Partizán Podcast

György Péter és az építészet | AVMO

· PT1H18M14S

Összefoglaló

György Péter esztéta és médiakutató munkásságát idézik fel építészek, akik az építészet és tér politikai, esztétikai jelentőségét elemzik. A beszélgetés György Péter építészeti kérdésekkel és térpolitikával kapcsolatos, szisztematikus munkásságára fókuszál, különös tekintettel a…

Röviden

Műsor
Partizán Podcast
Megjelenés
2026. 04. 02.
Hossz
1 óra 18 perc
Témák
építészet, közpolitika, esztétika, média, emlékmű, várospolitika
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Mielőtt elindul a podcast, gyorsan hadd hívjam fel a figyelmed arra, hogy a Partizán döntően közösségi támogatásokból működik.

Ha fontosnak tartod a munkánkat, csatlakozz te is, ajáld fel nekünk személyi jövedelem adód 1%-át, és szállj be a finanszírozásunkba rendszeres támogatóként is.

Így lesz a Partizán közös veled, [zene] független miattad.

A részleteket megtalálod a partizán.hu/ [zene] támogatásoldalon.

A lakásgond világjelenség, pedig egészséges korszerű lakásban élni alapvető emberi.

Lépjünk ki abból a megszokott megközelítésből.

Kocka, egyenes, legyen benne valami szerelem, valami szellem, valami valami invenció, valami ami húz.

Ez a város megtagadta 1000er éves múltját, sárbatiport koronáját, nemzeti színei és vörös rongyokba öltözün.

Ha visszagondolsz rám a város másik oldalán, látod minden valóra vált. >> Sziasztok, ez itt a város másik oldalán legújabb epizódja.

A mai nap György Péterre emlékezünk.

Volt már emlékműsor vele kapcsolatban.

Ezt ajánlom a hallgatók figyelmébe.

Viszont arra gondoltunk egyébként az egyik vendégem, mindjárt bemutatom mind a hármat, Miló Dávid írt rögtön rám az nap, hogy lesz-e szó a Partizán műsorában arról az aspektusáról György Péter munkásságának, hogy talán egyedül, vagy legalábbis mindenképpen egyedülálló módon abból a az értelmiségi, vagy abban az értelmiségi közegben, amiknek György Péter a része volt, elég mélyen és kitartóan és szisztematikusan foglalkozott építészeti kérdésekkel, vagy egyáltalán a tér politikájával, esztétikájával.

És emiatt úgy gondoltuk, hogy mivel abban a műsorban csak nagyon érintőlegesen lehetett erről szó, hogyha már van a Partizánnak építészeti podcastje, akkor itt ez mindenképpen megér egy külön műsort, és ebben a formában tudunk erről egy kicsit beszélgetni.

Úgyhogy akkor itt van Smiló Dávid építész, Veselényi Garai Andor építész és itt van Szemerei Samu építész szintén.

Úgyhogy ebben a körben fogunk beszélgetni.

Én pedig Takács Ákos vagyok, ahogy az már megszokott. >> Építész. >> Építész.

Úgyhogy sziasztok. >> Sziasztok.

Üdvözlöm a hallgatókat. >> Sziasztok.

Az első kérdésem az nagyon banális.

Hogyan találkoztatok György Péterrel?

De nyilván itt arra vagyok elsősorban kíváncsi, persze személyes megjegyzés is nyilván belefér egy emlékműsorba, vagy hogy kíváncsi vagyok arra is, de hogy hogyan találkoztatok György Péterrel a munkásságán keresztül?

Milyen szövegeivel találkoztatok, vagy vele magával?

Milyen kontextusban vagy helyzetben találkoztatok?

Andor, >> én a művészet és média találkozása a boncasztalon című kötetét olvastam először.

És ez a 90-es évek második felében nekem nagyon betalált nekünk a társammal Osvád Gáborral nagyon betalált ez a könyv. azért, mert noha nem az építészet volt a célja, ő a szexuális és politikai kisebbségek és elnyomott rétegek számára a lehet a művészet által biztosított lehetőséget és a művészetnek a reprezentációs formái által biztosított lehetőségeket vizsgálta annak érdekében, hogy valamiféleképpen emancipálódjanak ezek a közönségek.

És nekem nagyon beakadt ez a bizonyos reprezentáció szó, a képviselet, az önképviseletnek a a kérdése.

És nagyon érdekelt az, hogy a saját munkáink kapcsán a reprezentációja az nálunk legyen.

Mi birtokoljuk a megszólalást és az értelmezésnek a lehetőségét a saját munkáinkkal.

Nem utolsósorban azért, hogy más ne tudja ezeket elsajátítani semmilyen, de semmilyen körülmények között.

Tehát ez egy illuminatív állapot volt, amivel én végigolvastam ezt a pár eszét.

Azóta is meglepően, jól emlékszem, Barbara Kruegerre, Cindy Shermanre, mindazokra a művészekre, akiket ő ott tárgyalt, nagyon érdekelt az, hogy mennyiben lehet alkalmazni az általa felszínre hozott appropriation és reappropriation art-nak a fogalmát az építészetre, de ismétlem, leginkább az a szempont ragadott meg, hogy az építészeti önképvisnek a kérdésével addig senki nem foglalkozott.

György Péter sem ebben a könyvben, de mivel akkor nekem volt egy viszonylag friss gyakorló építészirodám, ez ez egy é úgy éreztem, hogy akkor intellektuálisan életbevágó.

Én így és onnantól kezdve viszont nagyon tudatosan figyeltem az előadásait.

Dávid, >> hát én hallgatóként, építőszett hallgatóként szerintem vagy a Samu miatt, vagy az Andor miatt alapvetően assiszem első körben, meg részben amiatt, hogy építészakkolégisták voltunk és ott a nagyon hamar ugye mi láttuk a Bercsényi 28-30 folyiratnak az örökségét, ami egy ilyen nagyon fontos avanguard, az avangard művészet meg az a 80-as 70-es évek 80-as évek művészetének egy nagyon fontos folirata volt, ami a Bercsenyi építészkollégiumban szerkesztődött.

És nagyon hamar feltűnt az, hogy minden, ami abban van benne, és nekünk nagyon-nagyon tetszik, ahhoz György Péter hozzá tud szólni.

Tehát van olyan szövege, van olyan előadása, ami ami ami szerint kötődik alkotókhoz konkrétan, amik amik azokban a lapokban megjelentek, amik minket nagyon inspiráltak, annyi imponáltak, mert ugye ez a gyakorlatilag a hazai posztmodern meg ilyen Neoavangard építészetről beszélünk, ami pont abban a korban kezdődött el újra értékelődni, mikor én építészhallgató voltam nemzetközi porondon.

Nyilván ide-haz egy kicsi késéssel.

És akkor ennek köszönhetően egyébként az első könyv, amit én olvastam tőle, az az Utánzatok városa Budapest volt, ami akkor nekem így tényleg a most ilyen nagyon csúnyán szólva műegyetemnek az ilyen nagyon csökött építészetről való gondolkodásához képest egy ilyen kinyitott egy ilyen mind a reprezentáció kérdései miatt, mind a társadalom és az építészeti tér összefonódásai miatt egy sokkal gazdagabb értelmezési teret, amiben amiben onnantól kezdve elkezdtem így lubickolni, hogy ez milyen jó.

Szerintem ezen egyébként valahogy nagyon sokan átestek egyébként valószínűleg hallgatóként, hogy így alákerültek György Péternek és azon kapták hirtelen magukat, hogy ilyen végláthatatlan össze-vissza borokmondatokat írnak most már ők is, és [nevetés] ebben fejeződik gyakorlatilag az, ahogy ahogy feldolgozzák György Péter gondolatait.

És aztán meg személyesen a ugye szakkollégistaként elkezdtünk csinálni egy építészetkritika és írással foglalkozó beszélgetés sorozatot.

És akkor oda már egyértelmű volt, hogy Pétert is el kell hívnunk, és beszélgetnünk kell vele erről, hogy ő ezt hogy látja a hazai építészet kritika meg az írásnak a helyzetét.

És akkor ez egy nagyon inspiráló beszélgetés volt.

Most pont visszahallgattam is megint ugye rádöbbenés az, hogy ja tényleg ezt azért mondom ezeket a dolgokat, mert ott akkor egyszer így mondta és ez így belém került. >> Nekem is még hallgatóként kezdődött ez a ez az ismeretség és szintén a szakkollégiumban.

Ugye mi a szakariumnak az alapító generációi voltunk hallgatóként, és a nagyjából ettől függetlenül, de a 90-es évek második felében olvastam frissen megjelenés után az Ój világ című kötetét, ami nekem is egy ilyen revelatív élmény volt.

Az is olyan volt, hogy egy kinyitott egy értelmezési teret az építészettel, a városfejlődéssel, annak a tágabb, kulturális, akkor még a rendszerváltásnak nagyon élesen érezhető folyamataival kapcsolatban. és hogy még egy újabb dolgot behozzak, ami egyébként nemrég jutott az eszembe a halála kapcsán, vagy halál a környékén, hogy ugyanebben az időben voltunk Bécsben a a kolháznak az SMLXL kötetének a bemutató kiállításán, ami így utazott akkor Európában.

És hát akkor ez egy tényleg egy paradigmatikus, tehát egy meghatározó élmény volt az több generációnak.

Hát 95-ben jelent meg a kötet, és úgy eml-ban volt Bécs-ben a kiállítás körülbelül.

És és hát a az Ománnak a tevékenysége az azt gondolom, hogy a mi generációknunk mindenképpen, de hát azt gondolom, nem csak nekünk egy teljesen ilyen életpályat meghatározó dolog volt. és hogy ha ezt nagyon leegyszerűsítem, akkor azt a szabadságot mutatta fel a kolház tulajdképpen az egész életművében, hogy hogy a illetve az volt a fő állítása, hogy az építészetnek meg az építészeti tervezésnek vagy az építészeti munkának mondjuk így igenis van és lehet kapcsolata a korszellemmel, mégpedig proaktív kapcsolata lehet, nem csupán egy ilyen értelmező és mondjuk ellenálló, ellentartó kapcsolat, hanem hogy van szerepe az építészetnek abban, hogy a a világban zajló változásokat értelmezzük a lehetőle tágabb módon, és ehhez hozzá teszoljunk, sőt ezeket alakítsuk is.

És most nemrég, amikor a Péter halála kapcsán gondolkoztam a hát a kapcsolatunkról meg az életművérről, akkor az jutott az eszem, hogy igazából neki azt gondolom, hogy egyfajta kolházz élmény volt ez nekem párhuzamosan az ő munkássága, vagy ezzel való találkozás, hiszen egy ilyen hihetetlen széles értelmezési tartományt nyitott ki, és egy lehetőséget mutatott fel, hogy hogy az építészettel mi mindent lehet csinálni.

És akkor az első kötete után ezt elolvasva akkor mit csináltuk ugye a szakkalumnak a programjait?

Én írtam neki viszonylag, hogy mondjam, nem hát ez a ilyen hallgatói izével elfogadottsággal, hogy hát milyen szuper volt ez a könyv és hogy mennyire örülnék, ha eljönne.

És akkor a legnagyobb meglepetésemre azonnal és a legnagyobb lelkesedéssel válaszolt, eljött és tényleg lassan nagy élmény volt vele találkozni.

És aztán később, nem tudom, hogy mi volt a következő lépés, de aztán én az életem során később vele viszonylag szoros kapcsolatba kerültem egy munka kapcsán is, meg ilyen mentori kapcsolatba is, de de ez volt a kiindulapon. >> Tök érdekes volt, hogy ezt mondtad.

Nem is gondoltam ezt végig, de a hát később, tehát mondjuk én 2010-ben kezdtem el járni az eltérre, mielőtt a a két évet, mielőtt ahom én elkezdtem volna építészetet tanulni és csak nem ez az érdekes, hanem az egyrészt az, hogy ott találkoztam a György Péterrel, mert hogy az ő tanszékére kezdtem el, az volt az első, ő volt az első egyetem élményem, ráadásul a legelső egyetemi órám szerintem vele volt.

Hát később annál, mint amit leírtál, de hogy ez a furcsa kettősség, hogy a György Péter szövegeit habzsoltam a aztán amikor már elkezdtem építésnek tanulni az egyik oldalon, és mellette meg a könyvtárban a kolház szövegeit, ami elérhető voltam, hogy ez mit jelent, csak hogy volt egy ilyen egy ilyen párhuzamosság, vagy ilyen összeolvashatóság ott is ebben a az értelmezésben, vagy az épít az építészetre ilyen heurisztikus eszközként való tekintésben, vagy ö vagy ebben a gondolkodásban helyes-e az állítás?

És és vajon miért van ez így, hogy az építészet, ezt ugye sokszor ilyen elejtett mondatként találkozunk ezzel, vagy valamiképpen a magyar vagy magyarország értelmiségi gondolkodásnak, vagy abban a kulturális mezőben, ami mégis csak tematizálja, vagy valamelyest tematizálta hosszú évtizedekig azt, hogy hogyan gondolkozunk, annak a térről való gondolkodás és szűkebben az építészetről való gondolkodás, az építészettel foglalkoz ókon kívül nem része, vagy kevéssé része.

És ha igen, akkor vajon miért? >> Hát most tehát most van ez így.

Azért azt nem szabad elfelejteni, hogy a a tulipános házak kapcsán kialakult vita Nagy Lászlónak és most mondja a butaságot, Major Máténak a perlekedéséből indul el, és gyakorlatilag a teljes magyar értelmiség megszólal benne.

És ez egy nagyon konkrét építészeti építészeti kérdés.

Ahogy látom egyébként ma jóval szűkebb és vékonyabb hagyománnyal, de talán Makovimül is azért úgy megszólalnak, de olyan nagy az aj, tehát olyan kevéssé irányított a a tömegtájékoztatás és a kommunikáció, mint amennyire irányított volt mondjuk 60 évvel ezelőtt, hogy ezek ezek a beszélgetések elhangzanak.

Hát persze én nekem jó szakbarbár véleményem van erről.

Tehát én azt gondolom, hogy ez részben az építészek felől jön.

Egyrészt él bennünk az a mander rui ö maxima, hogy egy épít ne beszélj, rajzolj.

Tehát egy építész nem beszél, hanem rajzol.

Ez automatikusan létrehozott a szakmában egyfajta egyfajta ellenállást és bizalmatlanságokat a szavakkal szemben.

És ez aztán meglátszott azokban az írásokban is, amely írásokon keresztül az építészek a saját házékrikról beszéltek, hogy ha már kénytelenek voltak érni a saját épületekről, akkor valami rettenetesen bikfanyelven, szándékosan eltorzított borzasztó magyar mondatokkal került minden egyes mondat végére azt, hogy került kialakításra. tárgyi épületen a bejárat így és így került kialakításra.

Ez eleve ellehetételen az, hogy ebbe a nevezzük így belső kommunikációba bárki más becsatlakozzik.

Aztán van ennek egy olyan része, hogy tetszik vagy sem, és egyébként ez volt a fantasztikus Györös Péterben, hogy őt ezt egyáltalán nem érdekelte, de tetszik vagy sem, ez egy bonyolult szakma.

Baromira sokat kell rajzolni, legalábbis a műetemen.

Van egy belső szabályrendszere, van egy belső szótárrendszere, van egy belső hierarchiája, még a kontrahierarchiák is belügynek számítanak, és nagyon hasonlóan a zenészekhez egyébként egész egyszerűen különböző beavatási rítusokon kell keresztülmennie annak, aki aki evvel foglalkozni akar.

Le is nézzük, mert így merem mondani, aki esetleg nem a megfelelő szavakat használja.

Gyorsan megjegyezve talán Bojár Iván András volt az első, aki a Népszabadságbeli kritikájával ezt bölcsészként először merte, akarta és tudta áttörni ezt a fajta korlátot.

Másik irányból pedig természetesen György Péter.

És volt még egy harmadik szempont is, de ezt most elfelejtettem, úgyhogy majd talán eszembe fog jutni.

De ez a ez a ez a két dolog, és ez kellően erős masszívumot vont az építészet köré ahhoz, hogy lepattanjan, lepattanjak a szövegek lepattanjak a, hogy mondjam, a azoknak a külsősöknek a szövegei egyáltalán a külsősöknek idézőjelben a szándéka, hogy írjanak az építészetől szerintem lepattant ezen az ellenálláson.

Behoztam példának a zenészeket.

Nagyon konkrét példaként szeretnék felhozni egy nevet.

Windháger Ákosnak hívják, bölcsész ember.

A Művészeti Akadémia Tudományos Kutatóintézetben dolgoztunk együtt, zenével foglalkozik, és az Ákos háta mögött rendszeresen voltam tanúi olyan beszélgetésnek, hogy hát azért az Ákos nem közülünk való.

Mondták ezt a zeneakadémiát végzett.

Ugyancsak a zenének a bölcsészeti és…

Említett entitások

Témák

Személyek

  • Smiló Dávid
  • Wesselényi-Garay Andor
  • Szemerey Samu
  • Takács Ákos

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „György Péter és az építészet | AVMO”

Miről szól ez az epizód: „György Péter és az építészet | AVMO”?

György Péter esztéta és médiakutató munkásságát idézik fel építészek, akik az építészet és tér politikai, esztétikai jelentőségét elemzik. A beszélgetés György Péter építészeti kérdésekkel és térpolitikával kapcsolatos, szisztematikus munkásságára fókuszál, különös tekintettel a… Az epizód a Partizán Podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 04. 02..

Milyen témákat érint ez az epizód: „György Péter és az építészet | AVMO”?

Fő témái: építészet, közpolitika, esztétika, média, emlékmű, várospolitika.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „György Péter és az építészet | AVMO”?

Megjelenés: 2026. 04. 02.. Hossz: 1 óra 18 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/partizan-podcast/gyorgy-peter-es-az-epiteszet-avmo-18f7a729

Több epizód a Partizán Podcast-ből