Nőszintén Podcast

Császármetszés őszintén – A szülés lelki oldala, tabu nélkül | Kiss Verus x Nőszintén Podcast | S02E32

· PT1H2M7S

Összefoglaló

A Nőszintén podcast ezen részében Kiss Verussal, a Császárvonal applikáció alapítójával a császármetszés testi és lelki aspektusait járják körül, tabuk nélkül. Szó esik a magyarországi császármetszések arányáról, a feldolgozásról és arról, hogyan készülhetnek fel a nők a…

Röviden

Műsor
Nőszintén Podcast
Megjelenés
2025. 04. 23.
Hossz
1 óra 2 perc
Szereplők, említett nevek
Monostori-Prohászka Ágnes, Makó Mariann, Udvarhelyi Mónika
Témák
császármetszés, szülés lelki oldala, feldolgozás
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

[Taps] [Zene] [Taps] Négy velencei tavi nő, négy hang, négy élet, négy stílus, négy út.

Gyertek velünk, hallgassatok minket őszintén, tabuk nélkül.

Anyaságról, párkapcsolatról, női vállalkozói létről, gyereknevelésről énidőről önismeretről és minden másról, ami minket, nőket és anyatársainkat érint.

Ez itt a Nőszintén podcast, és akiket hallhattok Monostori Proheszka Ágnes, Makó Marián, Udvarhelyi Mónika, Szlivka Tünde és néha a téma szakértő [Zene] vendégei.

Ebben a részben vendégünk, Kis Verus, a császárvonal applikáció alapítója, két könyv szerzője, háromszoros császáros anyuka, aki elkötelezetten dolgozik azért, hogy minden haizülésen átesett nő támogatást, információt és valódi válaszokat kapjon.

Verusév csapata nem csak a császármecszés gyakorlati oldalát járja körül, hanem mélyen foglalkoznak a szülés lelki lenyomataival is, mert hisznek abban, hogy minden szülés számít, függetlenül attól, hogyan zajlott.

Tabuk nélkül beszélgettünk arról, mi van a császármetszések mögött, protokollokról statisztikákról megélésekről és a társadalom ítélkező hangjairól.

És mi is azt mondjuk, a te élményed is számít, minden szülés számít, az anya is fontos.

Tarts velünk, hallgass minket, és oszd meg ezt az epizódot azokkal, akiknek segíthet, mert minél több nőhöz jut el a császárvonal és ez a beszélgetés, annál közelebb kerülünk egy empatikusabb, tájékozattabb világhoz.

Hallgass minket most is nőszintén.

Nagyon sok szeretettel köszöntünk minden hallgatónkat.

És egy vendégünk is van itt ma reggel nálunk.

Kis Verus van a a kis házi stúdiónkban és Verusról már lehet, hogy ti anyukák hallottatok.

Mi mi biztosan Monnival egész közeli élményünk van az ő munkásságával kapcsolatban.

Nekem nagyon friss is az élményem, mert nem olyan rég voltunk egy képzésen.

És Verust onnan tudjátok vagy megismerni, vagy onnan hallhattatok róla, hogy egészségügyi újságíró és a császárvonal alapítója.

Ami azt hiszem, hogy ma már megkerülhetetlen, hogyha anyu hegy egy anyuka császármetszésen esik át, vagy akár készül a szülésére és informálódni szeretne, akkor nagyon gyorsan eljut hozzátok, illetve a az egész munkásságotokhoz.

Én én bízom benne, hogy ez így van.

És azért is ülünk ma itt, mertogy azt szeretnénk, hogy minél több anyuka ismerje ezt az egész folyamatot, illetve ismerje meg azt, hogy van lehetősége informálódni, és hogy milyen csatornákon lehet ez.

És ennek még van egy apropója, amit várus elmesél nekünk.

Sziasztok, hogy az április az a császármetszéssel kapcsolatos információszerzés hónapja.

Ilyenkor mindig hangosan dudálunk, adunk elő posztokat, mint ami ahol tudunk, ami a csövön kifér, még többet beszélünk a császármetszésről, annak az előzményeiről, utazmányairól és minden vetületéről.

Igen, mert hogy azt gondoljuk most már ezt, vagy én nem gondolom ezt, de hogy sokan talán azt gondolhatják, hogy attól, hogy valami gyakori, az normális, de hogy ez nem így van, és hogy mer attól, hogy rutinszerű, attól még egyszerű és szövődé mentek.

És könnyű, és csak megrázzuk magunkat, és megyünk tovább.

És pedig ez nem így van, és hogy erről szerintem nem lehet elég sokat beszélni, mert talán már nincs akkora stigmatizálása az anyáknak ezzel kapcsolatban, de adott esetben még az is megtörténhet, hogy jaj, te császárral szült, ez nem is ugyanolyan.

Meg te szegény, meg hogy jaj ne bánt, meg hogy sokkal könnyebb volt neked, meg legalább egészségesek vagytok című.

De ezt mondta a barátnőm 12x óra vajudás után, hogy hogy egy megváltás volt neki, és hogy jaj de őrül, hogy hogy császármcés lett a vége.

És én pedig készültem mindenféle vajudási pozícióval, és és mindent begyakoroltam, hogy majd milyen lesz a szülés, a szülésélmény, és aztán császármetszés lett a vége, és hát ez ez rohadt szar volt.

Tehát, hogy könnyebnek nem mondanám.

Tehát mellettem mondjuk a az anyukák, akik akik hüvei úton szültek, jöttek, mentek és segítettek a császáros anyukáknak, mert hogy ők nem tudnak megmozdulni.

És utána aztán ugye ez egy ez egy ez egy elég nagy műtét.

Tehát hogy nem nem egy könnyebb út szerintem.

De de igaziból mondod, hogy már kezd kikopni a stigmatizáció.

Sajnos szerintem ezt nem tudom alátámasztani.

Tekintve, hogy mi a témát töményen kapjuk arcba az online felületeken, én azt látom, hogy inkább az idősebb korosztály az, akinél ez egyszerűen nem tud kikopni.

Bárhogy is érzékenyítünk, bárhogy is beszélünk arról, hogy ne bagatelizáljuk el az érzéseket, hogy gondoljuk végig, hogy ez egy nagy hasi műtét.

Egyszerűen a legtöbb, most akkor mondok egy gyakorlati példát a felületeinken, a legtöbb letiltott felhasználó, akit kénytelenek vagyunk kitenni a felületünkről, azok idősebbek, idősebb felhasználók, akik egyszerűen nem értik, hogy miért kell erről ennyit beszélni.

És sokszor, sokszor kérjük és elmondjuk, és ennek ellenére sem megy át, hogy a tiszteletteljes beszéd, egy másik édesanya, vagy akár lehetne az unokája, vagy a mennye, az a valaki, akit minősít, hogy miért vekeng, miért sír, miért hisztizik, hogy neki nem olyan volt a szülése.

A szülésen csak túl kell lenni, az sosem élmény.

Ez mondjuk a hüvei szülés esetén is elhangozhat, de itt azért nyilván több lehet a sérülés vagy a szövődmény, amit nem nagyon tudatosít akár mondjuk a régi generáció, hogy nem az anya választja feltétlenül, mert hogy van erre is egy ilyen nagyon egyszerű statisztika, egy régebbi kutatás, hogy nagyjából 10%-a az anyáknak az, aki kéri valószínűleg a császármetszést orvosi indok nélkül.

A a maradék pedig valószínűleg a korábbi császár előzménye miatt automatikusan császármetszésre bocsátódik, ami megint egy elavult gyakorlat és egy elavult nézet.

Ezt is nagyon nehéz kiirtani, de most már azért az ajánlások itthon is kezdik tartalmazni ezt az információt, hogy egyszer császár, nem mindig császár, de még mindig nem egységes ennek a kezelése.

És a közvélemény az teljesen vakon van még mindig. és ezeket a nagyon egyszerű közhelyeket tudják puffogtatni a legtöbbször, ami inkább maradtunk volna csöndben.

És az értő meghallgatás ebben a témában is nagyon távol áll még mindenkitől itthon.

És mi hét évet csináljuk, és minden évben kirakjuk újra és újra ezeket az anyagokat, hogy hogy állsz empatikusan, hogy tudsz empatikusan meghallgatni egy egy anyát, most esetünkben egy császárral szült anyát.

És nem nem és nem és azok a reakciók jönnek, hogy hát ebben az országban már semmit sem lehet mondani senkinek, és mindenki megsértődik.

Ez csak az értőmeghallgatás kultúrájának a hiánya.

És önmagában szerintem az is nagyon érdekes, hogy lassan ott tartunk, hogy az anyukák már nagyon sok mindent tudnak a lehetőségeikről, csak van egy határ, amin nem tudnak túlmenni, mert nem kapnak megfel támogatást.

Tehát mondjuk egy először szülő édesanya, aki mondjuk szeretné elkerülni a császármetszést, finoman körüljárja a témát, de mondjuk adott esetben nem feltétlen kapja meg a lehetőségeket azok azoktól, akiktől ezt várná adott esetben.

És borzasztó, hogy annyira helyi folklór van minden intézményben, hogy az édesanyáknak gyakorlatilag ki kell olvasni mindent, és végig kell nyomozniuk minden intézményt, ahol szülhetnének, vagy lehetséges, hogy ott vállalnak babát, vagy ott hozzák világra a babájukat, hogy hol milyen lehetőségük van, mert azért császármetszés esetén is egy csomó variáció van.

Van különbség, hogy hogy ott megkapod-e a babát a szülés után hamar, akár van-e aranyórád, vagy akár a műtőben odaadják, vagy apa bent lehet-e, vagy fog-e hozzám jönni egy gyógytornász, aki segít mozogni közben, vagy lesz egy laktációs tanácsadó, aki abban segít, hogy amíg én fekszem, mindkét kezemben lóg valami, és mondjuk érzéketlen vagyok deréktól lefelé, ott jön-e valaki, aki tud nekem segíteni, vagy magamra leszek utalva, netán elviszik a babámat órákra.

Tehát ezeket mind előre érdemes feltérképezni, mert nagyon nagy meglepetés tud lenni egy anyának, hogy hogy ő elképzel valamit, vagy akár végig se gondolja, hogy mi van császármetszés esetén.

És a legtöbben azt mondják, hogy nem is volt korábban kórházi vagy műtéti élményük.

Tehát ez szokott az első lenni, ami miatt még megrázóbb tud lenni az a kiszolgáltatott helyzet, amibe ilyenkor kerülnek.

De akkor gyakorlatilag minden szülés előtt álló nőnek nem ártana erről tudomást szerezni, mert hogy nem tudhatod, hogy hogy lesz mi lesz a vége így van.

És most kijöttek a friss tászel arányok. 41% vagy 41, fél, tehát folyamatosan növekszik az arány.

Minden harmadik baba így születik, tehát nem csak a szomszéddal esik meg.

És ugye a szülészetben tudjuk, hogy nincsenek garanciák semmire.

Tehát egy csodálatos otthonszülés tervből is lehet sürgősségi császármetszés.

Mindenkinek érdemes, hogy ott legyen a fejében az a B terv.

Ha csak azon a szinten, hogy ha én kórházba kerülök, ott mik a lehetőségeim, mi fog velem történni, mi a műtét egymásra utánja, mik a beavatkozások, mi lesz velem az őrzőben satöbbi, mert az a kontrollvesztés, ami ezzel jön, az az iszonyú kiszolgáltatott helyzetbe viszi egy anyát, aki adott esetben a babájával kellene, hogy legyen boldogan.

Ühüm. meghitt pillanatokban, de mondjuk azzal van elfoglalva, hogy fogalma sincs, hogy most hol lóg belőle egy katéter, vagy miért nem érzi magát, vagy vagy mitől fáj úgy a feje.

Hát, hogy egyáltalán, hogy miért nem érzi magát eufóriában, amiről neki meséltek, hogy amikor meglátja a babáját, akkor majd az érkezik, és aztán ott fekszik, és azt mondja, hogy hát aranyos az enyém, tényleg.

É nekem abszolút saját élmény, amit most mondtál, hogy egy gönyörű otthonéből sikerült egy sürgősségi császár beérkeznünk.

És én soha életemben nem voltam korábban se kórházba, sem műtvest semmi.

Tehát hogy ilyen atya úristen és rettenetes élmény volt és a tehát se nem találkoztam gyógytornásszal, se laktációs tanácsadóval és oké, én addigra máx éve dullaként dolgoztam, tehát rengeteg információm volt és effektív.

Nem is az információ hiányzott, hanem az emberi bánásmód, ami viszont abszolút nem kerülne pénzbe adott esetben, de mondjuk tök jó lett volna, hogy amikor már második napja csak zokogok a kórházi ágyon, akkor mondjuk valaki odajött volna, hogy így na hát talán ez az anyuka még nincs.

Tehát, hogy utána volt egy tündéri szülésznő, aki így észrevette a helyzetet, de hogy így hát rettenetes élmény volt, és hogy nagyon érdekesen ezek így fölött így elsuhannak úgy a vagy nincs időre, vagy nincs kellő információ, tehát hogy valami elképesztő módon egy egy négyegy-es szobába ez így tök rendben volt, hogy ketten sírunk.

Tehát, hogy az ilyen, és az a durva, így mondod, hogy az emberi bánásmód, nagyon sokszor azt gondolják az anyák vagy az ítélkezők, hogy a negatív szülés elmény az abból jön, hogy valaki nem bírja feldolgozni, hogy császármetszése van.

És az esetek igen nagy százalékában azért az derül ki, hogy az emberi bánásmód hiánya okozza a legtöbb törést.

Í és az igaziból tényleg nem kerülne semmibe.

Mondom ezt úgy, hogy tudom, hogy mennyire kiégett ma az egészségügyi ellátórendszer tagjainak a java, aki még van és húzza az igot.

Igen, de valójában tényleg nagyon pici dolgokon múlna az, hogy egy császármetés is csodálatos és istennővé alap avanzsáló szülési élmény tudjon lenni.

Onnantól kezdve, hogy nem a domináns kézbe kötünk egy branült, hogy aztán az anya a másik kezében föl tudja venni a babáját fájdalni.

Tehát tényleg olyan apróságok, hogy hogy vagy mondjuk nem mondod azt egy császármetszés után remegő édesanyának, hogy hagyja abba azonnal. amiről tudjuk, hogy nem tudja, hogy amiről tudjuk, hogy nem tudja abbahagyni a remegést, és hogy ha csak annyit ajánlanánk neki, hogy itt a férjed, csókold meg, vedd magadhoz a babádat, és el fog múlni a remegés, és kiveszik a kezéből a babát, és azt mondják, hogy hát az anya így nem tudja ellátni a remegő gyermeket.

Én emlékszem, hogy nekem hajnali 4-kor volt az első császercésem, és délelőtt 10 órakor behívtak hozzám orvost a a nagymama és a párom, hogy milyen mi ez az egész? mi és akorod hog a kezébe endorfin meg az oxidáció én emlékszem hogy hogy ott voltam így kifeküdve és hogy ne emeljem föl a fejemet de betolták hozzám akkor Rebekát betolták hozzám a babát aki sírt mellettem a kiságyba, de hogy nem tudtam fölemelni a fejemet se és hogy most mit csináljak?

Tehát nem tudok odanyúlni, nem érem el, nem is látom, tehát hogy így így próbálom emelgetni a fejem, de azt mondták, ha fölemelem a fejem, akkor fáj fájni fog, vagy nem is tudom már, hogy miért nem lehetett felemelni fájásmér.

És hát ilyen egy ilyen abszurd helyzet volt, hogy nem volt ott senki a közelemben, és most akkor mit csináljak itt?

Remegek, fekszek, ki vagyok kötözve, érted?

És akkor ne emeljem föl a fejem, de a baba ott csír mellettem, tehát megfogni sem tudom.

Igen, ez nem a rooming, tehát hogy ez nem az az együttlét, ami ami színvonalas.

Tehát azért szín Igen, ez egy jó szó színvonalas.

Ez nem egy színvonalas roomingén, tehát hogy császáros anyának ilyenkor segítségre van szüksége.

Így nem sok értelme van valóban.

Tehát ez mindenkinek frusztráció.

Nem is tudtam, hogy mit csináljak.

És akkor mikor Marci született, tehát erre rá négyéss fél évre, akkor már volt például már Rebukának nem volt aranyórája apukánál sem, akkor még nem is volt ez.

És Marcit viszont már rátették a a Tipcsi mellkasára, és hogy hát megkérdezte tőle az orvos, hogy hogy szeretné-e ezt és és emlékszem, hogy hogy akkor nekik ez egy óriási élmény volt, és neki már volt, és azt abban reménykedem, hogy azóta eltelt nyolc és fél év és hogy remélem, hogy már azóta több a felvilágosítás.

Én jártam szülésfelkészítőre és mindenfélére, de egyetlen egyszer például nem hangzott el az, hogy mi van akkor, ha mondjuk császármetszésre kerül a sor.

De nem csak az nem hangzik el a szülés felkészítő, hanem azt is mondjuk, hogy hát a műtőbe be lehet nézni, ha éppen üres, de az csak egy műtét.

Arra most mit akar készülni bárki is.

És én ilyenkor úgy fölmegy bennem a…

Említett entitások

Témák

Személyek

Szervezetek, cégek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Császármetszés őszintén – A szülés lelki oldala, tabu nélkül | Kiss Verus x Nőszintén Podcast | S02E32”

Miről szól ez az epizód: „Császármetszés őszintén – A szülés lelki oldala, tabu nélkül | Kiss Verus x Nőszintén Podcast | S02E32”?

A Nőszintén podcast ezen részében Kiss Verussal, a Császárvonal applikáció alapítójával a császármetszés testi és lelki aspektusait járják körül, tabuk nélkül. Szó esik a magyarországi császármetszések arányáról, a feldolgozásról és arról, hogyan készülhetnek fel a nők a… Az epizód a Nőszintén Podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 04. 23..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Császármetszés őszintén – A szülés lelki oldala, tabu nélkül | Kiss Verus x Nőszintén Podcast | S02E32”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Monostori-Prohászka Ágnes, Makó Mariann, Udvarhelyi Mónika.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Császármetszés őszintén – A szülés lelki oldala, tabu nélkül | Kiss Verus x Nőszintén Podcast | S02E32”?

Fő témái: császármetszés, szülés lelki oldala, feldolgozás.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Császármetszés őszintén – A szülés lelki oldala, tabu nélkül | Kiss Verus x Nőszintén Podcast | S02E32”?

Megjelenés: 2025. 04. 23.. Hossz: 1 óra 2 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/noszinten-podcast/csaszarmetszes-oszinten-a-szules-lelki-oldala-tabu-nelkul-kiss-verus-x-noszinten

Több epizód a Nőszintén Podcast-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból