Csak ha érdekel podcast

Te mit nem eszel? Gasztropszichológia és a szedjél-egyél-vigyél jó magyar kultúra - Czecz Fruzsina

· PT9M54S

Összefoglaló

Ez az epizód az evés pszichológiájával foglalkozik Czecz Fruzsina tanácsadó szakpszichológussal. A beszélgetés kitér az evés családi kommunikációban betöltött szerepére, a kamaszokra gyakorolt hatására, valamint a konyha és az étkezési szokások személyiségre vonatkozó…

Röviden

Műsor
Csak ha érdekel podcast
Megjelenés
2025. 11. 10.
Hossz
10 perc
Szereplők, említett nevek
Leindler Milán
Témák
gasztropszichológia, evési szokások
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Márpedig mi a tót család minden este 700-kor leülünk és ha tetszik, ha nem ha ráérünk, ha nem eszünk, hát a tót család nem fog annyira jó hangulatban enni, és az étkezéshez nem fog olyan túl sok jó élmény kapcsolódni a kamasznak.

Tehát, hogy elég sokan beszámolnak arról, hogy mondjuk az a vallatás helyszíne volt, >> vagy a fejmosás helyszíne volt az étkező asztal.

Tehát, hogy ezt így nem szeretnénk elérni, azt gondolom, ma már van anny, hogy ezt így nem szeretnénk tovább adni.

Ha csak azt nézzük, hogy ülésrend, ilyen banális dolog, de hogy ülésrend van-e, vagy nincs.

Hogyan vagyunk mi azzal, hogy stabil pontok vannak, szabályok vannak, vagy mindenki ahogy esik, úgy puff van, aztán lesz valami.

Van-e egy valaki, vagy mindenki valamit hozzá közösbe? ki vásárol, ki szerzi meg a zsákmányt, hogyha így visszamegyünk az ősibe, és ki az így föltállalja, hogy akkor tessék, itt van.

Beszélgetünk-e egyáltalán az asztalnál?

Mi a beszélgetésnek a dinamikája?

És közben híradót nézünk, és megnézzük, hogy hány baleset volt és hány halálos valamicsoda történt a világban, vagy arról beszélünk, hogy kinek mi volt ma a legjobb, vagy kire mi vár holnap, vagy kinek miért drukkoljunk a következő dolgozatnál.

Nem muszáj evészavaros családokat nézni, hanem csak úgy simán egy átlagos családot is. >> Az evéshez való viszony, az egy közös étkezés van-e egyáltalán, kezdjük ott szépen leképezi azt, hogy hogy ők hogyan működnek a hétköznapokban. hogy a könyveddel gondolom hívtak ide-oda, vagy most már a második könyveddel. >> Második könyvemmel.

É >> ezzel voltál már, hogy enn ez még most indul. >> Hát ez most nagyon friss, úgyhogy >> most mutattuk be szeptember végén. >> Ühüm.

Úgyhogy ezzel még olyan sok helyen nem voltam, de ez is így folyamatban van.

Na, akkor mivel foglalkozik a gasztropszichológia?

Ezt már megbeszéltük jól telefonba meg Messengeren, meg mindenhol, hogy ez egy ilyen koholmány, hogy ez egy kreált dolog, de hogy egy valódi dolog, mégiscsak, hogy mi akar ez lenni.

Igen, tudom, hogy neked ez egy érzékeny terület, amikor ilyen szószételeket alkotunk, és nekem nagyon sokat gondolkoztam azon, hogy hogy fogalmazzam azt meg röviden, hogy gasztronómiával foglalkozó, tanácsadó szakpszichológusak önismereti eszközként használja az ételek világát.

Hát ezt le le tudom írni így két sorban, mondjuk egy bemutatkozáskor vagy újságcikben, de hogy ezt így üm és azon gondolkoztam, hogy oké, akkor ezt hogy tudnám érthető módon, vagy hogy tudnám ilyen rövidebben megfogalmazni és mindenféle angolról fordításokat kerestem, hogy mások ezt hogy használják.

Nem igazán van ilyen, amit így használnak.

Szóval ez maradt egy ilyen szó összetétel.

És amivel én foglalkozom, az az egészséges mesgyéje az evés és a pszichológia találkozásának.

Tehát nem evés zavar, ahogy sokan ugye és csak evés zavarral foglalkozom?

Nem, nem evés zavarral foglalkozom, hanem pont azzal, ami ami az azon előtt előtt van.

Nem tudom, nem nem azelőtt van, mert nem mindenkiből válik nyilván az csak, hogy hogy ami az egészséges ö területbe még belefér, m étkezéshez, ételekkel kapcsolódó emlékek, ételekhez kapcsolódó szimbólumok élethelyzetek ö mondjuk válogatóság amivel sokan mostanában valahogy így megtalálnak, akár felnőttek, akár gyerekek egyébként mindenféle korosztályban és önismeretti eszközként szeretném használni az ételek világát, ételek nyelvét.

Igazából ez volt a fő törekvésem, amikor ebből írtam egy szakdolgozatot a tanácsadói szakképzés lezárásaképpen, akkor akkor azt arra voltam kíváncsi, hogy hogyan használható tanácsadói eszközként használható-e egyáltalán tanácsadói eszközként >> a gasztronómia, az ételkészítés, a az étkezés.

És azt mondhatom, hogy szerintem nagyon is használható.

És így tudott találkozni a szívem több csücske is így ebben egyesülve.

És erre buzdítottak sokan, akár a konzulá sem, akár akik így bírálták a szakdolgozatot, vagy ott a bizottságban voltak, hogy örültek neki, hogy ez végre egy ilyen nem elefáncson, toronyban születő dolog.

Így fogalmaztak, hogy hogy ez ilyen hétköznapi szinten nagyon sokak számára érthető, elérhető tud lenni.

És én is azt tapasztalom, hogy hogy ez egy ilyen kapu, ami megnyit nagyon sokakat, és egy szórakoztató, egy kellemes kapu, nem egy egy vallatás, nem egy feküdj le és mondjad a gyerekkori sérelmeidet típusú beszélgetés tud lenni, hanem hanem egy egy jobb hangulatú, egy könnyebben induló.

És nyilván nem csak evésről beszélünk egy gyűlés során vagy egy csoportfoglalkozás során, hanem azon keresztül belépünk valahova, ami utána utat nyit annak, hogy nagyon sok sérelem, vagy kellemes emlék, vagy hiányállapot, vagy olyan családi kapcsolat, vagy bármilyen más kapcsolat leírható az ételek vagy az evvési élmények segítségével, ami egyébként máshogy lehet, hogy nehezebben, vagy vagy nem ennyire könnyen hozzáférhető. >> Ühüm.

Igen, az a mit még az elején mondtál, hogy ugye nem mindenkiből ez kevés zavaros, tehát hogy hogy én azt szeretem propagálni, hogy ha valamilyen patológiás vagy vagy konkrétan beteg viselkedést meg akarunk érteni, akkor előbb érdemes az egészséges viselkedést megérteni, vagy a >> normálist.

Ugye ez egy ilyen eléggé rizikós szó, de most akkor úgy mondjuk, hogy átlagos. mondjuk, >> hogy hogy egy hatalmas terület az evéssel kapcsolatban, ami ami olyan átlagos, ami úgy mindenkinek az életében van, mert mindenki >> eszik, mindenkinek van ezzel családi vagy valamilyen háttérélménye.

És akkor ezek szerint ebből tehát ez inkább egy ilyen, ahogy te is mondod, kapu ez egy terület.

Tehát hogy nem arról van szó, hogy ebbe a magatartásba akarunk belenyúlni feltétlenül, hanem ez egy inkább egy ilyen hívó inger, >> ha belenyúlni talán nem semmiképpen nem, hanem inkább >> egy másfajta szemszögből ránézni, mondjuk a saját működésünkre, személyiségjegyeinkre, a saját kapcsolatainkra. nagyon sok hasonlatot, szimbólumot szoktam mondjuk használni, meríteni az étkezés nyelvéből, étkezés területéről.

Ö és amivel megkeresnek, az általában valamilyen ö evéssel, saját evésükkel, saját nem evésükkel, saját túlevésükkel kapcsolatos kérdés, >> ami aztán utána odavezet, hogy hogy egyébként milyen életút van mögöttem, és és mi az, amiben most vagyok, és hogyan éran ö mondjuk hogyan képezi le az étkez a mostani étkezésem azt, azt, hogy én most milyen életszakaszban járok éppen. >> Ez szerintem nagyon nagyon sokszor összefügg, és nagyon szépen így hullámzik az életünk azt, hogy hogyan eszünk, vagy hogyan főzünk magunkra, hogyan hogyan nem főzünk, hogyan nem eszünk, az, hogy éppen milyen életszakaszban járunk.

És és ez nagyon szépen leköveti azt, hogy mennyit vagyunk a konyhában, mennyit eszünk, miket eszünk, milyen értékek vannak mondjuk abban >> bemutatkozóban, ami amit éppen fogyasztunk.

Mi mi fontos számunkra? a gyorsaság, a minőség, a hazai termelés, a fine dining, tehát hogy nagyon sok minden >> előkerülhet, hogy éppen mit tartunk jelentőségteljesnek a saját életünkben, és megmutatkozik ez a hűtőnkben, a kamránkban, a konyhapultunkon, az éttermi szokásainkban, vagy éppen nem étterme, étterembe járásunkon, tehát hogy rengeteg mindent megmutat, és egy tükörként fogható föl szerintem.

Hát akkor én bajban vagyok, ha azért [nevetés] én konyhapult egy tükör. >> Szerintem minden konyhapult egy tükör. >> Jó, a szomorú tükör vagy görbetükör, nem tudom.

De akkor gondolom olyanok találnak meg téged kliensként, akik azért valamilyen nehézséggel vannak így az evés témában, nem?

Tehát, hogy >> igen, a saját étkezéssel vagy ételekkel való kapcsolatukon szeretnének valahogy formálni, a saját szokásaikon szeretnének valahogy formálni. vagy akár ránézni erre, hogy hogy ilyen szemszögből még nem vizsgáltam meg magamat, vagy nem használtam ismereti eszközként mondjuk a ételeket, de imádok főzni, vagy éppen utálok főzni, és ezen szeretnék valahogyan változtatni, hogy szeretném jobban megszeretni azt, hogy hogy >> ételeket készítek. egyébként ez azért nem erőszak, tehát hogy nem azt jelenti, hogy ez egy ilyen címke, hogy aki imád főzni, az az szuper jó válasz, aki pedig nem, az meg hát az megy a süllyesztőbe.

Tehát egy egy és ez egyébként önmagában ez egy >> ez egy érdekes >> ühüm >> felvetés, vagy egy egy ilyen érdekes téma hogy >> attól még az nem egy ilyen negatív oldalra tevés, vagy nem egy nem egy rossz vá, hogy utál valaki főzni, vagy utál valaki enni.

Nézzük meg, hogy miért ez mindig is így volt.

Mit jelent számára az evés, a főzés?

Tehát, hogy ez nem >> nem egy cint.

Igen, ez baromi érdekes, mert ha mondjuk valaki a ugye ezt is beszéltük, mielőtt beszéltünk, vagy most épp beszélünk, hogy hogy én egy én inkább jövök a klinikai oldalról, bár én klinikus nem vagyok, te pedig abszolút az egészséges, meg meg inkább ilyen picit ilyen talán ilyen kulturális, tradicionális társadalmi >> oldalról mész ennek neki, hogyha valaki felcsapja a DSemet és megnézi az evés zavarok című listát, akkor ott megtalál ilyen anorexia, bulimia, falázzavar, klasszikus triót. meg még egy-két ilyen egyéb meg meg nem azonosítható meg bla bla bla meg ilyen rettenet ritkákat, de hogy ezen kívül még van egy csomó olyan állapot, most hívjuk így, ami egyébként okoz szenvedést, vagy vagy ha nem is szubjektív szenvedést, de károkat, vagy funkcionalitás romlást az ember életében, ami étellel vagy evéssel vagy ételkészítéssel való viszony, és eszünkben nem jut kezelni a szónak a nem klinikaiér értelmében, hanem hogy ez egy ilyen tényező.

Egyszer például volt egy ö fiatal hölgyemény vendégként m aki aki ez a ilyen úgy neveztük el, hogy ilyen evési érdektelenségben szenved, vagy hát nem szenved, de hogy van neki. >> Igen.

És hogy ő ő így >> ha lehetne, akkor soha életében nem enne, mert ő így nem szeret enni. >> Igen. >> Ő nem akar foglalatoskodni vele, nem akarja megnézni, hogy miben mi van.

Tehát, hogy így hagyják ezzel őt békén.

És akkor gondolnám az én inkább klinikai fejemmel, hogy vagy ilyen egészségtudományi fejemmel, hogy hát valami itt azért csak van, ugye, hogy erről azért úgye érdemesm >> úgy beszélgetni, hogy oké, nem kell fölckéni, hogy ez beteg, vagy ez rossz morálisan, >> vagy hogy nem normális, hanem azért mégiscsak, hogyha találunk valamit, ami ilyen ritkább, akkor azért csak érdemes elbesz beszélgetni arról, hogy honnan erednek, tehát ilyesmi dolgokkal >> Igen. >> Keresnek meg inkább téged >> ilyenek mondjuk jönnek szembe csoportokon, vagy hogyha valahol mondjuk meghívnak egy foglalkozást tartani, vagy egy workshopon csak egy pár órát kapok, és akkor azt >> fölkérnek valamilyen csoporttal való munkára.

Ugye ott a többség imád enni, imád főzni, nem azért, mert ezért gyűlnek össze, csak hogy éppen azért ez egy ilyen általános jellemző az embereknek, hogy szeretnek enni és az evés az egy jutalom, nyilván egy biztonság.

Hát ezt te aztán pontosan tudod hogy >> mi tud mit jelenteni a sok rengeteg olyan aspektusa van szerintem, amit így szimbolizálhat az étel, ami ott a tányéron van, mert az bőven nem csak egy >> az csak egy tállleves, hanem az sokkal több.

Szóval, hogy ez így általában szeretnek az embernek enni, és ez ilyen fontos dolog, és imádnak kimennie a boltbai szünetbe, meg lemenni ebédelni, meg ez ilyen kisifali.

És akkor általában, vagy gyakran van valaki, mondjuk egy ember, aki akinek ez ilyen teher. >> Ühüm. >> De azért, mert mert egyszerűen így nem annyira okoz neki, mondjuk elvezetett az evés annyira, mint a többségnek.

És ezt szok fölmenni, hogy Jézusom, te nem szeretsz enni.

És akkor mindig úgy megállok egy picit, hogy hogy ez azért nem egy ilyen címke, hogy akkor te Jézusom milyen ember vagy, mert ki tudja, hogy miért nem szeret, vagy éppen most miért nem szeretne mondjuk lemenni a többiekkel ebédelni a menzára.

Lehet az embereket utálja, nem a >> az is lehet, vagy a menzát magát, vagy a konyhás nénit, de hogy az is szerintem fontos, és az étkezéssel kapcsolatban szintén egy ilyen leképezés, hogy hogyan vagyok én azzal, hogyha valaki más, mint én.

Tehát, hogy az éttel kínálgatás, tukmálás, miért nem eszel, miért nem szereted, jé, hogy lehet ezt nem szeretni, hogy lehet ezt szeretni, úristen, miért eszel tejfölt a legváros kenyérre?

Tehát, hogy ki tudja, valaki csinál ilyet, mindenféle csinálnak az emberek, >> hogy ez szerintem szintén nagyon szépen elindíthat egy beszélgetést, önismereti utat is akár, hogy amúgy hogy vagyok ezzel, hogyha valaki máshonnan jön, más kultúrából jön, más értékrenden jön, más ízléssel jön, mennyire vagyok, hogyan vagyok én az elfogadással, hogyan vagyok én azzal, hogy m többféle igazság van, vagy többféle >> dolgot gondolhat valaki ki jónak.

Tehát, hogy hogy nem hiszem, hogy érdemes ráförmedni arra, aki nem jön le velünk ebédelni, hogy Jézusom, te nem szeretsz enni.

Lehet, hogy ez csak egy átmeneti időszak, lehet, hogy éppen most nem, mert vagy lehet, hogy van egészségügyi oka van, ki tudja.

Tehát, hogy annyi mindenbe tudunk így beletenyerelni, hogy egy ilyen kérdéssel, hogy >> nem célszerű ezeket szerintem feszegetni.

De mondtad, hogy valami probléma lehet mondjuk emögött, vagy hogy nem is klinikai, de hogy valami gond lehet emögött.

És én azt tapasztalom hogy sokszor mondjuk a az emberek saját maguk gondolják azt, hogy ez gondm >> és rá tudnak mondjuk nézni ilyen racionálisabban, vagy ilyen valóság talajára le jőve, hogy hogy egyébként ők nagyon sokféle dolgot esznek.

Csak valahogy úgy élik meg, hogy alig eszem valamit, vagy azt azt a címkét kapják a családjuktól, mondjuk 38 évet. >> Igen, igen, igen.

Van ennek egy szubjektív párhuzamos síkja, ami >> Igen. >> Nem mindig találkozik a valósággal.

Nekem is volt egyszer egy, >> hogy még jó régen fiatal lány bejelentkezett, hogy ő alig eszik valamit. >> Üüm.

És egyébként nem volt kórosan vékony, tehát hogy nem volt ilyen 17 alatti BMI teljesen normális testalkat volt. >> És hogyha kér nyilván adja magát a kérdés, hogy hát nézzünk már egy listát, hogy…

Említett entitások

Témák

  • gasztropszichológia
  • evési szokások

Személyek

Szervezetek, cégek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Te mit nem eszel? Gasztropszichológia és a szedjél-egyél-vigyél jó magyar kultúra - Czecz Fruzsina”

Miről szól ez az epizód: „Te mit nem eszel? Gasztropszichológia és a szedjél-egyél-vigyél jó magyar kultúra - Czecz Fruzsina”?

Ez az epizód az evés pszichológiájával foglalkozik Czecz Fruzsina tanácsadó szakpszichológussal. A beszélgetés kitér az evés családi kommunikációban betöltött szerepére, a kamaszokra gyakorolt hatására, valamint a konyha és az étkezési szokások személyiségre vonatkozó… Az epizód a Csak ha érdekel podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 11. 10..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Te mit nem eszel? Gasztropszichológia és a szedjél-egyél-vigyél jó magyar kultúra - Czecz Fruzsina”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Leindler Milán.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Te mit nem eszel? Gasztropszichológia és a szedjél-egyél-vigyél jó magyar kultúra - Czecz Fruzsina”?

Fő témái: gasztropszichológia, evési szokások.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Te mit nem eszel? Gasztropszichológia és a szedjél-egyél-vigyél jó magyar kultúra - Czecz Fruzsina”?

Megjelenés: 2025. 11. 10.. Hossz: 10 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/csak-ha-erdekel-podcast/te-mit-nem-eszel-gasztropszichologia-es-a-szedjel-egyel-vigyel-jo-magyar-kultura

Több epizód a Csak ha érdekel podcast-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból