Futópodcast

Gyimes Zsolt: tudomány, 800 méter, threshold, utánpótlás

· PT1H9M3S

Összefoglaló

Gyimes Zsolt, a Testnevelési Egyetem docense és középtávfutó edző a Futópodcast vendége. Beszélgetésük során szó esik a tudományosság szerepéről az edzésben, a threshold edzések fontosságáról, az internet és a tudásmegosztás hatásáról, valamint az utánpótlás képzés reformjának…

Röviden

Műsor
Futópodcast
Megjelenés
2026. 07. 16.
Hossz
1 óra 9 perc
Szereplők, említett nevek
Gyimes Zsolt, Töreki Andris, Seres Arthur, Lenhard Zoli, Kriván András, Seres Gáspár, Vitárius Bence, Csere Bence
Témák
tudomány, 800 méter, threshold edzés, utánpótlás képzés, tudásmegosztás
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Üdvözlünk mindenkit a Futópodcast legújabb adásában, ahol egy újabb interjúval készültünk nektek, nem mással, mint Gyimes Zsolttal, a Testnevelési Egyetem docensével az atlétika tanszéken, illetve középtelfutó edzővel.

Köszöntjük tanár úrat itt a a stúdióban. >> Én is köszöntelek benneteket és köszönöm a meghívást. >> Hát mi köszönjük, hogy hogy eljött.

És mellettem pedig ugye az interjús epizódok másik oszlopos tagja, Csereg Gáspár.

Olimpikon maratonfutó és futóedző. >> Sziasztok! >> Én pedig Seres Arthur vagyok, és úgy szoktam magamra hivatkozni, hogy futóedző és sporttudományos szakember.

Egyelőre ez a legjobb titulus, amit meg tudtam állapítani.

Kezdjünk egy rövid portréval, bár nem ez fogja a rész legfontosabb, vagy a gerincét kitenni, de mégis csak szeretnénk egy kis történelmi áttekintést.

Ugye tanár úr neve azért összeforrott a TFSével, egyaránt úgy, mint a TF-el, hogy kicsit arról beszéljen, hogy hogy volt az, hogy az univerziád-ról egészen a a az edzősködésig, és hogy mennyi, miért miért is lett ez a 800 központú talán igazából a az önedzés munkája?

Minden előtt szeretném megköszönni a meghívást.

Megtisztelő és anélkül, hogy nagyon hízelegnék, azért szeretnék gratulálni a műsorhoz, ehhez a podcasthez.

Azt gondolom, hogy egy hiánypótló és jó kezdeményezés.

Ilyenre szerintem szükség van itt a magyar távutásban.

Na ennyit a a hízelkedésről is.

Akkor a kérdésedre válaszolva. >> [horkantás] >> Univerziad.

Atya úristen. 1991 Sheffieldben valóban részt vehettem egy univerziádn.

Hát ugye 800 mes futó voltam és nem tudom 150-es futóként kijutottam a erre a bizonyos univerziádéra.

Még tudtam is menni egy kört, bejutottam a középdöntőbe, de hát aztán ennyi.

Ö, ez volt 91-ben, ugye én végeztem 92-ben, és akkor még versenyezgettem, de már elkezdtem edzősködni 93-94-ben.

Így a mai fejemmel azt gondolom, hogy nagyon fiatalon hagytam abba a profi atlétikát, ha lehet ezt a nagyképű kijelentést tenni, és inkább elkezdtem valami miatt edzőként működni. 94-ben, 95-ben már edzősködtem a TFS-ben, és hát azóta ez tart.

Magam is 800-as futóként valahogy ez a zsáner áll nekem közel.

És akkoriban zömében 800-as futók jártak a TF-re.

Töreki Andris, Lenhard Zoli, nem nagyon nagy nevek, de azért 150 körül ők is tudtak futni.

Tehát valahogy úgy berragadtam ebben a ebben a táv 400 m magam is e-két versenyszámon versenyezgettem.

Tehát azt hiszem, hogy így ragadt rajtam, ha lehet így fogalmazni.

És utólag nézve akkor szeretted volna meghosszabbítani a karrieredet.

Kicsit mintogyha azt hallottam volna a hangodból, hogy akkor lehet, hogy nem tartottad ezt a szintet nagyra, de hogy még jó lett volna ott plusz három-négy évet akár még beletenni, hátha van tovább.

Sokat gondolkodom azon, hogy mi milyen, bár nem azt szeretném nagyon rólam szóljon ez a műsor, de de hogy mit érhettem volna el magam középtávóként.

Nem bántva semmilyen korábbi edzőmet, azért azt látom, hogy más megközelítések voltak.

Itt a 90-es évek elejéről beszélünk.

Teljesen más edzéselvek edzésmegközelítések működtek.

Akkor mai fejjel azt mondom, hogy nem feltétlenül a legkorszerűbbek.

Úgyhogy talán például azon el szoktam gondolkodni, hogy ha saját magam edzője lehettem volna, akkor vajon mit tudtam volna kihozni magamból.

És ebben úgy egy picit van hiányérzetem, hogy igen, jó lett volna mai tudásommal foglalkozni magammal, vagy a mai tudásommal foglalkozni, mondjuk ez meg is adatik tehets tehetséges futókkal.

Szóval anélkül, hogy túlbonyolítanám, [horkantás] igen, kicsit hiányérzete van a saját karrieremet illetően.

Lehetett volna talán egy jobb kifutás. >> Egyébként ez a hiányérzet, ez nem lehet, hogy pont, hogy hozzáadott az edzői motivációkhoz, az edzői szakmához?

De jó felé tapogatózol Arthur, de szerintem igen. >> [horkantás] >> Ezt még a Stipics tanár úr, Stipics kollégám mondta sokszor, hogy azokból lesznek a legjobb edzők, akik nem igazán tudják, tehát ő úgy fogalmazott, azt hiszem, hogy a középszerű atlétákból lesznek az igazán jó edzők. hogy ezt mennyire pontos megállapítást, nem tudom, de azt hiszem ő is erre akart kijukadni, amire te, hogy akik nem tudnak kiteljesedni versenyzőként, azok megpróbálnak máshogy kiteljesedni, és lehet, hogy genetikai határai voltak annak, hogy remek neves futók legyenek, viszont megpróbálják ezt kompenzálni edzőként. >> És akkor ez a kompenzációról beszélünk egy kicsit, hogy a hogy nézett ki mondjuk az edzősködésének a korai szakasza?

Tehát gyakorlatilag, ha jól értem, akkor egy frissen végzett, vagy éppen végzésben lévő egyetemistaként máris egy teljesen új pozícióba ugrott bele. >> Ja, abszolút, abszolút.

És ekkoriban szerintem a magyar távfutás edzői, hagyományai azok szinte öröklődtek, hát ha nem is apáról, fiúra, de de edzőről tanítványra.

Tehát én azt gondolom, hogy hogy egy akkor elkezdő pályáját kezdő edző az nagyjából, és ezt magamra is érvényesnek tartom, nagyjából azt csináltuk, amit velünk csináltattak annak idején az edzőink, és ők meg gyanítom, hogy azt csinálták, amiket a amiket velük csináltatott az edzőjük.

Szóval miután nem volt internet, nem volt a világra nagy rátekintési lehetőség, ezért mind kicsit belterjes volt, és kicsit hát ilyen beszűkültnek is merném mondani, amilyen tradíciók adott voltak, adott volt egy adott országban.

És szerintem a magyar középhosszútávfutásban ugye a a az egyetlen nemzetközleg is elismert korszaka az az iglói korszak volt.

Tehát az egész edzőgeneráció ezt követően valahogy visszanyúlt az iglói módszerekhez.

Az iglói kinevelt híres Laci bácsikat.

A híres Laci bácsi kinevelt, nem tudom Zemenjanikat.

És az Eenjan Janik meg máig nevelik a saját versenyzőjüket.

És ebben nálam sem volt másként.

Én azt csináltattam, amit velem csináltatott annak idején a kertésszanár úr és a nem tudom, Zemenjani is volt az edzőm egyébként egy évig katonakoromban.

És ez a tradíció, ez markánsan az intervall típusú megközelítésre épült.

Tehát a a klasszikus résztávos edzések adták a mindenkori edzés magvát.

Nyilván volt egy hosszú alapozó időszak tartós futásokkal, de hát azért zömében, középtávóként jöttek aztán a kemény résztávos edzések, és magam is ezt csináltattam. >> És utána a 90-es években esetleg emlékszel arra, hogy hol jöttek az első ilyen olyan impulzusok akár belső belülről vagy kívülről, amik ebből a mederből egy kicsit elkezdtek téged kizökkenteni?

Akár egy külföldi tapasztalat, vagy valamilyen kutatási eredmény, vagy akár csak a saját tapasztalatok?

Hát most így a 90-es évekre visszagondolva hát ott még nem fertőzött meg a nemzetközi trend, hogy úgy mondjam.

Nem emlékszem, hogy a 90-es években nagyon eltértem volna ettől a ettől a megközelítéstől, hanem ugyanúgy mentek a résztávos dolgok.

Később, egy jó 10 évvel később, valamikor szerintem a 200-es évek közepén vagy végén volt egyáltalán ugye lehetőségem olyan tanítvány révén, aki aki akivel ezt meg lehetett tenni, egy kicsit rátekinteni a nemzetközi színvonalra.

Azt megelőzően nem igen volt erre lehetőség, és éltük a kis kicsit belterjes, ahogy mondtam, edzői életünket.

Erről akkor beszéljünk is egy kicsit, mert azért a viszonylag az edzői karrierének a korai szakaszában jelent meg az, hogy egy gyakorlatilag szuper tehetség került a kezei közé ugye Kazi Tamás személyében, hogy ez mennyire befolyásolta ezek szerint nagyon a az edzői gondolkodását.

Tehát hogy az addigi, azt mondanám, hogy lokális tehetséggondozásból azért egy ilyen nemzetközi tehetséggondozásá változott a helyzet. >> Igen, abszolút így van.

De még a Tomi kezdeti éveiben is ezt az útkeresés időszakát éltem, és nyilván folytattam a a résztával alapú felkészülést.

Emlékszem, hogy hogy nagyon intenzív résztávokat csináltattam vele, és hát rendkívül alacsony volumen terhelést kapott.

Tehát erre úgy később rá is csodálkoztunk közösen, hogy te atya úristen, hogy milyen.

De most ezt nem nem poénból mondom, de valóban ezt úgy úgy képzeljétek el, hogy 25-30 km-es hetekkel működött a Tamás még ott a 2000-es évek közepén is 2005-67 körül.

Aztán ez szépen persze kúszott föl, és nagyon kemény 200-ak, de ilyen 23 feles 200-as sorozatok, tehát tényleg az ember fogja a fejét, és ennek ellenére azért szépen muzsikált és jött fel a Tamás.

Ez egyben egyébként ez el is gondolkoztatja az embert, hogy hogy azért sok út vezet Rómába.

Nem biztos, hogy hogy minden a nagykönyvbe, ahogy a nagykönyvben meg van írva, csak az működik és működ működhet.

De tény, hogy amikor elkezdtünk egy nagyobb volumenű munkát végezni, hát akkor indult azért be az őszekere is. >> Erre az útkeresős időszakra szeretnék egy kicsit konkrétabban rákérdezni, mert azt gondolom, hogy nagyon sok edző keresi azt a akár az atlétika magasabb szintjén is keresik azokat a módszereket, hogy ők mégis hogyan tudnak egy szinttel feljebb lépni, hogy ez az útkeresés ez mit jelent. megcsináljuk az edzéseket és levonjuk a tapasztalatot, az, hogy szakirodalmat olvassunk, nyilvánval mindegyiket, de hogy ezt, hogy kell elképzelni, hogy hogy finomodik a az edzésmunka? >> Hát rátekintünk, vagy van rálátásunk nemzetközi edzéspéldákra, és itt imént hivatkoztam a az internet előtti időszakra és az internet utáni időszakra.

Most azt látom, hogy egy új jelenséget vélek felfedezni, mégpedig az, hogy maguk a versenyzők, akik sokkal-sokkal otthonosabban mozognak a az internet világában, mint az edzőik, tehát gyakran könnyebben és több információhoz jutnak, mint a a kicsit boomerebb edzőik.

Tehát sokszor a versenyzők adnak ötleteket az edzőknek. hogy más versenyző ilyet csinál, más sikeres atléta amolyat csinál, és sokszor az edzők egyébként követik ezeket a tanácsokat, illetve vagy követik, vagy nem követik.

Szóval az útkeresés az hát nézzétek, ez egyénileg ki ki válogatja mag ki milyen típus, ki milyen zsáner.

Van aki utánaolvasó és utána például van a nyelvtudása, meg tud-e nézni egy külföldi szakfolyóiratot, vagy le tud-e fordítani egy külföldi edzésprogramot.

Ez ez ez változó és változékony, egyénfüggő, de az útkeresés az a ma mai nap vagy a mai időszakban elsősorban internet megfigyelésből áll.

Szerintem >> tudnál esetleg említeni konkrét személyeket, vagy akár platformokat, vagy ilyen konkrét külföldi emlékeket, élményeket, amik így ilyen, tehát így megmaradtak benned, hogy azokból tudtál táplálkozni?

Nagy izgalommal, vagy hát nagy érdeklődéssel figyeltem annak annak idején Nick Simons működését.

Ő egy amerikai 800-as futó volt, és egész tisztességes eredményeket ért el. 142, nem tudom, 30-40 valamennyi olimpiai ötödik lett talán futott abban a bizonyos 2012-es elképesztő olimpiai döntőn.

Na, őneki megjelent ennek a 2012-es olimpiai felkészülési naplója.

Hát azt egy az egyben lefordítottam, és igyekeztem belőle tanulságokat leszűrni és ötleteket meríteni.

Igen, van, talán őt emelném ki, de edzői nagy edzőegyéniségek cikkeit is fordítgatta az ember.

John Kellox jut eszembe nagy edyzés bölcseleteit nagy előszeretettel olvasgattam, fordítgattam, tehát voltak igen.

Talán ezek közül pár meg is jelent a vagy a magyar atlétikában, vagy annak valami utód médiá felületén.

Tehát ott ott próbáltam fordításokkal is segíteni >> talán az edzői társadalomban, de mindenképpen azokban a közegekben, ahol ahol azért a tanár úr neve ismert, ott azért van egy ilyen tudományos ság veszi körül az ön nevét.

Hogy ez mit gondol, ez mennyire ebből a abból az útkeresésből, cikkfordításokból és mennyire a TF által biztosított ilyen tudományos hátter?

Tehát, hogy miért alakult ki az, hogy ön ön ilyen? >> Mindkettő.

Ugye az, hogy a sors úgy hozzá, hogy én a TF-en tanítok és itt vagyok edző, ez azért predesztinál egyfajta hát tudományosabb megközelítésre. [horkantás] S bár nem tartom magam tudományos vénájú embernek, azért mégis meg kellett tennem azokat a tudományos lépcsőfokat, amelyek szükség voltak ahhoz, hogy a egyáltalán a TF-en maradhassak.

És nekem is ki kellett izzadnom, nagy kinkeservvel lesz.

Így bevallhatom egy PhD-t vagy egy doktori értekezést.

Tehát abszolút adta magát, hogy hogy ezt a fajta tudományos megközelítést, ha nem is nagyon a a mikrobiológia és a sejtszinten, de de azért ezt a fajta utat kövessem.

Tehát ezt mondom adta adta a TF-ses lét. >> Tehát ez inkább akkor egy ilyen edzéselméleti fókusznak képzeljük el.

Én egyébként amikor alapból is már ismertem nagyjából, de most az adás miatt ugye utánanéztem, hogy milyen cikkek köthetőek az önneéhez, vagy milyen szakdolgozatokban segít, esetleg milyen doktori munkákban, ezeknek a nagy része azért edzéselméleti, tehát mondjuk taktikai futások, mezőnyvizsgálatok.

Igen, erre mondtam azt, hogy nem nem mitokondrium sűrűséget és nem tudom, aerobenzim aktivitást figyelek, nézek mikroszkóp alatt, hanem hanem ennél talán kézzelf foghatóbb, gyakorlatisabb dolgokat.

De ez inkább a hibámnak vélem, mert nem vagyok jártas ezekben a biológiai dolgokban, és hiszek abban, hogy a gyakorlat az talán fontosabb, mint a >> Ez egy nagyon jó mondat volt, mert ezzel át is térhetünk kicsit. után így az edzésmódszer blokkunkra egy cikkben mondta azt, hogy hiszen az edző szeme a legfontosabb mérőeszköz, különleges érzékel hozzá ezt, amikor Iglóiról nyilatkozott egyszer.

És pont ez, hogy valahol azért ezekből a doktori munkákból, TF és a ebből a tényleg útkeresésben volt ez a tudományos fókusz, vagy nevezzük mondjuk edzéselméleti fókusnak, de akkor ezek szerint mégis csak ott van, hogy a a gyakorlat, az, hogy az ember ott van a pályán, hogy látja a futóit, az valahol egy szinttel feljebb van ettől, vagy fontosságában.

Hát ha azt fejtegetjük, hogy a hogy hogy [horkantás] mi ad nagyobb előrelépési lehetőségeket a a tudomány vagy az edzői szem?

Én azt gondolom, hogy a az edzésmódszerbeli újításokat nem a tudomány adta a az atlétikában, hanem egyes edzői karizmák.

És ide sorolom Iglóit, és ide sorolom Lidiárdot és és az amerikaiakat.

Szóval a tudomány az többnyire mindig inkább utólag visszaigazol és utólag tesz érvényessé egy valamilyen edző által kitalált…

Említett entitások

Témák

  • tudomány
  • 800 méter
  • threshold edzés
  • utánpótlás képzés
  • tudásmegosztás

Személyek

Szervezetek, cégek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Gyimes Zsolt: tudomány, 800 méter, threshold, utánpótlás”

Miről szól ez az epizód: „Gyimes Zsolt: tudomány, 800 méter, threshold, utánpótlás”?

Gyimes Zsolt, a Testnevelési Egyetem docense és középtávfutó edző a Futópodcast vendége. Beszélgetésük során szó esik a tudományosság szerepéről az edzésben, a threshold edzések fontosságáról, az internet és a tudásmegosztás hatásáról, valamint az utánpótlás képzés reformjának… Az epizód a Futópodcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 07. 16..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Gyimes Zsolt: tudomány, 800 méter, threshold, utánpótlás”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Gyimes Zsolt, Töreki Andris, Seres Arthur, Lenhard Zoli, Kriván András, Seres Gáspár, Vitárius Bence, Csere Bence.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Gyimes Zsolt: tudomány, 800 méter, threshold, utánpótlás”?

Fő témái: tudomány, 800 méter, threshold edzés, utánpótlás képzés, tudásmegosztás.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Gyimes Zsolt: tudomány, 800 méter, threshold, utánpótlás”?

Megjelenés: 2026. 07. 16.. Hossz: 1 óra 9 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/futopodcast/gyimes-zsolt-tudomany-800-meter-threshold-utanpotlas-7faac15e

Több epizód a Futópodcast-ből