... és boldogan éltek

Életciklusok fejlődési lánca IV. – Kezdeményező gyermekből önmegvalósító felnőtt

· PT39M29S

Összefoglaló

Az „Életciklusok fejlődési lánca IV.” című epizódban a „… és boldogan éltek” podcast házigazdái, Dr. Kádár Annamária és Vörös István, Erik H. Erikson, Jay Haley, valamint Bader és Pearson elméleteit felhasználva vizsgálják az emberi életciklusokat. Ez a rész a korai gyermekkorra…

Röviden

Műsor
... és boldogan éltek
Megjelenés
2025. 04. 18.
Hossz
39 perc
Szereplők, említett nevek
Vörös István, Dr. Kádár Annamária
Témák
életciklusok, fejlődéslélektan, gyermekkor
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Ha egyrészt ott van a szégyen, az elutasítás, a a bűntudat, ez alás kezdeményező készségünket már kora gyerekkortól, de akár később ezek mint felülírhatóak, hogyha van egy támogató felnőtt, mert hogyha jön egy olyan óvodapedagógus, egy olyan tanító majd később, hogy bátorítja a gyereknek a saját ötleteit, és kiáll amellett, hogy ezeket meg is lehet valósítani, hogyha kap egy olyan környezetet, ami támogató, akkor rengeteg mindent felülírhat. [Zene] Sziasztok!

Ismét itt vagyunk egy újabb és boldogan éltek epizódban, és hát lépünk tovább az éves tematikánkon, ugye ami az idei évben az életciklusok fejlődési lánca címet kapta, és ezzel egy picit mindig így nehezebb dolgom van, mint a hősútjával volt, mert ugye az 12 lépés, 12 hónap az úgy oké volt, de ugye itt nincs 12 ciklus, ha nem jól emlékszem, talán nyolc ciklus van.

Kádár Anna Máriától, aki már itt van velünk.

Nyolc ciklus van, és ugye ezért beszéltük, hogy itt majd tologatunk.

Ugye volt egy bevezető részünk, lesz egy összegző részünk, és hogy közben is mutat, hogy van egy-két olyan ciklus, ahol érdemes lehorgonyozni és több szempontból megvizsgálni, vagy több oldalról megvizsgálni azt a ciklust.

Úgyhogy ez egy ilyen izgalmas utazás.

Éis mindig így fejben követnem kell nagyon, hogy hol tartunk, hova mentünk itt most állunk, vagy megyünk tovább, de most még lépdelünk, igaz?

Tehát most még itt a legelején vagyunk és adásról adásra lépdelünk tovább, ugye?

Tehát volt a csecsemőkor, a kisgyermekkor, most pedig jön a korai gyermekkor.

Igen, ez az óvodás kori periódős három-h év.

És ugye a legutóbbi adásban bevallottam türedelmesen, hogy na mostanra kezdett az én fejemben is rendszerré szerveződni.

Az amit Anna már akkor rendszerben látott, amikor kitalálta, hogy mi hogy dolgozunk, hogy ugye itt több párhuzamos úgymond ilyen életciklust vizsgálunk egymás mellett.

Ugye néztük egyfelől a az eriksoni fejlődés modellt, aki próbálom fejből mondani puska nélkül, ugye az egész életünket egy egy fejlődési folyamatként írja le, ami a halálunkig tart.

Ez az erony modell, csak bólins, hogyha jót mondok és rázd a fejed a nagyon nagy hülyeséget, mert így ilyen nagyon okosnak tűnek majd, hogy mennyi mindent tanultam már.

Lassan vizsgázhatsz István fejlődéselektamból.

Szerintem jös jössz majd az első éves diákokkal levizsgázó. hallgatja a psyől, akkor most nagyon büszke lehet rá, mert én nála egyszer bevezetés a fejlődés tárgyból vizáztam, de az csak bevezetés volt az ilen alap hát a pedagógiához kellett tudod néhány ilyen alapozó pszichológiai kurzust csinálnunk, de tényleg csak ilyen nagyon basic kurzsusokat.

És volt egy volt egy fejlődési rilektantárgyunk, egy általános pszichológiatárgyunk, illetve hát ilyen nem szakterületi kreditesek.

Meg ezt lehet, hogy meséltem, de én nagyon sokáig szerettem volna pszichológus lenni, csak annyit variáltak a fölvételi követelményekkel, hogy végül is magyar tanár lettem, amit egyébként nem bárok, mert ezt is szeretem csinálni.

Szóval zárójel bezárva Eriksoni fejlődésmodell.

Azt mondtad, hogy nézzük meg ezzel párhuzamosan a Jay Haly féle szociológus féle párkapcsolati fejlődési szakaszokat, illetve ne ne az családi életciklus családi életciklus.

A múltkor is összetévesztetted igen a családi életciklus szakaszokat és akkor erre fűzzük még rá a Bá és Pearson féle elméletet.

Legutóbb is ezt a kettőt cseréltem föl.

Most már tudom, ahogy mondtam.

Ugye mindig úgy szoktuk fölépíteni ezeket a beszélgetéseket, hogy akkor nézzük meg az Ericson féle modellt, aztán nézzük meg a Hal és a Bader és Pilson féle modellt, és aztán az Eriksoninál mindig jól meg is csúszunk, mert annyi minden van, amit ki kell beszélnünk.

Volt már ugye egy csecsemőkorunk 0-2 év, volt egy kisgyermekkorunk 1-3 év, és akkor most érkeztünk meg az eriksoni modell tekintetében a korai gyermekkorhoz három-h év, ami ugye azt mondtad, hogy a két hívószó, ezt legutóbbi adásunk végén említetted, ez a kezdeményezés vagy bűntudat.

És amit írtál nekem bevezetőként, ezt hadd idézem szó szerint, mert imádom.

Mi történik akkor, amikor egy kisgyerek játszani akar, de anya határidős sexzeltáblát püföl, apa meg a garázsban veszekszik a fűnyíróval.

Elindul vagy visszahúzódik, kezdeményez vagy bűntudatot érez?

És mi közelnek ahhoz, hogy felnőttkori párkapcsolatainkban mennyire merünk önmagunk lenni?

Erikson három-h év kezdeményezés vagy bűntudat.

Hát, hogy ugye ebben a korban és ebben az időszakban már nem csak cselekszik a gyerek, hanem tervez is.

Például kipróbálja azt, hogy milyen irányítani, vagy akár hatni másokra, új dolgokba belevágni, legyen szó akár játékról, vagy akár társas interakciókról, vagy akár az óvodásnak a szerepjátékáról.

És hogyha pozitív ez a végkimenetel, akkor a kezdeményezés szakasza.

Például, hogyha környezet ugye támogatja a gyereket abban, hogy próbálkozzon, hogy hibázzon, hogy újra kezdjen, hogy kérdezzen, akkor kialakul benne az, amit hát lényegében a az önálló cselekvés örömének hívunk, a kreativitás, akár a felelősségérzetnek a csirálya, és létrejön ezzel egy olyan belső érzés, hogy hogy én létrehozhatok dolgokat, és hogy ez milyen jó.

És ugyanennek a negatív kimeletele ez a bűntudat, hogyha például túlzott korlátokkal találkozik ezon ne csináld, vagy rossz vagy, vagy hagyjál, ne kérdezz annyit.

Ez ugye ez a miért korszakoknak a az időszaka, vagy hogyha kezdeményezését visszautasítják folyamatosan, akkor kialakul benne ez a bűntudat, és elkezdi elhinni azt, hogy az ő vai, gondolatai ezek rosszak, nem elfogadhatóak. nagyon gyakran kialakul ilyenkor akár a passzivitás és visszahúzodás, vagy a túlzott alkalmazkodás másokhoz.

Úgyhogy ez ennek a szakasznak a lényege.

Ez az én hatekonsyságnak az érzése, hogy vagy hogy én képes vagyok rá, vagy jobb, ha nem zavarok, mert én nem tudom.

Ilyenkor ugye megjelennek ezek a tipikus kérdések, hogy nekem egyáltalán szabad-e ezt csinálnom, hogy vagy hogy mit gondolnak rólam, hogyha én ezt megpróbálom, vagy hogyha megpróbáltam és nem sikerül valami, vagy ez a folyamatos ingadozás a két érzés között, hogy helyes, hogyha ezt teszem, vagy nem helyes, vagy mi van, hogyha hibázom.

Ez például egy ilyen nagyon fontos alapérzés a hibához való viszonyulás.

És itt szerintem egyszer beszéltünk Carold Wecknek a korlátozott meg a gyümölcsöző tudat elméletéről.

Ez ugye pont arról szól, hogy ebben a korszakban például úgy dicsérjük a gyereket, hogy te ügyes vagy, te okos vagy, az apád is nagyon ügyes, és a nagyapád majdnem Nobeldíjat nyert, akkor hatalmas szorongás alakul ki a gyerekben, merthogy fél a hibáktól, mert hogyha hibázik, akkor kiderül, hogy ő nem olyan okos, mintogyha ezek a képességek ugye veles születettek lennének. és a gyümölcsöző tudatkerődvek elméletében pont arról szól, hogy még, hogyha nem is sikerült, és úgy dicsérek meg egy gyereket, hogy mindent beletettél, megpróbáltad, a tőle telhetőt ugye odatetted, akkor ott van az újrakezdésnek a lehetősége, hogy nem baj, hogyha tévedsz, nem baj, hogyha hibázol, hiszen ez nem egy veleszületett képességről van szó, hanem ez az egész fejlődik, és ugye a bukásainkon és a hibáinkon keresztül jutunk el ahhoz a teljesítményhez, amit letehetünk, aztán majd később az azt De ugye itt van egy olyan nehézség, pontosabban szerintem mindegyik stádiumban van olyan nehézsége a szülőnek, amire többször is fölhívod a a figyelmet, hogy attól, hogy ugye mi beszélünk itt dolgokról, meg ugye vannak itt adatok meg tólligek, meg hasonlók, attól ugye minden gyerek más és más.

Tehát, hogy hogy nincs nincs egy úgymond ilyen modell, amit rá lehet húzni egy gyerekre.

És amit mondasz, pont azon gondolkodtam, hogy hogy azért mennyire nehéz dolog ezt ugye egy szülőnek figyelni, hogy meddig van az, hogy oké, hagyjam a tökéletlenséget, engedjem, majd menni fog.

Mikor van az, amikor figyelnem kell rá, hogy lehet, hogy most több segítség kéne neki.

Mikor van az, amikor szembe kell azzal néznem, hogy valami mondjuk akármennyire próbálja, egyáltalán nem megy neki, mert ugye itt azért nagyon-nagyon könnyű csúszkálni ezeken a dolgokon, nem?

Persze, hogyha szakaszt nézzük, akkor ugye a három éves kor ez a kisóvodás kor, és mire hat éves lesz, ez már az iskolás kornak a kezdete, de ahogy Vekerdi is mondja, hogy nem az óvodás korú gyereket kell felkészíteni az iskolára, hanem az iskola kell befogadja az óvodás korú gyereket, és hogy azzal a felkészültségi szinttel, ami van.

Ö most például pont a barátnőmmel voltunk egy ilyen bölcsődében dolgozó pedagógusoknak, tartottunk egy képzést, és ő mutatott egy gyakorlatot, ugye ő Angliában dolgozik ilyen bölcsés meg óvodáskor korú gyerekekkel, és az volt a gyakorlatnak a neve, hogy Gyurma diszkó.

Még ilyet nem láttam ugye eddig, hogy hogy akkor van egy gyurma és zenére ugye kell gyúrni, meg ilyen kis lyukakat készíteni bele, meg akkor így összepaskolni, és hogy hogy ez is például a finom motorikai készségnek a fejlesztése, és az újjaknak a a hát ugye a gyakoroltatásnak a a lépései, és például az a gyerek, aki ilyen manuális tevékenységeket végez például akár sóz gyurmától kezdve konkrét gyurma, akkor a vízhomok a mindenféle ilyen manipulációs tevékenységek persze, hogy más szinten lesz, mint az a gyerek, aki már mondjuk óvodáskorban elkezd kütyűzni, meg nincs annyit a levegőn, meg nem tud fára mászni, vagy nem tanul meg, vagy akár a kezdeményezés szakaszában azt mondja neki a szülő, hogy nem állsz fára, mert le fogsz esni és nem fogsz tudni lejönni vagy ugye úgy visz atom a gyereket, hogy akkor mindig három pontban kell megkapaszkodni.

Két kéz, egy láb, vagy két láb, egy kéz, például ez egy alapvető szabály, hogy soha ne ne engedje el úgy, hogy mondjuk akkor lábon áll és akkor a kezével nem kapaszkodik az ágakban, vagy a kezé valaki elmondta volna nekem, lehet, hogy mertem volna fára mászni valaha is, de ezt én 40 évesen tudtam meg most tőled.

Én olyan beszari gyerek voltam, ne viccelj.

Hát én láttam a tesómat leesni a megyfa tetejéről a betonra, és az úgy is visszamászott a fára.

Én nagyon sokat másztam fára, sőt hát mi a fél gyerekkorunkat ezen a van ez a Fosószilvafa, úgy hívták.

Anna, ha ezt nem mondtad volna is, biztos vagyok benne, hogy te a fél gyerekkorodat egy fa tetején töltötted.

Ezt nyakamat mertem volna tenni rá.

De én viszont nem, én nagyon merész voltam és felmásztam.

Emlékszem az unokatestvéremmel együtt szóvátán egy fára, és mikor tehát, hogy hogy felfele nagyon jól tudtam menni, és amikor lenéztem, hogy én hol vagyok, én aztem szívinfarktust kapok, mert elfelejtettem, hogy nekem tériszonyom van, és apukám felmászott utánam.

É olyan érdekes, hogy felmászott utánam, és mutatta, hogy hova tegyem a lábam, és hogy jöjjek le, és hogy nem emlékszem ilyesmire, hogy megszidott volna, hogy minek kellett nekem oda felmászni.

Jó, hát ez ilyen természetes volt, hogy akkor utánam jön, leszed, és akkor kezdődik minden előről.

És talán, hogyha hogyha akár a generációkról beszél beszélgetünk szerintem mi annak idején a 70-es80-as években valahogy túlestünk ebben a kezdeményezés szakaszában, ugye a másik végletre, mert hogy kulcsos generációsként tényleg úgy nőttünk fel, hogy én hogy nem is tudom, hogy a szüleim, szüleink, mert egész generációról volt szó, hogy hogyan tudtak ennyire lazák lenni ugye abban, hogy hogy ennyire eleng engedték a kezünket, mert nekem aztán tényleg a tesóm is az ötödik emeletről lepedőkön tehát ilyen összekötözött lepedőkön leereszkedett a földszintig, meg átmászott egyik erkérről a másikra.

Sőt, ezt nem is tudom, hogyha mondtam neked, ez volt az egyik legveszélyesebb dolog, amit csináltak, hogy kimentünk a tömbház tetejére, a lányok napoztak, és a fiúk a tömbháznak a peremén mentek végig biciklivel, a 10 emeletes tömbház peremén.

Hát én most, hogyha erre gondolok, hát ez akkor jó buli volt.

De én szodálkozom, hogy túléltük a gyerek meg persze hát a kezdeményezés mi volt?

Pont arra gondolok, hogy hogy biztosan ti is játszottátok ezeket a játékokat, hogy mit tudom én, szaladtatok és becsengettetek ilyen házakba, vagy nem soha soha senki nem soha.

Tehát becsengettünk házakba, vagy hát nem volt mindenkinek telefonja nálunk abban az időben, és akinek telefonvonala volt, és volt egy ilyen nagyon vastag telefonkönyv, és akkor azt csináltuk, hogy ilyen random módon hívtunk fel embereket, és akkor kérdezték, kérdeztük, hogy kislakás, nem, hát itt nagy beszél, vagy mit tudom én, medvelakás.

Jaj, akkor eltévesztettük a barlangot, vagy mit tudom én, ilyen marhaságok.

A Grinc megvan a Grincs, amikor telefon betyárkodik.

Igen, akkor gyorsan menjen utána, tudod is így lecsapja.

C-vitaminos dobozokat kötöttünk össze damillal.

Ez volt például az egyik kedvenc ilyen foglalkozásunk.

És akkor kihúztuk így a tömbházak között, és beszélgettünk benne, meg hihetetlen, mennyi hülyeséget kitaláltunk.

Emlékszem, ezek az óvodás, tehát az a nagyóvodás kor meg ugye kiskolás kor eleje ez volt ennek a kezdeményezésnek, hogy azt se tudtuk reggel mit találjunk ki, hogy nyomozósat játszodjunk, vagy kötöttünk meg pénztárcákat Damillal, és akkor kitettük a földre, és amikor jött valaki, és fel akarta venni, akkor húztuk- el.

Na mondjál te is párod, ti miket csináltatok?

Hát mi ehhez képest nagyon-nagyon szolid gyerekek voltunk, csak így tudod, hogy mi járt a a fejemben ugye itt a beszélgetésünk előtt szóba került a Steegerw Krisztián, ugye volt vele két adásunk is, hogy tudod a amikor mondtad, hogy ezt a szülők hogy bírhatták meg, hogy meg hogy ők hogy nem voltak idegesek, meg hogy ők hogy élhették ezt meg, és tudod így mindig ezt szembe jut ilyenkor a Krisztián, amit mond, hogy hogy mindig…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Életciklusok fejlődési lánca IV. – Kezdeményező gyermekből önmegvalósító felnőtt”

Miről szól ez az epizód: „Életciklusok fejlődési lánca IV. – Kezdeményező gyermekből önmegvalósító felnőtt”?

Az „Életciklusok fejlődési lánca IV.” című epizódban a „… és boldogan éltek” podcast házigazdái, Dr. Kádár Annamária és Vörös István, Erik H. Erikson, Jay Haley, valamint Bader és Pearson elméleteit felhasználva vizsgálják az emberi életciklusokat. Ez a rész a korai gyermekkorra… Az epizód a ... és boldogan éltek című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 04. 18..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Életciklusok fejlődési lánca IV. – Kezdeményező gyermekből önmegvalósító felnőtt”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Vörös István, Dr. Kádár Annamária.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Életciklusok fejlődési lánca IV. – Kezdeményező gyermekből önmegvalósító felnőtt”?

Fő témái: életciklusok, fejlődéslélektan, gyermekkor.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Életciklusok fejlődési lánca IV. – Kezdeményező gyermekből önmegvalósító felnőtt”?

Megjelenés: 2025. 04. 18.. Hossz: 39 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/es-boldogan-eltek/eletciklusok-fejlodesi-lanca-iv-kezdemenyezo-gyermekbol-onmegvalosito-felnott

Több epizód a ... és boldogan éltek-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból