdonképpen.

Oda már vonattal, illetve busszal mentem át Tokióból, és ott a falunak a buszmegállójába várt a konyhafőnök.

Onnantól az volt az első, hogy kapcsolatba léptem a azokkal, akik vártak ott engem.

Ugye az egy az egy külön világ.

Tehát ugye Toky Land az az úgy Japánon belül az egy külön világ.

És akkor akkor onnan felülsz a buszra és elmész Iskva megyébe, amiről azért mondjuk el, hogy hogy hát az eléggé vidék, ugye Japánon belül is eléggé vidék.

Tehát nagyon is, hogyha ilyen magyar viszonylatban mondjuk a mit tudom én, Bácskiskú megye egyik kisebb falujába érkezel meg. azt is ugye, hogy ez a Yamanaka Onsen környéke, ahova te érkeztél és töltötted az idődet, ami azért érdekes, mert gyógyfürdőkel teli, és hát ugye külföldiek is rengetegen látogatják ezt a vidéket.

Hogy telt ott neked egy napod?

Beindultál, hogy akkor te egy évig ott leszel.

Nyilván előzetesen nem igazán volt tudomásod arról, hogy pont Isikava megyében hogyan zajlik az élet, de akkor ott nálad hogyan hogyan telt egy napod?

Mennyire voltál idézel téve befogva? teljes munkaidőben dolgoztam, úgyhogy ez végül is főállás volt.

És emellett azért hál istennek maradt időm utazgatni is, ugyan, de ott úgy úgy nézett ki, hogy heti öt napot dolgoztunk és az a a az egy adott napra az valójában lefoglalta az összes szabadidőmet.

Reggel 6:00-kor kezdődött a munka a konyhán, tartott nagyjából 10-11 óráig.

Utána volt egy kis szünet, de az mondjuk arra nem volt elég, hogy más városba elmenjen az ember. 14:30-kor kezdődött a délutános, és este 89-kor végződött egész napodat ott ott bent a konyhán töltötted mondjuk a hétvégék, amelyek ugye szabadok voltak, ha jól értem, vagy ott hát nem általában nem a hétvégék.

A heti két nap szabad az változatosan oszlott meg. ezeken a napokon tudtam utazni, illetve voltak időnként ilyen tömlapos bezárások a Golden Week.

Meg ez a szokásos, ami egy évben ugye Japánban ilyen töm tömbösített szabadságolás.

Ez a májusi, aztán a az augusztusi és hát ugye az évvégi, az újévi szünetek.

De hát ezenkívül annyira nem ott.

Te kifejezetten ebben a rakban egyedül dolgoztál külföldiként?

Kilencen voltunk összesen a konyhán, és a többiek mindenki Japán volt.

Tehát ugye itt most beszéltünk arról, hogy hát a nyelvtudás az kell.

Mennyire érezted ennek a a szükségességét?

Meg azt, hogy hogy jaj, de jó, hogy akkor te már tanultál előtte Japánul, ha ez nem lett volna, akkor akkor mennyire hogy gondolod most?

Hát szerintem semennyire. előfordult, hogy mondjuk próbálta a konyhafőnök még az elején, amikor találkoztunk angolul beszélni, és hát érződött, hogy hogy nem nem igen tudna így elboldogulni, de aztán megismertük egymást idővel, és akkor rájött, hogy boldogulunk japánul is.

Így így válhattam szerintem teljes értékű tagjával a csapatnak. egyébként azzá váltál ezt ezt ki kimondod, ki mered mondani, hogy befogadtak ezt ők elmondták, mert volt olyan időszak, amikor azt mondták, hogy úgy érzik, hogy kicsit én elveszettnek érzem magam, vagy magányosnak, de hogy ne legyen így, mert én is tagja vagyok a csapatnak.

Töröttek úgymond a mentálhigiéniás lelkeddel.

Hogy te ne érezd magadot elveszettnek dolgoztak a konyhán.

Na most kilenc ember kilenc mindenki férfi nem volt két nő.

Hát úgy volt, hogy a öten voltunk a az első lépcsőfokon a tállalórészleg, akik csak a tányérokba elosztják az ételeket.

Köztük voltak rendes, teljes állásban dolgozók és részmunkaidősök, de akik a komolyabb dolgokat csinálták, a leve a konyhafőnök Nikata, aki a leveket főzi, meg akik a hallal foglalkoztak, azok mind férfiak voltak és mind teljes munkaidősök.

A konyhafőnökkel a te kapcsolatod, azt lehet egy ilyen mestertanítvány kapcsolatnak is mondani?

Mit jelent egy számodra a konyhafőnök?

Én számomra ő volt a Diepai, a nagy mester, hogy ez pontosan úgy úgy…

Említett entitások

Témák

  • kaiszeki
  • japán gasztronómia
  • japán konyhaművészet

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Kaiszeki: mikro Japán a tányéron – tíz nap, hat fogás, nulla kifogás #41– ELSŐ rész”

Miről szól ez az epizód: „Kaiszeki: mikro Japán a tányéron – tíz nap, hat fogás, nulla kifogás #41– ELSŐ rész”?

A podcast a magyar Csák Marcell szakácstanonc útját mutatja be Japánban, a tradicionális kaiszeki gasztronómia világában. Az interjúból kiderül, hogyan vált a vegyészmérnöki pálya helyett a japán konyhaművészet elkötelezettjévé, milyen kihívásokkal szembesült a kulturális és… Az epizód a Ablak Japánra című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 06. 14..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Kaiszeki: mikro Japán a tányéron – tíz nap, hat fogás, nulla kifogás #41– ELSŐ rész”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Csák Marcell, Yanagisawa Gyöngyi.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Kaiszeki: mikro Japán a tányéron – tíz nap, hat fogás, nulla kifogás #41– ELSŐ rész”?

Fő témái: kaiszeki, japán gasztronómia, japán konyhaművészet.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Kaiszeki: mikro Japán a tányéron – tíz nap, hat fogás, nulla kifogás #41– ELSŐ rész”?

Megjelenés: 2025. 06. 14.. Hossz: 1 óra 7 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/ablak-japanra/kaiszeki-mikro-japan-a-tanyeron-tiz-nap-hat-fogas-nulla-kifogas-41-elso-resz-f2b9740a

Több epizód a Ablak Japánra-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból