Porkoláb Gyöngyi

Az egészséges és a toxikus kapcsolatok - Megértés - 2. rész

· PT38M28S

Összefoglaló

A Minden számít podcast e heti adásában Király Eszter mentálhigiénés szakemberrel folytatódik az egészséges és toxikus kapcsolatokról szóló sorozat. A beszélgetés a gyakori szorongó-elkerülő kötődési mintázatot járja körül, elemezve, hogyan vezetnek ezek a dinamikák ciklikus…

Röviden

Műsor
Porkoláb Gyöngyi
Megjelenés
2026. 02. 05.
Hossz
38 perc
Szereplők, említett nevek
Király Eszter, Porkoláb Gyöngyi
Témák
egészséges kapcsolatok, toxikus kapcsolatok, kötődési mintázat, mentálhigiéné
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Ez itt a Minden számít podcast.

Folytatjuk azt a háromrészes sorozatot, amelyben Király Eszter mentálhgién szakember író a vendégem.

A téma pedig nem más, mint az egészséges és toxikus kapcsolatok.

Azt boncolgatjuk Eszterrel, hogy vajon felismerjük-e, mikor élünk egy toxikus kapcsolatban, milyen jelek jelei vannak annak, hogy valami már nem egészséges kötődés, vagy egyszerűen csak fizikális tünetek révén, mentális panaszaim okán látom azt, hogy ez nem működik.

Ebben a háromrészes sorozatban járunk ennek utána.

Ö az első részt, akik most minket követnek, azokat arra kérem, hogy az első részt is hallgassák meg, hiszen akkor lesz talán teljes a kép, de természetesen önmagában is követhetőek, és hát remélhetőleg adnak is sok jó felismerést.

Ebben a részben ugye folytatva az előző beszélgetést megpróbáljuk azokat a mintázatokat megnézni és rálátni, amelyek a működéseinket egy kapcsolatban, egyáltalán a kapcsolódásainkat meghatározzák.

Az első részben végigjártuk, mit jelent az egészséges és toxikus kapcsolat, de már említést tettünk egy bizonyos szorongó, elkerülő kötődésről, illetve Eszter beavatott minket abba is, hogy ezek a kötődések már bizony egész kicsi gyermekkorból, csecsemőkorból itt vannak velünk.

Na, Eszter, szeretettel köszöntelek, és akkor folytassuk azt, amit ugye az első részben nem félbe hagytunk, hanem abba haagytunk.

Szerintem nagyon fontos és tartalmas gondolatok jöttek elő, ugye mind a kettőnk akár szakmai tapasztalatát ide az asztalra téve.

És egy nagyon fontos, és úgy látom, hogy hogy a napjainkban egyre egyre inkább beemelt téma kapcsán, mégpedig ezek a kapcsolódásaink, a kötődéseink.

Ugye ebből van számos, ha gondolod, ezt majd odadobom a labdát, hogy most fel akarod-e sorolni mindet, vagy kiemelünk egy-két olyat, ami a leggyakoribb, ugye ez a szorongó, elkerülő.

Mi történik, ha két ilyen ember összekerül? akár akár fel is sorolhatjuk, de azt azért hozzátenném, hogy azért is kell erről beszélnünk, mert azt látom, hogy ez most egy nagyon fájdalmas körforgása a párkapcsolatoknak, nem csak most, hogy ez mindig is így volt, csak nagyon tehát hogy az az történt, hogy az emberek önreflektívebbek és sokkal inkább hajlamosbak és tudatosabbak és hajlamosak ránézni, hajlamosabbá váltak ugye ránézni a saját káros hibás működéseikre.

Lehet, hogy csak az egyik fél néz rá, de ugye az is már egy fontos változás.

Mondjuk az nem jó, hogyha a másik helyett jár terápiába, de önmaga helyett azért járhat és saját hibás működésére ránézhet.

Ugye ezek a a leg leggyakrabban a szorongó elkerülő dinamikát említettük ugye az előző adásban is.

És ez úgy >> ez valóban a leggyakoribb, tehát a leggyakrabban, >> ez a ez a leggyakrabban előforduló toxikus mintázat, ugye ciklikusan ismétlődő toxikus mintázatok vannak benne.

Ugye ez azért lehetnek ennek különböző szinonái.

Ugye az előbb említettem, hogy egy fájdalmas körforgás, egy kötődési tánc, ugye így is hívjuk, traumatáncnak is nevezik, hiszen nincsen benne megnyugvás, tartós megnyugvás, és egyre kevesebbek lesznek, ahogy az előző adásban is említettük, egyre kevesebb lesz benne a nyugodt időszak és egyre több lesz benne a a viharos, a zaklatott, a szorongással telített, vagy esetleg a fájdalmakkal telített időszak. egyébként ezt már diagramon is ö láthatjuk ugye vagy számos ilyen szakirodalomban található diagram ezekről a kapcsolatokról, hogy hogyan történik meg a a ezeknek a kapcsolatoknak a változása.

És valóban azt látjuk a diagramokról is, hogy hogy egyre kevesebbé válik a pozitív és jó időszak, egyre kevesebb a jó rész, amivel érdemes kapaszkodni, és végül nincs, mert tehát nem nincs, ha feltesszük nekik a kérdést, hogy miért érdemes együtt maradni, már nem találnak semmit, amit mi ami miatt nekik érdemes együtt maradni. >> Milyen monológ zajlik egy szorongó, kötődésű emberben?

Ühüm. >> Vannak bármi olyan jellegű mintázatok, amelyeket valaki esetleg magában is fel tud idézni a felismeréseket folytatva? >> Mindenképpen egy egy kicsit rá kell néznünk a szorongó kötődési stílusra, hogy annak hogy hol eredeztetjük, hogy honnan hol gyökerezik ez, hogy hol tud ez betokozódni, és hol kísér minket, vagy honnan jön, hogy ennyire fájdalmasan kísér minket ugye ez a kötődési stílus.

És nagyon érdekes, hiszen egy másik kötődési stílusról is fogunk beszélni, ugye ez a dezorganizált kötődési stílus, ami ami hasonló a szorongóhoz, de először a szorongót emelnénk ki, hiszen a szorongónál ugye van egy olyan gyerekkorban megtapasztalt érzelmi légkör, ahol érzelmi elérhetetlenség van.

Nem csak érzelmi elérhetetlenség inkább kiszámíthatatlanság van.

Ö a kiszámíthatlans a kiszámíthatatlanság az azt jelenti, hogy van van vagy lehet, hogy nagyon közel van például az édesanyám, vagy valamelyik szülőm, tehát nagyon közel jön hozzám, fullasztó is a jelenléte.

Lehet egy ilyen szülő túlféltő túlragaszkodó túlkapaszkodó túlkontrolláló.

Most épp a Viktória Beckem téma van napirenden.

Igen. >> A >> első szülött fiához, hogy viszonyul is ebből van komoly konfliktus, sőt ugye hátat is fordít a családnak a >> Igen.

Nagyon nagyon érdekes, hiszen itt van egy sok esetben ugye ezek mögött a szülői magatartások vagy az anyai viselkedés mögött van egy szülői túlkompenzáció, egy anyai túlkompenzáció.

Ez azt jelenti, hogy lehet, hogy neki tehát neki nem lehetett olyan elérhető édesanyja érzelmileg.

És van ezért egy túlfullasztó, túl közeli jelenléte.

Ugye ebben benne van sokszor az életbátorságnak az aláása.

Jaj, ne próbáld meg, ne kezd el, ez neked nem fog menni, ne tanulj meg autót vezetni, ne tanulj meg úszni, ne mássz fel oda, jaj, leesel.

Tehát van egy egy ilyen attitűd, egy ilyen anyai magatartás is, de a kiszámítatlan a kiszámíthatatlanságot említjük legelőször, hogy van egy valóban egy ilyen túl sok ugye, vagy van egy túltávoli és lehet, hogyha az apa túltávoli, mondjuk érzelmileg elérhetetlen, mert mondjuk ki van zárva ebből a körből >> és egy kívülállóként cirkulál ebben a családi rendszerben, lehet, hogy egyébként is egy elkerülő kötődésű személy mondjuk, vagy egy érzelmileg elérhetetlen személy, akkor ez meleg ágya tud lenni, vagy elő tudja vetíteni, előre tudja vetíteni a szorongó kötődési stílust.

Ugye ezt azért kérdeztem, hogy milyen monológ zajlik, mert oda igen térjünk már vissza, hogy esetleg a szorongó kötőd kötődő fejében tulajdonképpen olyan narratívák zajlanak, vagy olyan narratívák ismétlődnek hogy nem vagyok elég, kevés vagyok, nem fog sikerülni, ezért be akarom biztosítani magamat túlteljesítéssel, kontrollal, túlzott monitorozással, túlzott ot jelenléttel túlkapaszkodással túlragaszkodással.

Tehát mindenképpen ugye egy a neki egy szorongókötődőnek a közelség jelenti a biztonságot, a közelség, hiszen erre tanult rá ugye hibásan, hogy a közelség az az egyenlő a biztonsággal, illetve a közelség kiszámíthatatlan.

Tehát nem a biztonságos közelségre tanult rá, hanem a kiszámíthatatlan vagy a váltakozó közelségre.

És igen, tehát olyan narratívák, amelyben benne van az, hogy hogy nekem mindenképpen valamilyennek lennem kell, hogy a másik szeressem vagy elfogadjon.

Tehát valahogy viselkednem kell.

Hiszen ha nem viselkedem úgy, mint az elvárt, akkor lehet, hogy a másik oldalon mondjuk a ha én nem viselkedem úgy, mint az elvárt, mert mondjuk nem viszek esőkabátot az osztálykirándulásra.

Most csak mondtam egy példát, akkor az anyám lehet, hogy kiabál, vagy lehet, hogy szomorú, vagy lehet, hogy nem szól hozzám egy hétig. >> Tehát ez egy nagyon erős >> ühüm >> betokozódás tud lenni.

Mindenképpen a csökkent értékűség is megjelenik, önbizalom, önértékelés problémák és alap alap alap érzésként ott van ez a ez a nem vagyok elég.

Nem vagyok elég. párkapcsolati szinten.

Az a másik fél nyilván már a csúcsán ennek a megnem értésnek reagálhat, úgyhogy jó, hát te Állan ilyen überkontroll vagy, tehát hogy állandóan tudni akarsz mindenről, ott akarsz lenni, lehetséges ez a reakció már ha lefordítjuk a mindennapok párbeszé. >> Egyértelmű, mert hogyha a szorongó elkerülő dinamikát vesszük, az elkerülő pedig pont fullad a kontrolltól.

Tehát fullad, de fullasztónak érzi, nem is fullasztónak veszély.

Tehát ugye egy olyan villogózély felkiáltój van a fejében, hogy neki egy ilyen kontrolltól, egy túlzott közelségtől, egy ellenőrizgetéstől, egy számú kéréstől, egy egy mélységtől, egy egy attól, hogy valamit átbeszéljünk egyáltalán, vagy feloldunk egy konfliktust, onnan neki menekülni kell.

Tehát megjelenhetnek a címkérzései a az elkerülő vagy a szorongónak, hogy hogy te beteg vagy, menj pszichológushoz, kezeltesd magad satöbbi.

Tehát ezek azért nárisztikus kapcsolatokban is szoktuk említeni egyébként. >> Igen, igen, igen.

Az ott is megjelenik. >> Lehet-e enyém és akkor most még mindig a szorongóelkerülő dinamikánál maradva úgymond kijavítani ezeket a ho kapcsolódási mintázatokat?

Van-e arra lehetőség szerinted, hogy hogy tudjon működni ez a dolog, vagy azért nagyjából teljes kizárt?

Nem kizárt, mert ezek a kapcsolatok tudnak működni.

Először is, hogyha egy picit mélyére ásunk a az elkerülő kötődésnek és a szorongóval ellentétbe állítva, ott pedig pontosan azt látjuk, hogy érzelmileg elérhetetlen szülők nevelik ezeket a gyerekeket.

Tehát olyan szülők, ahol a teljesítésen keresztül kapcsolódnak például egymás felé a családtagok.

A kialakul a feladatorientált elkerülő például ugye az, aki nagyon megbízható, az aki megy az útján, teszi a dolgát, megy, halad, úton van, de érzelmileg elérhetetlen, tehát érzelmeken keresztüli kapcsolódás hozzá gyakorlatilag lehetetlen.

Ö, és ö hogyha most, hogyha megnézzük a tipikusan a szorongó elkerülő kapcsolódását, hogy gyógyítható-e, hát ott mindenképpen elsősorban a szorongó egy olyan felismerést kell, hogy tegyen, hogy nem a másik fogja őt megnyugtatni. >> Aha. >> Egyáltalán nem egy másik ember fogja őt megnyugtatni, mert ugye sokszor e szorongó kötődésű személy önmagát a másikkal való relációban látja. csak teljesnek jónak szépnek vágyottnak boldognak szerethetőnek.

És hogyha megérti azt, hogy hogy ő önmagát is meg tudja nyugtatni, például, hogy ő egyedül is, autonóm módon is tud létezni, leválva másukról menni, haladni a saját útján és értékesnek lenni és jónak és szerethetőnek lenni, de közben olyan önszabályozási módszereket tanul meg, amiben ami ilyen mikrohatárokkal kezdődik.

Ugye azt szoktuk mondani, hogy ilyen kis apró határokkal mert nem működik úgy egy szorongó idegrendszer, hogy azt mondja a másiknak, hogy na takarodj és ne gyere ide többet, mert lehet, hogy másnak vissza fogja hívni például, >> hanem ugye olyan kis mikrohatárok, amiben >> amiben mondjuk nem írok neki azonnal, hogy egy ilyen litániát, hogy mit képzel meg, hogy képzeli, hogy hogy eltűnt ugye vagy nem szólt, vagy >> mi az, hogy filmet néz ahelyett, hogy velem találkozna például, hanem megtanulom késleltetni mondjuk ezeket a helyzeteket, vagy felismerem azt, hogy hogy lehet, hogy én állok neki folyton rendelkezésre.

Mondjuk én vagyok az, aki átrendezi a napját, mert >> még ha dolgom van, akkor is azt mondom, hogy persze, persze ráérek, és inkább én anélkül, hogy jelezném neki, lemondok mindent, csak hogy rendelkezésáljak.

De ő nem csinál ilyet, soha nem tesz értem például, ugye, tehát hogy ezeket, ha felismerem és ezeket a mikrohatárokat elkezdem beállítani, vagy kés lehetetni összefoglalvacskit, és kicsit kés lehetetni a reakcióimat, amiben ott van egy ilyen jó, akkor nem kell nekem itt rögtön ebbe beleállni ebbe a konfliktusba, hanem egy picit >> megtanulom, meg tudjuk lélegezni először is, ugye megtanulom beszívni, bentartani, kifújni lassan. orromon át.

Ugye ez nagyon fontos, és valahogy az idegrendszemet csitítani, lenyogtatni és ezekben a helyzetekben ugye egy olyan érzelmi önszabályozásban létezni, vagy tovább menni, ahol ahol nem, tehát ahol először tehát ahol nem a másik fog engem megnyugtatni, mert ugye mindig a szorongónak van egy ilyen >> egy ilyen narratíva a fejében, hogy hogy a másiknak lehet csak nekidőlni, és csak ő tud megnyugtatni, és az ő mellkasán lehet megpihenni, és az nem így van.

Igen, éppen ezért fel is nagyítja talán azokat az apró pici hát viselkedésbeli dolgokat, hogy most miért nem csinált ezt vagy azt, tehát hogy rávetít a másikra egy szorongó típus esetleg olyan dolgot is, ami hát azt mondja erre a másik, hogy hát miért nem mondtad, vagy én szívesen megcsinálom, de hogy ne támadj le rögtönm >> az elkerülő ö típusú egyén, vagy aki ezt a mintázatot hozza Ö miért miért lép le, amikor minden olyan jónak tűnik?

Ez amit talán nem ért, nem csak egy szorongótípusú, hanem egy más típusú sem.

Tehát aki elkerülő mintázatod hoz, azt azt valahogy nehezen lehet megérteni.

Most elmondtad, hogy lehet azért balanszban ez a kapcsolat, de azért legyünk őszinték, nagyon nehéz például egy ilyet úgymond tisztán látni és elfogadni, hogy ja, bocs, hát >> lelépsz, amikor úgy tűnik, hogy minden oké, mert azért >> valamilyen szinten kapcsolódni akarnak az emberek egymáshoz.

Ez meg pont, hogy azt mutatja, hogy nem tud kapcsolódni.

Hát én én szorongóként gondolhatom azt, hogy minden oké, csak ugye nem tudom, hogy az ő fejében mi játszódik le, mert ugye többnyire mondjuk egy elkerülő kötődésű személy gyakrabban ghostingol, de egy szorongó is tud ghostingolni, hiszen ott is oda kellene állni a másik elé konfrontálni őt.

Ugye az egy szorongó kötődésűnek sem megy a nyílt önöérvényesítés odaállni valaki elé, de összességében tehát már lehet a kapcsolat elején lelépnek, amikor azt érz egy valódi intimitás mikor kialakulna talán akkor is sokan számolnak be erről, és akkor nem érti, hogy ő csak önmagát adta. >> És >> a közelség riasztja el, ez a lényeg.

A közelség >> ras is egy nagyon korai életszakaszból hozott olyan mintázat, ami >> í hát mer nem ismerős neki a közelség.

Ugye arról beszéltünk, hogy érzelmileg elérhetetlen szülők nevelik, ugye ahol nincs érzelmi közelség.

Lehet, hogy soha nem ölelték meg egymást a családtagok, vagy nem ültek le oda az ágya mellé, hogy látom, valami bánt, mondd el, beszélni, beszélnél róla.

Tehát ugye a közelség az ismeretlen, és ezért…

Említett entitások

Témák

  • egészséges kapcsolatok
  • toxikus kapcsolatok
  • kötődési mintázat
  • mentálhigiéné

Személyek

Hallgasd meg

Milyen kérdésekre kapsz választ ebben az epizódban?

Milyen belső gondolatokból ismerhetem fel magamon a szorongó kötődés mintázatait?

A vendég szerint jellemző lehet a „nem vagyok elég” érzése, illetve az a gondolat, hogy valamilyennek kell lenned ahhoz, hogy szeressenek és elfogadjanak. Ehhez túlteljesítés, kontroll, a másik túlzott figyelése és kapaszkodás társulhat, mert a közelség jelenti a biztonságot, miközben azt korábban kiszámíthatatlannak tapasztaltad. Hallgasd meg 6:58-tól

Miért távolodik el a párom éppen akkor, amikor szerintem kezdünk igazán közel kerülni egymáshoz?

A vendég az elkerülő kötődés lehetséges magyarázataként azt mondja, hogy a közelség ismeretlen és riasztó lehet, míg a távolságtartás biztonságot jelenthet. Ilyenkor a kialakuló intimitás vagy a saját tér elvesztésének érzése az összemosódástól való félelmet aktiválhatja, ezért a másik akkor is visszahúzódhat, amikor te jónak látod a kapcsolatot. Hallgasd meg 15:26-tól

Honnan tudhatom, hogy biztonságosan kötődünk egymáshoz, ha közben vitázni is szoktunk?

A beszélgetésben a biztonságos kötődés jeleként jelenik meg egymás autonómiájának és határainak tisztelete, az önazonosság lehetősége, valamint a kölcsönös figyelem és támogatás. A vendég szerint ez nem konfliktusmentességet jelent: az építő viták közelebb vihetik a feleket egymáshoz, és a kapcsolat elbírja a konfliktus terhét. Hallgasd meg 28:30-tól

Hogyan változtathatok azon, hogy konfliktus közben legszívesebben elmenekülnék?

A vendég szerint elkerülő mintázatok esetén apró lépésekben lehet gyakorolni, hogy egy kicsit tovább benne maradj a konfliktushelyzetben, és közben megnyugtasd önmagadat. Ha túl sok a helyzet, annak felismerését és az idő kérését említi, azzal együtt, hogy a szünet után visszatérsz a konfliktus megbeszéléséhez. Hallgasd meg 31:39-tól

Mit tehetek, ha folyton a páromtól várom, hogy megnyugtasson?

A vendég szerint fontos felismerni, hogy önállóan is lehetsz értékes és szerethető, és megtanulhatod önmagadat megnyugtatni. Apró határokat említ: nem írsz azonnal számonkérő üzenetet, késlelteted a reakciódat, és észreveszed, ha mindig te rendezed át a napodat a másik kedvéért; a feszültség csillapítására lassú légzést is hoz példaként. Hallgasd meg 11:35-tól

A válaszok az epizód gépi leiratából, a beszélgetés tartalma alapján készültek; nem szakmai tanácsadás.

Több epizód a Porkoláb Gyöngyi-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból