Nőszintén Podcast

Segítség a családban: nagyszülők, párkapcsolat és a segítségkérés művészete | S03E19

· PT44M23S

Összefoglaló

A Nőszintén podcast ezen epizódjában a család, párkapcsolat és nagyszülői segítség témakörét járják körül a házigazdák. Arra keresik a választ, hogyan támogathatják egymást a családtagok, és milyen hatással van a nagyszülők segítsége a párkapcsolatra, valamint a segítségkérés és…

Röviden

Műsor
Nőszintén Podcast
Megjelenés
2026. 01. 21.
Hossz
44 perc
Szereplők, említett nevek
Szlifka Tünde, Makó Mariann, Udvarhelyi Mónika, Monostori-Prohászka Ágnes
Témák
család, párkapcsolat, nagyszülői segítség, segítségkérés
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Ez itt a Nőszintén podcast, ahol kimondjuk, amit mások csak gondolnak.

Ha nem [zene] is tudjuk mindenre a választ, legalább feltesszük a kérdést.

Négy nő, egy közös hang tabuk nélkül, [zene] akiket hallhattok manostori Proházka Ágnes, >> Makó Marián, Szlivka Tünde, [zene] Udvarhelyi Mónika és néha a téma szakértő vendégei. [zene] >> Szia!

Sziasztok! >> Eltelt egy hét. [nevetés] >> Ez olyan hiteles tudtad mondani.

Hallottatok minket? >> Átöltöztünk és átültünk már.

Szóval megváltottuk a világot és itt vagyunk.

Ilyenkor igazságszérumot iszik. [nevetés] >> Az már >> pedig csak rojbosztát adtad neki.

Nem tudom mi volt benne. >> Rideg valóság. >> Nem rideg.

És képzeljétek el, hogy a lányok se tudják, hogy mi lesz a téma. [nevetés] >> Meglep minket Ági. >> Nem, azt ígértük, hogy befejezzük a múltkori témát, úgyhogy az lesz a téma, hogy a a család, hogy hogyan támogathatjuk egymást abban hogy hogy mindenki jól legyen a családba.

És hát például én olyanokra gondolok, hogy hogy mondjuk mennyire támogat egy párkapcsolatot az, hogyha a nagyszülők segítenek a gyerekek körül. >> Nagyon >> nagyon. >> Akkor beszélgessünk erről.

Beszéljetek. >> Nagyon nagyon >> nagyon nagyon nagyon szerencsés vagyok ebbe a témába. >> Na, akkor mondsik Editi. >> Legszerencsésebb.

Hát amikor nekem megszületett a kisfiam, akkor a mama végigvitte még az osztályát.

Ő az arany Jernős iskolába dolgozott Székesvérváron, mint gyógypedagógus és végigvitte az osztályát, és utána azt mondta, hogy ide költözik utánunk, és ő innentől kezdve nagymama. >> Ühüm.

Tehát, hogy a mesébe sincs szerintem ilyen.

És egyébként nagyon fontos beszélni szerintem arról is, hogy nem mindig volt minden ilyen nagyon happy és ilyen nagyon szép és szivárványos.

Mertogy én egyébként ilyen nagyon-nagyon konfliktus kerülő ember voltam és mindent elfolytottam és elnyomtam magamba, mindig megfelelni akartam.

Tehát, hogy hogy hát olyan voltam, mint az embereknek a nagy része szerintem egyébként.

Tehát, hogy hogy hogy nem álltam bele semmilyen konfliktusba soha, és lenyálltem mindent, és akkor hát nyilván, hogyha az ember együtt él, mondjuk az anyósával, mert ugye volt, amikor a mama ide költözött hozzánk, és vett magának itt egy házat, akkor ugye jött felújítási időszak és minden, és akkor ott volt velünk, és amikor ilyen 024-ben együtt vagyunk, én otthon vagyok a pici babával, ugye akarva, akaratanul is kijönnek problémák. lehetőséget ad. >> Sok lehetőséget [nevetés] adj.

Igen. [nevetés] Lehetőségként az a legjobb, hogyha így kezeljük ugye a problémákat.

És és emlékszem, hogy hát elég sok problémát szült az a helyzet.

Tehát olyakor nehéz, mikor az ember úgy megpróbálja otthon elengedni magát, de közben mégis van egy megfelelési kényszere.

És nincs az, hogy amikor rohadt fáradt vagy és a kisbabád ugye leterheli a hétköznapjaidat, a a az óráidat, és aztán nem engeded meg magadnak azt, hogy te elpihenjél, mert közben látod azt, hogy valaki, aki ugye idősebb nálad és ott van, ő folyton tesz, vesz.

Szerintem sokan magukra ismernek ebbe, hogy ott van valaki, aki aki így próbálja kézbe tartani a dolgokat, és ő is azt tanulta. >> Bocsánat, hogy a szavadba vágok.

Légys szíves azt is mondd el, hogyha így emlékszel rá, hogy amikor te otthon voltál kisbabával, mi lett volna neked a segítség?

Tehát, hogy ugye nagyon sokszor ez >> probléma, hogy odajön anyuka vagy anyó és gondol valamit, hogy én azzal segítek, hogyha és akkor nekiáll gyorsan kipakolok a mosogatógépből, kivem a függön satöbbi, satöbbi.

De egyébként lehet, hogy neked az lett volna jó, hogy >> hála Istennek, hogy ez megfogalmazódott bennem, miután Marcika úgy körülbelül fél éves volt már, hogy én nekem arra volt szükségem arhoz, hogy jól legyek, hogy legyen én időm és legyen mi időnk.

Már amennyit ugye megenged, mondjuk még egy szoptatás mellett egy egy kisbabás élethelyzet.

Ön igen, megfogalmazódott bennem, hogy az igaz segítség nekem az, hogyha vigyáz a kisbabámra addig, ameddig én egy kicsit töltődök.

És nekem ez már többször is mondtam, hogy ugye az volt, hogy én elmentem sétálni, vagy hogy ugye megjöttek a randi programjaink Tépcsével, ami ami ugye azóta is tart, és most már most már kilenc éves, nem 10 kilenc éves Marci, és hogy hogy azóta is ha tehetjük, akkor minden héten egy van egy pár óránk együtt, és azt együtt töltjük, és akkor sétálunk, vagy töltődünk úgy, ahogy nekünk jól esik.

Ez ez volt nekem igazán a segítség.

És hogy szerintem nagyon sok helyen egyébként azért alakulnak ki viták, azért vannak az anyós problémák meg ilyen anyós viccek meg minden más, mertogy hogy a megfelelési kényszerünk meg az, hogy hogy elfolytjuk magunkba, mert így szocializálódtunk, hogy nem mondjuk ki, ami bánt, hanem eltűrjük, elnyomjuk magunkba, ez folyamatosan töltődik bennünk fel, és egyszer csak így v így robban.

Nem kimondjuk a dolgokat, ahogy ahogy mondjuk most már tudom, hogy így a jó, mert most már jó pár éve ugye dolgozom magamon, de ezt nem tudtam, hogy ez így lenne normális, hogyha kimondom azt, hogy figyelj, nekem ez most így nem jó, tehát hogy kell ebbe, hogy hozzunk.

És sajnos egy nagy konfliktus hozta meg ezt nálunk, egy nagy veszekedés.

Tehát, hogy ez >> baj az, hogyha veszekszünk. >> Hát én akkor azt hittem, hogy baj.

Azt hittem, hogy vége a világnak, hogy az ó óriási szorongással járt, feszültséggel járt. >> Rettenetesen kellemetlen volt, de sokkal kellemetlenebb volt az előtte lévő helyzet, amikor meg nem mondtam ki, ami bánt, hanem csak puffogtam magamba, és és gyűjtöttem magamba össze a dolgokat, merthogy arra azt tanultam, hogy hogy tiszteljük tisztelünk mindenkit, mindenki más magunkon kívül.

Tehát akkor a a megfelelési kényszer, ami a kis kellemetlenségeket től megvédett, az végül egy nagy kellemetlenség.

Egy óriási konfliktus, egy veszekedés.

Amikor az ember kimondott mindent, és a másik fél is kimondott mindent, akkor kipuffogtuk magunkat és és ment a duzzogás.

És az nagyon kellemetlen volt, emlékszem.

És mindig mindig abban voltam, mert hogy én egyébként abban is nagyon szerencsés vagyok, mertogy sokaknál ez is probléma szerintem, hogy az én párom mindig mellettem állt, és so vannak így, hogy nem nem tehát hogy hogy ezen a párton vannak, vagy azon a párton.

Egyik sem jó egyébként szerintem.

Tehát, hogy jó, jó meglátni ebbe is, jó, hogyha van benne harmónia, mert úgy nem sérül annyira egyik fél sem, de én akkor mindig azt, tehát hogy alig mertem elmondani a páromnak is a dolgokat, mert tudtam, hogy ő akkor így w így így rázudítja az emberre, és hogy az sem jó, mert hogy mert hogy én egy alapvetően nagyon szerettem akkor is a a az anyosomat, meg a környezetemet, a kis szeretet, de bizony bele kell állni most már tudom a konfliktusba, és igenis is ki kell mondani.

Nyilván, hogyha ha már olyan vagyok és kimondod a dolgaidat nap mint nap, akkor már ezek nem alakulnak ki, és most már erre törekszem, és már így vagyunk, de akkor ezt még nem tudtam, akkor azt hittem, hogy ez a jó.

És és akkor emlékszem, hogy miután megtörtént ez a nagy konfliktus, szépen lassan minden a helyére került.

Mindenki beállt abba a abba a szerepébe, ami a normális, ami a jó, ami ami egyensúlyba hozza, hogy akkor neked ez segítség, nekem az segítség, téged ez bántott, engem az bántott, kellett egy kis idő, hogy ez leülpedjen, de nem tartott tovább pár hétnél.

És milyen jó, hogy amúgy pont azt mondtad, hogy a a gyerek születése hozza azt az újrarendeződést, hogy a család születik, a avval a mamák is ugye egy új szerepbe kerülnek, és hogy ez nem automatikus, hogy mindenki tudja, hogy mit kellene tenni, vagy hogyan tud segíteni.

És amikor a dulai konzultációknál beszélgetünk a párokkal arról, hogy hogyan képzelik mondjuk a kisgyerekes időszakot, a gyerekágyas időszakot, hogy van-e segítségük, akkor akkor úgy általában el szokták azzal intézni, hogy ja igen, jönnek majd a mamák, meg majd van, aki főz, meg van, aki ezt meg azt csinálni.

És akkor gondolom, hogy oké, de mondjuk nézzük meg azt, hogy neked mi lenne a valódi segítség, és lehet, hogy akkor még nem tudja, mert még nincs ott a kisbaba, és nem tudja, hogy mi az a amivel valódi segítség lenne, de hogy eleve már ha beszélünk róla, ha már elképzeljük azt a helyzetet, hogy milyen, amikor ott vagy fáradtan, kiaavatlanul, bármilyen olyan állapotban, amben korábban még nem is volt az anyuka, vagy akár az apuka sem, akkor nem tudjuk elképzelni, hogy most ugye tényleg az a segítség, hogyha kitereget, vagy az a segítség, hogy ő csak elém rakja az ételt, és és ebbe tud segíteni, de ugye az is kérdés, hogy tudunk-e kérni egyáltalán. >> Igen, igen, igen.

Ezért szoktuk mondani, hogy bátran kérjetek, segítsünket. >> De hogyha mondjuk valaki nem úgy nőtt föl, hogy ki merte mondani, hogy figyelj, nekem az lenne a segítség, hogy és nem mer ellentmondani anyósnak vagy a saját anyukájának sem, mert hát mégis csak ő a mama, meg ő a tapasztaltabb, és utólag meg kiderül, hogy hát az így minden volt, csak nem jó.

