Partizán Podcast

A világvégéről szóló filmek az igazság megszállottjai | Semmi kóla #29

· PT1H10M25S

Összefoglaló

A Semmi kóla podcast ezen epizódja a világvége filmes és kulturális ábrázolásait veszi górcső alá. Vasmáté és Vida Camilla beszélgetnek az apokalipszisről a popkultúrában, különös tekintettel a 2012-es világvége-várás jelenségére, amelyet a közösségi média és a Facebook…

Röviden

Műsor
Partizán Podcast
Megjelenés
2026. 03. 07.
Hossz
1 óra 10 perc
Témák
világvége, apokalipszis, filmanalízis, kulturális antropológia, közösségi média, 2012
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Fejezetek

  1. — Beköszönés 01:12 - Miért lett médiajelenség a 2012-es világvége várása? 06:14 - A kapitalizmus végét vagy a világét könn
  2. — Meg kell tekinteni a Végítéletet 24:33 - Tánc a sivatagban 45:54 - Pluribus 1:07:49 - András László: Mikor van vége Köve

Ebben az epizódban

Mielőtt elindul a podcast, gyorsan hadd hívjam fel a figyelmed arra, hogy a Partizán döntően közösségi támogatásokból működik.

Ha fontosnak tartod a munkánkat, csatlakozz te is, ajáld fel nekünk személyi jövedelem adód 1%-át, és szállj be a finanszírozásunkba rendszeres támogatóként is.

Így lesz a Partizán közös veled, [zene] független miattad.

A részleteket megtalálod a partizan.hu/ [zene] támogatásoldalon. >> Sziasztok!

Ez itt a Semmi Kóla, a Partizán Filmes kultúrtörténeti podcastja.

Én Vida Camilla. >> A mai adásban a világ végéről fogunk beszélgetni.

Főképp arról, hogy hogyan képzelik el a különböző filmek és sorozatok, magát az apokalipszis bekövetkeztét, és hogy a történelem során a társadalmi fantáziában hogyan jelent meg a világ vége. >> Te nem azt mondtad, hogy egy temetés lesz? >> Az lesz a saját temetésünk.

Arra jöttünk, hogy komolyan? [ __ ] meg.

Meg tök szomjas is vagyok. >> Adjatok már valamit.

Jó, ez én szeretem. >> Saját temetésén ne hallgasson az ember. >> Aha. >> Na, ezt utálom a kólába.

Rohad. >> Hú, de szar. >> Camilla, neked van bármilyen személyes élményed a világ végével kapcsolatosan, ami megosztható lenne a hallgatókkal?

Amikor szerintem én 15-6 éves voltam, akkor nagy mémelés közepette vártuk a 2012-es világvégét.

És arra is emlékszem, hogy Molnár Kristóf, aki most a 444 újságírója, a az időtájt évfolyamtársam volt a Janusz gimnáziumban, és jó jó barátok voltunk.

Ez egy pécsi gimnázium. odajártunk és kitaláltuk, hogy valahogy ilyen rituálisan fogjuk azt a 2021-tán december 21-i időpontot tölteni, amikor is nem is tudom, hogy hány órára jelezték előre a maják a világ végét, de hogy akkor mi iskola után beültünk a McDonald'sba, egy ilyen lakomával megünnepeltük, hogy túléltük.

Arra is emlékszem, hogy mindez egyébként kábé párhuzamosan futott az ilyen haha megalakulásával, ugye ott a kertszámokkal kapcsolatos tiltakozások és Hoffman Rózsa.

És >> akkor Hoffman Rózsáról neked a világvége az árukapcsolásod? >> Igen, valahol találkoznak.

Ott 2012 környékén. >> És szerinted miért alakult ki médiaj jelenség a 2012-es világvégvárás körül?

Pont ekkor >> akkor tört be talán így még jobban így a Facebook, főleg itt Magyarországon és és így a social médián keresztül ömlött az ezzel kapcsolatos bavonás fake news izé, meg az ezen való ilyen ironikus élcelődés.

És én arra emlékszem, hogy igazából a Facebookon keresztül jött ez nagy mennyiségben, és akkor még ugye a Facebookhoz is más, hogy álltunk, tehát hogy a Facebook meg a telefonozás meg a nem, az nem az nem azt jelentette, mint például most, hogy mondjuk azon keresztül is kell adott esetben munkaügyeket intéznem, vagy hogy egy ilyen állandó kapcsolattartási mód, ami ami olyan, mint a mintogy kapsz egy SMS-t, vagy hívnak a telefonon, hanem akkor Akkor az egy Tininek az iskola után egy ilyen játékidőt is jelentett, hogy ott akkor mint az MSN-en így megnézzük egymást, mik vannak a másiknak a hírfolyamán, ami akkor szerintem nem is így hívták, hanem talán falnak meg, hogy mik az új legviccesebb dolgok a Ning again.

Pár év kellett hozzá, hogy ez megváltozzon, és hogy jó persze nyilván nem az lesz, hogy a maják megjósolják, és akkor na bum, neki izé minden felrobban egyszerre.

De hogy azóta ez sokkal kevésbé vicces, és sokkal közelebbinek érzi egyébként a felnövekvő generáció a világvégét, és ennek a különböző lehetséges módozatait akár a klímaváltozás okán, akár valamilyen háborús konfliktusnak az eszkalációja okán.

Szóval, hogy szerintem ma már nem lehetne egy ilyen egy ilyen egy ilyen jelenséget ekkora, nem tudom humorral kezelnie a médiának.

Az az attitűd, ami hozzám elért, az leginkább az volt, hogy erről egy folyamatos beszéd van, és mivel egy folyamatos beszéd van róla, és hiába nem abból a szempontból nem állító jellegű, hogy akkor ez fog történni, hanem hogy azt állítják, hogy ez bekövetkezhet, de közben meg ott van a lábjegyzet, meg a kikacsintás, hogy jaj, hát igen, a maják jósolták. meg, és akkor ezt mások meg komolyan veszik.

Tehát most ezért beszélünk róla.

Szóval, hogy ami biztos, hogy fontos tényező volt a közösségi média, az, hogy már van YouTube, hogy lehet ezt mémelni és és hogy így túl tud terjedni a hát a bliken túl menően is lehet ezt valamilyen szempontból így a közbeszéd részévé tenni.

És ami még nekem mondjuk egy ilyen érdekes szempont, az az, hogy 2008 után vagyunk.

Szóval, hogy van egy gazdasági megrecsenés, egy elbizonytalanodás, egy valamilyen szempontból pesszimistább jövőkép, amire fel lehetett húzni ezt a világ vége várást, hiszen ez az egész nem 2012-ben történt, hanem már 2008-2009-ben elkezdenek cikkezni arról, hogy akkor arra várható.

Szóval, hogy így amit kontextusként érdemes mögé pakolni, az tényleg inkább az, hogy 2006-ban elindul a YouTube, a Facebook is sokkal inkább felfut, meg az összes ilyen közösségi médiás platform, és emellé pedig becsúszik egy hát egy olyan jellegű krízis, ami hirtelen nagyon sokakat érint.

Könnyebb elképzelni a világ végét, mint a kapitalizmus végét.

Ez az állítás Mark Fisher Brit kultúrakutatótól származik.

Te egyetértesz ezzel az állítással, vagy a kettő közül neked melyiket könnyebb elképzelned?

És miért? >> Nem biztos, hogy szó szerint kell értenie ezt az állítást, hanem hanem inkább szimbolikusan.

Szerintem nehéz elképzelni a világ végét, ugyanúgy, ahogy nehéz elképzelni a semmit, mert a világ végében meg a semmiben nincsen ugye képzelet, vagy nem tudom.

Tehát akkor ez egy ilyen ellentmondás valójában.

Szóval, hogy ha szó szerint értjük a kérdést, akkor nem tudok rá válaszolni, de azt értem, hogy az az üzenete ennek, hogy valójában a kapitalizmus és az ahhoz kötődő működések, nem csak a gazdasági működés, hanem ami erre kulturálisan ráépül, ami a az életmódunkat meghatározza, mint kapitalizmusból következő, hogy mondjam, életmódszokások.

Ezek annyira alapértelmezettnek vannak véve a mai kultúrában, annyira nem megkérdőjelezhetőek, annyira annyira nehezen gondolható el úgy a világ, hogy nem ezek a szabályok alakítják az életünket, és nem a nem abban az elvárásrendszerben próbálunk teljesíteni, vagy próbálunk boldogak lenni, ami a kapitalizmusból következik, hogy ezért tényleg valójában nehéz elképzelni egy olyan világot már, ami ami ami kapitalizmus nélkül működik, vagy egy másik gazdasági rendszerben működik, pedig volt a történelemben példa arra, sőt elég hosszú időszakon keresztül volt arra példa, a kapitalizmus, hogy nem annyira régi találmány, hogyha az emberiség teljes történetét nézzük, mégis annyira annyira mélyen bele van ivódva az életünkbe, hogy valójában ezt jelenti ez a mondat.

De hogyha mondjuk a szó szerintiség felé megyünk el, mert nyilván ez képletesen értendő, meg jelképesen értendő, de hogyha szó szerintiség felé megyünk el, akkor mi az, amit hamarabb el tudsz képzelni?

Az, hogy minden véget ér, nincs semmi, vagy pedig azt, hogy valami úgy ér véget, vagy ami eddig ismert, ez úgy ér véget, hogy hogy valahogyan másféleképpen folytatódik, vagy hogy kiforrja magát valami egész.

