Partizán Podcast

Védőnők: szélmalomharc egy női szakmában | Zsófilter #s04e10

· PT1H22M55S

Összefoglaló

Szalainé Pintér Boglárka, a Független Egészségügyi Szakszervezet védőnői alapszervezetének vezetője ismét a Zsófilter vendége. A 2022-es átalakítások óta eltelt három és fél év tapasztalatairól mesél: a szakmát érintő adminisztrációs terhekről, eszközhiányról és rendezetlen…

Röviden

Műsor
Partizán Podcast
Megjelenés
2026. 02. 19.
Hossz
1 óra 23 perc
Témák
védőnői szakma, egészségügy, női szakmák, munkahelyi jogok, családpolitika, adminisztráció
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Rég nem látott tételbíró választás elé nézünk itthon.

A következő fél évben folyamatosan erősödő kampányzajban igyekszünk tájékozódni.

Mi globálisan is változó algoritmusok, felbomló konszenzusok és új életre kellő régi ideológiák között lavírozunk.

A túláradó hírfolyamban nehéz önállóan eligazodni.

Abban sem lehetünk biztosak, hogy mi valóságos és mi az, ami mesterséges.

Pláne abban, hogy mi az, ami igaz.

A Partizánban kiemelten fontos, hogy olyan anyagokat készítsünk nektek nap mint nap, melyek érthetővé, átélhetővé és megismerhetővé teszik mindazt, ami velünk és körülöttünk történik.

A közösség lehetőség arra, hogy hatalmi és piaci érdektől függetlenül tájékozódhassunk [zene] és a közösség felelősség is, mert csak együtt vagyunk képesek megteremteni a közös megértés élményét, [zene] hogy ne csak elszenvedői, hanem alakítói legyünk a saját sorsunknak.

Így lesz [zene] a Partizán közös veled, független miattad.

Csatlakozz te is, támogasd a Partizánt.

Részletekért keresd a partizan.hu/ támogatásoldalt. [zene] >> Sziasztok, ez itt a Zsófilter, a Partizán Feminista podcastja.

A mai adásban a védőnői szakmáról beszélgetünk Szalai Pintér Boglárkával, a független Egészségügyi Szakszervezet védőnői alapszervezetének vezetőjével, aki már járt a Zsófilterben 2022 őszén.

Akkor az éppen életbe lépett egészségügyi törvénymódosítás hatásairól beszélgettünk.

Ezt az epizódot is ajánlom a hallgatóknak.

A linkjét a leírásban megtaláljátok.

Boglárka, munka és családjogi szakokleveles védőnő, szakszervezeti koordinátor 15 éve segíti a védőnőket szakmai és munkajogi téren. [zene] 2015 és 17 között részt vett a menekültek egészségügyi és védőnői ellátásában is.

A főváros közelében Pátyon dolgozik vegyes körzetben 2011 óta.

Ha támogatnátok a Zofiltert és a Partizánt, a leírásban található linkeken keresztül megtehetitek, szeretném kiemelni, hogy a fenntartható működéshez minél több rendszeres támogatóra van szükségünk. [zene] Köszi, hogy itt vagytok.

Kezdünk. >> Szervusz Boglárka, üdv újra itt. >> Szia!

Köszönöm a meghívást újra és köszöntök minden hallgatót. >> Ugye 2022 őszén voltál itt, ahogy említettem az intróban, azóta sok víz lefolyt a Dunán, meg sok jég is éppen most nemrég.

Időközben 110 éves lett a védőnői szakma tavaly.

És hát nagyon hangzatos beszédekről olvastam én itt a sajtóban meg a magyar kormány oldalán.

Ezzel kapcsolatban mindenféle konferencián meg ünnepségen felszólaltak különböző államtitkárok, és akkor olyasmiket mondtak, hogy a védőnők, a hétköznapok csendes hősei, a családok őrangyalai nagyon szép dolgokat mondtak arról, hogy milyen hálásak a védőnöknek az áldozatos tevékenységük miatt, hogy milyen komplex, preventív munkát végeznek, amely egyedülálló Európában, és hogy ugye emiatt is 10 éve lett Hungarikuma védőnői szolgálat.

Tehát ez egy nagyon különleges hivatás.

És erről beszéltünk az előző adásban is egy kicsit a történelméről, tehát tényleg ajánlom, hogy hallgassa meg, akit érdekel bővebben.

De most nem kezdjük az elejéről, hanem arról szeretnélek kérdezni, hogy ez most itt milyen jól hangzik, hogy ilyen nagy ünnepléseket kap ez a szakma, de hogy pont arról beszéltünk itt három és fél éve lassan, hogy hát ez az államosítás, ami végbent 2022 nyarán, ezzel a törvénymódosítással, akkor még nem igazán váltotta be a reményeket arra vonatkozóan, hogy hát itt ígértek mindenféle egységesítést szakmailag és eszközileg és mindenhogyan a védőnőknek megye béremelkedések ne továbbját és nem tudom, hogy itt majd minden milyen jó lesz.

Röviden összefoglalva ugye a védőnök akkor a kórházak fennhatósága alá kényszerültek be az önkormányzati és egyéb mindenféle foglalkoztatás után, ami addig volt érvényben.

És akkor itt adom át a szót, hogy itt az elmúlt három, három és fél évben hogy alakultak ezek a fejlemények.

Kezd, ahol jól esik. makro vagy mikroszinten. >> Köszönöm szépen a a bevezetőt.

Arra emlékszem, amikor itt voltam nálad utoljára, hogy egy ilyen nagyon személyes, erős, érzelmi állapotban voltam én magam, és rengeteg védőnő keresett meg a félelmeivel, a problémáival, ami aztán fokozódott egy ideig.

Ez nem azt jelenti, hogy megoldódott a helyzet, hanem hanem hát így megszokjuk ezeket a dolgokat.

Amikor idefelé tartottam, akkor azon gondolkoztam, hogy mi mi lenne egy jó felvezető mondat.

És akkor az jutott eszembe, hogy amikor utoljára itt voltam, akkor voltak reményeink és voltak félelmeink.

A reményeink szerte foszlottak, a félelmeink valóra váltak.

Én azt hiszem, hogy ebben az egy mondatban el tudnék mindent mondani, és és nagyon nehéz felülkerekedni a saját megéléseinken, vagy a védőnők egyes saját megélésein, ami mind megérint engem is, amikor ezzel megkeresnek, hiszen átlátom a helyzetét, átérzem pontosan, hogy ő miben van.

De a jó hír az, hogy nemrég elkezdtem fenntarthatóságot tanulni a Széchenyi István Egyetemen, és és ahogy mondod, egy kicsit makros szintre próbáltam emelni a a ránézésemet a szakmánkra.

Merrefelé haladunk, milyen múltunk van, azt tudjuk.

Tehát az az tényleg egy fantasztikus dolog.

Én azt gondolom, hogy nem csak Európa szerte, hanem világ szerte ez a segítség, ez a ez a tipikusan női segítség, amit egy védőnő nyújtani tud a családoknak, az főleg az anyáknak, de nyilván az édesapák is ott vannak ebben a családban, sőt a nagyszülők is meg meg tágabb családról is beszélhetünk.

Az szerintem egy nagyon jó elgondolás, egy nagyon szép hivatás, de közben egyrészt szakmailag azt tapasztaljuk, hogy valahogy nincsenek ennek igazán mérhető eredményei. és emberileg pedig azt azt tapasztaljuk a szakmában, és én attól félek, hogy ezt az elátottjaink, a gondozottjaink is tapasztalják, hogy mérhetetlen nagy felelősséggel és elvárással agyon nyomják a a segíteni vágyást, vagy a segélykiáltást.

És itt a rendszerről beszélsz, mint olyanról, hogy akik ezt csinálják, azok az a döntéshozók, a felettes szervek, a kicsodák. >> Ezt ezen annyit gondolkoztam különben, hogy hogy kit lehetne így nyakon csípni és így kiemelni, hogy hogy ki miatt vagy vagy miatt történik ez.

De sajnos én nem tudok egy ilyen felelős felelőst ebben ebben kijelölni.

Talán ez nem is saj nem tudom, hogy sajnos-e.

Lehet, hogy sajnos, mert tök jó volna, ha ha a gépezetben csak egy fogas kereken kellene módosítani, és akkor tudnánk, hogy más irányba gurul ez a szekér.

De azt látom, hogy egyrészt az évek alatt felhalmozódott problémákat görgetjük magunk előtt, mind szakmailag, mind pedig mind pedig a foglalkoztatással kapcsolatos problémákat.

És én itt gondolok arra, hogy hogy mennyit változott az elmúlt években, 10 évben vagy 100 évben a családok élete.

Ezt valahogy nem jól követi le a szakma.

Arról nem beszélve, hogy milyen elavult irányelveink vannak, vagy nincsenek irányelveink.

Tehát a mai problémák egy részére igazából nem nagyon nem nagyon van iránymutatás arra vonatkozóan, hogy mit is kéne csinálni, vagy hogy kéne jól csinálni.

Azt látom, hogy a nevünk az, hogy szolgálat, közben kötelező.

Ugye ez eleve egy ilyen nagyon furcsa kettősség, de lehetne ettől ez még jó.

Tehát attól, mert valami kötelező, attól még lehetne jó.

Az lehet egy jó szolgáltatás, de valahogy a szolgáltatói szemlélet az az nagyon nehezen megy át a döntéshozók vagy az irányítás szűrőjén.

Tehát ők nagyon strikt elvárásokat fogalmaznak meg egyre többet >> a védőnők felé. >> A védőnők felé.

A családoknak vannak szintén vannak elvárásai, és szerintem ez nem baj, hogy van.

Tehát ez tök jó, hogy van, hogy vagy lennének elvárásai. ö ott lenne a védőnő, aki általánosságban tényleg azt kell, hogy mondjam, nyilván közöttünk is vannak kevésbé szuperek meg meg szuperek, de hogy jól képzett, tehát az egészségügyi ágazaton belül magasan képzett nagy szaktudású szakemberekről beszélünk, én azt szoktam mondani, hogy egy ilyen kaputudással rendelkezünk, tehát nem nem a részleteiben menőleg tudunk mindenről mindent, de de pontosan tudjuk, hogy mi az a mi az a probléma. amivel utána melyik szakemberhez kell tovább menni.

Tehát mi az a probléma, amit már nem tudunk saját hatáskörben, vagy nem családi hatáskörben lehet feloldani.

Tehát, hogy ez egy nagyon széles spektrumot fed le a szakmai tudása a védőnőknek, nem csak a testre vonatkozóan, hanem mentálhigiénésen, tehát a lélekre is.

És erre szerintem egyre nagyobb az igény.

Tehát látjuk, hogy hogy megy el a világ ebbe az irányba, hogy tényleg fontosnak tekintjük azt, hogy mentálisan hogy élik meg a a szülők a helyzeteket.

A család, a házaspár, a az anya, az apa, külön férj, feleség.

Tehát tudjuk, hogy hányféle szerep van egy családon belül.

És valahogy valahogy ezek nem érnek össze.

Tehát egyre k én azt érzem, hogy egyre kevesebbet tudunk szolgáltatni, egyre kevesebbet tudunk szolgálni, merthogy a napi munkaidőnk nagy részét felemészti a kötelezőséggel járó teher, adminisztrációs teher és feladatellátási teher.

Valahogy félúton elfelejtettük azt, hogy van szakmai kompetenciánk, tehát lehetne döntési jogunk abban, nyilván felelősségünk is van a döntésünket illetően, hogy melyik az a család, akit egy évben 12szer gondozok, mert szüksége van rá, vagy én érzem azt, hogy szüksége van rá, vagy még ennél is többször, vagy melyik az a család, akivel ha találkozok egy évben kétszer, és még kétszer beszélek vele telefonon, akkor akkor tudom, hogy ők rendben vannak.

Tehát, hogy ezt így ezt így beosszuk, vagy elosszuk az erőnket, erre már nincs lehetőségünk.

Akkor belekérdezek ezen a ponton.

Most távolról indulunk, de egészen konkrét problémákat is megfogalmaztál akkor te is, meg félelmeket, amikről azt mondod, hogy a legtöbb az sajnos valóra vált.

Illetve az azóta megjelent cikkekben is olyan cikkek, amik azt dolgozzák fel, hogy hogy sikerült egy év után, két év után, három év után a védőnői szolgálatnak a ez az átállása a az állami rendszerben. nagyon konkrét problémákat emeln ki azzal kapcsolatban, hogy milyen hiányosságok vannak azóta is a nemcsak a a bérrendezésekkel, de az eszközigénylésekkel, az utazási díjaknak a az elszámolásával, egészen konkrét tisztasági eszközök wcpír hiányával a a tanácsadóban.

Tehát, hogy hogy nagyon konkrét problémákról lehetett olvasni, aki utána akart járni ennek a témának.

És emlegetni fogjuk majd gondolom itt megint az okfő nevű hivatalt, ami az Országos Kórházi Főigazgatóság ugye 2022 óta az okfő az, aki a hogy mondják ezt, tehát a hivatalos szerv, aki alá a védőnök tartoznak. rendre ezekben a cikkekben a sajtó megkeresésére azt válaszolják, hogy itt kérem szépen minden rendben van, vagy ha most nincs rendben, akkor rendben lesz.

Tehát, hogy nagyjából ez a típusú ilyen párhuzamos valóság jelenik meg.

És a HVG tavalyi cikke szerint a független egészségügyi szakszervezet készített egy felmérést, amiben a a védőnők 70%-a szerint a az akkor két éve bekövetkezett változás egyértelműen rosszabb munkakörülményekhez vezetett.

Szóval hát persze, hogy nem lehet mindenféle tudást meg szolgálatot átadni, végezni, hogyha nincs megfelelő munkakörülmény biztosítva.

És ahogy mondtad a védőnöi szakma, ezt ezt az előző adásban is részletezted, mennyire különleges abból a szempontból, hogy bejár a családokhoz, kötelező igénybe venni ezt a szolgálatot. nem választható a a védőnő a jelzőrendszer tagja, tehát rengeteg igen felelőssége van, és egy ilyen tényleg élethosszigt tartó gondozási folyamat, ami máshol nincs így egy kézben, mint a védőnöknél.

Szóval, hogy hogy így érzékelem a ezt a reményvesztettséget, amit mondtál az előbb. >> Én azt gondolom, igen, hogy döntéseket kellett hozni szerintem nagyon sokunknak.

Az sokaknak az volt a döntése, hogy megyek-e tovább védőnőként vagy nem.

Sajnos sokakat el is vesztettünk.

De akik meghozták azt a döntést, hogy annak ellenére, ami most van, védőnő leszek, azok nyilván nagyon tisztességesen próbálnak helytelni. hogy ezt a döntést tulajdonképpen mi motiválta, az az nem biztos, hogy a a hősies belső motiváció, hogy márpedig ez az én hivatásom, ez lehet egyszerű megélhetési kérdés is, vagy egyszerűen munkalehetőség kérdés is.

Tehát itt itt azért ezeket könnyen könnyen hoznak döntéseket egy ilyen szituációban.

És akkor ha már egy ilyen feminista podcastban vagyunk, akkor ugye mondhatom azt, hogy amikor van egy olyan szakma, ami kvázi nőies, tehát abszolút női, tehát van néhány férfi védőfi dolgozik, de de nyilván nők vagyunk több ezren ebben a szakmában egy abszolút patriarhális berendezkedésben, tehát ez már önmagában elrendeli azt, hogy hogy a bérünk nem versenyképes, hogy a felelősségünk és A tevékenységünk az legalább annyi, mint egy általános családban az anyán.

Tehát, hogy ezt tényleg ezt kell, hogy elmondjam.

És hogy nem tudunk ebből mozdulni, mertogy közben pedig mégis azt gondolom, hogy aki ezért tanult, ehhez ért, ezt el tudja jól látni, attól nem várhatjuk el azt, és talán mindenki érdekel, hogy ne is várjuk el azt, hogy amúgy menjen el az aldiba dolgozni, mert ott neki jobb.

Tehát ez egy nagyon érdekes helyzet, hogy miben, mennyire reménytelen a mi mennyire mennyire a reménytelenség, vagy a beletörődöttség, vagy pedig én azt gondolom, hogy a védőnők nagy részével valahogy vele született megoldáskeresés az, amiben most vagyunk.

Tehát látjuk, hogy ez a rendszer megszilerd. >> Ühüm. >> Ez történt.

Ez ellen nagyon nem tudunk mit tenni.

Azt tudjuk tenni, hogy a saját megoldásainkat megkeressük.

Ezeket érdemes amúgy úgy megkeresni, hogy hogy ez nagyobb kárt ne okozzon se önmagunknak, se a gondozottaknak.

Ez egy nagyon nehéz egyensúly.

Itt térnék ki arra, hogy a védőnők 25%-a helyettesít, >> merthogy nincs elég védőnő. >> Nincs elég védőnő. >> És ezt már akkor is mondtad, hogy valami negyede hiányzott a szakmából, vagy nem is tudom. >> Igen, hát nem, nem annyi, nem egy olyan 7%-a betöltetlen.

Ebben a 7%-ban nincsenek benne a tartós távollétán lévő védőnök.

Tehát aki beteg, vagy aki gyermekgondozás céljából ugye évekig adott esetben otthon van, őket ebbe nem ebbe a 7%-ba nem tudjuk beszámolni, mert azok az állások amúgy betöltöttek, de azokat is helyettesítéssel…

Említett entitások

Témák

Személyek

  • Szalainé Pintér Boglárka
  • Balok Zsófi

Szervezetek, cégek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Védőnők: szélmalomharc egy női szakmában | Zsófilter #s04e10”

Miről szól ez az epizód: „Védőnők: szélmalomharc egy női szakmában | Zsófilter #s04e10”?

Szalainé Pintér Boglárka, a Független Egészségügyi Szakszervezet védőnői alapszervezetének vezetője ismét a Zsófilter vendége. A 2022-es átalakítások óta eltelt három és fél év tapasztalatairól mesél: a szakmát érintő adminisztrációs terhekről, eszközhiányról és rendezetlen… Az epizód a Partizán Podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 02. 19..

Milyen témákat érint ez az epizód: „Védőnők: szélmalomharc egy női szakmában | Zsófilter #s04e10”?

Fő témái: védőnői szakma, egészségügy, női szakmák, munkahelyi jogok, családpolitika, adminisztráció.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Védőnők: szélmalomharc egy női szakmában | Zsófilter #s04e10”?

Megjelenés: 2026. 02. 19.. Hossz: 1 óra 23 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/partizan-podcast/vedonok-szelmalomharc-egy-noi-szakmaban-zsofilter-s04e10-03573cae

Több epizód a Partizán Podcast-ből