Partizán Podcast

Partizán Filmklub - Miért énekelnek az emberek? X. rész | Out 1: Spectre

· PT33M44S

Összefoglaló

A Partizán Filmklub vendége ezúttal Pabos Anna, aki Petri Lukács Simonnal együtt fejti meg, miért énekelnek az emberek. A 2025 őszétől 2026 nyaráig tartó évadban a filmek által felvázolt közösségi formákat és a filmkészítés inspirálta együttléteket vizsgálják. A május 12-i…

Röviden

Műsor
Partizán Podcast
Megjelenés
2026. 05. 11.
Hossz
34 perc
Témák
filmklub, közösségépítés, zeneiség, összhang, konspiráció, filmkritika
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Mielőtt elindul a podcast, gyorsan hadd hívjam fel a figyelmed arra, hogy a Partizán döntően közösségi támogatásokból működik.

Ha fontosnak tartod a munkánkat, csatlakozz [zene] te is, ajáld fel nekünk személyi jövedelem adód 1%-át, és szállj be a finanszírozásunkba rendszeres támogatóként is.

Így lesz a Partizán közös [zene] veled, független miattad.

A részleteket megtalálod a partizan.hu/ támogatásoldalon. [fütyülés] >> [fütyülés] [fütyülés] >> Miért énekelnek az emberek?

Erre a kérdésre keressük a választ Pabos Annával a Partizán Filmklubon.

Mi mi szoktuk összeállítani a Filmklub programját, és az ott vetített filmekről beszélgetünk itt a podcastben.

Ebben az évadban, ami 2025 őszétől idén nyárig tart 12 vetítésen keresztül, ebben az évadban arról gondolkozunk, arra keressük a választ, hogy milyen közösségi formákat bírt elgondolni a film, milyen közösségeknek adott esztétikai keretet, és hogy ő maga a forgatás ténye, maga a kamera jelenléte, maga a fikcionalizálás az hogyan hogyan facilitált olyan együttéteket, amik lehet, hogy más különben nem jöttek volna létre.

Tehát kvázi az összhang, a kórusba lépés allegóriájára apellálunk, de azért zömben olyan filmeket vetítünk, amikbe tényleg énekelnek, és mondjuk aki aki jött a Lejla és a farkasok vetítésére, az megtudhatja, hogy néha miért érdemes énekelni, hogy az embernek egész konkrét hadászati céljai vannak, akkor akkor érdemes esküvői örömódákat zengeni.

De a mostani alkalommal május 12-én szokásos helyünkon az 510-ben Jaqu Rivet 1972-es Out Spectr című filmjét vetítjük, amiről hamarosan majdnem minden kiderül, de csak azt akartam mondani, hogy ez például egyike azoknak a filmeknek, ahol a leginkább talán elvontan értjük a az éneklést.

A közös éneklésre talán inkább abban a formában értendő, hogy itt valamifajta kórussal van dolgunk, vagy ennek a filmnek a a hálózatos jellegében találtuk meg, azt hiszem, azt, ami itt a közös éneklés, a közös alkotás, de de tulajdonképpen, hogyha visszagondolunk a a korábban vetített filmekre, azért ott is nagyon hangsúlyos az, hogy hogy csoportok, különböző csoportokról szólnak ezek a filmnek, kevésbé szerepeltek ebben a programban egyénekről szóló egy nagyon konkrét főszereplővel rendelkező filmek, hanem inkább olyasmiket vetítettünk és vetítünk továbbra is, amelyek amelyek emberek kisebb nagyobb csoportjaival és azoknak a konfrontációjával együttműködéseivel foglalkoznak.

És és azt hiszem, hogy a Rivet filmet azt efelől kell megfogni, vagy efelől lehet a legkönnyebben megfogni.

Mielőtt erre vállalkoznánk, azelőtt azért azt szeretném elmondani, hogy a az a film, amit vetíteni fogunk, az Out Spectre, az az Nolim Tangeret című 13 órás filmnek egy 4 és fél órás változata, illetve ez így nem egészen pontos, azt hiszem, főleg azért, mert a Rivet életművéről van szó.

Valóban ugyanabból a nyersanyagból készült a két film, hogy ugyanazt a három hét alatt forgatott nyersanyagot használta föl ahhoz, hogy hogy összeállítsa ezt a két filmet.

De azt hiszem, hogy azért nem teljesen pontos az előbbi megfogalmazás, mert az egész rivett életmű tulajdonképpen különböző fölvett anyagoknak a variációira épül, különböző filmekben megjelenő helyzeteknek a variációjára épül.

Nehezen lehet azt mondani, hogy ezek a filmek ne lennének mind valamilyen formában egymás variációi, vagy egymás tükörgépei.

Ezért talán ez nem is egy pontos megfogalmazás.

És bár valóban a Spektr című film, a most vetített film megalkotása az tulajdonképpen forgalmazási vagy bemutatási feltételekhez is kötött volt, vagy azok azok miatt is jöhetett létre, de azért egész más másfil jött létre természetesen a két vágatban ebből a ebből az anyagból.

Amit eleinte a Rivet úgy tervezett egyébként, hogy egy több részes tévorozat is lehetne akár.

Tehát, hogy most ezt csak arra mondom, hogy hogy tulajdonképpen itt van egy olyan gondolkodásmód, egy olyan hálózatos gondolkodásmód, egy olyan variatív gondolkodásmód, amelyből, hogyha mondjuk kiragadunk egy amelyből bármelyik filmet kiragadjuk, igazából azt mondhatjuk, hogy ez csak az egész életmű ismeretében értelmezhető.

És ugyanígy azt is mondhatjuk, hogy hát önmagában is áll természetesen, mint egy műalkotás.

Úgyhogy ilyen értelemben az Out Spektr az a az a Noliere című variációhoz kapcsolódik is, meg nem is >> meg máshoz is kapcsolódik, >> és máshoz is kapcsolódik is, meg nem is az életműven belül. >> A egyébként >> nagyon egyszerűen röviden az, hogy erre egy önálló műként tekint a rivet, meg a kritikai recepció is.

Ez nem egy kivonat. hanem hanem sok mindenben máshova helyezi benne a hangsúlyt a rivet, mint a mint a 13 órás változatban.

Majd biztos meg fogjuk beszélni a a legfontosabb hatásokat, inspirációkat, de akkor most is lö az egyiket.

Louis Följád, a francia néma film legnagyobb rendezője.

Mármint az olyan egyebeken kívül, mint a Lüir testvérekes [nevetés] Melié satöbbi. >> Egyike a legnagyobbaknak. >> egyike a legnagyobbaknak.

Mindenesetre a francia tehát a már már a első világháború alatti vagy utáni, tehát amikor már narratív konvenciók kiforrtak és hosszú történetmeséléssel képes film legnagyobb rendezője, akkor így mondom tehát nem tudom Griffis francia párhuzama vagy kortársa.

Szóval, hogy följád gondolkozott ebben a a sorozatosságban, a szerialitásban, mint azért mint valamiben, ami lehetővé teszi azt, hogy egy történetet nagyon hosszan meséljünk el, és kisebb részekre bontva nagyon részletesen és és széttartóan meséljünk el, merthogy másrész, hogy ez a széttartóság, ez a hálózatosság és maga a szerialitás is, mint mint cselekményszervező és mint formaszervező elem bekerüljön a filmbe.

Ez ez az ő nagy szerzői koncepciója vagy programja.

És ez és ez és ennek megfelelő témákat keresett.

Ennek megfelelő téma ugye a Phantomas, aminek talán a modernebb 70-es évekbeli feldolgozása az sokak számára ismerős lehet, vagy Midora karaktere.

Szóval olyan olyan underground összeesküvők, akik valamilyen titkostársaság irányításával tulajdonképpen az egész város, az egész társadalom, az egész normarendszer fölött átveszik a hatalmat, és hogy ennek megfelelően akart a Rivtis filmet csinálni, és ennek megfelelően gondolta, hogy akkor majd a Nolim Tangere lesz lesz egy ilyen 13 részes tévsorozat, de azt gondolta, hogy ennek a mozi forgalmazása az csak így lehetséges, hogyha megcsinálja ezt az önálló önálló változatot.

És aztán miután ugye maga a Rivet életmű egy viszonyú centrális és kanonikus eleme lett a francia filmtörténetnek, bár talán még mindig nem annyira ismert Magyarországon még mindig nem annyira gyakran köz szájon forgó alakja az új hullámnak, mint Rüfó vagy Godár, de hogy így mindenesetre természetesen ma már mind a két változat nagyon nagyon híresnek számít, de hogy ezt akartam én is csak kihangossúlyozni, hogy egyrészt ez egy önálló mű, tehát senki ne érezze úgy, hogy hogy nem tudom, csak a kötelező olvasmányuk.hu-ról letöltött [nevetés] aranyváltozatot olvassa most >> ezzel a négy és fél órás filmmel valami De persze, hogyha úgy érzi valaki, hogy hiányzik még valami, akkor akkor azt bátorítjuk arra, hogy a 13 órás változatot is >> megnéz is nézze hozzá.

De hogy azt akartam csak mondani, hogy hogy csak hogy igen, én is csak konsúlyozom, amit mondtál, hogy hogy de hogy közben meg Igen, nézze hozzád, de hogy nézze hozzá az összes többi rivet filmet is, mert hogy tényleg egy olyan élet miről van szó, ahol egyik karakter kisétál az egyik filmből és egy másik ajtón besétál a másikba és épületek, helyszínek, színészek, nevek folyamatosan keresztülkasulják és keresztül indexelik a filmjeit, és 20-30 éves távolatokba idéznek vissza. konfliktusokat, figurákat satöbbi. >> Itt különböző szereplő, különböző karakterek történetei keresztezik egymást, ahogy mondtad.

Ö és olyan színészeket látunk ö részben színészként, részben karakterekként.

Tehát látjuk vagy azt hiszem, hogy itt a karakterek és a és a színészek az új hullámikonikus színészei egyszerre vannak jelen egy emberben.

Tehát Jean-Pierre Leo, Zsuliet Berto, Bullzsiier, Eric Romer, tehát nagyon sok ikonikus alakja megjelenik az új hullámnak a Rivet filmjeiben, aki különböző karaktereket játszanak különböző foglalkozásokkal, érzékenységekkel indíttatásokkal de hogy mégis csak van az egésznek egy ilyen társulati hangulata attól, hogy ezeket az embereket látja az a néző, aki végignézi az Új hullámnak a filmjét, Godártól Trüf fónált sábrólig, az ugyanezeket a szereplőket látja önmaguk különböző variációiban, a saját színészi képességeiik különböző variációiban, rájuk jellemző vagy általuk eljátszani képes karakterek különböző variációiban.

Tehát, tehát már eleve ez a fajta közegjelleg nagyon erősen megidéződik a Rivetnek a filmjeiben, és a és egyébként pedig látunk színházi társulatokat is a filmben, tehát ez a társulati jelleg, ez a ez konkrétan tematikusan is megjelenik a filmben, illetve még még a hálózatossághoz annyit, mert szerintem ezt iszonyú fontos kiemelni akkor, amikor egy ilyen ilyen szerte ágazó, sokszálon futó és sokáig értelmezhetetlen filmről van szó, mint a mint az Out Spectr. ezeket a történeteket és ezeket a történetszálakat úgy kezdte el előkészíteni a a Jack Rivet a rendező asszisztensével, a Suzan Siemannal közösen, hogy tulajdonképpen valami nagyon kezdetleges dolog megvolt a Rivetnek a fejében arról, hogy kik ezek a karakterek, voltak irodalmi referenciái, a mint a mint a Louis Carolnak a The Hunting of the Snark című elbeszélő költeménye, vagy a vagy Balzaknak a 13-as története, ami egy ami egy titkostársaságnak a történetét beszéli el vagy Ice Clossnak a a drámái, amelyeket a amelyeket a színházi társaságok dolgoznak föl, és voltak voltak a fejében ilyen kezdetleges karakterek, akiket akiknek néhány motivációját és jellegzetességét már előre tudta.

És akkor a Suzan Siffmannal, a rendező asszisztensével fölvázoltak egy egy ilyen koordinátarendszerben egy idővonalat, amin nagyjából halad a cselekmény és különböző színészeknek a a neveit.

És akkor ebből kijöttek mindenféle találkozási pontok.

És akkor tulajdonképpen ebből állt össze a filmnek egy vagy legalábbis a forgatásnak egy jelentős része, hogy ők milyen színészeket szeretnének találkoztatni, milyen milyen találkozásokat szeretnének előidézni, milyen színészek között a kamera előtt.

De nyilván amikor erről gondolkoztak, akkor nem elsősorban a karakterekről gondolkoztak, hanem arról, hogy szeretném látni a Jeanpier Leót a Bulózsiével egy jelenetben, és nézzük meg, hogyha őket összeresztjük, akkor mi történik.

Ezeknek a megalkotásában, vagy kitalálásában a színészek is épp olyan alkotóerők voltak, mint mint a Rivet vagy a Suzan Sheffman.

Tehát Rivet ebben a filmben és számos más filmjében is, de ebben a filmben különösen nagy teret hagy annak, hogy a színészek a saját karaktereiket formálhassák, illetve sokkal inkább kihangsúlyozódik az is azáltal, hogy a színészeknek ekkora, ekkora hatalmat biztosít a rivet, hogy hát itt színészeket látunk, olyan embereket, akik akiknek a színészet a hétköznapi életének a problémája is.

Itt mindenki egyenrangúan színész, és mindenki egyenrangúan színre viszi a saját színjátszással kapcsolatos kérdéseit. nem verbalizálja, hanem hanem egyszerűen megjeleníti a a saját >> a saját szerepét ebben a társulatban, ami most akkor nevezzük így ami a francia új hullám tulajdonképpen. >> Igen. >> Gyorsan csak így megpróbálom Lajstromba szedni a a egyrészt a film szálait, mostrés az, hogy mik fontosak a Rivetnek, vagy hogy talán ez a kettő ez ez egy listán belül is felfedhető.

Egyrészt a színház nagyon fontos, nagyon sok filmében jelenik meg a színház, mint mint életvitel, mint konkrétum.

A színház filmezhetősége, ez mint ez mint összművészeti probléma. a színház, mint színház filmezéstől lefilmezéstől függetlenül az adaptáció, konkrét esetben az a spectra esetében a Prométeus története.

Szóval ez a titkos társaságok, amiket ugye már sokszor emlegettünk, megint csak önmagukként, konkrétan értve allegóriaként, nevetséges öngerjesztő a paranoját játékká tevő fontoskodásként egyrészt, és másrészt vérkomy, konkrét politikai téteket és célokat megfogalmazó szövetségként.

És és harmad rész pedig az okkultizmus, és felad ezt talán ebből a kettőből is következik. ö a a színház ö a szerepjátszás ezotériája, a titkost társaságok önálló nyelvének, búvóhelyeinek ezotériája és a játék ezotériája, mindenféle olyan játék, ami valahogy megint csak vagy uralmi viszonyokat modellez, mint ahogy talán legegyértelműbben a sakk, ami megjelenik a a spektrben, vagy pedig az ügyeskedés, a bűvészkedés, a hamis ö ö a hamisítás gyakorlat gyakorlatában kvázi tét nélkül részesít, hiszen játék, hiszen nem komoly, hiszen nem büntethető, hiszen nem valójában akar valaki csalni.

Ö és aztán ezt az ügyességet, ezt a a hamisságban, a hamisításban szerzettár játékban szerzett járatosságot lehet majd átültetni a valóságba, és lehet majd a titkost társaságok és összeeskövések javára fordítani.

Tehát valami tehát ezek mondjuk, hogy alapvető motívumai rivetnek.

És az és az és persze az, amit amit mondtál, hogy konkrétan kik ezek a színészek, konkrétan mit konkrétan mit jelképeznek és konkrétan kik ők és konkrétan hogyan az ő szövevényükön, az ő társulatokon keresztül naharálható az új hullám története és kudarca, ami ugye 1972-re már nyilván nem nesvezhető titkos társaságnak, de azért de azért mégis megvan ez a sugalmazás a filmben.

Egyrészt, másrészt akkor még csak gyorsan így a föjádon kívül azért két referenciát még kihangsúlyoznak.

Az egyik az egyik ugye az, amit már említettél, Balzak, aki aki szintén ugye nagy híve és megszárottja volt a a hát a szabadkőművesség különböző különböző for különböző néven futó formáinak, és és a és a restauráció korabeli társadalom elleni lázadásnak.

Ö másrészt Fritz Lang, aki ugye az új hullám ö egyik nagy eredménye, az egy nem csak egy alkotói, hanem egy filmtörténeti eredmény is.

És az a kánon építő gyakorlat, amivel ők kinevezték a maguk számára a a Panteont, a nagy filmrendezőket, és ugye természetesen ezek közül az egyik legnagyobb fritang, akinek egy…

Említett entitások

Témák

Személyek

  • Pabos Anna
  • Petri Lukács Simon

Szervezetek, cégek

  • Partizán Rendszerkritikus Tartalomelőállításért Alapítvány

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Partizán Filmklub - Miért énekelnek az emberek? X. rész | Out 1: Spectre”

Miről szól ez az epizód: „Partizán Filmklub - Miért énekelnek az emberek? X. rész | Out 1: Spectre”?

A Partizán Filmklub vendége ezúttal Pabos Anna, aki Petri Lukács Simonnal együtt fejti meg, miért énekelnek az emberek. A 2025 őszétől 2026 nyaráig tartó évadban a filmek által felvázolt közösségi formákat és a filmkészítés inspirálta együttléteket vizsgálják. A május 12-i… Az epizód a Partizán Podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 05. 11..

Milyen témákat érint ez az epizód: „Partizán Filmklub - Miért énekelnek az emberek? X. rész | Out 1: Spectre”?

Fő témái: filmklub, közösségépítés, zeneiség, összhang, konspiráció, filmkritika.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Partizán Filmklub - Miért énekelnek az emberek? X. rész | Out 1: Spectre”?

Megjelenés: 2026. 05. 11.. Hossz: 34 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/partizan-podcast/partizan-filmklub-miert-enekelnek-az-emberek-x-resz-out-1-spectre-e8d15e5a

Több epizód a Partizán Podcast-ből