Partizán Podcast

A magyar Epsteinek – nárcisztikusok hatalomban | Feledy Podcast

· PT1H2M28S

Összefoglaló

A Partizán Podcast vendége Feledi Botond, aki Palotai-Kóbor Zalán pszichológussal, a nárcizmus kutatócsoport korábbi tagjával beszélget Jeffre Epstein ügyéről és a hatalom, valamint a nárcisztikus személyiségvonások kapcsolatáról. A beszélgetés kitér a nárcisztikus rendszerek…

Röviden

Műsor
Partizán Podcast
Megjelenés
2026. 04. 28.
Hossz
1 óra 2 perc
Témák
nárcizmus, pszichológia, hatalom, szexuális zaklatás, közélet, politika
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Fejezetek

  1. — Bevezető: az Epstein-ügy és a nárcisztikus karakter vonásai 00:08:15 A nárcisztikus rendszer létrejöttének és fennmaradá
  2. — A magyar tapasztalat: nárcizmus és sebezhetőség a narratívákban 00:51:16 Az önismeret fontossága 00:56:59 Felfedés és ös

Ebben az epizódban

เฮ [zene] [zene] [zene] [zene] >> [zene] >> Sziasztok!

Feledi Botond vagyok, a Heti Feledi szerkesztője és a Partizán külpredikai szakértője.

Ebben a sorozatban azzal foglalkozom, hogy a hírlevelekhez, a heti hírlevelekhez tartozó hátterekről beszélgetünk olyan szakértőkkel, akik el tudják mondani sokkal mélyebben azoknak a történéseknek egyes szálait, rétegeit, amelyek egyébként minket nap mint nap hírfogyasztókat foglalkoztatnak, vagy adott esetben érintenek is.

A [horkantás] mai adás is ilyen szempontból különleges lesz.

Mindjárt elmondom, hogy ki a vendégem, de előtte hadd hívjam fel a figyelmeteket, hogy egyrészt 1%-os adótokkal tudjátok támogatni majd a Partizán munkáját.

Ezt mindig megköszönjük, hiszen ez az év sem lesz sokkal könnyebb, mint az előző évek. [horkantás] Illetve hogyha tehetitek, akkor támogatással is támogassátok a Partizán Alapítványt. illetve a korábbi adások kapcsán nyugodtan nézzetek körbe, hiszen máskor beszélgettem akár a brüsszeli buborékból különböző magyar eurokratákkal, akik nagyon érdekes dolgokat tudtak elmesélni a színfalak mögül, hiszen itt azért sokkal sokkal színesebb az a feketefehérkép, mint amit évek óta hallunk a magyar médiában, illetve találhattok akár korábbi idegen légióst, volt európai parlamenti képviselőt, vagy éppen volt már katonánk is.

Tehát a legkülönbözőbb profilokat igyekszem nektek bemutatni, hogy a magyarok külföldön egyébként mikre képesek.

Most viszont háttérbeszélgetésünk Jeffre Epstein kapcsán fog a hatalom és a nárcisztikus viselkedés kapcsolatáról, illetve ennek a rétegeiről szólni.

És ehhez hívtam egy szakértőt segítségül, aki elmondja majd nekünk, hogy erről mit tud a pszichológia.

Palotai Kóbor Zalán pszichológus, a nárcizmus kutatócsoport korábbi tagja, aki köszönöm szépen, hogy elfogadtad a meghívást. >> Én is köszönöm, hogy itt lehetek. >> Egy szuper izgalmas beszélgetés, mert nagyon gyakran a hatalomról struktúrákban beszélgettünk, intézmények szintjén, most ugye fél éve szavazatokat számlálunk és közvéleményt kutatunk. ehhez képest a te területed, tehát az, hogy a nárcisztikus személyek hogyan vannak jelen a közéletben, és a hatalomnak vajon milyen hatása van ezekre a személyiség tíbusokra.

Ez mindannyiunkat érint, látjuk magunk körül.

Januárban, amikor aztam fáok nyilvánosságra kerültek, akkor ugye hosszan hosszan elemezte ezt a magyar média is, hogy vajon ki hogy szervezett be, ki hogy használta ki és abuzálta az áldozatokat.

Ugye egy nagyon régi történetről van szó, tehát volt idő arra, hogy ezt feldolgozzuk akár büntetőjogi értelemben is, de nagyon érdekel, és erről fogunk beszélgetni, hogy ezt te a saját szektoreted szempontjából hogy látod, és mennyire volt ez iskolapélda, vagy pedig volt-e olyan különlegesség, amit Ebstintől a Szülőlőutcáig meg tudunk húzni, hogy hogyan néznek ki ezek a botrányok?

Én csak a nézők kedvért nagyon röviden összefoglalom, hogy ugye 2005-ben volt az első nyilvánosságra kerülése az eftin ügyeknek. ugye 80 volt egy rövid elítélése, és aztán ugye ez nagyon röviden tartott, és visszatért a színpadra Jeffre Epstein, ugye tulajdonképpen még nagyobb baráti kört építve magánszigettel együtt és nagyon sok gazdag támogatóval, ugye a Norvég királyi családtól egészen szlovák diplomatákig, tehát európaiak érintettségével együtt.

Majd 18-ban ugye újra fellángolt az ügy, börtönbe kerül, elítélik és 19-ben a jelenlegi tudásunk szerint öngyilkos lesz.

Ugye ezzel én a híleekben azért foglalkoztam, mert a Trump maga mozgalmának, tehát a Make Amerika Great mozgalomnak egy alapító legendája is ehhez kapcsolódott ugye a demokrata pedofilok, ugye ez a Bátori Erzsébet ifjúlányok vérében fürdig sztorihoz hasonló megfejtése volt az összeesküvés elméleteknek.

Pizzaagate és sok más kapcsolódott ehhez, tehát tényleg a legdurvább összeesküvések.

Na most nézzük meg a szereplőket Zalán.

Tehát egy pillanatra abba a perspektívába kapcsoljunk át, hogy ez hogyan néz ki az egyéni elkövetők szempontjából.

És hogy mi az, ami neked legelőször eszedbe jutott, amikor belefutottál a Jeffre Epstein ügybe, hogy na akkor most ezért lettél kutatócsoportag, mert ez tényleg egy akkora ügy, vagy pedig egyáltalán hogyan hogyan keveredtél te először ennek a témának a környékére? >> Egyébként alapvetően mi nem a kriminálciológiával foglalkoztunk.

Úgyhogy nem ez volt az, ami így motivált erre, hanem inkább az, hogy a nárcizmus az mennyire sok egyéni és kollektív helyzetben is felelhető a társadalmunkban, hogy ez mennyire a társadalmunknak, a kultúránknak, a gazdaságunknak és a politikának a része.

Viszont amikor először értesültem így az EPStin ügyről, ami úgy nagyjából 18 óta követtem így kisebb-nagyobb fellángolásokkal nyilván, mert 19-ben is volt egy elég erős visszhangja, amikor elvileg öngyilkos lett, meg idén is, amikor végre kiadták a színaktákat.

De az első gondolatom az az volt, hogy hogyan mehetett ez ennyi ideig, mert ez itt nagyjából 20 évről beszélünk.

A a második az nyilván az, hogy hogyan volt képes adott esetben ennyi ember abúzusban részt venni, de közben ez meg teljesen alátámasztja azt, hogy alapvetően az elitünk akár globális szinten, akár regionálisan nézve egy erősen nárcisztikus elit.

És ez úgy önmagában az elitnek a sajátossága is, hiszen kik azok az emberek, akik a leggazdagabbak, a leghatalmasabbak, a legszebbek, a legerősebbek akarnak lenni?

Azok, akik állandóan kompenzálni akarnak, kompenzálni kényszerülnek és és ezek az emberek jellemzően eléggé nárcisztikusak.

Nagyon röviden adnál még egy összefoglalót vagy definíciót, hogy te hogyan határozod meg szakmai szempontból a nárcisztikus személyiséged.

Itt több dologról is szó van, meg nagyon sok modell van, ami ezzel foglalkozik, de alapvetően beszélhetünk nárcisztikus vonásokról.

Itt mindenek előtt a grandiózus nárcisztikus vonásokat érdemes megemlíteni.

Tehát azok az emberek, akik úgy akár így klasszikusan elég ilyen Donald Trumps szerű karakterek, akik úgy mindent bele, teljes feljogosítottságtudattal, teljes különlegességérzettel, ezt abszolút nem palástolva élnek.

Sokszor nagyon sármasak, felszínes módon nagyon megnyerőek, nagyon lehengerlők, tipikusan akár ezek a karizmatikus vezetők.

És a grandiózus vonás nárcizmuson túl ott van a vulnerábilis is.

Egyébként a kettő egyáltalán nem zárja ki egymást, és elég nagy az átvedés is, akár hogyha így a belső személyiségszerkezetet nézzük, meg a belső folyamatokat.

A vulnerábilis nárcizmus az alapvetően szintén magával hozza ezt a feljogosítottságtudatot, hogy így az egyén megtehet dolgokat, amiket mások nem feltétlenül.

Viszont mindez rejtetten történik.

Jellemzően azért, mert nekik nincsen meg az a hatalmuk, nincsen meg az a az a kiállásuk, hogy ezt így megtegyék.

És emiatt többek között nagyon sokat szoronganak és depresszívek is.

Tehát ez ez tulajdonképpen egy ilyen rejtett nárcisztikus működésmód. meg tehát nézhetjük ezt akár így a vonások szintjén, ugye ez egy ilyen leíró személyiség modell lényegében, és nézhetjük dinamikák szintjén is, amiről inkább írtam a cikkben, hogy adott kontextusban hogyan alakulnak ezek a nárcisztikus viselkedés minták, hogyan erősíti egyik a másikat.

És ami még szintén nagyon érdekes, és ez volt egyébként a kutatócsoportunknak is a fő fókusza, hogy a vonások, mármint a nárcisztikus vonások és a dinamikák kölcsönösen hogyan hatnak egymásra és hogyan bontakoznak ki. >> Na, mindjárt ide érkezzünk is meg.

Viszont ugye ez inkább a lábjegyzet volt ahhoz, hogy a hallgatók, amikor mi majd ezt a kifejezést használjuk az adásban, akkor értsék, hogy mit értünk alatta.

Viszont amit te az előző fejtegetésben elkezdtél, hogy ugye ezek a nárc nárcisztikus elit megérkezett a globális szintérre, ez mennyiben újdonság?

Tehát ez a feudalizmusban is így volt, és a karfogú tigrisek időszakában is.

Tehát, hogy ez egy természetes vonása a társadalmi hierarchiának, hogy egyszerűen ezek a vezetők jutnak el addig, merthogy egyszerűen aspirálnak rá satöbbi.

Vagy pedig van-e valami specialitása annak a mondjuk, hogy nyugati rendszernek a jelenlegi kapitalista többnyire még helyenként demokratikus struktúrájában, hogy hogy ezt termeljük ki?

Vagy te ezt az arányosítást hogyan tudnád történelmi perspektívába helyezni?

Szerintem isi is, tehát hogy ez sem zárja ki a kettő egymást.

Én azt gondolom, hogy amióta ember, az ember a úgy alapjaiban annyira nem volt más, tehát hogyha akár azt nézzük, hogy mire vannak az embereknek, mire van az embereknek szüksége érzelmileg, pszichésen, fizikailag, azok úgy nem változtak.

Tehát mondjuk mindenkinek kell ennie, innia, többnyire szaporodnia, akár különben nem lennénk itt.

Mindenki szereti a biztonságot, a szociális kapcsolatokat.

Szereti, ha szeretik, elfogadják, tisztelik őket.

Tehát ezek a ez a része ez így adott.

Az is nagyjából adott, hogy emberek traumatizálódnak bizonyos mértékig a gyerekkoruk, a tíédzser koruk során.

És ez régen sem volt másképp, sőt talán még rosszabb volt, mert hogyha mondjuk visszatekerünk egy- 200 évet, az, hogy gyermekabúzus fizikailag, szexuálisan, érzelmileg, az valószínűleg sokkal elfogadottabb volt.

Meg hogyha azt nézzük, akkor 200 éve a gyerekeket kvázi úgy kezelték, mint mini felnőttek, ami teljesen abszurd szerintem a mából visszatekintve.

Úgyhogy nem gondolnám, hogy ez a része olyan sokat változott volna, de mindenképpen van benne lehet ebben a kapitalista modell is, amelyik meg amelyiknek a fő üzenete az, hogy fogyasszunk többet, mindig legyen több, szebb, jobb, ami éppen van.

És ez talán addig, amíg tárgyscikkekről beszélünk, ez így elfogadható, de amikor ez így kivetül emberekre, márpedig ki fog vetülni, attól függően, hogy kinek milyen a személyisége, akár kifejezetten erősen is, onantól fogva meg instrumentálhatjuk az embereket és tárgyként kezelhetjük őket.

Ez az egyénből is fakadhat, de mindenképpen a kultúrából is jön.

Ez akkor tehát tényleg azt jelenti, hogy van egy olyan környezet, ami meg is tudja azt teremteni, hogy akár az a típusú személyiség jobban teret nyerjen, vagy jobban betöltse az ilyen típusú tereinket.

Én én azt gondolom, hogy például akár itt ezek az emberek, mint Epstein, Maxwell, a Trump meg elég sokan, akik még ebben részt vettek, ők különböző egyéni személyes tendenciákat hoztak magukkal eleve.

Az egy másik dolog, hogy mondjuk akár az ő gyermekkorukban a saját eredeti közegük ezt hogyan alakította ki bennük.

És amikor így felnőttként megérkeztek ebbe a hatalomba, a pénzbe.

Jó, nyilván változó, mert mondjuk Maxwell eleve egy nagyon gazdag családból jött Trump is.

Ebszínnél ez kicsit máshogy alakult, hogy amikor létrejött az a tér, amikor ez pszichésen elfogadható volt, meg megtehető volt, meg akár jogilag és gazdasági értelemben, akkor ők ezeket megtették elkövették >> és azonnal mentek vele tovább.

Használtál egy kifejezést, ami úgy szólt, hogy a jogosultságtudat.

Ö ez hogyan fest a hétköznapokban?

Tehát hogy kell ezt értenünk, hogy miért érzi magát jogosultnak ez az ember Trumpoktól a a akár a Szőlőutcai nevelőkig?

Tehát hogy ez hogy alakul ki, vagy kialakul, vagy pedig ott van mindig bennünk, és aztán egyszer csak ezek előbújnak.

Például, hogyha itt is a különböző nárcizmus modelleket nézzük, vagy akár sématerápiás szemléletet, az egyik, amikor kialakulhat a feljogosítottságtudat, azaz elkényeztetés.

Tehát, hogyha mondjuk valaki egy kifejezetten gazdag családban nő fel, egy kifejezetten egy buborékban, és nem nagyon vannak határok, keretek, hogy mit lehet és mit nem, hogyha mondjuk ő hozzászokik ahhoz, hogy nagyjából bármikor bármit megkaphat.

Ez például kifejezetten egy Maxwell nevű, vagy a Maxwell, az kifejezetten egy ilyen közegből jön.

EPS-nél ez valószínűleg másképpen alakult. az elkényeztetésen túlbeszélhetünk pont akár ennek az ellentettét tétjéről is, a frusztrációról, hogyha mondjuk pont, hogy az illetőt megfosztják attól, hogy megtegyen dolgokat, akár az autonómiájában frusztrálják, akár a nem kapja meg, amit mondjuk esetleg úgy érez, hogy jár neki, vagy mondjuk ami a kortársaihoz képest járhatna, vagy amit mondjuk észrevesz, hogy mások megkapnak.

És valószínűleg az epsinről, az EPS esetében inkább erről volt szó, de az is igaz, hogy annyira sokat nem tudunk az ő gyerekkoráról, és egy viszonylagátlagos középosztálybeli családból jött ő.

Szóval a frusztráció az, ami ami gyakran ehhez a feljogosítottságtudathoz >> most Ühüm.

Ö, jobban rákanyarodva a az Eftin ügyre, tehát az, hogy tényleg több 1000 kékerekről emberek odarepülnek egy magánszigetre, ahol közösen abuzálnak kiskorú személyeket.

Ez amikor odafelé megyünk a replőn, amikor tehát annyi ugye a mi átlagos emberi lények, ezt nehezen tudjuk elképzelni, hogy hogy kerül valaki ebbe a mindsetbe, hogy hogy ez a normális.

Tehát a normalitás eltolódásának itt azért tényleg, ha egy szlovák diplomatát is látunk, meg Norvégot, meg brit kormányzati tanácsadót, korábbi minisztert, tehát hogy ez hogyan alakul ki?

És vajon ez azt jelenti-e, hogy aki a szigetre járt mondjuk abuzálni, akkor az másban is nyilván ezeket érezte, ezeket ezt a feljogosítottságot.

Tehát akkor úgy [horkantás] képzeljük el ezt az életet, hogy ez egyre több területre kiterjed?

Vagy tehát hogyan hogyan alakul az ki, hogy neki tényleg ez lesz a normális? >> Mennyire mennyire gyorsan például?

Tehát, hogy ez is mennyire lehet olyan, hogy >> hirtelen ha megteremtődik a lehetőség, mert történetesen 16-ban elnökké választják Trumpot, akkor azt gondoljuk-e, hogy onnan exponenciálisan még inkább kijön ez a személyiségjegy.

Valószínűleg például Trump tényleg annyira klasszikusan grandiózus karakter, hogy nálon sokat nem számított.

De én azt gondolom, hogyha akár így az abúzusnál tartunk, hogy ez részben így fokozatosan szoknak hozzá az elkövetők, tehát hogy folyamatosan kitolják a határokat akár önmaguk előtt, akár a a az áldozatokkal szemben, fokozatosan rakják bele magukat ebbe a helyzetbe.

Itt a Jeffrey Abstein alapvetően a rendszernek a kialakítója volt, míg a legtöbben inkább nem azt mondanám, hogy sodródtak bele, mert azzal valszek inkább csak…

Említett entitások

Témák

Személyek

  • Feledi Botond
  • Palotai-Kóbor Zalán

Szervezetek, cégek

  • ELTE-PPK
  • Partizán Podcast
  • Heti Feledi
  • Partizán Alapítvány

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „A magyar Epsteinek – nárcisztikusok hatalomban | Feledy Podcast”

Miről szól ez az epizód: „A magyar Epsteinek – nárcisztikusok hatalomban | Feledy Podcast”?

A Partizán Podcast vendége Feledi Botond, aki Palotai-Kóbor Zalán pszichológussal, a nárcizmus kutatócsoport korábbi tagjával beszélget Jeffre Epstein ügyéről és a hatalom, valamint a nárcisztikus személyiségvonások kapcsolatáról. A beszélgetés kitér a nárcisztikus rendszerek… Az epizód a Partizán Podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 04. 28..

Milyen témákat érint ez az epizód: „A magyar Epsteinek – nárcisztikusok hatalomban | Feledy Podcast”?

Fő témái: nárcizmus, pszichológia, hatalom, szexuális zaklatás, közélet, politika.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „A magyar Epsteinek – nárcisztikusok hatalomban | Feledy Podcast”?

Megjelenés: 2026. 04. 28.. Hossz: 1 óra 2 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/partizan-podcast/a-magyar-epsteinek-narcisztikusok-hatalomban-feledy-podcast-74f13d42

Több epizód a Partizán Podcast-ből