Tudatos család podcast

#146. Nem kell motiváltnak lenned, hogy elindulj - az első lépés fontosabb, mint a lelkesedés

· PT29M7S

Összefoglaló

A Tudatos Család podcast #146. epizódjában arról beszélgetnek Koller Zsuzsi és Koller Krisztián, hogy nem érdemes a motivációra várni az elindulással. Hangsúlyozzák, hogy az első lépés megtétele, még motiváltság nélkül is, fontosabb a lelkesedésnél. A cselekvés következménye…

Röviden

Műsor
Tudatos család podcast
Megjelenés
2026. 01. 09.
Hossz
29 perc
Szereplők, említett nevek
Koller Zsuzsi, Koller Krisztián
Témák
motiváció, első lépés, cselekvés, tudatosság
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Nem az hozza meg az örömöt, hogy hogy mit mit szeretnék csinálni, hanem amikor már megtettem, az annak az eredménye lesz az öröm és a sikerélmény is annak az eredménye, hogy léptem egyet előre, annak ellenére, hogy nem volt hozzá kedvem.

Pont minél inkább nincs kedvem, és meglépem, szerintem annál nagyobb hajtóerővé tud válni egy dolog. >> Akár van kedvem, akár nincs, akár motivált vagyok, akár nem, megcsinálom.

És hogyha ahhoz én fűzök egy pozitív érzést, és azt elismerem, akkor szerintem ez egy ilyen körfolyamatba el tud indulni, hogy a tetthez, mindegyik tettemhez tudok egy lelkesedést kötni, a lelkesedést meg el tudom ismerni, [zene] akkor utána jön egy következő tett, amibehez megint egy pozitív érzelmet kötök, és azt megint elismerem, hogy ez a hármasság, ez elindítja [zene] automatikusan magát a motivációt, a lelkesedést bennünk, és márpedig azt hozza meg a lelkesedés, hogy én cselekszem valamit. >> Nekem nagyon segít az, amikor fölteszem azt a kérdést, hogyha nincs kedvem valamihez, hogy hogy a holnapi énem örülne-e, hogy ezt ma megtettem, vagy mi mit szólna hozzá?

Mi lenne, hogyha idén nem várnánk arra, hogy megérkezzen a motiváció, hanem tennénk mondjuk egy-egy lépést előre, és megvárnánk, hogy mi következik ezután?

Erről szeretnék ma veletek beszélgetni Koller Zsuzsival és Koller Krisztiánnal.

Az újév jegyében is eszembe jutott ez a téma, de egyébként bármikor szerintem hasznos lehet, merthogy nemrég hallottam egy mondatot a motivációval kapcsolatban, és engem nagyon megfogott.

Kíváncsi vagyok a ti véleményetekre, meg hogy egyáltalán, hogy is vagyunk mi ezzel.

A mondat valami olyasmi volt, hogy ne várj a motivációra, ne várj arra, hogy motivált legyél, hanem először csináld a dolgodat, és a motiváció meg fog jönni.

Na most ez egy teljesen más kör, mint amit szerintem egyébként gondolunk róla, mert azt várjuk, hogy motiváltak legyünk, és majd ha motiváltak leszünk, akkor azokat a dolgokat meg jól meg fogjuk csinálni.

Szóval nektek mi az álláspontotok így a motivációról, vagy ti mennyire értetek egyet ezzel a mondattal? >> Én teljes mértékben azzal értek egyet, hogy a hát én emlékszem, hogy amikor elmegyek edzőterembe, hogy az elején mennyire nem volt kedvem elmenni.

Nem voltál motivált? >> Hát mondjuk így, hogy nem.

Csak úgy a fejben elhat hát el kellene menni, de hát a a kedv az nem olyan sok, mondjuk így.

És elsőn mikor elmentem, akkor még nem is éreztem jól magamat, de utána elkezdtem többször többször járni, és hát megismertem azt, hogy hogyan működik a testem és szerintem egy szokást alakítottam ki ezzel, és nem az volt a cél, hogy én izmos legyek, hanem az, hogy egészséges legyen a testem.

Szóval, hogy semmiféleképpen nem teljesítmény túrába mentem el ezzel kapcsolatosan, hanem hogy szokást alakítsak.

És ugyanígy voltam az otthoni tornázással is, az otthoni sportolással, hogy mindig egy ilyen kis apró lépést teszek meg azért, hogyha én változtatni szeretnék valamint.

Tehát jön egy ötlet, hogy akkor valamit meg kellene csinálnunk.

Egy cél, mondjuk egy motiváció.

Mondjuk ez is lehet motiváció, de én ezt nem így hívom, hanem azt mondom, hogy csinálok egy tervet magamnak, hogy én hogy érezném, mitől érezném jól magamat a bőrömben.

És hogyha én jól érzem magamat a bőrömben, vagy legalábbis én azt gondolom, van egy ilyen érzés mögötte, hogy ú, hogyha én most elmegyek, akkor én attól jól fogom magamat érezni.

Na, ez az illúziókergetés legalábbis szerintem, hanem hanem odamegyek és elkezdem tett szintjén ezeket a dolgokat csinálni, és ahogy elkezdem, akkor úgy kérdezem közben, hogy ez nekem engem kikapcsol, hogy ez örömteri-e nekem, hogy ez jól esik-e nekem, hogy engem ez érdekel ez a téma.

És ahogy kitalálok valamit, akkor mindig ezt így feljön, és akkor úgy utánan nézek, hogy akkor mi ennek a háttere, és utána nekiállom csinálni, tehát hogy a tetteket hozzárakom.

És abból nézem meg, hogy nekem abból mi az, ami működik, és mi az, ami nem működik.

És ez nekem mondjuk most beszéltünk egy edzésről, de nem tudom, beszélhetünk mondjuk egy lakásfelújtásról is, vagy egy ilyen villanyvezeték szerelésről is.

Most nem a bekötésről beszélek, mert ahhoz nyilván kell a villanyszerelő, de hogy alapvetően mondjuk így ezeket a lakásfelújításos dolgokat én nagyon-nagy örömmel csinálom, és például nem tudom, csináltam már tetőt, szóval, hogy kötöttem be vizet, nem tudom, villanyvezetékeket véstem be a falba, és engem mindig az volt, hogy hát ilyen nagyon óckodtam tőle, hogy nem, hogy úristen, meg tudom én csinálni. el is bizonytalanodtam magamban, és amikor elkezdtem ezeket csinálni, akkor mindig addig csináltam, amíg jó nem lett.

Szóval, hogy egy ilyen kis sikerélmények mentek hozzá, hogy mikor ott vagyok, ó, akkor hogyha ezt más meg tudja csinálni, akkor én is meg tudom csinálni, és akkor nekem mi ebbe a jó, és akkor megtalálom így nagyjából benne a dolgaimat.

Szóval és elkezdem érvezni ezeket a dolgokat, és így már motivált leszek attól, hogy van sikerélményem.

Az jut eszembe, hogy így az évek alatt, amikor ilyen sztorik voltak, amikor meséltél, hogy de lehet, hogy nem pontosan így volt, de nekem úgy maradt meg az emlékeimben, hogy amikor valamit meg kellett csinálni, akkor a saját tudásod alapján elkezdted megcsinálni.

És menet közben, ahogyan esetleg valami nehézségbe ütköztél, vagy valami információhiány volt, ott kezdtél el utána nézni, és valahogy utána jött mindig az, hogy hogy már lelkes voltál, mert hogy volt valami, amibe beleütköztél, nem tudtad, és akkor megtudtad, és akkor de jó, mert hogy tehát hogy >> nem, mert tanultam valamit abból fejlőt.

De hogy nem akkor voltál lelkes, amikor elkezdted, mert akkor igazából egy feladat volt, mert ezek feladatok, még egy jegyzőterem is egy feladat az elején, hanem így menet közben, amikor meg még a tudásod is bővült, akkor lettél hirtelen >> lelkes. >> Lelkes. >> Így van.

Ez most így van a kerítés éppen ker a kerítésnek a filmlapjait szerkesztettem most hétvégén össze, és nagyon élveztem, hogy nagyon gyönyörű gyönyörűt alkottam.

Szóval tényleg alkotás lett belőle és nagyon élvezem és az elején nem tudtam, csak hogy úgy közben ki kellett gondolni, hogy akkor a derékszögő az az hogy lesz derékszögők benne, meg hogy fog felfeküdni, meg hogy a a már a >> matricát előre le kell húzni, hogy ne utólag kelljen kaparni itt.

Hát szóval nagyon élveztem most a hétvégén is ezt a dolgot.

Az jutott még eszembe, hogy egy csomószor ez olyan, mint ha most egy kerítést említesz, hogy az elején, ha a lelki személy előtt látod is, de egyébként még nem látod.

Tehát van egy csomó olyan feladat, ami nem tudom, biztos alapot kell ott is rakni.

Most nem akarok ilyen szavakat mondani.

Ami csak úgy van. >> Tehát a lelki szemeid előtt lehet, hogy ott van, de a valóság még egyelőre csak így, nem tudom, egy-két vasbeton kiáll a földből. >> Hát van egy folyamata a fejemben.

Igen, meg mi is elképzeljük, hogy elmegyünk a konditerembe és akkor ú kettő perc múlva én ki leszek pattintva és akkor közben ugye ott vagy, és hát nem mindegy, hogy mi akkor a mi mit mivel eszel, hogy neked a tested hogy reagál, mondjuk egy szénhidrátra vagy szénhidrátos vagy fehérjés, és akkor milyen súlyok mondjuk akasztják meg a válladat és így van a kerítésnél is így van, hogy akkor a zár most, hogy egy kent-vel odébb vagyunk, akkor az most hova fog kerülni ez a zár?

Meg, hogy akkor kiderül, hogy az oszlop az tulajdonképpen nem is egymagas, úgyhogy hát akkor föl kellene építeni egymagasságra, hogy a szemnek jól nézzen ki, mert hogy nálunk ilyen a terek az egy ilyen hát egy lejtőm van így szemből, és nagyon nehéz megállapítani, hogy mi a sík, tehát ilyen apró cseprő dolgok így összejönnek, meg hogy akkor hogy nyitódik ki a kapu, hogy az hogy ütközik a a az ütközőnek, mert idáig másképp ütközött, és akkor miért ne legyen már akkor középen az ütköző?

És miért nem kell az egyik felén vagy a másik felén lenni?

Meg akkor az oszlop el van füülve egy kicsit, de akkor a fedlap az hány centivel lógjon túl meg hol nem.

Szóval, hogy egyébként van egy pár ilyen fölrak, akkor ezt ma megcsináljuk, de éppen nem végeztünk, mert közbe közbe jött még vagy három- négy olyan dolog, amit közben tanulunk meg, hogy úristen, hát ez a folyamatban én nem gondoltam át, és mégis mikor csináljuk, akkor akkor az ott van.

És én ezt kimondottan élvezem, nagyon sok mindenki erre ideges lesz, és hogy ott megy el szerintem a motiváció.

Például a a srác, akivel csinálom ezt a kerítést, ő is így gondolkodik közben, hogy akkor mikor mit kellene csinálni.

És mondtam, hogy figyelj, egy folyamatot vigyünk végig, mert akkor les sikerül megyünk és akkor tudunk menni tovább, mert ugye ezek most nem látványos, mert mondjuk egy zárat felrakni, de hogyha nincsen zár, akkor az igen jelentőség teljessé válik egy kapunál mondjuk, vagy hogy nem tudod a kulcsot elfordítani, vagy ilyesmi.

Tehát hogyha nem jó a funkció, akkor egyébként meg minek, ugye?

És akkor így hát vannak ezek is.

Ezeket én nagyon élvezem, amikor problémába ütközünk, hívhatjuk így is, de én erre azt tudom mondani, hogy ez nem probléma, hanem hogy akkor megint tanulok valamit arról.

És ilyen szépen apró dolgokból egyszer csak készen lesz.

És én azt gondolom, hogy mindig ilyen ezek az egy lépéses dolgok engem ezek tudnak megmotiválni engem. >> Itt már a motivációnak a fenntartásáról beszélgetünk, vagy esetleg az újraépítéséről.

De Zsuzsi közben neked mi jött a motiváció? >> Nekem az jött, hogy hogy meg kell tenni a lépést akkor is, ha nincs kedvem.

Annyira nagyon sokszor van ez nálam is.

Nálam most pont a sportnál, mert változtak így a dolgaim, így a heti beosztásom, és máshogy kell kitalálnom ezt az egészet, és és ugye van valami, ami eddig működött, és már nem működik.

És nagyon sokszer így megakadunk ebben az átmeneti fázisban.

És most nagyon kell keresnem a motivációmat ebben, hogy hogyan fogom ezt csinálni.

És ebben nagyon jó motiváció egyébként vagy lelkesítő a Krisztiánt látni, hogy ő saját magát lelkesíti ebben.

És szerintem talán itt van a kulcs, hogy hogy ezt nem kívülről kell várni, hanem hanem magunkban megtalálni, addig keresni, amíg ott nincs.

És talán az első, amit meg tudunk találni, az első pont ebben az az, hogy megteszünk akkor is egy lépést, ha nincs hozzá kedvünk.

Tehát ha még nincs meg a motiváció, akkor is elmegyek mondjuk akár egy edzőterembe, vagy akkor is elkezdem ezt a munkát megcsinálni.

Ezt a folyamatba beleállok, mert amikor elkezdem és megteszem az első lépést, és az első eredmények megjelennek, akkor azt ha azt elismerem, akkor tudom az első motivációt magamnak megadni.

Tehát, hogy hogyha valaki hajlandó a annak ellenére, hogy nincs kedvem mégis elmenni, és ott amikor már megtette azt az első lépést, utána hazamegy, és ezt az egy lépést megünnepli, vagy elismeri, hogy ah de jó, hogy elindultam, legalább elindultam.

És hát tényleg el tudjuk engedni azt az elvárást, amit a Krisztián is mondott, hogy itt két perc múlva már izmosnak kell lennem az első edzésen, mert egyébként az elmén képes ilyen teljesen iracionális elvárásokat vetíteni magunk elé, hogyha ezt így el tudjuk engedni és csak úgy meg tudjuk nézni, hogy de jó, hogy elmentem, elindultam és majd nem tudom, hogy mikor, de majd olyan testet építek, amilyen amilyenre valójában vágyom, vagy úgy fogom érezni magam a bőrömben, ahogy szeretném, ahogy mindig is szerettem volna.

És az a az a cél, az ami elkezd engem motiválni, de ehhez azt az első lépést meg kell tennem akkor, csak hogyha nincs kedvem.

Szóval o ilyen érdekes, hogy szerint nagyon sokan vagyunk úgy, én is voltam, amíg rá nem jöttem, hogy hogy nem a nem az hozza meg az örömöt, hogy hogy mit mit szeretnék csinálni, hanem amikor már megtettem, az annak az eredménye lesz az öröm és a sikerélmény is annak az eredménye, hogy léptem egyet előre, annak ellenére, hogy nem volt hozzá kedvem, pont minél inkább nincs kedvem, és meglépem, szerintem annál nagyobb hajtóerővé tud válni egy dolog.

És ugye egy szokást alakítunk ki, és nekünk van egy családi szlogenünk ezzel kapcsolatosan, hogy ez nem kell kérdése. >> Igen.

Én csak azt szoktam mondani, ezt már szerintem beszéltük, hogy nincs kedvem, de ezt senki nem kérdezte, és akkor megyek és csinálom tovább.

Tehát, hogy akkor így nevetek magamon egyet, hogy tényleg amúgy kitől várom, hogy megdicsérjen érte, vagy hogy mondja, hogy Zsuzsi, indulj már el, és csináld meg azt a nem tudom, kukoricafőzeléket, vagy bármit, amit a gyerekek szeretnének vacsorázni.

Nincs kedvem, de már így nevetek rajta, mert tényleg attól függetlenül, hogy nincs kedvem, attól még meg kell csinálnom.

És akkor már mi van akkor, hogyha választhatom azt, hogy ezt akár örömmel is csinálom, vagy legalább nem húzom fel magam rajta, hogy meg kell csinálnom.

Már az is szerintem egy jó elindulás a motiváltság felé, vagy a lelkesedés felé, hogyha észreveszem, hogy mi mindenen húztam fel magam idáig, mint ahogy a a Krisztiánnak ez a kerítésfelújításos, szerintem ez egy nagyon életszerű helyzet, és nagyon sokunknak lehet ilyen felismerése a hasonló folyamatokban, hogy hú, hát amikor elakadtunk abban a dologban, akkor én mennyire fölhúztam magam.

Ha ezeket felismerjük és abbahagyjuk, rengeteg energiát megspórolunk egyébként. >> Sőt teremtőerővé megy á sokat.

Igen. >> Tehát, hogy például, hogy nem állt össze tegnap valami.

És akkor egyből forognak a fogaskerekek, hogy oké, remen, de melyik a legészszerűbb megoldás erre, ami racionális, és nagyon abba kell gondolkodnunk, hogy racionálisan oké.

És például ez a zár nyelvet, hogy meg kell, hogy csináljuk, hogy ugye két centivel odébb vagyunk.

És egyből a legegyszerűbb megoldást már mondtam is a szakembernek, hogy akkor ezt szeretném, hogyha így csinálunk.

Ez a leggyorsabb és a leghatékonyabb és a legszebb is.

Tehát hogy hogy nem kell ott szétvágni akkor megint mindent és akkor lebontani és akkor újra kezdeni mert képesek vagyunk erre is egyébként, hogyha kell, tehát hogy visszabontjuk azt, hogy tehát hogyha valami nem jól sikerült, azzal sincsen baj, de hogy alapvetően szerintem…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „#146. Nem kell motiváltnak lenned, hogy elindulj - az első lépés fontosabb, mint a lelkesedés”

Miről szól ez az epizód: „#146. Nem kell motiváltnak lenned, hogy elindulj - az első lépés fontosabb, mint a lelkesedés”?

A Tudatos Család podcast #146. epizódjában arról beszélgetnek Koller Zsuzsi és Koller Krisztián, hogy nem érdemes a motivációra várni az elindulással. Hangsúlyozzák, hogy az első lépés megtétele, még motiváltság nélkül is, fontosabb a lelkesedésnél. A cselekvés következménye… Az epizód a Tudatos család podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 01. 09..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „#146. Nem kell motiváltnak lenned, hogy elindulj - az első lépés fontosabb, mint a lelkesedés”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Koller Zsuzsi, Koller Krisztián.

Milyen témákat érint ez az epizód: „#146. Nem kell motiváltnak lenned, hogy elindulj - az első lépés fontosabb, mint a lelkesedés”?

Fő témái: motiváció, első lépés, cselekvés, tudatosság.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „#146. Nem kell motiváltnak lenned, hogy elindulj - az első lépés fontosabb, mint a lelkesedés”?

Megjelenés: 2026. 01. 09.. Hossz: 29 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/tudatos-csalad-podcast/146-nem-kell-motivaltnak-lenned-hogy-elindulj-az-elso-lepes-fontosabb-mint-a-lel-0e89c835

Több epizód a Tudatos család podcast-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból