Tudatos család podcast

#129. Türelmetlenség, vagy csak túl nagy a lelkesedés? – avagy miért nem készül el soha időre a felújítás

· PT41M13S

Összefoglaló

Az epizód Koller Zsuzsival és Koller Krisztiánnal beszélget a türelmetlenség és a lelkesedés közötti különbségről. Gyakran összekeverjük a kettőt, mert mindkettő a jövőbe tekintést jelenti, de míg a türelmetlenség frusztrációval, addig a lelkesedés örömmel és izgatott…

Röviden

Műsor
Tudatos család podcast
Megjelenés
2025. 08. 17.
Hossz
41 perc
Szereplők, említett nevek
Palkó Zs, Koller Zsuzsi, Koller Krisztián
Témák
felújítás, türelmetlenség, lelkesedés
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Ugye azért is vagy néha türelmetlen, mert nem tudod, miután mi következik, és információhi hiányba vagy. >> Igen.

És hogyan tudnám magam jól érezni addig is?

Mert ugye amikor türelmetlenek vagyunk, akkor elugrunk a jövőbe, és amikor én a jövőben vagyok, akkor nem tudom élvezni a jelent.

Az, hogyha hogy valami minket befeszít, az nem a körülményeken múlik, hanem hanem a látásmódunkon.

Talán így tudom a legérthetőbben mondani.

Azon, hogy mi hogyan állunk ahhoz a helyzethez hozzá.

Amikor valaki ilyen szituációban van, hogy akkor akkor nem kell személyesre venni, ha a másik frusztrált.

Most próbálom visszaidézni, hogy Zsuzsi, hogy is mondtad, hogy hol van már az a lelki béke? >> Nem érek rá örökké.

Tehát a türelemről fogunk beszélgetni Koller Zsuzsival és Koller Krisztiánnal.

Sziasztok! >> Szia! >> Nem tudom kinek milyen kötődése van a türelemhez.

Akartok-e erről beszélni egy kicsit?

Igen, pont ültünk a kávézóban, mielőtt jöttünk, és erről beszélgettünk, nevetgéltünk, hogy milyen türelmetlennek tűnök most, merthogy felújítás alatt van a fürdőszobánk, és és várjuk a szakembert, és már finishben van, és és már csak az a gyönyörű burkolat hiányzik, ami a végén ugye az egésznek a az utolsó fázisa és a leglátványosabb, és nem jött ma reggel, és így mondtam a Krisztiánnak, hogy teljesen össze vagyok omolva, mert hogy sehol nincs a burkoló, és hogy mit csinál, mi az, hogy nem az én fürdőszobámat szépíti éppen és akkor beszélt vele, és akkor persze kiderült, hogy mi a terv, meg hogy lesz ez kész.

És akkor ezen nevetgéltünk, hogy egyébként nem türelmetlen vagyok, hanem hanem elképesztő izgatott, hogy már lássam, és hogy tök szeretném már, hogy kész legyen, mertogy eddig sikerült elengedni a azt, hogy mikor lesz kész, meg meg hogyan alakulnak itt a munkálatok, de most így a végére már így tudod, így toporgok, hogy na na csak lássam már, csak lássam már.

És hogy így vicces volt, mert amúgy ez nem egy nem egy rossz érzés bennem, hogy hogy így lehoz az életről, hogy miért nincs már itt.

Tehát, hogy nem felháborodtam ezen, hanem ilyen ilyen elképesztő izgatottság van, mikor mint mikor a gyerek vár valamit. >> És a türelmetlenség és a lelkesedés között mennyi különbség van, ugye, hogy nem abból a nézőpontból van most ez, hogy türelmetlenség, hogy na jól van, most már sok a rendetlenség meg elég ebből az egész helyzetből, hanem az, hogy egyébként lelkesedéssel várod a az egészet.

Szóval ugye ez egy érdekes dolog. >> Tehát akkor ez azt jelenti, hogy sok esetben lehet, hogy amikor türelmetlennek érezzük magunkat, akkor valójában csak lelkesedni próbálnánk. >> Meg örülünk annak, ami ránk vár.

Tehát, hogy ez egy ebben benne van nekem az öröm is.

És az jött fel bennem ezzel kapcsolatban, hogy vajon gyermekkorunkban hányszor szóltak ránk, hogy hogy ne legyél már türelmetlen, vagy várj már egy kicsit még.

Pedig lehet, hogy csak ez volt bennünk ez az izgatott várakozás, ami egy ami nem egy rossz dolog.

Tehát, hogy hol ítéltük ezt meg, hol hittük el, hogy ez nem tud hozzánk adni, mert én abszolút ahogy erre így ránéztem, ahogy beszélgettünk erről, ez jött, hogy igazából ezt ez egyáltalán nem rossz, hanem és nem és oké, hogy ez a türelmetlenség szó bejött, mert ugye annak látszólag ez az, de hogy valójában inkább csak ott állok a küszöbön és és várom, hogy hogy indulhasson a az egésznek a megélése, vagy vagy az ott lét a a kész gyönyörű fürdőszobában. van.

Úgyhogy így azt gondoltuk, hogy ezt egy kicsit bontogassuk ki, hogy mi van itt, >> mi van emögött? eszembe jutott egy klasszikus a srek, amikor ugye és nyilván szerintem ezt szülők már megtapasztalták, amikor azt a már folyamatosan kérdezgeti, hogy ott vagyunk már, ott vagyunk már, ott vagyunk már.

Akkor tulajdonképpen a türelmetlenség, ami a felszínen van, azalatt valójában sokkal nagyobb százalékban ott is.

Tehát a gyerekeknél is mondjuk inkább a lelkesedés lehet, ami ami előtérben van, hogy ők már alig várják, hogy az a valami megtörténjen.

De ettől még azért legyünk őszinték kívülről nagyon idegesítő tud lenni. >> Igen.

Hogyha ebbe így belemegyünk és hagyjuk, hogy ez így úgy hasson ránk, mert nálam is ott volt a választás, hogy most belemegyek abba a szokott reakcióba, hogy hogy rávetítem mondjuk a szakemberre, hogy hol van már, meg miért nem igaz, hogy ma nem tudott jönni.

Ez egy pillanatra azért bennem is így felmerült. [nevetés] És akkor így ránéztem erre, jól van, Zsuzsi, oké.

Te tényleg ezt szeretnéd, hogy itt most ezen dühöngjek, vagy vagy ezt így megengedjem, hogy ez így elhatalmasodjon rajtam, és akkor így azt választottam, hogy amúgy nem nem is ez az igaz, hanem hanem tényleg már szeretnék úgy igazán örülni neki, de mi van, ha most is örülhetek neki akkor is, ha még nincs kész?

Tehát már látom magam benne, és a gyerek is, mikor ott ülünk a kocsiba, és megyünk valahova, a mieink is megkérdezik, nem tudom 10 percenként, hogy még mennyi idő mire odaérünk, amikor egy ilyen hat-hét órás úton most is, mikor mentünk, és ott ott szülőként van választásunk, hogy azt mondom, hogy és szerintem most ahogy így beszélek róla, az jött, hogy valószínűleg az frusztrál minket szülőként, amikor ezt így kérdezik, hogy nem tudom kielégíteni a vágyát, nem?

Amit ő kérdez, arra még nincsen lehetőségem, hogy azt megadjam neki.

De ha ebbe belemegyek, hogy ez rossz, akkor elkezd engem frusztrálni szülőként ez, és ugye magammal kapcsolatban is tudom ezt csinálni, hogy frusztrálódok egy ilyen helyzetben, vagy jelen vagyok azzal, hogy aha hú de jó lesz, ha már ott leszünk, tényleg és mit fogsz csinálni, mihez van kedved?

Mi lesz az első, amit megnézel? mondjuk, és akkor el tudunk ugrani abból a a majdnem frusztrált helyzetből, ha nem akarunk a frusztrációba tovább menni, el tudunk ugrani egy másik m érzetbe, vagy másik térbe, ahol ahol ezt tudjuk élvezni, vagy tudunk ennek örülni. >> De a szülőként az is frusztráló lehet egy csomó helyzetben, hogy amikor a gyerekek így lelkesednek, meg kérdezgetnek, akkor valójában a szülő nem tudja a választ.

Az, hogy mikor értek oda, nyilván tudjátok, de hát addig még annyi minden lehet. hogy mi van akkor, ha az egy órával később lesz.

Szóval ők azt is tudni szeretnék, amit lehet, hogy a szülő sem tud, és az meg még idegesítőbb lesz, és próbálod eltusolni a helyzetet.

Na de nézzük meg, hogy mi van emögött a türelmetlenség mögött, vagy most akkor minek nevezzük egyáltalán?

Hívatjuk türelmetlenségnek abszolút, csak mi lenne, ha nem ítélnénk meg, nem tartanánk ezt problémának, hogy val Mert ez kicsit ez egy ilyen negatív dolognak tűnik így a hétköznapokban, nem? hogyha valaki türelmetlen, az az nem tud várni, az valamilyen ö olyan állapot, ami ami nem jó senkinek, de most ahogy így egy pár perce beszélünk róla is feltűnhetett, hogy nem biztos, hogy ez csak rossz lehet, de nem baj, ha türelmetlenségnek hívjuk szerintem.

A Krisztián megtestesíti az abszolút türelmet ebben a beszélgetésben.

Amúgy is egyébként, de most meg, hogy erről beszélgettünk így kicsit, hogyha rád is nézek, akkor olyan, mint egy így a a peremén a látásomnak, mint egy kis zen budha, aki ott ül, és megvárja, hogy majd mire jutunk ezzel a dologgal kapcsolatban, és neki teljesen mindegy, hogy mire fogunk jutni.

De >> azért ha esetleg lenne mondandó a türelemről türelmetlenségről >> vegyük ki az időt, és akkor minden megvan, és akkor zen buddhista lettél.

Ez olyan jó, mint az engedd el.

Igen. >> Úgyhogy egy kicsit jó, tehát hogy vegyük ki az időt.

A >> kiveszed az időt ebből a fürdőszobából is például, hogy mindegy, hogy mikor készül el.

Megyünk egy folyamatban, ténykedünk, haladunk, megvan az, hogy ki hogyan dolgozik, megvan a ritmusa.

Tudom azt is, hogy a burkoló egyébként miért mondta így.

Én viszont csak kedden délután fogok odaérni, amivel ő számolt is egyébként előre.

És egyébként azért nem jött, mert ő akkor úgy csinálja, hogy én arra a munkafolyamatra akkor délután is ne kelljen neki kétszer vagy háromszor pakolni.

Ez nagyon szépen alakul, nagyon szép kádunk van, nagyon szép minden készen van, már csak a burkolásra vár, de mivel szeretnénk padlófűtést is, azért az meg még rám vár is az én technikai tudásomra, és ezt már fejben vagy ötször 10szer már összeraktam, és én arra várok, hogy ezt akkor ezt holnap délután én ezt a munkálatokat befejezem, de addig meg nem tudjuk ezt megcsinálni, amíg ő föl nem rakta a falra a burkolatot.

Szóval, hogy ez most várt magára.

Szóval várunk most egymással a kis borkolóval, és most megvártuk egymást, és kedden délután lesz a találkozási pontunk.

Szóval >> mindenképpen ebből az jött ki, amit mondtál, hogy az el amikor türelmetlennek érezzük magunkat és zavar, akkor akkor érdemes információkat találni az arra, hogy meg tudjuk nyugtatni az elménket, nem?

Tehát, hogy amikor így nagyon sok elvárás van benned, >> akkor válsz ugye türelmetlenné olyan értelemben, hogy frusztráltál.

És és amikor így jön föl ez a sok feszültség, hogy és azzal ugye az elme felhangosodik, hogy de miért nem, de mikor már, akkor igazából információség is van.

És ez a gyerekeknél is működik amúgy, hogyha most is az úton, mikor elmondtam nekik, hogy figyelj, itt látod, hogy az úton szembe is mennyi autó jön, ebben az irányban is mennyi, milyen a forgalom, akkor nem tudjuk ezt most meghatározni, nem tudjuk kiszámolni, mert még ah és akkor mutattam a térképen, hogy nézd, még az egy nagy város, amihez odaérünk, és ott még ugye mennek a dolgozók is haza, ahogy mi is szoktunk délután vagy este, és akkor olyankor sokan vannak, és akkor így már nem ott tartunk, hogy frusztrált, hanem már kíváncsi, hogy ja, mi van-e mögött, és ha van egy pár olyan információ, amivel megnyugszik az elme, akkor már nem lesz olyan terhelő ez a ez a türelmetlenség.

Mondjuk és itt is ugye amikor elmondta nekem, hogy mi van, hogy a burkoló miért holnap jön, akkor máris azt mondtam, hogy ja oké, tök jó, hát ezt akkor igazából tényleg pikpak meg fogja tudni csinálni. >> Ennyire egyszerű lenne?

Hát, hogyha végigvezeted a folyamatot és ismered a folyamatot, mert ugye azért is vagy néha türelmetlen, mert nem tudod, miután mi következik, és információ hiányba vagy.

És ezt most mindenre >> értjük.

Például az, hogy én szülőként mondjuk akkor a gyereknél, hogyha én türelmetlen vagyok, akkor például, hogy a gyereknek el kell mondani háromszor, négyszer, ötször, hogy mit miért csinálunk, hogy ő neki ez rögzüljön, mert én tudom, hogy mit miért csinálunk, és hogy miért kell akkor felkelni, ahogy csináljuk, miért kell így menni az iskolába, miért kell úgy menni az oviba.

És én ugye átlátom a folyamatot, mert nyilván én már voltam ott, de a gyerek lelkesedben várta az iskolát, és hogyha nincsen neki elmondva, hogy ott mi fog történni, akkor általában ő benne csalódás történik, és akkor a lelkesedésből akkor már türelmetlenség és egy ilyen ellökés következik.

Szóval, hogy csomó frusztráció, ahogy a Zsuzsi mondta itt az elején, hogy az következik belőle.

És hogyha ott elmondjuk, hogy ott mi fog történni, tehát hogy az órán szépen csöndbe kell lenni, ott figyelni kell a tanárra, merthogy ott fogtok tanulni.

Ez még nagyon furcsa lesz, mert hogy az oviba ez még nem így volt, mert hogy ott is már voltak egy-egy ilyen órák de de hogy ott másképp alakulnak, ott még nincsen teljesítmény, itt meg már viszont van teljesítmény.

Szóval ha mindent ilyen pontosan szépen elmondunk, hogy mi hogy fog történni, mintogyha mi is ott lennénk abban a folyamatban, akkor így tudom jól átadni a az információt.

Nem adom át, akkor ő lehet, hogy várni fogja a lelkesedéssel.

Lásd mondjuk azt, hogy én várom, hogy elkészüljön a fürdőszoba, és mikor nem készül el, és vagy nem úgy alakul a gyereknek az iskola, akkor jön benne egy csalódás, és akkor jön a frusztráció.

És ez nyilván a türelem, a türelmetlenséghez hozzákötök egy negatív érzést.

A frusztráció az nyilván mögötte egy düség, vagy egy feszültség [torokköszörülés] van mögötte.

És lehet, hogy akkor ez így berögzül már egy ilyen viselkedési mintába, hogy akkor hogyha nem tudom a fürdőszoba most nem készül el, és én mindig nyugtatom a zsit, hogy nagyon szép lesz ez a fürdőszoba, és még csak utána fog jönni a festő.

Szóval, hogy még a vizessel még föl kell raknunk akkor a szanitereket, meg akkor még föl kell raknunk akkor a a bútort, be kell állítanunk, akkor utána még jönnek a csapok, és utána jön még csak a festő. [horkantás] >> És ez rendben van.

Tehát, hogy nincs ezzel gond, ha az ember tudja.

Meg a másik, ami így most még így feljött, hogyha a és a gyerekeknél is ugye ezt igyekszünk nekik megmutatni, hogyha valamit nagyon várok és türelmetlen vagyok így látszólag, ugye rajtam van ez az érzés, akkor és már elmondtuk ezeket az információkat, amivel az elmét egy kicsit ugye le tudjuk nyugtatni, akkor a következő kérdés az lehet, hogy oké, és hogyan tudnám magam jól érezni addig is?

Mert ugye amikor türelmetlenek vagyunk, akkor elugrunk a jövőbe, és amikor én a jövőben vagyok, akkor nem tudom élvezni a jelent.

És hogyha erre rámutatunk, akár saját magunknak is kérdezhetjük, vagy a gyereket, hogy oké, tehát elmondtuk, hogy még lehet, hogy ennyi óra, lehet, hogy annyi óra, gyere, mi az, amit játszhatunk itt addig, amíg amivel elütjük az időt, hogy jól érezd magad addig is, mertogy ez egyfajta ilyen vagy-vagyból működés, hogy csak akkor fogom jól érezni magam, ha ott vagyok már, ahova szeretnék menni.

De közben a jelenben ott van egy csomó lehetőségem, amivel ha foglalkoznék, akkor lekötném a figyelmemet és az energiámat, és még lehet, hogy még örömöt is tudnék megélni, tehát élvezhetném a pillanatot, és akkor sokkal hamarabb eljön az idő ahhoz, hogy ott legyek, ahova tartok.

Szóval ott egy következő kérdés az az lehet, hogy oké, és hogyan tudnám addig is nagyon élvezni ezt, akár ezt az utat, vagy akár ezt a pár napot, amíg nem készül el a fürdőszoba.

Úgyhogy én most ezzel megyek, hogy hogy egyrészt beleképzelem magam abba a szituációba, hogy már használom ezt a gyönyörű…

Említett entitások

Témák

  • felújítás
  • türelmetlenség
  • lelkesedés

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „#129. Türelmetlenség, vagy csak túl nagy a lelkesedés? – avagy miért nem készül el soha időre a felújítás”

Miről szól ez az epizód: „#129. Türelmetlenség, vagy csak túl nagy a lelkesedés? – avagy miért nem készül el soha időre a felújítás”?

Az epizód Koller Zsuzsival és Koller Krisztiánnal beszélget a türelmetlenség és a lelkesedés közötti különbségről. Gyakran összekeverjük a kettőt, mert mindkettő a jövőbe tekintést jelenti, de míg a türelmetlenség frusztrációval, addig a lelkesedés örömmel és izgatott… Az epizód a Tudatos család podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 08. 17..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „#129. Türelmetlenség, vagy csak túl nagy a lelkesedés? – avagy miért nem készül el soha időre a felújítás”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Palkó Zs, Koller Zsuzsi, Koller Krisztián.

Milyen témákat érint ez az epizód: „#129. Türelmetlenség, vagy csak túl nagy a lelkesedés? – avagy miért nem készül el soha időre a felújítás”?

Fő témái: felújítás, türelmetlenség, lelkesedés.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „#129. Türelmetlenség, vagy csak túl nagy a lelkesedés? – avagy miért nem készül el soha időre a felújítás”?

Megjelenés: 2025. 08. 17.. Hossz: 41 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/tudatos-csalad-podcast/129-turelmetlenseg-vagy-csak-tul-nagy-a-lelkesedes-avagy-miert-nem-keszul-el-soh-6c27a282

Több epizód a Tudatos család podcast-ből