... és boldogan éltek

Bennünk élnek 6.: Mit hagytak ránk? Családi örökség, titkok és megbocsátás

· PT54M4S

Összefoglaló

A "Bennünk élnek" sorozat új epizódja Fredrik Backman "A nagymamám azt üzeni, bocs" című regényét dolgozza fel. A beszélgetés középpontjában a családi örökség, a titkok, a megbocsátás és a szeretteink megértése áll. Szó esik arról, hogyan örökölhetünk történeteket, traumákat és…

Röviden

Műsor
... és boldogan éltek
Megjelenés
2026. 06. 12.
Hossz
54 perc
Témák
családi örökség, titkok, megbocsátás, irodalom, pszichológia, mesék
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Fejezetek

  1. — Különc a családban 07:32 Egyéni szabadság VS.
  2. — Alternatív kötődés 16:30 Önmagunknak (is) megbocsátani 26:40 Életünk „diszkvalifikált seggfejei” 35:30 „… a harc szavain
  3. — Félálomország és uncsi felnőttek 44:14 A tanulság 47:43 Találkozzunk a nyáron! ▶ Patreon-exkluzív sorozatunk: ÉLETMESÉK

Ebben az epizódban

Ezt szoktuk mondani a szabadságról is, hogy ez addig tart, amíg nem veszem el a másiknak a biztonságát, vagy a az őr rendelkezéshez való jogát.

Tehát hogyha kimondom, amit gondolok, az szabadság.

De hogyha kimondom, és ezzel megalázok, megsértek keményen másokat, ez már önzőség.

Tehát itt nem az őszinteség a lényeg, hanem hogy milyen hatást vált ki.

Lényegében az a tény, vagy az a mondat, amit kimondok.

Ez egy nagyon erős csapda lehet a családban, mert sokszor látom azt, hogy van egy ilyen felmentés, főleg az ilyen bántókapcsolatok esetében. [zene] Sziasztok!

Ismét itt vagyunk egy újabb és boldogan éltek epizódban is.

Kis leállás után, de fölvesszük a fonalat a bennünk élnek 12 személyiségformáló [zene] történetsorozatban, ami ugye az idei egész éves tematikánkat látható sorozat Anna javaslatára, Kádár Anna Máária javaslatára, aki már itt van velünk, mint mindig.

Szia Anna! >> Sziasztok! [zene] Köszöntelek benneteket és téged is István! >> Köszi!

És ami még izgalmasabb, ugye úgy beszélgetünk erről a könyvről, én ezt a részt már úgy vártam, mikor indult ez a sorozat, mert ugye akkor a többet én ajánlottam, amivel kezdtünk, hogy most jönnek a te könyveid, és ez újra egy olyan könyv lesz, amit te ajánlottál, és én imádtam.

Biztos, hogy mindenkinek van a családjában olyas valaki, vagy ismer olyas valakit, aki valamiért csodabogárnak tart, vagy vagy szinte megfejthetetlen, ilyen izgalmas rejtély az egész jelensége ennek az embernek. esetleg csak sokkal a halála után értette meg őt, hogy hogy miért is úgy működött, akkor el tudod képzelni, hogy milyen lehet Freddy Buckman nyolc éves hősnőjének a kis Elszáránnak a bőrébe bújni, akinek 70 évvel idősebb nagymamája egy valóságos hurrikán a történetben.

Aztán idővel szépen lassan tisztul a róla alkotott képünk, és így válik, illetve szóló élményny bennünk élnek sorozatnak az aktuális ötödik olvasmánya, ahogy említettem, Annának a javaslatára, amit veletek közösen olvastunk és most beszélünk át. pedig a nagymamám azt üzeni, bocs.

Hát Anna, mielőtt belevágunk, mindig megkérdezem tőled ilyen nulladik lépésként, hogy miért pont ő? >> Hát nekem egyik kedvenc szerzőm Frederik Bachman, és talán ez volt az egyik első könyv, amit olvastam tőle, és így első oldalakon beleszerettem.

Pont azt néztem, ugye, mert ezt én régebb olvastam először, hogy rengeteg mindent aláhúztam a kékkel.

Ma kértem is Zsolnától egy ilyen kék ceruzát, hogy azzal folytassam az alá aláhúzást.

Na várjál, mindjárt megkeresem, >> csak nyugodtan én is gyűjtögettem belőle, de ezt majd a műsor későbbi részeivel megbeszéljük. >> A az első oldal, végül is az első fejezetben, a dohányban van az, hogy szuperhősök márpedig minden hét évesnek járnak.

És aki esetleg nem ért ezzel egyet, az tulajdonképpen teljesen hibbant.

Tehát itt kezdődik, hogy ez az első oldal eleje, aztán az első oldal vége.

Tegyél rá magasra, mondja mindig nagymama.

Elvégére minden szuperhős különbözik a többiektől. a szupererő normális dod lenne, mindenki rendelkezne vele.

És hát szerintem már akkor eldöntöttem ez szerintem nem is tudom hány évvel, lehet, hogy még a gyerekek előtt olvastam szerintem, tehát tizenvalahány évvel ezelőtt, hogyha egyszer valaha nagymama leszek, én ilyen nagymama akarok lenni.

Pontosan egy nagymama, aki kamaszodik, akkor szerintem nem tudtam ezt megfogalmazni magamnak. egy nagymama, aki már túl van így az életközéppálságon és valójában szerintem az ebben az integritás versus kétségbees szakaszában van, és most jutott el odáig szerintem teljesen, hogy hogy felvállalja önmagát, hogy jelen legyen ugye az unokájának az életében.

És hát az, ami ugye pont az elején van az a rész, amikor ugye nagymama betör az állatkertbe, meg aztán kiszökik a kórházból. >> Emberek, ez teljesen normális.

Tehát amiket Anna mond ez tök normális azok közül, amiket a nagyi csinál. átmászik a kerítésön a a majmokhoz, és aztán kiderül ugye, hogy ez mindez egy sál miatt történt, mertogy a a Elzának ugye a kis unokának három idősebb lány elkapja őt az ebédlő előtt, megütik, széttépik a sálát, és aztán bedobják egy WCbe és miután elzaráljon arra, hogy nem vagyok teljesen hülye nagymama, tudod, hogy ezt az egész tudom, hogy ezt az egészet azért csináltad ma, hogy elfelejtsem, mi történt az iskolában.

Nem akartam, hogy a sál jusson eszedbe a mai napról.

Gondoltam, emlékezhetnél rá úgy, hogy ez az, amelyiken a nagyanyád betört az állatkertbe.

És hát hihetetlen figura ez a nagyim. már csak ebből a pár mondatból, hogy mikor jutna ilyesmi eszedbe, de tényleg, hogy ez mennyire vagány dolog, hogy hogy nagymanaként előveszted ezt a játékos, kreatív, belső gyereki énedet, hogy így kapcsolsz az unokádhoz, és tényleg képes vagy arra is, hogy fejre állj már csak azért, hogy hogy ennek a gyereknek valahogy más emlékei legyenek egy szörnyű napról.

Úgyhogy én teljesen beleszelttem akkor ebbe a nagymamába.

És már persze nagyon sok mindenre nem emlékeztem a cselekményből, hanem erre, hogy hogy ez a figura, ez a karakteres nagymama alak, hogy hogy mennyire vagány lenne, hogyha ilyen nagymamák vennének bennünket körül.

És van is itt egy gondolatom, ha az embernek nagymamája van, az egész élet all incluszív.

Tehát ez szerintem annyira jó gondolat, mertogy hogy egy tehát hogy persze nem az állatkedbe kell betölni és nem kell kiszökni a kórházból, hanem ez a fajta rugalmasság, ez a játékosság, a kreativitás, a derű, a közös összevetés, ami szerintem nagyon sok nagymamának sajátja és és valahogy ugye az fogalmazódott meg bennem most, hogy ugye az én lányaimnak már nincs nagymamája, csak egy pótnagyíjuk van, de hogy az is nagyon jó, hogy van, hogy ahogy az mekkora áldás valakinek az életé hogy ez a közös cinkosság, ez a összekaccsintás, egymásnak a játszotásai vagyunk, tehát hogy ez mekkora fantasztikus élmény, hogyha ott van egy gyereknek az életében. egyébként gyors visszautalás, hogyha valaki ebben a témában kicsit szeretne jobban elmerülni ebben a a nagymamaság, nagyszülőség témában, akkor ahhoz nagyon ajánlanám azt a beszélgetést, amiben a manó kiadó vezetője, Csapodi Kinga volt a vendégünk, ha emlékszel, és a magnető kaféban vettük föl, és akkor jelent meg a minden jó, amikor a nagyszülőkhöz megyünk könyved, interaktíves a könyved, és ugye ott a a nagyszülőkről azért erről a fajta például erről a játékosságról és a a nagyszülői cinkosságról a miben más a szülő, mint a nagyszülő működ és ről is részletesen és hosszan beszélgettünk.

Nagyon megéri ezen a ponton szerintem visszahallgatni azt a beszélgetést, hogyha valakinek esetleg az az kimarad.

De most akkor vissza a nagymamához, aki azt üzeni, bocs, mertogy nyilván a azért egy érdekes dolog és nagyon fura is volt elkezdeni erről a könyvről gondolkodni, hogy honnan induljunk, de a nagymamától indultam végül is róla beszélni, merthogy azért van egy kettősség a nagyiban, pont abból fakadóan, amit mondtál, egy végtelenül szórakoztató karakter, rengeteg szereplő számára egy végtelenül szerethető karakter, viszont egy nagyon ellentmondásos karakter is. ugye pont ebből a végtelen vadótságából fakadóan amilyen oldalát mi idős korára a könyv legelején megismerjük.

Na most az lenne ezzel kapcsolatban a kérdésem ann, mert ugy ezzel ez szerintem azért sokan tudnak kapcsolódni, hogy amikor a a hozzánk nagyon közelálló körhöz, legyen ez baráti kör vagy családi kör, van olyan, aki ilyen nagyon megosztó, vagy nagyon ellentmondásos, vagy nagyon szélsőséges személyiség, akkor jobban elnézünk-e neki dolgokat? meddig nézünk el neki jobban dolgokat?

És mi az a pont, amikor már úgy elkezdünk azon gondolkodni, hogy oké, oké, hogy az egyén szabadsága, de azért egy picit ez ilyen ez ilyen önzolog is, hogy neki mindent lehet.

Tehát, hogy ez egy nagyon jól ismert jelenség a pszichológiában, mert a közeli kapcsolatokban sokkal nagyobb a tűrési küszöbünk, mert van egy belső kör, akinek sokkal könnyebben megbocsájtunk, mert nem objektíven értékeljük ezeket a dolgokat, hanem hanem van egy egy fajta ilyen kapcsolati rangsor, hogyha így fogalmazhatok, mert ugye csoporthoz tartozás esetében, hogy mi kovácség, például a család vagy akár a közeli baráti körünk ne számunkra ra például feléjük sokkal automatikusabban aktiválódik ez a fajta lojalitás meg az elfogadás.

Tehát, hogy olyan mintogyha mi kiváltságosak lennénk, akkor ott van ez az érzelmi biztonság is, ami összeköt és emiatt az agyunk sokkal inkább megmagyarázza ezt a fajta viselkedést, és nem fogja elutasítani.

És hát gondoljunk arra akár egy nagymama esetében, van egy közös előtörténetünk.

Persze egyszer a a nagymama és a lány, vagyis az unokának az anyukája, hogyha 20-30 évig valaki a mi emberünk volt, akkor persze, hogy van rengeteg történet, közös élmény ahhoz, hogy fenntartsunk egy kapcsolatot.

Még akkor is, hogyha a személynek vannak olyan vonásai, amivel nem értünk feltétlenül egyet, mert sokkal egyszerűbben nézzük, például egy idegenné lesz a fajta viselkedés, mintogyha egy családi kapcsolatban levőnél elemezzük.

Na és meddig oké ez a viselkedés?

Ez megint egy jó kérdést, mert az, hogy szeretünk valakit, az nem azt jelenti, hogy korlátlanul mindent megtehet velünk és elfogad, és addig lesz ugye egy családi különc a része egy rendszernek, ameddig például nem rombol egy egy önértékelést, vagy nem jön vissza azzal a bizalommal, ami megalapozódott és és nincs a kapcsolatban egy ilyen nagy kényszer az alkalmazkodásra, vagy akár a félelemre, mert a vadottság szerintem Pont itt a könyvben ez az őszinte szókimondóság, ami sok esetben egy érték is lehető.

Valaki megfogalmazza a családban ugye azt a dolgot, amit senki nem mer kimondani.

Vagy lehet akár ez az impulzív, egyféleképpen ez a csipkelődő stílus.

Ez is kezelhető, hogyha van egyfajta kölcsönség, ez az oda-vissza, hogy hogy van egy válasz is rá, és akkor közösen így megkóstolgatjuk egymást, és hogy hogyha bántó vagy a határokat átlépi, ott ott szükséges ugye ott már egy problémaként kezelni, mert ugye ezt szoktuk mondani a szabadságról is, hogy ez addig tart, amíg nem veszem el a másiknak a biztonságát vagy az ő rendelkezéshez való jogát.

Tehát hogyha kimondom, amit gondolok, az szabadság.

De hogyha kimondom és ezzel megalázok, megsértek keményen másokat, ez már önzőség.

Tehát itt nem az őszinteség a lényeg, hanem hanem hogy milyen hatást vált ki.

Lényegében az a tény, vagy az a mondat, amit kimondok a felelősségvállalás fele, mert ez ez egy nagyon erős csapda lehet a családban, mert sokszor látom azt, hogy van egy ilyen felmentés, főleg az ilyen bántókapcsolatok esetében, ő ilyen, el kell fogadni, akkor a családi béke kedvéér.

Hát én ezt rengetegszer hallottam ezt a mondatot, és hát nekem ez egy ilyen családi örökségem volt, amit anyukámtól kaptam, mert ő soha nem tudott szembeszállni, vagy akár lehúzni ezeket a határokat. is tudom, hogy ez milyen kőkemény munka volt az én életemben, ameddig családi szinten, szakmai szinten.

Szerintem most 50 éves koromra jutottam el odáig, hogy ezt a fajta családi örökséget átírtam, és azt mondtam, nem, nem, nem, a családi béke kedvéért sem kell ezeket lenyelni, mert ugye átfogalmazott ez az egészséges pozíció pont abból fakad, hogy ő ilyen, de viszont nekem nem kell mindent elviselnem.

A szeretet nem azt jelenti, hogy mindent eltűrök, hanem azt, hogy hogy igen, kapcsolatban maradok, ameddig lehet, de közben kijelölöm nagyon keményen, hogy mi a mi az, amibe belefér.

Tehát, hogy addig ameddig a valakinek a viselkedése nem sért engem tartósan, vagy nem tesz kiszolgáltatottá, addig van rendben a kapcsolat.

Olyan érdekes, ahogy hallgattalak, az a párhuzam jutott eszembe a regényből, hogy erre valahogy nagyon szépen ráhúzható a nagymama, az anya és a az Elzának a >> hármasa >> amit mondtál, hogy ami ugye a nagymama Elza dinamika egészen más, mint a nagymama lánya dinamika, és kettő között a a lány hol van, az anyuka hol van.

Ez nekem nag szinte párhuzamos volt azzal metaforikusan nyilván, vagy átvitt értelemben, mint amit az előbb mondtál.

És erről szerettelek is volna kérdezni, mert gondoltam, hogy te nagyon-nagyon szeretted a nagymama karakterét.

Már amikor elkezdtem olvasni ezt a könyvet, az első gondolatom az volt, hogy na ez ilyen tipikus Annának való könyv, hogy ez egy igazi öt csillagos felnőtt mese.

Mondhatjuk, hogy ez tényleg az.

Igen, merthogy ez a vadóc nagymama egy ilyen alternatív kötődési figurává válik, merthogy persze, hogy elsőre amikor most mondjuk amiket idéztem és hallgatjuk, hogy persze, hogy szabályszegő akar cigizni a rendőrségem, meg mi az, hogy ilyen akár flörtöl a rendőrökkel.

Most, hogy újra olvastam, az annyira vicces volt, hogy mindig kiszámíthatatlan, hogy hogy azért mi megdobálta ott a rendőröket ugye [nevetés] szarral és földel.

Azt mondta, inkább föld volt benne.

Tehát, hogy társadalmilag nem illeszkedik, de hogy hogy mégiscsak ő az unokája számára ez a biztonsági bázis, csak nem klasszikus módon.

Tehát hogy nem az a nagymama, hogy rend, akkor mit tudom én, cukor süti és akkor mindig ilyen jó kis illat árad, hanem ő az, aki egy érzelmi pajzs a világ ellen, aki aki megtanítja kreatívan, hogy lehet túlélni.

És ez a történetmesélő nagymama, aki a valóságot úgy tudja mesévé alakítani, hogy közben ugye kitalál történeteket, fantáziál, metaforákat használ, és olyan olyan az ő egész lénye, mint egy ilyen narratív terápia, mintogyha ugye mintát adna arra, hogy a traumákat meg a veszteségeket hogyan lehetne elfogadni, és és mindezt teszi úgy, hogy közben tökéletesen védi a gyermeki pszichét, tehát nem oktat ki, nem kognitívan kezel, hanem a történetek erejét hozza be, nem rossz indulatból hazudik, hanem valahogy a valóságnak ezt a nyersességét próbálja valahogy megpuhítani.

És és akkor látjuk árt lényegében, hogy a káosz mögött van egy olyan erős ilyen erkölcsi iránytű, mert persze, hogy nem veszi komolyan a törvényeket és nagyon impulzív és áthág mindenféle konvenciót, de közben hát ennek a nagymamának nagyon kemény igazságérzete van, nagyon erős empátiája, és mindig…

Említett entitások

Témák

Személyek

  • Kádár Annamária
  • Anna

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Bennünk élnek 6.: Mit hagytak ránk? Családi örökség, titkok és megbocsátás”

Miről szól ez az epizód: „Bennünk élnek 6.: Mit hagytak ránk? Családi örökség, titkok és megbocsátás”?

A "Bennünk élnek" sorozat új epizódja Fredrik Backman "A nagymamám azt üzeni, bocs" című regényét dolgozza fel. A beszélgetés középpontjában a családi örökség, a titkok, a megbocsátás és a szeretteink megértése áll. Szó esik arról, hogyan örökölhetünk történeteket, traumákat és… Az epizód a ... és boldogan éltek című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 06. 12..

Milyen témákat érint ez az epizód: „Bennünk élnek 6.: Mit hagytak ránk? Családi örökség, titkok és megbocsátás”?

Fő témái: családi örökség, titkok, megbocsátás, irodalom, pszichológia, mesék.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Bennünk élnek 6.: Mit hagytak ránk? Családi örökség, titkok és megbocsátás”?

Megjelenés: 2026. 06. 12.. Hossz: 54 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/es-boldogan-eltek/bennunk-elnek-6-mit-hagytak-rank-csaladi-orokseg-titkok-es-megbocsatas-9b151cab

Több epizód a ... és boldogan éltek-ből