Instant Biznisz Podcast

Rakonczay Gábor - Így zártam le életem legveszélyesebb korszakát

· PT28M18S

Összefoglaló

Rakonczay Gábor, kétszeres Guinness-rekorder, extrém sportoló az Atlanti-óceán átevezése után visszavonult a magas kockázatú expedícióktól. Az Instant Biznisz Podcastban elmondja, hogyan lehet tudatosan lezárni egy életciklust, és mi történik, amikor valaki felhagy addigi…

Röviden

Műsor
Instant Biznisz Podcast
Megjelenés
2026. 05. 21.
Hossz
28 perc
Szereplők, említett nevek
Mózes Tamás
Témák
extrém sport, expedíció, életciklus váltás, visszavonulás
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Képzeld el, hogy 18 éve építed a karriered, a neved szinte szimbólummá vált, és a csúcson tudatosan te húzod meg a vonalat.

Nem azért, mert elfáradtál, hanem mert megtanultad, hogy mikor kell kiszállni.

Rakoncai Gábor 44 évesen az Atlanti óceán utolsó átkenúuzzása után visszavonult az extrém expedíciótól.

Az Instant Business Podcast mai adásban arról beszélgetünk, hogyan zárjunk le tudatosan egy korszakot, és mit kapunk cserébe, ha van bátorságunk elengedni azt, ami eddig az életünk volt. >> Az ember akkor érzi jól magát, nem akkor, amikor nem kell csinálnia semmit, hanem akkor, amikor megold valamit, amikor valamit létrehoz, amikor tud valakinek segíteni, amikor feltalál valamit, kitalál valamit. >> Van, aki célokat tűz ki, és van, aki átnevez egy óceánt.

A mai vendégünk, Rakoncai Gábor.

Kétszeres Guinness világrekorder, extrém sportoló és a világon az egyetlen ember, aki Kenuval szelte át az Atlanti óceánt.

Hatszor kelt az óceánon, átszelte Grönlandot, 44 nap alatt tért el a déli sarkot.

Több 100 kmes ultrafutások, világrekordok, extrém expedíciók, de ami mind emögött van, fókusz, kitartás és egy gondolkodásmód, ami újraírja a határaidat.

Ha kíváncsi vagy, mire képes az ember, amikor tényleg mindent belead, akkor ez az epizód neked szól.

Az embernek igenis kellenek a kihívások, és egy-egy problémának a megoldása az egy fejlődési lehetőség.

Ha így nézzük, akkor az életünk időtartalma 99% az nem nem a cél, amikor éppen megvan, hanem az, hogy két cél között éppen úton vagy. >> Ennek a beszélgetésnek a címe az utolsó evezőcsapás.

Ugye hát te visszavonultál ettől az egésztől, tehát meghúztad a határt, megvolt az utolsó ilyen vizes kalandot, fogalmazzunk így, ami az extrém sportolói karrieredben meg fog történni, vagy megtörtént már ugye tavalyi évben, 2025-ben.

Valójában ez volt az utolsó, vagy lehet, hogy 20 év múlva úgy hozza az élet, hogy csinálsz még egyet.

Hogy látod ezt az egészet így a jövődre való tekintettel?

Hát én abba húztam egy egy eléggé fix határt, hogy azokat a magas veszélyfaktorú projekteket hagyom abba, ahol indulás előtt azért valamilyen szinten nem muszáj azért elbúscsúzkodni a családtól, mert van abbra is esély, hogy te nem jössz haza.

Szóval biztos, hogy lesz olyan, ami kívülről majd úgy fog kinézni, jó, de ez megint ugyanolyan veszélyes, de nagyon nagy különbségek vannak a projektek között.

Tehát a az óceán átkenúzás az az szóval az az tényleg egy nem véletlenül más, még nem tudta megcsinálni, de mondjuk egy déli sarkra begyaloglás hiába tart napig és fagyási sérülések és nem tudom én 90 kg-s szánt húzol és és folyamatosan fúj a szél és minden, csak gyakorlatilag abban nincsen veszélyfaktor.

Tehát ott ha amis fölöltözöl, tehát a hideg ellen azért lehet védekezni.

Ha te óránként eszel, akkor nem fogsz kihűlni.

És hogyha innen haladsz minden nap 25 km-t abba az irányba, akkor pedig mielőtt elfogy a kajád, oda fog szérni.

Tehát ez ha eles akkor fölállsz, mert úgy se látja senki, azt tovább mész.

Tehát mire az ember oda jut, hogy megszerzi a kvalifikációs expedíciókat, az engedélyeket meg minden, gyakorlatilag ott tökéletesen 100%-ig biztos, hogy ez oké lesz.

Szóval így ezeket fogom abbahagyni, vagy hát ezeket hagytam abba.

Nyilván ennek volt egy fontos szempontja, hogy a számomra a legnagyobb legnehezebb leghosszabb legveszélyesebb satöbbi satöbbi projektel le tudjam ezt zárni, hogy hogy úgy legyek egy egy kvázi egy záróprojektben, hogy tudom én, hogy az elejétől kezdve, hogy ez most ebben egy egy befejezés, egy záróprojekt, de de nyilván az ultrafutást lesz, meg fogok én még hajózni az óceánon is, szóval lesz jó sok minden, csak ezek a ezek a amiről hát így ja, tehát Ez a elmegyünk a falig, hogy megnézzük, hogy ott van-e a fal.

Na ez nem lesz. >> Az jutott eszembe, hogy korábban beszéltünk arról az előző adások egyikében, hogy sosincs kész az ember, és most lehet, hogy ezt így gondolod, de lehet, hogy 20 év múlva megváltozik a te gondolkodásmódod.

Ugye beszélgettünk már két helyről is, hogy látod azt a 2,5% esélyt, hogy én fogom magamat 65 évesen és nekilódulok egy olyan expedíciónak, amit soha senki nem csinált meg még rajtam kívül, és elmegyek a falig. >> Hát én most arról tudok beszélni, ahol most tartok, meg nyilván az eddigi megélt élettapasztalatom alapján.

Az, hogy 20 év múlva hogyan fogok gondolkodni, az azt most gyártom le nyilván, meg holnap meg holnap után.

Szóval, szóval ilyen téren az nyilván nem fogok ide semmit kőbevésni.

Az biztos, hogy azt gondolom, hogy itt most húzni kell egy határt.

És az, hogy mi számít ilyen ilyen megaprojektnek, tehát tehát hogy tehát most pont az, hogy nem szerintem sincsen kész az ember, hanem fejlődés van, és itt most éppen itt tartok, és menni kell tovább.

Szóval, hogy ez ez mi az, ami ami magasabban van, meg szebb, meg hosszabb, meg több tudást tud generálni, ott ott azért jó nagy ez az asztal, ami sok minden ráfér.

Tehát így annyi, hogy most eddig csak a direkt legveszélyesebb projektet kerestem, most meg keresek mást, ami ami számomra ugyanúgy káb lehetetlen, nagyon messze van, és kábé senki nem hinne benne.

Még lehet, hogy én se hiszek benne, de ezzel én én ezzel elég jól elvagyok, és szépen haladni fogok felé.

És akkor ez mondjuk egy extrém sport volt.

De hogyha így nekem az én mércémmel ez ez így magasabban van és nagyobb kihívás, akkor akkor ezzel én pont jól elleszek.

Tehát annyi, hogy most nem ide teszem a zsetónjaimat, hanem majd ide, és akkor erre foghatunk, és ebbe rakjuk bele a munkát, meg a a sok-sok időt.

Ez ugye neked egy tudatos hosszú éveken keresztül megfogalmazódó döntés volt, hogy te ezt abba fogod hagyni, meghúzod ezt a vonalat, és több ilyen nem lesz.

Kicsit így azzal tudnám párhuzamba hozni, hogy rengeteg vállalkozó van, aki ugye nevelgeti a cégét, és úgy tekint rá, mint egy gyerekre, és akkor eldöntheti, hogy most eladom ezt a gyereket, vagy nem adom.

És nyilván az ember a gyerekét nem adja el, de hogy neked is ez egy élet szakasz teljesnek a teljes lezárása volt.

Mennyire volt ennek a elengedés szakasza nehéz? >> Ez inkább ilyen megkönnyebbülés volt.

Tehát ez egy ilyen nagy zsákot letettem és ja, ezt most így le is lehet tenni, hogy akkor még cipeltem ennyit.

De ez hozzátartozik, hogy hogy nekem a a 2012-ben, amikor ott majdnem elsült alattam a hajó, és meglett a világrekord, és szuper, de de gyakorlatilag majdnem majdnem ott maradtam, azt én nem tudtam feldolgozni a következő 10 évben itt már a szárazföldön.

Tehát folyamatosan volt bennem egy olyan, hogy oké, de onnan éppen hogy csak megmenekültem, és az ilyesmi az annyi energiát, egyszerűen annyi memóriát lefoglal az agyából az embernek, hogy ez ez folyamatosan van egy be nem fejezett, nem tökéletes meg nem megoldott projekt, hogy hogy gyakorlatilag vissza kell odamenni.

És gyakorlatilag nekem ez volt a záróprojekt, hogy hogy akkor ugyanaz a hajó, meg ugyanaz a óceán, meg minden ugyanaz.

És akkor oda vissza kell menni, hogy azt meg kell nézni, hogyha most jobban felkészülök, meg több tudás rakok, meg a felszerelés meg minden, akkor is az lesz a az eredmény, vagy akkor teljesen más, és teljesen más lett.

Szóval ez valami olyasmi, hogy hogy tudod, van egy problémád a múltban, vagy egy meg nem oldott dolgod, ez a te mércéddel a meg nem oldott dolog, és úgy besöpröd a szőnyeg alá, mert ott jól van az, ott is.

Te megtanulsz vele együtt élni, tudod jó, hogy ott van a szőnyeg alatt, mindig kikerülöd, mert nem lépsz rá, de ez ez egyszerűen elviszi az embernek a figyelmét. >> Nyomaszt, >> nyomaszt.

Tehát >> ezen kattoksz így rémálm.

Én most túl lehet, hogy túlzás rémálmok, de hogy így eszedbe jut nap közben. >> Megtanulsz ezzel együtt élni?

Tehát nem még csak eszembe se jutott, de ez mindig is ott volt, hogy hogy úgy ott van valahol. úgy vagy úgy ült a válamon, vagy ott volt a szemagat, >> és és egyszer el kellett jutni egy olyan szintre, hogy oké, ez itt per pillanat, habár javója volt, de de ez egy olyan görb, ami sose éri el a nullát, szóval ezért akkor irányt kell váltani.

Ez a projekt nekem kábé két évembe került.

És és hogyha most azt mondhatnám, hogy így, ahogy így ezt rendbe raktam, ezt én most odaadhatnám egy egy kvázi egy pszichológusnak, egy egy szakembernek, hogy ezt rakja rám be nekem ezt a múltbéli traumámat, és ennyi idő alatt meg pénz meg energia meg minden árán megold megoldotta volna, akkor én azt mondtam volna, hogy köszönöm szépen, hát egész életemben hálás leszek.

Szóval ezt megoldottuk, ez szuper zseniális.

Szóval nekem ennél jobb befektetést per pillanat én nem tudtam volna csinálni, mint hogy visszamegyek és megoldom azt, ami ami nem volt megoldva, ami számomra egy a legnagyobb projekt, a legveszélyesebb, a majdnem meghalós meg a minden.

Úgyhogy most ezért van ez a megkönnyebbülés, meg ezért van ez, hogy utolértem magamat, hogy nincs ez a kényszer, hogy van időm, hogy te teljesen hihetetlen, hogy hogy mekkora változást tud okozni az, hogy a múltodban valamit rendbe pakolsz, amit téged nem hagyott olyan szinten nyugiba, hogy ahogy kéne.

Szóval így ja, ez egy ez egy jó érdekes helyzet, de de szükségszerű volt.

És így mivel ez egy ilyen projekt volt, ezért szép az, hogy itt legyen lezárva. >> Kerek az egész történet. >> Így van.

Így kerek, így abszolút kerek.

Hogyha páros óceánsel kezdett, ez volt a törés pont az egészbe, akkor ezzel lehet befejezni, és és így körbejártuk és és tökéletes.

És nem ha most ezért még elkezdenék hozzárakozgatni valamit, ez már csak rontani lehet. hogyha egy ilyen mérleket képzelnünk el magunk előtt, hogy itt a folytatás, itt a hagyjuk abba és tegyük le ezt a terhet, akkor milyen érvek és ellenérvek hangzottak el a te gondolataid között egyik vagy másik oldal mellett vagy ellen? >> Nem volt semmi ilyesmi.

És akkor jött egy olyan, hogy hogy ja, hogy ezt most kell csinálni.

Aztán jött bele a munka, és aztán meglett az eredménye, de nem nem fogtam papírt, nem rajzolgattam jobbra meg balra, hogy pozitív meg negatív, és akkor nem méregedem.

Egyszerűen belül lehetett tudni, hogy igen, ez a helyes, ezt kell csinálni.

És akkor én úgy működök, mivel művésznek tanultam, hogy nyilván az intuíció, vagy az, amit belül így érzel, az azért az nem fog becsapni.

Szóval innen megálmodok egy projektet, és az, hogy ennek semmi racionalitás nincs benne, meg semmi valós ráció nincs benne, az az teljesen mindegy.

Utána viszont, amikor megvan a cél, hogy na most innen ide fogunk elmenni, utána nyilván atomjaira szedem a feladatot, és lépésről lépésre fogok rajta végigmenni, ahhoz már kell a szépen, higgattan a józanész, de de a terv, a tervezés az nem kell. a tervezéshez, ha használod a a kvázi a uszenesedet, akkor akkor garantáltan ezen a kereten belül fogsz mozogni, mert a a jóeszed az abból táplálkozik, amin eddig átmentél, mint tapasztalat, mint tudás.

Tehát gyakorlatilag í ezen belül fogsz mozogni. >> Hm. >> Ha te belülről hozol egy döntést, amiben józanésszel, hogy hú, ez pont lehetetlen, hát az azért van, mert ezen kívül találtál egy célt, és utána persze a jó zeneszed el fogsz ezen majd darabonként lépésről lépésre végigmenni.

Nekem egy olyan szituáció, amikor csinálok valami extrém dolgot, ahol tudom, hogy ha még nem történt semmi rossz velem, akkor csak idő kérdése, hogy fog.

Tehát, hogy én nehezen bírom elképzelni azt, hogy elindulsz az expedíció legelején, és akkor így tökéletes, ha a végéig nem történik semmi váratlan vagy szokatlan, amire mondjuk előzetesen felkészültem, vagy nem készültem fel, nagyon sokan egy ilyen egy ilyen káoszfüggő életet generálnak maguknak, saját magukat gáncsolják el, ha éppen sikeres lennék, akkor gyorsan keresek valamit, amivel az egészet el tudom rontani.

Ha nincsen probléma a vállalkozásomban, akkor kirúgok egy embert, hogy akkor hirtelen legyen egy helyzet, amit meg kell oldanom, hogy te egyébként káoszfüggő vagy ilyen szempontból, tehát így keresed ezeket a helyzeteket tudatosan, vagy vagy akár tudat alatt? >> Szerintem nem, nem.

Én azért szeretem, ha jól működnek a dolgok.

Az más kérdés, hogy amikor az ember egy ilyen expedíciót csinál, akkor pontosan tudja, hogy itt itt azért lesznek kőkemény helyzetek meg nagy bajok.

Szóval szóval ezt pontosan lehet tudni.

Ezeket be kell lokalizálni és ezekre fel kell készülni. >> Ha még nem tetted volna meg és tetszik az adás, kérlek támogasd a munkámat azzal, hogy feliratkozol.

De az izgalmas része, hogy nem tudod, hogy pontosan mi lesz ez a probléma, nem tudod, hogy mekkora lesz ennek a problémának a nagysága, és hogy azért valamilyen szinten biztos, hogy benned van egy kételje arra vonatkozóan, hogy fizikailag mondjuk el tudod-e viselni azt a kihívást, ami veled szembe jön, mert hogyha most csak a hullámzó tengerre vagy óceánra gondolok, akkor persze a kicsi hullámra edzek, a közepes hullámra edzek, de mondjuk egy olyan soha nem látott hullámra, ami még a történelemben nem fordult elő, arra nem igazán tudsz felkészülni, vagy sokkal nehezebb felkészülni egy olyan eseményre, ami ami amit még mondjuk nem biztos, hogy átéltél korábbi életed során, és annak a nyilván a kezelésére, hogy ezzel hogyan lehet szerinted egyébként megküzdeni? >> Hát hogyha te mindent megtettél a dologért, akkor te belül nyugodt vagy.

Tehát hogyha most jön a történelemben a világ legnagyobb hulláma, és akkor te, hogy teljesen nyugodt leszel közben is, mert mert te mindent megtettél.

Szóval szerintem kábé ez a ez a lényege.

Nyilván ha az ember megy a célja felé, akkor ott a problémákból nem tud mindenre felkészülni, de arra mondjuk fel tud készülni hogy hogy ne kifele másszon a helyzetbe, hanem hogy próbáljunk keresztül menni ezeken a problémákon.

Tehát tehát maga a probléma megoldó gondolkodásmódot, azt azért meg lehet tanulni, és elég jól lehet üzemeltetni.

Meg nyilván a probléma elkerülő gondolkodásmódot is nagyon jól meg lehet…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Rakonczay Gábor - Így zártam le életem legveszélyesebb korszakát”

Miről szól ez az epizód: „Rakonczay Gábor - Így zártam le életem legveszélyesebb korszakát”?

Rakonczay Gábor, kétszeres Guinness-rekorder, extrém sportoló az Atlanti-óceán átevezése után visszavonult a magas kockázatú expedícióktól. Az Instant Biznisz Podcastban elmondja, hogyan lehet tudatosan lezárni egy életciklust, és mi történik, amikor valaki felhagy addigi… Az epizód a Instant Biznisz Podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 05. 21..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Rakonczay Gábor - Így zártam le életem legveszélyesebb korszakát”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Mózes Tamás.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Rakonczay Gábor - Így zártam le életem legveszélyesebb korszakát”?

Fő témái: extrém sport, expedíció, életciklus váltás, visszavonulás.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Rakonczay Gábor - Így zártam le életem legveszélyesebb korszakát”?

Megjelenés: 2026. 05. 21.. Hossz: 28 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/instant-biznisz-podcast/s2e30-rakonczay-gabor-igy-zartam-le-eletem-legveszelyesebb-korszakat-19208238

Több epizód a Instant Biznisz Podcast-ből