Partizán Podcast

Várandósság utáni gyász, gyász utáni várandósság | Zsófilter #s04e09

· PT1H13M43S

Összefoglaló

A Partizán Feminista podcastjának, a Zsófilternek új epizódjában Balok Zsófi vendége Mikó-Prém Alexandra dúla, gyászinformált lelkigondozó, szoptatási tanácsadó. Az adás a perinatális veszteség (vetélés, halva születés, csecsemőhalál) utáni újrakezdett várandósságról, az…

Röviden

Műsor
Partizán Podcast
Megjelenés
2026. 02. 05.
Hossz
1 óra 14 perc
Témák
perinatális veszteség, gyászfeldolgozás, szivárványbaba, várandósság, anyaság, lelki gondozás
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Fejezetek

  1. — A szivárványbaba kifejezés, veszteség-tapasztalatok és szorongások 00:19:39 - Társadalmi üzenetek, túlélők bűntudata, te
  2. — Gyász megélése a kistestéverekkel, segítő tényezők és módszerek, tabusítás feloldása — A Partizán jövője csak akkor bizt

Ebben az epizódban

Ez itt a Zsófilter a Partizán Feminista podcastja.

A mai adásban a perinatális veszteség utáni várandóságról beszélgetünk Mikó Prém Alexandrával, a máskéntérkező.hu oldal alapítójával.

Alexandra Dula gyászinformált lelkigondozó, szoptatási tanácsadó és két gyermek édesanyja.

Hivatása középpontjában az anyák kísérése áll.

Jelenleg különösen azoké, akik veszteség után válnak édesanyává. [zene] Korábban az Emma Egyesületnél is dolgozott, ahol menekült kismamákkal foglalkozott.

Jelenleg egy interjúk köteten dolgozik, amelyben az úgynevezett szivárványbabás édesanyák történeteit gyűjti össze.

Ha támogatnátok a Zsófiltert és a Partizánt, a leírásban található linkeken keresztül megtehetitek.

Szia Alexandra, üdv a stúdióban. >> Szia, örülök, hogy itt lehetek.

Köszönöm szépen. >> Két olyan téma ötveződik itt most ebben a beszélgetésben, amivel nem igazán van saját tapasztalatom.

Egyrészt a várandóság értelemszerűen, mivel nincs gyerekem, ezzel nincs tapasztalatom.

Maximum így barátnőkön keresztül.

Illetve a gyász, amivel szintén nincs közelebbi tapasztalatom még.

És amikor így elkezdtem olvasgatni a témában, akkor igazából az derült ki, mint minden várandándossággal kapcsolatos műsoromnál, hogy nagyon nagyon nagyon sokféle a nőknek a megélése és tapasztalata.

És ez is egy olyan téma, ami nem nagyon látható.

Én a Szivárványbaba szót vagy kifejezést sem hallottam, egészen őszintén mondom.

És így utánát kellett néznem, hogy mi ez.

És akkor itt adom át a szót, hogy tudsz erre kapcsolódni.

Biztos, hogy találkozol ezzel, hogy ez a téma így teljesen a fület van, miközben nagyon sok nőt érint. >> Igen, most itt két gondolat is eszembe jutott.

Egyrészt ja tök fontos arról beszélni, hogy mi az, hogy szivárványbaba.

Annál is inkább, hogy nem egyszer találkoztam azzal, hogy így a szivárványcsaládokhoz kapcsolják, arra asszociálnak.

Egészen pontosan úgy olyan esetem is volt, amikor érintett párt kísértem. elsősorban az édesany ját hozzám gyászeldolgozásra, és miközben őt kísértem, akkor lett újravárandós, és utána az apukával is kapcsolódtunk, jöttek együtt hozzám, és az apuka kérdezte, hogy de miért beszélünk róla úgy, hogy szivárványbaba, hát még meg se született végig, [nevetés] >> nincsen nemi identitása.

És és akkor ott is vele is tisztázni kellett, hogy a szivárvány baba az azt jelenti, hogy arra a babára használjuk ezt a kifejezést, aki perinatális veszteség, tehát babavesztés után érkezik a családba.

Ugye ez lehet vetélés, második-hmmadik trimeszteres veszteség, akár genetikai betegség, mert szóval különböző okok állnak mögötte, halvaszületés, illetve a születés utáni babavesztés.

És azok a gyerekek, ugye őket, akiket elveszítünk, őket szokták nevezni vendégbabának, vagy ácsuhanó babáknak, átsuhan lelkeknek, és aki utána érkezik magzatként, babaként a családba, őt nevezik szivárványbabának.

Azok, akik érintettek, eléggé ismerik már ezt a kifejezést.

Ö főleg ugye a nők, akik így ennek így jobban jobban érintettek ebbe a folyamatba, jobban utána utána olvasnak, mások nem annyira, de hogy az az érdekessége ennek a jelenségnek, hogy a szivárvány várandóságról nem tudunk egyébként sem tudunk a perinatális veszteség nélkül beszélni, hiszen egy veszteség felől értelmezzük ez a kontextus, a keret, de hogy egyébként maga ahogy a társadalom viszonyul hozzá, az is nagyon hasonló.

Merthogy a perinatális gyászról egyre többet beszélnek, egyre többet hallani szakmai berkekben főleg.

Tehát ott már van nagyon komoly szakirodalom, népszerű irodalom, amit az anyák kezébe lehet adni.

Vannak róla képzések, a szakembereket képzik.

És most az utóbbi években látom, hogy ahogy egyébként így a szülészeti mozgalmak is erősödnek, különböző szülészeti témákkal foglalkoznak különböző platformokon, ugyanígy a perinatális gyász is időről időre így fókuszba kerül.

És egy-két alkalommal már találkoztam azzal is, hogy a szivárványvárandóságról beszélnek, de ennek ellenére még a perinatális gyász is tabu téma, és nagyon-nagyon sokszor magukra maradnak a gyászoló anyák.

És ide kapcsolódik az, hogy hogy a szivárvány babát várok, tehát akik egy gyász után újra várandósok lesznek, tulajdonképpen ugyanebben a helyzetben találják magukat, hogy nem kapnak megértést, nem tudják, nem tudja a társadalom, nem tudja a környezet, hogy mi mennek keresztül, egyszerűen nem értik meg őket.

És ahogy a gyászt is sokszor így eltávolítjuk magunktól, hogy ez így nem tudom, így tovább kell lépni.

Nem tudom, megvolt a gyászidő, akkor szevasz, többet nem beszélünk róla.

Ugy ezt várják el a szivárványvárandósoktól is, hogy te most várandós vagy, baba van a pocakba, örülnök kell.

Pont örüljél, összejött izé, mintha akkor így ki lenne pipálva, ami nem jött össze korábban.

Gondolom, hogy van egy ilyen fajta üzenet, ami így megfogalmazódhat.

Igen, és itt is két témát látok így koncentrálódni ebbe.

Mindjárt a gyászra visszatérek, de hogy így megvan egyébként úgy általánosságban a várandósággal és az anyasággal kapcsolatban, hogy így csak a jóról szabad beszélni.

Ugye ezt így politikai kontextusban is szoktuk hallani mind a két részét, a kritikáját is, hogy van egy ilyen vonulat, hogy csak a jóról, csak a szépről, mert ez áldás és unikornis, pukis rózsaszín, habos babvos.

Viszont közben jönnek ugye a hát az ingának a másik oldala, ami arról beszél, hogy hogy mi a nehéz.

Hát nyilván mind a kettő a része, tehát hogy nem fekete meg fehér, hanem ez a komplexitása.

És hogy így ugyanezt a terhetlik meg a szivárványbabások, hogy hogy így azt várják el tőlük, hogy nekik is így boldognak kéne lenni, és akkor itt nem tudom, minden meg van oldva.

És ami meg így a gyászusz kapcsolódik vissza, hogy hát mit szoktak mondani, mit miről számolnak be az anyák, mit szoktak nekik mondani, hogyha egy babát elveszítettek, majd lesz másik, biztos beteg volt, jobb ez így, jobb helyen van.

Szóval, hogy ilyen elég széles a meg színes a skála, hogy milyen bullshiteket hallanak.

És és hát amikor újra várandósak, így nagyjából az van, hogy hát itt a másik nem megmondta.

Hát hogy így tessék neki örülni, most már lesz gyereked.

És hogy így annyira nem ebben vannak ezek az anyák. >> Még mesélsz erről?

Még itt időzhetünk egy kicsit, hogy magánál a veszteség részénél, tehát még csak még nincs utána várandóság, nem tartunk itt satöbbi, a feldolgozása annak, hogy elvesztenek anyák, akármilyen trimeszterben magzatot, csecsemőt, élve születik és utána hal meg, halva születik.

Tehát, hogy annyiféle már ebben is szerintem annyiféle tapasztalat lehet, meg annyiféle képpen jöhet visszajelzés, attól függően, hogy mikor veszti el az anyag.

Gondolom én, hogy olyan is van, hogy hiába egy várt terhességről van szó, hogyha mondjuk nagyon korán veszti el a magzatot, ami egyébként nagyon gyakori, de ettől függetlenül gyászélményt jelent, és mondjuk nem talál megértést ehhez valaki, mert hogy jaj, hát ez ez normális, vagy nem tudom, ezt kérdezem, hogy ez van-e. nagyon sok mindennel találkoztam.

Ugye épp, hogy a interjúkötetet készítek a szivárványbabás anyákkal, ők elmesélik a veszteséget is, illetve nem részleteiben, de hogy így a kettőt együtt, hogy hogy élték meg, és ők is nagyon színes dolgokról számolnak meg be, meg úgy egyáltalán, akikkel így kapcsolódtam.

Szóval, hogy ilyen rendkívül széles a a skála.

Megszületett csecsemőre is hallottam azt, hogy azt mondták neki, hogy majd lesz másik.

Szóval, hogy így néha ilyen érthetetlen reakciókat ad a környezet, de látszódik egy olyan tendencia egyébként maguknál az érintetteknél is, hogy az első trimeszterles veszteséget nem veszik olyan komolyan ezt ilyen idézőjelben.

Azt ilyen kicsi traumának kezelik, és a második-hmadik trimesztereset, vagy a halva szülést nagyobb traumának.

Mert az első trimeszterben nagyon sokszor egy erős menstruáció az a mi testi szinten tapasztalható.

Lélektanilag is ahogy megélik megint csak azt mondom, hogy nem lehet így kategorizálni, hogy így az első trimeszterest könnyű feldolgozni, a többit nem.

Első trimeszteresnél ott is rengetegféle van.

Tehát van olyan, amily amire még nem is gondolnák, hogy az perinatális veszteségnek számít, például a kémiai terhesség, vagy a sikertelen lombik.

Tehát, hogy a sikertelen lombik az ugyanúgy perinatális veszteségnek számít, mert megtermékenyítettek petesejtet, vagy lett embrió, vagy nem.

Na de hogyha ez a testen belül történik, akkor akkor az lehet, hogy egy kémia terhességként, vagy egy korai vetlilisként, vagy egy mislebnek hívják, amikor felszívódik.

Tehát, hogy így nincsen szívhang, ugye ezt így lehet hallani. >> A kémiai vetélés mit jelent pontosan? >> A kémiavetélés az azt jelenti, hogy egy annyira korai várandóság, hogy még be se tudott igazán ágyazódni.

De mondjuk, hogyha egy nő tervezi a várandóságát, akkor ugye a nem várt menstruáció első napján tesztel, és ott a hormonszintek produkálnak egy pozitív tesztet. >> Ühüm. >> És lehet, hogy csak egy pár napos késéssel megjön a menstruáció.

Tehát, hogy igaziból nem az van, hogy ott ő két hétig várandós és akkor nem tudom hány hetesen elvetélt, hanem igaziból be se tudott tágyazódni. >> Ühüm.

És ez is lehet gyászélmény attól függetlenül abszolút.

És itt nagyon sok minden befolyásolja, hogy hogy éli élik meg az anyák ezeket a korai veszteségeket. minél többször történik meg, annál annál nehezebben érinti őket egyértelműen.

Ugyanígy a lombiknál minél nehezebben jött össze egy baba, annál inkább mélyen érinti őket.

Na, befolyásolja az is, hogy mikor tud újra teherbe esni, mert hogyha így nem tudom, volt egy kémiai terhesség, és három után hónap után még mindig nem sikerült újra teherbe esni, akkor ez tud mélyülni.

Szóval rengeteg összetevője van ennek.

Van például még egy speciális eset, amire szintén nem szoktak gondolni, az pedig az ikervesztés.

Tehát amikor egy egy édesanya két babával lesz várandós, és akkor útközben az egyik elmegy, és ez lehet >> nagyon korai, lehet felszívódás, lehet az, hogy tavasztal egy vérzést, azt hiszi, hogy elvetélt, és mondják, hogy hát még ott van egy baba.

És így lehet, hogy volt egy másik, vagy a kettő közül az egyik elment, de van olyan esetem, ez az interjú még nem lett fölvéve a könyvhöz, de jelentkezett az anya, és az ő története is belekerül a könyvbe.

Az ő esetében egy első trimeszter, de annak a a vége fele az egyik baba elmaradt a a fejlődésben, és utána őt őt veszítették el, és ráadásul úgy, hogy ezelőtt a várandóság előtt is volt egy vesztesége.

Szóval, szóval én Duplánivárványbaba az, aki aki megszületett, de egyébként vannak olyan esetek, amikor amikor meg orvosi beavatkozással kell az egyik elhalt babát kivenni, hogy a másik tovább tudjon fejlődni.

Szóval, hogy ilyen tényleg mint a szivárvány egyébként is annyira annyira színesek ezek ezek az esetek. >> Fú, elképesztő.

Szóval, hogy mennyire nyers élményei vannak a nőknek ahhoz képest, és amit te is említettél, nekem is ez jutott eszembe, hogy csak az ilyen unikornis pukis gondolatokat szoktuk meg a bárandósággal kapcsolatban így társadalmi üzenetek szintjén.

És volt egy nagyon jó beszélgetésem erről Murinai Angélával, aki a szintén egy interjúk kötet, vagy hát egy egy kutatásnak a az anyagát dolgozta.

Tehát egy könyvbe az anyáknak a az élményeiről, nagyon-nagyon vegyesen, mindenféle anyai élményről, és hogy ez volt a nőknek az általános tapasztalata, hogy csak a jóról beszélt nekik mindenki, meg csak az ilyen reménykeltő meg ugye ugye minden jó című kérdéseket kapták, és hogy nem volt semmi tere annak, hogy elmondják azt, ami fáj, vagy ami nehéz a terhességben, vagy a szülésben, vagy a gyereknevelésben.

Szóval bármi, ami így ehhez kapcsolódik, ami ilyen anyai élmény, és hogy itt is hát elég durva testi dolgok történhetnek, amiből fel kell épülni.

Már önmagában is szerintem egy sikeres terhesség vagy szülés is egyszerűen csak megterhelő és nagy változás és izé.

Tehát, hogy maga maga az egész folyamat is egy nagy dolog.

És akkor ehhez még társul egy csomó érzelmi cucc.

És hogyha erről nincs egyébként közös gondolkodás, vagy tudás, vagy így, nem tudom, a nők között valamilyen beszélgetés, akkor nagyon-nagyon elszigetelve lehet az ember ezzel, hogy most akkor itt vagyok a ezzel a rengeteg érzéssel, ami egyébként lehet, hogy napról napra változik, meg meg tök felkavaró, meg nem tudom, és hogy akkor oké, de ki fog megérteni?

Ez az elszigeteltség különösen is megmutatkozik azoknál, akik szivárványbabát várnak.

Mert rendre azt tapasztalják, hogy hiába vannak kismama ismerőseik, vagy nem tudom, elkezd járni kismama jógára, egyszerűen nem tud kapcsolódni, merthogy ahhoz az élményvilághoz nem tudnak kapcsolódni azok, akik nem veszítettek el babát.

Tehát az, aki mondjuk egy első babát vár, és nincs ilyen megelőző tapasztalata, vagy akár második, nagyon másképp élik meg, és azt nem merném kijelenteni, hogy csak a jó részét, mert hogy önmagában a várandóság egy normatív krízis, de hogy így a beszélgetések szintjén ugye ugye ez jelenik meg.

És a szivárványvárandósok, ők meg rengeteg félelemmel, szorongással, aggodalommal küzdenek.

Egy ilyen nagyon jó példa, vagy így, hogy mondjam, ilyen orvosi ló, amit így be lehet mutatni, minden interjú a lányomtól megkérdeztem, hogy mit érzett, amikor meglátta a pozitív tesztet, és minden beszámolóban egytől egyig megjelent az öröm és a félelem kettő se.

A különbség csak abban volt, hogy valakinél rögtön jött a félelem, valakinél meg fél nappal vagy két-három nappal később, de hogy ilyen nagyon-nagyon közel volt egymáshoz a kettő.

Tehát, hogy rájuk így ez jellemző, hogy a a az öröm, a remény, a várakozás kéz a kézben jár az aggodalommal és a félelemmel.

Meg el tudom képzelni, hogy az is van, hogy hiába ez az új terhesség, oké, egy minden jól megy, de hogy így minden percben attól félsz, hogy Jézusom, lehet, hogy nem tudod megengedni magadnak azt sem, hogy reménykedj, vagy örülj, vagy vagy ebben így magabiztos legyél, vagy így várd, és el tudom képzelni, hogy akár le is választod magad érzelmileg, hogy véd a saját mentális egészséged, hogy így majd akkor fogok örülni, ha tény…

Említett entitások

Témák

Személyek

  • Mikó-Prém Alexandra
  • Balok Zsófi

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Várandósság utáni gyász, gyász utáni várandósság | Zsófilter #s04e09”

Miről szól ez az epizód: „Várandósság utáni gyász, gyász utáni várandósság | Zsófilter #s04e09”?

A Partizán Feminista podcastjának, a Zsófilternek új epizódjában Balok Zsófi vendége Mikó-Prém Alexandra dúla, gyászinformált lelkigondozó, szoptatási tanácsadó. Az adás a perinatális veszteség (vetélés, halva születés, csecsemőhalál) utáni újrakezdett várandósságról, az… Az epizód a Partizán Podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 02. 05..

Milyen témákat érint ez az epizód: „Várandósság utáni gyász, gyász utáni várandósság | Zsófilter #s04e09”?

Fő témái: perinatális veszteség, gyászfeldolgozás, szivárványbaba, várandósság, anyaság, lelki gondozás.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Várandósság utáni gyász, gyász utáni várandósság | Zsófilter #s04e09”?

Megjelenés: 2026. 02. 05.. Hossz: 1 óra 14 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/partizan-podcast/varandossag-utani-gyasz-gyasz-utani-varandossag-zsofilter-s04e09-7a5ffe30

Több epizód a Partizán Podcast-ből