Futópodcast

Tóthné Stupián Anikó: SVSE, "mi" csoport, gondolat ereje

· PT48M58S

Összefoglaló

Tóthné Stupián Anikó, az SVSE elnöke és vezetőedzője a Futópodcast vendége. Beszél az SVSE egységkultúrájáról, ahol mindenki bajnokként élhet, függetlenül a helyezéstől. Az interjú kitér a korábbi egyesületéből, a VedAC-ból való kiválás okaira, a szakmai és szervezeti víziók…

Röviden

Műsor
Futópodcast
Megjelenés
2026. 06. 06.
Hossz
49 perc
Szereplők, említett nevek
Tóthné Stupián Anikó, Vitárius Bence, Seres Gáspár, Csere Bence, Kriván András
Témák
atlétika, sportklub, edzői filozófia
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Üdvözlünk titeket a Futópodcast legújabb adásában, ahol folytatjuk interjú sorozatunkat.

Ebben az adásban nem mással, mint Stupián Anikóval, az SVSE elnökével és talán vezetőedzőével.

Ezt is, ha ezt nem tudom, ezt a megnevezést szereted-e jobban.

Igazából egy idézettel kezdeném, mert nekem nagyon tetszett ez, amit az egyik cikkben mondtál.

Fontos elmondani a szülőknek, hogy mindenkiből nem lesz első, de nálunk mindenki úgy él és úgy néz ki, mint egy bajnok.

Hogy látod, hogy mi az az SVS kultúra?

Mi az, amikor ti megjelentek valahol egy versenyző, azt mindenki érzi?

Mondjuk >> én is üdvözlök mindenkit.

Úgy gondolom, hogy magának az SVS-nek elsősorban az egység az, ami a legfontosabb mutatója.

És igen, nagyon gyakran használom azt, hogy ha valaki sportol, és valaki egy közösségnek a tagja, egy sportközösségnek a tagja, akkor nem kell, hogy első legyen, de pontosan olyan lesz, mint egy bajnok.

Tehát amikor sorba állítjuk a a sportolóinkat a pályán, és lejön egy idegen ember, ő nem fogja előre megmondani, vagy abból nem fogja tudni megmondani, hogy melyik a bajnok és melyik időzőbe csak 10edik.

Azt mondja, milyen jó alkató, fiatalok.

Tudom, hogy ez egy nehéz kérdés, meg egy konfliktusos kérdés, szóval igyekszem úgy megtalálni a itt az utakat, de hogy nyolc év táblatából számos országos csúcs után, nem kiemelkedő nemzetközi és hazai szereplések után, hogy értékeled a Vedacból való távozásot?

Tehát igazából utólag visszanézve ez egy ajándék, vagy még mindig kétes a megítélése?

Ö jó, hogy így nyolc év után kérdezed, mert azért már az érzelmek lecsengtek ebben a történetben.

Tulajdonképpen sajnálom, hogy Veszprémben a nagymúltú veda ketté szakadt, és hogy gyakorlatilag most két egyesület egy viszonylag kis városban tevékenykedik.

A VedAC egy nagyon jó hátteret biztosított addig, amíg jól működtünk együtt, és gyakorlatilag nehezebb most abban az értelemben, hogy olyan feladatokat is el kell látnunk, amit egyébként egy nagy klubnak az ügyvezetése ellátott.

Most az ügyvezetési feladatokat is el kell látni.

Tehát ilyen szempontból nagyon sajnálom.

Természetesen az, hogy aztán az eredmények ezután jöttek, az meg azt mutatta hogy ott akkor már nem volt jó a közös munka, nem volt közös munka, nem volt jó az összhang.

Tehát feltételezem, hogyha ott maradunk, akkor nem jönnek ezek a nagy eredmények, mert az akkori kialakult vezetés mi, vagy én mondjam így, nem tudtunk közös nevezőre jutni, amit aztán ők ki is fejeztek azzal, hogy engem elküldtek. egyébként nekünk így kívülről nagyon úgy tűnik, hogy ez az SVS sztori, ez nem csak egy kényszerűségből jött létre, hanem ez ez tényleg a te projekted, és ebben te nagyon jól ki tudtál bontakozni, hogy arról esetleg tudsz nekünk mesélni, hogy gondolom voltak persze ilyen emberi akár financiális konfliktusok, erről nem kell mesélni, inkább a szakmai vagy akár ilyen szervezeti menedzsment oldalról, hogy feltétem feltételezem, hogy volt neked egy víziód, hogy elképzelhető, hogy milyen klubot szeretnél létrehozni, milyen klubkultúrát, milyen struktúrát ban milyen eredményeket szeretnétek elérni, hogy gondolom itt volt egy töréspont, hogy valami víziója volt a Vedasnak, meg volt neked egy másik víziód, hogy mi volt pontosan ez? >> Ezt nagyon könnyű megfogalmazni.

Az volt az én vízióm, hogy most is gyakorlatilag az SVSében lehet látni, hogyha egy picit valaki belenéz, hogy utánpótlás edzők, tehát minden korosztálynak a maga megfelelő edzője, tehát minden korosztály dolgozik egy utánpótlás edzőbe, akik aztán a felfele áramaltatást megoldják.

Most jelen pillanatban főleg a sprintvonalra, illetve a távfutóvonalra.

A Vedacnak pedig az volt az elképzelése, hogy én nekem ne legyen közöm az utánpótláshoz, hanem majd hasonlóan gondolkoztak csak úgy, hogy majd eldönti az ottani szakmai vezetés azt, hogy ki kerüljön hova.

Nincs ezzel különösebb gond, tehát nem feltétlen rossz ez.

Viszont nekem az a vízióm, és ahogy te kifejezted, az a gondolkodásom, hogy én szeretem látni a gyerekeket felnőni.

Tehát amikor megkérdezik, hogy miért megyek le a hat éves gyerekekig, mert a hat éveseknek is tartunk edzést, és hát már mosolygok, mert imádom, akkor ennek ugye két nagyon fontos mottója van, vagy szempontja.

Az egyik az, hogy szeretek lemenni és földöntart, és fantasztikus dolgozni velük.

Másik pedig az, hogy nyomon követem az az utánpótlást végig.

Én azt gondolom, hogy fejből össze tudok írni egy U10-es, egy U8-as, egy U12-es, egy U14-es csapatot úgy, hogy nem én foglalkozom konkrétan velük, de minden gyereknek tudom a nevét, a születésévét és azt, hogy körülbelül mire készül.

Én azt gondolom, hogy kell minden klubba egy ilyen vezető.

Én azt látom, hogy azok működnek jól azok a klubok, ahol vannak, akikhez a hozzám a szülők is, mindegy, hogy hova jár a a kisgyerek, de szülő is megtalál, akkor is, ha nem nálam dolgozik. még kicsit így a klub menedzsment szempontból, hogy azért ez egy nagyon ritka modell, főleg itthon, mert bár nemzetközileg sok ilyet láttunk, de hogy ti mégis csak közép és hosszútávásra alapítottatok egy klubot, míg minden más klub próbálja lefedni azért a teljes palettát, vagy legalábbis igyekszik, hogy ez mennyire volt benne a fejedben, hogy ez így lesz, vagy mennyire az volt, hogy egyszerűen ezek a korlátai vannak mondjuk a a működési lehetőségeknek?

Ö hát azt azért tudni kell, hogy amikor azt mondjuk, hogy a nulláról, az nem teljesen igaz, hiszen a Vedec a hátam mögött volt addig, amíg kineveltem egy nagyon komoly bázist.

Ezt azért nem szabad elvenni tőlük.

És az egyesülettől, és én azért 98 versenyzőbe tértem az új egyesületbe, tehát nem a nulláról.

Gyakorlatilag azt kell mondjam, hogy többen jöttek át hozzá, mint akik akkor abban a pillanatban sportoltak, mert páran az van, hogy engem erősítsenek, gyorsan visszajöttek, hogy hú, Anikon akkor még mi is picit edzünk, hogy hogy erős.

Tehát ez a nagyon szimpátia ez ugye a mindenképpen ez a szimpátia volt, hogy azt mondták, hogy akkor még még még, hogy támogassanak.

Tehát ez ugye azért volt egy háttér és ők mindenki középtáfutó volt szinte kivétel nélkül voltak nyilván hiszen egy régebben is volt 400-as országos csúcstartommalt Lilla, hogyha emlékezik rá valaki, volt Renka Evelin szintén, tehát mindig volt és én azt gondolom, hogy jól nyúltam hozzá és megfelelő volt a felkészítésük.

Ö de valójában a közép-hosszú távutás a vérem, vagy a ami engem nagyon-nagyon izgat, és amben jobban el tudom magamat mélyíteni.

És igen financiálisan, anyagilag az, hogy egy ilyen kis klub, mi mint mi feltétlenül még ugrásokkal is foglalkozunk például kimondottan, az az nehéz, hiszen akkor nincs annyi, nincs is szintanyagi támogatottságunk, úgyhogy ezért >> bocsánat, csak erre a kiállásra így, hogy ugye több nyilatkozatot is lehetett olvasni, például Kébiának is a nyilatkozatát, ugye, hogy nagyon melléd áll, de tényleg számtalan sportoló és közben interjúban ban is olvashatni rólad, hogy van aki már akár később, akár már ebben az időszakban kifejezetten miattad költözött le mondjuk Veszprémbe azért, hogy te ugye bajnokot farag belőle, hogy hogy mi az a szerinted a legfontosabb ilyenkor a hozzáadott szakmai érték, vagy az az emberi kapcsolat?

Nyilván kettő nem választható el egymástól, de hogy mit látod, hogy mi a te fő fegyvered ezzel kapcsolatban azért kevés ember mellett szoktak ennyire élesen kiállni a sportolói. >> Én az emberi kapcsolatot fontosabbnak tartom.

Én úgy gondolom, hogy pont az, amit az előbb is említettem, hogy végigkísérem a versenyzőt, akkor csak nem sértődnek meg biztos a versenyzőm, ha csak egyetegyet mondak.

De most itt a Kubasi János neve, aki egészen pici korától talán 10 éves volt, amikor a stadionba került hozzánk, és most már 22 éves, csodálatosan végigkísérem az útját, úgyhogy kemény hullámokat meg kellett élni abban, hogy ő közben egy általános iskolából most már egy munkavégző, komoly versenyző idén be fog futni. >> És ez mondjuk nek egy nyomást bocsánat a tegezésért, nem tudom, >> de ezt tegeződünk, >> tegeződjünk.

És akkor az mondjuk neked nyomást jelent, hogy kifejezetten miattad érkezik le egy sportoló, tehát akkor érzel egy ilyen extra szakmai nyomást, akit mondjuk nem te neveltél ki, hanem már mondjuk komolyabb sikerekkel érkezik a háta mögött.

Most például mondjuk Palkovics István is egy ilyen, aki azért már nem úgy jött oda, hogy fel kell építeni a nulláról.

Hát a jó nevet választottál arra, hogy ha fiataljon, nyilván sokkal könnyebb, hiszen akkor még formálod a saját formádra, amit szeretnél, és még hagyja is magát.

Most a Pisti, ő már egy kialakult formával jött, fantasztikus eredménnyel, és hát nem volt egyszerű megtalálni a közös hangot.

Azt hiszem, hogyha majd ezt meghallgatja, akkor ezzel is egy egyet fog érteni.

Főleg azért, mert most viszont már ennyi idő után valamelyik nap fogalmaztam meg, hogy olyan jól tudunk együttműködni.

Most már hetek óta nincs semmi olyan feszültsége, ami abból adódott, hogy őnek volt egy kialakult elképzelése mind az edzésekről nyilvánvaló, mindenek a hangulatáról, mind az ő szerepéről egy egyesületben.

És van nekem is egy, meg van egy egyesület.

Tehát azért van sok munka, sok munka van vele.

Mármint mindenkivel, tehát azzal is, aki később jön sört, azzal több.

És erről az jutott eszembe, hogy egy utánpótlás sportnak adott interjúban mondtad, hogy ez egy nagyon dinamikusan fejlődő dolog volt.

Ugye korábban például te és a saját szüleidet is magáztad, és ez szépen alakult át odáig, hogy már a saját sportolóid is letegeztek téged, sőt már odáig, hogy messengeren írogatnak, hogyha nem érkeznek meg mondjuk adott esetben edzésre. hogy azt szeretném kérdezni egy kicsit így áttérve az edzéselméletre, hogy ahogy van ez a fejlődés és igazodás a fiatalokhoz, úgy ugyanig igaz tervezésben, edzés elméletben is, merthogy például most egy példával élve, hogy azért ti is látszik, hogy alkalmazzátok mondjuk a Trashhold típusú edzéseket, amiket korábban mondjuk gondolom, hogy a te saját sportolói tapasztalatban nem volt ennyire hangsúlyos. >> Így van, így van.

Hát bontsuk le egy kicsit. azért veszek ekkora levegőt, mert borzasztó nagy a változás, nagyon gyors a változás és szinte követhetetlen.

És lehet, hogy változik a világ és lazább lesz, de a világcsücsok viszont egyre erősebbek és úgy elérni egyre jobb eredményt, hogy közben lazulunk, úgy úgy nem lehet.

És ezzel a korosztállyal, akik most jelen vannak, megértetni azt, hogy nincs minden azonnal, és ha nincs, akkor nem kell elmenni a szomszédba, vagy a másik egyesetbe, ott se lesz nehéz.

És most divat ez a á nem tetszik, akkor elmegyek máshová, ez eddig nem volt.

Most talán nemzetközileg is, de az biztos, hogy Magyarországon megfigyelhető, hogy nagyon gyorsan váltanak.

És ha azt is most valaki szakdolgozatba elkezdené aztán kidolgozni, hogy ebből mennyi eredményjavulás van, bizony megmutatná, hogy nem sok szinte biztos vagyok benne.

Tehát ezt akartam csak kihozni belőle, hogy változni kell, mert változik a fiatalságnak a az informatikai rendszert, az információ rendszere okosabbak, mert mindez hozzá tudnak férni, és nem lehet nekik azt mondani, hogy te ezt nem értesz, mert érthet hozzá, hiszen el tudja olvasni.

Tehát ma már mindent el kell magyarázni és mindent meg kell tudni választ adni, de összességében viszont nehezebb abból a szempontból, hogy nehezebb olyan nagyon nehéz olyan csoportot csoportgyereket összeszedni, ahol az elkötelezettség ugyanúgy megmutatkozna, mint mondjuk 10 20-30 évvel ezelőtt.

Tehát kicsit szomorú vagyok tőle. >> Elszomorodtam >> talán.

Mondjuk az eredmények nem azt igazolják, hogy olyan nagyon-nagy szomorúságra van okotok, de hogy az, hogy mondjuk neked el kell magyarázni ilyen nagyon érthetően mondjuk akár az edzésmunkátokat, az hogy érzed, hogy téged edzőként mennyire fejlesztett?

Mert én azért még mindig azt gondolom, hogy valaki akkor ért egyre jobban és jobban mondjuk az edzésmódszerekhez, amikor minél egyszerűben el tudja adni azt a bonyolult rendszert.

Ez nagyon érdekes, mert például ez a új módszert nekem a versenyzők hozták be, tehát a Szögi Isti meg a Kis Gergő néztek utána, és ők hozták, tehát egy versenyzők odaálltak az edző elé és mondták, hogy ezt csinálják itt a világszerte.

Én meg néztem tényleg, hogy mit mi van, miről van szó, és kételkedtem, hiszen nehogy már ilyen lassú futásból fogtok ti gyorsan futni.

Hát amikor eddig toltuk a résztávot, mint az atya úristen, és volt egy komoly átmenet, mire én magam is bele mélyültem abba, hogy oké, oké, van egy alapozás, sav mérünk négy alatt, nyolc alatt, de azért vannak a a versenyidőszak, amikor ennek már vannak a résztávos részei, és ki kellett ezt tanulni együtt a versenyzővel, én úgy gondolom, és még mindig még mindig lehet rajta csiszolgatni, viszont jól értik a a gyerekek, tehát Mert ma már rájutunk oda, amit pont mondtam az előbb, hogy a versenyzőkkel sokkal többet tudsz beszélgetni, meg kell is meg elfogadni az ő értelmi képességeiket, meg tudásukat, hisz tanult emberek, ráadásul felnőtt korukra, és lehet velük együtt jól haladni.

Ez nem csökkenti az én presztisemet, vagy az én tudásomat, vagy bármilyen jellegű megítélésemet, úgy gondolom. esetleg mesélnél még nekünk így az edzésmódszerekről kicsit így egy ilyen edzéselméleti blokkot, ha itt meg tudunk nyitni, hogy ha jól elég korán már a 80-as évektől edző vagy, hogy hogyan indult ez az egész, hogy gondolom ott beleléptel egy valamilyen mederbe, valakitől tanultál, továbbvittél valami hagyományt, örökséget, aztán gondolom jöttek a új irányzatok, saját módszer, aztán most az elmúlt években ez a Trashhold Norvég módszer, hogy ennek a fejledéséről esetleg tudsz nekünk kicsit mesélni?

Én nagyon korán, valóban 1983-ban kezdtem edzősködni.

Én a testnős egyetemet is úgy végeztem már el, hogy már közben dolgoztam, tehát levelező szakon, és ennek volt egy nagyon nagy előnye a hátrányai mellett, hogy közvetlen megtapasztalhattam azokat a akár szakmai, akár pszichológiai tanú tanulást, tehát azt a tudást a rögtön a gyerekeken keresztül,…

Említett entitások

Témák

Személyek

Szervezetek, cégek

  • SVSE
  • VedAC

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Tóthné Stupián Anikó: SVSE, "mi" csoport, gondolat ereje”

Miről szól ez az epizód: „Tóthné Stupián Anikó: SVSE, "mi" csoport, gondolat ereje”?

Tóthné Stupián Anikó, az SVSE elnöke és vezetőedzője a Futópodcast vendége. Beszél az SVSE egységkultúrájáról, ahol mindenki bajnokként élhet, függetlenül a helyezéstől. Az interjú kitér a korábbi egyesületéből, a VedAC-ból való kiválás okaira, a szakmai és szervezeti víziók… Az epizód a Futópodcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 06. 06..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Tóthné Stupián Anikó: SVSE, "mi" csoport, gondolat ereje”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Tóthné Stupián Anikó, Vitárius Bence, Seres Gáspár, Csere Bence, Kriván András.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Tóthné Stupián Anikó: SVSE, "mi" csoport, gondolat ereje”?

Fő témái: atlétika, sportklub, edzői filozófia.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Tóthné Stupián Anikó: SVSE, "mi" csoport, gondolat ereje”?

Megjelenés: 2026. 06. 06.. Hossz: 49 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/futopodcast/tothne-stupian-aniko-svse-mi-csoport-gondolat-ereje-469867c7

Több epizód a Futópodcast-ből