Szex és konszenzus

Összefoglaló

A Szexkultúra podcast e heti adásában a konszenzus fogalmát vizsgálják Szilágyi Szilárd és Lassányi Gábor. Újra és újra felmerül a téma, különösen új kapcsolatok vagy alkalmi kalandok kapcsán, amikor is a határok és a jó élmények kérdése kerül előtérbe. A műsorvezetők kitérnek a…

Röviden

Műsor

szexkultúra podcast

Megjelenés

2025. 10. 17.

Hossz

37 perc

Szereplők, említett nevek

Szilágyi Szilárd, Lassányi Gábor

Témák

konszenzus, szexuális kultúra, határok

Átirat

Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Ez a Szexkultúra podcast és a stúdióban ketten vagyunk.

Szirágyi Szilárd és Lasányi Gábor.

Adásunkban arra gondoltam, hogy beszéljünk a konszenzusról ismételten.

Ez a témakör szerintem többször fölvetődött részben korábban a akár az abúzusok kapcsán, akár a határátlépések kapcsán, akár pedig szerintem ami még nagyon régen volt ugye a BDS-em kapcsán.

Ez egy olyan téma, amiről szerintem érdemes beszélni újra és újra, különösen akkor, amikor emberek adott esetben új kapcsolatotba kezdenek, vagy különböző kalandok kapcsán, hogy hol húzódnak a határok, és hogyan válik egy élmény jóvá, hogyan válik egy élmény olyannel, ahol azt mondja az ember, hogy valami valami nem stimmel, valami rossz érzés keletkezett bennem, amikor mondjuk visszagondolok rá.

És hát hol vannak ugye azok a határok, amik amikre egyértelműen azt mondtunk, hogy itt valaki átlépett egy határt.

Szerintem az utóbbit ezt egy picit kicsit picit könnyebb meghatározni.

Erről beszéltünk a különböző abzusok kapcsán meg határátlépések kapcsán, de azért nagyon sok olyan szürke zóna van még sok olyan bizonytalanság van, ahol ahol az emberek így úgy intézik el, hogy hát nem volt valami nagyon jó, de hát végül is túléltem, végül is egyszer elment, és akkor nincs nincsen semmi baj.

És hogyha nem csak új kapcsolódások kapcsán beszélünk erről, hanem hanem adott esetben akár párkapcsolatiton belül, szerintem ott is érdemes néha ezre ránézni, hogy mi miért történik, kinek a kedvére történik, mi az, ami számomra oké, mi az, ami számomra egy kicsit olyan kényszernek tűnik, vagy vagy egyszerűen csak rossz érzést kell bennem, amikor amikor arra gondolok, hogy mondjuk mi történt velem a vagy mi történt velünk az elmúlt napokban, vagy az előző este?

És akkor ennek kapcsán ugye sok ember úgy gondolkozik vele, hogy hát ugye létezik a beleegyezéses szexualitás és hát van ami ami ezen túlmutat, az az pedig van az pedig nyilván az erőszak.

És ez bizonyos szempontból persze így van.

Tehát, hogy egyértelműen, ha valaki azt nem akar szexelni és belekényszerítik valami helyzetbe, akkor itt erőszakról van szó.

De ez a beleegyezéstörténet, vagy amit konszenzusnak, vagy angolul konsentnek hívnak, ez nem feltétlenül csak egy ilyen vagy vagy-vagy kérdés, illetve sokkal inkább azt gondolom, hogy egyfajta hagymára hasonlít sok szempontból, ahol külön aminek különböző rétegei vannak.

Ugye a alapkérdés az, hogy valaki valakivel szeretne-e kapcsolódni, és hogyha maga erre a válasz az igen, akkor ott azért még nagyon sok réteg van, ahol adott esetben lehetnek határátlépések, sérülések és egyéb dolgok.

Amikor konszenzusról beszélünk, akkor nagyon érdekesen arról beszélünk, hogy van egy norma, van egy normatív gondolkozás, amiben teljesen természetes, hogy nem akarok olyan dolgot csinálni, ami a másiknak fáj, vagy a másiknak nem jó, vagy a másiknak rossz.

És itt aránylag egyszerűen le is lehetne zárni a témát, merthogy ennek a feltétele mondjuk az, hogy én kifejezzem az igényeimet, meg hogy beszéljünk, és hogy olyan piszkosul látni azt, hogy az emberek nem akarnak beszélni, nem akarják elmondani, nem akarják megfogalmazni, mert hát ezt tudni kéne, meg hogy hát mióta együtt vagyunk, meg tököm tudja, miket mondanak arra, hogy nem beszélnek, mert hogy ha beszélek, az nem jó.

Mindig az a jó, ha beszélek akkor, hogyha én azt magamról teszem, megfogalmazom az igényeimet, de nem ez a két véglet létezik, hogy nem beszélek meg beszélek, hanem a beszélekben is van egy spektrum, amit tanulni kell, mert nem tanultuk meg.

De amiről itt szó mentén esett csak szó, az az, hogy vannak olyan emberek, akik nem normatív módon gondolkoznak, és manipulatívak, akiknél a konszenzualitás látszólag létrejön, de egy folyamat eredménye, és a folyamat eredménye képpen én már a végén úgy vagyok benne egy kvázi konszenzoralitásos szexben, amire ha én akkor kerülnék bele, akkor már biztosan nemet mondanék.

Mondok egy példát, vagy kettőt.

Tekintélyi személy a rendszerben, és akkor ő azt mondja, hogy hát akkor most nincs időnk benne az irodában megbeszélni a dolgokat, menjünk ki egy kávézóba megbeszélni a dolgokat.

Látszólag konszenzuális, hiszen én fölteszem magamnak a kérdést, hogy hát miért nem ehetnék ki a kettővel nagyobb főnökömmel mondjuk egy kávézóban megbeszélni?

Hiszen van egy értelmezhető indok, ami miatt én nem megyek ki, de máris megtörtént egy határátlépés, és ilyen apró határátlépések vannak, és ezek annak az és legközelebb akkor behív az irodájába, megkérdezi, hogy hogy vagyok én a kapcsolatommal.

Utána egy bulin félrevonulunk, csak intim dolgokról beszélünk, de csak beszélünk, és szépen szépen kerül egyre beljebb és beljebb az én rendszerembe, míg a végén az irodájában azt mondja, hogy hát nagyon szeretném, hogyha leszopnál, mert most nagyon idegesítő napom van.

Látszólag létrejött a konszenzualitás.

Látszólag arról van szó, hogy hát lépésről lépésre én mindig hozzájárulásomat adtam ahhoz, ami történik.

Valójában az történt, hogy engem belemanipuláltak egy helyzetbe.

És amikor azt gondolják, hogy ez nagyon ritka, akkor sajnálatos módon nem ritka.

Vannak olyan emberek, akik például videókat készítenek arról, hogy hogyan vernek nőket.

És a nőknek van egy a ezekben a videókban szereplő nőknek elmagyarázzák, hogy igen, itt bántani fogják őket, de nincs lehetősége nemet mondani.

És nem mer nemet mondani, mert fölvették valamire arra, hogy őt ő ő egy videóban szerepeljen.

Ő Ad abszurdum élvezi is a kiszolgáltatottságot.

Hát abszurdum érvezi is azt, hogy őt bántják, de nem tud nemet mondani, mert egy olyan szituációba kényszerítették, ahol az a hiedelme, hogy nem lehet nemet mondani.

Szóval a konszenzoralitás az nagyon gyakran nem két olyan ember között jön létre, akik transzparensek és pontosan megfogalmazzák, hogy mit akarnak, hanem a konszenzoritás nem jön, nem jöhet létre olyan esetben, amikor olyan emberről beszélünk, aki nem a normatív rendszer szerint gondolkozik. >> Izgalmasok a példák, amiket mondtál, és ez biztos, hogy így van.

És azért, hogy ne hegyezzük ki ezeket a szituációkat kifejezetten a nem tudom én, ragadozó férfi és a és az elnyomott nőre ezeknek a ezeknek a szituációknak egy része egyébként fordított esetben is simán simán létrejön.

Nyilván heteró és nem heteró kapcsolatokban is, merthogy adott esetben hatalmi pozícióval bármilyen nemű ember és bármilyen szexuális orientációi ember képes vissza visszaélni.

És hát erre egyre több példát hallani egyébként, hogy mondjuk esetleg egy heterónő egy férfival csinálja meg ugyanezt a manipulációt azzal beleértve, hogy arra még rárakódik egy társadalmi elvárás, hogyha mondjuk egy relatíve elfogadható külsejű nő felínálkozik egy férfi férfinak vagy egy szexre próbálja rávenni, akkor az hogy mennyire nyúl és mennyire egy problémás pasi, és mi a mi a franc baj van vele haját, hogy örülne neki, hogy szexelhet ezzel a nővel És akkor és akkor visszatérve a itt a magára a konszenzualitásra, szerintem érdemes egy két irányból is ezt vizsgálni.

Az egyik az ugye az a egy új kapcsolat, vagy egy új kapcsolódásnak a a szintjén, és utána megnézd ugyanezt párkapcsolati szinten vagy kapcsolati szinten, ahol már van egy viszony, egy mondjuk bizalmi viszony, és hogy ott hogyan történhetnek ezzel kapcsolatosan a akár határátlépések, akár valamifajta önerőszak, ahol az ember olyanra beszi rá magát, ami amit nem szeretne.

De kezdjük először is talán akkor a ismerkedéssel, vagy ahol új új kapcsolat vagy új kapcsolódásnak vannak az alapjai.

Ugye az mindenki számára egyértelmű, hogy valakit belekényszerítenek valamifajta szexuális cselekménybe, aki egy olyan személlyel, akivel ő nem akar szexelni, az itt erőszakról van szó.

Igen ám, csak itt van egy másik része a dolognak, hogy a kezdeményezés, a ajánlattétel, a egyáltalán az a dolog, hogy mondjuk valaki hogyan közelít és miként közelít, ebbe létezik-e valamifajta határátlépés?

Tehát önmagában ebben van-e egy olyan szint, ahol ahol már a konszenzus nincsen benne.

Tök érdekes beszélgetést hallott a múltkoriban azzal kapcsolatosan, hogy mondjuk fiatalokat és mondjuk itt ilyen meg vagy korosztályosan vagy akár kulturálisan, mekkora különbségek vannak abban, hogy mondjuk egy ismerkedési helyzetben valaki mondjuk szeretne valakit megcsókolni, vagy csak intimebb módon hozzáérni.

És most itt még ruhában egy ruhás ismerkedésnél vagyunk, hogy itt kell-e explicit módon megkérdezni, hogy mondjuk megcsókolhatlak-e, merthogy erre én szerintem nincsen egyértelmű szabály.

Ez kulturális kérdés, egy kulturális közeg, egy olyan helyzet, ahol ahol valamilyen módon természetesen van lehetőség arra, hogy ezt szóban is megkérdezze egy ember, és teljesen rendben van.

Sőt, ez egy jó jó fajta dolog, hogy ez hogy ez megtörténhet.

A másik oldalról valószínűleg semmilyen szinten nem érez valaki erőszakot abban az esetben, hogyha létrejött egy összehangolódás és egy olyan helyzetből alakult ki a dolog, ahol ahol ahol ahol ott van az a fajta kommunikáció, ami esetleg nem verbális szinten megy végbe két ember között. >> Ez szerintem egy nagyon sikhanlós terület, mert pont ezzel szoktak védekezni. azok, akik erőszaktévők, hogy a másik olyan jeleket adott, hogy én megölelhetem megcsókolhatom szexelhetek vele. >> Ühüm. >> És szerintem ezért egy szerencsés dolog, hogyha ennek van egy explicit kifejezése, mert akkor nincs félreértés.

Az, hogy és erről pont az abúzusok kapcsán beszéltünk, bármi, ami egy másik ember testével történik anélkül, hogy ahhoz ő a beleegyezését adta volna, az abúzus magyarul.

Rohadtul mindegy, hogy én meg akarom őt csókolni.

Rohadtul mindegy, hogy ő ruhában van.

Én nem érhetek hozzá, nem korlátozhatom az ő szabadságát, nem élvezhetem az ő testének semmilyen formáját, amíg ő ehhez a beleegyezését nem adta.

Az, hogy létezik nonverbális kommunikáció, amit te is mondtál, persze nincs fekete-fehér, de annak annyira egyértelműnek kell lennie, hogy az biztos legyen az én számomra, hogy én ezt megtehetem.

Magyarul most akkor ilyen, mit tudom én, kamaszoknál, amikor a fiú lány kapcsolatnál, hogyha a lány behunja a szemét és csücsörít felém és közeledik felém, akkor nagy valószínűséggel szeretné azt, hogy megcsókoljam.

De az, amikor én ott állok, és én magamhoz húzom, és én lesmárolom, úgy, hogy ő beleegyez, nem adta a beleegyezését, és semmilyen ráutaló magatartást nem mutatott, és a ráutaló magatartásnak egyértelműnek kell lenni, mert amikor valaki azt mondja, nem tiltakozott, hát [ __ ] meg, a nem tiltakozás az nem beleegyezés. >> Igen.

De visszatérve erre azért ez egy még még mégsem ennyire számomra legalábbis nem ennyire egyértelmű téma.

Nyilván vannak ennek extrém helyzetei, vannak olyan szituációk, amikor ennek nincsen nincsen tere, nincsen mozgástér.

Tehát abban az esetben, hogyha van bármifajta olyan kiszolgáltatottság, olyan helyzet, ahol bármilyen módon úgy érezheti a másik, hogy itt egy kényszer van, egy zárt térben vagyunk, ketten vagyunk, ott vagyunk, ezek mind-mind olyan olyan terek, ahol ahol ahol ez felmerülhet.

Nyilván máshol is felmerülhet ez a dolog, de egy olyan térben, egy olyan biztonságos közegben, ahol alapvetően minden külső tényező adott, hogy az ember, hogy mondjam, szabadon érezhesse azt, hogy egyéb ebből ki tud lépni, ki lehet lépni, bármilyen módon lehet ezzel ezzel menni, ott azért nagyon nehéz itt meghúzni a határt, hogy itt hogy hogy mi az, ami ami ami oké, egy kezdeményezés és mi az, ahol mindent szinte te mint egy szerződésszerűen végig kell kérdezni, hogy akkor ez most rendben van-e, rendben van-e, rendben van-e.

Miközben meg nyilván vannak egészséges fokozatok, ahol érdemes-e érdemes ezt figy figyelembe venni ezt a dolgot.

És itt még egy szint van, ami ennél egy kicsit mélyebb szerintem ezen a nem állt ellent, nem vissza visszajelzett, ott volt egyéb dolog, ugye amit mondtál te is, hogy a a nemnek a nem mondása az nem jelent egy igent.

Tehát az, hogy én nem tudok nemet mondani, vagy nem nem mondok nemet, az nem jelenti önmagában, hogy hogy ez hogy hogy ez konszenzuális egyik oldalról.

A másik oldalról az a nehézség, hogy még ezen a ezen a szinten túl is, hogy valamire valamilyen szinten valamiben benne van az ember, annak is több köre van.

És ilyenre szoktam én mondani ezt a hagymahély hasonlatot, amit egyébként speciál pont a BDS-em kapcsán, akik ezzel kapcsolatosan foglalkoznak akár pszichológiailag, akár tudományosan, több nagyon izgalmas publikáció van ezekkel a témákkal kapcsolatosan, hogy igen, létezik olyan, hogy egy generális konszenzus.

Én valakire, mint személyre, valamilyen kapcsolódásra én rábólintok, hogy igen, ez a férfi, ez a nő, ez az ember, ez számomra potenciálisan egy partner, akivel én egyébként szívesen el tudok képzelni szexuális vagy egyéb jellegű kapcsolódást.

Most ebben az esetben a BDF-sen tevékenységeket is szexuálisnak értelmezem, de ezt ugyanúgy áthozhatjuk a vanilla szexre is.

Az egy az egy az egyik része a dolognak, hogy ez megvan, de ott vannak mélyebb rétegei.

Van egy specifikus konszenzus.

Én most ezzel az emberrel szívesen csókolózom, szívesen ölelkezem, szívesen leveszem a ruhábat, ott vagyok vele me eztelenül, de mondjuk nem tudom, én már a behatolós szexre mondjuk nem vagyok most nyitott, vagy abban az esetben nyitott, vagy azon, vagy vagy általában vele nem szeretnék, teljesen mindegy, de van az a helyzet, amikor amikor erre és jól érzem magamat ezekbe a tevékenységekbe.

Rendben vagyok ezzel, de speciálisan abban a a tevékenységre nem vagyok nyitott, és akkor nincsen más, akkor az itt és most van, hogy arra arra nyitott vagyok-e.

És ugye van az a nagyon izgalmas belső rész, ami egy ilyen belső konsent, vagy ez egy belső, mondjuk azt, hogy beleegyezés vagy felhatalmazás, amikor az ember valami olyasmival szembesül, hogy belülére magában egy ellenállást. benne van egy tevékenységbe tulajdonképpen a beleegyezés létrejött, és mégis létrejön benne valami, hogy én ezt most így nem érzem komfortosan magamat.

És az a nehéz, hogy ezek azok a rétegek, ahol már…

Említett entitások

Témák

• konszenzus
• szexuális kultúra
• határok

Személyek

• Szilágyi Szilárd
• Lassányi Gábor

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Szex és konszenzus”

Több epizód a szexkultúra podcast-ből

• Mi a csuda az a szerelem? 2025-10-30

  A Szexkultúra podcast ezen adásában a szerelem fogalmát járják körül a műsorvezetők, Lassányi Gábor és Szilágyi Szilárd. Megvizsgálják, hogy definiálható-e a szerelem biológiai, p…

• Milyen a jó szexuális nevelés? 2025-10-10

  A szexkultúra podcast e heti adása a jó és életkornak megfelelő szexuális nevelés céljait és témáit tárgyalja, az UNESCO ajánlásaira is kitérve.

• Szexualitás és agyi szinkronizáció 2025-10-02

  Az agyi szinkronizáció, vagyis az interperszonális neurális szinkronicitás jelenségét járja körül ez az adás. Két ember agyműködése elkezd szinkronban lenni, amihez két agyi terül…

• Miért jó, ha meg tudjuk nevezni az érzelmeinket? 2025-09-25

  Az adásban a műsorvezetők, Szilágyi Szilárd és Lassányi Gábor az érzelmi felbontás és granularitás témáját járják körül. Az érzelmek keletkezésének evolúciós hátterét vizsgálják,…

• Amikor egy férfinak nehéz az orgazmus 2025-09-11

  A Szexkultúra podcast mai adásában a férfiak orgazmussal kapcsolatos nehézségeit járják körül Szilágyi Szilárd és Lassányi Gábor. Szó esik a jelenség lehetséges okairól, mint péld…

• Szexualitás szülés után 2025-09-04

  Antónia, szoptatási segítő levélben fordul a Szexkultúra podcast műsorvezetőihez, Szilágyi Szilárddoz és Lassányi Gáborhoz. A levél a szülés utáni időszak párkapcsolati intimitásá…

• Szexualitás és a hormonok 2025-03-06

  Az adásban a hormonok és a szexualitás összefüggéseit járják körül, különös tekintettel a libidóra és a potenciára. Tisztázzák a hormonális háttérrel kapcsolatos tévhiteket, és ki…

• Hányféle lehet a férfiasság? 2025-02-27

  A Szexkultúra podcast vendégei, Lassányi Gábor és Szilágyi Szilárd ezúttal egy hallgatói levél alapján vitatják meg a modern férfiszerepeket. A beszélgetés érinti a nyugati társad…

• Hol kezdődik a zaklatás? 2025-02-20

  A Szexkultúra podcast legújabb adásában a szexuális zaklatás és annak határai kerülnek terítékre egy hallgatói levél apropóján. A műsorban a beszélgetés érinti, hogy mi számít zak…

• Lehet-e szex nélkül is teljes egy párkapcsolat? 2025-02-13

  A hallgatói levél a párkapcsolat szexualitás nélküli működéséről kérdez. A műsorvezetők, Szilágyi Szilárd és Lassányi Gábor elmondják, hogy bár nem minősítik mások kapcsolatát, a…