Ügyvéd Podcast

156. Zamecsnik Tamás-interjú a társadalmi problémák büntetőeljárásokban való megjelenéséről

· PT1H11M57S

Összefoglaló

Zamecsnik Tamás védőügyvéd a hatályos büntető törvénykönyv gyakorlati változásairól és társadalmi hátteréről beszél Gerő Tamásnak. Kitér a korrupcióra, kábítószerrel való visszaélésre, gyermekeket érintő bűncselekményekre és a szervezett bűnözésre. Az ügyvédi irodájuk…

Röviden

Műsor
Ügyvéd Podcast
Megjelenés
2026. 03. 30.
Hossz
1 óra 12 perc
Szereplők, említett nevek
Zamecsnik Tamás, Lőrik József, Gerő Tamás, Méhes Dávid, Retteghy Dóra
Témák
büntetőjog, büntetőeljárás, társadalmi problémák, korrupció, szervezett bűnözés
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Egy podcast, ahol ügyvédek beszélgetnek ügyvédekkel és a tudományos élet képviselőivel a hivatásukról.

Én Gerő Tamás vagyok és ma Zamecsnik Tamás védőügyvéddel beszélgetek a hatályos büntető törvénykönyv gyakorlati változásairól és a társadalmi hátteréről.

Röviden bemutatom vendégemet és utána kezdődik a beszélgetés.

Zamecsnik Tamás 2005-ben végzett az ELTE jóikarál.

Jelölti időszakát két neves ügyvédi irodában töltötte, ahol főként polgári joggal és gazdasági joggal foglalkozott.

Ma édesapjával közösen dolgozik a Zamecsnik Pósvai és Társai ügyvédi irodában, ahol büntetőjoggal, gazdasági joggal, adójoggal és MND ügyletekkel foglalkozik, számos nemzetközi relációval rendelkező ügyben jár el.

Akkor kezdjünk is bele. [zene] >> Tóth Mihály.

Örök kérdések és bizonytalan válaszok az ezretforduló évtizedeinek büntetőjogi világából.

Keresse az orak.hu oldalon a büntetőjogmenüpontban. [zene] >> A büntetőügyeken belül elsődlegesen milyen típusú ügyekkel foglalkoztok?

Az ügyvédi irodánkban nincsen specializáció.

Én azt gondolom, hogy a büntető ügyekben nehéz azt mondani, hogy mivel foglalkozunk.

Leginkább gazdasági jellegű bűncselekményekkel, és ezen belül is inkább a költségvetési csalás, ami leginkább megfordul.

De talán az ügyvédek, illetve ügyvédi irodák jelentős részénél ez van, leginkább jelen. >> Amikor [torokköszörülés] elkezdtem a praxist, akkor találkoztam édesapáddal, és kértem tőle tanácsot, hogy milyen irányba érdemes elindulni.

És akkor azt kérdezte tőlem, hogy nyomozati vagy a bírósági szak érdekel inkább nálad ez hogy van? >> Én a bírósági szakot szeretem leginkább.

Nem csak azért, mert a fegyvereyenlőség talán ott érvényesül a leginkább, hanem ott lehet leginkább alkotni védőként.

Én legalábbis úgy gondolom. >> Egy olyan típusú eljárásról kérdeznélek, ami egy elég speciális, hiszen védő nincs jelen.

Az előkészítő eljárást az látod?

Ilyenkor mennyire biztosította a terhelt jogainak a védelme?

Mielőtt erre a kérdésre válaszolnék, azt gondolom, hogy vissza kell mennünk egy picikét.

Alapvetően két részre bontanám ugye értelemszerűen a büntető eljárást.

Fogalmazzunk így gyűjtőnéven a nyomozati szak, illetve a bíróság előtti eljárás, ahol azt kell, hogy mondjam, és szerintem nem vagyok egyedül ezzel a véleményemmel, nem azonos módon tudnak érvényesülni a terhelt, illetve a védőjogok különös tekintettel a hatékony védelemhez fűződő jog.

Ez sok szempontból megnyilvánul.

Egyrészt ugye mindnyájan tudjuk, hogy a nyomozás során elindul a nyomozóhatóság valamiféle vágányon, egy koncepción, és nagyon nehéz onnan kizökkenteni.

Azért is nehéz, mert hiába deklarálja teljesen egyértelműen Bal szakasza, hogy az irat megismerési jog az egy olyan alapjog, ami az eljárásodán folyamatosan és mindvégig megéleti a terheltetés a védőt.

Ugyanakkor a gyakorlatban nagyon sokszor találkozunk olyan iratkorlátozó határozatokkal, amely egyrészt se nem logikus, se nem indokolt, olyannyira eltúlzott és elnagyolt határozatokkal találkozunk, hogy gyakorlatilag csak azt olvashatjuk, hogy nem kapjuk meg az iratokat, mert pont tehát nincs megjelölve, hogy milyen iratokat, nincs megjelölve, hogy nyomozás mely érdekének biztosítása érdekében nem kapjuk meg ezeket a papírokat.

Tehát nem tudjuk, hogy a nyomozás milyen irányba megy, milyen koncepciót követ kár a nyomozóhatóság, akár az ügyész.

És így nagyon nehéz egyébként hatékonyan védekezni.

Ezért nagyon sok védőkollégámmal én is úgy gondolom, hogy megszoktuk várni azt az időintervallumot, vagy azt a pillanatot, amikor már a nyomozatiratok jelentős részét megkaphatjuk, és akkor kezdünk érdemi védekezésbe.

Ezáltal én azt gondolom, hogy ugye eltolódik a bíróság előtti szakhoz képest a védelem lehetősége, ott jóval erősebben tudunk védekezni, és jóval inkább érvényesülnek a jogok.

Nem mondom azt, hogy nem leejt a pálya bizonyos szemszögből, mert nyilván a B szabályozása az nem feltétlenül ügyvédbarát minden aspektusban.

Vannak olyan szempontok, amire azt gondolom, hogy igen, de azért sok szempontból nem ugyanolyanról a kiindulópontról indulunk egy várhatósági képviselővel.

Most ehhez képest az előkészítő eljárás az egy nagyon érdekes állatorvosi lójan, azt kell, hogy mondjam.

Ugye az előkészítő eljárásnak gyakorlatilag az a lényege, vagy az lenne a szerepe, hogy egy kialakult kis gondolatcsíra, egy kis gyanúsíra esetén azt tudja ellenőrizni a nyomozóhatóság ügyészi felügyelet mellett korlátozott ideig, hogy lesz-e ebből a valamiből büntető eljárás, érdemes-e a nyomozást elrendelni és ott majd tovább menni, de semmi esetlegesen nem egy bizonyítékszerző eljárásforma.

Itt ugye leginkább adatgyűjtés az, ami megjelenik.

Na most ez az adatgyűjtés ez ugye leginkább leplezett eszközök alkalmazásával jelenik meg, ahol az alkotmányos jogok ugyanazt mondom, hogy büntetőeljárási szempontból papíron egyébként szerintem nagyon jól deklaráltak a magyar jogban.

Itt azért azt kell, hogy mondjam, hogy van annak szimbolikus jelentősége, hogy az új BE a régi BE koncepciójához képest eltért.

Ugye a régi Bélnél függően attól, hogy ugye a nyomozást elrendelték vagy sem, volt egy titkos információgyűjtés, illetve később a titkos adatszerzés, de ezeket a folyamatokat, az elrendelést, az alkalmazást későbbiekben pedig a bizonyítékok felhasználhatóságát, ugye részben a BR, részben pedig a rendőrségi törvény, illetve külön jogszabály szabályozta.

Az szerintem szimbolikus, hogy ezek bekerültek a BE-be.

Tehát, hogyha azt kérdezed, hogy van-e egyébként a későbbi terhelnek, és itt nyilvánvalóan csak egy kvázi múltba történő visszatekintésről tudunk beszélni, joga, érdekvédelme az eljárás során, akkor azt mondom, hogy garanciális szempontból részben igen, mert nyilván vannak egyébként az arányosság szükségesség követelménye, az időszerűség követelménye, a tárgyi személyi feltételek, hogy nyilvánvalóan nem lehet ez a leplezett eszközhasználat Egy én úgy szoktam mondani, hogy a nyomozó hatóságnak egy ilyen halászóvadászó gyűjtögető tevékenysége, amikor is a piacról portyázik, hogy hátha találunk valamit.

De sokszor azt kell, hogy mondjam, hogy orientálásra nagyon jó, és sajnos abban a helyzetben vagyunk, és itt lesz az igazi egyenlőtlenség, és azt tudom neked mondani, hogy csak a jognak való megfelelőségen és a jogállami érzékén múlik a jogalkalmazónak, hogy egyébként biztosított-e ez a garanciális alapelv.

Mert nem tudunk róla, hiszen ezek a leplezett eszközök magának a nevében is benne van, hogy leplezettek.

Tehát amíg a nyílt nyomozás részévé nem teszi a nyomozóhatóság, egyrészt nem is tud róla sem a terhelt, sem pedig a védője.

Másrészt pedig ezen belül is egy olyan csoportot tudunk szekcionálni, amire azt mondjuk, hogy ezt már a nyomozás részévé tettük, de nem tudjuk, hogy ez a részhalmaz ugyanaz-e, mint a teljes halmaz.

Én azt szoktam mondani, hogy a nyomozó hatóságnak, illetve váthatóságnak előtte az ügyészségnek gyakorlatilag az a lehetősége áll fenn, hogy mazsolzon.

Tehát a lepezett eszköz nyilvánvalóan mondjuk egy lehallgatás esetén több 100, több 1000 vagy több 10000 közleményt tartalmaz, amiből nyilván a nyomozóhatósága, az ügyészség azokat válogatja ki, ami az ő koncepciójába beleillik, hiszen az a lényege ugye, hogy a kialakult az előkészítő eljárás során meglévő, ahogy fogalmaztam, ez a kis gyanúcsíra, ez majd később egy megalapozott gyanúvá transzformálódjon, amiről pontosan tudjuk, hogy ez egy folyamatosan dinamikusan változó halmaz, egység, ha néha erősödik, néha gyengül, de valószínűleg a nyomozóhatóság, hogyha elindul egy koncepció során, akkor próbálja az annak megfelelő bizonyítékokat begyűjteni, és azokat szelektálni.

Hozzáteszem, hogy én már tapasztaltam olyat, hogy egyébként a leplezett eszköz alkalmazásának következményében megszűnt az eljárás, és gyakorlatilag hetekre az elrendelést követően észre a hatóság, hogy így nincs mit keresni, és abbahagyta ezt a tevékenységet, de maga az alapjuk, hogy ez hogyan érvényesül, az mindig egy óriási kérdőjel.

És én azt gondolom, hogy ezen lehetne és kellene is nyilvánvaló módon a B hatálya alatt változtatni, mert ha a védelem és a terheltek adott esetben, ahogy egyébként a minősített adatok megismerésére is lehetőség nyílik, ezen körben minősített adatokat ismerhetne meg, vagy a BE úgy szabályozna, hogy a leplezett eszközök alkalmazása során, amikor már a nyílt nyomozásban vagyunk, automatikusan a minősítés megszűnik, és a teljes anyagot kellene átadnia a terhelnek a védelemnek, akkor azt gondolom, hogy egy kicsit más lenne a gyerek fekvése. >> Amikor minősített titok van, akkor abban az esetben a védő betekinthet, de nem vii úgymond magával az irodába, hanem csak ott az ügyészségen lehet megtekinteni, hogy miről van szó, vagy ilyenkor ilyen speciális titoktartási kötelezettség is van.

A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy egy jegyzőkönyvet kell aláírni a minősített adat megismeréséről, és kötelezettséget kell arra vállalni, hogy ezt az adatot értelemszerűen a védő, illetve a terhet, aki erre a megismerésére jogosult, megőrzi.

Ugye ennek az elmullasztása vagy megszegése az értelemszerűen különös részi tényállást valósít meg.

Gyakorlatban pedig ugye ezek nem mobilizálható információk, adatok. nehezíti értelemszerűen a védői eljárást, hogy nem vihetem magammal, nem olvashatom el annyiszor, ahányszor éppen szükséges, mert hát azért legyünk őszinték emberek vagyunk.

Elsőre nem biztos, hogy minden részlet beakad, aminek majd később egy év múlva, másfél év múlva, vagy éppen a a meghosszabbított két és fél éves eljárás lezárásakor lesz majd jelentősége, de ezzel nem lehet mit kezdeni, mert nincsenek meg azok a tárgyi feltételek, amelyek egyébként ez a titkos adatkezeléshez az ügyvédi oldalon szükségesek, akárhogy 24 órában őrizzék azt a területet, mert nyilván egy CFET minden ügyvéd tud, saját maga is prezentálni, de szerintem ez a része jól van úgy, ahogy van ez a szabályozás, ez szerintem korrekt és az európai standardoknak megfelelő. >> Egy alapelvre kérdeznék rá, mégpedig amire minden védő szokott hivatkozni, az ártatlanság vélelme.

Szóval nem szükségképpen sérül ez a fajta elv egy titkos információgyűjtés során.

Lásd mondjuk ugye pegazus ügy, amikor hallottunk arról, hogy védőket és ellenzéki újságírókat is megfigyeltek ezzel a kém szoftverrel.

Itt szerintem ez egy nagyon nehéz kérdés.

Az alkotmányos alapelvek és az államnak a büntetőjogi igényérvényesítése hogyan konkurál?

Nyilvánvalóan egy leplezett eszköz alkalmazása az alapjogi sérelemmel jár.

Az a kérdés, hogy a szükségesség arányosság követelményének vizsgálatakor azt az alapjogi sérelmet, hogy egyébként nekem van egy ártatlanságvéelmem, amit én azt gondolom, hogy azért rakjuk helyére.

Jó, nyilvánvalóan a büntető eljárás aként szabályozza a nyomozóhatóság és az ügyészség feladatait, hogy a mentő és az enyhítő körülmények megfelelő vizsgálata is a tárgya az ő eljárásuknak. [horkantás] Ha ez minden esetben aggály nélkül érvényesülne, és most ezt kritikaként kell megfogalmaznom, annak ellenére, hogy számos esetben igen tisztességes, kiváló és méltányos eljárást látok, akkor nem lenne 98%-os a váthatóság eredményessége.

Tehát az, hogy ártatlanság vélelme, ez egy nagyon jól hangzó frá is, de nagyjából ugyanott tudom kezelni, mint a BE hetedik szakasz negyedik bekezdésében meghatározott kétséget kizáró bizonyítottság elvét, hogy tankönyvi szinten ez tökéletesen működik.

A gyakorlatban pedig azt veszem észre, hogy vannak hiányosságok.

Visszatérve a lepleett eszközökre anélkül, hogy ügyvédi titkot elárulná, volt olyan, amikor a leplezett eszközök használatának a jogszerűsége vitatott volt, és esetleg egy ilyen védői taktikával sikerült meggyőznötok a bíróságot, hogy ez jogszerűtlen volt? >> Azt tudom mondani, hogy van egyfajta egyedfejlődés ebben az aspektusban.

A nyomozóhatóság ugye nagyon szigorú követelményeknek kell, hogy megfeleljen a leplezett eszköz elrendelése, alkalmazása és felhasználhatósága.

Észlelte, hogy ebből számos problematika volt a bírósági eljárás során, mert ugye a szemfüles védő mit néz rögtön az időbeliség tekintetében példának okáért, hogy az elrendelés a 72 órán belül megtörtént régi ennél.

Például ellenőrizzük, hogy az egyes terhelteek, hogyha több elkövető van vonatkozásában, az az időbeliség, ami jelen pillanatban maximum egy év, ami egy borzasztó hosszú, és szerintem indokolatlanul hosszú intervallum, azt nem úgy játssza-e ki a hatóság, hogy az egyes terheltek vonatkozásában elrendelt leplezett eszközöket mondjuk három különböző időpontban rendelteti el, és rögtön az egy évből kettő vagy két és fél vagy akármennyi is lesz, hiszen Hen egészen addig, amíg ugye egy gyanúsítás közlésre nem kerül bocsánat a passzív szerkezetén, ugye nem ketyegnek az eljárási határidők, addig a nyomozóhatóság egészen bártan ügyködhet.

És nagyon jól látjuk, hogy a gyanúsítást megelőzően akár 5-10 éves elkövetési intervallumok is nem ritkán előkerülnek, mert ugye az elévülés szóba sem jön.

Ezek nyilvánvalóan visszaélésre adhatnak esélyt.

És igenis meg kell, hogy mondjam, hogy ebben volt fejlődés a negatív példákra, mert sokszor tudtuk érvényesíteni ezeket az eljárási garanciákat.

Most már jobban odafigyel a hatóság.

Az egy ez egy picikét kettős az én megítélésem szerint.

Úgy tudnám nagyjából, hogyha tippelnem kell erre, nyilván nincsenek statisztikák, hogy nagyjából a leprezett eszközök alkalmazása, felhasználása egy ilyen 80-85%-ban rendben van, főleg az egyszerűbb ügyekben.

Ugyanakkor az a 10-15% az nem automatikusan elfogadott védői kritika egyébként a bíróság részéről.

Ott egy 80%-ban szerintem nem fogadja el a bíróság. a bíróság egy picit az új BR hatálya alapján megengedőbb a bizonyítékok felhasználhatósága tekintetében.

Ez nyilván egy koncepcionális kérdéskör, amit a B magával hordoz, ahogy a másodfoknak inkább az a feladata, hogy az elsőfokú döntést megmentse a régi Bhez képest.

Itt a bizonyítékok felhasználhatósága tekintetében is ugye a tanúvallomásoknál leplezett eszközöknél megengedőbb az új BE a régi Bhez képest.

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „156. Zamecsnik Tamás-interjú a társadalmi problémák büntetőeljárásokban való megjelenéséről”

Miről szól ez az epizód: „156. Zamecsnik Tamás-interjú a társadalmi problémák büntetőeljárásokban való megjelenéséről”?

Zamecsnik Tamás védőügyvéd a hatályos büntető törvénykönyv gyakorlati változásairól és társadalmi hátteréről beszél Gerő Tamásnak. Kitér a korrupcióra, kábítószerrel való visszaélésre, gyermekeket érintő bűncselekményekre és a szervezett bűnözésre. Az ügyvédi irodájuk… Az epizód a Ügyvéd Podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 03. 30..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „156. Zamecsnik Tamás-interjú a társadalmi problémák büntetőeljárásokban való megjelenéséről”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Zamecsnik Tamás, Lőrik József, Gerő Tamás, Méhes Dávid, Retteghy Dóra.

Milyen témákat érint ez az epizód: „156. Zamecsnik Tamás-interjú a társadalmi problémák büntetőeljárásokban való megjelenéséről”?

Fő témái: büntetőjog, büntetőeljárás, társadalmi problémák, korrupció, szervezett bűnözés.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „156. Zamecsnik Tamás-interjú a társadalmi problémák büntetőeljárásokban való megjelenéséről”?

Megjelenés: 2026. 03. 30.. Hossz: 1 óra 12 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/ugyved-podcast/156-zamecsnik-tamas-interju-a-tarsadalmi-problemak-buntetoeljarasokban-valo-megj

Több epizód a Ügyvéd Podcast-ből