Akkor azért látszik, hogy erre is készülni kell, hogy tudom azt mondani, hogy nekem mi a segítség.

És mondjuk tök fontos, amit mondtál, hogy a párod melletted állt ebben, mert hogy itt a a férfinak és a nőnek érdemes összekapaszkodni és úgy kérni azt, hogy figyú, az lenne a segítség, hogy és mondjuk a te azt mondtad, hogy neked az a segítség, hogyha a babára tudtak vigyázni az első hetekben meg pont azt mondjuk, hogy ne a babára vigyázzanak, hanem minden másra, hogy legyen Igen.

De hogy utána meg az, hogy hogy az milyen jó, amikor már el tudsz rá tudod bízni, el tudsz menni, és ugye milyen fontos ez a párkapcsolatban, a mi idő meg az én idő, hogy legyen.

Nekünk ez egy kicsit bonyolultabb volt, tehát hogy a >> mesélj róla. >> Ugye nektek mindenkinek itt lakik az anyukája a környéken vagy az anyósa.

Nekünk meg mindenki Pesten maradt.

Ugye mi voltunk, akik leléptünk a budapesti létről, elköltöztünk jó medzire és azt kellett kialakítani, hogy ugye amíg nagyon pici volt a Bogi, addig nem bíztuk nagyon senkire, és ez így is rendben, rendben volt.

Anyukám egy-egy pár órára bevállalta, de mondjuk nem hosszabban.

És és mi babyszittert kerestünk először.

És akkor volt nekünk a Marcsi, Marcsi mama.

A gyerekek így emlegetik most már, Marcsi mama. és ő tudta azt nekünk megadni, hogy amikor valahova elmentünk volna egy moziba, vagy ide-vala a környéken, akkor a Marcsi vigyázott a gyerekekre.

A mai napig amúgy most már nyilván a mamák aktív szerepet vállalnak, de nálunk nagyon elfoglaltak a nagymamák, tehát hogy így hetekkel előre be kell jelentkezni, meg kell beszélni, hogy akkor mikor, hogyan, és szívesen segítenek, de nem annyira rugalmasan.

Tehát, hogy az így a nem tudom nálatok valahogy én azt látom, hogy ez sokkal gördülékenyebben megy, hogy persze nyilván a közelség miatt, mert mi most anyukámnak, hogyha ide le akar jönni, az olyan, mintha Pécsre mennek körülbelül, mert mire a 15. kerületből elbézik ide, az szerintem két két és fél óra, és hogy hát egy moziért nem fogom lerángatni, hogy anyu elmennék moziba, ügy tudsz jönni.

Autóz órát miattunk nyilván, vagy a BKV Zolszal nem.

És és anyósom sem, mert ő meg nagyon elfoglalt nyugdíjas életet él.

Rengeteg programja van, mindig mennek valahova, ami nyilván nagyon jó.

Tehát, hogy én is olyan nyugdíjas szeretnék majd lenni, akinek vannak programjai, és nem arra várok, hogy majd mikor izé csöngetnek rám, meg hívnak föl az unokák.

Csak, hogy mi most még pont abban a helyzetben vagyunk, hogy még tök jó lenne a segítség, de hogy ez borzasztó sok logisztikát igényel.

És én ebbe sokszor úgy ez a végiggondolom, ágyjuk.

Tehát, hogy ugye [nevetés] ugye egyszerűen van olyan pont, amikor így azt mondom, hogy jó, hát akkor oldjuk meg másképp.

Most pont a hétvégébe is belefutottunk, hogy mentünk volna egy egy közös programra a férjemmel együtt, és kiderült, hogy az utolsó napi program az este 8-ig tart, és a gyerekek az anyukámnál lennének. 15. kerület, mi csepelen?

Mire annak vége van, szegények 10 mire hazaérünk és ágyba kerülnek.

Tehát, hogy ez így nem kivitelezhető.

Hát akkor mit fogunk csinálni?

Úgyhogy szóval, hogy így >> hozzátok ide a gyerekeket. >> Hát mindenkit egész hétvégére szeretném. >> Igen. >> Na jó, ezt mond megáztanak a nagy ágyba.

Én végre nem mellette [nevetés] el, hogy >> és egyébként meg miért?

Mint egy kis tesúnak. >> Mesély win winwin [nevetés] situation.

Igen. >> Hát van benne egy kis winwin.

Szóval, hogy nekünk nekünk nagyon sok szervezés és logisztika, de hogy közben meg mi mindig azt látom, hogy szerencsések vagyunk így is, mert meg lehet beszélni, mert szívesen jönnek, mert a gyerekek nagyon szeretnek a mamáknál lenni, de de hogy előre kell gondolkodni, tehát hogy itt itt mindig a melyik hétvége hol vagyunk satöbbi.

Tehát hogy kicsit úgy irigykedve szoktam hallgatni, amikor hogy átmegyünk, elmegyünk, jön a mama, elvis viszont >> viszont nálunk nincsenek ottalvások és hétvég, tehát hogy hogy igen.

Mi is néha belecsúsztunk abba, hogy hogy hú, mertogy a barátainknál például >> hetekre ott vannak a a nagyszülőknél a gyerekek, és hát kérik, hogy hadd legyenek ott.

Ugye nálunk mindkét nagymama pót papával van, tehát nem nem igazi vérszerinti nagypapák, nem is úgy vannak a gyerekekkel.

És hát így egy kicsit a mama oda is megfelel, meg ide is próbál megfelelni, és szerintem nagyon sokat számít az, hogy hogy tiszteletbe tartjuk egymásnak a dolgait.

Nekünk is hála Istennek, a mamának nagyon sok dolga van, mert hogy mertogy foglalkozik magával, és ez egy tök jó példa a gyerekeknek.

Viszont ez azzal jár, hogy hogy ekkor és ekkor.

Tudjuk, hogy nem ér ő hétvégén, például egyáltalán nem ér, mert hétvégén van a párjában.

Tehát, hogy hogy nálunk maximum hétköznap el tudunk menni valahova, de hogy a hétvége az nehéz, az csak akkor van, hogyha itt a sógornőm is.

Úgyhogy úgyhogy és akkor néha így belecsúsztunk ebbe, de hogy nem jó hasonlítgatni, mertogy nyilván mindig azt mondom többság, hogy annak örüljünk, amink van, mert hogy lehetne sokkal rosszabb, meg…

Említett entitások

Témák

Személyek

Szervezetek, cégek

  • Nőszintén podcast

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Segítség a családban: nagyszülők, párkapcsolat és a segítségkérés művészete | S03E19”

Miről szól ez az epizód: „Segítség a családban: nagyszülők, párkapcsolat és a segítségkérés művészete | S03E19”?

A Nőszintén podcast ezen epizódjában a család, párkapcsolat és nagyszülői segítség témakörét járják körül a házigazdák. Arra keresik a választ, hogyan támogathatják egymást a családtagok, és milyen hatással van a nagyszülők segítsége a párkapcsolatra, valamint a segítségkérés és… Az epizód a Nőszintén Podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 01. 21..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Segítség a családban: nagyszülők, párkapcsolat és a segítségkérés művészete | S03E19”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Szlifka Tünde, Makó Mariann, Udvarhelyi Mónika, Monostori-Prohászka Ágnes.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Segítség a családban: nagyszülők, párkapcsolat és a segítségkérés művészete | S03E19”?

Fő témái: család, párkapcsolat, nagyszülői segítség, segítségkérés.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Segítség a családban: nagyszülők, párkapcsolat és a segítségkérés művészete | S03E19”?

Megjelenés: 2026. 01. 21.. Hossz: 44 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/noszinten-podcast/segitseg-a-csaladban-nagyszulok-parkapcsolat-es-a-segitsegkeres-muveszete-s03e19

Több epizód a Nőszintén Podcast-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból