Tudatos család podcast

#67. Hányszor hagyod figyelmen kívül a tested jelzéseit?

· PT28M46S

Összefoglaló

A Tudatos család podcast #67. adásában Koller Zsuzsi és Koller Krisztián arról beszélgetnek, hogyan figyeljünk jobban testünk jelzéseire. Felmerül, hogy az étrendek és tanácsok gyakran figyelmen kívül hagyják a test egyedi igényeit. Kétféle sportolási módot különböztetnek meg…

Röviden

Műsor
Tudatos család podcast
Megjelenés
2023. 09. 03.
Hossz
29 perc
Szereplők, említett nevek
Koller Zsuzsi, Koller Krisztián
Témák
egészségtudatosság, testi jelzések, étrendek, sportolás
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

[Zene] egyszerűen az marad ki az összes ilyen étrendből vagy vagy jó tanácsból hogy nincs két egyforma igényű test tehát mindenkinek a mennyiségi összetételbeli igénye teljesen eltérő és ugye senki kívülről eztem n tudja megmondani tehát m kellene ahhoz hogy arra tanítsuk meg a gyerekeinket hogy a saját testük igényeit fedezzék fel és figyeljék sportol is lehet kétféleképpen lehet bántóan sportolni egy önsanyargató módon így van hogy már pedig én megettem ezt a süteményt akkor kimeg és akorésből és akkor kimegyek és akkor én most nem tudom lefutok 15 km-t mert két süteményt ettem vagy azért megyek el sportolni hogy elfussak az érzelmeim elől vagy vagy bármiér is de hogy nem az a lényege hogy ez örömteri mozgást legyen vagy hogy örömöt a okozzak a testemnek hanem azért mert valamit el akarok fedni valamit bizonygatni akarok vagy az ítéleteimre nem akarok ránézni vagy a sérelmére nem akarok ránézni szóval hogy valaki vagy hogy vagy pont úgy büntetni akarom magam ha hálás tudsz lenni a testednek ahogy a zsuzsi is mondja hogy hogy életben tart téged és általa tudsz tapasztalni tapintani az érzéseket is a tested által tudod megélni tehát minden ami amiért érdemes embernek lenni ezen a bolygón az tulajdonképp ahhoz a testednek köze van és hogyha csak azt azt el tudjuk kezdeni hogy a testünknek az aktuális kinézetét vagy tünetelését különválasztjuk a szeretetétől tehát mint ahogy a gyermekemet is képes vagyok szeretni akkor is ha rosszalkodik mert az csak a viselkedése nem a személyisége tehát a testemmel is tudok így bánni hogy akkor is szeretlek ha most egy kicsit ilyenebb vagy olyanabb vagy kicsit nagyobb vagy vagy löttyettebb vagy vagy nem tudom milyenebb vagy akkor is szeretlek és gyere id húzom magamhoz és besz beszéljük meg hogy hogyan tudjuk ezt még jobban csinálni nem megítélve őt hanem megnézve hogy mi az ami tud tud esetleg mindkettőnk számára tehát mint egy csapat vagy mint egy együttműködés élni tovább és úgy teremteni a az életünket a fizikalitásunkat is ahogy az nekünk könnyedén [Zene] működik és vajon neked a tested a barátod erről fogunk ma beszélgetni koller zsuzsival és koller krisztiánnal sziasztok szia szóval nektek a testetek a barátotok most már igen így fogalmaznék egyre inkább azért gondoltam ezt a témát hozni mára mert ez a jelenség szerintem nagyon gyakori hogy nem feltétlenül bánunk kedvesen a testünkkel mit értünk azalatt hogy nem bánunk kedvesen hát egyrészt azt hogy nem feltétlenül figyeljük a jelzéseit nem feltétlenül azt és annyit adunk neki akár ételből folyadékból mozgásból mint amennyit mondjuk igényelne és gondolom hogy nem csak ezen az úton módon tudjuk bántani a a azt a azt a kedves testet aki egyébként minden nap fölkel és megcsinálja azt amit meg kell csinálnia és nem tudom hát most ha még maradunk így egy kicsit a női vonalon akkor ehhez még tudunk társítani bántójelzőket egy kis elégedetlenséget is n talántán és az egyébként is úgy rossz ahogy van a gondolati bántás is bántás és az érzelmi bántás is bántás szóval hogy szerintem így áll össze hogy hogy van az hogy mi az amit eszek tehát hogy táplálom a testemet mennyi vizet iszok szóval hogy ez mind-mind ilyen fizikai táplálás de amiről ugye te beszéltél az pedig egy gondolati érzelmi bántás is lehet a testtel kapcsolatosan és ezt nagyon a sokan nem gondolják azt hogy úristen ezzel tényleg bántom a testemet pedig igen azzal is bántom ezért akartam hogy lássuk azt hogy nem csak egy síkon létezik ez a dolog pedig mondjuk a fizikai sík az lenne talán még a az egyszerűbb verzió mertogy tudjuk hogy emberek vagyunk emberi test mire van szüksége annak a testnek de itt azért óriási benézések szoktak lenni az hogy így bánunk a testünkkel ugye zsuzsi azt mondtad hogy most már a barátod a a tested krisztiánról visszamenőlegesen sok beszélgetésben elhangzott tudjuk hogy ő egyébként így mindig rendben volt vagy te mindig rendben voltál a testeddel képzeld el hogy nem mert hogy például a vízivászattal néha problémáim vannak és összeakadok ezzel és ez erre nem szoktam figyelni úgyhogy nekem is vannak nekem nem gondolati vagy érzelmi bántásaim vannak hanem nekem azt hogy például nem jól táplálom vagy megfeledkezem róla mert annyira benne vagyok a nem tudom a kis flow állapotomban hogy ezekről így elmegy a figyelem és nekem is ugyanúgy kell figyelni rá csak hogy ugye most oké hogy gondolati szinten megbeszélem vele vagy érzelmi szinten nem bántom a testemet vagy elégedett vagyok a testemmel de így viszont nekem még fizikálisan vannak ilyen kis kis problémáim mondjuk vagy sebezhetőségeim a testemmel kapcsolatosan van olyan amikor jól bánunk a testünkkel és most hirtelen nálatok a lányok jutottak eszembe hogy egyébként a gyerekekre gondoltam hogy ők még azért egészen máshogy látják a világot meg talán saját magukat is hogy van olyan amikor egyébként jók vagyunk magunkkal abszolút szerintem a legtöbb gyerek úgy jön a világra vagy a legtöbb ember hogy jobban van a testével és felfedezi hogy milyen milyen nagyszerű vannak végtagjaim meg tudok vel vele bánni fel tudom fedezni hogy mi mindenre jó a testem tehát van ez a fázis amikor ezt felfedezzük és örülünk neki csak aztán ahogy telik múlik az idő meg ahogy felvesszük szerintem a környezetünkből a a viselkedéseket vélekedést kapcsolódást a testhez mondjuk akár a szüleinktől is szerintem a legritkább esetben van az hogy hogy azt tudjuk megtanulni a a szüleinktől hogy hogy mennyire mennyire szeretettel és kedvességgel törődnek a saját testük vagy úgy viszonyulnak hozzá hogy hogy nem úgy néz a tükörbe mondjuk a a szülő hogy jaj már megint hogy nézek ki egy csomó mindent elhiszünk nem hogy az úgy jó ahogy mondják itth ha csak a az evésre gondolok hogy kinek a gyerekkorában nem hangzott el hogy nem tudom most onnantól kezdve hogy addig nem kapsz desesszertet amíg meg nem eszel mindent ami a tányérodon van bár mennyi is volt azon a tányéron ugyebár szóval hogy és elhisszük hogy ezek így működnek és hogy nem nem az számít hogy kéred-e hanem hogy mi a külső behatás mi a fel utasítás igen nálunk volt egy ilyen még a mai napig is így az emlékeim benne van hogy mikor azt mondják na egyél még egy tányérral na gyere csak egyé már csak ezt az egy csirkecombot még edd meg és ez a szeretve etetni de hát ez egy etetve szeretni szeretve etetni igenigen hogy így így beletukmálom tehát hogy nem nem nem hagyom meg azt a másik félnek hogy oké neked ennyire ennyire van igényed szükséged a testednek tehát hogy még arról is legy hogy megnézem hogy a másiknak mennyi lenne elég hogy ő neki az ő mércéje alapján neki mennyi lenne elég és ezt nyomja rám és ilyenkor van az hogy nem tudom el elkezd feszíteni a hasam és akkor úristen miért ettem ennyit és akkor ha visszapörgetem az eseményeket ja értem hogy azért ettem ennyit mert egyébként tukmárták vagy mindig telekellett hogy egyed magad mert az volt az elégedettségnek a mércéje vagy nem is tudom a és most van az hogy most már azért tudjuk hogyha nem eszem t magam vagy tudom hogyha azzal a négy-öt falattal kevesebbet eszem mint ami ott van a tányéron akkor lehet hogy pont elég az a testnek szóval hogy mindig így kérdésben lehet lenni a testel hogy neki e erről nekem az jutott eszembe hogy szerintem a legfőképpen az marad ki a számításból hogy nincs két egyforma test nem tehát hogy így próbálják így uniformizálni az adagokat meg hogy mik a mik az étrendek amik amikre figyelni kell hogy minden tápanyagot megadjál a testednek és egyszerűen az marad ki az összes ilyen étrendből vagy vagy jótanácsból hogy nincs két egyforma igényű test tehát mindenkinek a mennyiségi összetételbeli igénye teljesen eltérő és ugye senki kívülről ezt nem tudja megmondani tehát m kellene ahhoz hogy arra tanítsuk meg a gyerekeinket hogy a saját testük igényeit fedezzék fel és figyeljék és nyilván szülőként próbálod segíteni hogy hogy hogy adja meg a testének ami mindenképpen k kell neki hiszen hogyha rájuk bízzuk akkor sokszor nem ennének egész nap csak nyalok át tehát nyilván vannak határok de attól még mi lenne ha odatennénk azt a szempontot is hogy hogy és a testedet hogyha megfigyeled akkor kér még abból a rántott húsból vagy a nem tudom két szelet süti után a harmadikat még a a gyomrod is kívánja vagy csak a szád tehát hogy valahogy egy ilyen testtudatot belevinni a a nevelésbe vagy a ahogy cseperednek az önmegfigyelést segíteni hogy egyáltalán legyen róla képe hogy mit kéne figyelni vagy vagy mi a mi hol van az én határom mi az ami nekem az én testemnek könnyedén belefér vagy vagy könnyedén be tudja fogadni tulajdonképpen azért ha így végig gondolom azok alapján amiket mondtatok akkor az életünknek az első hát minimum 15 éve de lehet hogy több az arról szól hogy hogy ezt minél inkább elnyomják és most mindegy hogy ezt jó szándékból aé ak ott is hát atöbbé sintem hy lányokról v fiúkrl beszélünk de abból fakad hogy hogy azt hiszed hogy egységesnek kellene lenned vagy hogy ugyanolyannak kellene lenned mint a mint az összes többi szóval mondjuk ha cirka kerekítsünk egy 20 évre tehát 20 éven át plántálják beléd ezeket a dolgokat te ezeket szépen fölveszed és akkor utána mikor elkezdesz egy önálló életet élni valamikor akkor még ez lehet hogy nem is jelentkezik hogy ennek milyen hatása van de aztán egyszer így is úgy is fog és az a test kvázi ami addig elvitt bármit is kapott és bárhányszor kapott több sütit vagy nem tudom mit azt akkor így egyszer csak így elkezded talán még jobban bántani mert lehet hogy már azelőtt is bántottad de hogy akkor így azt mondod hogy egyipként meg ez úgy rossz ahogy van igen szóval ez mennyire hát durva hogyha így belegondolunk hogy hogy odáig eljutunk hogy nem azt tudod nézni hogy egyébként elhozott idáig ez a test akármit is tettél vele hanem hogy hát elhozott idáig de egyébként meg újy rossz ahogy van szerintem maradjunk ennél a sütipéldánál mert ez tök jó hogyha én mondjuk mondjuk gyerekkorban vagyok és azt látom hogy tök sok süteményt tesznek körlöttem vagy szeretik az édességet akkor egyébként én is rászokok ugye mert átveszem a viselkedési mintába ezt az egész dolgot és amikor én elkezdek cseperedni és akkor van az a 11 5 hat éve mikor elkezdek a testem már ugye kontaktálni meg ugye amikor elkezd változni meg amikor felnőtté válok most idézőjelben ahogy a testem válik felnőtt ahogy látom hogy cseperedik fejlődik a testem akkor ugyanúgy megadom a sütit neki de akkor az már lehet hogy nem működik de azért mert rájövök hogy van egy testem ami lehet hogy idáig úgy működött hogy egyébként egy megfelelésből de most egyébként mivel én nem vagyok elégedett mondjuk egy sütemény mondjuk meghozta nem tudom a az egyik zsírréteget ahol nekem mondjuk nem tetszik ez a dolog akkor ezt lehet úgy is venni hogy oké rendben és akkor nekiállok sportolni ú már pedig én ezt el akarom tüntetni és pont ezt beszélgettük így a beszélgetés előtt hogy hogy sportolni is lehet kétféleképpen lehet bántóan sportolni egy önsanyargató módon így van hogy már pedig én megettem ezt a süteményt akkor kimegyek és akkor és akkor kimegyek és akkor én most nem tudom lefutok 15 km-t mert két süteményt ettem vagy azért megyek el sportolni hogy elfussak az érzelmeim elől vagy vagy bármiér is de hogy nem az a lényege hogy ez örömteli mozgást legyen vagy hogy örömöt a okozzak a testemnek hanem azért mert valamit el akarok fedni valamit bizongygatni akarok vagy az ítéleteimre nem akarok ránézni vagy a sérelmimre nem akarok ránézni szóval hogy valaki vagy hogy vagy pont úgy büntetni akarom magam igen akár a sporton is a de a sport és erre tudom azt mondani hogy mag hogy ahogy én elkezdek sportolni ott is lehet hogy én azért sportolok hogy én izmosabb legyek vagy azért hogy lefogjak hogy hogy jól nézzek ki és ez semmilyekkel nincsen baj mert hogy mindegyik ez egy motiváció de itt van az hogy már van egy változás hogy mondjuk elkezdtem magamért tenni csak hogyha nem úgy mennek le a kilók mint ahogy én azt elvárom akkor megint elkezdem bántani magam vagy például úg most nem tudom lefutni az 5 km-t pedig nem tudom tegnap előtt ment a 15 km is és ezekben is lehet bántásokat szerintem belerakni és itt jön be az hogy van egy étkezési bántás és akkor utána hogyha meg akarom változtatni a testemet akkor utána kap még egy váltást hogy még egy bántást hogy nem tud váltani a test tehát akkor ez lesz egy fizikai bántás és egy gondolati bántás után igen b és akkor gy ez elkezdi így összeadódni és akkor ugye hogy de viszont bennem van az hogy még süteményt kell áem mert arról nem tudok leszokni mert mondjuk a cukor az egy ad egy kis adrenalint ad egy kis boldogságform már ugye a gyerekkoromban ugye ezt láttam az anyukámtól hogy ez egy örömforrás vagy apukámtól teljesen mindegy akkor én behozom magamnak is egy örömforrásá és egyébként oké eszem de egyébként a másik felében ugye ahhoz az anyukámhoz apukámhoz tartozik de a másik felében viszont meg ugye bántom ezzel valahol magamat mert egyébként nem nézek ki jól án a bűntudatom lesz hogy megettem hát például igen vagy arról nem beszélve hogyha valami olyat vált ki ami ami tényleg fizikai síkon lesz aztán rossz az embernek hát hányan küzdenek mindenféle intoleranciával és a többivel és a többivel és mégsem tudnak mondjuk bizonyos dolgokról lemondani de ez veti föl bennem a kérdés hogy oké van egy csomó ilyen mintánk meg viselkedésmtánk amit ugye kristián említ tettél de hogy a viselk tehát egy ilyen minta az az a mienk tehát hogy az mert egy csomóan ugye azt mondják hogy hát én ezt láttam otthon én ezt így csinálom bármi is legyen az tehát hogy a viselkedés mint az a mienk vagy ez valami amit felül kellene bírálnunk szerintem ezeket el kellene azért engednünk és erre nagyon nehéz ránézni mert most nem tudom hogy én megeszem a süteményt az egy öröm oké de ezt az örömöt én ez most a sajátom vagy a szüleimé és ezt ugye nem tudom el dönteni ilyenkor hogy ez most tényleg ez nekem jó vagy nem jó de hogyha egy kérdést rakok fel hogy a testem hogy ez most tényleg jól esik neked most ebben a pillanatban ez nekem mit mit hoz létre a testemmel igen nekem ez működik ez a ez hogy most én süteményteszek vagy ez kihez…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „#67. Hányszor hagyod figyelmen kívül a tested jelzéseit?”

Miről szól ez az epizód: „#67. Hányszor hagyod figyelmen kívül a tested jelzéseit?”?

A Tudatos család podcast #67. adásában Koller Zsuzsi és Koller Krisztián arról beszélgetnek, hogyan figyeljünk jobban testünk jelzéseire. Felmerül, hogy az étrendek és tanácsok gyakran figyelmen kívül hagyják a test egyedi igényeit. Kétféle sportolási módot különböztetnek meg… Az epizód a Tudatos család podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2023. 09. 03..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „#67. Hányszor hagyod figyelmen kívül a tested jelzéseit?”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Koller Zsuzsi, Koller Krisztián.

Milyen témákat érint ez az epizód: „#67. Hányszor hagyod figyelmen kívül a tested jelzéseit?”?

Fő témái: egészségtudatosság, testi jelzések, étrendek, sportolás.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „#67. Hányszor hagyod figyelmen kívül a tested jelzéseit?”?

Megjelenés: 2023. 09. 03.. Hossz: 29 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/tudatos-csalad-podcast/67-hanyszor-hagyod-figyelmen-kivul-a-tested-jelzeseit-4aa2ba67

Több epizód a Tudatos család podcast-ből