Partizán Podcast

Szülő és tanár vitája – politika az iskolában | Megállt az idő

· PT1H7M20S

Összefoglaló

A Partizán új podcast műsora, a Megállt az idő, az iskola és a politika kapcsolatát boncolgatja. A műsorvezető Diószegi-Szőcs Máté és Návai Péter. Az első adásban Gintli Fruzsina pedagógus és Bodnár Előd szülőként érintett vendégekkel vitatják meg, hogy a pártpolitika hogyan…

Röviden

Műsor
Partizán Podcast
Megjelenés
2026. 04. 01.
Hossz
1 óra 7 perc
Témák
politika az iskolában, oktatás, szülői vélemények, pedagógusok, partizán podcast
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Mielőtt elindul a podcast, gyorsan hadd hívjam fel a figyelmed arra, hogy a Partizán döntően közösségi támogatásokból működik.

Ha fontosnak tartod a munkánkat, csatlakozz te is, ajáld fel nekünk személyi jövedelem adód 1%-át, és szállj be a finanszírozásunkba rendszeres támogatóként is.

Így lesz a Partizán közös veled, [zene] független miattad.

A részleteket megtalálod a partizán.hu/ [zene] támogatásoldalon. >> [zene] [zene] >> Sziasztok!

Ez a Megállt az idő podcast második évada.

Én Diószegi Szőcs Máté vagyok, >> én pedig Návai Péter.

Üdvözlünk titeket. >> Ebben az évadban az iskola és a politika kapcsolatát boncolgatjuk majd.

Nem vagyunk szakértők, de nyakik benne vagyunk a sűrűjébe.

És van érvényes mondanivalónk arról, hogy mi történik az oktatásban, >> meg hogy minek kéne történnie az oktatásban.

Jelenleg ugye mindketten egy nyolc osztályos gimnáziumba tanítunk, de amíg az egyikünk zűrös kamaszokkal foglalkozott nagyon sokáig, a másikunk esti tagozat felnőtteket tanít, ami nagyon más műfaj, akik ugye sokszor már túl vannak egy zűrös kamaszkoron, és onnan vonták le a tapasztalataikat.

De hogy ne unjuk halálra egymást, minden adásba hívunk vendégeket is. >> 45-60 perces műsorok lesznek.

Pörgős vita, reméljük, és különböző nézőpontok. >> Suli és Politika, szóval tartsatok velünk. >> Na, lehetséges darázsvészek vagy kellemes mélegelő?

És ez mindjárt kiderül, mert most konkrétan arról szeretnénk beszélgetni, hogy mi van a pártpolitikával és az iskolával. >> Aktuális ez, mert a kampány nem áll meg a suli kapujában.

Ott van a folyósó az osztálytermekben és a fejek is.

A kérdés csak az, hogy hogyan csapódik ez le a diákokban. >> De erről nem mi fogunk csak beszélni, hanem van két vendégünk, két közéletileg aktív diplomás értelmiségi aki tanár, már az egyikük tanár, a másik szülőszerepben érintett az oktatás világában.

Beszélgetésünk célja, hogy kiderüljön, miben nem értünk egyet, de közben találjunk közös minimumokat is. >> Tehát beszélgetésre akár vitára lehet számítani.

Statisztikáért, mélyelemzésért viszont továbbra se minket kövessetek. >> Két vendégünk Gintli Fruzsina és Bodnár előd.

Fruzsit elsősorban pedagógusként, elődött pedig elsősorban szülőként hívtuk beszélgetni. >> Na, kösz, hogy elfogadtátok a meghívást és eljöttetek. >> Mi köszönjük. >> Mi köszönjük, hogy itt lehetünk.

Arra kérünk titeket, hogy bemutatkozásként meséljetek nekünk kicsit arról, hogy a pártpolitika az hogy van jelen most az életetekben.

Ugye igen, azt el kell mondanom, hogy a felvezetőből nem feltétlenül derült ki, hogy itt ugye négyen ülünk a stúdióban, én vagyok az egyetlen, aki nem vagyok pedagógus.

Én a gazdasági szektorban dolgozom immáron másfél évtizede.

És van két fiam, akik mind a ketten általános iskolások.

Tehát ilyen értelemben gyakorló szülőként vagyok érintett mondjuk abban a témában, hogy a pártpolitika, hogy általánosságban a politika mennyire jelenhet meg az oktatási intézményekben, hogy van jelen a pártpolitika.

Én valamilyen szinten involválódva vagyok, hogy ilyen magyartalanul fogalmazzak. ö elsősorban önkormányzati, politikai szinten.

És ugye amikor meghívtatok a műsorban, akkor volt egy ilyen nem rejtett szándék ebben, hogy úgy üljünk itt le beszélgető partnerként, hogy mondjuk más világnézeti alapokról vitassuk meg ugyanazt a témát.

Én engem ugye a Mátéval azért régebb óta ismerjük egymást.

Nekem meggyőződésem, hogy ő engem konzervatívnak tart annak dacára, hogy én így nem szoktam magamat definiálni.

Én inkább egy ilyen alapvetően klasszikus értelembe vett jobboldali értékrenddel bíró, nemzetben gondolkodó ember vagyok.

Bár az kétségtelen hogy bizonyos kérdésekben igen, konzervatívan gondolkozom, más kérdésekben kifejezetten progresszívnak tartom magam. >> Én meg ugye friss diplomás pedagógus vagyok.

Most kezdtem el az első tanítási évemet egy budapesti gimnáziumban, és hát nyilván ahogyan elődnek, megjelenik a gyermekei miatt a illetve hogy a a gyermekeinek az oktatásában a pártpolitika mennyire tud beszivárogni.

Én ugye nyilván a a tanítványok kapcsán, illetve az ő oktatásuk kapcsán találkozom ugyanezzel a kérdéssel, illetve annak kapcsán, hogy milyen anyagot taníthatok, és milyen körülmények között dolgozom.

És hát ha a világnézetről beszéltünk, akkor rólam meg nyilvánvalóan tudjátok, hogy a a mostani legnagyobb ellenzéki pártnak, tehát a Tiszának vagyok az egyik önkéntese.

Erről internetes dokumentáció is van, >> kiszivárgott dokumentáció is van, >> de nem csak illegális is van, önként azért azért is mertünk titeket hívni, ezt akkor én hozzáteszem, hogy azért mertünk titeket hívni, mert ugye mind a kettően a nyilvánosság előtt felvállaljátok a nézeteiteket, az előtt podcasttel, de ugye már megszólalásokkal, tehát itt nem arról van szó, hogy ez egy titkos nézetekről lenne szó.

Na és most, hogy mindent megtudtunk rólatok.

A most akkor >> akkor mehetünk is >> bele.

Igen, mehetünk is bele a közepébe.

Szóval van egy olyan kérdés, hogy ideális esetben szerintetek milyen közélettel, politikai iránti attitűddel kéne kilépni egy 18-19 éves gyereknek az iskolából?

Én alapvetően azt gondolom, hogy aktuál politikának az óra alatt nincsen helye, azt hiszem, hogy ez törvényben is van rögzítve.

És én azt gondolom, hogy bármilyen Magyarországon érettségiző gyereknek, illetve tanulónak szükséges ismeretekkel és kompetenciákkal kell viszont ahhoz rendelkeznie, hogy bármilyen aktuál politikai kérdésben egy szavazójoggal rendelkező egyénhez mérten meg tudjon érdemben nyilvánulni és kritikusan tudjon [torokköszörülés] ugye gondolkodni közp közeleti kérdésekben. >> Tehát várjál, ezt lefordíthatjuk, >> próbáljuk.

Tehát akkor alapvetően ezek olyan képességek, hogy ő elé, ha elé kerül egy cikk, mondjuk a Indextől meg a 444-től a Debrec videókat néznek. >> Jó, igen.

Oké, akkor bocsánat, hát elő elé kerül két Reels videó.

Igen, >> amen mind a két rz két részvideóban egy indexes meg egy 444-es érvelget ott a debreceni akyár mellett a jelen. >> Akkor szerinted akkor végz akkor az a az az ideális, ha úgy jön ki, hogy ő meg tudja nézni, utána tud utána, ha akar nézni a megfelelő információknak, és ez alapján tud egy döntést hozni, hogy kell-e Debrecenbe akyár vagy nem.

Igen, én alapvetően azt gondolom, most főleg magyar tanárként meg ugye angol tanárként tudok erről nyilatkozni, hogy akkor végeztünk jó munkát, hogyha a gyerek úgy megy ki, illetve a a fiatal felnőtt úgy megy ki a suliból, hogy abszolút megtanul érvelni, felismer rossz érvtípusokat, jó érvtípusokat, logikai bökkenőket, tudja kommunikálni a saját gondolatait, ugye megfelelő módon, tehát megvan az a szókincse, az a az az eszköztára, és ugye forráskritikát tud alkalmazni. >> Na van rögtön egy pont kettő is, amiben egyetértünk, mert azt leszögezhetjük, hogy ha én most abból indulok ki, hogy általánosságban a szülőknek mi a véleménye a pártpolitika és az iskola kapcsolatáról, akkor azért a legtöbb szülő egyértelműen úgy szokott nyilatkozni, hogy a politikának nincsen helye az iskolában.

Ez az egyik, amibe egyetértünk.

A másik, amibe egyetértünk, hogy amikor 18-19 évesen ugye kilépnek a nagy betűs életbe akkor miután már szavazó jogosult, csak jogosultak, ezért valóban elvárás tőlük, hogy legyen egyfajta kritikai gondolkodás, vagy inkább úgy fogalmaznám meg, hogy meglegyenek azok az alapvető állampolgári ismeretek, ami alapján ha el akarnak menni szavazni, akkor tudjanak felelős döntést hozni.

Azt persze hozzá kell tenni, hogy azért a statisztikák azt mutatják, hogy a fiatal korosztály az még igen csekély mértékben szokott a politika iránt érdeklődni.

Ha jól emlékszem, akkor ez ilyen nagyjából olyan 25 éves korttól kezd úgy erőteljesen megemelkedni.

Ez nem jelenti azt, hogy ne foglalkoznának politikával, mert hát én ugye a saját fiaimról meg az ő osztálytársaikról is tudom, hogy most például egy kampány időszak van, napi szinten beszélik ki az eseményeket, vitatják meg, de ugye van egy ilyen alapvető kérdés, hogy az iskolának mi is a feladata lényegében.

Az egyik az az, hogy hogy lehet úgy fogalmazni, hogy van egy olyan feladata, hogy fölkészítse a gyerekeket, mint egyént a kritikai gondolkodásra, de van egy olyan feladata az iskolának, hogy a felelős, lojális magatartás az állam irányában valamilyen szinten megvalósuljon.

Hiszen ugye azt ne felejtsük el, hogy ugye ezek 19. század végétől megjelenő követelések voltak, hogy legyen közoktatás, közegészségügy, nagy szociális ellátó rendszerek működjenek, és a közoktatást azóta is az állam tartja fönt.

És azt arr ne felejtsük el, hogy az államnak van egy jól felfogott önérdeke.

Márpedig az, hogy hosszú távon is fenn kell önmagát tartani, amivel a közösséget szolgálja.

És hosszút távon úgy tudja magát fönntartani, hogyha úgy jönnek ki ezek a gyerekek, mert most az államnak a saját érdekét mondom, hogy itt dolgoznak, itt adóznak és itt alapítanak családot, mert az állam így tudja önmagát fönntartani, hiszen az állam ugye az adófizetői pénzekből működik.

És ilyen értelemben például azt gondolom, hogy a pedagógusoknak, akik mégis egy állami intézmény alkalmazotai, az azt az irányvonalat valamilyen szinten le kell követni.

Ez nem zárja ki azt, hogy nyilván a gyerekeknek természetesen meg kell adni az egyéni szabadságjogot arra, hogy ők döntsék el, hogy mit kezdenek az életével.

Csak hogyha azt, hogy milyen irányba érdemes őket inspirálni, akkor azt kell nézni, hogy vannak ugye közösségi érdekek is.

Mi az ennek az attitűdnek a kialakításánál, amit egyértelműen iskolai feladatnak tartotok, és mi az, ami szerintetek a szülőkre tartozik? >> Hát ugye a politikai szocializációnak a az egyik legklasszikusabb példája, vagyis hogy a legerőteljesebben azért az otthonról hozott értékrend szokott érvényesülni.

Tehát én úgy gondolom, hogy a a legtöbb gyerek, de hát ezt talán nem tudom, talán magunkról is elmondhatjuk, hogy amikor felnőttünk, azért mégis csak otthonról hoztuk a legtöbb olyan értéket, amit aztán ugye vagy beépítettünk a saját értékrendünkbe, vagy nem. a többség be szokta építeni.

És persze ugye számítsuk bele azt is, hogy van ugye egy lázadó attitűd, mondjuk tínédzser korban, amikor lehet, hogy ettől eltér, de de most általánosságban h nagy számok alapján mondom azt, hogy feltételezően a legtöbbük, legtöbb embernek ez számít.

Ami az iskolának a szerepe, az leginkább ugye a politikai intézményrendszernek a megismertetése, hogy eligazodjanak ebbe a világba.

De nyilván az, hogyha a döntést kell hozniuk, akkor azért valamilyen rálátást biztosítani kell nekik.

Hát én alapvetően azt gondolom, hogy ebben teljesen egyetértek veled, hogy nyilvánvalóan [torokköszörülés] egy hozott értékrenddel már mindenképpen rendelkeznek, de az iskolának azért azt gondolom, hogy egy olyan feladata is van, hogyha már ugye nemzeti egységről beszélünk, hogy egyfajta olyan értékrendet vagy gondolkodásmódot teremtsen, amiben ugye pont például a a nemzettudat és egyébként a diverzitásnak az elfogadása az egyszerre tud működni.

Tehát te például ugye beszéltél az állammal szembeni lojalitásról, és értem, hogy ez a gondolat honnan jön és mi az értelme, csak ugye azt fontos tudatosítani a gyerekekben, hogy az állam és az éppen kormányzó párt az nem egy és ugyanaz.

Tehát az, hogy ők lojálisak egy állammal szemben, vagy az vagy az országuk az országukkal szemben lojálisak, az nem ugyanazt jelenti, hogy ugye ők el kell, hogy sajátítsanak egyfajta éppen regnáló ideológiát.

Tehát én azt gondolom, hogy emellett, hogy persze a lojalitást és a a az aktív [torokköszörülés] politikailag aktív attitűdöt ki kéne bennük fejleszteni, az is tök lényeges, hogy ő úgy menjen ki a nagy világba, hogy azt tudja, hogy a saját országának és önmagának is azzal teszi a legjobbat, hogyha mindig mindenhez, amit hall és amit lát kritikusan viszonyul. [torokköszörülés] >> Na, én így beszúrnék pár dolgot. egy lehet, hogy így kellett volna kezdeni a törvényi háttér, hogy a jelenleg a törvényi háttér ugye azt mondja, hogy pártpolitikai tevékenységet tilos iskolában kifejteni.

Ebben elég egyértelműen fogalmaz.

Persze nyilván részben arról is fogunk ma beszélgetni, hogy mi mi pártpolitika meg mi nem, de egyébként a Nemzeti Alaptanter feladatul írja elő és a törvény is, hogy politikával kell foglalkozni, közélettel kell foglalkozni, és az iskolának ebben van feladata, hogy a diákokat ebben orientálja.

A másik az, hogy a, hogy szerintem itt már elkezd fölbukkanni egy nagyon fontos kérdés, hogy azért itt kimondatlanul értékrendek vannak amögött, hogy mit tanítunk, hogy mit jelent a állam iránti lojalitás, mit jelent a nemzet iránti lojalitás.

Az én tantárgyam, ugye a történelem az azért létezik való, azért érettségi tárgy.

Ez például egy csomó országban nem érettségi tárgy a történelem, hanem ilyen társamtudományokat tanulnak, amiben van történelmi is, [torokköszörülés] >> de azért érettségi tárgy meg kiemelt tartár, merthogy itt a nemzeti identitás egy fontos kulcsának tartjuk ennek a tanítását.

A szóval akkor ez az értékrend meg milyen értékrend, az nekem ott például nem egy nem egyértelmű, hogy ez hogy dől el.

És hát ugye az szerintem meg egy ilyen kérdés, hogy ez a akkor dolga-e az iskolának megtanítani, hogy mi az állam, mi a párt és az utolsó?

Aztán lövöm, aki akarja a labdát.

Most nincs megszólított, hogy én viszont azt akarom mondani, de ezt lehet, hogy a végén még visszahozom, ha tudom, hogy valójában azt abban nyilván mindenki egyetért, hogy tök jó lenne, ha az iskolában megtanulnák a gyerekek, hogy mi az állam, hogy működik, hogy kell adózni, hol szavazunk, miért szavazunk, mi az önkormányzat és satöbbi, satöbbi.

Igen ám, de attól, ha én ezt elmondom meg levezetem, attól senki nem tanulja meg.

Tehát akkor mondjuk mi lenne, ha az iskolában eljátszanánk?

Ott viszont szerintem már fölsejlik egy csomó érzékeny pont, amikor az iskolában elkezdenénk demokráciát játszani, vagy mondjuk az adózási rendszert eljátszani.

De ezt majd lehet a végén érdemes visszahozni. >> Az a kérdés, hogy az volt kérdés, >> vagy nem?

Tehát akkor az a felvetésed, hogy az elméleti tudás átadáson kívül mondjuk…

Említett entitások

Témák

Személyek

  • Gintli Fruzsina
  • Bodnár Előd

Szervezetek, cégek

  • Partizán

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Szülő és tanár vitája – politika az iskolában | Megállt az idő”

Miről szól ez az epizód: „Szülő és tanár vitája – politika az iskolában | Megállt az idő”?

A Partizán új podcast műsora, a Megállt az idő, az iskola és a politika kapcsolatát boncolgatja. A műsorvezető Diószegi-Szőcs Máté és Návai Péter. Az első adásban Gintli Fruzsina pedagógus és Bodnár Előd szülőként érintett vendégekkel vitatják meg, hogy a pártpolitika hogyan… Az epizód a Partizán Podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 04. 01..

Milyen témákat érint ez az epizód: „Szülő és tanár vitája – politika az iskolában | Megállt az idő”?

Fő témái: politika az iskolában, oktatás, szülői vélemények, pedagógusok, partizán podcast.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Szülő és tanár vitája – politika az iskolában | Megállt az idő”?

Megjelenés: 2026. 04. 01.. Hossz: 1 óra 7 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/partizan-podcast/szulo-es-tanar-vitaja-politika-az-iskolaban-megallt-az-ido-b682303b

Több epizód a Partizán Podcast-ből