Nőszintén Podcast

Diéta, életmódváltás, konfliktusok – Miért zavar másokat a döntésed? | S03E18

· PT35M5S

Összefoglaló

A Nőszintén Podcast aktuális epizódja arról szól, hogyan kezeljük az életmódváltás során felmerülő konfliktusokat, különösen a családi összejövetelek keretében. A beszélgetés kiemeli az elfogadás és a határok fontosságát, megjegyezve, hogy az embereknek szükségük van arra, hogy…

Röviden

Műsor
Nőszintén Podcast
Megjelenés
2026. 01. 14.
Hossz
35 perc
Szereplők, említett nevek
Szlifka Tünde, Udvarhelyi Mónika, Makó Mariann, Monostori-Prohászka Ágnes
Témák
diéta, életmódváltás, konfliktusok
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Ez itt a Nőszintén podcast, ahol kimondjuk, amit mások csak gondolnak.

Ha nem [zene] is tudjuk mindenre a választ, legalább feltesszük a kérdést.

Négy nő, egy közös hang tabuk nélkül, [zene] akiket hallhattok >> Manostori Proházka Ágnes, >> Makó Marián, Szlivka Tünde, [zene] Udvarhelyi Mónika és néha a téma szakértő vendégei. [zene] >> Sziasztok! >> Sziasztok! >> Sziasztok! >> Én azért boldog új évet kívánok, mert velem még nem találkoztatok.

F >> vagyunk megint. >> Megint >> tényleg? [nevetés] Igen, >> igen.

És a mai témánk hát ez ezt a témánk, aztán majd ahova jutunk, jutunk az a az intolerancia nem tolerálása. [nevetés] Igazából onnan indult az egész, hogy az anyós témát akartuk kibeszélni, de azt egy kicsit így diszkriminatívnak éreztük, és hogy hogy egyébként nem is ez volt egy cél, tehát hogy így nem is anyósra akartam én ezt így kihelyezni, hegyezni, hanem tényleg az, hogy hogy vajon hogyan segíthetjük a családtagokat akármelyik székből, tehát hogy mondjuk én hogyan segíthetem a szüleimet, hogy jól érezzék magukat, hogy mondjuk amikor nyugdíjasak és már esetleg nem érzik magukat annyira hasznos tagjának, a társadalomnak, akkor mi az, amivel segíthetem, hogy mégis csak érezzék, hogy igenis fontosak és számítunk rájuk, mert erre most így eszembe jutott, hogy nem tudom, olvastátok-e a Bihari Viki rakott ki. >> Pont én is olvastam. >> Annyira jó.

Tehát, hogy tényleg az, hogy >> hogy az embernek annyira szüksége van rá, hogy azt érezze, hogy szükség van rá.

Tehát, hogy így nem jó az, amikor valaki azt érzi, hogy teljesen mindegy, hogy ott vagy nem, hogy ja, hát tehát, hogy ezek a ja, nekem mindegy meg, nekem minden jó meg úgy is jó, hogyha ott vagy, úgy is jó, hogyha nem vagy ott.

Úgyhogy szerintem ez mindannyiunknak egy létszükséglete, hogy azt érezzük, hogy fontosak vagyunk.

És volt egy ilyen bejegyzésünk a csoportba, és kaptunk is hozzászólást például, és akkor ahhoz kapcsolódtunk, hogy hogy igen, ez ilyen a karácsony után meg egyébként minden ilyen családi összejövetelen mennyire probléma szokott lenni az, hogy hogy esetleg a ez is ilyen generációk közötti különbség is lehet, de nem is fogom csak erre rá, de hogy így a mit tudom én valaki vegetáriánus és akkor Akkor ja, nem baj, az csak marha hús. >> Hen az csak hús, de hát csak húsleves.

Csak csíle [nevetés] egy ilyen. >> Igen.

De hát ez bárány, tudjátok a >> Bazzi nagy görög lakiba volt.

Ilyen. [nevetés] >> Nálunk ez állandó téma egyébként.

Én én tizen >> 13 éve nem fogyasztok tejterméket, és nagyon sokáig glutént sem fogyasztottam, amikor ugye beteg voltam.

Most már nem mondom magam betegnek, mert most már most már meggyógyultam.

Amikor kiderült a krómbetegségem, akkor ö ugye az azt mondta az orvos, hogy a a tejterméket azonnal húzzam ki a listáról, és többet azt ne fogyasszam. >> És ugye kutakodtunk, hogy mi lehet jó.

Szedtem gyógyszert rá, mindenfélét felírtak, semmitől sem lett jobb.

És aztán ugye néztem, hogy melyik diétaan, hogy mi mi az, ami segíthet, merthogy nem voltam jól.

És nyilván belemehetünk abba, hogy milyen lelki eredet és satöbbi, de ez most egy másik téma.

De de emlékszem, hogy hogy ez okozott problémákat.

Ugye aztán csináltunk intolerancia vizsgálatot allergiavizsgálatokat futttesztet, mindenfélét, és aztán igazoltan laktózintám van, a glutéra nem jött ki, de sokkal jobban érzem magam, ha nem eszek.

Ühüm. >> Tehát, hogy hogy most már megengedőbb vagyok magammal, de sokkal jobban érzem magam.

És és aztán mikor a gyerek, a párom is érzékeny a tejre, és aztán a gyerekek mikor megszülettek, hát látszódott Rebeka, hála Istennek elnőtte, ennek nagyon-nagyon örülök, ő már fogyaszthat tejterméket.

És ez nem ilyen kőbevés nálunk.

Ö viszont igyekszünk így így ö ö ö étkezni vagy így így táplálkozni és nincs otthon nálunk tejtermék, viszont akárhányszor mentünk le ö mondjuk anyuékhoz, ehhez sokszor ütköztünk ebbe, hogy hogy ezt nem tehát hogy ezt egy ilyen úri huncutságnak nézik, és hogy nem le nem komolyan nem veszik komolyan, hanem hanem hogy affektálok.

Ezt ezt már megkaptam többször.

Ez ilyen nagy képűség, hogyha te te most mész ezekkel a trendekkel, és hogy hogy nem eszel ezt vagy azt, vagy mondjuk ugye mostanában ugye sokan vegán életmódot választanak, vagy a teljes értékűvényét rend, hogy egyébként inkább ezt tartják annak, mert nekem volt egyik verzió is, meg másik verzió is, tehát az amikor úgymond a szervezeted nem tolerálja, vagy szeretnél követni egy diétát, mert mondjuk cukorbetegséged van, vagy valamilyen intoleranciád, azt talán kevésbé tartják úri huncutságnak, de persze igen.

Vagy te magadnak felvállalhatóbbnak gondolod, mint mikor mondjuk úgy döntesz, hogy ez szintén többször előfordult a mi életünkben, hogy a vegánság is azt egyszer próbáltuk meg egy ilyen fél éves időszakra, a vegetáriánus, azt azt többször na azt úgy tartják. >> Ühüm. >> Mert az ugye egy választott dolog, egy választott elképzelés.

Nem azért van, mert mondjuk rosszul vagy ettől vagy attól, hanem mert neked van, te hoztál egy döntést.

Na és amellett kiállni és felvállalni és kérni a környezetedet, hogy ezt tartsák tiszteletbe, az szerintem sokkal nehezebb, mintogyha nyilván amúgy te rosszul vagy a gluténtól vagy a tejterméktől, merthogy az kifejezetten rosszul létet okoz, aki ezt nem bírja.

Tehát igen, >> bizony, bizony, meg mindig azt mondják idősebb generációk, hogy de hát mi is ezeken nőttünk fel, de azért ha megfigyeljük azt, hogy most mondjuk egy normális tehén mondjuk ad 4 l tejet, míg egy mai tehén szegénykém ad 40 l tejet, és tele van tömpve mindenféle antibiotiktól, tehát ember legyen a talpán, aki kibírja azokat, annak hatásait.

Tehát hogy szinte mind senkinek sem tesz jót, ezt tudjuk.

De de nyilván nem vitatkoznék ez ügyben senkivel sem.

Engem kifejezetten bosszantott mindig az, hogy mondjuk, ha gyermekemnek nem vették komolyan az ilyen jellegű dolgait.

Tisztelettel elfogadom, amit kapunk.

Az egy dolog, hogy nem kapják meg.

Tehát, hogy most már odáig jutottunk, hogy mondjuk csak egy Kinder csokit kapnak.

De hát most ha nem >> 10 táblát meg nem 80 Mikulást vagy mondjuk bármit, hanem egyet, mertogy mertogy én ezt kértem.

Tehát már ez is valamilyen szinten így van, mert már közelítenek az elképed >> Igen, de hogy akkor tehát hogy az azt sem tudom odaadni.

Szóval vagy így ez ajándék nektek megvan-e az a dokumentumfilm, hogy mindennapi kenyerünk.

Az nem egy mai dokumentumfilm, de arról szól pont, hogy a a tejtermék meg, hogy milyen ételek hogyan kerülnek az asztalunkra.

És én ezt szerintem egy ilyen-10 éve láthattam, de hogy az annyira mélyre ment, hogy így ezek után >> kávéfőzze megint az múltkor is vol >> itunk is kávét.

Igen, nagyon jó volt. >> Szóval, hogy annyira mélyre ment, hogy utána olyan fura érzésem volt, hogy egyrészt ezt mindenkinek látni kell, mertogy ez most olyan információ, ami ami így felnyithatja az emberek szemét, hogy az a ezen nőttünk fel.

Hát nem, tehát hogy én még emlékszem, hogy amikor itt nyaraltunk Velencén, akkor mentünk a a nem tudom, Párutcával arrébb lévő tehenészetbe, és akkor ott a frissen fej tehenet, vagy tejet kaptuk meg a kis tehéntől, ott hozták el, és hogy azt ki kellett forralni.

Na hát azért most nem nagyon van ilyen a dobozban, szóval nem ezt isztuk meg.

És és hát az, amit ugye >> tej ggazdaságnak hívnak, az valójában tényleg gazdaság.

Tehát, hogy ott ott nem az állat jóléte van, ott csak az antibiotikumot kapják meg azért, hogy minél nagyobb termelékenységre legyenek tegyenek szert.

És hogy nagyon érdekes volt arra rádöbbenni, hogy egy ezáltal, hogy mi húst eszünk, hogy tejterméket fogyasztunk, valójában mekkora a lábnyomónk a földbolygónak, és hogy az, hogy a szarvasmarhák legeltetéséhez az a földmennyiség, ami ahhoz kell, az mielől veszi el a teret, és az a vízmennyiség, ami ahhoz kell, hogy növesszük azokat a gabonákat, amivel letetik a teheneket, az az a vízmennyiség az is honnan vonódik el, és hogy milyen mennyire felborít ítja az ökoszisztémet azért, hogy mi húst együnk.

Tehát nem mondhatom azt, hogy nem fogyasztunk, mert fogyasztunk, de ritkán meg keveset meg igyekszünk olyan helyről megválogatni, amit amit valamennyire azt gondolom, hogy tudjuk, hogy honnan van.

De ettől még még nagyon nehéz, mert gyakorlatilag egy ilyen döntésbe már egy hitvallást hozol be a családba, és hogyha ezzel valaki nem ért egyet, vagy nincs ennyi erről információja, akkor ott van a konfliktus, hogy olyan, mintogyha az a te döntéseddel őket bírálnád.

És ez nagyon sok tekintetben van így a családon belül, hogyha te másképp döntesz, akkor őket bírálod.

És hogy ezáltal a kritikai érzékenység, hogy persze, mert az nem volt jó, hogy mit csináljuk, bzek, ti mindent jól csináltok.

Nem így van, csak másképp akartunk dönteni. >> Igen, de nagyon rendben kell lenni szerintem a családtagok önértékelésének ehhez.

Igen. >> Meg nagyon kell magadat szeretni ahhoz, hogy ezt a környezetedtől eld várni. >> Pont ez, amiről beszélgettünk egyszer egy, nem tudom, két-három résszel ezelőtt. >> Igen, >> hogy Ja, igen, emlékszem, hogy hogy ti vagytok az a kör, ahol azt merem mondani, hogy most nincs kedvem.

És hogy hogy pontosan ez az, hogy hogy amikor mondjuk nem az van, hogy hogy én nem tudom, elájulok, kifordul a gyomrom, papírom van róla, hanem csak tényleg az, mint egyébként ennek is van valami neve, hogy hogy a glutén, tehát hogy nem nem kimutatható.

Én is így vagyok vele, hogy nem vagyok gluténérzékeny, viszont sokkal jobban vagyok, hogyha nem fogyasztom.

És hogy hogy az, hogy így azt merd mondani, hogy amikor, hogy ja te nem eszel, jó mindegy, és akkor ott vagy egy vendégségben, és azt mondod, hogy hát akkor csinálunk neked nem kell, megeszem én ezt és akkor >> én igen. >> És akkor nem merem azt mondani, vagy nem merem, ez nem merés kérdése, hanem az, hogy így >> magamra mondoket.

Igen, mertogy egy kicsit tiszteletlennek érezheted magad attól, hogy készültek, vendégvárás van, és semmiből nem tudsz fogyasztani.

Ez nyilván egy kicsit másabb, amikor mondjuk tisztában vannak azzal, hogy van valamilyen érzékenységed, vagy egy komoly döntésed, és te azzerint éled most éppen az életedet. és nem veszik mondjuk figyelembe, akkor azt gondolom, hogy ott kölcsönös tiszteletlenség van.

De amikor nem tudnak róla, és úgy kell nemet mondanod, az összes felhozat arra, hogy hát ebből se tudok enni, ebből se meg >> akkor almát szeretnék. >> Hát szóval ott már egy kicsit többről van szó, mint az, hogy mennyire mered ezt te felvállalni, mennyire szereted magad ahhoz, hogy ne told magad háttérbe és igazából >> vállald, amit döntöttél.

Tehát hogy >> meg meg amikor így szerintem az is ez tehát, hogy így egy nagyon érdekes helyzet.

Két szót tudok így kiemelni abból, amit amióta beszélgetünk többször elhangzott.

Az egyik a döntés, a másik pedig a tisztelet. ítkezekelen mindegy.

És hog a családtagjaim azt hogy tartják tiszteletben.

És m az jutott eszembe erről, hogy mikor elmegyek valahova, és esetleg nincs olyan, amit én ennék, és akkor mondjuk én elviszem a saját kajámat, és azon is már ennyire bántó tud lenni, tehát hogy >> hogy ez is tehát hogy hog hogy lehet ezt jól csinálni.

Ö egyébként ö szerintem úgy lehet jól csinálni, hogyha már ott nagyon ö tehát ismerős ö közben mozogsz.

Én például rendszeresen vittem a legegyszerűbb dolgot, a kenyeret.

A legegyszerűbb dolgot, de egyszerűen muszáj volt, mert nem volt olyan százalékban teljes kiésű az a kenyér, amilyen százalékban nekem kellett, vagy nem volt rá, nem tudott rá sose figyelem lenni a legegyszerűbb dologra.

Emlékszem, hogy Súgorom szerintem 10 éven keresztül kérdezgette, pedig nagyon közeli, és nem azért, ha esetleg hallgatnád, hogy nem volt meg a tiszta, hanem hogy nekik ez annyira nem volt meg, hogy de sugornő, ti milyen kenyeret is esztek.

Mondom, ne foglalkozz vele hoztam, >> merthogy már láttam azt, hogy igazából ez teher. eszik a cukrot eszik a nem tudom én micsodát akkor én úgy gondolom hogy megkérdezem mindig tehát úgy tudod szerintem helyesen, hogy megkérdezed, hogy ugye nem gond, hogyha elviszem magammal, mert ne vegyétek meg, mert csak rátok marad.

És akkor igazából ebből nem volt semmi.

Amikor a vegetáriánus időszakunkat értük, de kőkeményen, tehát hogy most sem eszünk túl sok húst, de most már azért beengedünk valamennyit, akkor például a közös karácsony az mindig úgy ment, hogy én nem vártam azt el, hogy valaki, akinek nincsen ebben gyakorlata, hogy vegetáriánus kaja legyen, hogy azt én majd hozom, >> h legalább csinálhatok valamit, és na milyen jó, hogy adhatom az ünnepi étáz.

Hát nem nagyon fogyasztott belőle amúgy más, de legalább én tudta, miből enni is együtt tudtunk étkezni.

Tehát, hogy szerintem ezeket ilyen finoman lehet is, illetve a baráti társaságban mi nagyon összejárunk egymással, tehát hogy a családunk a családjaikhoz több naprazi, ott például mindig meg van kérdezve, hogy mit vásároljak most, mit esztek, mit nem esztek.

Tehát, hogy ez kölcsönösen működik. >> Igen, de hát ez teljesen alapvetően így kéne, hogy működjön.

Mert, hogy nem vagyunk egyformák.

Teljesen különbözően éljük az életünket, még akkor sem, hogyha egyébként barátok vagyunk, a legjobb barátok.

Ezekben a dolgokban szerintem ezek pont olyan érzékeny területek, hogy mindenkinek döntést kell hoznia, és mindenkinek tiszteletben kell tartani azt, ahogyan a másik döntött, és nem bírálni, hogy ugyan már nem esz a sertéshús például, tehát mi nem eszünk sertést, főleg a a happinám.

És akkor az, hogy új év van, tudtátok, hogy nem lehet csirké tenni, meg izé halat meg izé, mert elúsztatja, kikapar és tara, [nevetés] és akkor mondta a happi, hogy és aki nem babonás, annak lehet.

Mondom édes nem csinálnak olyat, tehát hogy mi is amit csinálunk és húsból van, az olyanból lesz.

De azt mondja, én ezt nem bírom megenni.

Tudom szívám, majd eszel csak tészt.

Nem mondjuk a fasirtot megette, de hogy…

Említett entitások

Témák

Személyek

Szervezetek, cégek

  • Nőszintén Podcast

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Diéta, életmódváltás, konfliktusok – Miért zavar másokat a döntésed? | S03E18”

Miről szól ez az epizód: „Diéta, életmódváltás, konfliktusok – Miért zavar másokat a döntésed? | S03E18”?

A Nőszintén Podcast aktuális epizódja arról szól, hogyan kezeljük az életmódváltás során felmerülő konfliktusokat, különösen a családi összejövetelek keretében. A beszélgetés kiemeli az elfogadás és a határok fontosságát, megjegyezve, hogy az embereknek szükségük van arra, hogy… Az epizód a Nőszintén Podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 01. 14..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Diéta, életmódváltás, konfliktusok – Miért zavar másokat a döntésed? | S03E18”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Szlifka Tünde, Udvarhelyi Mónika, Makó Mariann, Monostori-Prohászka Ágnes.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Diéta, életmódváltás, konfliktusok – Miért zavar másokat a döntésed? | S03E18”?

Fő témái: diéta, életmódváltás, konfliktusok.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Diéta, életmódváltás, konfliktusok – Miért zavar másokat a döntésed? | S03E18”?

Megjelenés: 2026. 01. 14.. Hossz: 35 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/noszinten-podcast/dieta-eletmodvaltas-konfliktusok-miert-zavar-masokat-a-dontesed-s03e18

Több epizód a Nőszintén Podcast-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból