Miért jó, ha meg tudjuk nevezni az érzelmeinket?

Összefoglaló

Az adásban a műsorvezetők, Szilágyi Szilárd és Lassányi Gábor az érzelmi felbontás és granularitás témáját járják körül. Az érzelmek keletkezésének evolúciós hátterét vizsgálják, kiemelve, hogy az emberi kommunikáció és gondolkodás fejlődése hogyan vezetett az érzelmek finomabb…

Röviden

Műsor

szexkultúra podcast

Megjelenés

2025. 09. 25.

Hossz

31 perc

Szereplők, említett nevek

Szilágyi Szilárd, Lassányi Gábor

Átirat

Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Ez a Szexkultúra podcast és a stúdióban ketten vagyunk.

Szilágyi Szilárd és Lassány Gábor. >> És ebben az adásban egy olyan témát hoztunk, amelyiknek azt a címet gondoltuk, hogy mondjuk az érzelmi felbontás, érzelmi granularitás.

Sokan fölkaphatják a fejüket, hogy mi a franc ez.

Hát egy kicsit távolabbról kell indítsunk ahhoz, hogy értsük azt, hogy miért gondolkozunk két állapotban, jóban, rosszban, igen, nemben, feketefehérben.

Ahhoz vissza kell nyúlnunk az evolúciós fejlődésünknek ahhoz a részéhez, amikor mi még nem beszéltünk.

Amikor mi nem beszéltünk, akkor gyakorlatilag eldöntendő kérdéseket tudtunk csak feltenni egymásnak. 3-3,s fél millió éve fejlődik az ember, 15-200 éve tudunk csak beszélni.

Tehát mi a fejlődésünk 90%-ában nem beszéltünk, hanem más módon kommunikáltunk egymással.

És az agyunkhoz erre fejlődött ki, hogy eldöntendő kérdésekre válaszoljon.

Á, erre menjünk, vagy arra menjünk, lefeküdjünk, vagy menjünk tovább, megegyük azt a mamutot, vagy ne menjünk a mamut után.

És alapvetően a döntési fánk az úgy néz ki, hogy igen, nem jó, rossz, akarom, nem akarom és a többi.

Ez a fajta kettősség, ez segített nekünk a túlélésben.

Ugye nekem nem kellett nagyon gondolkozni azon, hogy pirosbogyó fánterem jó, pirosbogyó földön terem nem jó.

Körülbelül ennyire volt szükségem a túléléshez.

De a beszéddel megjelent az absztrakció, meg megjelent a az elvonatkoztatás, megjelent a sokkal szofisztikáltabb gondolkozás, és az érzelmeinket elkezdtük sokkal jobban szétszárazni, sokkal jobban megérteni és sokkal jobban meg is élni.

Amikor valakitől megkérdezik, hogy hogy van, akkor általában az a válasz jel jól vagy rosszul, vagy ugye hát én azt szoktam mondani, hogy nincs még egy olyan ország a világon, ahol megkérdezik, hogy hogy érzed magad, és arra az a válasz, hogy á ne is kérdezd.

Szóval az a helyzet, hogy ahhoz, hogy mi jól tudjunk egymással lenni, jól tudjuk kifejezni az igényeinket, és jól tudjuk megérteni a másikat, mert a a kapcsolódásunknak pont ez a lényege, hogy érteni tudjuk a másik működését, ahhoz szükséges az, hogy mi minél pontosabban tudjuk kifejezni azt, hogy mi történik bennünk.

Ez az érzelmi felbontás, ez az érzelmi granularitás, amikor valakinek csak nagyon kevés nagyon kevés érzelmet tud megnevezni, ahhoz nagyon nehéz kapcsolódni.

Ha én megkérdezem tőle, hogy hogy érzi magát, és arra az a válasz, hogy rosszul, ahhoz nagyon nehéz kapcsolódni.

Ha az a válasza, hogy az előbb mondtál nekem valamit, amiben nem elindított egy gondolatot, és ez szorongással, félelemmel tölt el, ahhoz lehet kapcsolódni.

És azt a beszélgetést lehet tovább vinni.

Igen, akkor ezt a témakört szerintem érdemes azzal folytatni talán a hallgatóink picit így a ismereteinek a bővítése céljából, akik különösebben nem tanult pszichológiát, hogy ugye alapvetően az érzelmeknek mondjuk milyen kategóriái vannak, mik azok, amik természetes érzelmek, és ez mi az, amit így tovább bontunk adott esetben árnyalatokra, mik azok a legfontosabb típusai, vagy mik azok a spektrumjai az érzelmeknek, amiket amiket általában alkalmazunk, mondjuk így felbontásokra egyáltalán, hogy keletkeznek az érzelmek? >> Fú, ez nagyon jó kérdés, mert hogy általában azt szokták gondolni, hogy az érzelmek azok úgy kereszkednek, hogy van velünk született érzelem.

És hát igen, van velünk született érzelem, amelyik azt mondja, hogy ez nem jó. >> Ühüm. >> Ugye az én, amikor beszélgetünk erről, akkor gyakran elmondom, hogy amikor egy csecsemő megszületik, akkor neki egy generalizált rossz érzése van.

Az azt jelenti, hogy ő nem tudja, hogy ő bepisült bekakilt éhes fáj valamilyen fázik.

Ő egy generalizált negatív érzéssel rendelkezik.

Azt jelenti, hogy ez nekem nem jó. >> Tehát maga tulajdonképpen maga a születés folyamata és a születés utáni első időszak az alapvetően ennek a jegyében telék, és akkor ebből lehet egy kicsit jobbá tenni mondjuk egy csecsemőnek a környezetét, életét, érzeteit.

Hát de pont ez történik, amikor anyuka reflektál a gyerekre, akkor egy ilyen kölcsönös szabályozást alakítanak ki.

Elkezdik jobban érteni egymást.

Anyuka elsőre még nem tudja, vagy apuka elsőre még nem tudja, hogy miért sír a gyerek. megy, végignézi, megnézi, hogy akkor bekakilt-e, vagy megpróbál etetni, vagy ringatni, vagy bármi.

És a gyerek ezben a kölcsönös szabályozásban is, a szülő is elkezdi megtanulni, hogy picit másképp sírok, picit más reakciót kapok, és elkezdem differenciálni ezeket a negatív érzéseket. >> Igen.

Tehát akkor magyarán ugye itt a spektrumon azért itt többé-kevésbé ezen a szinten két irány van, ugye? van a kellemes vagy a kellemetlen csak a és először először először az a kellemetlenből vagy a vagy a rosszból vagy a negatívból indul el és ebből lehet megteremteni. elsősorban ugye a szülő vagy az anya tudja megteremteni a kellemeset, vagy az >> nem nem nem a a kellemetlen érzést azt elkezdik ketten megtanulni, szétválasztani és a és megtanulja a gyerek, hogy ez egy ilyen érzés, erre ilyen reakció van, ez egy ilyen érzés, erre ilyen reakció.

És azt szokták mondani, hogy két-három hónap múlva ugye a szülők, hogy most már hallom, hogy a gyerek másképp sír.

És az elején nem hallottam, nemhogy nem hallottam, a gyerek nem sírt másképp.

Most már tudom, hogy egy pici másképp, de ez egy kölcsönös szabályozás eredménye, >> és aztán jön el az, amikor nekünk alapvetően azért túl sok pozitív érzésünk nincs.

Tehát azt felejtsük el, hogy minket a boldogságra teremtettek, minket a túlélésre teremtettek, és annak alapvető érzése az, hogy fájdalom, negativitás, bármi, amit én szeretnék távolodni tőlem, mert az az jelenti nekem a túlélést.

Nagyon kevés pozitív érzésünk van.

A pozitív érzések később jelennek meg, és az is generalizált.

A kapcsolódás élménye az, amikor először egy kisbaba minden emberi arcra mosolyogni fog és gügyögni fog, aztán fogja ott is differenciálni, hogy aha, ez egy közelebb álló, ez egy távolabb álló, más-más érzéseket kezd a pozitív érzésekhez is hozzárendelni.

Így tanuljuk meg az érzéseinket. világos, de azért, hogy azért ez a kép nem 100%-osan fekete, ugye nyilván alapvetően az az érzés, hogy mondjuk a gyerek meg van szoptatva, vagy éppen kapja a kaját, azért az egy pozitív, az az mindenképpen azért egy pozitív spektrumban mondjuk van egy tapasztalata már akkor, ami ami egy általános pozitív spektrum, hogy most éppen telítődik a a gyomrom, és éppen most megkapom azt, amire szükségem van, hogy most éppen nem rossz.

Hát ez lenne egyébként az egésznek a lényege, hogy a mi érzelmeink azok testi érzésekből fakadnak. >> Ühüm. >> Amikor és ennek pontosan a túlélés a lényege az, hogy a testem az jelen pillanatban egy nyugalmi állapotban van.

Amikor én ettem, meg etettek, akkor nyugalmi állapotban van a testem. >> Ühüm. >> Ez nem egy boldogság, ez egy semleges érzés.

De az ez a a nem a rossznak a hiánya. >> Igen.

Ez nem nem egy pozitív érzés, hanem a Igen.

Ahogy te is mondasz, hogy a boldogság az nem a boldogtalanság nakak az ellentéten, hanem a a a nincs boldogtalanság és még rájön valami.

Tehát ez egy ez egy kvázi semleges érzés. >> A testem éhes, a testem jelez semmit, tehát én egy nyugalmi állapotban vagyok. >> Vagyis a testem jelez hiányt, inkább a vá. >> Igen, a testem jelez hiányt, vagy bármi ilyesmit.

Amikor mi azt gondoljuk, hogy az érzelmeink azok valamilyen nagyon szofisztikált dolgok, akkor igaz, csak az érzelmeink azok a testi jelzéseinknek a kontextusfüggő megjelenése.

Az érzelmeink azok abból indulnak ki, hogy milyen változások indultak el a testemben.

Mondok legalább két példát erre.

Ugye az egyik az kísérlet az az volt, hogy adrenalint adtak embereknek, és az egyiket egyik csoportot boxmeccsre, a másikat meg diszkóba küldték.

És akit diszkóba küldtek, annak az azt érezte, hogy sokkal felszabadultabb. aki meg akit meg boxmeccsre az az az meg agresszívebbé vált.

Az, hogy én miképpen fordítom le a testem jelzését, az sajnálatos módon attól függ, hogy miképpen dekódolja az agyam, hogy az a testi jelzés abban a szituációban mit jelent.

A másik példa az a tök klasszikus kísérlet volt, am megnézték, hogy a bírók mikor hoznak keményebb ítéletet, és azt találták, hogy az ebédszünet előtt hozzák a keményebb ítéleteket, ugyanis a testi jelzéseiket, amik az éhségre vonatkoztak, egy összeszókülő gyomor, egy megnövekedett allosztatikus terhelés, az azt jelentette számukra, hogy a velük szembennél álló ember az valószínűleg bűnös, és ezért ők kemény keményebbi ítéleteket szabtak ki azt >> vagy vagy keményebben ítélték meg azt ítélték meg azt annak a súlyát miközben ezek a belső állapotaimnak az értelmezése az érzelmeim az a belső állapotomnak az értelmezése a körülöttem lévő kontextus függvényében.

És ezért nagyon fontos, hogy ezeket én tudjam kifejezni, mert a testi állapotomat ki tudom jelezni.

A testi vagy ki tudom fejezni a testi állapotomat, mondjuk ki tudom fejezni, hogy megnövekedett a pulzusom, adrenalin lökődött ki, picit megfeszültek az izmaim, felszínesebbé vált a légzésem.

Ez az igeyat a világon semmilyen érzés.

Ha én vizsga előtt állok, akkor azt fogom mondani, hogy ez az érzés az izgalom.

Ha én egy kihalt sikátorban megyek, és ezt az érzést érzem, akkor az egy ijedség.

Ha én állok a repülőtéren, és én már nem láttam kilenc hónapja a lányomat, aki most érkezik haza, és ugyanez a testi érzésem van, az egy öröm.

Az, hogy a testi érzésemet miképpen dekódolom, az a kontextus.

És akkor itt jön egy fontos dolog, az eddigi tapasztalataimnak a függvénye.

És ezt kell tudjam minél pontosabban meghatározni.

Mert ha én csak azt mondom mind a három helyzetben, hogy nem vagyok jól, ahhozzal az igeegyet a világon semmit nem lehet kezdeni. >> Jó.

És akkor tehát, hogyha itt akkor ezt a spektrumot nézzük, ugye most itt amit említettél is, hogy hogy kontextusba helyezzük, ugye van ez a mondjuk azt, hogy kellemes kellemetlen spektrum, mondjuk, hogy az érz érzekben.

És ugye mondjuk most ahogy említettél, van ugye ez az izgalom és a nyugalom.

Ezek a ez ezeknek tulajdonképpen a kombinációi mondjuk azok az alaprix >> mátrixon mátrixon belül, de hogy ennek az értelmezése, hogy ezen belül vagy ezen túl a felbontása az micsoda.

Itt ezzel itt nagyon sok fajta érzelem jelenhet jelenhet meg.

Hát >> és akkor azt mondod, hogy azt mondjuk, hogy összességében akkor a pozitív érzelmeknek kicsit kisebb a spektruma, mint a mint a negatív érzelmeknek, vagy kevesé leában ritkában jelenik meg >> ritkábban jelenik meg.

Ühüm. >> Ugyanolyan súlya van.

És itt gondolsz, hogy én tudom pozitív vagy tudom a pozitív érzéseimet befolyásolni. >> Ühüm. >> Nem úgy tudom befolyásolni, hogy azt akarom érezni.

Nem úgy tudom befolyásolni, hogy akkor legurítok még egy rövidet.

Meg nem úgy tudom befolyásolni, hogy elmegyek Balira, úgy tudom befolyásolni, hogy tudom, hogy hogy működöm. >> Ühüm. >> És amikor tudom, hogy hogy működöm, akkor a tehát ahogy ahogy mondtad a csecsemőnél is, elsősorban a hiányérzeteimet kell megszüntetni.

És hogyha én megszüntetem a hiányérzeteimet, akkor válik lehetővé, hogy én pozitív dolgokat tudjak érezni.

Ez nem úgy működik, hogy én a hiányból vagy a fájdalomból, vagy amit te is mondtál, hogy egy testi hiányérzetből én egyből át tudok állni egy pozitív érzésre.

Hát nekem ezt a hiányérzetet pótolni kell.

Valamilyen módon átmenetileg tudom szabályozni.

Na de ez lenne a lényeg, hogy egy olyan világban kezdtünk élni, ahol az a normalitás, hogy kimerítem az erőforrásaimat, és a kimerült erőforrásokra, ma a kimerült erőforrásokra próbálok majd valami pozitívumot fölhozni.

Nekem a az erőforrásaimat azt mindig olyan állapotban kell tartani, hogy hozzájuk tudjak nyúlni.

Ugyanis amikor kimerültek az erőforrásaim, akkor másképpen fogok gondolkozni. vegyük végig ezeket a alapvetően, hogy milyen erőforrásokról beszélünk, amik ami amik így általánosságban mondjuk azt, hogy a modern világba kimerültek egy csomó emberbe.

Hiszen más szempontból viszont mondhatjuk azt, hogy és most itt nyilván nem a mélyszegénységből lévő emberekről beszélünk, hogy azért az alapvető testi szükségleteinknek egy jelentős része ki van elégítve.

Mondjuk a >> szerintem mindegyik.

Igen, igen. >> Tehát, hogy hogy a >> tehát hogy alap alapvetően azért a hallgatóink többsége nem gondolom, hogy mondjuk éhezne, szomjazna, ne lenne fűtés a lakásába télen, ne lenne ruhája, amit fölvegyen ahhoz, hogy hogy ne ne fagyjon meg az utcán, és mondjuk nem tudom én, még még néhány ilyen alap alapvető dologgal valószínűleg nem szenved hiányt, >> és mégis ott van ez a kimerültség.

Ez messzire vezet, és lehet, hogy ez sokkal több podcastet megérne, >> de megint csak azt tudom mondani, hogy vissza kell menjünk picit az időben.

A picit az nem is olyan nagyon sokat.

A visszamehetünk 30 évet, meg visszamehetünk 300-at, meg 3000-et, meg 3 milliót.

És a 30 évvel ezelőtthez képest, a 3 millió évig a minket ért ingereknek a mennyisége és intenzitása sokkal kevesebb volt.

Sokkal kisebb ingerért minket és sokkal kisebb intenzitású ingerért minket.

Az agyunk a túlélést azt úgy próbálja meg megvalósítani, hogy keresi az eltéréseket.

Van egy elképzelése, hogy minek hogyan kéne működnie, és alapvetően nem arra van kihegyezve, hogy mindent megértsen, hanem fut az agyunkban egy program, amelyik azt nézi, hogy milyen eltérések vannak, milyen meglepetések vannak, és ezekre a meglepetésekre, eltérésekre reagál.

Minden olyan dolog, ami intenzív inger, az be fogja indítani tök tudattalanul az agyamnak azt a energiaigényét, hogy azt a megváltozott környezetet, azt a megváltozott ingert feldolgozza.

Az egyik legszebb kísérlet erre az, amikor EG pántot raktak emberekre, és azt mondták, hogy pip pip pip pip pip, és közben olvasott a csávó, és pip pip pip pip pip pip.

És azt lehetett látni, hogy nem figyel a hangrad, de amikor jött a pup, akkor megváltozott az agynak az EG állapota, mert hogy ugye az előrejelzés, a predikciója az lett volna, hogy itt kell egy egyenletes ütembe kell jönni, és nem nem az jött. >> Ez már azt jelzi, hogy az agyam érzékelte a változást.…

Említett entitások

Személyek

• Szilágyi Szilárd
• Lassányi Gábor

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Miért jó, ha meg tudjuk nevezni az érzelmeinket?”

Több epizód a szexkultúra podcast-ből

• Mi a csuda az a szerelem? 2025-10-30

  A Szexkultúra podcast ezen adásában a szerelem fogalmát járják körül a műsorvezetők, Lassányi Gábor és Szilágyi Szilárd. Megvizsgálják, hogy definiálható-e a szerelem biológiai, p…

• Szex és konszenzus 2025-10-17

  A Szexkultúra podcast e heti adásában a konszenzus fogalmát vizsgálják Szilágyi Szilárd és Lassányi Gábor. Újra és újra felmerül a téma, különösen új kapcsolatok vagy alkalmi kala…

• Milyen a jó szexuális nevelés? 2025-10-10

  A szexkultúra podcast e heti adása a jó és életkornak megfelelő szexuális nevelés céljait és témáit tárgyalja, az UNESCO ajánlásaira is kitérve.

• Szexualitás és agyi szinkronizáció 2025-10-02

  Az agyi szinkronizáció, vagyis az interperszonális neurális szinkronicitás jelenségét járja körül ez az adás. Két ember agyműködése elkezd szinkronban lenni, amihez két agyi terül…

• Amikor egy férfinak nehéz az orgazmus 2025-09-11

  A Szexkultúra podcast mai adásában a férfiak orgazmussal kapcsolatos nehézségeit járják körül Szilágyi Szilárd és Lassányi Gábor. Szó esik a jelenség lehetséges okairól, mint péld…

• Szexualitás szülés után 2025-09-04

  Antónia, szoptatási segítő levélben fordul a Szexkultúra podcast műsorvezetőihez, Szilágyi Szilárddoz és Lassányi Gáborhoz. A levél a szülés utáni időszak párkapcsolati intimitásá…

• Szexualitás és a hormonok 2025-03-06

  Az adásban a hormonok és a szexualitás összefüggéseit járják körül, különös tekintettel a libidóra és a potenciára. Tisztázzák a hormonális háttérrel kapcsolatos tévhiteket, és ki…

• Hányféle lehet a férfiasság? 2025-02-27

  A Szexkultúra podcast vendégei, Lassányi Gábor és Szilágyi Szilárd ezúttal egy hallgatói levél alapján vitatják meg a modern férfiszerepeket. A beszélgetés érinti a nyugati társad…

• Hol kezdődik a zaklatás? 2025-02-20

  A Szexkultúra podcast legújabb adásában a szexuális zaklatás és annak határai kerülnek terítékre egy hallgatói levél apropóján. A műsorban a beszélgetés érinti, hogy mi számít zak…

• Lehet-e szex nélkül is teljes egy párkapcsolat? 2025-02-13

  A hallgatói levél a párkapcsolat szexualitás nélküli működéséről kérdez. A műsorvezetők, Szilágyi Szilárd és Lassányi Gábor elmondják, hogy bár nem minősítik mások kapcsolatát, a…