Nőszintén Podcast

Anyaként lefutotta a Balatont – és meg is nyerte | Lang-Somogyi Zita | S03E33

· PT47M10S

Összefoglaló

Lang-Somogyi Zita, háromgyermekes édesanya és ultrafutó, a Balaton Szupermaraton női győztese, vendég a Nőszintén Podcastban. Az epizódban Zita mesél arról, hogyan egyezteti össze az anyaságot, a mindennapi életet és a kiemelkedő sportteljesítményeket, valamint arról, hogyan…

Röviden

Műsor
Nőszintén Podcast
Megjelenés
2026. 07. 01.
Hossz
47 perc
Szereplők, említett nevek
Lang-Somogyi Zita, Makó Mariann, Udvarhelyi Mónika, Monostori-Prohászka Ágnes
Témák
ultrafutás, anyaság, balaton szupermaraton, sportteljesítmény
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Első nap tudtam, hogy ha már tudok maratont futni, akkor le tudok futni valahogy 52 km-t.

Hogy mi lesz második, harmadik, negyedik nap.

Anyaság [zene] női spiritualitás.

Ez a nőszintén [zene] podcast, az eredeti.

Négy nő, őszinte, mély [zene] és néha könnyed beszélgetések.

És akiket hallhattok, Monostori Prohászka Ágnes, Udvarhelyi Mónika, Makó Marian és Szlívka Tünde. >> Sziasztok kedves hallgatók.

Sok szeretettel köszöntünk benneteket itt a Nőszintén podcastban, az eredeti Nőszintén podcastba és vendégünk is van, Láng Somogy Zita személyében, akit nagy szeretettel köszöntünk. >> Sziasztok!

Köszönöm a meghívást, és én is köszöntök mindenkit.

Csodálatos, hogy el tudtál jönni.

Nem volt egyszerű megszerveznünk a mai alkalmat. [nevetés] Az IT most kialakulóban lévő hosszú távfutó.

Ezt most még megbeszéljük, hogy ez melyik kategória lesz.

De amit el kell róla mondanom, az, hogy elsősorban három gyerekes édesanya.

Nekem 16 éve nagyon jó barátnőm.

Együtt végeztük a dullaképzést és bár Zitu nem hivatalosan dúláskodik, de azt gondolom, hogy amúgy az egész életed egy kicsit a dullaságról szól.

És most leginkább a sport az, ami miatt azt gondoltam, hogy beszélgessünk egy kicsit, merthogy mi is történt itt áprilisban.

Áprilisban volt áprilisból áprilisban volt egy verseny, amire felkészültél és hát mit ad isten megnyerted.

Ez volt a Balaton ultramaraton.

Nagyon drukkoltunk neked és nagyon szurkoltunk és nagyon gratulálunk, hogy ezt így le tudtad hozni.

És hát én azért egy kicsit így bele tudok lesni a a kuliszták mögé, hogy ez hogy is működik így a hétköznapok szintjén, de ez valami elképesztő.

Tessél nekünk légyszi arról, hogy hogy kell ezt elképzelni, hogy van egy napod, egy heted.

Nálunk nem egyszerű, mert az egész család sportol, és ugye mondtad, hogy három gyerekes anyukadok, és mind a három gyermek versenysportol, úgyhogy alapvetően a fő feladat az ő támogatásuk, és emellett kell még bepasszírozni a saját sportot.

Úgyhogy nálunk állandóan minden ilyen meg kell, hogy legyen tervezve, és nincsenek ilyen kis lehetőségek, hogy csak úgy pihengessünk, vagy a spontán dolgok azok nem annyira férnek bele.

De végül is minden megoldható.

Meg úgy is kezdődött, vagy talán úgy lett több időm sportolni, hogy ők is elkezdtek sportolni, és ugye hoztam, vittem őket az edzés, és amíg edzésen vannak, addig végül is várni kell rájuk, >> és amíg vár az ember, addig akár fel is húzhat egy futócipőt, [nevetés] >> vagy lehúzhat néhány kilométert. >> Igen, igen, igen.

Végülis Hajnalban az uszodában nem sok mindent lehet csinálni, [nevetés] úgyhogy >> akkor végül is kényszerből kezdted el val >> úgy neveltük őket, hogy sportoljanak és így legyen lehetőség.

Ügyes. >> Így is mondhatnánk. >> És honnan van a futás szeretete, vagy a sportszeretete? >> Igen, én már gyerekkoromban szerettem futni, meg atletizáltam általános iskolába, de aztán valahogy ez így abba maradt.

Egy vajdasági kisfaluból jövök, és ott nem igazán volt atlétika csapat.

És akkor volt egy ilyen 600 meg 800 mt futottam akkoriban.

Volt egy ilyen országos második helyezésem, és akkor így felajánlott a nagy szabadkai csapat, hogy akkor én járjak oda.

De hát az nagyon messze volt megszervezni az így nem sportoló családban ez azért nem volt olyan egyértelmű. >> Ja igen.

Hogy nátok a család nem sportol >> senki nem sportolt.

Nem nem igazán értették ezt a ezt az egész dolgot.

Meg akkor úgy én is úgy beláttam, hogy jó, hát igazán akkor rámenne az összes szabadidőm, meg a fiatalságom, és hát így elengedtem a sportot így ott a gimi elején [torokköszörülés] >> de aztán valahogy mindig motoszkált benne.

Meg arra emlékszem, hogy kislányként így nekem ilyen hatalmas vágyam volt, hogy egyszer egy maratont futni, az olyan elképzelhetetlennek tűnt, hogy valaki lefut egy maraton. >> [nevetés] >> És akkor emlékszem, hogy valahol hallottam is egy ilyen történetet, hogy egy kislány valószínűleg valami afrikai országból, hogy egy ilyen sehonnan jött kislány, és hogy az mekkora sztár lett meg nem tudom.

És akkor mindig irigykedtem ezekre az emberekre, hogy úristen, így sehonnan jöve meg mezítláb és maratont futni is.

De akkor még így nem gondoltam, hogy egyszer maratont fogok futni.

És akkor sokáig eltűnt a sport az életemből, és már akkor jött vissza, amikor már a harmadik gyerkőc megvolt, a Luca.

És akkor a az a fodrászom az Andi mondta, mert ő nagy futó volt, és ő ezt a Balaton szupermaratont már akkor teljesített a csapatba, és mondta, hogy négy nap alatt körbe a Balaton körü is, hogy hogy lehet ezt?

Azt nem is tudtam elképzelni, de ő maratont is sokszor futott és készült egy félmaratonra, de közben kiderült, hogy babát vár, >> és akkor egy ilyen fodrászkodás alkalmával kérdezte, hogy Zitó, nem akarsz elmenni ejtem, nem veszed át a nevezésemet?

Én meg így gondolkodtam, hogy hát az négy hónap múlva van, én még 10 km-nél többet sose futottam, de inkább ötöt, ugye rövid távokat inkább.

És hát egyébként is szoptatok meg a Luca kicsi, meg három gyerek van ugye három év különbséggel és hát a legnagyobb is éppen elmúlt négy. >> Hát nem tudom, de [torokköszörülés] azért úgy beleültette a bogarat a fülembe, és akkor aztán mondta neki, hogy jó, Andi, hát lehet, hogy mégis csak átvenném azt a nevezést.

Ü >> ühüm. >> És akkor végül is így kezdődött a a a az újrafutás. >> Mennyire tudtál felkészülni akkor err?

Fú, emlékszem, hogy lent nyaraltunk Horvátországba, és akkor ott volt egy ilyen partszakasz, ami oda-vissza 6 km volt.

És akkor az volt a cél, ott voltunk egy hétig, hogy a utolsó előtti nap lefutjuk kétszer 12 km-t, és én gondoltam, hogy ezt biztos, hogy nem fogom tudni megcsinálni, és szenvedtem is nagyon a végén, de akkora hősnek éreztem magam, amikor vége lett.

És akkor >> és akkor még volt egy olyan hát másfél hónap a maratonig fél, akkor az még csak félmaraton volt félmaratonig.

És akkor mondom, jó 12 megvan, akkor akkor valahogy majd lesz.

És akkor végülis 15-öt futottunk leghosszabbat a félmaraton előtt.

És akkor én fogalmam se volt, hogy ez milyen lesz, de arra emlékszem, hogy amikor a a Budapesten ugye akkor ott a hősök teréről indult a verseny, és hogy így elkezd dübörögni több ezer ember az utcán.

Hát ez olyan lootbőrérzés volt.

Tiszta eufóriában voltam, így potyogtak a kőim.

Jól van, szedd össze magad, itó, futni kell. [nevetés][zihálás] És ez ilyen fantasztikus élmény volt megtapasztalni azt tényleg, hogy amikor ez a sok-sok ember, aki más környezetből, más élethelyzetből, de mindegyik azért tanult, hogy fusson, és mindegyik valahogy elindul, és >> és nekem mindig van egy ilyen összetartás élmény ebbe a futásba, hogy hogy máshonnan jövünk, mindenkinek más van az életében, de ott egymásra nézel, pacsizol a melletted levővel és és ott csak futunk, >> és nem az a lényeg, hogy ki nyer meg, hogy nyer, hanem hogy csak fussatok. >> Igen, hogy fussunk.

És egyébként ez nagyon érdekes, mert jó, nyilván én nem profi szinten futok, tehát általában nem is az a cél, hogy nyerjek, mert sokkal jobbak vannak sokkal jobbak [nevetés] vannak egy versenyen, főleg mondjuk egy félmaratonon, vagy egy nagy városi maraton esetében is azért ott vannak tényleg a profik is, akik azért tényleg egész másképp edzenek, >> de hogy nekem a a futás meg főleg a hosszútávfutás az inkább arról szól, hogy hogy önmagamat meghaladjam, vagy hogy elérjem azt a célt, amit én szeretnék, vagy hogy esetleg jobb legyek, mint előtte, vagy hogy az adott napon kihozzam magamból azt, ami bennem van, hogy így ne maradjon. >> A leghosszabb táv, amit futottál.

A leghosszabb ezen a ezen a BSM-en, amin áprilisban indultam volt.

Azt hiszem, hogy a leghosszabb szakasz 53 km volt.

És egyébként a leghosszabb táv után voltál a legbüszkébb magadra, tehát akkor győzted le magad a leginkább, vagy esetleg volt más, amikor >> fú, na most megcsináltam? >> Ühüm.

Hát volt egy tavaly előtti maraton, ami az ilyen nagy élmény volt, mert nagyon szerettem volna, mikor már így futottam pár maratont, de egyébként most se nem tudom, 100-at futottam, csak mondjuk olyan 15-öt, azt hiszem körülbelül 15-20-at maximum.

Igen. [nevetés][zihálás] >> Nem, szerintem 15 körül van.

És ö és hát amikor itt ott látod, hogy az elsőnél nem tudod, hogy hogy milyen eredményre számíthatsz, ott szeretnéd teljesíteni.

Mikor már elmész másodszor, harmadszor, akkor úgy látod, hogy javulsz vagy nem, vagy fejlődtél, mi a helyzet.

És akkor így van egy ilyen a maratonisták között egy ilyen egy három órás ilyen állomidő, hogy a három óra alá bemenni az ilyen az ilyen nagy szót nyilván az amatőrök között, mert hát ugye a profik már egy-két óra alá is bementek. [nevetés] >> Jó.

Úgyhogy ez ilyen más szintbe, de hogyha valaki mondjuk három órán belül fut, akkor az már olyan, [torokköszörülés] hogy arra úgy megveregeted a vállat, hogy jó, akkor három óra megvan. >> És akkor de én inkább a 310-z alal el akartam bemenni, mert mondjuk 312-es időm volt, >> és akkor volt egy bécsi maraton, ahol a 310-et céloztuk meg, és elképesztő ment, és 3:04 volt az időm. >> És én akkor ott úristen, és akkor akkor tudtam, hogy oké, innen nincs megállás, ha már eddig eljutottunk, akkor innent be kell menni a három órára alá.

Most ez most már olyan elérhető távolságra van. >> És közben tényleg az azt jelenti, hogy kilométerenként egy pár másodperccel kell jobbet futni, de hát az brutál munka.

Tehát hogy ez a nehéz, hogy egy idő után nagyon sokat kell ahhoz beletenni, hogy mondjuk tényleg egy ilyen három három és fél órás időn egy-két percet javíts.

De akkor én már éreztem, hogy ezt itt nem lehet elengedni.

Innentől kezdve ez most így cél. >> És akkor következő évben sikerült is.

És akkor bementem 3árom óra alá. 258 körül lett.

És annyira vicces volt, mer hogy egyedül értem be a célbe.

A férjem is futott, de még a pályán volt és ismerős, meg nem volt körülöttünk, csak ugye több 1zer ember.

És beértem és sírtam, mint egy ilyen kisgyerek, h úristen, úristen.

És ilyen tiszta eufória volt, és így odajött többszörhöz, így minden rendben, minden, csak nagyon boldog vagyok. [nevetés] És akkor az az egy ilyen nagyon meghatározó élmény volt. >> És egyébként ez a ez a BSM ez meg egy nagyon érdekes dolog volt, mert nem tehát, hogy itt is volt eufória a végén, de hogy itt úgy az egész közben ilyen nagyon sok megélt pillanat volt, hogy oké, első nap tudtam, hogy ha már tudok maratont futni, akkor le tudok futni valahogy 52 km-t, hogy mi lesz második, harmadik, negyedik nap, hogy fogok regenerálódni, hogy fog az menni egyáltalán.

És akkor így kaptam ilyen nagyon kedves jótanácsokat a a barátoktól, akik ezt már lefutották, hogy hát ha azt érzed második, harmadik nap, hogy ki se tudsz szállni a kocsiból, és nem tudsz sétálni, és ne izgulj, mert futni még tudsz majd. >> Ez elképzelhetetlen, nem?

Tehát hogy így nem tudsz kizáni, ami beszélnek és így tényleg második nap már úgy nehezebben szállsz ki a kocsiból.

Az még úgy jó, az első két nap az szuper volt, de a harmadik nap tényleg az volt, hogy kiszálltam így megkapaszkodva >> bemelegítés >> és akkor az volt, hogy be kéne melegíteni.

De tény tényleg bicegbeve jártam.

Majd mondom, ebből ebből nem lesz futás, nem hogy bemelegít.

És akkor elbemelegítettem a mosdóig, [nevetés] >> ami tele volt, úgyhogy elbelegítettem a másik mosdig, ami szintén, úgyhogy végül egy bokrot találtam.

De és akkor az volt az izgalmas, hogy hát én ilyen se voltam még, hogy ott a második vagy talán a Igen, már a második nap is szerintem így beszólították, hogy kik vannak az első három helyen éppen aktuális a versenyben és akkor >> tök fura volt, hogy tudod így beszólítanak a marázsuzsiékkal meg ilyen nagy nevekkel együtt, hogy ó mit keresek én itt?

Tényleg engem is ide beszólítottak, és akkor mondom, oké, beszólítottak, de el kéne kezdeni futni valahogy.

Mert az egy dolog, hogy én megvolt a fejemben, hogy körülbelül milyen idővel, de hogy egyáltalán, hogy lesz futás. >> És tényleg elképesztő dolog, hogy így elindulsz és visz a lábad, visz a lábad, és megvan az előző napi tempó és így valahogy így tényleg megy, és így nagyon furcsa élmény. >> De mentálisan az, hogy így mibe kapaszkodsz?

Tehát amikor ott van, hogy oké, akkor most jön megint 40 km, amit vagy 45, amit le kéne futni, hogy így mi visz tovább?

Tehát, hogy visz az, hogy a többiek is ott vannak, vagy az visz, hogy nem tudom, így mentálisan, folyamatosan a légzésre figyelsz, vagy fókuszt tartasz, vagy van a célja, vagy hogy így, vagy segít-e egyáltalán a mentál higiénés képzésed ebben? >> Abszolút, abszolút.

Tehát szerintem tényleg ezt szokták mondani, hogy a felkészülés egy részben fejben dől el.

És ha belegondoltok, tényleg most amit a Rakonca is utott, hogy 10 napig tud, hát nyilván nem futott előtte hét napig folyamatosan kipróbálja, hogy működik-e.

Tehát, hogy én azt látom, >> nem sok tapasztalatom van benne, de azt látom ugye mondjuk csináltam három Iron Mant-t, ami szintén hosszú terhel is, hogy hogy van az a fajta verseny, és az ultra szerintem erről szól, hogy >> edzesz valameddig, és utána abban bízol, és azt tudatosítod fejben, hogy ezek a kis puzzle darabok összeállnak. hogy lesz az úszok ugye majdnem 4 kmt, aztán ringázok 180-at, pedig előtte 150 volt a leghosszabb tekerésem, és utána még majd futok egy maraton, tehát ezt így nem tudod elképzelni akkor se, ha most [nevetés] nem >> akkor se, ha sokat készülsz.

És valahogy ez van a futásban is, hogy például a harmadik napim azon nem gondolkodtam, hogy ez most hány kilométer az napra, hanem nagyon meg akartam csinálni. be kell írni ma is a célba.

És nekem az az egyik trükköm, hogy feldarabolom a távot.

Tehát, hogy nem azt nézem, hogy milyen hosszú, hanem mondjuk elmegyek a frissítőpontig, onnan meg a következő frissítőpontig, vagy mikor elmegyek az öt vagy a 10 kmes táblán, akkor így fejbe kipipálom, hogy jó, ez is megvan, de nem számolom vissza, hogy még van akkor 48 meg 42, hanem aki öt pipa, ami a zsebbe van, azt számolom.…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Anyaként lefutotta a Balatont – és meg is nyerte | Lang-Somogyi Zita | S03E33”

Miről szól ez az epizód: „Anyaként lefutotta a Balatont – és meg is nyerte | Lang-Somogyi Zita | S03E33”?

Lang-Somogyi Zita, háromgyermekes édesanya és ultrafutó, a Balaton Szupermaraton női győztese, vendég a Nőszintén Podcastban. Az epizódban Zita mesél arról, hogyan egyezteti össze az anyaságot, a mindennapi életet és a kiemelkedő sportteljesítményeket, valamint arról, hogyan… Az epizód a Nőszintén Podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 07. 01..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Anyaként lefutotta a Balatont – és meg is nyerte | Lang-Somogyi Zita | S03E33”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Lang-Somogyi Zita, Makó Mariann, Udvarhelyi Mónika, Monostori-Prohászka Ágnes.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Anyaként lefutotta a Balatont – és meg is nyerte | Lang-Somogyi Zita | S03E33”?

Fő témái: ultrafutás, anyaság, balaton szupermaraton, sportteljesítmény.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Anyaként lefutotta a Balatont – és meg is nyerte | Lang-Somogyi Zita | S03E33”?

Megjelenés: 2026. 07. 01.. Hossz: 47 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/noszinten-podcast/anyakent-lefutotta-a-balatont-es-meg-is-nyerte-lang-somogyi-zita-s03e33-c01b6dc9

Több epizód a Nőszintén Podcast-ből