Szóval, hogy az egész mást vagy az eddiginek a végét könnyebb neked mondjuk így elképzelni úgy, hogyha mondjuk ez másodpercek kérdése.

Az villam be, hogy nem mondhatom azt, hogy hogy könnyebb elképzelnem azt, hogy mindennek vége van mert és hogy azért mondom azt, hogy nem mondhatom azt, mert van egy ilyen magamra erőltetett ilyen reményteli jövőben nézés, hogy egyszerűen nem állhatunk úgy a világhoz, hogy nem hisszük el, hogy megváltoztatható, mert akkor nem lesz megváltoztatható, és hogy ezek az ilyen önhazugságok szükségesek ahhoz, hogy egyáltalán egy minimálisan minimális lépéssel közelebb lépjünk ahhoz, hogy de a gazdasági rendszer emberi akarattal, politikával megváltoztatható valójában a kezünkben van ennek a lehetősége.

Ez nem egy természeti törvény, ami ellen nem lehet tenni, és hogy ahhoz, hogy nyilvánvalóan kis esélye van annak, hogy ez megtörténik a közeljövőben, de ha nem is hisszük el, hogy ez megtörténhet, akkor azt gondolom, hogy hogy még kevesebb eséllyel történik meg.

Ezért az a válaszom, hogy de én én én inkább azt tudom hamarabb elképzelni, hogy hogy egy kapitalizmus nélküli világ egy nagy változás legyen, és és úgy folytatódjon tovább az emberiség történettel, mint az, hogy hogy vége legyen a világnak.

De mondom, hogy ezt ez nem biztos, hogy egy ilyen nem biztos, hogy független attól, hogy én ezt akarom gondolni, és nem biztos, hogy azonnal bevillanna, hogyha nem lenne bennem ez az ilyen magamra erőltetés, mint amikor például ha most ezt ahhoz tudnám hasonlítani, hogy nem tudom, beosztják a a Harry Potterben a házakba a diákokat, és hogy lehet, hogy Harry Potter jobban illeszkedne. nem tudom, személyiségyeit tekintve a Mardekárba, de nem akar odatartozni, és a döntése nyomán végül is a griffendélbe kerül.

Magából a tételmondatból az a kérdés következne, hogy melyiket könnyebb elképzelni, de te meg azt mondod, hogy nem szabad elképzelni, hiszen van attitűd, van önkontroll, meg van döntési lehetőség, hogy valamilyen szempontból az, hogy hogy mit lehet elképzelni, az az kontrollálható, vagy valamilyen szempontból >> kontrollálandó. kontrollálandó vagy valamilyen szempontból ezzel is van munka napi szinten, hogy mi az, amit megengedünk magunknak, mint fantázia. >> Abszolút.

Hát az én esetemben sokkal hamarabb villan be az, hogy hogy az, ami eddig ismert, az megszűnik nem lenni, mint az, hogy dolgok másmilyen módon kezdenek el működni.

Beszélgessünk egy kicsit arról, hogy mit köszönhetünk a világ végének.

Egész pontosan az apokalipszis jeleinek a fürkészésének.

És ebben a segítségünkre Johannes Freed egy német középkorutató lesz.

Neki van egy magyarul is olvasható Hány nap még a világ című kötete.

És ez azzal a feltételezéssel él, hogy a modern tudomány megszületésében egy előzményként igen jelentős szerepet játszott az, hogy a középkor folyamán megállás nélkül kellett kutatni különböző eszközökkel azt, hogy maga a végítélet mikor fog bekövetkezni, ennek milyen jelei lesznek.

És ez vondta magával egyrészt a grammatikának a fejlődését, hiszen magát a különböző szövegeket is egészen alaposan át kellett vizsgálni.

Szóval magyarázni kellett, értelmezni kellett a különböző szövegeket, és ezen túl a matematikában, az asztrológiában, a meteorológiában, szóval így mindenben valamilyen szempontból egy >> fejlődés.

Szóval, hogy így magukat a az eszközöket, a megfigyeléseket tökéletesíteni kellett pont azért, mert mert egyszerűen megvolt a világ vége várás, vagy inkább annak a tudata, hogy mindenki a végidőben él. bármikor bekövetkezhet a végítélet, de hogy ez a bármikor, ez nem bármikor lesz, hiszen lesznek jelek, amiket értelmezni lehet.

Tehát valamilyen szempontból ez nem a maga hirtelenségével fog bekövetkezni.

Tehát igazából nem azért kutatták ezeket a különböző jeleket, vagy nem azért tökéletesedett maga a matematika, vagy mondjuk a csillagjóslás, hogy megszülessen a modern tudomány.

Szóval nem volt egy ilyen típusú szándékosság ebben.

És a hát magának a Friednek az a teóriája, hogy annak ellenére, hogy nem ez volt a szándék, valamilyen szempontból mégis csak ez lett belőle.

Szóval, hogy megvan ennek a hipotézisnek a a provokatív éle.

A Szerb Horvát György fogalmazta meg a kötetről lét recenziójában, hogy úgy van megírva az egész kötet, minthogyha egy nyomozást követnénk végig.

Szóval minden összefügg az apokalipszissel.

Ami igazából nem is feltétlenül úgy jelenik meg a középkorban, mintogy minden elpusztul, minden végetér, hanem valójában minden, ami addig rejtett volt, ami hamis volt, ami nehezen kiismerhető volt, az utána ismert lesz.

Meg hogy valamilyen szempontból minden mindentől elszepálásra kerül, a helyére kerül, megítéltetik.

Szóval maga az apokalipszis az sokkal inkább szól az igazságról, annak a kiderültéről, meg a mindenki számára megtapasztalhatóvá válásáról, mint arról, hogy minden, ami ismert, az így megszűnik létezni.

Persze valamilyen szempontból minden, ami ismert, végetér, de ez a végetérés sokkal közelebb áll ahhoz, hogy hogy minden, miután próbára tétetett korábban, azután megmutatja a hát a valódi természetét.

És a posztapokaliptikus filmeknek a zsánere is valamilyen szempontból eljátszik ezzel a gondolatkörrel, hogy amikor minden intézmény megszűnik, amikor minden, amit ismertünk keretrendszerként, például igazságszolgáltatás satöbbi, az állam az már nincs, akkor akkor valamilyen szempontból próbára tétetik, és megmutatásra kerül, vagy megtapasztalhatóvá válik.

A hát igazából az, hogy közösségek hogyan szerveződnek, ki mire képes, mikor szükséges az erőszak, indokolható az erőszak, mi az ember igaz természete, vagy kit mire késztet, kényszerít, hogyan folytatódnak tovább a dolgok akkor, amikor már valójában nem is az, hogy így végetértek, hanem hanem belekerültek egy olyan fázisba, állapotba, ami egyszerre a végetértek a dolgok az eddigi formájukban, de hogy igazából most vagyunk valaminek a kezdetén.

Tehát igazából nem csak a vég van megjelenítve, hanem hanem az is, hogy most minden kezdetleges, most minden kiforróban van, most minden képlékeny.

Szóval valamilyen szempontból ez a kettő egybe van sűrítve.

De egy kicsit a korábbi gondolataidhoz visszatérve, az szerintem nem csak a világ vége jelenség, vagy a világvére vége várás kapcsán egy igazság, hogy hogy olyankor csomót tud tanulni az emberiség, vagy új információkra tesz szert, vagy fejlődik, hanem kiszebb válságok esetén is ugye ez történik, ha csak belegondolunk, hogy mi történt a covid esetén.

És ez amúgy jellemző szerintem az ilyen típusú helyzetekre, hogy akkor akkor valójában saját teljesítményükön talán felül is tudnak produkálni közösségek, kiderülnek rejtett képességek, amikre addig nem volt szükség.

Igen, mert mondjuk a krízis az nem csak ösztársadalmi szinten, hanem személyes szinten is valójában nagyon sokszor arról szól, hogy igazából kérdéseket kell feltenni, vagy valamilyen szempontból van egy adott helyzet, ahol még lehet, hogy nem…

Említett entitások

Témák

Személyek

  • Vasmáté
  • Vida Camilla

Szervezetek, cégek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „A világvégéről szóló filmek az igazság megszállottjai | Semmi kóla #29”

Miről szól ez az epizód: „A világvégéről szóló filmek az igazság megszállottjai | Semmi kóla #29”?

A Semmi kóla podcast ezen epizódja a világvége filmes és kulturális ábrázolásait veszi górcső alá. Vasmáté és Vida Camilla beszélgetnek az apokalipszisről a popkultúrában, különös tekintettel a 2012-es világvége-várás jelenségére, amelyet a közösségi média és a Facebook… Az epizód a Partizán Podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 03. 07..

Milyen témákat érint ez az epizód: „A világvégéről szóló filmek az igazság megszállottjai | Semmi kóla #29”?

Fő témái: világvége, apokalipszis, filmanalízis, kulturális antropológia, közösségi média, 2012.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „A világvégéről szóló filmek az igazság megszállottjai | Semmi kóla #29”?

Megjelenés: 2026. 03. 07.. Hossz: 1 óra 10 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/partizan-podcast/a-vilagvegerol-szolo-filmek-az-igazsag-megszallottjai-semmi-kola-29-251eb9e2

Több epizód a Partizán Podcast-ből