Friderikusz Podcast

NÁRAY TAMÁS, A TÉVEDHETETLEN - interjú az íróval, festőművésszel, 1.rész / Friderikusz Podcast 149.

· PT59M46S

Összefoglaló

A Friderikusz Podcast 149. epizódjának első részében Náray Tamás író és festőművész a vendég. A beszélgetés során szó esik a személye iránti töretlen érdeklődés okairól, szókimondó stílusáról, valamint Spanyolországba költözéséről és ottani mozgalmas életéről. A felek érintik a…

Röviden

Műsor
Friderikusz Podcast
Megjelenés
2026. 08. 27.
Hossz
1 óra 0 perc
Szereplők, említett nevek
Friderikusz Sándor
Témák
művészet, irodalom, spanyolország, életút
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

- Azt te mivel magyarázod, hogy akárhol megfordulsz, bárhol is teszel nyilatkozatot, több százezres nézettséget generálsz?

Na jó, nálunk 1 millió 600 ezernél is többen néztek meg, és ha jól emlékszem, majd 400 ezren hallgatták meg a korábbi veled készült beszélgetést.

Szóval mivel magyarázod ezt a szűnni nem akaró érdeklődést személyed iránt? - Arra gondolok, hogy érdekeseket kell mondani.

Én nem leplezek dolgokat el, nem mismásolok el dolgokat, hanem egyszerűen elmondom azt, amit gondolok, te meg majd ezzel kezdesz, amit tudsz.

Nem amit akarsz, amit tudsz. - Három éve jártál nálunk, és mint utóbb kiderült, te gyíkember vagy.

A gyíkember, csak azok kedvéért mondom, akik nem tudnák, olyan alakváltó, hüllőszerű humanoid, amely a XX. századi sci-fiből és későbbi összeesküvés-elméletekből állt elő, és akiről a hívők azt állítják, hogy emberi alakot öltve titokban irányítja a világot.

Mindezt valamiféle youtuber fedezte föl, mert a három éve veled készült interjúnkban egy fura vágás nyomán a szemed valóban sajátos módon fordult.

Tehát te egy gyíkember lennél? - Sajnálattal vettem tudomásul azt, hogy lebuktam.

És ez tulajdonképpen a magyarázat vagy a válasz az első kérdésedre, hogy miért is fordulnak az emberek olyan őszinte érdeklődéssel százezres nagyságrendben irányomba, mert hiszen a gyíkemberek irányítják a Földet és ezzel együtt az embereket is. - Veled egyébként három év alatt nagyon sok minden történik?

Magyarán sűrű az életed nagyon, amikor nem a világot irányítod, mint gyíkember? - Én azt reméltem, hogy majd Spanyolországban kellemes nyugdíjas éveket fogok eltölteni, és akkor majd ott úgy úszom, fürdök, napozom, jókat eszem és élvezem az életet.

Ezzel szemben az az igazság, hogy Spanyolországban én sokkal elfoglaltabb ember vagyok, sokkal több dologgal. - Arra legalább önmagad számára találtál magyarázatot, hogy mi hajt még mindig?

Mások ugye ebben az életkorban, amelyben mi vagyunk, javában lassítanak, neked mintha meg most kezdődne minden elölről. - Tulajdonképpen igen.

Elkezdtem intenzíven sportolni is, és hogy egyre jobb formába tudjam magam hozni, és akkor kérdezték tőlem, hogy ezt miért csinálom már most így élemedett korom ellenére, mire mondta a barátom, hogy azért csinálja, mert ő akar a legcsinosabb halott lenni a temetőben.

Tehát valószínűleg ez a magyarázata, nem tudom. - Belekezdünk az érdemi részbe, mert sok dolgunk van mára.

Mivel rég jártál nálunk, az azóta felnőtt nézőink, hallgatóink kedvéért felolvasok rólad egy viszonylag részletes életrajzi kivonatot.

Náray Tamás 1959-ben született Pásztón, de Debrecent tekinti szülővárosának.

Anyja közgazdász, apja kohómérnök volt, a debreceni Fazekas Mihály Gimnáziumban érettségizett, majd külkereskedelmi szakközgazdászi diplomát szerzett a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen.

Pályáját az Artex Művészeti Külkereskedelmi Vállalatnál kezdte, ahol az év üzletkötője lett.

Később ipari formatervezői képesítést is szerzett.

Egy nemzetközi ruhatervezői verseny különdíjának köszönhetően 1987-ben Párizsba került, ahol divattervezést tanult.

Visszatérve Magyarországra nem kapott képzettségének megfelelő munkát, ezért egy apró bizsu üzletet nyitott a Lenin körúton.

A kilencvenes években kezdett divatbemutatókat rendezni, majd 1997-ben bemutatta első női és férfi ruha kollekcióját. 2000-ben megnyitotta első budapesti szalonját.

Divattervezőként dolgozott televíziós műsorokon, filmeken és operaelőadásokon is.

Évekig az RTL művészeti tanácsadója volt.

Nyolc éve Spanyolországba költözött, ahol egyre inkább az írás és a festészet került életének középpontjába.

Első életrajzi ihletésű regénye 'Az utolsó reggel Párizsban' című könyve volt, ezt követte a Zarah trilógia, a 'Volt egyszer egy varrodám', az 'Anyám szerint', valamint családregény sorozata, a Barbara trilógia és az 'Apám szerint', meg a 'Szerintem' című kötetei.

Több gasztronómiai albumot is kiadott, amik a francia és spanyol cukrászat, illetve a Zara regények édességeinek világába vezetik be az olvasót.

Munkásságát a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével, a Dugonics András Szépirodalmi Díjjal, valamint nemzetközi gasztronómiai díjakkal és a Fashion Awards divattervezői életműdíjjal ismerték el.

Németül franciául és angolul felsőfokon, spanyolul középszinten beszél, élettársával 28 éve él együtt, hobbija a csillagászat és az asztrológia.

Az asztrológia nálad napi iránymutatás, vagy csak egy jópofa háttérzaj? - Nem aszerint élem az életemet, hogy a radixom és a tranzitjaim milyenek, és akkor, hogy ehhez képest hozok meg mondjuk döntéseket, de egy nagyon-nagyon szórakoztató és egy nagyon-nagyon elgondolkodtató dolog ez az asztrológia, mert nagyon-nagyon-nagyon sok igazságot látok egyébként ezekben a megfigyelésekben.

Például azt én évek óta tudtam, hogy idősebb koromban a Jupiter, a fényszögei és a ház pozíciói alapján arra determinálnak engem, hogy külföldön fejezzem be az életemet.

De hát ennek 15-16 évvel ezelőtt annyi realitása volt, mint hogy most szárnyaim nőjenek.

Hát eszem ágába nem volt nekem külföldre költözni. - És az nem lehet, hogy éppen azért, mert ez befolyásolt, tehát ezt már tudtad 15-16 éve, nyolc éve ezért váltottál országot? - Ezt mondják a kötözködők, de ez nem így van. - Akkor még kérek tőled és nézőinktől, hallgatóinktól nem több mint tíz másodpercet, bejelentkeznek támogatóink, és aztán felülünk Náray Tamással az intellektuális hullámvasútra. - Mai vendégem Náray Tamás festőművész és író, akivel ezúttal nem a megszokott élet és pályainterjú készül, hanem egy speciális, talán azt mondanám, személyiség feltárás, sikerről, hiúságról, pénzről, önazonosságról, kritikáról magányról öregedésről és mindarról, ami egy embert igazán megmutat, vagy legalábbis reményeim szerint megmutat.

Ehhez a beszélgetéshez viszonylag jól követhető tematikát állítottunk össze, olyan kategóriákat képezve, amelyeket a legutóbbi könyved, a 'Szerintem' című kötet alapján válogattunk.

Fiatal korodban mitől féltél jobban?

Attól, hogy nem leszel számottevő módon sikeres, vagy attól, hogy észrevétlen maradsz? - Talán attól féltem jobban, hogy jelentéktelenné válok, de nem az ismertség szempontjából, hanem azok, akiknek dolgozom, azok nem fognak megfelelőnek tartani. - Mikor érezted meg először, hogy a sikernek bizony ára van? - Amikor már több országba exportáltunk ruhát, és amikor már megengedhettük magunknak azt, hogy vásároljunk egy saját tulajdonú szalont Budapesten, ami nagyon nagy szó volt akkor, és nagyon jól működött a márka.

Négy országba exportáltunk ruhát, saját üzletünk volt Berlinben, Barcelonában, Dubaiba az Alcazarba és Palm Springsre szállítottunk még ruhát, és akkor egyszer csak megkívánták a márkát és megkívánták az üzletet. - Kik, milyen körből? - Hát politikai körökből.

Ugyanis én egy nagyon jó alany lettem volna arra, hogy belőlem legyen az első nemzetközileg komolyan elismert ruhatervező vagy divattervező, mert már én megalapoztam több országban akkorra úgymond az ismertségemet.

Vagyis a mi vállalatunkon keresztül nagyon sok pénzt át lehetett volna folyatni.

Az ajánlat arról szólt, hogy énbelőlem legyen egy nemzetközileg komolyan elismert első olyan magyar divattervező, aki világhírű karriert tud csinálni.

Én nagyon sokáig küzdöttem ez ellen a dolog ellen, mert hogyha a vállalatunkban tőkeemelés történik, az azt jelenti, hogy a mi részünk minimálisra csökken, és egy szép napon ébredhetek arra is, hogy az én nevem már nem is az enyém. - De mi lett volna ezzel a célja az ajánlattevőnek?

Ezek egyébként fideszesek voltak? - Igen.

De tudod, én nem akartam az önállóságomat elveszíteni. - És hogyan tudtál kikeveredni ebből a helyzetből?

Mert gondolom, a prés az elég erőteljes volt. - Mivel én nem akartam ebbe az ajánlatba belemenni, de a nyomás nagyon nagy volt rajtunk, ezért kénytelenek voltunk a nyomás tárgyát képező vagyontárgyunktól megválni. - Magyarul tehát a szalontól. - Igen.

Ebbe szinte bele is betegedtem, de aztán természetesen kijöttem ebből a dologból, de például ez nagyon nagy ár volt a sikereinkért. - Tulajdonképpen ezért zártad be a szalont, és ezért mentetek Spanyolországba?

Mert ki akartak vásárolni, nagy nyomás alá helyeztek, te ellenálltál, de úgy érezted, hogy előbb-utóbb még nagyobb lesz a nyomás és az ellenállásod elporlad?

Magyarul tehát jobbnak láttad inkább eladni ezt az egészet? - Igen.

Az életben nem nyerhetünk meg minden egyes csatát, de a tudat, hogy tisztességesen küzdöttünk, sokkal fontosabb, mint a győzelem.

És én tisztességesen küzdöttem ezek ellen a dolgok ellen, mármint hogy a cégünkbe való behatolás ellen, de végül nem volt más választásom, a vagyonunktól meg kellett szabadulnunk.

Túl vagyok rajta. - Mit gondolsz, miért akar sikeres lenni a legtöbb ember?

A pénzért, az elismerésért, vagy magáért a szeretetért? - Mert azt látja, hogy mások mennyire sikeresek, másoknak mennyire sikerül - nem tudom én - megborotválni a villanykörtét, és akkor ezzel százezres nézettségeket lehet produkálni, és akkor ő is megpróbál így sikeres lenni.

Mert valahol mindenki pálmafákra, fehér homokos tengerpartra, napsütésre, dolce vitára, koktélokra, csinos lányokra, csinos fiúkra, shoppingra, kis táskára, nem tudom, arcápoló termékekre, ilyenekre vágynak.

Tehát megváltozott az egész világ, átsiklott az értékrend.

Ha sikeres vagy, ha ismert vagy, akkor vagy valaki.

Ha nem vagy sikeres, ha nem vagy ismert, akkor lehetsz te akármilyen zseniális, akkor is egy senkinek számítasz, mert hogy nem vagy ismert.

Ez a valóságnak hitt információ, ami folyamatosan dől az embereknek az agyára és nézik eltorzult arccal a képernyőt és a monitort óra hosszákon keresztül, ez azt mondja nekik, hogy muszáj valamiben kitűnnöd a tömegből. - Amikor te bele-belenézel a tükörbe, egy sikeres embert látsz, vagy valakit, aki ennyi minden után is úgy érzi, hogy még mindig bizonyítania kell? - Sikeres embert azt semmiképpen nem látok, mert én elvégeztem a munkámat a legjobb tudásom szerint, amit tudtam, aztán hogyha ez elég volt, akkor elég volt a sikerhez, ha nem, nem.

Tudod, én alapvetően egy szorongó típus vagyok, és mai napig is... - Szorongó?

Tényleg? - Igen. - És ez hogy nem látszik? - Hát mert megtanultam ezt elleplezni.

Tehát alapvetően egy szorongó típus vagyok, aki szeretné jól végezni azt, amit csinál.

És hogyha ez tetszik, jó, ha nem tetszik, végül is úgy is jó. - Az a kommentekből, illetve a téged elérő kritikákból világosan kiderül, hogy a sikerességed miatt sokan irigyelnek.

Szerinted pontosan mit irigyelnek tőled? - A lakkozott cipőfelsőt.

De a lakkozott cipőfelsőnek a talpát nem látják, hogy az milyen utakon ment végig.

Ez ugyanaz a mentális takarékosság, mikor azt mondják egy absztrakt festményre, hogy olyat én is tudnék.

Meg regényt írni se olyan nagyon bonyolult, hát végül is csak egymás után le kell írni a szavakat, nem?

És abból kiindulva, hogy egy majom is le tudja gépelni a bibliát, ha elég időt adsz neki, akkor végül is bárki tudhat regényt is írni, nem?

Ja, hogy nem lesz sikeres, hát az gáz. - És leginkább miben tévednek veled kapcsolatban, akik irigyelnek? - Szerintem abban tévednek, hogy azt hiszik, hogy ez erőfeszítések nélkül jött.

Meg ilyeneket is szoktak mondani, hogy hát könnyű neked, mert te tehetséges vagy.

Tehát, hogy szerintem aki tehetséges, annak inkább nehezebb, nem könnyebb.

Mert aki tehetséges, az tudja, hogy milyen felelősséget róttak rá, meg hogy mi az a megfelelési kényszer.

Aki nem tehetséges, annak fogalma sincs arról, hogy neki miben kéne megfelelnie. - Melyik bánt jobban, ha valaki irigyel, vagy ha lebecsül? - Ha lebecsül.

Mikor még ruha divatbemutatókat rendeztem és dolgoztam az egyik bécsi cégnek, szőrméket árultak akkor, és hát ugye én keletről jöttem, és azt mondta az üzletnek a tulajdonosa, hogy jó, hát mindegy, most úgyse várunk olyan protokoll vendégeket, végül is akkor állítsa színpadra ő a bemutatót, meg a kollekciót, de majd nézzük meg, mert hát 'Ost ist Ost'.

És akkor csináltam nekik egy olyan bemutatót, egy olyan kellékezést, és mindent előszedtem magamban, amit Párizsból akkor magammal hoztam, hogy a végén kénytelen volt elismerni, hogy nem számított rá.

Mondom, nem, egyáltalán nem haragszom rád, mert seggfejekre nincs értelme haragudni. - Így mondtad neki? - Igen, Arschloch.

De valami miatt nem hívtak újra. - Az irigység egyébként rejtett elismerés, vagy inkább szimpla rosszindulat. - Az irigység az az önismeret hiánya, egybefűzve gondolkodástalansággal, mert ráadásul nem hatékony és nem praktikus, mert az irigy ember mindig kétszer szenved.

Egyszer a másik vélt vagy valós jobb sorsának a látványától, egyszer pedig a saját sorsának a megélésétől.

Mert én nem irigyelhetem, nem tudom én, Rost Andreát, mert én nem tudok úgy énekelni, mint ő. - Na de irigyelheted adott esetben Armanit, Valentinót és még egy csomó divattervezőt, magyarul a saját szakmádból. - Igen.

De például én nem irigyelni akartam ezeket az embereket, hanem én meg akartam tudni, hogy ők mit tudnak, amitől ők a többiek fölé tudnak emelkedni. - És aztán abból kamatoztatni a magad számára mindazt, amit kimersz? - Igen, és aztán nem lemásolni magát a know-how-t, meg a stílust, hanem feltérképezni a mögötte meghúzódó erővonalakat, hogy mi az a képesség, mi az a rugalmasság, az a tulajdonság, ami őket a többiek fölé emeli, és azt megpróbálni átültetni az én világomba, az én stílusomba.

Mert láttam mondjuk Valentinónak a ruháit, és baromi csinosak voltak, és ugye Valentino mondta azt, hogy ő pontosan tudja, mit akarnak a nők.

Ez egy baromi egyszerű igazság, és ebből azt meg kell érteni, hogy tulajdonképpen egy ruhatervező hatalmasat téved, hogyha önmagát akarja megvalósítani a saját kollekcióiban, mert akkor képzőművésznek kell lenni.

A ruhatervezés az egy alkalmazott művészet.

És akkor jó egy ruhatervező, hogyha ő egy olyan terméket tud előállítani, ami felkelti a másik emberben a vágyat, hogy azt megszerezhesse, mert azzal szebb, jobb, csinosabb,…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „NÁRAY TAMÁS, A TÉVEDHETETLEN - interjú az íróval, festőművésszel, 1.rész / Friderikusz Podcast 149.”

Miről szól ez az epizód: „NÁRAY TAMÁS, A TÉVEDHETETLEN - interjú az íróval, festőművésszel, 1.rész / Friderikusz Podcast 149.”?

A Friderikusz Podcast 149. epizódjának első részében Náray Tamás író és festőművész a vendég. A beszélgetés során szó esik a személye iránti töretlen érdeklődés okairól, szókimondó stílusáról, valamint Spanyolországba költözéséről és ottani mozgalmas életéről. A felek érintik a… Az epizód a Friderikusz Podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 08. 27..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „NÁRAY TAMÁS, A TÉVEDHETETLEN - interjú az íróval, festőművésszel, 1.rész / Friderikusz Podcast 149.”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Friderikusz Sándor.

Milyen témákat érint ez az epizód: „NÁRAY TAMÁS, A TÉVEDHETETLEN - interjú az íróval, festőművésszel, 1.rész / Friderikusz Podcast 149.”?

Fő témái: művészet, irodalom, spanyolország, életút.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „NÁRAY TAMÁS, A TÉVEDHETETLEN - interjú az íróval, festőművésszel, 1.rész / Friderikusz Podcast 149.”?

Megjelenés: 2026. 08. 27.. Hossz: 1 óra 0 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/friderikusz-podcast/naray-tamas-a-tevedhetetlen-interju-az-iroval-festomuvesszel-1-resz-friderikusz-81b37546

Több epizód a Friderikusz Podcast-ből