Friderikusz Podcast

AZ ORBÁN-RENDSZER 16 ÉVE: a hatalomgyakorlásról Szilágyi Ákos közíró, költő /// F.P. 140.

· PT4M10S

Összefoglaló

A Friderikusz Podcast sorozatának második része Szilágyi Ákos közíróval és költővel vizsgálja az Orbán-rendszer 16 évét. Az illiberális demokrácia, a fékek és ellensúlyok lebontása, valamint a politika mindent átható jelenléte hogyan alakította át a hatalom működését és a…

Röviden

Műsor
Friderikusz Podcast
Megjelenés
2026. 04. 02.
Hossz
4 perc
Szereplők, említett nevek
Szilágyi Ákos, Surányi György, Orbán Viktor, György Péter, Friderikusz Sándor
Témák
orbán-rendszer, hatalomgyakorlás, illiberális demokrácia, politika
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

- Folytatjuk az egy hete megkezdett háromrészes minisorozatunkat, amelyben az Orbán Viktor által tizenhat év alatt kiépített rendszert vizsgáljuk gazdasági, politikai és a hétköznapi érintkezés és nyelvhasználat brutalizálódásának szempontjából.

A sorozat első részében egy hete Surányi György közgazdász professzorral arról beszélgettem, hogy az elmúlt tizenhat évben a magyar gazdaságpolitikát inkább a haszonszerzés és a politikai lojalitás irányította, nem a teljesítmény, ami torz döntésekhez, sok százmilliárdos európai uniós forrásvesztésekhez és Magyarország uniós rangsorokban való visszacsúszásához vezetett. - A versenyhiány, a korrupció, az átláthatatlanság oda vezet, hogy forint százmilliárdok tűnnek el évente, túlnyomó többségben olyan döntéseket hoz a kormány, amelyek egyáltalán nem járulnak hozzá az ország hosszú távú versenyképességének a javulásához.

Én abban nem vagyok optimista, hogy a már megszerzett javakat milyen arányban lehet visszaszerezni.

Jogállami keretek között attól tartok, hogy nagyon kevéssé. - Ebben a mostani második részben már azt vizsgáljuk, hogy mit tett Magyarországgal tizenhat év alatt az Orbán-rendszer, hogyan alakította át teljes mértékben a hatalom működését, a társadalom állapotát és a politikai gondolkodást. - A csapatom tagjai szóltak, hogy rendszeres nézőink nem kevesebb, mint 47%-a még nem lépett át azon a bizonyos kiskapun, amit úgy hívnak, feliratkozás.

Pedig a feliratkozás gombja itt található a videó alatt, kicsit balra, és csak egyetlen kattintás.

Ha ön kedveli azokat a beszélgetéseket, amelyeket itt a mi YouTube csatornánkon talál, és szeretné, hogy ezek a beszélgetések tovább épüljenek, sőt rangosnál is rangosabb vendégeket elhozhassunk önnek, akkor ezt a kattintást, a feliratkozást, kérem, ne spórolja meg, mert számunkra ez az önnek egyetlen mozdulat igen sokat jelent.

Köszönöm, ha már korábban feliratkozott, és azt is köszönöm, ha most megnyomja ezt a bizonyos gombot itt, tehát a YouTube-on a képernyőnk alatt.

És akkor folytassuk háromrészes sorozatunkat, amelyben így a választás előtt nem sokkal áttekintjük az Orbán-rendszer elmúlt tizenhat évét.

A mai második epizódban Szilágyi Ákos közíróval, költővel, esszéistával azt vesszük górcső alá, hogyan alakult át gyökeresen az Orbán Viktor működtette hatalmi gépezet, milyen földrengésszerű változásokat hozott ez a magyar társadalom működésében, és milyen jövő várható az április 12-i választást követően, akár marad az Orbán-rendszer, akár nem. - Baj lenne Magyarország, a magyar nemzeti érdek szempontjából is, hogyha mi az Unióból kiesnénk, kiválnánk.

Az, ami a kultúrában lezajlott, fölsorolhatatlan bűntények tömege, tehát pusztítás, pusztítás, sivárság, sivatag.

A hatalom ne vegyen egyáltalában a szájára semmi olyat, hogy kereszténység.

Hatalom az egészségüggyel foglalkozzon, ne a kereszténységgel, ne a gender kérdéssel foglalkozzon!

Ha megvonja millióktól, nem a jogot, hanem azt, hogy ők hazafiak, hogy ők teljes jogú magyar állampolgárok, akik mást akarnak.

Ők nem ellenség, ők nem titkos ügynökök, ők nem Brüsszel bérencei. - Ön miben látja tizenhat év után a romlottságnak a jeleit Orbán Viktoron és a rendszerén? - Teljesen eltorzult.

A hangsúlyt én nem erre helyezném, hogy a Magyar Péter, és nem is a retorikára, hogy 'Árad a Tisza', satöbbi, hanem hogy ténylegesen van egy politikai felhajtóerő, egy politikai mozgáskedv a magyar társadalomban, hogy csináljunk egy másik Magyarországot. - Ha egyetlen szóban vagy egy rövid mondatban össze kellene foglalnia ezt az elmúlt tizenhat orbáni évet, mit mondana, mi jut elsőként az eszébe? - Egyetlen mondattal, akkor az jut az eszembe, hogy a mérkőzés addig tart, amíg nem nyertük meg.

Tudniillik ez a mondat az ő mondata. - Hogy kell ezt értelmezni? - Úgy, hogy a hatalmat nem adhatjuk át, mert a hatalom az csak nálunk lehet, senki másnál. - Mivel ön még nem járt nálunk, elmondom, hogy vendégeinket életművükhöz képest igen rövid életrajz formájában szoktam bemutatni, ez következik most.

Szilágyi Ákos 1950-ben Budapesten született, 75 éves, költő, esztéta, szerkesztő, közíró és Oroszország-kutató, apja humorista, anyja tisztviselő volt.

Szilágyi Ákos 1968-ban érettségizett a budapesti Radnóti Miklós Gimnázium orosz tagozatán, majd 1974-ben az ELTE magyar-orosz szakán szerzett diplomát. '74 és 2010 között az ELTE-n irodalomtörténetet, esztétikát és művészetfilozófiát oktatott.

A Wikipédia nyilvántartása szerint tizenkilenc tanulmánykötetet és esszét írt, többek közt az orosz irodalmi avantgárdról, a negatív utópiáról, Tarkovszkij filmművészetéről, Oroszország 1991 utáni weimarizálódásáról és az orosz telekráciáról, a magyarországi hideg polgárháborúról és a populizmusról. 1976 és 2024 között húsz verseskötetét és hangköltészeti művét adták ki, pár napja pedig 'Pénteki ráolvasások' címmel jelent meg paródia gyűjteménye.

A 'Pénteki ráolvasások' kiről, miről szóló paródiák? - Ezt a ráolvasást valójában nem én művelem, hanem az ország első embere péntekenként a rádióban - egy nagyon konzervatív csatorna.

Ugye a rádió valaha Roosevelt elnök kandalló melletti rádió beszélgetései alapozták meg ezt a műfajt.

Nem tudom, ma ki hallgat rádiót, de van egy olyan vidéki hallgatóság, és minden baj, minden rossz egy pillanat alatt a mágikus átokformulák révén semmivé válik. - Tehát a pénteki orbáni miniszterelnöki interjúknak a paródiái ezek? - Igen, igen, körülbelül ötven paródia. - Folytatva még az életrajzot, Szilágyi Ákos az évtizedek során József Attila-díjban, költészethez kapcsolódó kiemelkedő irodalmi munkásságáért Babérkoszorú-díjban és Áprily Lajos műfordítói díjban részesült, de megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje kitüntetést, valamint a Pulitzer-emlékdíjat és az Artisjus Irodalmi Nagydíjat is.

Ötven éve él házasságban grúz, örmény származású feleségével, aki felsőfokú nyelvoktatással foglalkozik.

Két felnőtt lánya közül az egyik politikai nyelvész, a másik nyelvszakon végzett bölcsészként, multinacionális cégnél dolgozik.

Ez lenne akkor 75 éve kivonatosan.

Stimmeltek az adatok? - Stimmeltek. - Akkor most még beköszönnek támogatóink, de nem több, mint tíz másodpercben, aztán elkezdjük kijelölt témánk boncolgatását. - Az Orbán-rendszer elmúlt tizenhat évének elemzését ebben a mai epizódban, múlt héten megkezdett minisorozatunk második részeként Szilágyi Ákos közíróval, költővel, esztétával folytatjuk.

Témánk: politikai értelemben mit tett az Orbán-rendszer Magyarországgal, és mi várható az április 12-i választás után, akár maradnak Orbánék, akár átveszi helyüket a Tisza.

Ön többször elmondta már, mi az az illiberális demokrácia, ahogy egy időben Orbán elnevezte a saját rendszerét, noha a fogalmat nem ő találta ki.

Az illiberális demokrácia értelemszerűen a liberális demokrácia ellentéte, olyan rendszer, amelyben a választások ugyan megmaradnak, de a hatalom alkotmányos korlátok, fékek és ellensúlyok nélkül működik, voltaképpen talán le lehet úgy egyszerűsíteni, hogy ez egy alig színlelt zsarnokság.

Ugyanakkor a liberalizmus ebben az elmúlt tizenhat Orbáni évben szitokszóvá vált.

Hogy aztán innen tudjunk továbblépni, összefoglalná-e röviden, hogy miért gyűlölik az autokraták a liberális demokráciát? - Hát azért, mert autokraták.

Tehát itt arról érdemes beszélni, ami a hatalom és a politika közötti különbség, mert nálunk politikusokról beszélnek, elegünk van a politikából, stb. stb.

Valójában mindig a hatalomból van elegünk, a hatalom emberéből, de a hatalom embere nem azonos a politikai emberrel, a közemberrel.

Amikor azt mondjuk, hogy politizálunk, mi most politizálunk.

De a hatalom az nem politizál.

Ha Orbán tart egy beszédet, akkor az a hatalomnak egy húzása.

Valakiket meg akar nyerni, hogy hatalmon maradjon, hogy megszilárdítsa, hogy népszerű legyen, hogy az autoritását növelje, ez mind-mind a hatalomról szól.

A közember kezd úgy nézni a politikára, teljesen félreértve a helyzetet, hogy az egy ilyen hatalmi dolog, hagyjanak már békén a politikával, mondja ő, mert az ott van, holott az ő kezében kellene lennie.

Egyébként az, ami ma zajlik Magyarországon, nem akarom eltúlozni a dolgot, de az a politikának a visszavétele a hatalomtól.

Ha az következik be a választások után, mondjuk a liberális alkotmányosság fékjeinek a visszaépítése révén, ez egy felhajtóerő.

Borzasztó lenne, ha ez a felhajtóerő megszűnne a választások után, mert akkor megszűnne a kontroll is. - Miért alakult így a világ, hogy a három önkényúr módjára viselkedő nagyhatalom, az Egyesült Államok, Kína, Oroszország most egyidejűleg jutott el oda, hogy lényegében az európai liberális demokrácia felszámolására törjön? - Hát ez egy szerencsétlen csillagállás, de egészében véve az hozta létre, ami a hidegháború utáni korszak, amiben semmit nem sikerült lezárni, nem sikerült egy olyan világrendszert megalkotni, sem Amerikának külön, sem pedig a fönnmaradt világszereplőknek valamilyen együttműködésével, amelyik a helyére léphetett volna a hidegháborús nagyon szilárd minden perifériális háború ellenére, főleg Ázsia, a gyarmati háborúk, meg felszabadító háborúk, satöbbi, satöbbi, az egy elég kemény, elég szilárd rendszer, undok rendszer, ez a jaltai.

Na most '89-'90-ben megint megegyeztek. - Nem arról van-e szó, hogy mindhárom országban, tehát az Egyesült Államokban, Oroszországban és Kínában olyan politikai rendszerek alakultak ki, amelyek a külső ellenségképben találják meg a belső stabilitás eszközét.

Az orosz hatalom egyik alapja, hogy Oroszországot folyamatosan külső ellenségek fenyegetik.

Kínában a kommunista párt fennmaradásának kulcsa a nemzeti megújulás és a külső riválisokkal szembeni erődemonstráció.

Az Egyesült Államokban pedig a politikai megosztottság olyan vezetőket hozott helyzetbe, akik tehernek tartják a szövetségi rendszert és a liberális világrendet.

Márpedig akkor nem a három nagyhatalom belső politikai dinamikájának a következménye az, hogy ők együtt az európai liberális demokrácia felszámolására törekednek? - Nem egyformán most jutottak el oda.

Amerika Trump vezetésével most jutott el oda, Kína soha nem volt a liberalizmusnak barátja, hogy is lehetett volna egy kommunista állam, akkor is, hogyha a piac, tehát a kaszárnya kapitalista, meg az élenjáró piaci ország, Oroszország pedig húsz éven át jutott el oda, ahová a háborúval kilyukadt.

És maga a Putyin-rendszer is, az egy sok-sok etap, amíg eljutott ide, ezek teljesen különálló utak, amik időben most találkoztak.

Nagyon gyakori az, hogy a történelemben ezek a különböző utakon, módokon elinduló államok, országok egy ponton találkoznak.

Ráadásul Amerikában is a biztonságról van szó.

Arról van szó, hogy a szabadság és különösen a szabadságnak..., hát azért itt nem általában a szabadságról beszélünk, hanem a woke-ról beszélünk, valóban a gender, hát olyan túlterjeszkedés, amit a társadalom egy jelentős része nem tudott, nem akart követni.

De ez nem a liberális demokráciának a rákfenéje, hanem a liberalizmus ideologikus túlhajtása, ami a beszéd, a kommunikáció, a mit szabad kiejteni, mondani, mit nem, stb.

De a totális összeomlásnak az a formája, nem most, nem egy pár hónap egy pár év alatt, harminc éve megy szét a világ egyfolytában.

Vannak kísérletek, hogy föltartóztassák ezt a szétmenést, de újra össze kell állnia mint egy szövetségeknek, államoknak, ez csak egy átmenet.

Messzemenően beleértem az autokráciákat is.

Tehát a Trump 100%, hogy meg van számlálva, ha nem is a napjai, de nagyon meg van számlálva az ideje.

Amit ő elképzel, amit az autokraták akarnak, vissza akarják fordítani ugye a világot, új középkort hirdetnek.

Két világháború között is hirdették ezt már.

A haladás valóban egyszerre feltételezi ezt, az nem rögtön szintetikus állapot.

Hát gondoljunk bele abba, hogy tíz éve zajlik csak ez az elképesztő, minek nevezzem, digitális forradalom, élén most már a generatív mesterséges intelligencia mindent szétver, hát nem kell ahhoz Orbán, meg az autokrácia, hogy szétverje ezeket az alapkapcsolatokat, a világunkat, a világot.

Most ebből következhetne az, hogy hát akkor a páholyunkban dőljünk hátra és nézzük ezt a szép folyamatot, amíg létrejön ez az új, az is, hogy a kő kövön nem marad.

Tehát a civilizációs fejlődésben nincs megírva egy nagy könyvben az, hogy mi most igen, most jön egy szétmenési periódus, káosz, autokráciák, a szabadságnak, ahogy mi ismertük, meg szerettük, leáldozott, hiszen ebből valami nagyon-nagyon rossz is kisülhet, ebből a világ tényleges fizikai megsemmisülése. - Tehát ön szerint fenyeget egy tényleges világháború is akár? - Abszolút fenyeget egy tényleges világháború.

De ebből nem az következik, hogy Magyarországon fenyeget egy világháború, és akkor most mindannyian vonuljunk minden nap háromszor a pincébe, óvóhelyre, inkább Ukrajnától Iránig, Izraelig van valóságos veszély.

Ők már élik azt, amit az emberiség élhet, de nem azt mondod, hogy holnap vagy ebből következően, csak ez egy folyamat, hát megy szét a világ.

Na most erre jön egy hatalom, és ugye a hatalom beszédmódjával azt mondja, hogy nyugi, amíg engem láttok, addig nincs baj.

Abszolút baj van, de lehet, hogy ez átsegíti az emberek egy részét pszichológiailag azon a szétmenési folyamaton, ami a világban zajlik. - Közelítve beszélgetésünk alaptárgyához, tehát az Orbán-rendszer tizenhat évének értékeléséhez, egy hete itt ennél az asztalnál vetettem fel Surányi György közgazdász professzornak, hogy Orbán Viktor már 2010-ben is Kínát tartotta mintának gazdaságpolitikai szempontból.

Tudjuk, hogy a kommunista Kínában ennek az államkapitalizmusnak számos társadalmi következménye van, az állampolgárok jelentős megfigyelése, a személyes szabadságjogok korlátozása, illetve megvonása, a nemzetiségek elnyomása, a munkatáborokba kényszerítése és így tovább.

Vajon hosszabb távon mit gondol, ilyesmire készülhetett Orbán is, amikor felszámolta a hatalmát ellenőrző komplett intézményrendszert, az Alkotmánybíróságnak, a médiahatóságnak, a komplett ügyészségnek, a…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „AZ ORBÁN-RENDSZER 16 ÉVE: a hatalomgyakorlásról Szilágyi Ákos közíró, költő /// F.P. 140.”

Miről szól ez az epizód: „AZ ORBÁN-RENDSZER 16 ÉVE: a hatalomgyakorlásról Szilágyi Ákos közíró, költő /// F.P. 140.”?

A Friderikusz Podcast sorozatának második része Szilágyi Ákos közíróval és költővel vizsgálja az Orbán-rendszer 16 évét. Az illiberális demokrácia, a fékek és ellensúlyok lebontása, valamint a politika mindent átható jelenléte hogyan alakította át a hatalom működését és a… Az epizód a Friderikusz Podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 04. 02..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „AZ ORBÁN-RENDSZER 16 ÉVE: a hatalomgyakorlásról Szilágyi Ákos közíró, költő /// F.P. 140.”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Szilágyi Ákos, Surányi György, Orbán Viktor, György Péter, Friderikusz Sándor.

Milyen témákat érint ez az epizód: „AZ ORBÁN-RENDSZER 16 ÉVE: a hatalomgyakorlásról Szilágyi Ákos közíró, költő /// F.P. 140.”?

Fő témái: orbán-rendszer, hatalomgyakorlás, illiberális demokrácia, politika.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „AZ ORBÁN-RENDSZER 16 ÉVE: a hatalomgyakorlásról Szilágyi Ákos közíró, költő /// F.P. 140.”?

Megjelenés: 2026. 04. 02.. Hossz: 4 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/friderikusz-podcast/az-orban-rendszer-16-eve-a-hatalomgyakorlasrol-szilagyi-akos-koziro-kolto-f-p-14

Több epizód a Friderikusz Podcast-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból