Friderikusz Podcast

IGEN VAGY NEM - játékos interjú Boros Misi zongoraművésszel /// Friderikusz Podcast 145.

· PT1H28M53S

Összefoglaló

A 23 éves zongoraművész, Boros Misi vendége Friderikusz Sándornak a Friderikusz Podcast IGEN VAGY NEM című adásában. A speciális interjúformátum során kulturális, politikai és személyes kérdésekre kell igennel vagy nemmel válaszolniuk, miközben megpróbálják kitalálni a másik…

Röviden

Műsor
Friderikusz Podcast
Megjelenés
2026. 05. 28.
Hossz
1 óra 29 perc
Témák
zene, klasszikus zene, zongoraművész, interjú, karrier, virtuózok
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

- Hogyha a Jóisten jönne és paraván mögött játszana, valószínűleg az ő játékát is megkritizálnám. - De a Jóisten állítólag tökéletes. - Igen, tökéletes.

Azért engedett művészetet csinálni a szabad akaratú embernek, hogy még őt is meg tudja lepni.

Ez egy gyönyörű gondolat, azt hiszem. - Ez a tied? - Hát nem tudom, lehet, hogy hallottam, de így enyémnek érzem, ezért gondolom azt, hogy érdemes mindig zenét szerezni például, vagy egy új interpretációban Bachot játszani, mert még lehet, hogy Bach is a túlvilágon azt mondja, hogy húú. - Boros Misi azon kevés fiatal művészek egyike, aki nemzetközi karriert építve is megőrizte azt a természetességet és egyéni látásmódot, amely már gyerekkora óta megkülönbözteti őt kortársaitól. - Lehet például határozottan bizonytalannak lenni, de fordítva nem lehet.

Tehát az nem jó, amikor az ember durván üt le egy hangot, mert a hang az egy teljesen szent dolog. - Tizenegy évesen megnyerte az első televíziós komolyzenei tehetségkutatót, a Virtuózokat, azóta több mint ötszáz koncertet adott, és ma már München és Berlin a szakmai otthona, mesterei közé pedig olyan számottevő művészek sorolhatók, mint Schiff András, a világhírű zongoraművész és az ugyancsak világszerte elismert Kurtág György zeneszerző. - Egyszer-kétszer már kezet foghattam Johann Sebastian Bachhal, ami óriási megtiszteltetés volt, idézőjelben nyilván, a valóságban nem találkoztunk, nehogy itt valaki azt higgye, hogy elmebeteg vagyok, és azt meg kell tisztelni ezt a fajta eseményt is.

Nagyon fontos tisztelni a zenét és az öltözékemmel is azt hiszem, hogy ezt tükrözni tudom.

Nagyon komolyan kell azt venni. - Nem tudod, melyik pillanatban jelenik meg, ezért te mindig ünnepibe öltözöl, mert hátha jön Bach? - Hátha jön, és ha néha jön, akkor pedig legyen boldog. - Márciusban a Zeneakadémiai koncertjére pillanatok alatt elfogytak a jegyek, miközben 23 évesen már a 11. lemezén dolgozik.

Egy ifjú művész, aki a klasszikus zenét nem csak játssza, hanem kortárs módon újra is értelmezi. - Nem jelenthetném ki, hogy nem játszom többet Bachot, Beethovent, Mozartot, de azért is, mert belőlük lett minden.

Tehát olyan például a klasszikus zenében Bach, mint a festészetben Michelangelo vagy az irodalomban Shakespeare.

Tudni kell ahhoz, hogy aztán tudja Kurtágot, Eötvös Pétert, Ligetit játszani, és így tovább. - Ebben a mostani podcastben Poros Misivel előbb egy hagyományos bevezető beszélgetés következik, majd utána vele az 'Igen vagy nem' című, legutóbb nagy sikert aratott speciális játék keretében tovább ismerkedünk. - Húzok én először, és ez egy rád vonatkoztatható állítás.

A siker hosszú távon nem felszabadít, hanem beszűkít, mert elvárások rendszerét építi körénk. - Azt fordítsd lefelé, ami a válaszod erre.

Megvan? - Én úgy gondolom és egyúttal oda is húzom, hogy te erre igennel fogsz válaszolni, mert. - Mivel időközben nagyfiú lettél, megkérdezem így a legelején, nincs-e ellenedre, ha továbbra is tegezlek és Misizlek? - Ellenkezőleg, köszönöm, megtisztelsz. - Négy-öt hete találkoztunk az RTL-en látható volt Talk Show-ban.

Mi minden történt veled az elmúlt bő egy hónapban? - Sokat utazom.

Németországban játszottam, egyébként érdekes, hogy jövök-megyek, holnap éppen Lipcsébe utazom, úgyhogy nem unatkozom, de nagyon jó itthon lenni. - Mivel azt mondtad, hogy szoktad nézni a podcastjeinket, így azt is tudod, hogy minden vendéghez egy rövid életrajzi kivonatot mondok a legelején, ez a te esetedben is elkerülhetetlen.

Szóval Boros Misi 2003-ban született Pécsen, 23 éves.

Anyja irodalomtörténész, apja filozófus, bátyja biokémikusnak tanul Londonban.

Boros Misi hatévesen kezdte tanulmányait a pécsi Liszt Ferenc Zeneiskolában, de nyolcévesen felvételt nyert a Müncheni Zeneakadémia Különleges Tehetségek Osztályába. 2014-ben megnyerte az ifjúsági komolyzenei tehetségkutató a Virtuózok első évadát, majd tizenegy évesen bekerült a Zeneakadémia Rendkívüli Tehetségek Osztályába. 2017-2020 között a Pécsi Művészeti Gimnázium zongora szakán tanult, 17 évesen érettségizett. 2020-2024 között a müncheni Zeneakadémián tanult, 2024-től a berlini Barenboim-Said Akademie hallgatója Schiff András világhírű magyar zongoraművész tanítványaként.

Fellépett többek között Londonban, Milánóban, Párizsban, Tokióban, Pekingben 40 ezres közönség előtt és Sao Paulóban, de 12 évesen debütált a Zeneakadémia nagytermében, 2015-ben pedig a New York-i Lincoln Centerben is játszott.

Rómában Milánóban Párizsban és számos hazai versenyen nyert első díjat.

Angolul és németül beszél, hobbija az olvasás, a művészetek, a kiállítások, a színház és a sport.

Ha tévedés nem volt az adatismertetésben, pár másodpercben most még bemutatkoznak támogatóink, aztán következik már az érdemi beszélgetés Boros Misivel. - Ebben a mostani podcastben Boros Mihály, Boros Misi zongoraművésszel arról beszélgetek, hogyan lett a csodagyerekből meglepően felnőtt gondolkodású, saját útját járó művész, aki ma már tudatosan és elegánsan lóg ki szinte minden trendből.

A podcast első részében ez a mostani hagyományos beszélgetés lesz, aztán a második felvonásban az 'Igen vagy nem' című speciális játékba kezdünk.

Hogy mindjárt a közepébe vágjunk, Vásáry Tamás elismert zongoraművész azt mondta rólad, hogy csodagyerekből csoda felnőtt lettél.

Részletezte azt Vásáry Tamás, amikor így fogalmazott, hogy pontosan mire gondolt? - Amikor a Virtuózok nevű televíziós műsorban szerepeltem, akkor utána nyilatkozta, hogy szerinte egy csodagyermek vagyok.

Azt hiszem, hogy egy lemezemet hallgatta, ami a Hungaroton gondozásában jelent meg, és azt mondta, hogy ez annyira őszinte, hogy úgy gondolja, hogy megértem arra, hogy csodafelnőtt legyek.

Azért fontos hangsúlyozni ezt, mert sokszor eltűnnek ezek a fiatalon feltűnt tehetségek, mert... - A csodagyerekek? - Igen, a csodagyerekek, valahogy így a gépszíj elviszi őket, vagy a hírnév és a siker. - Te mikor érezted egyébként először, hogy már nem Misi vagy a Virtuózokból, hanem felnőtt, szuverén művész lettél? - Nem érzem azt, hogy valójában én felnőtté válnék.

Én úgy gondolom, hogy az idő az nagyon relatív, és nem tudom, hogy az idő létezik-e.

Én minden másodpercet egyszer élek meg, és az a mindenséggel egyenlő.

Ami most eltelt, az már nincs vissza, és úgy gondolom, hogy az élet is ilyen, hogy ami jól eltelt, az nincs rosszul vissza, és igyekszem minden egyes napot méltósággal megélni, és a zene bűvöletében. - Bár gyerekként is már valahogy úgy fogalmaztál, ezt egy interjúból vettem, hogy a zene által 44 évesnek, azt hiszem 44 évesnek érezted magad.

Most 23 évesen hogyan látod, mennyire változott a belső korod, szóval milyen korúvá öregedtél? - Például Schubert vagy Mozart huszonévesen olyan remekműveket írtak, amiket például Immanuel Kant tudott a toll segítségével, amikor szavakat írt.

Na most én semmi és senki nem vagyok hozzájuk képest.

Mindenesetre, hogyha azt mondtam öt éve, hogy 44, akkor most talán már az 50 felé közeledem. - A világban te már jegyzett zongoraművész vagy? - Sokan ismernek, idén még számtalan országban játszom, körülbelül tíz lemezt készítettem, de hát ez még csak a kezdet.

Úgy gondolom, hogy sokan ismernek, a világ legnagyobb fesztiváljain is jelen vagyok, voltam, és remélhetőleg leszek is, úgyhogy azt hiszem, ezt talán mondhatjuk. - Ugye az elhangzott, hogy Schiff András a világ egyik legelismertebb magyar zongoraművésze, személyesen hívott meg téged nagyon kevés tanítványa közé a Berlini Akadémiára.

Mit tanultál tőle, amit talán soha senki mástól nem kaphattál volna meg? - Valóban elképesztő öröm ez számomra, hiszen a legmélyebb emberi és művészi létre ösztönöz, együtt járunk kiállításra, vagy például együtt beszélünk irodalomról.

Volt, hogy én vittem neki Krasznahorkai László A Magyar Nemzet biztonsága című művét, és utána megtárgyaltuk.

Ez, hogy minél többet tudunk, minél többet érzékelünk abból, hogy mi vesz bennünket körül, annál inkább jobban tudjuk előadni azt a Bach művet, és erre ösztönöz, és ezt nagyon kevés embernél látom ennél erősebben, és ezért hálás is vagyok. - Úgy érzed, hogy sokat hozzáadott a személyiséged fejlődéséhez is Schiff András? - Abszolút így van.

Az elegancia, a méltóságteljesség, az, hogy a művészetben nincs kompromisszum, az, hogy a szakmáért meg is kell akár halni, ez teljes mértékben tőle jön. - Aztán az is hírlik, hogy kivívtad az idén éppen száz éves Kurtág György, a legelismertebb élő magyar zeneszerző rokonszenvét is, sőt, azt hiszem, talán barátságát is.

Ő figyelt föl rád, vagy te kerested a kapcsolatot vele? - Ő Franciaországban élt, és a Virtuózokban való szereplésem után jó sok évvel tért haza Magyarországra, és én összetalálkoztam vele egy édesanyám által tartott előadáson, ahol ott ült mellettem, megismerkedtünk, ismert a televízióból, és nagyon sok mindenről beszélgettünk, nem csak zenéről, és gyakran látogathatom. - Tehát eljársz hozzá időnként órákat venni és beszélgetni? - Így van, abszolút járok hozzá és beszélgetünk, de nagyon sok művét játszottam neki, Beethoven szonátákat, hát nagyon sok ilyen óra volt, legalább hússzor, harmincszor. - Egy interjúban azt említetted, hogy gyakran, amit nem is értettem, egyetlen hangról beszéltek hosszú percekig.

Ezt hogy kell elképzelni? - Ez az első alkalom volt.

Egy hang az egy óra volt, mert annak van egy szerepe.

Hogyha minden egyes hangot külön nézünk, akkor nincs semmilyen összefüggés köztük.

Nyilvánvalóan ugye időben gondolkodunk, 4-8 hang, vagy aztán egy egész darab, mint egy konstrukció, ugye térben és időben születik meg.

És ezt ő úgy mutatja be, hogy dó... és akkor ez például hogyan csatlakozik az azt követő hanghoz, és ő mindent az énekhanghoz köt.

Minden egyes leütött hang, és ezt nála láttam leginkább, az örökkévalósággal egyenlő.

És van egy gyönyörű műve, amit én előtte pár nappal játszottam Kurtág Gyuri bácsinak, ami ezt a fajta időtlenséget mutatja be, de olyan szinten, hogy nem is tud magáról ez a darab, hogy ő a világmindenség.

Kérdeztem is tőle, hogy Gyuri bácsi, ez olyan, mintha ez szólt volna azelőtt is, hogy az emberek megjelentek, és azután is szól, hogy az apokalipszis bekövetkezik.

Azt mondta, hát igen, ez jól sikerült. - És milyen a viszony köztetek?

Mintha az unokája lennél, vagy egy távolságtartó tanítvány, tanár viszony? - Hát a távolságtartás az azt hiszem, hogy jelen van, de egy egészséges módon.

Ugye száz éves művészről van szó, és úgy gondolom, hogy a régebbi korokban szüleim is mesélik, azért természetesebb volt az, hogy például a tanárt nem tegezzük.

Tehát ez egy bevett szokás volt. - Magázódtok? - Nem. - Tegeződtök? - Hogy gondolod, Gyuri bácsi?

Meg ő is, hogy Misi, igen, volt, hogy egyszer hívták óra közben, és mondta, hogy most nem érek rá, itt a Boros Misi.

Itt egyből mondta a nevemet, úgyhogy ezek nagyon jó dolgok, és igyekszem nagyon sokat készülni minden egyes órára, mert tudom, hogy mekkora megtiszteltetés, hogy fogad engem, amikor az egészségügyi állapota és a rengeteg elfoglaltsága, mert emellett még komponál, nagyon igénybe veszi. - De például volt olyan sorsfordító mondat, amit történetesen Kurtág Györgytől kaptál? - Nem is inkább a mondás, hanem a logikája.

Az, hogy minden mögött van egy rendszer, vannak nyelvtani szabályok a zenében.

Ez egy óriási dolog, és ebben azt hiszem, ő a legnagyobb, aki úgy értelmezi a darabot, mint valóban egy konstrukciót is.

Az egy alapvető dolog, hogy érteni kell azt, hogy pontosan mi mit jelent.

Nem az, hogy oda van írva, hogy például egy hangosítás, hanem annak is van száz fajta módja.

Például mondja nekem, hogy itt azt kell elképzelni, hogy elrepül ez a fajta bizonyos valami, ezek ugye nagyon képletes dolgok, de azzal, hogy távolodik, azzal valahol közeledik is, mert minél messzebb van, annál inkább figyeli az ember.

Tehát beírom azt, hogy például halkulva, de ez nem feltétlenül halkulást jelent, hanem egy távolodást is.

A közönség szerintem, ahogy Fischer Annie mondta, nem feltétlenül érti ezeket a dolgokat, de érzi. - Tehát ez azt jelenti, hogy amit mond Kurtág György például a hangok távolodásáról vagy közelségéről, ezt te a zongorajátékodban már valóra tudod váltani, hogy úgy adod elő, hogy te erre közben gondolsz? - A tanulás folyamatának is ez részét kell, hogy képezze.

Amikor egy ilyen nagysággal van együtt az ember, nem azt kell figyelni, hogy mit mond, természetesen azt is, hanem inkább azt kell figyelni, hogy miért mondja, és honnan jön az az ötlet, az a forrás, hogy ezt a másik környezetben is én magam is elő tudjam hívni. - Amikor játszol. - Amikor játszom, vagy amikor éppen a darabot tanulom. - Na most a kötelező udvariasságon túl hogy állsz Kurtág György és általában a kortárs zeneszerzők műveivel?

Előadóművészként te, hogy mondjam csak, mindenevő vagy, vagy azért mégiscsak közelebb állnak hozzád a nagy klasszikusok és nem a modern zene? - Hozzám az áll leginkább közel, ami rendkívüli módon kifejező.

És ezért nekem ő egy óriás, mert minden egyes hang mögött ott van az az elképesztő kifejezési vágy, hogy én vagyok.

To be or not to be, ezt már ugye Shakespeare is tudta. - Lenni vagy nem lenni. - Lenni vagy nem lenni.

És nem mondanám azt, hogy minden kortárs zene disszonáns, abszolút nem, sőt az ő zenéje gyönyörű.

És nagyon nagy élmény számomra, hogy nemcsak hogy számon van tartva, hanem legnagyobbjaink egyikeként a világban is, mert például a legújabb operája az annyira kifejező volt, hogy én teljesen oda voltam érte, és inspirál, hogy én is zenét szerezzek, mert szeretném közölni a tisztelt hallgatósággal, hogy igen, ahonnan jön a zene, oda fogunk majd előbb-utóbb visszatérni, ezt Bach is mondta, ne féljetek a halál előtt, oda térek vissza, ahonnan a zene jön, és az, hogy a világban diszharmónia van, amit Nádas Péter mondott, talán pont neked, az ellen azt hoznám föl érvként, hogy először is egyetértek, másfelől pedig a művészet és a zene képes harmóniát teremteni.

Ezért jó, hogy van fülünk és halljuk a zenét. - Tehát amit most mondtál, ezt értsem úgy, hogy előadóművészként mindenevő vagy, és egyáltalán az nem igaz, hogy mondjuk…

Említett entitások

Témák

Személyek

  • Boros Misi

Szervezetek, cégek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „IGEN VAGY NEM - játékos interjú Boros Misi zongoraművésszel /// Friderikusz Podcast 145.”

Miről szól ez az epizód: „IGEN VAGY NEM - játékos interjú Boros Misi zongoraművésszel /// Friderikusz Podcast 145.”?

A 23 éves zongoraművész, Boros Misi vendége Friderikusz Sándornak a Friderikusz Podcast IGEN VAGY NEM című adásában. A speciális interjúformátum során kulturális, politikai és személyes kérdésekre kell igennel vagy nemmel válaszolniuk, miközben megpróbálják kitalálni a másik… Az epizód a Friderikusz Podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 05. 28..

Milyen témákat érint ez az epizód: „IGEN VAGY NEM - játékos interjú Boros Misi zongoraművésszel /// Friderikusz Podcast 145.”?

Fő témái: zene, klasszikus zene, zongoraművész, interjú, karrier, virtuózok.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „IGEN VAGY NEM - játékos interjú Boros Misi zongoraművésszel /// Friderikusz Podcast 145.”?

Megjelenés: 2026. 05. 28.. Hossz: 1 óra 29 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/friderikusz-podcast/igen-vagy-nem-jatekos-interju-boros-misi-zongoramuvesszel-friderikusz-podcast-14-cd959b77

Több epizód a Friderikusz Podcast-ből