Reaktor Podcast

A közösségi média hatásairól Dr. Kolláth Mihály Gáborral

· PT47M28S

Összefoglaló

A Reaktor Podcast vendége Dr. Kolláth Mihály Gábor jogász, politológus és közgazdász. Az adásban a közösségi média elmélyült hatásait vizsgálták az emberi figyelemre és az információfogyasztásra, különös tekintettel a mikro-időkihasználás jelenségére és az ellenőrizetlen…

Röviden

Műsor
Reaktor Podcast
Megjelenés
2026. 02. 23.
Hossz
47 perc
Témák
közösségi média, emberi figyelem, információfogyasztás, mikro-időkihasználás
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Sziasztok kedves nézők és hallgatók.

Kollát Mihály Gábor jogász közgazdász egyetemi oktató és nem mellesleg a Futurum Alapítvány kutatási és Fejlesztési igazgatója.

Szia Misi és köszi szépen, hogy elfogadtad a meghívásunkat. >> Én is üdvözlöm a kedves nézőket és hallgatókat és köszönöm szépen a meghívá.

Örülök, hogy újra itt lehetek.

Ugye a mai adásunk témája az eltérő a legutóbbi adásunk témájától.

Most a közösségi médiáról és a ebből következő problémákról fogunk beszélgetni.

Az első kérdésem az egy kicsit ilyen nagy általánosság ra vonatkozik.

Hogyan változtatta meg a közösségi média a figyelmünket? >> Közösségi média az nagyon sokrétűen alakította át az embernek az információhoz való hozzáférését. az információk kezelését és azt, hogy miként szervezzük meg az online létünket, online hétköznapjainkat.

Egyrészről ugye kérdezted, hogy a figyelmünket hogyan alakította át a közösségi média.

Közösségi média működési dinamikája az, hogy folyamatosan próbálja magára vonni a figyelmünket, visszahúzni minket a saját platformjára felületére és folyamatosan próbálja azt elérni, hogy minél több időt töltsünk ott, minél több reakciót váltson ki belőlünk.

És igazából ezen reakciók által mondjuk úgy, hogy minél nagyobb bevételt tudjon realizálni ez a platform.

Ennek nyomán a közösségi média működési dinamikája az azt érte el, hogy az életünket teljes egészében áthelyeztük az online térbe.

Nincsen már olyan pillanata igazából az életünknek, amikor ne lennénk elérhetetlenek.

Nincsen már olyan pillanata igazából az életünknek, amikor ne férnénk hozzá információkhoz.

És azáltal, hogy az okostelefonok beköltöztek a hétköznapjainkba, ott vannak a zsebünkbe, ez mind inkább fokozódott.

Az okostelefonok igazából azt érték el, hogy a hétköznapjunkban régebben ugye úgy nézett ki egy napunk, hogy mondjuk sétáltunk a városba, piros lámpa érkezett, megálltunk, nézelődtünk, gondolkodtunk nagyisten hallgattunk zenét, most az a természetes reakciónk, hogy elővesszük a telefonunkat, gyorsan átpörgetjük a híreket, megnézzük, milyen üzeneteket kaptunk.

Ezt hívjuk mikroidőkihasználásnak.

Az az alapvető probléma, hogy az ember agyát arra kényszeríti, hogy folyamatosan apróbb részfeladatokra ossza fel a napját.

Sohasem merülünk el valamiben igazán.

Épp amikor van három percünk, belekezdünk egy tevékenységbe, elkezdünk gyorsan főletesen átolvasni egy cikket, majd amint zöldre vált a lámpa, eltesszük és elindulunk.

Ez hihetetlenül nagy hatással van az emberre, az ember figyelmére, arra, hogy mennyi ideig képes valamire koncentrálni. és arra, hogy hogyan fogyassza a híreket, hogyan fogyassza az információkat.

Másik nagyon érdekes dolog, amit a közösségi média adott nekünk az általánosságban is ez amúgy egy internetnek inkább a sajátossága, hogy sohasem volt ilyen mennyiségű információ elérhető számunkra, sohasem volt ilyen mennyiségű ellenőrizetlen információ elérhető számunkra.

Közösségi média alapvetően decentralizáltan működik. bárki szabadon megoszthatja a gondolatait, véleményeit, és az szinte bárkihez eljuthat.

Ugye ezt mondták annak idején a közösségi média egyik nagy előnyének, hogy most már nem médiamogulók és nagy újságírók döntik el azt, hogy mi utal az emberekhez, hanem egy átlag ember megoszthatja a véleményét kommentelhet elkészített tartalmakat, és azokat terjeszheti.

És hogyha egy átlagos fogyasztó, egy átlagos olvasó számára ez érdekes vagy fontos, akkor az el fog terjedni, és ezáltal mondjuk úgy, hogy megszűnik ezeknek a nagy médiavállalatoknak a híradásban betöltött monopóliuma.

Igen ám, de azt tapasztaltuk az elmúlt években, hogy ebben hiszhetetlenül nagy veszélyek is vannak.

Fogunk beszélgetni talán a fake news-ról, fogunk beszélgetni talán azokról a tartalmakról, amik alapvetően csak a figyelem felhívására szolgálnak.

Ezek mind-mind megjelentek, és ezek is mind-mind hatással vannak arra, hogy hogyan fogyasszuk a híreket, hogyan gondolkodunk a világról.

Itt most több dolgot is egyébként említettél a azzal kapcsolatban, hogy hogyan próbálják a különböző közösségi médiás platformok a figyelmünket megragadni, hogy ezek közül néhányat nevesíteni kéne, amik a leginkább igazából azért léteznek, hogy a felhasználókban függőséget alakítsanak ki, ami szerintem egy eléggé hát már már igazából közhely.

Akkor melyikeket emelnéd ki? >> Szerintem az egyik leghatásosabb eszköze a közösségi médiának és konkrétan mobiltelefonainkon keresztül elérve az az értesítés.

A közösségi média úgy működik, hogy folyamatosan monitorozza ami az online viselkedésünket. folyamatosan monitorozza azt, hogy miket nézünk, mi tetszik nekünk, mi nem tetszik nekünk, profiloz minket, és megnézi azt, hogy milyen trendek vannak a mi online viselkedésünkben, milyen gyakran járunk vissza, milyen időközönként járunk vissza, milyen tartalmakat nézünk.

Az értesítés az azért egy hihetetlenül fontos eszköze a közösségi médiának, mert bár mi azt hiszük, hogy azt a célt szolgálja, hogy mindig up to date-ek legyünk az aktuális hírekkel, azzal, hogy mi törték a világban, mit csinálnak ismerőseink.

Valójában ez a fő eszköze annak a közösségi médiának abban, hogy visszarántson minket a felületére.

Ha érzékeli a közösségi média platformja, hogy mostanság kevesebbet vagyunk a felületén, most nem tudom visszább hagyott az érdeklődésünk bizonyos tartalmak iránt, akkor egy-egy értesítést küld nekünk azzal kapcsolatban, hogy nem tudom láttad-e XY éppen mit csinál, valaki megosztott egy tartalmat, van egy ismerős ajánlásod, nézd meg, hogy valóban ismered-e, satöbbi.

Ez az egyik ilyen fő eszköze a közösségi médiának arra, hogy visszarántson minket, és m ugye mobiltelefonainkon keresztül teszi ezt velünk, nem is kell ott ülnünk a gép előtt, hogy folyamatosan vissza-vissza húzzon minket.

Egy óvatlan pillanatunkban ránézünk a telefonra, kaptunk egy Facebook, egy Instagram értesítést, és rögtön meg is nézzük a felületet.

Ez az egyik ilyen eszköz, ami nagyon hatékony.

Másik ugye a lákok és a különböző, mondjuk úgy, hogy ilyen közösségi tetszést kifejező eszközei a közösségi médiának.

Ez is az egyik nagy újítása volt, és az egyik legerősebb eszköze abban, hogy az embert odaláncolja a felületéhez.

Megfigyeltük azt, hogy az emberre hihetetlenül nagy hatással van az, hogy az általa megosztott tartalmak milyen reakciókat váltnak ki az emberekből, mennyi lájkot, szívecskét kap, az adott tartalmait megosztunk.

Konkrétan vannak arra kutatások, hogy a mostani fiatalok körében, hogyha valaki kirak egy posztot, és nem éri el azt a megfelelő mennyiségű lá számot, amit ő kitűzött célul, akkor az effektíve hatással van az ő közérzetére, effektíve hatással van arra, hogy hogyan érzi magát.

És nagyon gyakran történik az erre konkrétan vannak enne más kutatások, hogy egy fiatal inkább letörli azt a posztot, ami nem értem szerintem megfelelő mennyiségű lájkot, mintogy kit hagyja.

Ez egyrészől azért fontos, meg azért érdekes kérdés, mert igazából innentől kezdve az alapján határozzuk meg a mi véleményünk értékét, hogy mennyi lájkot kap, mennyi reakciót kap, mennyi pozitív visszajelzést kap.

Másrészről pedig teljes egészében a ezen lájkok számához kötjük a mi internetes értékünket és mondjuk úgy, hogy a közérzetünket.

Ezen a kettő legfontosabb eszköz abban, hogy hogyan húz minket vissza a közösségi média rendre saját felületére.

És ez az egész egészül ki a profilozásnak az eszközrendszerével azzal, hogy figyelik azt, hogy mit nézünk, milyen hosszan nézünk, milyen tartalmakat nézünk.

Egyes sajtóhírek szerint konkrétan vannak olyan közösségi média oldalak, amik olyan szinten leprofilozzák a felhasználót, hogy férfi nő ideálokat listáznak neki.

Megnézik azt, hogy akkor, amikor lapozzuk az Instagram felületét vagy Facebook felületét, bizonyos emberek képénél gyorsabban vagy lassabban lapozunk el, megnézik azt, hogy konkrétan milyen tartalmakat nézünk, meg milyen tartalmakat lájkolunk, hol marad ott az egerünk, hol maradott a figyelmünk hosszú ideig, és nézegetünk tartalmakat.

Ezek mind-mind profilozásra kerülnek, és abban az esetben, hogyha úgy érzi a platform szolgáltatója, hogy mostanság nem vagy annyira aktív a felületén, akkor olyan tartalmakat kezd el neked jobban bedobni, ami számodra tetsző, amiből azt reméli, hogy visszavissza fogsz térni a felületére.

Ez a profilozás szatosan fontos, és ma még szerintem sokszor vissza fog térni így a beszélgetésben, >> de igazából tehát most itt a profilozásra akkor egyből visszatérve, tehát hogyha igazából ilyen szinten monitoroznak minket különböző platformok, lehet egy kicsit filozófiai kérdés, de egyébként hol van akkor itt a szabadakarat?

Ugye már 10 évvel ezelőtt tudtuk azt, hogy az online térben végzett tevékenységünk alapján sokkal hatékonyabban vagyunk képesek megbecsülni bizonyos embereknek a preferenciáit, mint klasszikus marketing eszközökkel. hogy klasszikusan az volt mondjuk az online hirdetéseknek a marketing eszköztára, hogy mondjuk lokáció alapján targetáltuk azt, hogy kiket szeretnénk elérni az online térben.

Azt mondtam, hogy Budapest nem tudom második kerület vagy első kerületi lakosokat szeretnék én elérni, mert itt nyitnék boltot.

A közösségi médiának a profilozási eszköztára az azt érte el igazából, hogy nem kell ilyen hely szerinti lokáció vagy egyes tulajdonságok mentén történő hirdetéseket feladnunk, hanem megtehetjük azt, hogy konkrétan az emberek viselkedése alapján tudjuk targetálni őket. miket lájkolnak, mit szeretnek, milyen trendek vannak jelen az ő online viselkedésükben.

Ha valaki rendszeresen online térben rákeres arra, hogy nem tudom milyen feltételekkel lehet aranyhalat tartani, akkor feltételezheti azt a platform, hogy éppen aranyhal vásárláson gondolkodik, akkor miért ne dobnán ki neki néhány aranyhal hirdetést, meg aranyhal tartáshoz szükséges eszközhirdetést.

Ez jó részt ugye a közösségi média hirdetésű logikája.

Szerintem nagyon jó kérdés az, hogy hol van a szabad akarat, mert ahhoz, hogy szabad akaratunk legyen, ahhoz látnunk kell a döntési lehetőségeinket, látnunk kell az alternatívákat minden egyes esetben, és mind gyakrabban vetül fel kérdésként az, hogy az online térben ott, ahol lényegében target hirdetések, a saját magunkról alkotott profil szerinti tartalmakat látjuk, és nagyon gyakran más véleményeket és más tartalmakat egyáltalán nem látunk.

Ugye ez a véleményborék effektus, amiről nagyon gyakran szoktunk hallani interneten, az ez a tér, ez valóban ad-e nekünk lehetőséget arra, hogy valódi döntéseket hozzunk, mert hogyha egy platform elkönyvel minket, most mondok egy példát, baloldali szemléletű embernek, akkor minden bizonnyal olyan tartalmakat fog nekünk mutatni, ami onnantól ahhoz a politikai nézethez, ahhoz a politikai gondolkodáshoz kötődik, ami szerinte nekünk tetsző, nekünk szimpatikus.

És innentől kezdve nagyon ritkán fogunk találkozni mondjuk olyan véleményekkel, ami a miénkkel ellentétes.

Maximum akkor, hogyha éppen valamilyen reakciót szeretne kiváltani belőlünk a közösségi média.

És onnantól kezdve, hogy nem férünk hozzá minden információhoz egyenlően, hanem csak ahhoz az információhoz férünk hozzá, amit a mi profilunk alapján ad nekünk a platformnak az algoritmusa.

Onnantól kezdve kérdéses az, hogy van-e egyáltalán megfelelő döntési lehetőségünk és megfelelő információnk a helyes döntéshez.

És egyébként ennek van valami ilyen, nem is tudom, akár egy tankönyvi példán keresztül, hogy hogyan jut el mondjuk egy most itt tényleg, hogyha nem tudom a szélső vagy a baloldali szavazót mondtad, akkor hogyan jut el egy tényleg nem tudom enyhén baloldali érzelmű ember ahhoz, hogy mivel egyfolytában csak szélső balos content jut el hozzá, aztán eljut oda, hogy ő ő is szélső balossá válik.

Amerikában voltak erre nagyon jó kutatások, hogy mennyire van átfedés egy amerikai demokrata és republikánus szavazónak a véleménye között bizonyos témákban.

És azt figyelhetjük meg, hogy nagyjából a 2000-es évek elé még egész sok témában értett egyet a két oldal.

Az azbi években, és ez nem csak a közösségi média, hanem nagyon sok másra ennek is a hatására, azt láthatjuk, hogy egyre inkább távolodik ez az átfelésre, egyre kevesebb dologban értenek egyet az emberek.

Európában ennél kevesebb ilyen kutatás van, viszont amik vannak, itt is hasonló trendeket mutatnak.

A különböző politikai oldalak egyre inkább távolodnak egymástól, egyre inkább kevesebb témában tudnak mondjuk úgy, hogy összhangra találni, egyetértésre találni.

Hogyha a közösségi média alapvetően úgy működik, az az egyszerű logika mentén működik, hogy olyan dolgokat mutat neked, ami számodra jelentős, számodra fontos, és belőled valamilyen reakciót vált ki.

Az az általános tapasztalata a közösségi médiának, hogy az ember akkor érzi jól magát egy felületen, hogyha olyan véleményekkel, olyan gondolatokkal találkozik, ami neki tetszik, amivel ő tud foglalkozni, amire ő tud építkezni.

Éppen ezért, ezt nevezzük ugye filterbuboréknak, vagy hát szűrő buboréknak, éppen ezért nagyon gyakori eszköze a közösségi médiának az, hogy mindig nekünk tetsző tartalmakat mutat, és próbál minket elzárni azoktól a tartalmaktól, ami diszkomfortérzetet vált ki belőlünk, feldűhít minket, ne adj isten arra késztet minket, hogy én nagyon sok ilyen tartalmat látok, én inkább ki is lépek erről a felületről, mert nem akarom ezeket olvasni. úgy alakítja ki a hírfolyamunkat, social médiának az algoritmusa, hogy lényegében mindig olyan tartalmakat lássunk, ami ott tart minket valamilyen formában.

És egy általános tapasztalat az, és ezt a pszichológusok kutatták nagyon hosszan, hogyha valaki rendszeresen megerősítést kap a saját vélényével kapcsolatban, akkor egyre inkább elhiszi, hogy neki van igaza, és egyre inkább úgy gondolja, hogy mindenki úgy gondolkodik, mint ő.

És ez a folyamatos megerősítés, ez a folyamatos buborékba zárt gondolkodás azt eredményezi egyrészről, hogy mind inkább magabiztosak vagyunk abban, amit gondolunk.

Mind inkább ritkábban találkozunk kritikával, ritkábban találkozunk ellenkező véleménnyel a közösségi térben.

És ennek nyomán egyre inkább radikálisabban azt állítjuk, hogy igen,…

Említett entitások

Témák

Személyek

  • Kolláth Mihály Gábor

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „A közösségi média hatásairól Dr. Kolláth Mihály Gáborral”

Miről szól ez az epizód: „A közösségi média hatásairól Dr. Kolláth Mihály Gáborral”?

A Reaktor Podcast vendége Dr. Kolláth Mihály Gábor jogász, politológus és közgazdász. Az adásban a közösségi média elmélyült hatásait vizsgálták az emberi figyelemre és az információfogyasztásra, különös tekintettel a mikro-időkihasználás jelenségére és az ellenőrizetlen… Az epizód a Reaktor Podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 02. 23..

Milyen témákat érint ez az epizód: „A közösségi média hatásairól Dr. Kolláth Mihály Gáborral”?

Fő témái: közösségi média, emberi figyelem, információfogyasztás, mikro-időkihasználás.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „A közösségi média hatásairól Dr. Kolláth Mihály Gáborral”?

Megjelenés: 2026. 02. 23.. Hossz: 47 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/reaktor-podcast/a-kozossegi-media-hatasairol-dr-kollath-mihaly-gaborral

Több epizód a Reaktor Podcast-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból