Reaktor Podcast

Atomoktól a döntéshozatalig: Pálinkás József a fizika és a politika világáról

· PT37M49S

Összefoglaló

Pálinkás József atomfizikus, az MTA volt elnöke és volt oktatásügyi miniszter a Reaktor Podcast vendége. Elmondja, hogyan lett kutatóból a közélet szereplője, először államtitkárként, majd miniszterként. Visszatekint a minisztériummal kapcsolatos tapasztalataira, sikereket…

Röviden

Műsor
Reaktor Podcast
Megjelenés
2026. 02. 02.
Hossz
38 perc
Szereplők, említett nevek
Pálinkás József
Témák
atomfizika, közélet, oktatáspolitika
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Sziasztok kedves nézők és hallgatók.

A mai adásunk vendége Pálinkás József, atomfizikus, az MTA volt elnöke, illetve volt oktatásügyi miniszter.

Nagyon szépen köszönjük, hogy elfogadta a meghívásunkat. >> Örömmel szívesen jövök mindig fiatalok közé.

Az első kérdésem az az lenne, hogy ugye ön azelőtt, hogy a közéletbe bekapcsolódott volna, fizikus kutató volt.

Hogyan vezet egy kutató útja a közéletbe? >> Hosszabb ez az út.

A kutatói pályáról vagy a kutatói pályán.

Én 1991-ben egy nagyobb kutatóintézet igazgatója lettem, és egy kutatóintézeti igazgató az azért a közélethez közel van.

És aztán még annyi történt, hogy 1995-ben létrehoztunk egy szervezetet, úgy nevezték, hogy professzorok Batyányi köre.

Ez egy konzervatív egyetemi oktatók, egyetemi tanárok köre volt, és ezen keresztül a közéletben egyre gyakrabban részt vettem, és 1998-ban részben nyilván a közéleti szereplések miatt, részben én már 95-ben a Magyar Tudományos Akadémia tagja lettem, ismert voltam valamennyire a közéletben, és akkor a új kormányból megkerestek, és arra kértek, hogy vállaljam el a államtitkári posztot.

És én gyakorlatilag így kerültem a közéletbe.

Korábban is részt vettem mondjuk azt, hogy civil akciókban, tehát ismert voltam a politikusok számára.

És amikor önt felkérték, hogy legyen államtitkár, akkor ez önben milyen érzéseket keltett?

Tehát, hogy ez egy nagyon motiváló dolog volt, vagy azért volt egy aggódás önben?

Érdekes maga a történet, és talán beszéltünk ilyen részletekről is.

Én Cernben ültem a laboratóriumban, készültem arra, hogy ott ugye 24 órában dolgoztunk nagyjából úgy, mint a bányában, vagy vagy egyéb három műszakos munkahelyen.

Én készültem, hogy megyek ki a kísérletez.

Akkor az én feladatom volt, hogy nyolc órán keresztül a kísérletnek egy meghatározott részét felügyeljem.

És akkor telefonon kerestek és akkor mondták el, hát volt időm éjszaka is ott a kísérlet közben töprengeni azon, hogy mit csináljak én ezzel.

Aztán hazajöttem, gondolkodtam még rajta, és én akkor úgy ítéltem meg, hogy egy nagyon fiatal gárda került a politikába. 3534 356 évesek voltak.

Beszélgettem Pokorni Zoltánnal, aki akkor mondjuk azt, hogy a miniszteri poszt árományosa volt.

És aztán egy adott ponton úgy döntöttem, hogy az én addigi felsőoktatási, kutatási tapasztalataimmal tudok hasznos tudok lenni egy oktatási kutatási rendszernek a jó működtetésében.

Tehát nekem igazából véve egyfajta ilyen küldetés elköteleződés segíteni akarás a magyar felsőoktatás tudományos kutatásban >> említi, hogy ez egy ilyen nagy elhivatottság volt, hogy valamit valamit fejleszteni vagy alakítani a magyar oktatáson.

Így visszagondolva most már hát lassan most már 30 év >> távlatából mennyire érzi sikeresnek?

Én a államtitkári munka az igazából véve a miniszter segítése volt.

Én azt gondolom, hogy azok a intézkedések, amelyeket mi ezalatt a négy év alatt elvégeztünk, mert nyugodtan mondhatom, hogy mi nagyon jól együttműködtünk Pukorni Zoltánnal addig, amíg ő volt a miniszter.

Miután én lettem a miniszter, akkor ő ugye pártelnök volt, akkor már neki közvetlen befolyása nem volt, hogy úgy mondjam, a minisztérium működésére.

Én azt gondolom, hogy például a diákhitelbevezetése az egy ez egy jó dolog volt.

Az, hogy létrejöttek az úgynevezett kerettantervek, amelyek arra szolgáltak, hogy irányt adjanak az iskoláknak. az iskolákban még létrejöttek emellett a helyi tantervek, tehát volt egy struktúrája a tanterveknek.

Én azt gondolom, hogy a magyar tudományos életben akkor elindított úgynevezett nemzeti kutatási fejlesztési programok is olyanok voltak, amelyet amely azt gondolom, hogy általánosan elfogadott, és a kutatói világ örült azoknak, hogy hogy elindulnak ilyen programok.

Én összességében azt a négy évet sikeresnek érzem.

Ugye a fizika az egy viszonylag exakt tudomány, tehát hogy ott tények vannak.

Mennyire volt éles váltás, amikor ön a közéletbe bekapcsolódott, hogy szemben a fizikával azért a politika az jóval inkább egy, nem is tudom, érzelmekre játszó műfaj?

Hát részben érzelmekben, részben improvizációra játszó műfaj, hát természetesen sajátos volt sztoriként megint csak annyit mondjak el, hogy én kicsit ambivalens volt a tandíj eltörlése.

Én úgy gondoltam, hogy egyfajta hozzájárulás a hallgatók részéről ahho a tanulmányaikhoz az nem káros.

És én dolgoztam évekig az Egyesült Államokban, Svédországban.

Sokféle oktatási rendszer van.

Szóval a sztori akkor ugye a kormány egyik első intézkedése ugye eltörölték a tandíjat, vagy eltöröltük a tandíjat.

Én akkor kormány része voltam.

Ö Zoltán volt a kormányülésen, fölhívott az autókból, hogy ő most elmegy valahova ö egy Budapesten kívüli városba.

Én ugyan tartsak már egy sajtótájékoztatót arról, hogy eltöröltük, eltörölték a tandíjat.

Én nem voltam ott, ugye nem tudom, hogy most a mi történt.

Hát majd tartok egy sajtótájéztatot.

Nos, hát a fizika valóban egy mondhatjuk exzakt tudomány, a legexaktabb természettudomány.

Matematikát nem szoktuk a természettudományok közé sorolni.

Nyilván matematika az egy exakt terület.

Én azt gondolom, hogy a az a része a tudományból ami itt erősen fölhasználható volt, az a végiggondolt racionális döntések, tehát az, hogy minek mi a következménye.

Egy fizikában, egy kutatásban, hogyha elindítunk valamit, akkor azt végiggondoljuk, hogy ha ezt teszem, akkor ez lesz, ha ezt teszem, akkor ez lesz, ha ezt teszem, akkor ez lesz.

Ez a fajta racionális gondolkodás, én úgy érzem, hiányzik a politikából.

Sokszor hozzá tud jelentősen járulni ahhoz, hogy ne pusztán érzelmek és ne pusztán a a pillanatnyilag jó nak tűnő döntések szülessenek meg, hanem végiggondoljuk azt, hogy mi lesz ennek a következménye 3 5 10 esetleg 15 év múlva.

Az oktatásban olyan döntéseket kell hozni, kellene hozni most is, aminek látjuk a 5 10-15 éves következményeit, mert ha az oktatási rendszert rángatjuk, egyik nap így gondoljuk, másik nap úgy gondoljuk, akkor nem tud hozzáalkalmazkodni a tanár, nem tud hozzáalkalmazkodni a gyerek, ha a ha tanuló nem tud hozzáalkalmazkodni a szülő.

Tehát az a fajta stabilitásra, adott esetben egyensúlyra törekvés, ami a természettudományokban jelesül a fizikában megvan.

Azt hiszem, hogy az hasznos a mindennapi élet döntéseinek meghozalában is. >> Tehát akkor igazából mondhatjuk, hogy az a fajta távlatokban és logikusan való gondolkodás, ami a fizikában egy alapkövetelmény, az igazából egy hasznosítható tudás volt az önközéleti pályafutásában is. >> Hasznosítható volt, és hasznosítható volt az is, hogy dolgoknak utána tudok számolni.

Ebben voltak néha összeütközéseim a mondjuk azt, hogy fizikában >> tud esetleg mondani valami példát. >> Például amikor mondtak valamit, hogy ez így lesz, ennyi és ennyi lesz, azt mond mondok akkor egy példát, hogy négy év múlva kétszeresére növeljük a fizetéseket, és mondom, hogy hát a nem fog ez működni, mert a növekedés az 7%.

Ha most optimisták vagyunk, voltak, akkor ez mondtam, hogy ez négy év alatt ez ebből nem jön ki a dupla.

Akkor mondták, hogy de hát azt kamatos kamattal kell vagy kell számolni.

És hát mondtam, hogy ezt én tudok kamatos kamzot számolni, nem 27 lesz, hanem 32.

Tehát sokszor volt olyan vita, ami amiben a fizika, amely ráadásul a nagyságrendeket a fizikában nagyon fontosak a nagyságrendek.

Majd ha elmondok egy sztorit a oktatási tapasztalatomból, >> én sokszor mondtam a hallgatóknak, hogy nem használhatnak számológ képet >> és akkor fölháborodtak, hogy miért nem.

És én mondtam, hogy engem az nem nagyon érdekel, hogy ez 4,11 vagy 4,12.

Engem az érdekel, hogy tudják azt, hogy ez 4 MW vagy 4 GW.

Tehát, hogy a nagyságrendeket érezzük.

Ebben is segít a fizikó, hogy nem mond valaki valamit, és akkor az ember mondja, hogy de hát ez nem jó, hát ez több nagyságrenddel nem stimmelni. >> Sokan mondják ma, hogy igazából a szakértőknek, a technokratáknak a a kora az valamilyen formában leáldozóban van, és és sokkal inkább a populista hangok azok, amik megerősödnek, és és a hatalmat megszerzik.

Erről, mint fizikus és mint volt miniszter mit gondol? kétségtelen, hogy a populizmus előretört.

Én megfejtésem erre a dologra az, hogy az emberek jobban szeretik hallani azt, hogy minden szép, minden jó.

Ö, a szakértők, a nevezzük őket, mindet nevezzük, de a szakértők köztük a technokraták pedig kiszámolják és szembesítik az embereket időnként azzal, hogy valamit miért nem lehet megcsinálni.

Az hogyha becsapjuk az embereket, és szakértők is azt mondják az embereknek, hogy de igen, lehet növelni mindent, az energiafelhasználást, a bármit, ez nem jó.

Én értem azt, hogy az emberek szeretnének mennél jobban élni mennél könnyebben élni, és akik ezt a könnyű álmot ígérik, azoknak jobban elhiszik.

Én ezt egy nagyon rossz tendenciának tartom.

Sokszor el is mondom azt, hogy mit, miért nem lehet megcsinálni, és akkor hát rám fogják, hogy negatív vagyok, vagy pesszimista vagyok.

Hol ott csak kiszámolom azt, hogy ezt vagy azt miért és hogy lehet megcsinálni.

Mondok akár napi politikáról is mondhatok dolgokat, amikor azt mondják, hogy majd a kormány ad.

Tehát hogyha valaki hova átcsoportosítanak, azt valahonnan el kell venni.

Most ezt az emberek nem szeretik hallani.

Azt szeretik hallani, hogy majd a kormány kifizeti a most éppen a januári többletfűtési díjat, merthogy az emberek nem fizethetik ki a hát nem lehet rájuk terhelni a azt, hogy most hidegebb volt és több a fűtési költség.

Én ezzel szemben azt mondom, hogy ez a 50 millió éve így van, hogyha hidegebb van, akkor több fát kell a válunkon elhordani az erdőből sok ezer évvel ezelőtt.

Hát akkor is mondhatta volna a fát az erdőből hordó ember, hogy hát hogy hogy képzelik, hogy én nekem most kettővel több fát kell tönni.

Hát kettővel többet kell, mert hideg van.

Tehát ezeket a dolgokat nem lehet kivédeni.

Ezek hozzátartoznak az életünkhöz.

Ezt közösen kell a többletet elvégeznünk.

És ez meseálmodozás, hogy mindenkit meg lehet óvni attól, hogy plusz erőfeszítést kelljen tenni, amikor például egy hidegebb tél van.

Hát ezek tartoznak hozzá ahhoz a, ha tetszik fizikusi gondolkodáshoz, amit amit említett az előbb is.

Most említette, hogy az emberek jobban szeretnek pozitív dolgokat hallani, és a minél inkább egyszerűen megfogalmazott válaszokat elfogadni.

Nekem az az ilyen hát is tudom empirikus tapasztalatom, hogy azért az elmúlt években van főleg egyébként a covid óta a tudománnyal szemben egy ilyen bizalmatlanság, hogy tényleg széles tömegek kérdőjeleznek meg olyan dolgokat, amik hát eléggé exakt dolgok.

Erről mint tudós, hogy vélekedik?

Ez a jólétnek és a tudomány, a technológiai fejlődés könnyűvé és jóvá tette az életüket, ezért azt hiszik, hogy már nincsenek is korlátok.

Tehát ebben nem mondom, hogy vétkesek vagyunk mi kutatók akik hozzájárultunk ahhoz, hogy az embereknek könnyebb legyen az élete, de hát ez egyfajta ö beleszédülése a könnyebb életbe, hogy azt gondolják, hogy mivel nincsennek járványok, nincsenek betegségek, vagy ha valaki megbetegszik, akkor meggyógyítják, és valahogy a kialakult ez a mindent is lehet érzése, de van ennek egy másik oldala is, amit a kutatótársaim vagy tudománnyal foglalkozó társaim nem szeretnek hallani, hogy a tudomány időnként túliggér, tehát azt a látszatot kelti, mintha mindent meg tudna oldani.

Egy vannak dolgok, amelyeket nem a adott pillanatban nem tudjuk megoldani.

A covid idején a szerencsénk volt abban, hogy sok-sok évvel azelőtt, évtizedekkel azelőtt kifejlesztették azt a technológiát, a Messenger elemes technológiát, ami kéznél volt, hogy ezzel ki lehetett fejleszteni egy egy vakcinát.

Természetesen azok az emberek, akik szeretnek ilyen buta összeesküvés elméletekben hinni, hát higgyenek benne, lapos föld hívők is vannak.

Kell velük foglalkozni annyiban, hogy mondani nekem, a föld nem lapos, az az egy nagyjából gömb, vagy nagyjából gömb alakú.

Ugyanígy azok, akik megkérdőjelezik azt, hogy a védőoltások azok jók, azokkal sem tudunk mit kezdeni, mert nem mondanám azt, hogy próbálják ki, hogy nincsenek védőoltások, mert akkor járványok keletkeznek a világban. >> Kicsit most más vizekre evezünk.

Ugye ön igazából onnantól kezdve, hogy a közéletben elkezdett szerepelni, egy vállaltan konzervatív eszmerendszert képviselt.

A a már itt említett kihívások ugye adottak a 21. századba.

Az a kérdésem, hogy mit jelent ma konzervatívnak lenni? azt, hogy a jó gyakorlatokat megőrizzük, és akkor változtatunk, hogyha kellően meggyőződtünk arról, hogy a változtatással jobb lesz, mint korábban volt.

Tehát hebya módon csak a változtatás kedvéért nem változtatunk.

Nekem nagyjából ez a konzervatív, ha tetszik, hitvallásom, hogy amikor egy rendszer jól működik, akkor csak azért, hogy kipróbáljunk egy másikat, egy egész rendszert nem változtatunk meg. kutatásban ez teljesen másképp van, mert ott nagyon fontos, hogy megnézünk, megnézzük a határokat, de a mindennapi életben, az egész társadalomban ott nem szabad változtatni, mert a társadalom nem tud ehhez úgy alkalmazkodni.

A fizikában szabad csinálni olyan kísérletet, amiről nem tudjuk, hogy mi lesz a vége.

Majd meglátjuk, hogy milyen eredményre jutunk vele, és a az egyezik az elképzelésünkkel, vagy nem egyezik az elképzelésünkkel, a társadalomban csak olyan változtatást szabad elkezdeni, amit kellően végiggondoltunk, és minden jelenlegi tudásunk szerint jobbat fog eredményezni.

Ezt jelenti számomra a konzervativizmus. >> És egyébként magának a konzervatívi gondolkodásnak a jövőjét egyébként pozitívan vagy inkább pesszimistán látja? >> Nehéz megmondani.

Úgy látom, hogy a konzervatív gondolkodásnak vannak úgymond pozitív irányai és vannak negatív irányai.

Nem egységes a konzervatív gondolkodás sem, mert a konzervatív gondolkodás körébe tartozónak tekintik nagyon gyakran azt is, ami egyfajta múltba révedés.

Tehát a múltba révedés, az, hogy milyen volt 200 évvel ezelőtt, ez nem konzervativizmus, ez múltba révedés, mert ugyanazt, ami 200 évvel ezelőtt jó volt, azt ma nem tudjuk megvalósítani.

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Atomoktól a döntéshozatalig: Pálinkás József a fizika és a politika világáról”

Miről szól ez az epizód: „Atomoktól a döntéshozatalig: Pálinkás József a fizika és a politika világáról”?

Pálinkás József atomfizikus, az MTA volt elnöke és volt oktatásügyi miniszter a Reaktor Podcast vendége. Elmondja, hogyan lett kutatóból a közélet szereplője, először államtitkárként, majd miniszterként. Visszatekint a minisztériummal kapcsolatos tapasztalataira, sikereket… Az epizód a Reaktor Podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 02. 02..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Atomoktól a döntéshozatalig: Pálinkás József a fizika és a politika világáról”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Pálinkás József.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Atomoktól a döntéshozatalig: Pálinkás József a fizika és a politika világáról”?

Fő témái: atomfizika, közélet, oktatáspolitika.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Atomoktól a döntéshozatalig: Pálinkás József a fizika és a politika világáról”?

Megjelenés: 2026. 02. 02.. Hossz: 38 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/reaktor-podcast/atomoktol-a-donteshozatalig-palinkas-jozsef-a-fizika-es-a-politika-vilagarol

Több epizód a Reaktor Podcast-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból