Filmklub podcast

#118 Ágh Márton

· PT2H25M28S

Összefoglaló

Ágh Márton látványtervező mesél életpályájáról, gyerekkoráról, zongoraművészi álmairól, valamint a Drakulics elvtárs, a Jupiter holdja és a Delta című filmek látványvilágának megalkotásáról, egészen a nemzetközi sikerekig.

Ebben az epizódban

Vendégünk Ágh Márton, olyan filmek látványtervezője, mint a Drakulics elvtárs, a Jupiter holdja, a Delta, illetve a hamarosan a berlini filmfesztivál versenyprogramjában bemutatkozó Természetes fény, idén nyáron pedig Nemes Jeles László harmadik filmje, Az árva látványvilágáért lesz felelős.

Részletesen végigbeszéltük Marci életét.

Fókuszba került a keszthelyi gyerekkor, a zongoraművészi álmok, amiknek egy majdnem leamputált kéz vetett véget, a szovjet emlékmű lebontása, a Budapestre szökdösés, a hajnalig tartó bulizások egy üveg kólával, a portrérajzolás német turistáknak a balatoni sétányon.

Egy sikertelen felvételi után a családi barát Zoób Kati vette szárnyai alá a fiatalembert.

Miért kellett mosodába vinnie Glenn Close harisnyáját?

Milyen volt egyedüli fiúként a képzős osztályban?

Mikor jutott el először egy filmforgatásra?

Hogyhogy nem tűnt fel neki Szabó Győző drogozása, amikor együtt járták körbe Európát?

Egy rövid kortárs táncos kitérő után jöttek a színházi és filmes munkák, aztán a nagy találkozás Schilling Árpáddal, és Marci lett a korszak legmenőbb társulatának (Krétakör) a házi látványtervezője, később Mundruczó Kornél filmjeiben és előadásaiban dolgozott, majd mindkét együttműködésnek szinte egyszerre lett vége.

Hogy jutott eszébe a feje tetejére állítani a színpadot a Látszatéletben?

Mi volt a legszebb bók, amit a Delta látványvilágára kapott?

Mit tett hozzá Marci a Jupiter holdja észbontó autósüldözéses jelenetéhez?

Milyen volt Peter Greenaway-jel közös füzetbe rajzolgatni?

Miért nem dolgozott többet Magyarországon forgó külföldi filmekben?

Közben belesodródott egy olyan helyzetbe, hogy rendezett egy kisfilmet (A kutyákat elengedtem), és voltak szereplések a kamera másik oldalán: a saját apja által inspirált állambiztonságis figurája a Drakulics elvtársban, az enyhén meleg, piperkőc kutyakozmetikus a Fehér Istenben (ez az alakítás sajnos nem maradt fenn az utókor számára), illetve a legemlékezetesebb, a görög rabbi a Saul fiában, amivel Angliában felkerült a moziplakátokra, és ami miatt hónapokig sapkát kellett hordania.

Mesélt arról, hogy hogyan tud becsempészni olyan jelentést a filmekbe, ami néha még a rendezőnek sem tűnik fel, és, hogy mi volt a szuper a Delta cannes-i bulijában, de elárulta azt is, hogy melyik regényből rendezne a legszívesebben filmet.

Említett entitások

Témák

Cégek

Hallgasd meg

Több epizód a Filmklub podcast-ből