Tudatos történetek

✂️ Több mint fodrászat: Terápiás beszélgetések a tükör előtt - vendégem Császár Eszter

· PT48M31S

Összefoglaló

Az eszmefuttatás a fodrászat emberi kapcsolatok teremtésében betöltött szerepét vizsgálja. Császár Eszter, a vendég, aki 17 éve van a szakmában, nem csupán szakmai szempontból közelíti meg a munkáját, hanem egyfajta eszközként is tekint az emberekkel való kapcsolódásra.…

Röviden

Műsor
Tudatos történetek
Megjelenés
2026. 06. 18.
Hossz
49 perc
Szereplők, említett nevek
Császár Eszter, Böröcz Tamás
Témák
fodrászat, emberi kapcsolatok, terápia
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

[zene] Amikor jönnek hozzám az emberek, akkor valahogy úgy az egész képet látom, és nem csak azt, hogy akkor [zene] most nekik milyen hajat kell csinálni, hogy nem attól vagy jó fodrász, hogy nem rontasz el valamit, hanem hogyha nem tudod kijavítani. [zene] Amíg te ott vagy, addig nekem azért 90%-ban minden bajom elmúlik, mertogy [zene] te azért fizetsz, hogy én nyújtsak neked valamit.

Inspiráló videók, hírek és a kedvencidő [zene] funkcióid egyetlen helyen.

Töltsd le az Eventom appot az App Store-ból és tarts velem.

Sziasztok, én Börös Tamás vagyok.

Ez pedig a Tudatos Történetek podcast következő része.

És mai vendégem császár Eszter alias Esher, azt hiszem az Instagramon, ha jól betűztem.

És hát a fodrászkodásról, a hajról meg ami azon túl van, erről fogunk beszélgetni.

Kiscléer, hogy amikor jó a hajam, akkor az azért van, mert te vágtad.

Amikor meg borzalmas, akkor hát most nem akarok ákodni. >> Okan, okosan, okosan.

Nem szívünk fodrászokat. >> El vándorolok olyan helyekre, ahol öt percet kell várni cserébe, jó rosszul levágják, drágán.

Szóval, hogy ennyit csak így a hozzád dolghoz.

Ö, és hát nem is tudom, egy jó pár éve ismerjük egymást, és most amibe bele szeretnék menni azon túl, hogy fodrászhat, hogy azért ez jóval többről szól, mint hogy nyissz, nyissz, nyissz, és akkor viszlát, de hogy ez neked ott volt így gyerekkorban, szóval, hogy a nem tudom kortársaid, haját úgy bizgáltad, tettél bele rágót, hogy levághasd, vagy vagy ott volt-e már egész korán nálad? >> Hát igazából erre mindig azt szoktam mondani, hogy nem.

Tehát, hogy én nem akartam gyerekkoromtól fodrász lenni, inkább ilyen azt nem mondom, hogy fiús lány voltam, mert az sem lenne igaz, de hogy nem volt ez igaz, hogy hogy akkor én már Barbie babáknak is csinálgattam a haját, és nem tudom, a Joviola barátnőmnek egyszer való igaz, hogy beleragasztottam egy sima kefét a hajába, és azt ki kellett vágni.

Tehát, hogy ilyen sztorik voltak, meg két nővérem van, és nyilván amikor ők elmentek bulizni, vagy bármit, akkor ajterke, sisá be a hajam.

Tehát, hogy ilyen szempontból volt közöm a fodrászkodáshoz, de egyébként nem akartam sose fodrász lenni, vagy nem az volt a a a az álmom, hogy így fodrász legyek, hanem valahogy én azt szoktam mondani, hogy hogy az az ember vagyok, aki annyira szerencsés, hogy ilyen 19 éves, 18-19 éves koromban már így kezdett körvalazódni, hogy jó, hát akkor mégis csak egyetemre kéne menni, meg akkor meg kéne csinálni ezt, azt.

És amikor elkezdtem a az érettségi után egyébként informatikát tanultam, semmi közöm az informatikához, tehát ez egy ilyen fun fact, akkor utána már tudtam, hogy mindenképpen, tehát semmiképpen nem reál, hanem mindenképpen humán irányba szeretnék menni.

És a Pázmány Péter katolikus Tudományi Egyetemnek volt egy kihelyezett kara, Skóla-Európa Akadémia volt a neve, és ifjiságsegítő.

És akkor azt tudtam, hogy egy ilyen kis időhúzó, hogy még nem az egyetem, de hogy így még egy lehet egy kicsit is húsmusolni, amíg kitaláljam, hogy hogy mit szeretnék igazából csinálni.

És ott volt egy csoporttársam.

Egyébként nagyon szerettem azt a szakot.

Annak egyébként az lett volna az értelme, hogy én iskolapszichológus alatt dolgoztam volna, csak hát ugye annak idején ez tehát, hogy meg reméljük majd ez most jobban fog alakulni, de hogy ugye nem nem volt szükség igazából.

És ott volt egy csoporttesem, a kis Julcsi, aki egyszer megkért, de már ez ilyen 2008 környékén volt, hogy vágjam le a haját.

És akkor így néztem rá, hogy miért vágnám le a hajad?

Tehát az olyan mint hogyha most én megkérnék téged, hogy de Tomi, vágj már le a hajam.

És én mondta, hogy de hát hogy így mindig így nem tudom, hogy tök jó a hajad meg ilyesmi, és akkor így csináld már meg.

És így emléksz a kertész utca, ahol akkor laktam, kertész utca közepén megcsináltam a vagy levágtam a haját és akkor valahogy elkezdett ez úgy tetszeni egyébként is, és jól ezóta is hozzám jár, úgyhogy innen is puszi.

És és akkor elkezdtem gondolkozni, végeztem a sulival, hogy jó, hát mehettem volna szociális munkásra, vagy szociológiára vagy pszichológiára tovább, de még mindig nem voltam ebben annyira biztos, hogy hogy akkor azt úgy akarom-e.

És akkor valahogy elkezdődött ez a gomb így nyomogatni, hogy hogy és mi lenne, hogyha fodrász lennék, de ugye én vidéki vagyok, és vidéken van egy ilyen egy ilyen hát >> óvatosan fogalmaz, tudom mit akarsz mondani. >> Igen.

Szóval van egy ilyen furcsa hátütője annak, amikor kimondod azt, hogy fodrász vagy, akkor az ilyen tudod, nem a legokosabbak mentek oda meg így.

Hát jól van, Julikának jó lesz az, hogy hogy akkor elmegy majd a szakmunkás képzőbe és akkor fodrász lesz.

És én nekem az egész családom több diplomás, tehát én vagyok az első szakmunkás, amit egyébként azt imádom hangoztatni azóta, hogy én szakmunkás vagyok, mert imádom, te meg kétkezi ember.

És és akkor volt bennem egy ilyen kis kognitív diszonancia, hogy most basszus, hogy akkor mégs vérnök lettem, de még csak egy bölcsésze se.

Tehát, hogy akkor ez így hogy lesz?

A úgy voltam vele, hogy jó, feltettem magamnak a kérdést, hogy mi az, amit így életem végéig nagyjából tudnék csinálni, és hogy így akkor még ugye azt gondoltam, hogy ez így mennyire könnyű dolog, és hogy csak egész nap emberekkel kell beszélgetni, meg csak ott nyissz csinálsz valamit.

Szóval, hogy így lett ez az egész út, hogy hogy akkor ott több nyomásra egyébként a kis Julcsi meg a tesóm volt, aki mondta, hogy de menjél már fodrásznek, az tök jó, meg Pesten az teljesen más, mint vidéken.

Mondom, jó, akkor én leszek ivácsául az első fodrász, aki aki megcsinálja és pesti fodrász lesz.

És akkor így is lehet, hogy beiratkoztam a suliba.

És a többi meg már történelem. >> [horkantás] >> És akkor erre egy ráerősítés, hogy hát amikor szeretnék időpontot foglalni hozzád, akkor nyilván a végtelen plusz 10 hétre lehet, és akkor mindig kuncsorognom kell, hogy esetleg nincs ott egy fél órád, amikor >> Tehát ez nyilván jelzi azt, hogy >> a sikert, vagy hát nem is tudom, hogy most ezt hogy nevezzük, de nyilván jelzi azt, hogy járnak hozzád. és kimondtál az előbb egy izgalmas kulcszót, hogy hogy beszélgetni a a hozzád érkezőkkel, és az agyonyanum, hogy neked is ez többről szól, mint a nyissz-nyisz.

Tehát hogy >> ilyenkor igazából téged az egészben az motivál, hogy valami olyat adsz a másiknak, amitől ő mondjuk szebbnek látja magát.

Tehát neked ez ebbe az ilyen motiváló, vagy mi az, ami téged tölt ebben?

Hát igazából, mert ezt még a felvétel előtt kérdezted, hogy akkor most mi a titulus mesterfodrász vagy fodrász, vagy mi.

Ez így nagyon érdekes, és most lehet, hogy nem is fogjátok érteni, de remélem, hogy megpróbálom átadni, hogy attól függetlenül tudom, hogy ez a szakmám, és nem vagyok benne annyira tehetségtelen. szoktam mondani, h tényleg 17 évet csinálom, mert azt amit nem értek, mert nem vagyok annyi éves, ugye, tehát hogy ez nehezen jön ki a matek, hogy hogy én nem úgy gondolok magamra, mint fodrász, és ez most nem egy ilyen nagy pátoszi spirituális valami, hogy akkor én így way beyond fodrász, hanem hanem valahogy sosem volt az, hogy akkor bemegyek, dolgozom, leteszem az orlót, hazamegyek panaszkodni arra, hogy milyen hülyék voltak a vendégek, aztán cső, hanem valahogy ezt ilyen tényleg nehéz megfogalmazni, vagy így hangosan kimondani, hogy tudom, hogy fodrász vagyok, de hogy nem így gondolok rá, hogy akkor ez most a szakmám, és hogy ezt így csinálom és ebben teljesedek ki, hanem >> inkább ez egy eszköz ahhoz, amiket egyébként csinálsz, vagy >> igen, talán talán ez így ez a jó.

És egyébként nyilván az első hat évben nagyon nehéz volt, tehát hogy heti hat nap 12 óráztunk, én oktattam egyébként még nyolc évet.

Ez egy másik történet, fodrászkodás nyilván.

És és hogy valahogy valahogy az, hogy én ezt szeretem csinálni, szeretek emberekkel beszélni, na igen, azt azt kezdtem elmondani, csak összeakadt közben a gondolatom, hogy hogy amikor jönnek hozzám az emberek, akkor valahogy úgy az egész képet látom.

És nem csak azt, hogy akkor most nekik milyen hajat kell csinálni.

És az első hat évben nehéz volt kialakítani egy, vagy nem nehéz volt, csak hogy nyilván ez egy ez a folyamat része, hogy kialakítasz egy vendégkört, és hogy azok az emberek, akik nem kompatibilisek hozzád, azok úgyis el fognak menni máshoz, vagy sok nekik a három hónap várólista, vagy nem vagyok nekik szimpatikus, vagy nem tetszik, ahogy én dolgozom, teljesen tök oké.

És azért az ez majdnem 10 év, h10 évbe telt, amíg tényleg kialakult egy olyan mag, akinél meg már végképp nem érzem azt, hogy hogy akkor én most fodrász vagyok, aki bemegy dolgozni, hanem hanem az meg már az megint csak egy ilyen egy ilyen nagyon nyálas dolog lenne, hogy a barátaimmal vagyok szinte egész nap, mert nem, mert nyilván, de hogy egy olyan emberi kapcsolatok vesznek körül, amiért baromi hálás vagyok.

Tehát, hogy hogy ezt szoktuk beszélgetni a kollégákkal, hogy hogy akkor ki nem tudom kinek, hogy mi a triggerpontja így a vendégekben, hogy az a késés zavar-e például, vagy az, hogyha nem tudom, elégedetlen egy vendég, vagy valami, és hogy én én tényleg őszintén úgy vagyok vele, hogy hogy engem engem ezek így nem zavarnak, mert hogy annyira jól tudom kezelni az emberi kapcsolatokat szerintem, mármint, hogy akár szituációkban a a helyzeteket, nem a kapcsolatokat, hülyeséget beszélek, hogy ennek már csak ilyen habatortán az, hogy alkotok valami olyat, amivel ők elégedettek, és úgy távoznak, hogy 99,9%-ban boldogok, mert azért az hazugság lenne, hogyha én mindig tökéletesen csinálnék mindent.

És azt szoktam mondani a tanulóimnak is, hogy nem attól vagy jó fodrász, hogy nem rontasz el valamit, hanem hogyha nem tudod kijavítani.

Ez egy nagy okosságom volt a fejemből. egyébként érdekes, mert saját magamon is megfigyeltem azt, amióta hozzádjárok, hogy az elején így kérdezgetted, hogy na és tetszik, és hogy így így hirtelen elsőre nem is tud az ember mit mondani, mert hogy valaki megkérdezi rólam, hogy én most mit gondolok magamról itt a tükörben.

Tehát ilyen furcsa volt, és aztán talán mostanában merem már azt mondani, hogy wow, ez tényleg tök jó lett.

És szóval ez is egy ilyen folyamat, és akkor ebben is van egy ilyen kis edukáció, meg talán ilyen kis >> terápiás azoknak, akik oda beülnek a székbe merthogy nyilván ez többről szól.

Mennyire fáraszt ez le, hogy jönnek ilyen kis mini sztorik, és naponta x emberrel kapcsolódni, és igazából az ő sztoriját onnan folytatni, ahol mondjuk egy hónapja abbahagytátok.

Tehát ebbe ez így mennyire? >> Hát igazából nem fáraszt le.

Az az egyetlen egy, amit most már 17 év után észlelek, ami baromi durván le tudja fárasztani az idegrendszeremet, amikor mind a hárman kémetlen a klumpa, >> hogy kényelmetlen a klumpa.

És nem, hanem amikor mind a hárman dolgozunk, mind a hármunknál ülnek vendégek, vagy akár ketten, mind a hármunknak megy a hajszárító és akkor megy a csicsergés.

Az egész egyszerűen 37 évesen az idegrendszeremet azt már annyira megterheli, hogy akkor így leülök, így nap végén így kikapcsoljuk a hajszállítót, és azt mondom, hogy így 100 évet öregedtem és hogy tehát az ami nehéz, hogy ezt nyilván nem tudod kiszűrni, nem szeretek egyébként, tehát nem szeretnék egy olyan szalonban dolgozni, ahol csak én vagyok egyedül.

Tehát nyilván ennek kell egy ilyen balanszot találni, de valahogy annyira könnyen kapcsolódom a vendégeimhez, és annyira érdekel egyébként tényleg őszintén, hogy mi van velük meg egyébként tehát erre tök jó, most visszatérek egy kicsit a a az első mondataimhoz, hogy ugye az az iskola, amit elvégeztem, ez az ifisegítő, meg ugye ott nagyon sok pszichológiát is tanultunk, meg meg mentálhigiént, meg minden ilyesmit, hogy az biztos, hogy nagyon jól megalapozta azt a helyzetet, hogy hogy én hogyan bánjak emberekkel, vagy akár akár az oktatás is, vagy az, hogy én én egy nagyon erre nem tudom mi a jó szó, de hogy hogy én nagyon könnyen tudok alkalmazkodni emberekhez, és amikor bejön egy vendég, akárogy új vendég is, akkor valahogy vannak erre ilyen tök jó kis csápjaim, hogy így letapogatom, hogy mire van éppen szüksége.

Ez vannak élethelyzetek, amikor nem túl jó, hogy ilyen átérzőképességed van, van amikor nem. >> Ja, tehát ha mondjuk ő csöndben ülne, akkor te nem csacsogsz, hanem csak eléged a tudok képzeljétek el, hogy tudok nem csacsogni, érted?

Tehát, hogy te ezt kevésbé hiszed el, mert ugye amint per, tehát hogy de vannak olyan olyan vendégek, akik azt igénylik, hogy én csak beültem ide, kifizetem a pénzt, ne szólj hozzám, király meg kávéval, meg vízzel.

Abban mondjuk pont tök rossz vagyok, mert ugye nem kávézom, és mind egyszerűen nekem elfelejtem, tehát így nem bunkó vagyok mindenkitől, bocsi, hanem egyszerűen csak így elfelejtem ezeket.

Van, aki azt mondja, hogy nem akar beszélgetni, és mondtam, hogy jó, oké, de csak, hogy csak annyit mondj el, mielőtt elkezdjük egyrésztő nyilván, hogy mit szeretnél meg, hogy hogy vagy minden, oké, oké.

És általában ez, amikor így megengedem nekik azt, hogy ők lehetnek csöndben is.

Na, onnantól kezdve szokott egy levegővétellel három órán keresztül beszélni az ember.

Tehát, hogy nagyon érdekes, nagyon érdekes, hogy működnek az emberek.

Vagy van egyébként, hogy én mondom azt, hogy fiú, ne haragudj tök, nyilván nem legújabb vendégeknek, de ugye új vendégeket sajnos már nem vállalok, szóval igazából ez eldőlt.

Hogy fiú, nagyon nehéz napom van, tök jó lesz a haja, tudom, hogy mit kell csinálni, de hogy most nem fogok csacsogni, nem tudom, hogy hogy most ez neked kell-e vagy nem, de hogy mindegy.

Tehát, hogy én nem vagyok olyan olyan helyzetben, hogy most így csacsoráztak, minden oké, tök jó lesz a hajad, de hogy így nem.

És és ez is teljesen tehát, hogy annyira egy ilyen jó helyzet ez, hogy hogy vagyok olyan nexusban a vendégeimmel, hogy akár ezt is meg tudjam csinálni.

Nyilván én egy szolgáltató vagyok.

Azt gondolom, hogy ebből a szempontból én egy jó szolgáltató vagyok, mert amíg te ott vagy,…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „✂️ Több mint fodrászat: Terápiás beszélgetések a tükör előtt - vendégem Császár Eszter”

Miről szól ez az epizód: „✂️ Több mint fodrászat: Terápiás beszélgetések a tükör előtt - vendégem Császár Eszter”?

Az eszmefuttatás a fodrászat emberi kapcsolatok teremtésében betöltött szerepét vizsgálja. Császár Eszter, a vendég, aki 17 éve van a szakmában, nem csupán szakmai szempontból közelíti meg a munkáját, hanem egyfajta eszközként is tekint az emberekkel való kapcsolódásra.… Az epizód a Tudatos történetek című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 06. 18..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „✂️ Több mint fodrászat: Terápiás beszélgetések a tükör előtt - vendégem Császár Eszter”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Császár Eszter, Böröcz Tamás.

Milyen témákat érint ez az epizód: „✂️ Több mint fodrászat: Terápiás beszélgetések a tükör előtt - vendégem Császár Eszter”?

Fő témái: fodrászat, emberi kapcsolatok, terápia.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „✂️ Több mint fodrászat: Terápiás beszélgetések a tükör előtt - vendégem Császár Eszter”?

Megjelenés: 2026. 06. 18.. Hossz: 49 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/tudatos-tortenetek/tobb-mint-fodraszat-terapias-beszelgetesek-a-tukor-elott-vendegem-csaszar-eszter-2a459850

Több epizód a Tudatos történetek-ből