Futópodcast

Kisokos #4 - Tesztfutások

· PT1H6M55S

Összefoglaló

Ez a Futópodcast "Kisokos" sorozatának epizódja a tesztfutásokról szól. A műsorban szó esik arról, mi a tesztfutás definíciója, és milyen típusai léteznek, mint például a pályatesztek, laboresztek, versenyek és időfutamok. Kiemelik a tesztek eredményeinek értelmezését, és…

Röviden

Műsor
Futópodcast
Megjelenés
2025. 12. 12.
Hossz
1 óra 7 perc
Szereplők, említett nevek
Seres Gáspár, Vitárius Bence, Csere Bence, Kriván András
Témák
tesztfutás, pályateszt, laborteszt, verseny, időfutam
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

[zene] [zene] [zene] Sziasztok!

Ez itt a Futópodcast újabb adása, ahol folytatjuk az A-tól Z-ig futó kisokos sorozatunkat.

És a mai témánk pedig nem más, mint a tesztfutások, amelyekben a pályateszteket, picit a laboreszteket, de inkább a versenyeket és a tesztek eredményeinek értelmezését fogjuk átvenni.

Hát nagyon mást jelent, azt hiszem, sokunk fejében a az, hogy mi is az, hogy tesztfutás.

Nektek, amikor meghalljátok azt, hogy tesztfutás, akkor mi jön előre?

Mert mondjuk egy beacos háttérrel lehet, hogy teljesen más, mint aki például most kezd el futni.

Nem tudom, Andris, mondjuk neked pont most mondtad, hogy >> igen, időrefutás.

Ettől mindig féltünk, nagyon izgultunk ezektől.

De persze amikor amikor jó formá voltunk, akkor nagyon vártuk is, és nagyon sok időrefutásunk volt, és szerintem ez nagyon sokat segített Imire bácsinak abban, hogy tudja, hogy milyen állapotban vagyunk.

És nekünk is amúgy egy tök jó felkészítés volt a versenyekre, tehát ugye azért elég hosszú a szezon.

Azér atlétikában sajnos nagyon sok verseny nincsen, viszont tudjuk ezt a féle képességet állandóan gyakorolni, és kvázi erre is trenírozni, a versenyekre is trenírozni magunkat a tesztfutásokkal.

Tehát egy egyféle verseny imitáció, de azért mégsem, tehát sokkal kisebb tétje van.

Általában nem is edzés elején csináltuk, hanem edzések vége fele csináltuk, de de akkor is akkor annak van valami tétje, tehát ott nem az van, hogy csak le kell egy résztávot futni, hanem ott oda kell állni, és ott tényleg teljesíteni kell.

És ez ennek mentálisan is voltak abszolút pozitív részei. >> Igen.

És nem is tudtunk rá készülni, mert aznap tudtuk meg.

Sőt volt, hogy nem is az edzés elején, hanem jöttek a különféle feladatok, és akkor most egy időrefutás, tehát mint a suliban az oltás, hogy nem lehetett rá készülni. volt, hogy így kaptam oltást, és az volt a legjobb, mert akkor nem féltem tőle, mert nem volt idő rágörcsölni.

Egyébként nekem ezek ezek az időrefutások nem is jutottak eszembe, de ez is tényleg egyfajta tesztfutás. >> Igen.

És olyan jól volt így becsomagolva a gyógyszer a baconbe, vagy nem tudom, hogy így nekem így amikor mondtad, nem is volt meg, hogy beaszon teszfutás tényleg időrefutás.

Nekem egyébként inkább ezek a cooperek jutnak eszembe súlyban, mert az meg pozitív élmény, mert ott nyilván jó voltam benne a többiekhez képest.

Úgyhogy amikor ezt mondták, akkor mások megedtek, meg mondom, na végre valamiben jó vagyok, nem tudom nem úszni kell, vagy >> labdavezetés. >> Igen, igen, [nevetés] kézilabda. >> Érdekes, hogy nekem meg már ugye inkább ezek a labortesztek, illetve ezek a standardizáltabb mondjuk 20 perces, 30 perces tesztfutások jutnak eszembe.

Nyilván azért, mert ugye az a a ezek az időrefutás, vagy az ugye az atlétika, ezek a klasszikus tesztek meg most egyre inkább a szabadidős amatőrvilágban terjedtek el. egyébként ti, ha most futnotok kéne egy egy valamilyen tesztfutást, mikor mikor futnátok?

Tehát mikor van értelme egyáltalán ilyet futni? >> Szerintem tehát fú, ez egy elég tá kérdés.

Tehát alap alapjába véve, hogyha valaki elkezd futni, ott lehet, hogy pont még nem is nincs is relevanciája egy tesztfutásnak, mert mert rögtön egy ilyen nagyon magas intenzitású teljes kihajtásnak nem is lenne értelme.

Ö de mégis amatőröknél szerintem abszolút van relevanciáltfutásoknak hiszen valamilyen szinten ezt a nagyon gyors fejlődést azt monitorozni kell, és minél inkább eljutunk egy haladó futóhoz, ott már ugye annyi adatunk van, annyira ismerjük a sportolót, az edző annyira ismeri a sportolót, hogy talán már sokkal több tehát nem csak a tesztfutásokból kapunk visszajelzéseket, hanem magukból az edzésekből, a versenyekből is kapunk visszajelzéseket.

De picikét még visszatérve így a beccos időrefutásokra, hogy az egy abszolút egy ilyen standardiz dolog volt, hogyha valaki lement a becpályára, akkor az az első edzésen futni kellett egy 400 mt.

Ti emlékeztek, hogy mennyi lett az első 400-atok?

Meg hány évesek voltatok? >> Igen, én emlékszem. 10 éves voltam és 79 másodperc volt. >> Wow.

Mármint nem tudom, fogalmam sincs. [nevetés] >> Én 11 éves voltam, és az első 400-am az 84 másodperc volt.

És emlékszem, hogy így, hogy íy én ilyen full sprintként kezdtem el, és a végén alig bírtam futni körülbelül. >> [nevetés] >> olyan volt.

És amúgy ez még csak erről egy pár mondat, mert ez így most jutott eszembe, hogy ez amúgy milyen zseniális amúgy dolog volt Imra bácsitól, hogy hogy itt ebből tehát nem az volt igazából fontos, hogy hány másodperc alatt futja le, hanem hogyan futja le az, hogy akkor most belekezd vagy vagy tartogat, vagy pedig túl sok marad a végén, mennyire futja ki magát, milyen stílusban fut, mennyire izgul.

Tehát így csomó mindent egy ilyen egy ilyen karakter futó karakterelemzés, nem?

Hát ugye ez tényleg akkor működik, hogyha van egy külső szem, aki aki tudja elemezni, mert azért a tesztfutásoknak egy jó részét az emberek inkább így egyedül csinálják, főleg hosszútávfutásban azt gondolom, hogy ott jellemzőbb, hogy egy 20-30 perces tesztfutás, vagy akár majd beszélünk erről, azok a azok a edzések, amik ilyen prediktor edzések, azokat ritkán van úgy, hogy jön melletted az edző robogón, és akkor egy szint felett lehet, hogy hogy erre van lehetőség, azért legtöbb embernél kevésbé, de abszolút ezek óriási jól adott értékei szerintem is. >> Igen.

De így visszatérve, hogy szerintetek kiknek milyen milyen szintű sportolóknak és milyen típusú tesztek érdemesek? >> Hát ahogy te is mondtad, kezdőknél annyira a tesztfutás nem olyan releváns, be az is lehet egy tesztfutás, hogy mennyit bírsz összefüggően lefutni, egy percet, két percet, 1 km-t, tehát ez is végülis egy tesztutás.

Hát hogy azt is tisztázzuk, hogy mire irányul a a teszt, tehát hogy mit mérünk, például alapállóképességet, vagy gyorsaságot, maximális intenzitást, vagy akár egy kezdőnél hát a maximálisan fönntartható futómennyiségnek a a a a tehát maximális futómennyiséget.

Úgyhogy szerintem fontos a a a tárgy is, hogy hogy mit akarunk vele mérni.

És én mindenképpen még így a haladófutóknál így a periodizációt venném figyelembe, hogy lehet mondjuk egy olyan állapot felmérő tesztfutás, amit mondjuk így az alapozás elejénk, vagy vagy ha nem is a legelején, de az első másfél hónapjában végzünk, hogy hol tartunk.

Aztán lehet a formába hozáskor még egy egy ilyen kontrollfutás, hogy mennyit haladtunk azóta, és lehet mondjuk a versenyek előtt közvetlenül egy ilyen egy ilyen tényleges formafelmérő, ami akár lehet egy verseny is, egy ilyen első edzőverseny. a célmeghatározásokról beszéltünk, hogy ugye kell egy kell egy kiindulóállapot, amit itt tudnunk kell, mondjuk a A pontot, és akkor ugye van a mondjuk a verseny, a B pont, de persze it köztes felméréseket is be lehet tenni, hogy hogyha el akarunk A-ból B-be jutni, akkor tudjuk, hogy hogy a folyamat során hol vagyunk.

Aztán valószínűleg egy egy kezdősportolónál ugye nagyon gyors a fejlődés, és egy haladó sportolónál, elit sportolónál meg már az van, hogy hogy akár tényleg ilyen 12 hetes ciklusok úgy elmennek, hogy gyakorlatilag nem is annyira érdemes közben mérni, merthogy az a 12 hétnyi munka kell ahhoz, hogy az a az a az az adaptáció beépüljön.

Tehát ott valószínűleg ezek ezek ritkulni fognak.

Ha majd szóval jöttek a kezdő sportolók, előfordulat olyan, hogy valakinek mondjuk még annyira nincs meg a rutinja, hogy egy ilyen time trial jellegű tesztet kvázi elront.

Tehát, hogy most ez alatt azt értem, hogy nagyon elfutja az elejét, teljesen kifullad.

Tehát hogy én ezt nagyon sokszor láttam már.

Én amikor beszélek sportolókkal, tesztfutásról mindig azt mondom, mindig arról beszélünk sokat, hogy hogyan kell beosztani nagyjából az erőt, de aki még sosem csinált ilyet, hát 10-ből heten jellemzően túllövik magukat, és a háromból sem három tökéletesen fogja menni, hanem abból kettő viszont az utolsó 400 men rájön, hogy ő gyakorlatilag annyira aláfutotta az össze az egészet, hogy ott jön egy olyan 400 m, ami teljesen elválik az addigi tempótól.

Szó ez az egyik értelme a tesztfutásnak szerintem, és egy óriási hozadéka, hogy azoknak a sportolóknak, akiknek nem rendszeres a versenysstimulus, adnak egy olyat, ahol tényleg úgy üveghangon kell menni, vagy hogy ott a tényleg a a kés élén kell egyensúlyozni, és megtanulják azt, hogy mi az a fenntartható, és mi az a nem fenntartható, mert egy edzés azért az mindig egy kontrollált stimulus, tehát ott mindig az nem az a célunk soha, vagy hát nagyon extrém esetben, hogy hogy túllökjük a határon, hanem az, hogy ott szépen bentartsuk.

Viszont egy tesztfutásban ott néha nem gyakran és és csak adott esetben kicsit lehet lökni, hogy tapasztalja meg, hogy milyen az, hogyha túllép, hogy a versenyen már vissza tudjon ott lépni.

Szóval szerintem abszolút ez nem is biztos, hogy baj, hogy egy kezdőfutó elront úgymond egy tesztet, mert abból többet tanul adott esetben, minthogyha tökéletesen megcsinálja.

Igen, igazából amatőrfutónak a tesztfutása segít ahhoz, hogy akár a zónáit vagy ezeket az ilyen effort skálákat így be tudja azonosítani, mert mondjuk egy élsportoló már olyan testtudattal meg ritmusérzékkel rendelkezik, hogy nagyon érzi, hogy hogy mi az, hogy hogy moderált.

Tehát az intenzitásnak a különböző árnyalatait nagyon érzi.

Tudja, hogy milyen tempók, milyen érzések párosulnak hozzá.

És sok futómnak, ha azt mondom, hogy fuss most már 80%-on, vagy fuss egy olyan intenzitásson, amit fél órán keresztül fönn tudsz tartani, akkor ő ezekhez nem nagyon tudja, hogy pontosan milyen ritmus, milyen elfáradási ritmus tartozik hozzá, és ezekkel a tesztfutásokkal tudunk segíteni, mankókat adunk.

Viszont fontos, hogy egy idő után ezekhez nem kell minden áron ragaszkodni.

Tehát látjuk, hogy azért a a tég az élsportolóknál ezek a az ilyen jellegű tesztfutások lehet, hogy el is maradnak, és és inkább helyette a a sok hétvégi verseny váltja ki ezeknek a a szerepét.

A Jason Coop nevű amerikai ultrafóedző mondta pont azt, hogy ő amikor elkezd dolgozni ultrafutókkal, és ők majdnem szintisztán RPE alapon dolgoznak, akkor mindig a legfontosabb neki, hogy első megmutassa azt, hogy mi az, hogy 10, hogy az RPE 10 az mit jelent, mert azt mondta, hogy annyira túllövik sokszor az emberek a az adott RP-t, azt mondják, hogy hát nekem ez nyolcas volt.

És mondta, hogy a nyolcas az egy nagyon erős intenzitás, biztos, hogy ez nyolcas volt.

És mondta, hogy persze, persze.

Aztán megcsináltad vele egy 10-est, és mondja, hogy ja, hát akkor ez az előző ez hat volt.

Tehát, hogy erre is nagyon jó szerintem, hogy ezt a később tényleg alkalmazott RP, most nem is az, hogy -től 10-ig, de könnyű, nehéz, azt megérezze az ember, ja, hogy ez a nehéz, nem az, amit én eddig csináltam. >> És van az a karakter is, aki mindenre egyes ketten, [nevetés] igen.

Stráva, könnyű futás, 195-ös pulzus. >> Tehát ez is mennyire tanulható maga az RPS skálázás, hogy hogy gyakorlatilag a szenvedést is lehet tanulni.

Tehát pont Gáspárral csináltunk itt egy ilyen maximális statikus erőgyakorlatot, és én azt kértem, hogy egy ilyen tényleg max erőt adjon bele abba az adott gyakorlatba, és így belehetett a maxelőt, és utána mosolyogba így ránézett, és így mondom, hogyha így ez egy tényleg egy maximális erőgyakorlat volt, [nevetés] akkor valószínűleg nem az van, hogy három másodperc alatt regenerálódik belőle, és az egy teljesen új típusú stimulus volt. és és hogy gyakorlatilag a valószínűleg a saját tényleges maximumának egy ilyen 60%-át ért el, és hogy a futásban is ez van, hogy a saját maxunknak a 100%-át azt azt alapból nagyon nagyon kevesen érik el.

Tehát én nagyon kevés olyan sportolót ismerek, aki tényleg az 100%-ot ki tudja hozni magából.

És amúgy szerintem hatalmas dolog, tehát hány olyan sportolót ismerünk, aki pont versenymenő, és ott a maxot ki tudja magávól hozni, vagy akár edzéseken is a maxot ki tudja magából hozni.

És hány olyan sportoló van, aki aki amúgy nagyon maga szinten sportol, de nem tud egyszerűen olyan szinten szenvedni? >> Fú, ez egy nagyon érdekes téma.

Hy, akkor külön is beszéltünk, mert ez annyira foglalkoztat engem, hogy ez valami amit vagy lehet, hogy lehet akkor kijavítotok, de hogy mindig ezen gondolkoz hogyan lehet mérni.

Tehát, hogy amikor az van, hogy azt mondja, hogy már nem tudom tovább nyomni, és valaki más szintén azt mondja, te látod rajta, mint aki talán tovább tudod magadat tolni egy picit, hogy ez még valószínűleg nem a max, hogy hogy mi ennek az ilyen abszolút mérőszabára.

Na mindegy, kicsit kicsit más topik, de >> főleg, hogy itt közben jön az is, amiről talán egyszer már beszéltünk valamelyik részben, hogy amikor az ember szárnyal és nagyon flowba van és minden jó, akkor néha van, hogy még csökken is a szenvedés.

Tehát, ahogy ő befut az utolsó 1 kilméteren, ott nem a szenvedésű eszünkbe, de valószínűleg borzasztóan ki volt merülve ott a teste meg az idegrendszere, amit utána később érzett, nem ott.

Tehát hát én azt mondani az a az ájulás az a 100%, úgyhogy addig alatta vagyunk valamivel, >> és azzem, hogy utána vagy nem tudom, hogy te vagy ti hogy vagytok vele, de pár órával mindig, hogy amúgy lehet, hogy kicsit tudtam volna még jobban szenvedni.

De igen, igen, de ahogy megnézed a győzteseket, mondjuk egy olimpián, az, hogy lefutja a 100zet, valószínűleg eléggé elfáradt és és szinte meg se áll és már fut a a az örömörre és és lehet, hogy a második, harmadik, negyedik meg összeesik, de hogy az a az a az a plusz jó érzés az akkora energiát ad, meg olyan gyorsan felülíri a fájdalmat, hogy rögtön fut a zászlóért és és futja a tiszteletkört. >> Igen, tényleg.

Én pedig meg így nem is gondoltam bele, de tényleg így van, hogy a nyertes az ritkán fekszik ott nagyon sok ideig, miközben >> hát 400-an esetleg >> Igen, igen, igen.

Hát igen, csak most már látjuk, hogy most annyira nagy a médianyomás rajtuk, hogy gyakran már ott van rajta a kamera, hogy fekszik.…

Említett entitások

Témák

  • tesztfutás
  • pályateszt
  • laborteszt
  • verseny
  • időfutam

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Kisokos #4 - Tesztfutások”

Miről szól ez az epizód: „Kisokos #4 - Tesztfutások”?

Ez a Futópodcast "Kisokos" sorozatának epizódja a tesztfutásokról szól. A műsorban szó esik arról, mi a tesztfutás definíciója, és milyen típusai léteznek, mint például a pályatesztek, laboresztek, versenyek és időfutamok. Kiemelik a tesztek eredményeinek értelmezését, és… Az epizód a Futópodcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 12. 12..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Kisokos #4 - Tesztfutások”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Seres Gáspár, Vitárius Bence, Csere Bence, Kriván András.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Kisokos #4 - Tesztfutások”?

Fő témái: tesztfutás, pályateszt, laborteszt, verseny, időfutam.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Kisokos #4 - Tesztfutások”?

Megjelenés: 2025. 12. 12.. Hossz: 1 óra 7 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/futopodcast/kisokos-4-tesztfutasok-fd98327e

Több epizód a Futópodcast-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból