Palikék Világa

BÁNYAI KELEMEN BARNA: MINDIG ROMANTIKUS SZERETETTEL JÖVÖK HAZA | Pertu podcast

· PT1H32M48S

Összefoglaló

Bányai Kelemen Barnát, a Katona József Színház színművészét mutatja be a podcast. Barna a korábbi erdélyi karrierje után Budapesten telepedett le, és számos filmben szerepelt, köztük a Toxikomában. A beszélgetés során önvizsgálatról, szakmai elhivatottságról és a hazatérések…

Röviden

Műsor
Palikék Világa
Megjelenés
2026. 05. 10.
Hossz
1 óra 33 perc
Témák
színészet, színház, filmművészet, karrier, erdély, hazatérés
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

mindig valahogy ilyen romantikus szerelemmel, szeretettel jövök haza.

Biztos a szakmámból kifolyólag állandóan önvizsgálatot tartok.

Az első éva színén az főként arról szól, hogy ismerd meg magad és tárd fel magad.

Előbb volt az ösztönös megérzés és az ösztönös ráhangolódás és aztán volt az elmélet.

Volt valami olyan igény bennem, hogy hogy egyre többet vállaljak be.

Amikor nem a családdal kellett figyelni, akkor én nagyon mindenemet beletoltam a színházba.

Én igazából én szorongtam a kamera előtt, így mentem és csináltam, és nem pontosan tudtam, hogy mit, de hittem benne.

Féltem attól, hogy ha mellényúlok, akkor ez nagyon megbélyegez.

Hát az úgy volt >> igen, >> hogy hogy összeismerkedtünk Benfalvi Eszterrel, akkor még nem volt a feleségem, és hát ilyen szerelem első látásra valahogy nem tudom, zakatolt belül a lélek, hogy ezt így meg kell tenni.

Én elég nyitott embernek gondolom magam és a feleségemet is, és mégis majdnem belebuktunk.

Szóval, hogy ez majdnem nem jött össze nekünk.

Jaj, >> ez itt a Perto Erdély legközvetlenebb portré podcastje.

Különleges karakterek, érdekes életutak, motiváló példaértékű tevékenységek és persze jó sztorik.

Most már talán ismerhettek annyira, hogy egyértelműen látszik, hogyha jó baráttal beszélgetek, és jelentem alásan, ez már egy nagyon baráti beszélgetés lesz.

Ez itt a Pertu, a Palikék világa YouTube csatornán, és régi jó ismerőst köszönthetek itt a stúdióban, hiszen nem más, mint Bányai Kellemen Barna színművész van itt velem.

Szevasz drága Barni! >> Szia kincső! >> Úgy örülök, hogy sikerül ezt összehozni. mondom, régi jó ismerős, nem véletlenül, hiszen talán így az elején jó letisztázni, hogy hóhó évekkel most már évtizeddel ezelőtt mi azért együtt dolgoztunk közös munkahelyünkből. >> Hát gyorsan kiszámoltam, hogy több mint 10 ma a 20-ast majdnem közelítjük egyébként. >> Menj már jó, hogy megvinültünk. >> Igen, mert mert ugye 10 éve nem élek már Erdélyben. >> Igen. >> Azelőtt 2006-ban végeztem, tehát annak már 20 éve és valahol a kettő közöttünk.

Hát igen, 2006-ban végeztem ugye odakerültem Vásárhelyre és valahol 78 körül 2008 körül találkozhattunk nagyzankatő inkább.

Mert én meg kilencben érettségizem meg egyem és azzal párhuzamosan.

De megvan a múltunk, de ez vagány.

Hogy emlékszel vissza azokra az évekre?

Most így rögtön belecsapok a lecsóba, nem feltétlen a kettőn kontextusában, de hát mondod, tényleg 10 éve nekem ez így le se esett a tantusz, hogy már nem élsz itthon.

Most így ezek az emlékek hogy élnek benned? >> Hát én mindig mindig valahogy ilyen ilyen romantikus szerelemmel, szeretettel jövök haza.

Mindig azon gondolkodtam, hogy milyen érzés az, amikor ugye hát biztos a szakmámból kifolyólag állandóan önvizsgálatot tartok, hogy hogy mondjuk mit érzek akkor ha >> milyen érzések kerülnek keringetnek el, amikor mondjuk hazajövök, vagy egy tragédia történik.

Szóval lehet, hogy egy kicsit néha perverzis a dolog, de én azt gondolom, hogy ez a szakmám is ezt ezt muszáj követnem magamban.

Tehát folyamatosan kell is vizsgálja talán magát is meg a környezetét.

És ezt én én komolyan is veszem, és én ezt csinálom.

Tehát folyamatos folyamatosan önvizsgálatot tartok és ezek a hazajövetelek is nálam például ilyenek, hogy én hogy én nagyon tudatosan vagyok itthon ilyenkor.

Szóval, hogy mindig van egy amikor lehetőségem van, persze nem mindig, de hogy legtöbbször azért azért szakítok időt arra, hogy mondjuk elmenjek egy olyan útvonalon, ami ami amin rég nem rég nem jártam Vásárhelyen.

Ilyenkor nosztalgiázás hív téged arra az útszakaszra, vagy csak jól esik az ember lé?

Van benne bőven nosztalgia, van egy van egy ilyen sebnyalogatás.

Bár az az imént azt szerettem volna valahogy így arra szerettem volna így rávenni magamat, hogy nem valami ö tragédia nekem az elmenés se, vagy az elmenésre se gondolni, és a hazajövetelre se gondolni, hanem valahogy valahogy nagyon nagyon magától értetődik ez a dolog, hogy igen.

Szóval, hogy én ezt elfogadtam, és ezzel szerintem azt hiszem, hogy különösebb bajom nincs, de mégis amikor mondjuk, mit tudom én, tegnap előtt például elsétáltam a a budai negyedből és elmentem a Görbe utcán a szülészeti parkig, és elsétáltam az egyetem előtt, és aztán a Tumba ittam egy kávét, azért az úgy nagyon érdekes. >> Na az nosztalgia azért azért az egy adott ponton ugye az életed egy adott szakaszá mondhatni hazajártál arra a környékre. otá megök egyébként hogy ilyen hirtelen nagyon komoly témát érintettünk meg mert tudd meg hogy nagyon sok embert is érint de engem kivált érdekel hogy mi történik azoknak a lelkében, akik úgymond hát kiköltöznek és nem feltétlen csak Magyarországra hanem akár távolabb is, mert jó jó ez amit mondtál, hogy tényleg mintha ez lenne az életrendje.

Valahogy az embernek az az útja meg van írva, és aztán nem kell buskomodni azért, hogy mi hogyan, miként és miért? >> Igen.

Én csak csak arra szerettem volna valahogy így finom utalást tenni, hogy nagyon sok olyan ismerősöm van, aki kényszerből ment ki. >> Ühüm. >> Tehát mit tudom én.

Hát hogy hogy nem tudom, például >> nem akarok senkit számra venni, isten őriz.

De hogy de hogy ugye általában tudunk ilyen emberekről, akik ugye mit tudom én, a Csáuscu korszak után vagy éppen a kellő közepén elegük lett és szöktek.

Aztán 90 után ugye kinyíltak a abszolút, aztán a vendégmunkások, aztán is tényleg nem akarok senkit megsérteni.

Ez egy ez egy természetes folyamata volt az erdélyi létezésnek, hogy az emberek kimentek.

Ö az én életemben ez olyan értelemben más egy kicsit, hogy ö hogy nem én nem elrohantam, vagy nem volt egy nagyon >> Igen, vagy nem volt egy nagyon olyan érzésem, hogy nekem mindenképpen ott kell karriert befutni.

Engem egy meghívás vitt oda, aztán a szerelem vezérelt tovább, és késztetett arra, hogy fészket rakjak Magyarország. >> És alakult minden annak rendje és módja szerint.

Jaj, olyan jó történetek ezek egyébként.

Tehát én a romantikus lányregények nagyszerelmese, ha könyvben olvasnám a sztoridat, nagyon bírnom történet. >> Absolút abolút.

Nagyon szeretném, meg hát nagyon remélem is, hogy ki fogjuk tudni bontani ezt az egész történetet.

Nem tudom, mert látod, erről nem beszéltünk a stúdió fele jöved, hogy vajon te tudod-e, hogy miről szól a pertu, mennyire ismered a mi kis koncepciónkat például a doboz kapcsán, hogy miért van?

Én igazából ugye én, hogy fogyasztó a médiát, meg próbálok próbálok jelen lenni minden felületen, vagy sok felületen maradjunk ennyiben.

Ugye fontos a szakmám miatt is, de nem egyszerűen nem családapa is, színész is, meg egyáltalán nehéz. >> Meg hát aztán mostanában a filmes forgatás, >> de képzeld el.

Igen, igen, de képzeld el, hogy hogy szoktam nézni, tehát hogy beleenézegetek, nem igaz, hogy nem, de főként az ilyen ajánlókat, mert az rövid. >> Tehát hogy sajnos Igen.

És az az pont annyi, amennyit így.

Szóval, hogy én láttam, hogy >> de akkor például nem tudhatod a doboztitkát, mert az rend szerint az ajánlóban nem kerül még egy dobozt, amiről nem tudtam, hogy mit hozok.

Igen, mert mondjuk el, hogy tényleg Barni rettenet úri ember volt.

Az első pillanatban átvetted a dobozt tőlem elszibát valami mikrofonok vannak benne, és ez kell az adás készítés. >> Nem, nem fontos kelléke a műsorunknak, csak nem mikrofont, hanem egyebet rejtettem, képzeld el.

És nagyon szeretem egyébként, amikor úgymond tudatlan vendégeim vannak, mert mert így igazi lesz a meglepetés.

Tehát én tárgyakat szoktam összeválogatni ebbe a dobozba, olyan tárgyakat, amelyek nagyon bízom benne, hogy neked valami vagány dolgot felidéznek a múltadból.

Úgyhogy az egész beszélgetésünk tulajdonképpen egy játék is, amit én arra hívlak, kezdjünk is el.

Egy szabály van itt nálunk, nem szabad odanézni, amikor matatok a dobozban.

Jó. >> Zsombi nagyon jóképű kedves kolléga.

Ajánlom figyelmedben ott a kamerák mögött.

Nagyon jóképű egyébként, de becsapom. >> Vissza is nézhetsz.

Ugyanis mondom, mi került elő a dobozból azoknak, akik esetleg nem látják.

Hát kérlek szépen, itt mindenféle kisautó meg vagon, vonatvagon van a kezemben.

Vajon ez neked ismerős lehet? >> De hát ez olyannyira ismerős, hogy ezek ezek az nem hogy az enyém, mert lehet, hogy az apám ész az, hogy ez a családunkból való.

És emlékszem >> emlékszem a kukása autóra.

A nekem vagy a tesómnak ugyanilyen van, csak zöld. >> Ez hát persze ez a tipikus seriff autó. és apukámnak a gyűjteménye.

Ez egyébként egy nagyon komoly gyűjtemény, ami neki van, a TT Vasútak.

Hát én úgy tudom, hogy ilyen nagyon nehezen lehetett hozzáférni ezekhez a kis játékokhoz, de ő nagyon kézügyes ember, azt kell tudni apukámról.

És gyerekkoromban például emlékszem, hogy most megint belecsaptam a közepébe.

Ez jutott eszembe róla rögtön.

Tehát, hogy hát ez egy elég komoly napi rutin volt, hogy mondjuk reggel, hétvégenként ki kellett rakni és egyenként összetenni a síneket, megkreálni a pályát és összetenni, aztán majd eltenni.

Na és akkor azt akartam mondani, hogy ugye apukám nagyon kreatív és nagyon kézügyes volt, és képzeld el, hogy emlékszem gyerekkoromból, hogy hogy épített például ennek a vasútnak alagútat.

Tehát ő ilyen kis patkóformákat vágott ki fából.

Az szépen így kifaragta, megfaragta ezt a ezt az ilyen márványszerű és kocka kockakőformákat a mintha abból lenne kirakva.

Tehát konkrétan maga a boltal, hogy kinéz azt fából megfaragta, megfestette és akkor emlékszem, hogy hogy ragasztós felvágott ilyen ilyen újságcsíkokat ragasztgattunk egy egy ilyen gerincre, ami ugyancsak fából volt, az megszáradt, és akkor ő pingálta kis fenyőfa és ezüstszín és földszín és moha és izé.

Szóval elképesztő >> örökölted vagy örököltétek egyébként ugye mondjuk el tesóddal családdal közösen ezt a kézügyességet vagy van ez a pepecsketős faj nagyon nagyon elég jól ahhoz képest hogy nem nem fejlesztettem mondjuk nagyon jól tudok így ha kiraksz elém egy tárgyat akkor ezt így jól le tudom rajzolni nem de ha ha nincs akkor viszont nem tehát nem fantáziában rajzol másolni nagyon igen másolni azt úgy igen azt örököltük tőle ennyit szerintem mik derülnek látod még ennyi évnyi ismeretség után É, hogy vadni ügyesen rajzol. >> Hogy szerezted be? >> Hát ezt majd utólag elárul.

De egyébként meg is dicsérhetem családot, mert ő segített összegyűjteni a családi padlásról, ha minden igaz, azokat a tárgyakat, amiket itt látsz.

Úgyhogy tényleg köszönöm neki a segítséget.

Én arra vagyok meg kíváncsi, mert hallottam egy nagyon jó sztorit, és egyébként milyen zseniális, hogy ezt a vasutasat is szóba hozod te magad, de hogy a kisautók kapcsán talán van még egy izgalmas történet, ahol talán nem is annyira az autók, hanem a pálya kap fontos szerepet.

Állítólag abból is volt ilyen hosszúra kiépíthető pályátok. >> Volt.

Azt viszont úgy kell elképzelni, az is matchbox volt.

Tehát az nagy szó volt, hogy én nem is tudom egyébként, hogy apu ezeket a Cusescu korszakban vagy rögtön utána szerezte be, de úgy emlékszem, hogy ezt vadászni kellett ezeket.

Szóval, hogy >> ez egy kisebb vagyon lehetett.

Úgyhogy ezért >> ezért mindig vigyáztunk rá, vagy így nagy beccsben tartottuk ezeket.

Az úgy nézett ki az a pálya, hogy fehér, bocsánat, sárga volt, és ilyen kis piros nyelvekkel össze lehetett így illeszteni.

És akkor egy ilyen hát ugye mivel nem más mást nem tudtunk kitalálni, az ablak alatti radiátorra tettük be oda itt be a a az ablakpárkány és a radiátor között egy annyi hely volt, oda beszorítottuk és akkor az volt az induló pálya, és akkor így leengedtük az autót, és volt, hogy egy ilyen kacskaringóval továbbment, volt ki lehetett szöktetni, szóval az nagyon nagyon izgalmas vol.

Ez is ilyen szombat délelőtti program volt, akkor a hétvégék így teltek, hogy >> Igen, igen, emlékszem arra, hogy ezeket mind ugye ezeket mind tárolni kellett, össze voltak fogva.

Én azt hiszem, hogy lehet, hogy apu másképp emlékszik, de én úgy úgy úgy úgy emlékszem, hogy ezeket így becsben tartottuk.

Szóval, hogy elővettük, vigyáztunk és szépen vissza is helyeztük. >> Rendes legények voltatok.

Fú gyermektől nem egy megszokott dolog, lámátod, hogy így így meg a szőnyeg volt nagyon jó.

Az egy valamilyen nem tudom pontosan most így a mintáját illetőleg perzsa vagy iráni vagy tök mindegy most >> de elég szép szőnyeg volt a maga módján viszont olyan mintázat volt benne ami akár ilyen utaknak is megfelelt szóval azon lehetett lehetett kocsikázni be lehetett állni a garázsba, le lehetett menni mint egy autópályáról voltak ilyen mellékszálak abszolút és a sarkai emlékszem hogy voltak ilyen ilyen körforgalom szerű megoldások magába a mintázatba.

Igen. >> Általában azt mondják, hogy azok a gyerekek és főleg a fiúkra, kisfiúkra ugye, hogy akik gyerekkorukban sokat hiáztak, akár most már vannak ilyen modern kori szőnyegek is, tudod, hogy konkrétan meg van rajzolva, satöbbi, de hogy akik ezt így nagyon megélték gyerekkorokban, a kocsizást, az autózást, azok később nagyon szeretnek vezetni is.

Szeretsz vezetni? >> Nagyon szeretek vezetni.

Én nem tudom mennyire vagyok jó sofőr, de de figyelmes vagyok igazából.

Vagy így megtanultam nem sietni és odafigyelni.

Miért? >> Miért? >> Ühüm. >> Nem tudom.

Valahogy lehet, hogy a hogy az utazás élménye tulajdonképpen, hogy így későre lett autónk.

Ez is igaz, hogy 18 voltam már, vagy 16 lehettem. 17-18 valahogy így mielőtt jogsit szerezhettem volna akkor sikerült apunak autót venni emléz a gyerekkorotok nem erről szólt hogy kocsikáz autóztunk voltak barátok akik >> akik >> hát nem tudom pontosan, hogy apubarátja kocka mivel foglalkozott valami valami szerelő volt de neki volt egy úgynevezett dubája ami két személy volt elől és hátul teherrész és bizony mentünk úgy a nagyhagymásba, hogy a mi családunk leültünk azokon a kis >> tulajdonképpen a keréknek a sárvédője volt beépítve, és azon…

Említett entitások

Témák

Személyek

  • Bányai Kelemen Barna
  • Mátékincső

Szervezetek, cégek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „BÁNYAI KELEMEN BARNA: MINDIG ROMANTIKUS SZERETETTEL JÖVÖK HAZA | Pertu podcast”

Miről szól ez az epizód: „BÁNYAI KELEMEN BARNA: MINDIG ROMANTIKUS SZERETETTEL JÖVÖK HAZA | Pertu podcast”?

Bányai Kelemen Barnát, a Katona József Színház színművészét mutatja be a podcast. Barna a korábbi erdélyi karrierje után Budapesten telepedett le, és számos filmben szerepelt, köztük a Toxikomában. A beszélgetés során önvizsgálatról, szakmai elhivatottságról és a hazatérések… Az epizód a Palikék Világa című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 05. 10..

Milyen témákat érint ez az epizód: „BÁNYAI KELEMEN BARNA: MINDIG ROMANTIKUS SZERETETTEL JÖVÖK HAZA | Pertu podcast”?

Fő témái: színészet, színház, filmművészet, karrier, erdély, hazatérés.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „BÁNYAI KELEMEN BARNA: MINDIG ROMANTIKUS SZERETETTEL JÖVÖK HAZA | Pertu podcast”?

Megjelenés: 2026. 05. 10.. Hossz: 1 óra 33 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/palikek-vilaga/banyai-kelemen-barna-mindig-romantikus-szeretettel-jovok-haza-pertu-podcast-pali-bfd5c2c9

Több epizód a Palikék Világa-ből