Reaktor Podcast

Beszélgetés Szűcs Szabina Világbajnoki 5. helyezett hétpróbázóval

· PT23M5S

Összefoglaló

Szűcs Szabina, fedett pályás világbajnoki ötödik helyezett hétpróbázó a Reaktor Podcast vendége. Elmondja, mi a hétpróba, amely két napon át tart és 7 számból áll (100m gát, magasugrás, súlyökés, 200m futás, távolugrás, gerelyhajítás, 800m síkfutás). Szabina 10 évesen kezdett…

Röviden

Műsor
Reaktor Podcast
Megjelenés
2026. 04. 20.
Hossz
23 perc
Szereplők, említett nevek
Szűcs Szabina
Témák
hétpróba, atlétika
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Sziasztok kedves nézők és hallgatók.

A mai adásunk vendége Szűcs Szabina fedett pályás világbajnoki ötödik helyezett hétpróbázó.

Szia Szabina és köszi, hogy elfogadtad a meghívásunkat. >> Szia én is üdvözlök mindenkit és köszönöm a meghívást. >> Nekem a legelső kérdésem az az lenne, hogy egy kicsit kérlek mutasd be a teljesen laikus embereknek, hogy mi is pontosan az a hét próba.

A hét próba egy kétnapos versenyszám az atlétikán belül.

Úgy van a felbontása, hogy ugye az első nap van négy szám, és a második nap pedig három.

A számok pedig ugye az első nap ugye ahogy említettem, az első négy a 100 mes gátfutás, a magasugrás, a súlyökés és egy 200 m futás.

Másnap pedig egy távolugrással kezdünk, folytatjuk egy gerelyi hajítással és utána egy 800 mes síkfutással fejezzük be.

És maga a hét próba az egyébként hogyan jött a te életedbe? >> Igazából nekem az első sporttág az atlétika volt az életemben. 10 évesen mentem el először atlétika edzésre és igazából először hosszútávóként kezdtem. majd után kerültem a nevelőedzőmhöz, Adamik Zoltánhoz 11 évesen, és igazából ő pedig több próbázó is volt, meg ő azt az elvet is követi, hogy a gyerekeket meg a fiatalokat ugye több próbázónknak kell nevelni, és akkor majd maximum eldől később, hogy merre lehet szakosodni, milyen irányba, milyen versenyszám lesz az ideális a a sportolónak.

Nálam pedig igazából úgy jött ez a hétpróba, ugye ezek után, hogy én nagyon élveztem is, és nagyon sikeres is voltam gyerekként azért így a mondhatjuk, hogy az összes számba, főleg így az ugrószámokba, de igazából a például gerejhajításban is szerintem elég jó voltam fiatalon, annak ellenére, hogy amúgy nem tartoztam a az izmos és erős fiatal sportolók közé, úgyhogy igazából így jött.

Nekem ez a hétpróba, és így így meg is maradt, mivel hogy tényleg szeretem az összes számot. >> Említetted, hogy te 10 évesen kezdted el.

Onnantól kezdve te egyből versenyeztél is, vagy ez csak később volt?

Hát konkrétan amúgy már előbb is versenyeztem, mivel én ugye Kecskeméti vagyok, és és már ott általános iskolában vittek el különböző ilyen gyerekversenyekre, amiket ott rendeztek Kecskeméten, és már ott is így nyertem a versenyeket még akkor ilyen terematlétika versenyek voltak, tornaterembe 30 m, helyből távolugrás, és ezeket mindig megnyertem.

Meg ugye voltak a mezei futóversenyek, ahol ugyancsak elég jól szerepeltem fiatalon, tehát még még 10 éves korom előtt, tehát kábé ilyen nyolc éves koromtól már én igazából úgymond versenyezgettem, atletizáltam, de de még ugye nem jártam edzésre.

Szóval igazából ha mondhatjuk úgy, akkor ugye én már előbb versenyeztem, mintogy elkezdtem volna edzeni rá. >> És egyébként mi motivált?

Tehát most lehet, hogy nagyon furán hangzik, hogy emlékezz vissza, hogy nem tudom 10 éves korodban miért versenyeztél, de de tényleg az motivált, hogy nem tudom a legyőz mindenkit, vagy ezt szimplán nem tudom magaddal kezdtél el versenyezni. őszintén szólva, így visszagondolva szerintem egyszerűen csak nagyon élveztem magát ezt a ezt a versenyszituációt.

Tehát szerintem így alapjáraton volt bennem egy ilyen versengés, meg maga az, hogy ugye nagyon szerettem mozogni, nagyon mozgékony gyerek voltam már egész kicsi korom óta, úgyhogy valószínűleg ez a kettő így összejött, és akkor igazából valószínűleg ezért elveztem ennyire ezt, hogy versenyezhetek.

Most említetted, hogy eléggé mozgékony gyerek voltál.

Egyébként a családodban van valami előképe a sportolói létnek?

Tehát, hogy nem tudom, valamelyik szülőd, testvéred, nagyszülőd? >> Igazából nem nagyon van.

Nekem anyukám volt egyedül, aki sportolt előttem.

Ő viszont nagyon fiatalon, ilyen 13-14 éves korában abba is hagyta.

Ő Voltizsá, ami ugye művészi torna a lovon.

Szóval igen, amit mostanában ugye úgymond szerintem az emberek legtöbbször így a cirkuszból ismernek.

Ő ezt konkrétan versenyszerűen űzte és válogatott is lett, és ő neki akkor szakadt meg így a karrierje, merthogy ugye válogatottként ugye fel kellett volna jönnie edzeni Pestre, és ezt nem tudták kivitelezni.

Akkor így a nagyszüleim meg ugye a szülei.

Úgyhogy igazából ő volt így előttem, aki úgymond így sportolt, de ő tényleg elég fiatalon abbahagyta. >> És itt említed, hogy édesanyádnak igazából azért nem sikerült a sportolói karrier, mert nem tudta a család meghozni azt a áldozatot, hogy időt, energiát áldozzon.

A te családod az teljes mértékben egyébként mindig mögötted volt?

Igen, szerintem ennek is volt az köszönhető, hogy az én szüleim azért ilyen szempontból azt mondták, emlékszem amikor elég jó eredményeket értem el, nagyon szerettem tényleg edzeni, meg már atletizáltam, hogy ők megtennék azt, hogy akár fel is költöznének Budapestre, hogyha én szeretném ezt tényleg csinálni.

Soasem tolták így nagyon túl, tehát hogy nem éreztem soha azt, hogy igazából miattuk ö kell ezt csinálnom, mert olyan is volt, amikor mondjuk azt éreztem, hogy kicsit elegem van belőle, még fiatalabb koromban tényleg.

Ö és akkor meg azt mondták, hogy jó, hát akkor akkor nem muszáj ezt csinálnom, azt csináljam, ami boldoggá tesz.

Szóval, szóval ilyen szempontból szerintem egészen máshogy terelték így az utamat, ugye ahhoz, mármint így gondolom anyukám is, hogy azért az biztos megviselte, hogy volt valamiben jó, és ugye ez úgymond egy kicsit így elvették ilyen szempontból tőle, úgyhogy örülök, hogy azért ők ilyen szempontból támogatóak voltak.

Később szerettem volna ezt megkérdezni, de most mondtad, hogy volt olyan fiatalkorodban, amikor azért úgy nem voltál a leglelkesebb a a sport hozz való viszonyodban.

Akkor volt olyan pont, amikor tényleg fel szeretted volna teljesen az egészet hagyni? >> Hát azért nem mondanám így pontosan, hogy tényleg abba szerettem volna hagyni.

Ö úgy mondanám, hogy nyilván vannak ilyen hullámzások, amikor az embernek jól megy, nem megy jól.

És ö nekem is például ugye én azért tényleg egy tehetséges gyerek voltam, ugye eléggé kiemelkedtem a a korosztályomból és ugye azt azért mindig eljön az a pont, amikor mondjuk egy tehetséges gyerek elkezd kudarcokat megélni, és amikor ugye a sok siker után elkezdes sok kudarcot megélni, akkor az egy kicsit ilyen spirálba elkezd lefelé menni.

És és például nekem is volt, emlékszem ilyen, hogy azért úgy éveken keresztül nem ment úgy, nem tudtam áttörni ezt, nem tudtam, hogy hogy kell ezt kezelni.

Hát ez a tipikus esete tényleg, amikor valaki tehetséges gyereknek van kikiáltva, és akkor utána, hogyha valami nem megy, akkor meg ugye elkeseredik.

Úgyhogy igazából ezen csak tovább kellett lépni.

Ö nem gondolom ez ilyen nagyon nagy ö ö akadálynak az életemben, mert igazából a sportnak a szeretete meg az atlétikának a szeretete ugyanúgy vitt tovább, csak hát nyilván ott az akkor megviselt, de így visszagondolva azért közel sem volt ez olyan komoly.

Nagyon klisés kérdés, és egyébként ezt két hete volt itt Ormai Anikó, és neki is feltettem, de hogyha már itt megemlítetted a tehetség kérdéskörét, mit gondolsz, tehát szerinted a a szorga a szorgalom, vagy a tehetség, ami ami igazából jobban sikerre predesztinál valakit? >> Hát én azt mondanám, hogy a szorgalom.

Én annak ellenére, hogy nagyon tehetségesnek voltam mondva fiatalon, én ahhoz képest szerintem nagyon szorgalmas voltam.

Tehát nekem voltak edzőtársaim ott Kecskeméten is, akik ugyanúgy nagyon nagy tehetségnek voltak kikiáltva, vagy jó adottságaik voltak, és például nem voltak elég szorgalmasak.

Ez például olyankor nyilván meg, ha mondjuk az edzőnk nem tudott ott lenni az edzésen, én megcsináltam az edzésmunkát, ők akkor már ugye nem volt az a motiváció, hogy ugye nem volt ott az edző, aki megmondja, hogy márpedig ezt meg kell csinálni.

Én meg mindig megcsináltam, szerettem többet csinálni, szóval engem inkább, főleg fiatalkoromban mindig így vissza kellett fognia, hogy ne edzek többet, mert én többet akartam csinálni mindenből.

Nyilván ez most már nem így van.

Most már érzem az egyensúlyt, de hát gyerekként ugye nyilván ezért van ott az edző meg a szülők, hogy azért ők is úgy úgy próbálják úgy kordában tartani a gyereket, ha például ilyen probléma is van vele, hogy mondjuk túl sokat akar csinálni.

Úgyhogy, úgyhogy én azt mondanám, hogy a szorgalom az nagyon fontos, és az szerintem még mindig, szerintem ezt még mindig tudom kamatoztatni a mai napig, mert sose érzem azt, hogy most elcsalnék egy edzést, mert tudom, hogy ez ez nekem kell és magam magam miatt csinálom.

Szóval nem az a motiváció, hogy valami külső tényező.

Úgyhogy úgyhogy igen, a szorgalom nagyon fontos.

És mi motivál arra egyébként, hogy nem tudom, hét sportban akarjál egyszerre te a legjobb lenni?

Tehát ez egy ilyen tényleg belülről jövő maximalizmus, vagy vagy tényleg versenyszellem szimplán?

Igazából inkább azt mondanám, hogy a a az összes számot ugye nagyon szeretem, ezért inkább a sportágnak a szeretetét mondanám arra, hogy hogy ugye hét számba szeretnék jó lenni, mert mert tudom, hogy ez viszont egy kicsit úgymond a valamilyen szinten vagy valamilyen téren a nehezebbik is, mert tényleg ugye azt be kell látni, hogy egy több próbázó sokkal lassabban fog fejlődni az egyes verseny számokban, mivel ugye sokkal kevesebb időnk van egy-egy számra edzeni.

Ami ugye például nálam kijött, mert ugye fiatalkoromban ugye az egyéni számokba versenyeztem a korosztályommal és ott voltam mindig, és néha nyertem, néha második voltam.

Most mondok egy példát a Tót Anna, aki ugye egy gátfutó, és most már tényleg ott van, hogy ő is a világversenyeken felnőtt is odaér, meg utánpótlás érmei vannak mindenhol.

Én vele kiskoromban tök sokat versenyeztem, hol ő nyert, hol én nyertem.

Aztán nyilvánvalóan ő gátfutásban jobb lett, mert ő csak arra készült, és tudtam, hogy hogy nyilván ez emlékszem, akkor egy kicsit így így el is gondolkodtatott, hogy mi lenne, ha én is szakosodnék, vagy így választanék egy versenyszámot, de utána igazából úgy voltam vele, hogy ez nekem igazából az örömöt az adja, hogy én minden napra készülök.

Úgyhogy, úgyhogy inkább ezt mondanám, hogy ez motivál, hogy mind a hét számba jó legyek, hogy hogy igazából a változatossága nekem nagyon nagyon tetszik és nagyon szeretem. >> Egyébként ez lett volna a következő kérdésem, hogy nem volt-e ilyen elbizonytalanodásod, hogy igazából egyéni számra váltsál, de akkor nem csak hogy tehát akkor nem volt soha olyan, hogy nem tudom, te rövid ideig felfüggesztetted a hétpróbázó karrieredet és nem tudom, egyéni számban indulsz?

Nyilván az ember eljátszik a gondolattal, de nem.

Tehát tényleg így több próbázónként így furcsa is belegondolni, hogy mondjuk egy számra kezdek el edzeni.

Tehát, hogy így így az az, hogy ilyen változatosak az edzéseink, meg így a heteink, hogy tényleg nem minden nap ugyanarra edzek, az szerintem lehet, hogy igazából ez is kell a több, hogy egy jó több próbázó legyen valaki, hogy hogy ezt a változatosságot szeresse.

És valaki meg ugye azért jön mondjuk egy egyéni versenyszámos, merthogy szereti szereti azt a monotonabb edzésmunkát, ami ugye nálunk is ugyanolyan monoton, csak mégis változatos egy hét alatt.

Szóval igazából azért így így nem mondanám, hogy szeretnék vagy szerettem volna mindig így egy számot csinálni. >> Mennyire csapatsport egyébként a hét próbázás?

Tehát, hogy azt tudom, hogy a versenyeken tényleg 1v1, vagy nem 1v1, de hogy egyedül veszel részt, de mögöttetek azért van egy stáb. >> Igen, nyilvánvalóan van edzőnk, ott van az egyesület mögöttünk, aki ahol ugye nagyon sok segítséget kapunk.

Nyilvánvalóan ott vannak a a akik ugye a az egészségügyi dolgozók, úgymond így, akik a regenerációban segítenek minket.

Tehát, hogy azért egész egészen nagy stáb úgymond így a egy sportoló mögött, egy egyéni sportoló mögött is.

Ö nyilvánvalóan így ez minket ugye folyamatosan segít és és nagyon jó igazából tudni azt, hogy mégsem egyedül vagyunk szerintem így.

Tehát nem egyedül kell megoldanunk mindent.

Emellett ugye azért mi is csapatban edzünk, és nagyon sokat edzünk közösen, tehát hogy nagyjából igazából így segítjük, támogatjuk egymást edzéseken.

Úgyhogy szerintem ez azért attól függetlenül, hogy egyéni sportág.

Nyilván ott a versenyen jó, hogy ez csak rajtam áll, és most itt csak az van, amit én fogok csinálni, de hogy alapjáraton azért tényleg egy egy nagyon sok másik ember munkája is van benne. >> Ugye az utolsó versenyszám, hogyha jól tudom, az a 800 mes futás.

Mi játszódik le, amikor már mögötted van hát igazából két napi folyamatos versenyzés ezen az utolsó versenyszámon a fejedben?

Hát azért a 800 m előtt vannak rémült arcok mindig egy hét pró egy hét próba közben.

Azért szerintem elmondható, hogy minden több próbázó eléggé izgul a 800 m előtt.

Szerintem az az egyik, ami előtt a legjobban izgul mindenki.

Ö nyilvánvalóan azért ezt így befolyásolja azt, hogy éppen milyen helyezésről van szó, mivel mi akkor szoktuk megnézni 800 előtt, hogy akkor most hogy állok, és akkor most hogy kell futni, mint kell mit, mi a taktika, ki van előttem, ki van mögöttem, kit lehet még megverni, és akkor hogy hova lehet még helyezkedni.

Úgyhogy ilyen szempontból eléggé izgalmas és hát igen, nehéz azért a 800 m szokták mondani, hogy ugye a legegyszerűbb.

Hát igen, csak ugye azért az ember, hogy vegye rá magát arra a fájdalmas ö részére, az azért nehéz. >> Ugye te hát nem is igazából a sportolói lét mellett, hanem igazából ezzel összefüggésben te a sportszázadban vagy a sportszázadhoz tartozol.

Erről, erről mesélj egy kicsit, hogy mi motivált arra, hogy jelentkezzél, milyen kötelességekkel jár ez, hogyan is néz ki ez?

Én két éve jelentkeztem a sportszázadhoz, mivel én ugye a budapesti Honvédés Sportegyesületben sportolok, és ugye már hallottam ugye azért a sportszázadról sokat.

Ö igazából úgy gondoltam, hogy ez egy jó kihívás, ez egy kis ö fűszerezése lehet az életemnek, úgyhogy alapból is kíváncsi voltam.

Meg ugye azt gondoltam, hogy ugye a honvédségnek azért nagyon hasonlóak a a nagyon hasonló értékeket képvisel, mint akár a sport. tényleg most beszéljünk csak ugye a hazafiságról vagy ugye így a fizikai terhelésről, úgyhogy úgyhogy ilyen szempontból úgy gondoltam, hogy…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Beszélgetés Szűcs Szabina Világbajnoki 5. helyezett hétpróbázóval”

Miről szól ez az epizód: „Beszélgetés Szűcs Szabina Világbajnoki 5. helyezett hétpróbázóval”?

Szűcs Szabina, fedett pályás világbajnoki ötödik helyezett hétpróbázó a Reaktor Podcast vendége. Elmondja, mi a hétpróba, amely két napon át tart és 7 számból áll (100m gát, magasugrás, súlyökés, 200m futás, távolugrás, gerelyhajítás, 800m síkfutás). Szabina 10 évesen kezdett… Az epizód a Reaktor Podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 04. 20..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Beszélgetés Szűcs Szabina Világbajnoki 5. helyezett hétpróbázóval”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Szűcs Szabina.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Beszélgetés Szűcs Szabina Világbajnoki 5. helyezett hétpróbázóval”?

Fő témái: hétpróba, atlétika.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Beszélgetés Szűcs Szabina Világbajnoki 5. helyezett hétpróbázóval”?

Megjelenés: 2026. 04. 20.. Hossz: 23 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/reaktor-podcast/beszelgetes-szucs-szabina-vilagbajnoki-5-helyezett-hetprobazoval

Több epizód a Reaktor Podcast-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból