Partizán Podcast

Mit jelentene a rendszerváltás az építészetben? | AVMO

· PT1H7M20S

Összefoglaló

A Partizán Partizán podcastsorozatának legújabb adásában Takács Ákos vendégei Hámori Péter és Varga Lilla építészek. A beszélgetés az építészeti rendszerváltás lehetőségéről, vágyáról és ambíciójáról szól, kitérve a szakmai, politikai, etikai, intézményi és generációs…

Röviden

Műsor
Partizán Podcast
Megjelenés
2026. 06. 23.
Hossz
1 óra 7 perc
Szereplők, említett nevek
Hámori Péter, Varga Lilla
Témák
építészet, rendszerváltás
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

A lakásgond világjelenség, pedig egészséges korszerű lakásban élni alapvető emberi.

Lépjünk ki abból a megszokott megközelítésből.

Kocka, egyenes, legyen benne valami szerelem, valami szellem, valami valami invenció, valami ami húzd. >> Ez a város megtagadta 1000er éves múltját, sárbatiport koronáját, nemzeti színek és vörös rongyokba öltözött. [zene] Ha visszagondolsz rám a város másik oldalán, látod minden valóra vált. >> Sziasztok, ez itt a város másik oldalán legújabb adása.

A mai adásban az építészeti rendszerváltás lehetőségéről vágyáról ambíciójáról fogunk beszélni. majd mindjárt kifejtjük, hogy vagy legalábbis megpróbáljuk megfejteni, hogy ez mit jelent, milyen lehetőségeket jelent, mit kell ezért tenni.

És mindjárt bemutatom a vendégeimet is.

De először felütésként azzal kezdeném, hogy a helyzet van, mottót választottam ennek az adásnak.

Erre tegnap bukkantam, hogy Cigány Tamás, egy kiváló magyar építész a napokban egy valamilyen kamarai felszólalásban mondta ezt, és a lényeg az, hogy a hogy ebben a felszólalásban az építészeti érdekképviselet intézményrendszerének a teljes újragondolására hívott fel, és tényleg úgy tűnik, hogy helyzet van.

Ezt már ezelőtt, mielőtt erre a felszólításra bukkantam, akkor is érezni lehetett az építészközben, mert az az elmúlt hetekben szokatlan intenzitással kezdett el mozogni van a magyar építészeti közeg, ami persze nem egy egységes massa, majd erről is beszélünk ma.

Az, ami most kialakulni látszik, vagy alakulóban van, az már nem egyszerű publicisztikai vita, vagy valam vagy nem valamilyen könnyen konkretizálható intézményi vagy személyi konfliktus, hanem egy egy olyan szakmai politikai diskurzus, ahol a tehát az építészeti rendszerváltás egyszerre működik, tulajdonképpen morális, mondhatjuk, hogy etikai, intézményi, generációs, és ami szerintem nagyon fontos, hogy munkaszociológiai fog fogalomként is vagy lehetőségként is értsük meg, hogy hogy pontosan hogyan is rétegződik a szakmánk, mit jelent itt és most építésznek lenni ennek, milyen történeti előzményei vannak, mi ennek a politikai gazdaságtana és így tovább.

Az építészfórumon kibontakozó viták, kamarai konfliktusok, akár panelbeszélgetések és természetesen posztcsörték és [horkantás] különböző informális szerveződések mindugyanezt a kérdést kerülgetik.

Tehát azt, hogy mit jelentene egy rendszerváltás az építészetben, természetesen párhuzamosan azzal, ahogyan az egész országban felmerül a kérdés, hogy beszélhetünk-e egyáltalán rendszerváltásról, és hogyha igen, akkor mit jelent ez?

Természetesen nem csak arról van szó, hogy kik ülnek bizonyos intézmények élén, hanem szerintem a kulcskérdések azok, hogy hogyan működik az építészeti közeg, hogyan rétegződik, ennek milyen nyilvánossága van, ki kap szót, hogyha úgy tetszik, kik, miért, hogyan és milyen munkához juthatnak és juthattak.

Nyilván a a az elszámolás, valamifajta elszámolás kérdése vagy motívuma itt is felmerül.

Hogyan működik a pályázati rendszer?

Hogyan működik az építészetnek a politikai gazdaságtana?

És egyáltalán mi az építészet politikai jelentősége?

Egyrészt, és az építészeten, mint hivatásrenden belül milyen lehetőségek vannak a politizálásra?

Jelentsen ez érdekképviseletet?

Jelentsen ez tartalmi kérdéseket? az építészetnek a a társadalomban betöltött funkcióját és lehetőségeit, hogyha úgy tetszik.

Természetesen az is egy fontos motívum, hogy milyen feltételek között végezhető ez a tevékenység, milyen körülmények között dolgoznak az építészek.

Egy új motívum vagy egy új hang az, hogy olyan fogalmak, mint a túlmunka, a prekariátus, az önkizsákmányolás, a különböző hierarchiák, a láthatatlan munka, illetve [horkantás] az építészeti gondolkodást szervező generációs blokkok.

Ezek mind-mind előtérbe kerültek most, vagy azt is mondhatnám, hogy most bukkantak felszínre, mert eddig egy csomót ezek közül a fogalmak és jelenségek közül nem tárgyalt a szakma, vagy valamifajta ilyen zavart hallgatás övezte ezeket a kérdéseket.

És szerintem az a kérdés is felmerül, hogy lehet-e egyáltalán szakmai rendszerváltás politikai és intézményi változás nélkül?

Milyen intézményi változásokra van szükség az építészetnek a hivatásrendi politikájában?

És fordítva is feltehető a kérdés a választások után most már mindenképpen, hogy lehet-e politikai rendszerváltás úgy, hogy közben ugyanazok a munkakultúrák, függősségi rendszerek, szakmai reflexek, ideológiák, ha úgy tetszik, hamis tudatok maradnak érintetlenül az építészeti mezőben, hasonlóan nyilván más társadalmi szférákhoz.

Szóval mindenről próbálunk ma beszélgetni Hámori Péter építésszel, a Guba Hámori iroda alapítójával és Varga Lillával, a Girl Scan Scan kollektíva tagjával, aki éppen Wejmárban doktorant, hogyha jól mondom.

Itt felmerül, hogy mindkettjüknek van nemzetközi tapasztalata, ami alapot ad összehasonlításra, amikor elemezzük azt, hogy mi a helyzet itt a magyar közegben.

Lilla, ugye te a BM-en végeztél, és aztán Ausztriában dolgoztál építészirodákban, és ugye most pedig, mint ahogy már említettem, Németországban az akadémiában szerzelt újabb tapasztalatokat és összehasonlítási alapot.

És Péter, te pedig hosszú ideig Japánban dolgoztál.

Szóval sziasztok, köszi, hogy hogy elfogadtátok a meghívást.

És az az első kérdésem, hogy szerint ti hogyan fognátok meg azt, hogy mi történt most, és hogy meglepő-e az, hogy ilyen gyorsan törtek föl ezek az energiák, hogy ez a ez a pezsgés ilyen gyorsan kialakult, vagy olyan feszültségek voltak az építészársadalomban, hogy ez tulajdonképpen szükségszerű volt, hogyha ilyen politikai változás történik, és ennyire megváltozik az, hogy mi elképz képzelhető a nem tudom a közös életünk minden területén, akkor ez a az építészettet mint hivatásrendet is eléri majd.

Gyorsan azt tudom mondani erre, hogy még egy kiegészítés ahhoz, hogy a a doktorandusságomhoz, hogy egyébként mellette az egyetemen mint kutató dolgozom, és pont emiatt a kutatási projekt miatt csináltam itt interjúkat, és már akkor több embertől hallottam ezt.

Ez még a választások előtt volt.

Szóval számomra én azt tudom mondani, hogy úgy, hogy egy kicsit beleláttam embereknek a gondolataiba ezzel kapcsolatban, annyira nem is hirtelen ez már annyira elkezdődött ez a azt hiszem, hogy már nagyon a végletekig volt feszülve a szakma, illetve nekem úgy tűnik, és és már egyébként a választások előtt is azt gondolom, hogy érezhető volt ez, hogy nagyon feszült minden és mindenki.

És én akkor is hallottam már arról, hogy hogy elkezdődött ez a pezsgés.

Szóval azt hiszem, hogy talán nem is annyira hirtelen, mint amennyire tűnik. >> Én is azt fűzném hozzá, amit a Lila utoljára mondott, hogy nem olyan hirtelen történt ez, mint amennyire most így annak tűnik.

Nekem meglepő volt, hogy a kormányváltás után igazából szerintem eltelt egy hónap, amíg szinte semmi nem történt.

Hát igazából az első cikk, amit Smilo Dávid írt, hogy nem a Karmelitának a funkcióváltásáról kell beszélnünk, hanem rendszerszintű problémákról szakmán belül.

És szerintem ez volt az első olyan szikra, ami ami aztán belobbantotta ezt a dolgot.

És így onnantól kezdve viszont nagyon hirtelen ömlött, vagy ömlik az anyag, mert az az élményem maradt meg, hogy még a képzőművészeti szénában valahogy a kormányváltás után hirtelen elkezdtek beszélgetni egymással a a művészek, addig benne megvolt a hiányérzet, hogy mi mi nem csinálunk semmit, és akkor ehhez jött ez a váltás egy hónapra rá.

Ti hogyan azonosítanátok ennek a feszültségnek az okait?

Mik azok a területek, amiben leginkább tarthatatlanná vált a helyzet?

És talán ne is azzal kezdjük, ami nyilvánvaló egyébként akár nem építész hallgatók számára is, mert arról, hogy a NER nagyjából arról, hogy mit csinált az építészettel és mit csinált az épített környezetünkkel, arról sokat beszéltünk. kell majd még beszélni, de hogy most beszéljünk arról, hogy a szakmán belül szakma gyakorlóként a munka feltételei tekintetében mik a legfőbb okai, vagy akár nektek személyesen mik a leg leginkább neuralgikus pontok abban, hogy hogyan lehetett Magyarországon építészként működni az elmúlt másfél évtizedben?

Hát itt biztos, hogy sok különböző személyek különböző okokat hoznak, és ez a adja azt a sokszínűséget, ami most ebben a kommentés cikk sorozatban észrevehető.

Ebben fontos, hogy ki milyen pozícióból beszél, úgyhogy szerintem fontos elmondani, hogy én egy 40 év körüli cégvezető vagyok Magyarországon. két fős cégünk van, ami már volt öt fős is, de az elmúlt időszakban ezt le kellett építeni. 2015-ben alapítottuk meg a ezt az irodát, és ennek volt egy öt éves felmenő periódusa, majd egy öt éves leépülő periódusa.

Most éppen ilyen vegetációs állapotban van, de még még a víz felszíni fölött.

Tehát én ebből a pozícióból mondom majd mindazt, amit mondok. 15-ben, amikor megalapítottátok az irodát, akkor még tartott az a konjunktúra és általános gazdasági felívelés, ami mondjuk a NERnek bizonyos szempontból az aranykora volt, ugye 19-20-ig.

Hát ez volt az az öt éves szerintem rövid ablak, amikor ennek a 20 kötője 40 45 éves generációnak azok a tagjai, akik érezték magukban a motivációt, hogy saját irodát alapíthassanak, meg tudták alapítani, mert volt elérhető munka.

Ez nekünk összefüggött azzal, Guba Sándor, aki a stúdió alapítónk, társúdió alapítóm, hogy mi külföldről akkor költöztünk haza, mindketten 2015 augusztusában, de velünk párhuzamosan indult el körülbelül 10 másik nagyon hasonló életkorban is, meg felfogásban is, meg akár külföldi tapasztalattal is rendelkező, de hazaköltöző építésziroda. valahogy a covid körül, de ez nem a covidhoz köthető szerintem, hanem biztos, hogy a gazdasági állapotokhoz ez bezárult szerintem.

És most az elmúlt öt évben én már nem látom annyira, hogy újra tudnának jönni a [horkantás] tőlünk 10 évvel fiatalabb hasonló pozícióban lévő emberek.

Tehát ez szerintem megállt valahol. >> Milyen stratégiáitok voltak, amikor amikor éreztétek, hogy ez az ablak bezárul?

Az első, és ezért nem Covidhoz kötöm, tehát a 2019-es önkormányzati választás volt szerintem az első ilyen nagyobb fordulópont, vagy ami elindította egy másik irányba a helyzetet.

Ott hirtelen lett rengeteg ellenzéki önkormányzat, és nekünk például akkor tele voltunk önkormányzati munkánkal, és mind le lett állítva az át átvilágítások miatt, úgyhogy azok több hónapra vagy elcsúsztak, vagy teljesen megsemmisültek azok a munkák.

És itt kiesett, vagy elkezdett kiesni egy szektor, például az önkormányzatoknak a ugye a választásra jött a kormánynak egy ilyen ellenthetetlenítési stratégiája.

Az önkormányzatok elkezdtek megszűnni, mint önerővel rendelkező terveztető vagy építtető kliens, ami egy nagyon-nagyon fontos szektor, mert közintézményekkel rendelkeznek, és azoknak az építését, felújítását tervezés során lehet folytatni. ez elkezdett megszűnni, és akkor így szűkültek be a az elérhető megrendelők és források abban az esetben, és mi nem voltunk politikailag bekötve sehol, tehát függetlenként egyre nehezebb volt ezeket megtalálni.

A kapcsolati hálónk működött, és szerintem akiket ismerek, irodák mind-mind megpróbáltak valamilyen stratégiát feldol vagy fölvenni.

Mi családi házak és ipari csarnok irányába tudtunk elmenni. valakik az installációpítészet irányába mentek el, vagy táj tájban lévő épületeknek a a ilyen tanösvényi épületek irányába, vagy megpróbáltak akadémiai munkát szerezni, és tehát elkezdett igazából ebből a lesöpört mezőről valahogy össze kellett ezeket szedni, és más stratégiák jöttek össze.

Lilla, a te feségpontjaid egy arról beszélj egy kicsit, hogy hogy a kollektívátokat azt azt milyen körülmények között és mikor kezdtétek el, meg milyen megfontolásokkal?

Azzal kezdeném a választ, hogy én pont a pont 10 évvel fiatalabb generáció vagyok, akik már abban a helyzetben vannak, hogy még hogyha a motiváció meg is van, egyszerűen lehetetlen a saját praxisodat elkezdeni felépíteni.

És most gyorsan akkor a kollektívára csatlakozom rá először ezzel, hogy azt hiszem, hogy ez akkor nem volt egyébként egy igazán tudatos döntés a részünkről.

Ez legfőképp kialakult. viszont viszont most visszatekintve, illetve amiket most csinálunk, arra arról azt gondolom és azt tudom mondani, hogy ez egy ilyen alternatív megoldás arra, hogy amúgy amúgy nem tudsz saját irodát alapítani, mert egyszerűen nincsenek munkák, nem tudsz mit csinálni, és a a kollektívával inkább egy egy kultúra kulturális munkát végzünk.

Nem is mondanám, hogy az az építészeti és az épített környezettel egyébként foglalkozunk, de semmilyen semmilyen építészeti munkát nem végzünk a klasszikus értelemben. >> Ennek ellenére pont a GSKen és a Gubaori az Magyarországon ami része vagy tagja a Linának egy európai építészeti platformnak, ahol a mind a GSC scennek a munkáját, mind a Gubári munkáját építészetként kezelik.

Szóval nem azt hiszem abszolút pozicionáljuk magunkat az építészetben.

Csak azt akarom ezzel mondani, hogy klasszikus építészetet nem csinálunk. >> Kell-e egyáltalán?

Tehát, hogy te is úgy fogalmaztál most, itt megint csak jön ez a kérdés, hogy hogy milyen, hogyan alakul ki a képzeletünk, amikor mondjuk az egyetemen építészként szocializálódunk, hogy kényszerzült-e megoldás, vagy nem tervezünk házakat, miközben valószínűleg az a munka legalább olyan fontos, amit elvégeztek, vagy azok meg azok az események, művek, amiket létrehoztok, az építészetről való gondolkodás meg kollektív képzelet alakításában, minthogyha házakat terveznét, de arra viszont Viszont kíváncsi vagyok, hogy ne, hogy neked személyesen egyébként vágyad-e, vagy okoz-e szakmai kielégüléget, hogy nem terveztek házat. >> Nem, én én meg vagyok győződve róla, hogy nem kell egyébként házat tervezni.

Ezt csak most magyarázatként mondom, hogy hogy nem nem csináljuk. >> De ezt az építési moratórium gondolata vagy motívuma jegyében, tehát hogy már már túlépítettük magunkat, és inkább foglalkoznunk azzal, ami ami van. egy igen.

Szóval én én ezt is ezt gondolom alapvetően, viszont azt is gondolom, hogy építészként elképzelhető egy olyan irány, ami ami nem építés, hiszen képzettek vagyunk…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Mit jelentene a rendszerváltás az építészetben? | AVMO”

Miről szól ez az epizód: „Mit jelentene a rendszerváltás az építészetben? | AVMO”?

A Partizán Partizán podcastsorozatának legújabb adásában Takács Ákos vendégei Hámori Péter és Varga Lilla építészek. A beszélgetés az építészeti rendszerváltás lehetőségéről, vágyáról és ambíciójáról szól, kitérve a szakmai, politikai, etikai, intézményi és generációs… Az epizód a Partizán Podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 06. 23..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Mit jelentene a rendszerváltás az építészetben? | AVMO”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Hámori Péter, Varga Lilla.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Mit jelentene a rendszerváltás az építészetben? | AVMO”?

Fő témái: építészet, rendszerváltás.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Mit jelentene a rendszerváltás az építészetben? | AVMO”?

Megjelenés: 2026. 06. 23.. Hossz: 1 óra 7 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/partizan-podcast/mit-jelentene-a-rendszervaltas-az-epiteszetben-avmo-689cb56f

Több epizód a Partizán Podcast-ből