Tudatos történetek

📱 Képernyőfüggő vagy? Így gyógyulj ki a „digitális elhízásból”!

· PT10M25S

Összefoglaló

Az adás a digitális elhízás jelenségét járja körül, amit a túlzott képernyőidő és az algoritmusok által generált tartalmak okoznak. A műsorvezető arról beszél, hogy bár a tartalomgyártásban törekszünk a tökéletességre, fontos az emberi hibákat és a természetességet is…

Röviden

Műsor
Tudatos történetek
Megjelenés
2026. 05. 07.
Hossz
10 perc
Szereplők, említett nevek
Böröcz Tamás
Témák
képernyőfüggőség, digitális elhízás, képernyőidő, algoritmusok, tartalomgyártás
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

[zene] Sziasztok, én Börös Tamás vagyok.

Ez pedig a Tudatos Történetek podcast következő része.

Egy pillanatra nézzetek el most a kijelzőről, addig csöndben maradok.

Észrevettétek-e a repedést a falon, vagy a fát az utcán, vagy épp a tömegközlekedési [zene] eszközt?

És közben éreztétek-e azt, hogy húha, hát azonnal vissza kell néznem a kijelzőre, mert itt nagy gondok lesznek más különben.

Szóval nem kalandozhat el az én gondolatom és látásmódom, hiszen ott van az a kijelző, vonz engem.

Hát azt gondolom, [zene] hogy ez a digitális elhízás, és mindannyiunknak szüksége lenne egy kis digitális diétára.

Inspiráló videók, hírek [zene] és a kedvenc énidő funkcióid egyetlen helyen.

Töltsd le az Eventom appot az App Store-ból és tarts velem.

És azért választottam ma ezt a témát, mert nyilván ez egy kettős dolog, hiszen én magam is így a munkám során arra törekszem, hogy minél szebbek legyenek a fények, minél jobb legyen a kompozíció, jobb legyen a hang. a beállítás és egy olyan kreált világot hozzak létre, ami nyilván egy erős üzenettel bír.

Ugyanakkor most már egyre többször tudatosan törekszem arra, hogy hagyjam, hogy esetleg jobban bemozogjon a kamera, kiégjen helyenként a fény, mert éppen úgy esett rá a napfény, vagy egy természetes fény.

És hogyha apró zörej van a mikrofon hangban, az is belefér.

És nyilván ezt a törekvést teszem azért, mert ma már minden a túl steril irányából közelít felénk.

Nyilván teli van olyan tartalmakkal az internet, ami AI generált, és egy olyan letisztult, majdhogy nem hibáktól mentes világot kreál ez az egész, hogy szinte már ordít az, hogy szükségünk lenne arra, hogy emberi hibákat belecsempészünk így a mindennapi tartalmakba.

És nyilván ez egy nehéz dolog, és ez egy nagyon vékony mezgye, hogy meddig fér bele a hiba, és honnan kezdődik a professzionalizmus, és ez a kettő hol találkozik, és melyik az a vékony kis szál, ahol ezt ügyesen lehet egyensúlyozni.

És nyilván ez bennem is azért nagyon sok kérdést vett föl, és hát nyilván elgondolkodtad, hogy akkor valójában melyik is az az irány, amit én képviselek, és mit szeretnék ebből kihozni, mert tény, hogy persze az esztétika világában én is törekszem itt a tökéletességre a felvételek kapcsán, de való igaz, hogy engednem kell, hogy néha azok az emberi dolgok is megmutatkozzanak, amik tényleg élővé teszik ezt az egészet.

És nyilván nem segíti a folyamatot az, hogy rá vagyunk függve az okos kütyükre.

Gyakorlatilag 46 cmen nézzük a világot, és ez alapján szemlélünk mindent.

Vagy ha ez legalább egy tablet vagy egy monitor, akkor azért nagyobb, de hogy nagyon beszűkül a látásmódunk, és nagyon furcsa mód ezekben a kis téglalakokban kezdünk el gondolkodni, ami nem jó.

És nyilván ezt mondom magamnak is, hiszen nagyon sokat ülök a számítógép előtt, vagy éppen nézem a videókamerák kijelzőjét, hiszen hivatalból teszem ezt, ez a munkám.

Viszont pont emiatt fontos, hogy amikor megtehetem, akkor kiszabaduljak ebből a digitális elhízásból, és egy olyan digitális diétába kezdjek, ahol mondjuk futás közben meg tudom nézni a fáknak a tetejét. vagy rollerezés közben az épületeket észreveszem, vagy csak ha éppen az új ozmót kipróbálom, ami egyébként a múlt heti vlogrész, akkor is úgy sétáljak a városban, hogy körbenézek és tudatosan körbenézek és tudatosan keresem azokat a momentumokat, amiket észrevehetek én is, mint alkotó, mert amúgy az inspiráció az esetek 95%-ában nem akkor születik, amikor görcsö leülök a gép elé, és akkor próbálok ötletelni és leírni mindazt, ami eszembe jut, hanem nagyon sokszor ez egy-egy séta során történik, vagy futás közben, vagy olyan váratlan pillanatokban, amikor az ember tényleg nem számít arra, hogy hú, most jön egy olyan ötlet, amit érdemes lenne akár azonnal papírra vetni.

Szóval nagyon nehéz ügyez, és persze kétes kérdéskör. hogy ma már megkerülhetetlen így a kijelző, hiszen a mindennapjaink része, az irodánk gyakorlatilag ott van a zsebünkben egy okostelefon megtestesítésében.

És hát pont emiatt fontos, hogy ezt a fajta digitális elhízást ezt tudjuk kezelni a saját mindennapjainkban.

Mert bárhányszor előhozom ezt a témát, hogy képernyőfüggőség meg social média és egy álságos világ.

Nyilván lehet, hogy egyik öltöknek, másik ótoknak ad egy-egy rövid lendületet, aztán könnyen visszacsúszunk ebbe az egészbe, mert tudatosan ezek úgy vannak elkészítve, hogy függőséget okozzanak, hogy ott legyen a nem is tudom a dopamintermelés, meg olyan hormonokat indítson el bennünk, amik jó érzést keltenek.

Valójában ezek sokszor ilyen csapdahelyzetek, mert azt hisszük, hogy jó, lazítok és akkor nézek egy filmet, vagy csak leülök, és most kifolyatom az agyamat, és csak görgetek néhány percig.

Aztán a percekből öt percek lesznek, az öt percekből negyed órák, a negyed órákból fél órák, és azt vesszük észre a nap végén, hogy hú, 12%-on van a telefonom, hogy lehet az pedig reggel fel volt töltve.

És hát nyilván mivel a 6-10 óra képernyőidő kijön, ezért sokszor a matek kiadja, hogy hát igen, ebből adódott össze ez a digitális hát túlevés, mondjuk így.

Ahogy mondtam az elején is, azt a gyakorlatot megnéztük, hogy amikor tényleg a kijelzőnkről felnézünk és elkezdjük észrevenni a mindennapi dolgokat a környezetünkben, akkor ez az elején nagyon zavaró lesz.

De apró tipp, trükk például, el lehet menni sétálni úgy, hogy nincs nálunk a telefon.

Én most már sok ilyet szoktam csinálni, vagy akár ilyen 8 óra 9 óra felé már biztos, hogy nem válaszolok olyan üzenetekre, ami tudom, hogy nem releváns.

Legtöbbször már le is némítom, és nem is értesülök ezekről, csak mondjuk reggel.

Nyilván gyakorlatilag semmin sem fog múlni, hogyha olyan üzenet érkezik, amit én másnap reggel hajtok végre, főleg így munka szempontjából.

De nyilván a másik oldalát sem tagadhatjuk el, hogyha viszont, hogyha jön egy kreatív ötletem, és ez mondjuk este 9-kor van, akkor azért szeretem nyitva hagyni magamnak a lehetőséget, hogy oké, de nyilván nekem is azért figyelni kell arra, hogy ne belecsúszva hajnali egyig csináljam ezt a tevékenységet, mert nyilván akár ez a képernyőidő abszolút az alvásra is nagy hatással van.

És mióta gyakorlatilag mérek magamon mindenfélét, hogy hogy alszom, azóta sokkal jobban odafigyelek arra, hogy ezek a paraméterek, amik mondjuk segítik az alvást, akkor ezek az alvás előtt előtérbe kerüljenek, és hát amik rontják, azok meg abszolút kikerüljenek mondjuk így az esti levezető rutinból.

Szóval nyilván most is odajutok így ennek a résznek a végére, hogy a tudatosság és a vállalkozás és a vállalkozási szemlélet az kéz a kézben jár.

És hát nyilván nem tagadhatjuk le a technológiát, mert az itt van, itt élünk vele.

Ez egy fontos dolog, de nekünk is felelősségünk, hogy ebben az egész ökoszisztémában megtaláljuk azt, hogy hogyan tudunk visszakapcsolódni akár a természethez, akár önmagunkhoz, és ezáltal egy olyan digitális diétán tudunk lenni, ami ezt a digitális elhízásunkat szépen visszacsökkenti a normális szintre.

És ezért igyekszem én is olyan tartalmakat gyártani, ahol nem feltétlenül villodzó fények vannak, nincsen túlstimulálva, lehet, hogy éppen elgondolkodtató, és egy olyan letisztult formában adja át a mondanivalót, ami egy teljesen más perspektívába, és legfőképpen a trendek ellenirányába teszi az egész tartalmat.

De azt gondolom, hogy nekem ez működik, és hiszek benne, és bízom benne, hogy nektek is ez tud hasznos lenni.

Szóval digitális diétára fel, hogyha meg tudod tenni, hogy most ezt a videót lekapcsolod, akkor szépen nézz körbe a környezetedben, és csak figyeld meg néhány percig, hogy miben vagy.

Le fog lassulni a pulzusod, a légzésed, és meglátod, hogy Jé, az a szoba, az a város, az a környezet, az a hely, ahol éppen vagy.

Az egy csomó apróságot rejt, amit lehet, hogy eddig nem is vettél észre.

Köszönöm szépen a mostani figyelmet.

Ez pedig a tudatos történetek. [zene]

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „📱 Képernyőfüggő vagy? Így gyógyulj ki a „digitális elhízásból”!”

Miről szól ez az epizód: „📱 Képernyőfüggő vagy? Így gyógyulj ki a „digitális elhízásból”!”?

Az adás a digitális elhízás jelenségét járja körül, amit a túlzott képernyőidő és az algoritmusok által generált tartalmak okoznak. A műsorvezető arról beszél, hogy bár a tartalomgyártásban törekszünk a tökéletességre, fontos az emberi hibákat és a természetességet is… Az epizód a Tudatos történetek című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 05. 07..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „📱 Képernyőfüggő vagy? Így gyógyulj ki a „digitális elhízásból”!”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Böröcz Tamás.

Milyen témákat érint ez az epizód: „📱 Képernyőfüggő vagy? Így gyógyulj ki a „digitális elhízásból”!”?

Fő témái: képernyőfüggőség, digitális elhízás, képernyőidő, algoritmusok, tartalomgyártás.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „📱 Képernyőfüggő vagy? Így gyógyulj ki a „digitális elhízásból”!”?

Megjelenés: 2026. 05. 07.. Hossz: 10 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/tudatos-tortenetek/kepernyofuggo-vagy-igy-gyogyulj-ki-a-digitalis-elhizasbol-4eb2d8c8

Több epizód a Tudatos történetek-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból