... és boldogan éltek

A test beszél helyetted, a szépség nem(csak) rólad szól

· PT53M57S

Összefoglaló

A testünkkel és annak díszítésével kapcsolatosan történeteket mesélhetünk el magunkról és közösségünkről. A szépség nem csupán ízlés dolga, hanem társadalmi nyelv, státusz és alkalmazkodás is. Az ember gyakran egy „láthatatlan közönségnek” öltözik, és a testfelületen a…

Röviden

Műsor
... és boldogan éltek
Megjelenés
2026. 05. 28.
Hossz
54 perc
Témák
testbeszéd, szépségkultusz, társadalmi elvárások, kultúra, néprajz, identitás
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Fejezetek

  1. — A láthatatlan közönséged 05:16 Az, ami érdek nélkül tetszik? 12:29 A külsőd „társadalmi ügy” 24:41 Luxusmárkák és trende
  2. — „Akik szépnek mutatják magukat” 49:35 Öltözz fel úgy, mintha senki nem látna! ▶ Patreon-exkluzív sorozatunk : ÉLETMESÉK

Ebben az epizódban

Maga a test, illetve az, hogy hogyan díszítjük fel a testet, hogy mikor mit veszünk fel, az valóban történeteket mesélhet el a saját közösségünkről és és saját magunkról az egyéniségünkről is. [zene] >> Sziasztok!

Egy izgalmas témát hoztunk nektek.

Ez az a szépség nem csak rólad szól.

Mennyire szól rólad a szépség?

Szépségkultuszok világ különböző [zene] pontjain.

Erről fogunk beszélgetni a mai és boldog életekben, amelyről gyorsan az elején el kell majd mondanom, hogy a műsor termékmegjelenítést tartalmaz.

Amikor reggel felkelsz, kinyitod a szekrényed, kiválasztod, hogy mit veszel föl, akkor azt gondolnád, hogy hogy ezt magad miatt teszed.

Valójában azonban bizonyos értelemben egy láthatatlan közönségnek öltözöl.

A szépség ugyanis nem egyszerűen ízlés dolga, hanem társadalmi nyelv, státusz, alkalmazkodás és bizony néha fájdalom is.

Döntések, történetek, mérföldkövek, tradíciók és divat, mindenről lesz szó a mai műsorban, amelynek támogatója a Magyar Néprajzi Múzeum, ahol a szépség rítusai, Toldís és Testfest és Amazóniában fotókiállítást, a Mebengonre indiánok szépségfogalmát mutatja be, valamint hogy miképp válik a test a rituális díszítésen keresztül jelentéshordozóvá. ehhez vendégünk is lesz, mielőtt őt bemutatnánk, aki nélkül viszont nincsen és boldogan éltek, az Dr.

Kádár Annamária, aki már itt van velünk.

Én is köszöntöm a hallgatóinkat. >> És akkor egy gyors kamikáza kérdés.

Hát szerintem neked azért ennél kevesebb ilyen lubickolós téma lehetne, nem? >> [nevetés] >> Igen, nekem ugye az öltözködés mellett szerintem még az ékszerek téma is nagyon érdekes lenne.

Aztán nem biztos nyitunk ebbe az irányba, de szerintem ez egy nagyon jó ötlet lenne aztán majd egy későbbi podcastre is, hogy miért viselünkere. >> Érintőlegesen spoiler szó lesz erről is. >> Hát érintőlegesen, igen, de hogy akár egy egész műsort is szentelhetünk majd későbbre. >> Aki pedig említettem, hogy lesz vendégszakértőnk ebben a témában, rendkívül egzotikus világról fog ő nekünk beszélni.

Nagyon-nagyon érdekes dolgokat fogunk megtudni, és egészen más kultúrában nyerhetünk vagy betekintést.

Steljak György, a Néprajzi Múzeum főmúzeológusa, a szóban fogó kiállításnak a kurátora, főkurátora, hogyha jól néztem a státuszt.

Igaz, üdvözöljük György, köszönjük szépen, hogy itt van velünk. >> Igen, szervusztok.

Én voltam a Kiállítás főátorral és Danors és Csorba Judit kollégámmal együtt csináltuk kurátorként a kiállítást.

Hát mondhatjuk, hogy egy ilyen kétpólusú beszélgetés lesz, vagy két világhatárán billegő beszélgetés lesz ez a mai.

Majd meglátjuk, hogy hogy sikerül.

Mielőtt viszont konkrétan belemennénk a részletekbe, én egy körkérdéssel kezdeném, és ez abszolút szabad asszociációra vagyok kíváncsi, hogy hogy kiben mit indít be ez a gondat.

Nagyon sokszor idézett mondata Imanuel Kant német filozófusnak, hogy a szép az, ami érdek nélkül tetszik.

Na most az előttünk álló beszélgetés szemüvegén keresztül hogyan tudná kapcsolódni ehhez a gondolathoz?

Hát amikor végiggondolom ugye ezt a kijelentést, akkor rögtön arra lehetne asszociálni, hogy a szépség ugye nem nem csak egy egyéni preferencia, hanem igazából egy kollektív konstrukció is, mert nem nem csak azt tartjuk szépnek, ami nekünk tetszik, hanem azt, amit megtanultunk az évek során kívánatosnak látni mert a szépséghez igenis tartozik nagyon sokszor egy társadalmi felfogás, a státusz szimbólum is akár a láthatóság, a egy csoporthoz való tartozási kultúrának a ugye az elvárásai és hogy a test ebből a szempontból nem nem csak egy önkifejezés, hogy kifejezzem saját magam, hanem egy egy olyan felület, ahol végülis a a társadalmi rendszerünknek az elvárásai és tükröződnek olyan, mint egy projektív teszt lényegében, tehát mint egy ilyen kis rós rósart teszt, hogy hogy valak valaki ránéz és akkor meglát benne valamit, és persze az látja meg azt a valamit, aki ahhoz a körhöz tartozik.

És nagyon sokszor akár a testünk is mesélhet történeteket.

Ugye én a mesékkel foglalkozom, és hogy a test által mesélt történet az ugye vonatkozhat arra is, hogy egyáltalán honnan jövök, mik a normák, amik között én felnőttem, milyen szeretetet kaptam, milyen szeretetet tanúsítok akár önmagam irányában, miként tanítottak meg engem férfinak vagy nőnek lenni, mi az, amit meg kell mutatnom, mi az, amit el kell rejtenem, ugye ez is nagyon függ kultúránként.

És mi az, amit jutalmaz az én környezetem?

Tehát, hogy mikor mondják rám azt, hogy szép vagyok, mi az, amit belém látnak.

Legtöbbször ugye azt hisszük, amit mondtál te is az elején, hogy magunknak öltözünk, de igazából amit a pszichológia mond, az az, hogy egy ilyen internalizált közönségnek öltözünk fel lényegében egy képzeletbeli nézőtérnek.

És ezt hívjuk ilyen internalizált tekintetnek, hogy hogy belülről nézzük a külső önmagunkat.

Nem tudom, hogyha ez így érthető.

Tehát a belső szemeinkkel rálátunk a külső önmagunkra, hogy hogy vajon most engem milyennek is látnak.

És akkor ennek a közönségnek öltözöm fel még akkor is, hogyha nem látnak, akkor is, hogyha otthon vagyok.

Például ez is egy ilyen nagyon érdekes kérdés. >> Igen.

Én kulturális antropológushoz ehhez ehhez annyit tennék hozzá, amit Anna Mária az előbb elmondott, hogy igen, a szépség nem csak egy esztétikai fogalom, hanem hanem önmagában egy kulturális konstrukció.

Tehát, hogy mi beleszületünk általában egy közösségbe, és magának ennek a közösségnek már van egyfajta szépségfogalma, főleg a hagyományosabb társadalmakban.

És amikor szocializálódunk, akkor akkor valahol elsajátítjuk ezt a szépségfogalmat azzal, hogy mondjuk egy ilyen őslakos közösségekben, hogy hogyan festenek ki minket, hogy hogyan milyen tárgyakat például doldíszeket adnak ránk, vagy egyáltalán maguk a mítoszok mit mesélnek arról nekünk, hogy hogy mi az, hogy szép, vagy a nagyszüleink miről be mit beszélnek arról, hogy hogy mi az, ami ami szép, vagy lehet, hogy nem is a szép szép szóval fejezi ki ezt, hanem azt, hanem valahogy valahogy arra világítanak rá, hogy mi a kulturálisan bevett norma egy adott társadalomba, hogyan kell egy adott társadalomban bizonyos helyzetekben viselkedni, és ebből a fajta szabályrendszerből, normarendszerből megalkotjuk magunknak a szocializáció folyamán azt, hogy mi az, amit mi szépnek tekintünk egy adott közösségen belül, és esetleg mi az, amit csúnyának.

És ez azért nyilván nem egy életünk végéig hordozott dolog, mert ahogy ahogy valaki felnő, ahogy megismer esetleg más közösségeket, más kultúrákat, akkor ez maga, ez a fajta szépségfogalom változhat, ahogy elkezd kamaszodni, vagy ahogy elkezd lázadni, és szembegy a szüleinek a hagyományaival, ugyanúgy ezek a fogalmak folyamatosan változnak.

Tehát maga a szépség az az nem egy bevett fogalom, amit így az ember egyszer elsajátít, hanem egy folyamatosan újragondolandó konstrukció, egy folyamatosan újragondolandó dolog az ember életében.

És ahogy ahogy változik, ahogy nő, ahogy ahogy telik az idő, maga ez a saját szépségfogalom is megváltozhat.

És igen, lehet, hogy az a szép, ami ami érdek nélkül tetszik, de az is lehet, hogy valahol az a szép, ami esetleg érdekből tetszik, vagy vagy a közösségem által ezt fogadta meg, ezt tanultam meg, hogy ez az, ami szép.

És valóban az nagyon-nagyon fontos dolog, hogy hogy a szépség és a test és a test díszítése az az szorosan összefügghet egymással. és hogy maga a test, illetve az, hogy hogyan díszítjük fel a testet, hogy mikor mit veszünk fel, az az valóban történeteket mesélhet el a saját közösségünkről és és saját magunkról az egyéniségünkről is. >> Szerintem már az első két válaszból egyértelmű velt, hogy mennyire sok felé elindulhatunk, meg mennyi mindenről lehet beszélni a téma kapcsán.

Látom, hogy Annának van kapcsolódó gondolata.

Ami még eszembe jut, az a kijelentés, hogy a szépség az a néző szemében rejlik, tehát hogy mindig a néző mondja meg, hogy ő szép nap lát engem vagy sem, mertogy igazából már gyerekkorunktól megtanultuk azt, hogy melyik a széptest, melyik a szép arc, melyik ruházat elfogadható, milyen megjelenésért jár nekünk figyelem vagy szeretet, és hogy a szépség lehet egy ilyen jutalmazási rendszer is, hogy látható vagyok, szerethető vagyok, elfogadható vagyok.

Tehát, hogy ugye nem feltétlenül a ruzzsról vagy a frizuráról vagy más dolgokról szól ez az egész, hanem hogy érzelmileg én hogyan kötődöm ehhez az egészhez. >> És igen, itt ez nagyon érdekes megint szerintem, hogy hogy a kultúránk egyszerre mondja azt, hogy hogy legyél önmagad, fejezd ki önmagad, de közben nagyon sokszor bünteti a normától való eltérést.

És akkor a ez olyan, mint egy ilyen kettős kötés, egy ilyen double bind kötés, hogy legyél természetes, de azért legyél hibátlan is, de legyél fiatal is, de ne is erőlködj, hogy azért nézzél ki a korodnak megfelelően, de azért mutass egy kicsit fiatalabbat, vagy legyél sikeres, de azért ne legyél fenyegető, de úgy legyél ápolt, hogy mintogyha nem nem kellene semmit tenni érte, vagy úgy legyél kisminkelve, hogy mutass akkor természeteset.

És és ez pszichésen nagyon sokszor megterhelő.

Ez ez az, ami nekem még eszembe jutott. ehhez kapcsolódó kérdés, picit elébe szaladva egyébként a a tervezett adásmereknek, de szerintem nagyon ide kívánkozik.

És ezt György kérdezném, hogy a Meveng Cononkre közösségben is ez ennyire komplex dolog-e, vagy ők ezt valahogy sokkal letisztultabban látják, mert ugye mégis csak egy olyan dolog a a kiindulópontunk, egy kiállítás, ahol ugye a vizualitás, tehát a kívülről láthatóság egy nagyon-nagyon fontos elem.

Nyilván amíg ez a közösség eléggé zárt, tehát amíg a a külvilágnak a hatásai nem olyan erősek, tehát nem nem kezdenek el például a fiatalok elmenni a városba és mondjuk nyugati ruhát venni, vagy vagy nem jön be a televízió, és nem kezdenek más éles stílusokat magukévá tenni, addig ez ez viszonylag egyszerűbb dolog, merthogy van a közösségben egy társadalmi norma, egyfajta kulturális és nyelv, és valahol ez határozza meg azt, hogy mit jelent szépnek lenni.

És ez a fajta kulturális háttérfontos az, amikor valaki felöltözik az ünnepekre.

És ami még nagyon-nagyon fontos ezekben a közösségekben, és erről majd később még szívesen mesélek, hogy maga a szépségfogalom elsősorban nem egy esztétikai fogalom, tehát nem nem csak arról szól, hogy mi az, amit a szemünk szépnek lát, hanem mögötte közösség meghatározta azt, hogy a közösség tagjainak tehát hogyan kell szépnek lenni.

Tehát, hogy mondjuk egy gyermek esetében mit jelent az, hogy szép legyen egy kamasz esetében, egy férfi esetében, egy egy nő esetében, hogy valaki melyik korcsoportba tartozik.

Ez mind meghatározza azt, hogy neki hogy kell öltöznie, hogy milyen toíszt, vagy milyen milyen testfestésmintát rakhatára, vagy önmagában milyen díszeket rakhatára.

És ez az, ami egy van egy van egy egy kulturális elvárása arról, hogy hogyan kell öltözni, és mit tekinthetünk szépnek.

És ezt a szépségfogalmat nagyon gyakran maga magukkal akár a a mítoszok is meghatározzák.

Tehát nagyon gyakran egy egy mítosz mondja el a közösségnek az, hogy milyen madártlából érdemes toiszt csinálni, vagy milyen mintát érdemes az asszonyoknak a saját testükre testfestést felfesteni.

És nyilván kulturális antropológisként az a nagyon-nagyon izgalmas dolog, hogy hogy ezeket mi is megfejtsük.

Tehát, hogy nincs egy általános szimbólum szótár, amikor arról beszélünk, hogy mi az, hogy szépség, meg mi az, hogy testfestés, hanem el kell menni ebbe a közösségbe, ott hosszú időt velük kell ölteni, és meg kell ismerni azokat a belső jelentéseket, amiket amiket a közösség elmond az antropológusnak.

Tehát, hogy ez nagyon kultúrafüggő maga szépség fogalma. pszichológiai megközelítésben, amikor arról beszélünk, hogy a külsőnk, akkor most maradjunk ugye egy pillanatra a külső megjelenítésnél, nem csak magán, de de társadalmi ügyis Anna, ezt mikor vagy igazából hogyan tanuljuk mi meg?

Hát ugye, hogyha belegondolunk, hogy hogyan és mikor, ez nem egyetlen pillanatnak a történése, hanem nagyon sok helyzetben kapunk visszajelzéseket.

Például akár már gyerekkorban látjuk azt, hogy néznek minket.

Tehát, hogy a gyerek még nem gondolkodik azon, hogy hogy nézek ki én másoknak a szemében, mert egocentrikus a gondolkodás, még nem tud más perspektívájából látni, de már visszajelzéseket kapunk, hogy jaj, milyen szép baba, vagy milyen kis rendetlen, vagy, ezt ne vedd fel, mert csúnya vagy szép, vagy így nem megyünk emberek közé, vagy így nem megyünk templomba, vagy mit tudom én, amiket mondanak így a családban, arról, hogy egyáltalán mit lehet viselni különböző helyzetekben, mikor látnak téged szépnek.

És ez szerintem ez az első rétege.

Aztán az óvodában, így hogyha megyünk ugye a kronológiai sorrendbe, már van egyfajta fordulópont, mert már a gyerekek is megállapítják azt, hogy ki a szép, ki a cuki, ki akár az ápolt vagy ápolatlan, és akár már megjelenik így miniben ez a kis rangsor, és nem biztos, hogy ezt ki is mondják, hanem akár a csoportképződésben, én azt látom ugye, mertogy sokat gyakorlatozunk ugye óvodások között az óvó meg tanít képzés hallgatókkal, tehát hogy figyelemben, elfogadásban, elutasításban lehet látni, hogy csoportosulnak akár a kisóvodások egymás köré.

És hát már ugye amit beszéltünk, hogy most már a prepubertás kor nyolc évesen kezdődik.

Ez a kisiskolás korban ugye a test, amikor egyféleképpen ilyen nyilvánossá válik, hogy itt már semmi nem lesz semleges, hanem elkezd reakciókat kiváltani ugye a testet, és akkor összehasonlítanak másokkal. nagyon sok kritérium mentén, és valójában itt jelenik meg ez a közönségnek az érzése, hogy olyan, mint egy színpad a test, és olyan, mint hogyha egy ilyen eszköz lenne abban, hogy hogyan mutatjuk meg magunkat másoknak.

És ekkor tanuljuk meg nagyon sokszor akár a kemény kritikák hatására, hogy nem mindenki hogyan néznek rám, hogyan nézek ki, és ez hogyan hat arra, hogy mások hogyan bánnak velem.

És már fiatal felnőtt korban gyakran szembesülünk ugye ezzel a másik tekintettel például, amikor partnerkapcsolatot létesítünk, hogy hogy ő hogyan lát meg engem, és akkor van az a pirinzki…

Említett entitások

Témák

Személyek

  • Szeljak György

Szervezetek, cégek

  • Magyar Néprajzi Múzeum

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „A test beszél helyetted, a szépség nem(csak) rólad szól”

Miről szól ez az epizód: „A test beszél helyetted, a szépség nem(csak) rólad szól”?

A testünkkel és annak díszítésével kapcsolatosan történeteket mesélhetünk el magunkról és közösségünkről. A szépség nem csupán ízlés dolga, hanem társadalmi nyelv, státusz és alkalmazkodás is. Az ember gyakran egy „láthatatlan közönségnek” öltözik, és a testfelületen a… Az epizód a ... és boldogan éltek című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 05. 28..

Milyen témákat érint ez az epizód: „A test beszél helyetted, a szépség nem(csak) rólad szól”?

Fő témái: testbeszéd, szépségkultusz, társadalmi elvárások, kultúra, néprajz, identitás.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „A test beszél helyetted, a szépség nem(csak) rólad szól”?

Megjelenés: 2026. 05. 28.. Hossz: 54 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/es-boldogan-eltek/a-test-beszel-helyetted-a-szepseg-nem-csak-rolad-szol-9dc27a0a

Több epizód a ... és boldogan éltek-ből