Partizán Podcast

Partizán Filmklub - Miért énekelnek az emberek? VII. rész | Palesztin történelem feminista szemmel

· PT36M40S

Összefoglaló

A Partizán Filmklub e heti adásában Babos Anna és Petri Lukács Simon 1984-es, a közel-keleti filmtörténet egyik fontos alkotásának tartott Lejla és a farkasok című filmet vitatják meg. A libanoni rendezőnő, Heiny Srour filmje a palesztin és libanoni nők 1936-tól 1970-es évekig…

Röviden

Műsor
Partizán Podcast
Megjelenés
2026. 03. 27.
Hossz
37 perc
Témák
filmklub, közel-keleti filmek, feminista filmek, palesztin történelem, ellenállás, női szerepek
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Mielőtt elindul a podcast, gyorsan hadd hívjam fel a figyelmed arra, hogy a Partizán döntően közösségi támogatásokból működik.

Ha fontosnak tartod a munkánkat, csatlakozz te is, ajáld fel nekünk személyi jövedelem adód 1%-át, és szállj be a finanszírozásunkba rendszeres támogatóként is.

Így lesz a Partizán közös veled, [zene] független miattad.

A részleteket megtalálod a partizán.hu/ [zene] támogatásoldalon. [fütyülés] >> [fütyülés] [fütyülés] >> Sok szeretettel köszöntünk mindenkit a Partizan Filmklub podcastjén.

Ö ezekben a beszélgetésekben Babos Anna és én, Petri Lukács Simon azokat a filmeket kontextualizáljuk kicsit, amiket a Miért énekelnek az emberek cím ciklusunkban vetítünk.

Ez a sorozat tavaly ősztől indult.

Tavaly ősszel indult és idén nyárig tart és 12 alkalmon át nézünk olyan filmeket, amelyek a közösségiségről szólnak. a annak a annak a feltétel rendszerét mutatják be, hogy emberek összhangzatba kerüljenek.

És hát még meg azt a konkrét ö társadalmi történeti helyzetek vizsgálatán túl konkrét közösség formák megbeszélésén túl azt keressük, hogy a film ehhez mit tud hozzátenni, hogy milyen formai történetszövési eszköze van arra, hogy a közösségiségre reflektáljon, hogy a közösségiséget tükrözze.

És és a mostani alkalommal, a március alkalommal, március 31-én, kedden 7 órától vetítjük az öös 10-ben Heinis Rur, libanoni rendezőnő, Lejla és a farkasok című 1984-es filmjét, ami ami amire nagyon bátorítok mindenkit, mint mindig, de ezúttal kiemeltem, bátorítok mindenkit, hogy hogy eljöjjön, mert a a közelkeleti a közelkeleti filmtörténet egyik leg paradigmatikusabb mintaadóbb filméről van szó, hogy nagyon különleges időszerkezettel, nagyon különleges történetszövéssel dolgozik, ami aztán tényleg ugye a mintaadót azt tényleg szó szerint értem, tehát hogy ami aztán egyértelműen egy egy mintája lesz a a közelkeleti politikai narratív filmnek és [horkantás] és még oly híres és különleges És ez a film hát Magyarországon ugye nem sok alkalom volt látni, úgyhogy most itt a lehetőség, hogy ezt mindenki pótolja.

És hát Heinis R ebben a filmjében, a Lej és a Farkasok című filmben annak a történetét meséli el, hogy a a libanoni és a palesztin nők hogyan vettek részt különböző fegyveres harcokban és ellenállásokban a az 1936-tól az 1970-es évekig adja ennek egy ilyen katalógusát.

És akkor egy picit csak azt elmondom, hogy mi az, ami nagyon alkalmassá teszi vagy mi az az élettapasztalat, ami alapján a Heinis Ron is közelérezhette magához ezt a ezt a témát, vagy ezeknek a nőknek a harcát.

Franciaországban tanult és Franciaországban dolgozott újságíróként és újságíróként lehetősége volt arra, hogy hogy interjúkat készítsen különböző politikai vezetőkkel a hatos háború során. viszont kiábrándult eléggé ezekből a militáns mozgalmakból, amelyekhez közelebb került.

Azért, mert úgy érezte, hogy ezeknek a mozgalmaknak a vezetői nem vesznek tudomást arról, hogy azok a népcsoportok, azok a társadalmak, amelyeket ők képviselnek azoknak nő tagjai is vannak.

És a Heinis úr úgy gondolta, hogy bármilyen felszabadítási mozgalom nem lehet teljes anélkül, vagy első indulhat anélkül, hogy alapvetésnek tekinteni a nőknek a felszabadítását.

Tehát azt tulajdonképpen az egy első lépés ahhoz, hogy bármilyen felszabadítási igénnyel egy nép fölléphessen, hogy saját asszonyait fölszabadítsa az elnyomás alól.

Azt azt mondja a hinis rúr, hogy idézem, négy szultán alatt szenvedtünk.

A politikai szultán maszkat szultánja, a törzsi szultán, a sej, a vallási szultán, az imám és a családi szultán, az apa, a testvér és a férj elnyomása alatt.

És azt hiszem, hogy hogy ez nagyon fontos tapasztalat volt, vagy ezek az interjúk nagyon formálták az ő politikai nézeteit.

És akkor amikor Párizsban tanult, akkor akkor az újságírói munkával párhuzamosan filmrendező is szeretett volna lenni, ami egyáltalán nem volt könnyű.

Nemcsak, hogy libanoni bevándorlóként, de de egyáltalán a nőknek úgy látta a Heiniser úr, hogy semmi lehetősége nincsen filmet rendezni.

Nagyon nagy hatással volt rá egyébként a Fellininek a 8 és fél című filmje szokta emlegetni, mint mint ilyen nagy inspirációs forrást.

És egyébként majd a Lejla és a Farkasok kapcsán is beszélhetünk arról, hogy mennyiben felfedezhető benne a Fellini, de teljesen reménytelen volt az, hogy ő forrást, pénzt kapjon arra, hogy filmet készítsen.

Egyébként a zsárósnak is a tanítványa volt.

A filmprogramunkban egyébként majd zsárós filmet is fogunk vetíteni, úgyhogy majd akkor visszagondolhatunk a a Hinis Rulra, de hogy aztán végül is úgy kapott filmrendezési lehetőséget, hogy tulajdonképpen ebből az újságírói munkából következően hát nagyon hosszas egyeztetéssel, de lehetősége nyílt arra, hogy az Ománi felszabadítási frontról készítsen egy filmet, amely film az úgynevezett militán filmek műfajának vagy formájának az egyik legkiemelkedőbb alkotása a felszabad felszabadulás órája elérkezett című filmről van szó, amelyben amelyben azt vizsgálja hogy az ománi felszabadítási front hogyan hogyan integrálja a nőket, hogyan veszi alapvetésként a mozgalom, hogy a nők akár a fegyveres harcban is részt vegyenek és Ö csak csak nagyon-nagyon zárójelesen annyit megemlítek, hogy a militáns film, mert egy kicsit vagy hogy egy picit magyarázzam, hogy mi ez a fogalom, hogy a militáns film alatt olyan filmeket értünk, egyrészt, amelyek amelyek agitálnak, amelyek megismertetnek egy-egy konkrét harcot, és arra szólítják fel a saját nézőjüket, hogy ebben valamilyen módon vegyenek részt. illetve olyan filmeket, amelyek konkrét fegyveres harcok, illetve a fegyveres harcokra való felkészülés, a hétköznapi életszervezés, dokumentáló filmek ezek, és hát ilyen ilyen ez a felszabadulás órája elérkezett című film is, amit most csak azért említek meg, mert mert ilyen filmek és ilyen interjúk és ilyen felszabadulási felszabadítási mozgalmak tapasztalata az, ami Azt hiszem, hogy egy jó kontext ad ahhoz, hogy a Lejla és a farkasok című filmet értelmezzük. >> A militáns film amit ezzel leírunk, az a film kor, az a korpusz, amit ezzel leírunk, az a hideg háború történetének egy elég speciális korszakában, időben behatárolható, jól behatároltak korszakában volt nagyon elev, szerte a világon Dél-Amerikában.

Tehát ugye ez nagyon kötődik a a ahhoz, amit ilyen harmadik filmes mozgalomként ismerünk, ami egyébként Dél-Amerikából indult, tehát ami azt hirdette meg, hogy a a harmadik világnak vagy annak a világnak, ami kívül kívánja helyezni magát a Szovjetunió és a az Egyesült Államok imperialista szemben állásán, annak saját filmnyelvet, saját politikai esztétikát kell kidolgoznia.

Mondom, ez így Dél-Amerikából indul, de ettől függetlenül azt, amit így militáns filmként ismerünk, azoknak a leghíresebb darabjai talán inkább a Közelkeleten készültek.

A legikonikusabb darabjai ezek valamilyen közelkeleti harcot, és különösen általában valamilyen palesztin izraeli konfliktust jelenítenek meg.

De készültek ilyen filmek mondjuk Portugáliában vagy Spanyolországban is.

Szóval ország olyan országokban is, ahol a 70-es évekig Európában is valamilyen szélső jobboldali diktatúra volt.

Egyrészt ezt akartam mondani, másrészt azt, hogy hogy az ami a a Heinis rú játékfilmének, tehát amit most vetítünk, a lejel és a farkasoknak a központi motívuma a a nők szerepe a a szabadságharcban, az ugyan az ugyan nagyon nyilván nagyon speciális és nagyon kiemelt a a felszabadulás órája elérkezetten, azok miatt a dolgok miatt, amiket mondtál, hogy egyáltalán nem volt magától értetődő ezeknek a mozgalmaknak a a feminizmusa.

Sőt, igen, >> sőt nagyon is maszkulinok voltak ezek a ső sőt és igen, és inkább mond, hogy kivételes volt ennek az ománi ománi frontnak vagy sejtnek a ez a ez az ideológiai meggyőződése vagy feminizmusa.

De ettől még, ettől még és az egyáltalán nem akarom a a felszabadulás órája elérkezettnek a különlegességét kétségben vonni.

Csak mondom, hogy ettől még nagyon érdekes megnézni ezekben a ezekben a militáns filmekben, hogy bizonyos témák, bizonyos kérdések, bizonyos társadalomszervezés kérdések így szintén ilyen szükségszerűen előjönnek bennük, és akár elő például ez a kérdés, hogy >> akár hasonló képsorokkal is, >> hasonló képsorokkal is, és hogy akár ez a kérdés, hogy mondjuk mi lesz a nőkkel a harcban nem feltétlenül ugyanazzal a hangütéssel, vagy nem feltétlenül ugyanazzal a feminista elköteleződéssel, de amúgy minden militáns filmben előkerül, és és tényleg azt lehet látni, hogy az világ legkülönbözőbb tájai, nem tudom, Nyugat-Afrikától a a Közelkeletig és Dél-Amerikában vannak olyan feminista sejtek ezeken a ezeken a militáns csoportokon belül, akik számára magától értetődő, hogy az ő emancipációjuk az az az feltétele a a az a a népi emancipációnak, vagy a vagy a vagy a csoport önrendelkezésének a kivívásának, és hogy ez az emancipáció, ez azon keresztül is végbe kell, hogy megady maguk is részt vegyenek a filmek ők maguk is részt vegyenek a harcban.

És ami a Heinrú vagy az a felszabadulásul elérkezett esetében olyan különleges, az az, hogy ott nyilvánvaló, hogy a film emellé [torokköszörülés] oda is áll, tehát hogy hogy ott egy összhang van ezeknek a megszólalóknak és a rendezőnek a a nézete között.

A Lejla és farkasok, ami nem egy militáns film, de nyilvánvalóan táplálkozik, ahogy te is mondtad, ebből a tapasztalatból.

De mindesre ez egy későbbi film, és ezt most csak azért mondom, vagy azért ilyen fontos a korszakolás, mert egy iszonyú, dinamikusan, rapidan változó történelmi helyzet van a Közelkeleten.

Nagyon-nagyon kevés időeltés és nagyon sokat számíthat az erőviszonyok átrendeződésében.

És például a libanoni polgárháború egy nagyon elhúzódó harc volt.

Ez is ilyen volt, ami ami egyszerűen megkívánja annak a precíz elhelyezését, hogy mikor vagyunk időben, hogy milyen mi az a mi az az adott kortárskontextus, amihez képest a film készül.

És hogy és hogy ez azért is emelem ki, mert hogy a film az azzal indul, hogy a palesztinos adliban nőknek valamilyen testvér testvériségére, szolidaritására hagyatkozik, vagy ezt hirdeti meg ennek a kívánatosságát.

És és ez nyilvánvalóan visszautal arra, hogy az egész libanoni polgárháború kirobbanása az köthető ahhoz, hogy a libanoni társadalom szerkezete nagyon átalakult azzal, hogy 1948 után sok-sok palesztin menekült érkezett Libanonba, ami addig egy alapvetően keresztény többségű társadalom volt, vagy ország volt, és egy olyan keresztény bázisú vezetéssel, ami a hidegháborúban szövetségre lelt azokkal a egykori gyarmatartó országokkal amiktől így nyilván egy ilyen posztkoloniális viszonyrendszerben függött, mint mondjuk Franciaország vagy az Egyesült Királyság, az ami a polgárháború bankzi vallási szembenállásnak tűnhetett, az az egy politikai szembenállás is volt.

És ennek a politikai szembenállásnak a hidegháborús politikai szembbeállás vallási szembállásként modelleződött.

De de nyilvánvalóak voltak a politikai körvonalai.

Az, hogy ez a muszlim felkelés, az egy baloldali alternatívát követel a francia támogatású keresztényvezetéssel szemben.

És hogy ennek és hog csak azt akarom mondani, hogy a filmben ez nem mint polgárháború jelenik meg, vagy a polgárháború kevésbé hangsú hangsúlyosan jelenik meg mint az Izraellel való konfliktus.

És csak ezt akarom megvilágítani, mert nyilván azért mondom, hogy ezeknek fontos egyszerűen a korszakolása, mert ez minden helyzetben mást jelent, vagy minden helyzetben van valamilyen specifikum, amit jelent úgy az imperializmus és az ellenállás általános harcán túl.

Szóval, hogy a a polgárháborúnak ezen a pontján amikor a film készül, 1982-ben Izrael is beavatkozik a polgárháborúba, és konkrétan ostrom aláveszi az izraeli sereg bejrúot. elég brutális ö mészárlások meg falurombolások zajlanak, aminek következtében egyébként még még amz csak azt akarom mondani, hogy ennek annyira közmegyezéses a a az ezzel kapcsolatos ítélet, hogy maga az izraeli kormány végül is lemondatja Ariel Sharont a hadúgy miniszteri pozícióból, amikor egyértelművé válik a felelőssége ezeknek az atrocitásoknak a hátterében.

Ez az a történelmi kontextus, ami ennyire egyértelműen megkívánja azt, hogy Izrael ilyen ilyen hangsúlyos szerepet játszana ennek a ebben a filmben. >> Hát igen.

Tehát akkor azt már így elmondta tulajdonképpen, hogy Izrael hangsúlyos szerepet játszik a filmen.

Amellett, hogy szerintem ilyen résztes politikai térképet, mint amit most így fölvázoltál röviden, azt nem kapunk a filmből.

Ja, ja. >> Tehát igazából azért jó, szerintem ezt így a film előtt vagy akár után egy picit így így fölvázolni, merthogy merthogy ez a film ez tényleg nem arra van, hogy ezeket a akár a 3639-es, akár a 48-as, akár a 70-es évek végi eseményeket így tisztázza, vagy abban elhelyezze a különböző libanoni, palesztin zsidó egyébként a rú egy libanoni zsidó család ból származott.

Tehát, hogy nem nem az van, hogy ezeket akarja elhelyezni, hanem inkább általánosságban egy képet akar adni arról, hogy a nők hogyan vettek részt ezekben a harcokban.

Az a filmnek a felütése is egyébként egy ilyen elég árpétikus felütésként érzékelem én, hogy egy fiatal lány, Lejla elmegy Londonba és és Londonban menekültként szervez egy kiállítást arról, hogy mi zajlik éppen Libanonban és vagy mi zajlott az elmúlt években, évtizedekben Libanonban, és és ott egy férfival közösen szervezik ezt a kiállítást.

És csak olyan képek kerülnek ki a falra, amelyeken férfiak láthatóak, ahogy férfiak összecsapnak az utcákon, fegyveres harcokat mutatnak ezek a képek, és akkor erre mondja a Lejla, és akkor be ott ott áll ebben a kiállítási térben a Lejla, és jön a férfi, akivel közösen tervezik a kiállítást, és mondja, egyrészt mondja a Lejlának, hogy vegyen föl valami szép fehér ruhát, ami jól áll neki.

Másrészt pedig megkérdezi a Lejla tőle, hogy hát miért nem raktál ki nőkről képeket?

És akkor erre azt mondja a férfi, hogy azért, mert nők egyáltalán nem szerepeltek ezekben a harcokban.

És akkor ez a filmnek a felütése, hogy tulajdonképpen a Lejla most itt végig fog minket vezetni az elmúlt évtizedeken, és vissza fog minket hurcolni a a…

Említett entitások

Témák

Személyek

  • Babos Anna
  • Petri Lukács Simon
  • Heiny Srour

Szervezetek, cégek

  • Partizán Rendszerkritikus Tartalomelőállításért Alapítvány

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Partizán Filmklub - Miért énekelnek az emberek? VII. rész | Palesztin történelem feminista szemmel”

Miről szól ez az epizód: „Partizán Filmklub - Miért énekelnek az emberek? VII. rész | Palesztin történelem feminista szemmel”?

A Partizán Filmklub e heti adásában Babos Anna és Petri Lukács Simon 1984-es, a közel-keleti filmtörténet egyik fontos alkotásának tartott Lejla és a farkasok című filmet vitatják meg. A libanoni rendezőnő, Heiny Srour filmje a palesztin és libanoni nők 1936-tól 1970-es évekig… Az epizód a Partizán Podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 03. 27..

Milyen témákat érint ez az epizód: „Partizán Filmklub - Miért énekelnek az emberek? VII. rész | Palesztin történelem feminista szemmel”?

Fő témái: filmklub, közel-keleti filmek, feminista filmek, palesztin történelem, ellenállás, női szerepek.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Partizán Filmklub - Miért énekelnek az emberek? VII. rész | Palesztin történelem feminista szemmel”?

Megjelenés: 2026. 03. 27.. Hossz: 37 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/partizan-podcast/partizan-filmklub-miert-enekelnek-az-emberek-vii-resz-palesztin-tortenelem-femin-a1e12413

Több epizód a Partizán Podcast-ből