Porkoláb Gyöngyi

Mindenünk a család – beszélgetés kutatóként, vezetőként, nőként

· PT49M34S

Összefoglaló

A műsorban Fűrész Tünde, a KINCS elnöke és Prof. Dr. Engler Ágnes, a KINCS Neveléstudományi Kutatóközpont vezetője a családpolitika társadalmi vetületeiről, a párválasztás és családalapítás kihívásairól beszélgetnek. Kiemelik a kutatói és vezetői szerepek, valamint az anyaság…

Röviden

Műsor
Porkoláb Gyöngyi
Megjelenés
2025. 07. 25.
Hossz
50 perc
Szereplők, említett nevek
Engler Ágnes, Fűrész Tünde, Porkoláb Gyöngyi
Témák
családpolitika, párválasztás, családalapítás, női szerepek
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Szeretettel köszöntöm kedves hallgatóimat és követőimet.

Nagy öröm és és köszönet azért, hogy elfogadta az a két hölgy a a meghívásomat, akik nagyon-nagyon fontos témával foglalkoznak. a családpolitika, annak társadalmi vetülete, azt kutatják akár, hogy fiatalkorban maga a párválasztás, a családalapítás milyen kihívásokkal néz szembe, és hogyan lehet akár a a demográfiai kihívások tükrében segítséget nyújtani abban, hogy azért minden megálmodott gyermek megszülessen.

Úgyhogy nagy szeretettel köszöntöm Fűrész Tündit.

Köszönjük a meghívást. >> Illetve professzor Dr.

Köszönöm. >> Téged is szeretettel köszöntelek, Ági.

Nyári időszakban készül ez a felvétel és akár édesanyaként, akár nőként az embernek lehet, hogy az év során az egyik legnagyobb kihívása, hogy hogy készül föl a nyárra.

Személyesen ti hogy vagytok ezzel?

Van a melyikőtöknek azért nagyobb bacska gyermek van már, de talán az ember akkor tudre úgy jól ráfordulni, hogyha meg van tervezve.

Néha meg azt látjuk, hogy sodródunk ebben egy picit.

Tulajdonképpen mind a ketten elmondhatjuk, ugye már felnőttek a gyerekeink, úgyhogy ez ma már kevésbé nagy kihívás, mint korábban volt.

De tény és való, hogy azt a 10-12 hetes nyári szünetet kitalálni, megoldani, az azért nem egy könnyű kihívás, de azért mindig sikerült valahogy ezt megoldani.

Tehát hál isten a táborok, a nagymamák rengeteg segítsége, azért ez mindig mindig segített egyáltalán az, hogy mondjuk nálam volt olyan, és egyébként most is erről van szó, hogy hogy a kislányom mondjuk bejött a munkahelyemre, és ez teljesen oké volt, hogy mondjuk ott egy napot eltöltött velem.

Egyébként most is eljött velem ide Debrecenben, úgyhogy vannak helyzetek, amikor jól össze lehet egyeztetni ezástól függő, mert az én szüleim orvosok voltak, és ilyenkor anyukám mit tudott csinálni? bevitt a kórházba magával és és ott vannak megragadt olyan élmények bennem, ami azért dolgozott sokáig, de de aztán sőt nagyapám pedig egy hivatalban dolgozott, ahol a húgommal nyaranta pecsételtük azokat a hivatali papírokat, amiket elő kellett készíteni.

Tehát ezek néha tudnak izgalmasak is lenni. >> Így van.

Így van. >> Lehet így alakítani.

Vagy nálatok? >> Lényegében nekünk is változott.

A gyerekek élet korának a függvénye volt mindig, és velünk már csak egy gyermekünk lakik.

Éppen mondtam Tündének az előbb, kérdezte, hogy a kampuszra mennek-e a gyerekek, és nagyon érdekes, hogy mire ők kinőttek idézőjelbe a kampusz világából, én most kezdek a kampuszti.

Úgyhogy lényegében nekünk sem gond most már.

Viszont az természetes, hogy az elmúlt 20 évben rengeteget kellett szervezni, szervezkedni.

Nekünk messzalakt a nagyszülők mind a két oldalról és évközben ez mindig nagy kihívás volt, mert nem volt segítségünk. nyáron viszont olyan szempontból jól jött, hogy nekik ez egy egyfajta kirándulás volt, vagy nyaralás, hogy elmenni hozzájuk.

Ugye, ahogy a felkonferálásban említettem, egy olyan fontos ügyről lesz ma szó, ami áthatja az életünket minden aspektusban, generációkon át.

Vissza tudtok arra emlékezni, hogy mi volt ez a pillanat, amikor azt éreztitek, hogy maga a családpolitika ügye foglalkoztat benneteket, vagy mint ugye kutatóintézetnek a vezetői, éreztétek magatokban azt a kíváncsiságot, ami talán kell, hogy megfogalmazódjon.

Persze ennek van egy tudományos vetülete, ami önmagában egy szakmai terület.

Lehet-e kíváncsiság nélkül ezt a területet birtokolni, vagy ebben szakmai életutat elindítani, vagy abban sikereket elérni?

Hogy látjátok? >> Zzem a kíváncsiság nagyon fontos, meg ez minden tudományos munkának az alapja, de szerintem talán mondhatom a kettőnk nevében, hogy mind a kettőkn valamiféle személyes indíttatás, hiszen mind a ketten ott a 2000-es évek legelején voltunk kismamák, anyukák.

És hát szerintem téged is, Ági meg hát engem is ott foglalkoztatott, hogy hogy abban a világban, amikor tényleg olyan nagyon sok családtámogatás ma elmondhatjuk, hogy nem volt, és hát ugye a anyaság is úgy mindenkinek a magánügye volt, hogy ebben a világban mi mindent lehetne tenni azért, hogy tényleg a édesanyákat megbecsüljék, a családok értéke az növekedjen.

Én én akkoriban jártam a Jogi egyetemre a babázás mellett egyébként, és már ott is például egy olyan témáról írtam a szakdolgozatomat, ami ezt a ügyet szolgálja.

Ugye ez az atipikus vagy rugalmas foglalkoztatási formák, ami pont egy kisgyermekes anyukának nagyon fontos lenni, akkor ez még nem igazán volt leszabályozva. új >> nem igen.

Tehát ezt nem is nagyon ismerték, nem is értették igazából a munkáltatók, hogy mi az, hogy részmunkaidő meg távka, állásmegosztásról végképp nem is hallottak, miközben ugye egy anyukának ez nagyon fontos, meg jó lett volna, hogy rugalmas módon tudjon dolgozni, úgyhogy nálam ilyen személyes indíttatással indult, és akkor utána, amikor 2010-ben kormányváltás volt, utána pedig volt lehetőségem már a kormányprogram megírásában is részt venni, tehát annak a családpolitikai rész részébe be tudtam kapcsolódni, illetve hát utána újonnan létrejött egy családpolitikai főosztály a minisztériumban, és akkor ezt kezdtem el vezetni, és akkor innen innen egy ilyen repülő rajtot véve kezdtem el nagyon aktívan foglalkozni családpolitikával, családtámogatásokkal.

Érdekes ez azért, mert bármilyen területen ugye rengeteg kutatás születik a vállalkozószféra vonatkozásában is, társadalmi problémák vagy kérdések vonatkozásában is, de azt az ember mindig tudja, hogy jó, itt van egy kutatási eredmény, aminek van valami következtetése akár vagy eredménye, de nem feltétlen törvényszerű, hogy mindig azt kell tenni, ami a abban eredményként kirajzolódik. ilyen vonatkozásban hogyan volt ez kihívás mondjuk Ágia a te életedben, aki itt, hogy azért a debreceni egyetemen a hallgatókat is sokszor buzdítod arra, hogy kutassanak, kutassanak. >> Nekem is, ahogy Tünde is említette, szervesen hozzákapcsolódott ez a téma az életemhez.

Nem a szakpoltika talált meg akkoriban még.

Én abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy korán férhez mentem az egyetem alatt, és már mi egyetem alatt vártuk a a gyermekünket.

Úgy állomvizsgáztam már, hogy ő úton volt, és utána értelemszerűen nem álltam munkába.

Az akkori rendszerben, a 90-es évek vége, ez azt jelentette, hogy gyakorlatilag én semmiféle családtámogatásra vagy szociálpolitikai támogatásra nem voltam jogosult.

Utána nem sokkal megszületett a második gyermekünk.

Ez a helyzet továbbra is vendát.

És engem maga a téma, ahogy szoktuk mondani, hogy az utcán hever, nekem a játszótér adta az ötletet, mertogy ott kismamáskodtam a pici gyermekeimmel. mindig azt hallgattam a körülöttem lévő kismamáktól, hogy milyen nehéz, hogy nem nem hogy el eljössz végre, el tudod hagyni a munkaerőpiacot, és akkor olyan bizonytalan a visszatérés, és úgy úgy mellőzve vagy még otthon, vagy mintha nem is létezne satöbbi.

És akkor arra gondoltam, hogy milyen jó lenne ezt megnézni egy kicsit közelebbről, hogy ezek a személyes tapasztalatok vajon általánosíthatók-e országon belül vagy nemzetközileg.

És akkor jelentkeztem a doktori programban ezzel a témával.

Na és mi volt a az outcome ennek a outcome?

Az volt, hogy kerestem azt, hogy maguk az érintettek, hogy tudnának ezen segíteni.

Tehát azt láttam már akkor a szakirodalomról és mindenféle konferencia arról szólt, hogy igen, fogy a magyar, sajnos egyre kevesebb gyerek születik, sajnos nálunk nincsenek atipikus munkaformák, tehát sajnálkoztunk jobbra-balra, de úgy >> tehát megállapítások voltak, ami ami ugye kihívásként ott volt.

Jó megállapítás statisztikailag minden szempontból alá táámasztva.

De én azt látom, hogy úgy tűnik, hogy felülről nem történik semmi, akkor nézzük meg alulról.

És hogy mit tudna tenni maga az érintet, hogy ezen változtasson.

És én azt találtam, hogy a tanulás, az önképzés, ez például egy remek lehetőség arra, hogy ő úgy térjen vissza a munkaerőpiacra, hogy több lábon áll, vagy elmélyítette a tudását, de semmiképpen nem kopott meg a tudása.

Ez persze óriási kihívás mindenkinek.

Nekem is az volt, amikor elkezdtem a doktorit kisgyerekek mellett tanulni, kérdőíveztem, interjúztam nagyon sok kismamával, és a fő konklúzió az volt, hogy így vagy úgy megéri, de óriási áldozatok árén. >> Na már ezt az áldozatot mondtad, ugye mind a ketten vezetők vagytok, mind a ketten édesanyák vagytok, családban felelősséggel teszitek a dolgotokat.

Az mindig visszatérő kérdés talán, hogy hogy lehet azt az egyensúlyt megtartani, hogy tudjunk fejlődni nők vezetőként is, sőt ambicionáljuk saját magunkat is.

És mi van, hogyha még mások ambicionálnak minket, és látjuk, hogy hogy menni kell előre bizonyos feladatok mentén.

Ugyanakkor pedig ezeket az anyai élményeket valójában is meg tudjuk élni.

Ugye itt Kopária neve elhangzott az intézet nevében is, és szerencsés módon nekem akkor volt alkalmam találkozni vele személyesen abban az időszakban, ami előtt ő hirtelen meghalt, és tényleg sokunkat sokkolt, mert nagyon-nagyon hiányzik.

A mai napig is itt Debrecenben, illetve Nagyváradon volt egy-egy előadása, és sokszor hivatkoztok ti is arra, hogy az ő kutatási területük is ugye a férjével együtt kutatták ezt a területet. az volt, hogy minden megálmodott gyermek megszülethessen.

Ennek a vonatkozásában teszem föl nektek ezt a kérdést, hogy hogy mennyire volt nektek személyesen nehéz.

Az a dilemma, hogy most Ági, te is mondtad, hogy megszületett az egyik gyermekem, utána a másik, de már csináltam a doktorit, hogy ma divatos ez a dolog, hogy hogy mennyire tudunk jelen lenni abban, amit csinálunk.

Mert azért ez egy modern dolog volt, amikor elkezdtétek ti ezt a történetet, hogy hogy beleálltatok abba, hogy nővezetőként dolgoztok, de közben ott volt az anyaság, tehát tényleg ha visszareppülünk 20-30 évet, akkor azért egy kicsit más minták voltak, mint most. >> Te most a Porkolá Gyöngyi podcast adását hallgatod.

Ha szeretnél ehhez hasonló tartalmakat, iratkozz fel, lájkold vagy dislikákold a tartalmat, kommentelj, mert kíváncsiak vagyunk véleményedre.

Ezzel nemcsak az algoritmus segíted, hanem minket is, hogy elérhessünk minél több hallgatóhoz, nézőhöz, de legfőképpen, hogy minél több és érdekesebb történeteket mutassunk be.

Keresd Porkolábgyöngy a Spotify-on, a YouTube-on, kövess minket az Instán és a Facebookon is. >> Igen, ez így van.

És tényleg már nem, tehát nem is nagyon emlékeznek erre sokan, hogy sokkal korábban, tehát mondjuk 10-20 évvel ezelőtt sokkal kevésbé volt egyértelmű, hogy egyszerre lehetsz anyuka, meg egyszerre lehetsz egyébként egy dolgozónő is.

Inkább ez a vagy vagy szemlélet volt a munkaerőpiacon.

És hát valóban mind a kettőnknek nagy ajándék az élettől, hogy Kopáriával együtt tudtunk dolgozni még a népesedési kerekasztalban, és tényleg neki is nagyon-nagyon sok javaslata volt azért, hogy ugyanők össze tudják egyeztetni a családéletet meg a munkai kötelezettségeket.

Azt hiszem, hogy innen is inspirálódtunk és innen jött nagyon sok ötlet, hogy mi az, amivel lehet ebben segíteni a nőket.

És tényleg szerintem mi így hitelesen mondhatjuk azt, akik voltunk anyukák, akkor is meglátjuk, hogy most mi a helyzet, hogy hát hatalmas hatalmasat léptünk előre, és és nagyon-nagyon megváltozott a helyzet, mégha méga ha most is halljuk az anyukáktól, hogy milyen nehéz, meg nem nem lehet könnyen visszamenni, de de higgyék el, hogy hogy ahhoz képest, ami most van, ahhoz képest szerintem sokkal-sokkal nehezebb volt.

Mágira ránézek, mindig valami kutatás villan föl, mert mi először is úgy találkoztunk, hogy egy csak egy nő konferencián egy kutatási eredményt mutattál be, egy friss kutatási eredményt.

Emlékszel rre? >> Há hogyne, hogy emlékszem a kedves meghívásodra.

Igen, ott fiatalokat kérdeztünk meg, egyetemistákat arról, hogy milyen terveik vannak magánéletükben, szakmai élettervükben.

Még annyi kiegészítés az előzőekhez képest, hogy a családtámogatási rendszer rendkívül sokszínű lett, tényleg minden életkort igyekszik megcélozni abban, hogy támogatást nyújtson.

És emellett a társadalmi közgondolkodás is rengeteget változott.

Most eszembe jutott hirtelen, ahogy kicsit visszamerengtünk a múltba, hogy amikor a harmadik gyermekünk megszületett világválság idején, elmentünk intézni, még akkor talán pólnak hívták a a bankba az ügyeket, és mivel nem volt nagyszülői segítség, mi mindig mindenhová vittük a gyerekeket magunkkal, mert nem tudtunk mást csinálni, és vittük ott azt az egy-két hónapos pici babát feltettük az asztalra még talán ők őket még könnyebb is vinni, nem?

Mikor már elkezdenek szaladgni? >> Igen.

És ott édesen ült a kis ülőkéjéb.

Ránk nézett az ügyintéző, soha nem fogom elfelejteni, mintha kést forgattak volna meg a gyomromban.

Ránk nézett, és azt mondták, hogy normá azt mondta, hogy normálisak maguk.

Ebbe a világba még egy gyereket szülnek.

Na most ehhez képest az, hogy családbarátország vagyunk, én úgy gondolom, hogy nem csak az óriás plakátjaink hirdetik, hanem valóban a már már a gondolkodásmódban is rengeteg változás történt.

Én úgy érzékelem így személyes mindennapi tapasztalataimban is, de látjuk azt, hogy nagyobb beccsben vannak talán tartva most már a gyermeket nevelők, gyermeket vállalók, mint a mi időnk. >> Ha a családszót kiejtjük, nektek elsőre milyen kép villan be? vagy hangulat, vagy szín, vagy bármi, ami így a most kimondjuk, hogy család. >> Szerintem a származási családunk jut talán először.

És az nekem melegség, ölelő és biztonság. >> Hát nekem is a saját családom nyilván.

Tehát a biztonság, >> a saját család az mikor mondjuk, hogy saját család?

Amikor mondjuk még élnek a szüleink, akkor az ember úgy értelmezi, hiszen onnan rengeteg mindent hozunk magunkkal.

Meg ha már nem élnek talán akkor is, hogy a családot tényleg az ember, ha csak azt vizualizálja, hogy ha kimondom ezt a szót, akkor kiben milyen érzést indít el, akkor mikor tud váltani, és amikor egy fiatalpár összeházasodik, a kortól az ő családja már más aspektusban generál valamiféle érzést vagy…

Említett entitások

Témák

Személyek

Szervezetek, cégek

  • KINCS
  • KINCS Neveléstudományi Kutatóközpont

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Mindenünk a család – beszélgetés kutatóként, vezetőként, nőként”

Miről szól ez az epizód: „Mindenünk a család – beszélgetés kutatóként, vezetőként, nőként”?

A műsorban Fűrész Tünde, a KINCS elnöke és Prof. Dr. Engler Ágnes, a KINCS Neveléstudományi Kutatóközpont vezetője a családpolitika társadalmi vetületeiről, a párválasztás és családalapítás kihívásairól beszélgetnek. Kiemelik a kutatói és vezetői szerepek, valamint az anyaság… Az epizód a Porkoláb Gyöngyi című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 07. 25..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Mindenünk a család – beszélgetés kutatóként, vezetőként, nőként”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Engler Ágnes, Fűrész Tünde, Porkoláb Gyöngyi.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Mindenünk a család – beszélgetés kutatóként, vezetőként, nőként”?

Fő témái: családpolitika, párválasztás, családalapítás, női szerepek.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Mindenünk a család – beszélgetés kutatóként, vezetőként, nőként”?

Megjelenés: 2025. 07. 25.. Hossz: 50 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/porkolab-gyongyi/mindenunk-a-csalad-beszelgetes-kutatokent-vezetokent-nokent-c3496816

Több epizód a Porkoláb Gyöngyi-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból