Filmklub podcast

#71 Goda Krisztina

· PT1H17M15S

Összefoglaló

Goda Krisztina filmrendező a Filmklub podcastba látogat, ahol a mozinézettségben mért sikerről, közönségfilmjeiről és személyes életének eddig nem hallott részleteiről beszél. Szóba kerül gyerekkora, a 80-as évekbeli filmgyári kurzusai, és a londoni National Film and Television…

Ebben az epizódban

Az utóbbi két évtized második legsikeresebb magyar filmrendezője volt a vendégünk, már amennyiben a sikert mozinézettségben mérjük.

Goda Krisztina első válaszából kiderült, hogy nem alibizni jött a podcastba, hanem őszintén válaszolgatni, és később egy csomó meglepő dolgot mesélt magáról, olyanokat is, amikre eszünkbe nem jutott volna rákérdezni.

Lássuk, mik derültek ki például!

Nem akkor született, ami mindenütt szerepel, hanem két évvel korábban.

Nem vágyik arra, hogy a cannes-i vörös szőnyegen vonuljon, nem akar két évet szánni az életéből egy művészfilmre, ő a közönségfilmet szereti.

Annak viszont örülne, ha a mozikban óriásit bukó Veszetteket többen látnák.

Kiterjedt orvosfamíliába született, egy elképesztő képességű húga van, ezért ki kellett találnia, hogy ő miben jó.

A gimnázium után a 80-as évek közepén elvégzett egy filmgyári kurzust, aminek a végén csinálhatott egy kisfilmet, és lehelyezkedhetett a Filmgyárban.

Hardcore művészfilmben nyomta, Jarmuschért rajongott, a nihilista korszakát gyorsan kinőtte, az alteres szubkultúrában nem találta meg önmagát.

Csinált egy A portré című kisfilmet, nem volt benne dialóg, csak Szervét Tibor még sok hajjal.

Szabó István mellett volt rendezőasszisztens-gyakornok a Hanussenben, egyik feladata az volt, hogy szőke fiúkat kellett leszólítania az utcán.

A kilencvenes évek legelején nyáron egy táskaboltban dolgozott Londonban, meglátta Szabó Istvánt az utcán, utánaszaladt, a legendás rendező épp a National Film and Television Schoolba ment kurzust tartani.

Goda kivett egy szabadnapot, megnézte milyen ez a suli, és beleszeretett. 5000 ember jelentkezett, harmincat vettek fel, abból hat volt a rendező -közülük az egyik Goda ("Volt egy jó szemüvegem, amivel nagyon okosnak tűntem").

Négy évig járt oda, egy négy négyzetméteres koleszszobában lakott.

Kinyílt a világ, Richard Gere is jött órát tartani, de nem ezért imádta a sulit, hanem mert az megpróbálta imitálni a szakmát, és nem alanyi zsenikként kezelte a hallgatókat.

Megtanították határidőn és költségvetésen belül dolgozni, nagyon sok volt a gyakorlat.

Egyszer egy színészosztállyal helyett cseréltek, színpadon találta magát, angolul játszotta Irinát.

Négy év után hazajött, megnézte, itthon mi van ("Hát, semmi"), tévénél is dolgozott, írni próbált, de ez ment neki a legnehezebben.

Kapott egy ösztöndíjat az HBO-tól, felvették a UCLA-re egy kétéves forgatókönyvírói kurzusra.

Nagyon kemény volt, de született egy csomó forgatókönyv, amik közül a legtöbb fiókban maradt.

Az iskola mellett dolgozott is, junior Návai Anikóként csinálta a sztárinterjúkat haza lapokba, például Sandra Bullockkal, Ben Affleckkel, és George Clooneyval.

Ez utóbbival kapcsolatban nem értette, miért vannak oda érte, de élőben annyira lenyűgözően sármos volt, hogy muszáj volt jót írnia róla. 1999-ben jött haza megint, tele volt tettvággyal, megtal

Említett entitások

Témák

  • mozinézettség
  • közönségfilm
  • személyes élet
  • gyerekkor
  • filmgyár
  • londoni kurzus

Személyek

  • Goda Krisztina

Hallgasd meg

Több epizód a Filmklub podcast-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból