Porkoláb Gyöngyi

🕯️ Mit tesz egy nárcisztikus, ha közel kerül a halálhoz – akár sajátjához, akár máséhoz?

· PT32M8S

Összefoglaló

A nárcisztikus személyiségzavar időskorban sem enyhül, sőt, a pszichológus szerint gyakran felerősödnek a fájdalmat okozó mintázatok. Az epizódban szó esik arról, hogyan viselkedik egy nárcisztikus a halállal és a gyásszal szembesülve, valamint arról, hogyan dolgozhatják fel ezt…

Röviden

Műsor
Porkoláb Gyöngyi
Megjelenés
2025. 06. 17.
Hossz
32 perc
Szereplők, említett nevek
Porkoláb Gyöngyi, Beke Sándor
Témák
nárcisztikus személyiségzavar, halál, gyász, időskor, pszichológia
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Szeretettel köszöntöm kedves hallgatóimat és követőimet, és nagy örömmel szeretettel köszöntöm Bek Sándor pszichológus barátunkat.

Lehet ezt mondani talán így, hiszen én is köszöntök mindenkit.

Hétről hétre, hónapról hónapra találkozunk itt az étteren keresztül.

A porkoláböngyi YouTube csatornán is hallgathatóak ugye azok a beszélgetések, amelyeket az FM90 kampusz rádióban rögzítünk.

Külön köszönet ennek a médiának annak apropóján, hogy ezt a témát ilyen értelemben felkarolja.

Talán sokszor van úgy az életben, hogy utólag jövünk rá, hogy minek milyen jelentősége van.

Elmondtuk ezt az elején is, hogy tényleg hálásak vagyunk, hiszen ilyen terjedelemben, tartalomban média nem foglalkozott ezzel a témával.

Mindig van egy-egy új izgalmas vetülete talán a nárcizmusnak.

Azok a kérdésválaszok, vagy ez a fajta folytatás, amit ugye célul tűztünk ki, ez mindig tartogat valami új dolgot.

De pont azon gondolkodtam, hogy nem csak pszichológiai társadalmi hanem valahogy kulturális vetülete is van ennek a témának, hogy mielőtt belevágnánk ennek a résznek a kérdéseibe, vagy kérdéskörébe, és most mindenki legalább leg rágcsikálja a körmét, hogy vajon milyen témákat fogunk ebben a részben érinteni.

Gondolsz-e erről, Sanyi, hogy milyen milyen értelemben lehet egyébként vetülete kulturális irányba is lehet ezt mondani?

Szóval, hogy így olyan, mint egy ilyen egy ilyen pókháló, vagy egy ilyen malterszerű anyag, ami így folyik be rétegenként ide-oda, próbáljuk még jobban megérteni önmagunkat, a környezetünket, és lépten nyomon vélünk felfedezni valahogy megérteni vagy megértésre váró dolgokat, jelenségeket, személyiségeket.

Ha a kulturális értelmezését akarjuk megérteni, vagy arról akarunk beszélgetni, akkor és most a kultúrát mindenki értse a viselkedés szintjén is.

Meg meg egy picit bele akarok majdni a klasszikus kultúrának a szíébe, mert mert az a helyzet, hogy és akkor egy kicsit visszább kell mennünk, mert a 20. században, főleg az első felében ugye a polgári nevelésnek volt egy voltak nagyon-nagyon szép aspektusai és volt egy szép hagyománya, hogy mondjuk a fiú az tanult történelmet, hadtörténetet, a lány pedig valószínűleg zenét megpróbált ugye a zenét tanulni, vagy művészettörténetet várni.

Ezek a polgári napolgári nevelések.

És ugye az a helyzet, hogy előre meghatározta azt, hogy milyen kulturális fogékonysága volt egy társadalomnak, vagy a társadalom bizonyos szegmensének.

Ma nem tudjuk, mindegyki milyen társadalmi státuszban él, a kulturáról való fogékonyságát nem tudjuk előreerminálni.

Tehát nem tudjuk nem tudjuk valahogy nem tudjunk megyazni annak, hogy ő kulturálisan fogékony legyen, vagy hogy kulturálisan ez szoktam azt mondani, hogy olyan legyen, mint a búzamagnak a Fekete Föld, ugye, hogy hogy el tudjan benne áozni.

Ez azt jelenti, hogy a szerintem a társadalomnak van egy kulturális pánikja.

Az a kultúraértő és klasszikus kultúra szerető réteg, az az valahogy tolódik az idősebb korosztály felé. a digitális kultúra megjelenése és a digitális folyamatoknak a a mindennapokban való befolyása az olyan értékeket öltött, ami ami szerintem agytompító és destruktív.

És ebben a világban az egyik legnagyobb feladata az embernek az, hogy a hogy a magas kultúrát, hogy tudja közkultúrába tenni, és hogy hogy tudja tartani, mert régen a magas kultúrát a neveléssel és a kulturális érzékenységgel és a szórakozásnak szinte az egyetlen lehetőségével nagyon jól tudtuk ugye a magas kultúrát a közkultúrában, a közgondolkodásban benntartani.

Ma ez egy óriási feladat, rendkívüli nehéz, mert olyan területek mennek és folynak be, ahol nem lehet most nyilván nem arról beszélgetünk, hogy hogy lehet kultúrát menteni, de ez egy katasztrofális dolog. viszont amiről beszélünk a társadalomban és egyébként a viselkedésben egyre jobban testetöltő olyan tulajdonságok előtérbe kerülése, előnybehelyezése, amikről itt beszélgetünk a nárcizmus kapcsán is.

Még egyszer kihangsúlyoznám, hogy ugye a nárcisztikus személyiség zavar, és az, hogy valakinek a nárcisztikus színezetű személyisége van, vagy vannak ilyen tulajdonsága, ezt a kettőt ne keverjük össze.

Ugye mi a nárcisztikus személyiségzavarról beszélgettünk itt, de az a helyzet Igen, de sokszor elmondtuk, de szerintem nem elég nem elég szer a lényeg, hogy belefolyik az egész éterbe és az egész digitális világba ezeknek a tulajdonságoknak a jelenlét.

Mire gondolok itt? énképtorzulások, külsődlegességek túl hangsúlyozása.

Az a típusú hozzáállás, ugye, hogy a a külső, a szépség, az a divatforma, az a testkép, ami egyébként elterjedt, és az is a kultúránk része lett. ezeknek az optikáknak a megjelenése, ami egyébként a nárcisztikus publikus rétegébe teljes mértékben beillik, és ennek a tökéletesítése és kimaxolása annak érdekében, hogy engem szebbnek, jobbnak, értelmesebbnek klasszabbnak ilyenebbnek meg olyanabbnak lássanak, mint ami egyébként megvagyok.

Ugye ez minden mindenféleképpen hozzájárul.

Arról nem beszélek ugye, hogy a plasztikai sebészet iparággá alakul, az is formálja ezt az egész világot.

Hát a social médiáról meg nem beszélek. és az egész gondolkodás valahogy nézzük meg a különböző, és most itt nem mondok különböző platformokon ezek a gyors videók, ezek a flash rész videók, amik mennek, ezek igazából 10 másodperc alatt próbálnak valamilyen érzetet áttolni, ami egy benyomás, és igazából még a humoron belül is valamiféle karaktert ábrázolnak.

Na most ugye a nárcizmusnak a lényege az, hogy a nárcisztikus karaktert fog építeni.

Tehát nem egy értékes, valós, belső személyiség épül föl, hanem egy külsőségből áró karakter épül föl.

És az a karakter annyira jól illeszkedik ebbe a kultúrába, ebbe a világba, hogy aki ilyen karakterű, szép és sikeres, és ilyen és olyan karakterű, az valahogy már vonzóbbá válik, mint az, aki nem ezt viszi.

És ahhoz, hogy megismerjük az illetőt és a mélységeit és az értékeit megismerjük, ugye ahhoz pedig a ma ebbe a rohanó világba túl nagy a fáradtság, és azt gondolja az ember, hogy a személy észlelésben, a személypercepcióban lusták vagyunk.

Nagyon gyorsan sztereotipizálunk, nagyon gyorsan mondunk ki dolgokat.

Azt szokták mondani, hogy az embereknek az észre és az emberekre való értékítélet legegyszerűbb szava hülye egyébként.

És mindenki ezen gondolkodjon el.

Tát, hogyha valakit úgy nem értünk, úgy valami extrém viselkedik, vagy bár ez a saszon, mondjunk egy szót, és akkor megvan a kategóriá benne van.

Nem is kell vele fáradoznunk, hogy megismerjük.

Nem is kell azon gondol, nem is kell azon gondolkodnunk, hogy hogy ő ezt vajon miért csinálja, amit csinál.

Egész egyszerűen hülye és kész.

De mindenkinek megadatik, hogy hülye legyen.

Azt mert a világban mindenki másként tud hülye lenni.

Csak mondom, hogy a a gyors személypercepció.

Na most a nárcisztikusnál pont ez a lényeg.

Karaktergyárt, külsődlegesség gyár, gyors ítélet van, mindenki más hibás, én nem vagyok hibás.

A másikat hibáztatom, én azt valahogy kiforgatom, valahogy azt megúszom.

Ugye a nárcizmusnak az a lényege, hogy hibáztatási dinamikája van, és akárhogyan alakul az élete, akárhogyan alakulnak az emberi kapcsolatai, valahogy mindig ő nem lesz hibás, és valahogy mindig a másik hibás.

Tehát külsőségek, tulajanítások, teljesen torz attribúciók, teljesen torz torzítások.

Igazából ez a világ és ez már kultúrává vált.

És ezekbe a gyors videókba ezt ezt az emberek megpróbálják így alkotásként fölfogni, hogy ezek alkotások.

És ha van benne olyan, ami tényleg igazi humor, vagy tényleg olyan, ami ami ami az embert szórakoztatja igazából, és talál benne értéket, mert vannak nagyon szép ilyen kis videók, vannak nagyon nagyon sokat mondók, vannak nagyon sokat adó ilyenek.

Az ember kap egy kis kultúra szörszenetet, de nem kultúrát kap.

Tehát itt még ha pozitív konstellációban gondolkodunk, akkor is egy olyan fragmentumokat látunk a kultúrából, ami aminek semát igazából szerintem semmi értelme nincsen.

Szerettem volna itt elindulni bizonyos kérdések mentén, mertogy hogy ebbe vágtunk bele, csak most azon törtem a fejem, hogy amit mondtál, hogy ugyanakkor felteszem neked azt a kérdést, hogy van-e olyan helyzet, ahol a nárcizmus az bizonyos értelemben, vagy a nárcisztikus viselkedés előny lehet.

És most azért dobnám ezt ide be, mert néha eladhatóbb egy-egy kulturális műfaj, hogyha én látok ilyen rövid tartalmat.

Minél az ember azt mondja, hogy jaj, Istenem!

Mégis annak apropóján talán felkelti az érdeklődést, és megnézek egy hosszabb vagy olyan tartalmat.

Jngi, az a szó, amit keresünk, az az illúzió. azt a szót keressük, ha párhuzamot akarok vonni, és ehhez nem kell nagyon megerő szakolni ezt a témát, hogy a nárcisztikusnak a lételeme és a lényeg az illúziókeltés, ugye amiről beszélgettünk, karakter külsődlegességek és illúziókeltés azért, mert a valóságot meg kell torzítani a saját önös irányába.

Az illúziókeltés az egész, tehát ha én sikeres illúziókeltő vagyok, akkor a nárcisztikusnak az átmeneti illúziókeltése azért mindenféleképpen társadalmenőnyökkel jár. bizony, akár az egyén szempontjából, akár a publikus közeg szempontjából, akár a megítélése szempontjából, akárminek a szempontjából, óriási rutinuk van ebben.

Nem akarok vissza térni a gyerekelhelyezési folyamatokra, és egyébként a a bíróságon és a különböző jogi helyzetekben való szereplésük, hogy hogyan milyen finom érzékkel manipulálják az egész tárgyalótalan jelen lévő minden embert.

És az a helyzet, hogy ez hogyan, ez hogyan tudja érvényesíteni más területeken. számos előnye van ennek a először is a nárcisztikusnak a személyzelése pokolen jó.

Azért jó, mert arról szólt a gyerekkora, hogy lesni kellett a szüleinek minden pillanatát, és el kellett valahogy érnie.

Azt szoktuk mondani, hogy a csápai kifinomultabbak, mint bárkinek. arra is kifinomultak, hogy egy egyénnek milyen lesz a bizontreakciója, és arra is rendkívül kifinomultak, hogy egy társadalmi közegnek egy munkahelyen, egy családban, egy környezetben ő neki hogy kell optimálisan viselkedni ahhoz, hogy gyakorlatilag belesimuljon az egész történetbe.

És a nárcisztikus tudja azt, hogy hol határozott, hol szervilis, hol ilyen, hol olyan.

Fel tudja venni azt az amibait formát, amivel ő jól tud érvényesülni.

És mások, akik érzelmi lapon működnek, és és azt gondolják, hogy a világon mindenki így működik, ilyenkor nagyon meg fognak lepődni.

Én nekem mindig volt egy ilyen mondatom, hogy én 24 éves korí azt gondoltam, hogy legalább mindenki 90%-ban bee Sándor.

Aztán rájöttem, hogy egyáltalán nem.

Minél idősebb vagyok, annál inkább nem.

Csináltunk régen ilyen nagy társadalmi kutatásokat különböző témákban, és ezt sosem felejtem, hogy egyszer volt egy feladatunk, hogy meg kellett állapítani, hogy Magyarországon 12 karóra közül melyik az a három karól, amik leginkább tetszik a magyar embereknek.

És mi ott ugye a cégnél belőttük, hogy na szerintünk ez a három karóra tetszik?

Na az a három karóra nem tetszett senkinek, és az a három, ami nekünk nem tetszett, az tetszett a társadalomnak.

Na tehát azért mondom, hogy az ember, ahogy idősödik, és ez egy furcsa dolog, egyre kifinomultabbá válik, egyre és egyre érzékenyebbé és egyre rigidebbé is egyébként, egyre merevebbé is.

És sokkal több minden bánt minket, sokkal több minden sért minket, sokkal több mindent veszünk észre.

Az ingerküszöb, a lelki ingerküszöb az lemegy, a testi fájdalomküszöb meg fölmegy, ahogy az ember idősödik.

Jobban bírjuk a testi fájdalmakat, mint a lelki fájdalmakat.

Én legalábbis furcsa, de lehet, hogy akkor én működök fordítva, mert fiatal koromban sokkal strapabíróbb voltam a lelki folyamatokra, mint mi.

Jóval érzékenyebb vagyok, hamarabb visszahátrálok a páncélomba egyébként, hogyha hogyha velem olyan dolog van, és hamarabb belátom valaminek a az értelmetlenségét.

Hogyha ezt az idősödő énedet említetted már, ha lehet ilyet mondani viszonyulásodat, akkor benne vagy-e abban, hogy ebben a részben az idősödő nárcisztikus és a környezete viszonyát egyáltalán a ha beteg lesz a nárcisztikus, ha haldoklik.

Szóval, hogy ezt a témát járjuk körbe, aztán persze kalandozhatunk ide-oda.

Hallgatóktól, illetve akik követnek bennünket, pedig elnézést kérek a hangom miatt, de túl vagyok egy megfázáson, meg egy hangszáll gyulladáson, de megpróbáltam összeszedni magam, és most itt vagyok, hogy tudjuk tartani a heti ritmust.

Ugye több alkalommal említettem itt a hallgatóknak is, illetve neked is, hogy én is közel 20 éve foglalkozom életvégi helyzetben, gyógyíthatatlan betegekkel és családtagjékkal.

És az emberben sokszor felmerülnek kérdések, aztán rögtön vagy elodázzuk, vagy pedig foglalkozunk vele.

Valójában életvégi helyzetben azt gondolnánk, és mi eszerint is cselekszünk, amikor a hoszpiszosztályn a betegeket fogadjuk, hogy ott a beteg beteg.

Tehát, hogy nem nézi az ember, hogy most esetleg neki milyen személyiség zavara volt, ugyanakkor viselkedésbeli viszonyulásokkal megküzdünk.

Szóval, hogy jön bennem az első kérdés, amikor azt mondjuk, hogy az idő és az élet végessége az vajon megszelídítheti-e a nárcizmust, vagy a nárcisztikus szemét, vagy pedig felerősíti?

Ugye itt nem szabad összekeverni esetleg a az életvégi élethelyzettel vagy a gyógyíthatatlan betegséggel járó olyan öt gyász szakasszal, ami természetszerű és abban ugye ott van a dű, ott van a depresszió, egy sordolog.

Az a konkrét kérdés, amit egyébként többen fel is tettek itt nekem is, hogy az idő vagy az élet végessége az megszelídítheti a nárcizmust, vagy pedig felerősít bizonyos dolgok?

Ha röviden válaszolok, aztán hosszabban is válaszolok.

Ez szervesen összefügg azzal a kérdéssel, amikor valaki megkérdezi, hogy én azt gondolom, hogy nárcisztikus lettem.

Aki érti az egésznek a lényegét, az az érti azt, hogy nekem nárcisztikus személyiségzavarom van.

Attól úgy érzem, mintha nekem én úgy működnék, mint ahogy.

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „🕯️ Mit tesz egy nárcisztikus, ha közel kerül a halálhoz – akár sajátjához, akár máséhoz?”

Miről szól ez az epizód: „🕯️ Mit tesz egy nárcisztikus, ha közel kerül a halálhoz – akár sajátjához, akár máséhoz?”?

A nárcisztikus személyiségzavar időskorban sem enyhül, sőt, a pszichológus szerint gyakran felerősödnek a fájdalmat okozó mintázatok. Az epizódban szó esik arról, hogyan viselkedik egy nárcisztikus a halállal és a gyásszal szembesülve, valamint arról, hogyan dolgozhatják fel ezt… Az epizód a Porkoláb Gyöngyi című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 06. 17..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „🕯️ Mit tesz egy nárcisztikus, ha közel kerül a halálhoz – akár sajátjához, akár máséhoz?”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Porkoláb Gyöngyi, Beke Sándor.

Milyen témákat érint ez az epizód: „🕯️ Mit tesz egy nárcisztikus, ha közel kerül a halálhoz – akár sajátjához, akár máséhoz?”?

Fő témái: nárcisztikus személyiségzavar, halál, gyász, időskor, pszichológia.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „🕯️ Mit tesz egy nárcisztikus, ha közel kerül a halálhoz – akár sajátjához, akár máséhoz?”?

Megjelenés: 2025. 06. 17.. Hossz: 32 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/porkolab-gyongyi/mit-tesz-egy-narcisztikus-ha-kozel-kerul-a-halalhoz-akar-sajatjahoz-akar-masehoz-df597e87

Több epizód a Porkoláb Gyöngyi-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból