Porkoláb Gyöngyi

Az egészséges és a toxikus kapcsolatok – Gyógyulás a traumakötések után | Extra rész | Király Eszter

· PT31M3S

Összefoglaló

Ebben a podcast epizódban Király Eszter mentálhigiénés szakemberrel folytatódik a beszélgetés az egészséges és a toxikus kapcsolatokról, különös tekintettel a traumakötések utáni gyógyulásra. Az adás azt járja körül, mi történik azután, hogy valaki felismerte a toxikus dinamikát…

Röviden

Műsor
Porkoláb Gyöngyi
Megjelenés
2026. 02. 22.
Hossz
31 perc
Szereplők, említett nevek
Király Eszter, Porkoláb Gyöngyi
Témák
toxikus kapcsolatok, traumakötések, gyógyulás
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Ez itt a Mindenzámít podcast Porkoláb Gyöngyi vagyok.

Mai vendégem király Eszter, mentelhgénés szakember író, akivel egy sorozatban boncolgattuk az egészséges és toxikus kapcsolatok mibenlét, a kapcsolódási mintázatokat vagy kötődési mintázatokat.

Azt ígértük, hogy három részben taglaljuk ezt a témát, és megpróbálunk különböző nézőpontokból rátekinteni, segítséget nyújtani mindazoknak, akik azt érzik, hogy elakadás van párkapcsolatukban.

Mivel a három részben azt éreztük, hogy van még egy kis tartalék, éppen ezért ezt a plusz részt azoknak hozzuk, akik kíváncsiak arra, hogy mi történik abban a bizonyos üres szobában, amelyről Eszter a harmadik részben már tett említést.

Mi jelentheti tulajdonképpen a gyógyulást egy toxikus kapcsolatból, de akár egy egészséges kapcsolatból is, hiszen bizony egészséges kapcsolatok is tudnak zsákutcába futni.

Szeretettel köszöntelek, Eszter.

És akkor folytatnánk ezt a bizonyos beszélgetést.

Egyrészről nagyon jó visszajelzések érkeznek, és hát mindig azt érzem, hogy még mindig van több és több egy-egy ilyen témában.

Na de hogy utaljak arra, amiben itt a tettem, vagy amiről már tettem említést, hogy említetted ezt a bizonyos üres szobát.

Ugye nagyon sok kötődési mintázatról beszéltünk.

Az előző alkalommal az elkerülő mintázatokat soroltuk föl, és ennek apropóján sok-sok példát is hoztál, hogy hogyan lehet reagálni.

Mi történik tényleg ebben a bizonyos üres térben, ami ugye előtte nagyon zajos volt, és ezt a zajos teret akartuk mi egy picit csendesebbre váltani? mindig jó érzése kilépve egy toxikus kapcsolatból, vagy egy nem egészséges kapcsolatból megélni azt a bizonyos csendet, mert olkor az ember azt is tapasztalja, hogy ott nagyon magányosak vagyunk.

Lehet, hogy azt mondjuk, hogy jaj de jó végre, de ott újra magunkra kell találni.

Így van ez. >> Hát ott kell igazából magunkra találni.

Ez a ez az egésznek a lényege.

Az ami én nagyon szeretem azt a kifejezést használni, hogy hogy olyan a traumakötések utáni gyógyulás, amikor hirtelen egy tartósan zajos helyiségből vagy zajos szobából egy üres szobába lépsz, és és úgy úgy úgy úgy megüt megüt a csend.

Ühüm. >> Meg a csend és és pang és üres és idegen és nem tudod, hogy mit kezdjél ott hirtelen, mert mert a zajhoz vagy hozzászokva ugye az volt az ismerős, az volt a komfortos >> és ez akkor következik be, amikor az idegrendszer megérkezik ugye egy olyan a tartós kitettségállapotból, ebből a tartósan ö felhypol volt állapotból megérkezik egy olyan érzelmi lezárásba, aminek egyébként amihez egy tehát ahova egyébként meg is kell érkezni egy idő után, mert a traumakötések egy idő után kifáradnak, tehát nem tűrik el tartósan ezt a ezt az idegrendszeri kitettséget, ezt az érzelmi hullámvasutat.

Ugye azt már sokszor elmondtuk meg szerintem a korábbi podcastekben is elhangzott, hogy azért a traumakötéseknek van egy kémiája, tehát egy olyan kémiája, amiben örömhormonok endorfin dopamin keveredik stresszhormonokkal, adrenalinnal, kortizollal.

És ugye ez a koktél, ugye ez az idegrendszeri koktél adja tulajdonképpen azt a öt a azt az állapotot, ugye azt a toxikus állapotot, amiben megtörténik ez a tényleg ez a ez a semmihez sem hasonlítható szenvedély, ugye ahogyan erről beszámolnak, mindent elsöprő szenvedély, semmihez sem hasonlítható ö szenvedély érzés és és behúz.

Tehát ez olyan, mint egy ilyen rossz toxikus spirál, mint egy ilyen édes mézes toxikus valami, ami rám kapaszkodik indákkal.

És onnantól kezdve elkezdődik a ciklikussága ezeknek a traumakötéseknek elkezdődik az a ciklikus ismétlődés, amiben tényleg nagyon kevés megnyugvás.

Sőt, a vége felé már egyre kevesebb megnyugvás van.

Ugye azt tapasztalják ilyenkor az érintettek, hogy egyre kevesebb a megnyúvás, egyre kevesebb az a az az idegrendszeri pihenés, és sokkal több a a az aklatottság, sokkal több az a az az elviselhetetlenségig fokozódó tajtékzás és zaklatott érzelmi légkör, amit már nem nem lehet, amit már elig lehet elviselni.

Ugye vannak, akik arról számolnak be, hogy egyetlen egy kapcsolódási pont van már a másikkal, az amikor a mellkasára fekszik, és ott megtapasztal valami valami valami kis csendet, valami megnyugvást az idegrendszer.

És ez az egyetlen egy megérkezés állapot már a kapcsolatában, mert már semmi nincsen.

Tehát nincs benne megértés, nincs benne biztonság, nincs benne érzelmi válaszkészség, nincs az igényeire válasz.

Folyamatosan azt érzi az érénet, az a ebben érénet, hogy hogy egyedül marad a problémáival.

Ö folyamatosan egyedül kell megoldani mindent.

Nem kér segítséget, nem elérhető a másik, kivonul a konfliktuselyzetekből.

Tehát marad egyetlen egy kis kapcsolódási pont az, hogy neki lehet dőlni, meg lehet pihenni rajta, de ez annyira kevés, ugye ez olyan kicsi pici morzsra, ugye ahhoz képest, ahhoz a rengeteg kitettséghez képest, amiből egy idő után már nem lehet táplálkozni.

És még egy kicsit a még egy kicsit ragaszkodom ahhoz a mellkashoz ragaszkodom ahhoz, hogy nekijek a másikhoz.

Egyébként ezt már lehet, hogy elmondtuk valóban, de de úgy fáradnak ki a traumakötések, hogy egyre több lesz benne a rossz, az elviselhetetlen, és egyre kevesebb lesz benne ugye ez a kis szeretetmzsa, amiből még egy ideig lehetett, vagy lehet táplálkozni, de utána már nem már utána nem lehet mihez visszatérni.

Ugye így így így szoktak fogalmazni.

És valójában mielőtt kilép az illető, aki arra bizonyos mellkasra ráhajtja még a fejét, olyan minden okénak tűnik a másik fér részéről, és talán ilyenkor van az, hogy egyik pillanatról a másikra döntést tud hozni az illető és kilép, mert már azt érzékeli, hogy ez az utolsó ilyen pici kis morzs, ahogy fogalmaztál, hogy most a melkasára ráhajtja a fejét és megnyugszik, de már azt sem adja.

Ilyenkor, amikor mondjuk ez a felismerés van, és meghozza azt a döntést, és akkor itt ugye volt szó mikrohatárokról, határokról, meg aztán bizony arról a döntésről, mikor meghozod, hogy ezt te így tovább nem akarod csinálni, ö itt mi történik, hova lépnek so esetben a kapcsolatok, akár mondom egy picit nagyobb aspektusból is rátekintve, hogy ne rögtön azt érezzük, hogy rögtön szétmennek ezek a kapcsolatok.

De ha már keressük azt a bizonyos üres szobát, ahol meg akarjuk újra találni önmagunkat, akkor annak az egyik eszköze, hogy kilépek. >> Ez így van, csak nem tudom, tehát nem tudom, hogy mi vár az üres szobában.

Ez a ez a látő lenni, és ezért nem is lépik meg rögtön, vagy félünk attól, hogy a gyakorlatilag az ismeretlenbe ugrik ki valaki.

Szóval, hogy itt ez egy kérdés, hogy a a gyógyulásnak az is folyamata-e, mert most itt a párkapcsolatokról, ha beszélünk, akkor az egyén gyógyulását is nézem, ami segítheti, hogy a párkapcsolat is tudjon gyógyulni.

Mert itt is történik még egy dinamika.

Én azért azt érzékelem, amikor mondjuk az egyik ugye beszéltünk a harmadik beszélgetésünkben arról, hogy >> hogy eljuthat egy kapcsolatoda, hogy békességben, egy ilyen barátságos légkörben zárják le a kapcsolatukat, azért ez a ritkább, de van.

És aztán van, amikor az egyik kilép, vagy a másik kilép, és akkor persze még van egy kis vissza mozgási dinamika, vagy kiléptek, és és azáltal tudott fejlődni a kapcsolatuk.

Ezt szedegessük már, hogy a tapasztalatot, mert amikor kezdenek kifáradni a trahumakötések, ugye annak olyan jelei vannak, hogy még még megtörténik, hogy ráborulok zokogva az asztalra, mert mondjuk megtapasztalom, hogy letiltott a másik, vagy megint rámcsapta az ajtót, vagy megint eltűnt, vagy hazudott, vagy nem tartotta be az ígéretét.

Tehát megtörténhet, hogy még még összetörök.

És és ez ez így ez így a a traumakötések kifáradása vége felé közeledve még egy teljesen normális élmé érzés tud lenni.

Ö viszont egyszer csak azt tapasztalom, hogy van egy lezáráspont valamelyik, ez már ezt most nem tudjuk k megszámolni, hogy hol van ez, de csak eljön az kedről szerdára például, amikor meg megtapasztalom saját magamban azt az érzést, hogy eddig és nem tovább, és azt, hogy az önbecsülésemnek tiszta átlátható határa kell, hogy legyen.

És itt van a határ, és itt kell itt kell megállnom, és nem a azzal a kezdeti abban a kezdeti dinamikában gondolkodnom, hogy visszakapaszkodom, vagy felhívom, vagy írok neki, vagy én keresem, hanem már nem csinálok semmit, hanem csak várok.

És itt kell egy nagyon tudatos tanulása az idegrendszernek, hiszen a traumakötésekből való gyógyulás az egy idegrendszeri tanulás is, egy idegrendszeri újraszerveződés.

Ö mert szorongó kötődőként az elkerülő nekem is az érzelem érzelmi szabályozóm volt.

Lehet, hogy már csak arra a kicsi időre, amikor a mellkasára feküdtem, de akkor is az érzelmi szabályozóm volt, tehát nem tudom nem tudok magamhoz visszatérni, és nem tudom magamat, mert mert valóban az idegrendszerem úgy működött, hogy őt tartottam nagyon sokáig a kapcsolatban.

Tehát elindul egy ilyen érzelmi lezárásnak nevezett állapot.

Ez megtörténik, és utána belépek az üres szobába, és ott van az, hogy kong és idegen és nem tudom, hogy mi vár rám, mert ott nem tart meg engem senki és én sem tartok meg senkit érzelmileg.

És itt kezdődik az a tanulás, amit úgy hívunk, hogy érzelmi önszabályozás, amikor visszatérek önmagamhoz, amikor az idegrendszerem új megnyugtató eszközöket tanul például elkezdem szabályozni akár a az érzelmi reakcióimat es egy késleltetéssel, már nem reagálok rögtön, már nem írok neki, már nem válaszolok, már nem válaszolok az üzenetére, vagy csak másképp válaszolok. tárgyilagosan válaszolok, vagy másnap válaszolok.

Tehát van egy egy sokkal ömamat megtartóbb és egy önmagamhoz visszatérő állapot, amiben önmagamat tanulom tartani.

Ugye ez egy nagyon fontos igazság.

Tehát ezek elindul az önszabályozás, elindul a határ, a határoknak a felállítása, azok már konzisztensen, következetesen megtörténnek.

Már nem vagyok elérhető, már semleges helyen találkozunk, már tisztázó beszélgetést folytatunk, már nem borulok a mellkasára, már nem zokogok a az ölelésében.

Ez ez egy ez is egy nagyon fontos pont.

És a harmadik pedig a realitás érzékelésemnek a tisztulása, hogy már nem érzékelem ezt az embert úgy, mint egy csodalényt, vagy mint egy ideálképet.

Nem rakok köré olyan ideákat, amivel ő nem rendelkezik.

Ez ez egyébként is jelen van a traumakötésekben.

Tehát látom őt úgy, ahogy van.

Esendül lényként bugdácsoló emberi lényként, aki tele van traumával, tele van kudarcélménnyel.

Ö és tudom, hogy nem én fogom megmenteni, és nem is én akarom megmenteni már.

Ugye ezek nagyon fontos lépések.

Most elmondtál egy ideálisan működő folyamatot, ahol tulajdonképpen ez történhet.

Azért találkozunk olyannal is, amikor valaki vagy végérvényesen lezár, vagy a másik partner nem akar vele találkozni. ki elmúlt két hétben számos ilyen kérdéssel kerestek meg engem, főleg, hogy látják, hogy mi csináljuk ezt a beszélgetéssorozatot, hogy ő benne még van egy lezárásra való igény.

Pont az, amit most te mondtál, hogy talán bárhol egy semleges helyen való találkozás, csak hogy még úgy beszélgetnék.

Vagyis van, aki úgy tud lezárni, hogy hogy fokozatosan végigjárja, vagy szeretné végigjárni ezeket a a fokozatokat, de a másik az nem partnerben.

És ekkor szokott lenni egy ilyen belső fájdalom még mindig, amikor dolgozni kell magán.

Nekik mit tudsz tanácsként adni, hogy mit kezdjenek magukkal, mert ugye tulajdonképpen ennyire van esélyük a másik, ha nem reagál.

Most olyan traumakötésekről beszéltem, ugye, ahol nem nem történt például bántalmazás, tehát nem egy patológiás igen. >> karakterrel vagyok együtt, ugye, akinek a jelenlététől távol kell tartanom magam, hanem egy olyan például egy olyan elkerülő kötődő személyől beszélek, ugye, akiben még van érzelem, akiben még akiben még szorult szeretet, meg szorult emberség.

Tehát ugye itt itt ezek ezek itt záródnak, de megtörténik, hogy nem tudom rendezni valóban.

Tehát meg kell értenem, hogy nem mindenki alkalmas arra, hogy le le legyen tisztázva bele a beszélgetés, hogy ott hogy ott egy olyan elengedés szülessen, amiben mindketten megértjük a a kapcsolatunk sérüléseit, hogy rá tudunk nézni saját hibás működésünkre, meg tudunk bocsátani önmagunknak, egymásnak.

Ugye ez lenne egy ideális állapot, és ez tényleg valóban az üres szobába úgy érkeztet meg engem, hogy hogy valóban egy tabularáza vár engem, azt már csak nekem kell berendezni, és rajta múlik, hogy hogyan rendezem be azt az üres szobát, hogyan lakom be, meg hogyan lakom be a saját testemet.

De amikor nem tudom vele rendezni, akkor egyedül kell rendeznem.

És itt azért rendelkedésre állnak olyan módszerek, hogy levelet írok neki, de nem küldöm el neki soha.

Leírom, letisztázom a saját érzéseimet.

Nem, nem asszertívan, nem, nem arra kell törekednem, hogy minél asszertívabb legyek, hanem arra, hogy kijöjjön, kizudoljon az érzelem.

És és ez a ez a levél is arról szól, hogy neki is és önmagamnak is megbocsátok.

Ezt ezt nagyon nehezen fogadják el sokszor az emberek, hogy nincs egész egyszerűen azt kell elfogadni, hogy van olyan ember, akivel nem tudok tisztázó beszélgetést, tehát nem elérhető, lezár, sőt nem tud nekem megbocsátani, mert még a mai napig hibáztott például.

Ugye ez is egy >> ez is azért egy elakadáspont tud lenni ebben a folyamatban.

És itt ilyenkor saját magamat kell ugyanúgy ezzel az önmagamhoz visszatéréssel, hogy ezeket a teendőket magamban elvégezzem. >> Újszokások milyen gyakran jelennek meg itt?

Mert lehet azért ezt is látni.

Ebben vannak úgymond teátrálisabbak, meg olyanok, amik rövidtávnak szólnak, hogy valaki ilyenkor elkezd futni, le látjuk nagyon látványosan valami >> valamibe belekezd. miként is hogyan tudnak segíteni az új szokások, vagy az azoknak a követése és a szisztematikus betartásra, hogy én újra fel tudjam állítani a saját magam határait, újra tudjam definiálni magam akár életszerepek vonatkozásában? >> Igen.

Fontos igazság, és ezt sokszor kimondjuk, hogy a kötődés kapcsolatban sérül, kapcsolatban gyógyul.

Ezt sokan félreértik, mert mert a az, hogy az, hogy egy kapcsolatban gyógyul, az nem egy másik párkapcsolatra értendő azonnal.

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Milyen kérdésekre kapsz választ ebben az epizódban?

Hogyan tudok határokat tartani a volt párommal, ha korábban mindig nála kerestem megnyugvást?

A vendég az érzelmi reakciók késleltetését említi: például nem azonnal, hanem másnap vagy tárgyilagosan válaszolni az üzenetekre. A következetes határtartás példájaként semleges helyen történő tisztázó beszélgetést hoz, amelyben már nem a másik ölelésében keresed a megnyugvást. Hallgasd meg 10:48-tól

Mikor kérjek külső segítséget, ha szakítás után nem tudok továbblépni?

A vendég szerint akkor fontos külső segítséget kérni, ha megrekedsz az ürességben, nem találod a továbblépés módját, és továbbra is arra vársz, hogy valaki megmentsen, vagy visszalépnél a toxikus kapcsolatba. Ezt olyan elakadásként írja le, amelyből segítséggel lehet kimozdulni. Hallgasd meg 20:55-tól

A válaszok az epizód gépi leiratából, a beszélgetés tartalma alapján készültek; nem szakmai tanácsadás.

Több epizód a Porkoláb Gyöngyi-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból