Tudatos történetek

📸 Így látjuk mi a világot! - A fotós-videós szemlélet titkai

· PT12M9S

Összefoglaló

Ber Tamás fotós és videós a Tudatos történetek podcastban osztja meg a szakmai tapasztalatait. Elmondja, hogyan látják a világot objektíven keresztül, keresve a fények, árnyékok és formák játékát, ami folyamatos 110%-os jelenlétet igényel. Kiemeli, hogy ez a szemlélet hogyan…

Röviden

Műsor
Tudatos történetek
Megjelenés
2026. 01. 22.
Hossz
12 perc
Szereplők, említett nevek
Böröcz Tamás
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Fejezetek

  1. — Objektíven keresztül: Fények, árnyékok és kontrasztok keresése 3:06 A tévhit: Miért vagyok 110%-ban jelen a kamera mögöt
  2. — Kapcsolódás és láthatatlanság az eseményeken 7:33 Kihívás neked: Nézz más szemmel a városra! (Tippek) 8:37 Mentális jegy
  3. — Fotó vs.
  4. — Összegzés és az eventomi applikáció#fotózás #videózás #tudatostörténetek #eventomi #látásmód #kreativitás #jelenlét #pod

Ebben az epizódban

Ezek a spontán dolgok teszik igazán emberivé és olyan történetekkel telivé, amik azt gondolom, hogy nekem, mint fotós videósnak dolgom és kötelességem és felelősségem is, hogy ezek milyen ott legyek és jelen legyek.

És igazából mivel van egyfajta jelenlét és nyitottság ugye a másik felé is, ezért bízom abban, hogy például ők is akkor tudnak lazábban, nyugodtabban jelen lenni az én környezetemben, és mondjuk nem feszengeni a kamerától, hogyha ezt a fajta nyugodtságot, higgatságot én is megadom feléjük. [zene] Sziasztok!

Én Ber Tamás vagyok, ez pedig a Tudatos Történetek podcast következő egyéni része.

És úgy gondoltam, hogy egy picit ilyen szakmaib berkekbe vinnélek titeket, és mesélnék arra, hogy az én megélésem szerint milyen az a fajta fotós, videós látásmód, ami legalábbis engem, de azt gondolom, hogy szakma nagy részét, aki ezt szereti és jó is benne, képvisel.

És ö hogyan látjuk mi az objektíven keresztül a világot?

És érdekes szójáték lehetne, hogy az objektív, ami segít minket akár szubjektívvé tenni ezt a világot.

Na mindegy, ebbe most ilyen formán ne menjünk bele.

Azt gondolom, hogy egy általános kijelentés lehet az ezzel kapcsolatban, hogy mi fotósok másképp látjuk a világot, és ez a másképp, ez azzal a célzattal történik, és úgy kommunikál a külvilág felé, hogy legyen valami elgondolkodtató, valami meghökkentő, valami olyan csavar az egészben, ami kicsit kizökkent abból a létből, ahogy a mindennapokban éljük az idézőjeles szürke hétköznapokat.

Például én jártamban, keltemben, utazásaim során, de akár egy sima hétfői reggeli mindennapon nézem a fények, árnyékok, alakzatok játékát, a kontrasztokat keresem, hogy csillan meg a fény az épületem, milyen arcokat látok az utcán.

És azt gondolom, hogy ez egy ilyen állandó inspiráció, motiváció és helyzetkereső üzemmód, amit nem is szeretnék kikapcsolni, de azt gondolom, hogy nem is tudok, hiszen én a mindennapokban is igazából ugyanazzal a szemlélettel és hozzáállással jövök, megyek, mint amikor éppen a munkámat végzem.

És egy érdekes dolog, ami ilyenkor fel szokott merülni, hogy annyi rendezvényen eseményen történésen vagyok hogy ott ugye jellemzően a kamerán keresztül nézem a történéseket, és jöhet ilyenkor az idézőjelesen vád, hogy hát akkor én biztos nem élem meg a pillanatot, és nem vagyok ott igazán jelen.

Hát azt gondolom, hogy pont az ellenkezője. akkor vagyok igazán jelen, hiszen habár én mondjuk egy kis kijelzőn vagy a fényképezőgép belenézőkéjén keresztül nézem a világot, de azt gondolom, hogy akkor tudnak jó felvételek készülni, mint fotó, mind videó szempontjából, hogyha én ott 100%-osan nyelen vagyok, vagy inkább 110.

Például egy eseményvideózásnál ez egy olyanfajta képességet igényel, ami egy ilyen állandó pásztázás, kicsit jövőbe látás, kicsit trendkeresés, az emberi kapcsolódás, ez már majdhogy nem energetikai kérdés is tud lenni, hiszen akkor lehet jól elkapni ezeket a spontán pillanatokat, hogyha éberen ott vagyok a térben, hogyha számítok rá, hogy mi fog történni, hogyha két ember elindul egymás felé, akkor milyen szögből és hogy és milyen mód módon fog egy ölelés kialakulni, egy mosoly, egy nevetés.

És ezeket csak úgy lehet elkapni, hogyha jelen vagyok ott a pillanatban, és nem az a nagyok, hogy otthon kihúztam-e a vasalót.

És pontosan ez az, ami ott tart a jelenben.

Tehát nem hagy elkalandozni és elábrándozni, hanem abban tart, hogy ott abszolút jelen tudjak lenni.

És ez egyébként igaz a az ott kialakuló emberi kapcsolódásokra is, hiszem nekem rá kell hangolódni éppen ott a ha az egyesküvő, akkor a násznépre, ha ez egy egyéni fotózás, akkor az egyénre, ha ez egy szülinapi program, akkor mondjuk az ünnepeltre, vagy éppen a vendégközönségre.

Szóval egy ilyen állandó jelenlét, egy állandó kapcsolódás, hogy rá tudjak érezni azokra a történésekre, amik ott abban a pillanatban és térben várhatóak.

És ez függetlenül attól, hogy mondjuk milyen menetrendje van az eseménynek, vagy miket beszéltünk meg előre, mert ezek a spontán dolgok teszik igazán emberivé és olyan történetekkel telivé, amik azt gondolom, hogy nekem, mint fotós videósnak dolgom és kötelességem és felelősségem is, hogy ezek milyen ott legyek és jelen legyek.

És igazából mivel van egyfajta jelenlét és nyitottság ugye a másik felé is, ezért bízom abban, hogy például ők is akkor tudnak lazábban, nyugodtabban jelen lenni az én környezetemben, és mondjuk nem feszengeni a kamerától, hogyha ezt a fajta nyugodtságot, higgatságot én is megadom feléjük. hiszen az alapvető mondat tud lenni, hogy azért senki nem szereti feltétlenül, hogyha fotózzák, videózzák, főképp mondjuk meghítt intim pillanatokban, mint akár egy kismama fotózás, vagy egy keresztelő, vagy ahol mondjuk olyan meglepetés van, ahol sírás is kialakul.

És itt nekem talán picit feladatom az, hogy láthatatlanná váljak olyan értelemben, hogy ne zavarjam meg az eseményeket.

Szóval tudni kell, hogy mi az a közelség, amit mondjuk ők adott pillanatban megengednek, vagy beengednek magukhoz.

És ez például az esemény időfolyamán abszolút tud változni.

Nyilván az elején egy kicsit távolságtartóbbak, aztán lehet, hogy mondjuk engednek ebből, aztán még közelebb tudok menni.

És ezeket ott adott ponton érezni kell.

És ez egy nagyon nehéz és megfoghatatlan dolog.

Ezt nyilván nem lehet tanítani, nem lehet elmagyarázni.

Talán így a tapasztalattal ez tud alakulni, de mindenesetre egy nagyon fontos jelensége annak, hogy olyan izgalmas képek tudjanak születni, amíg tükrözik az adott dolognak az eseményeit, és hát egy olyan történetmesélés tudjon kialakulni, ami fontos ezekben a különböző témakörökben.

Másképp szemléljük a dolgokat.

Szóval, hogy ne úgy bemutatni a dolgokat természetes módjukban feketénfehéren, ahogy vannak.

Persze nyilván van egyfajta ilyen irányzat is, mondjuk a dokumentarista megközelítés, de még azokba is lehet olyan csavart belevinni, amit mondjuk az idézőjeles mindennapi néző, aki lehet, hogy csak néz, de nem feletlenül lát, ő nem biztos, hogy belegondol azokba a helyzetekbe, vagy nem is szembesülne vele.

És itt adnék egy teljesen egyszerű mindennapi tippet, vagy akár kis játékot, bárhol is élsz a világban, menj ki az utcára és csak nézz most már úgy akár az épületekre, a fákra, a járművekre, hogy valami kis alakzatot, formát fény árnyékjátékot keress ott, mert ez ho igazán oda a jelenben, és ez ad egyfajta olyan plusz hozzáértést és hozzálást, ami akár a te saját, nem tudom, utazási fotóidnál is hozzá tud adni a képek minőségéhez, vagy csak a mindennapokban sokkal jobban segít a jelenben lenni.

Én mint fotós, mindenesetre ebben nagyon sokat trenírozom magam, és ezt a funkciómat már gyakorlatilag nem is tudom kikapcsolni. bármerre megyek, járok, emberi arcokat, történeteket tesek mögé, akár a fejemben is, az alakzatok, az épületek, a mozdulatok, ez mind-mind olyan történet.

Sőt, most már ilyen mentális jegyzet is van a fejemben olyan helyszínekről például, ahol izgalmas lépcső vezet fel, izgalmas téglafal van, nagyon szépen alakulnak a fák, vagy egy szép fasor alakul ki, vagy olyan kisutak, és ezek a fajta helyszínek mind-mind beleépülnek abba a fajta vizuális látásmódba, amikkel aztán fejlődik az egész idézfesem művészetem.

És persze az egészhez fontos talán az, hogy elhiggyem magamról, hogy jó az, amit csinálok.

Talán ennek visszaigazolása az is, hogy most már több mint hat éve foglalkozom ezzel teljes állásban, és ez abszolút nem jelenti azt, hogy hát kész van az ember, változik a technológia, változom én is, változnak az emberi kapcsolataim és fontos, hogy ezekkel organikusan én magam is alakuljak.

Szóval állandóan tanulásban vagyok, új dolgokat próbálok ki, új látásmódokat tesztelek, de az biztos, hogy igyekszem mind a fotó, mind a videó kapcsán úgy viselkedni, hogy ez egy izgalmasképű világot hozzon.

Nagyon sok fotós egyébként óckodik a videós világtól, pedig valójában az is fényképek sorozata, csak mondjuk másodpercenként minimum mondjuk 25-ből áll.

És nekem ilyen formán nem válik ketté ez a dolog, majd hogy nem ugyanúgy fotózok, mint ahogy videózok.

És a képi világ és a hangulat az igyekszik ugyanaz lenni.

Persze más mondjuk egy podcast stúdióban egy beállított dolog, de alapvetően azok az elvek, azok mindkét iránynál számomra ugyanott vannak.

És nyilván, hogy tanulható ez a dolog, azt gondolom, hogy igen, fejleszthető is, és ez nekem is kutyakötelességem, hogy fejlesszem magam.

Nyilván ez egy saját belső motiváció elsősorban, és ennek a hozadéka az, hogy az ügyfeleim számára is ez egy magasabb szintet tud hozni hétről hétre.

Aminek egy izgalmas visszaigazolása akár csak az az egyetlen példa is, hogy mondjuk egy két-három hónappal ezelőtt leforgatott videó, az mindig számomra már olyan, hogy hú, hát oké, lehet, hogy az adott ponton büszke voltam rá, de most már sokkal jobban máshogy más hozzáállással is meg tudnám csinálni.

És azt gondolom, hogy ez például egy erős visszajelzés arra, hogy jó úton halad ez a fajta fejlődés, és ez ad minden nap ahhoz motivációt, hogy ez a fajta izgalmas fotós videós látásmód fejlődni tudjon.

Szóval én összességében így állok ehhez a témakörhöz.

Ez egy soha véget nem érő folyamat és örülök, hogy ez a fajta más látásmódon ez hozzá tud járulni. a mindennapi életemhez és természetesen a hivatásomhoz is.

Szóval ez volt a mostani podcast eszmefuttatásom így a fotós látásmódról és nagyon megköszönöm, hogyha a vlogrészeket is nézitek, vagy letöltitek az Evon Tomy iOS applikációt, ahol ilyen tartalmakat és egyéb izgalmakat is találtok, tippeket, énidőfület, képeket, híreket és egyéb dolgokat.

Köszönöm szépen a mostani figyelmet, találkozunk legközelebb.

Említett entitások

Személyek

Szervezetek, cégek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „📸 Így látjuk mi a világot! - A fotós-videós szemlélet titkai”

Miről szól ez az epizód: „📸 Így látjuk mi a világot! - A fotós-videós szemlélet titkai”?

Ber Tamás fotós és videós a Tudatos történetek podcastban osztja meg a szakmai tapasztalatait. Elmondja, hogyan látják a világot objektíven keresztül, keresve a fények, árnyékok és formák játékát, ami folyamatos 110%-os jelenlétet igényel. Kiemeli, hogy ez a szemlélet hogyan… Az epizód a Tudatos történetek című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 01. 22..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „📸 Így látjuk mi a világot! - A fotós-videós szemlélet titkai”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Böröcz Tamás.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „📸 Így látjuk mi a világot! - A fotós-videós szemlélet titkai”?

Megjelenés: 2026. 01. 22.. Hossz: 12 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/tudatos-tortenetek/igy-latjuk-mi-a-vilagot-a-fotos-videos-szemlelet-titkai-41cd6269

Több epizód a Tudatos történetek-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból